Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-14 / 221. szám
8 aj Dunántúlt napló 1993. augusztus 14., szombat Az apró falu fenyőkkel szegélyezett főutcája Fotó: Läufer László Tengeri: a fenyők árnyékában Örökzöld optimizmus és tettrekészség Tengeri - erről a szóról leginkább a kukorica jut eszembe, és Hollósi Simon „Tengeri hántás” című festménye, melynek reprodukciója az iskolám folyosóján függött, s naponta többször elvonultam előtte. De nem. Tengeri (régiesen írva Tengöri vagy Tengery) falu Baranyában, az Ormánság felé, Baksától néhány kilométernyire. Lakják 90-en, azaz 91-en, büszkélkedik Kiss János polgármester, a napokban született egy kisbaba, lám, ez nem afféle kihaló falu. Tengeri egyetlen, 500 méternyi hosszú utcából áll, amit kétoldalt csodálatos, magas fenyők szegélyeznek, tizenöt éve ültette őket az akkori tanácselnök. A kukoricához a falu nevének semmi köze, Ko- lumbusznak még a szépapja sem élt, mikor Tengeri nevét már 1200-as évekből való okleveleken rögzítették. Annál több a szép régi ház és a különleges, megóvott kovácsoltvas kerítés, aminek még Ráday Mihály uram is megörülne, ha erre vetné egyszer jósorsa. A polgármester után érdeklődve Nánási Rezsővel találkozom, aki, mint kiderül, biliárdo- zóként már szerepelt lapunk sporthasábjain. Tavaly költözött ide Pestről (ügy látszik, akadnak még ilyen tiszteletre méltó emberek), és bele is vetette magát a falu életébe. Mivel szobrászkodik is, egy szoboröntő műhelyt szerelt fel, igaz, megrendelése nincs valami sok, szakembert is nehéz találni, aki segítene a munkában. Mivel ebből nem is nagyon tudna megélni, gazdálkodik is, disznókkal és kutyákkal foglalkozik, sőt 10 ezer négyzetméternyi „birtokán” egy halastavat csinált. (Ilyen emberből kellene még ide vagy tíz! - jegyzi meg később a polgármester.) Miközben visszaballagunk a haranglábhoz, ahol a két világháború halottaira emlékeztető, szobor áll, időre befut Baksáról a jegyző úr is, dr. Zsolt Tamás személyében. Kiss János polgármesterrel együtt hárman beülünk a rekkenő hőség elől a nemrég elkészült kultúrházba, ahol aznap este épp falugyűlésre készülnek. A fő téma az útépítés lesz, amit a harkányi Közúti Igazgatósággal felesben állnak.- Lesz vita biztosan - mondja a jegyző -, mert bár nagyon fontos ez az út, van akinek ez sem tetszik. Főleg az öregeknek, ők már kevesebbet járnak ki, azt mondják, minek költünk ennyit ilyesmire. Persze, olyat nem hallott még a világ, hogy valami mindenkinek jó legyen. De az is baj manapság, hogy közép- és hosszútávra képtelenek gondolkodni az emberek. Csak nekik legyen jó most és rögtön. Dehát ennek a pillanatnyi közhangulat is az oka.- Nincs munka, és ez katasztrófa - veszi át a szót a polgár- mester.- Magam is munkanélküli vagyok, s noha kertész a szakmám, már évek óta nem dolgoztam ebben a munkakörben. Jelenleg egyetlen ember van a faluban, akinek fix munkahelye van, ő sofőr. Próbálkoztak itt olyasmivel, hogy taxióra-összeszerelő műhelyt hoztak létre. Naná, hogy befuccsolt, kapa mellől elszólított emberekkel nem lehet taxiórát csinálni. Mégiscsak a mezőgazdaságot kellene előtérbe helyezni valahogy, de pénz, szerszám, szak- képzettség nélkül ez sem megy. Ahhoz, hogy az oly sokat emlegetett és hőn áhított magánszektor megteremtődjék, mindenképp állami invesztálás szükséges. Megtudom, hogy a valahai téeszben 4000 hektárt műveltek meg, és el tudták vele tartani a falut. Aztán egyik napról a másikra a nyereséges téesz 130 milliós veszteséget „termelt”, a felszámoló eljáráson több, mint hetven hitelező rázta az öklét. Jelenlegi állapotában kft-kre esett szét, mint a polgármester mondja, így jobban el lehet lavírozni. Néhányan ugyan kaptak viszsza földet kárpótlásként, de a mai viszonyok között 10-20 hektár földből nem lehet megélni, legalább 40 kellene hozzá, meg állattenyésztés - de ehhez meg „pénz, paripa, fegyver”, és ott vagyunk megint az elején. Az önkormányzat minden tőle telhetőt megtesz az élet könnyítésére. Fizeti a gyerekek iskoláscsomagjait, viszi őket az iskolába busszal, ünnepi alkalmakkor műsort adnak, ajándékoz. Nagy fájdalmuk, hogy a szolgáltatás terén ama béka bizonyos testrésze alatt vannak, csupán egy vegyesbolt működik Tengeriben.- Dehát kinek is érné meg itt mondjuk fodrászatot nyitni - tárja szét a kezét a jegyző -, napi egy nyiratkozástól még bőven felkopna az álla. Baksán, kéremszépen, még a kocsmáros sem él meg! Búcsúzásnál még egyszer a különös fenyősorra terelődik a szó.- A választáskor a másik polgármesterjelölt programjának sarkalatos pontja volt, hogy a fenyőket ki kell vágni, értékesíteni, és abból pénzt csinálni...- Helyi védettség alá kell venni őket - mondja Zsolt jegyző -, az önkormányzatnak ezt jogában áll megtennie.- Az esti a falugyűlésen ezt is megbeszéljük. Védetté nyilvánítjuk a fenyőket - feleli a polgármester mosolyogva. M. K. A polgármester, Kiss János vezeti a megújult boltot Magyarul - magyarán A nyelvi divatok „nyomában” és „margójára” * Abel a rengetegben - a moziban és a televízióban Befejeződött az Ábel a rengetegben című film forgatása - tájékoztatta az MTI-t Mihályfy Sándor rendező. A Tamási Áron regényéből készült alkotás magyar-román koprodukcióban készült. Eredeti helyszíneken, a Hargitán forgattak. Az utómunkálatokat is Romániában, a bukaresti Profilms stúdióiban készítették. Ábelt Illyés Levente 15 éves székely fiú játssza, apja Héjjá Sándor. Szerepel a filmben George Konstantin, Széles Anna és Temyák Zoltán is. A forgatókönyvíró Kányádi Sándor. A film ősztől a mozikban, kétrészes változata pedig karácsony táján a televízióban lesz látható. Magyar szerenád Salzburgban Nagy sikerrel szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon a budapesti Liszt Ferenc Kamara- zenekar. A Salzburger Nachrichten című lapban megjelent kritika szerint a Felsenreitschu- leban adott koncerten a közönség ünneplésének engedve a zenekar két ráadást is adhatott. A legnépszerűbb vonósszerenádokból összeállított műsort a zenekar precízen, de ugyanakkor érezhető játékkedvvel adta elő. Az együttes különösen homogén hangzásával, valamint friss és könnyed muzsikálásával tündökölt, s ki tudta bontakoztatni figyelemre méltó hangzáskultúráját és jártasságát az érzelmek romantikus kifejezés- módjában - emelte ki a kritikus. Az újságnyelvben, a hivatali nyelvben, általánosabban: a közélet nyelvében számos divatszóval, divatos kifejezéssel találkozunk, amelyek hosszabb-rövi- debb idő alatt közhellyé, sőt haszontalan frázissá silányodnak. Néhány éve a komoly és a döntő volt a legnépszerűbb, a legdivatosabb. Napjainkra mintha egy kissé háttérbe szorultak volna. Helyüket mások foglalták el. Riportnak, újságcikknek néhány évvel ezelőtt még nem volt könnyű érdekes, vonzó címet találni. Amióta azonban egy leleményes újságíró feltalálta a csodálatos varázsszót, a nyomában-1, azóta nincs gond, megy minden, mint a karikacsapás. Valóban példáüan sikert aratott a nyomában, főként amióta nem valóságos, konkrét értelemben használják, hanem képesen is; valakinek vagy valaminek eredetileg csak akkor lehettünk a nyomában, ha az a valaki vagy valami menekült, bujkált vagy legalább a helyét változtatta. De korántsincs így az újságokban, a rádió- és a tévéműsorokban. Kinyitom találomra az újságot, s ezt olvasom: ,A római kori Sopianae nyomában”. Voltaképpen a Pécsett folyó ásatásokról szóló tudósítás. Lapozok egyet, s ezt látom: „Harfninchéte- zer tonnás lemezadósság nyomában”. Ez ipari tárgyú cikk. Megnézek egy képes újságot. Lőcséről közöl riportot. Nem nehéz kitalálni a címét: „A lőcsei fehér asszony nyomában”. Szinte lehetetlenség felsorolni, hogy a szemfülés újságíró és a még életrevalóbb riporter mi mindennek járhat a nyomában. Jár például a munkaerkölcs, a házasság, sőt az alkoholmentes üdítőitalok nyomában. Nyilván kezdetben jó fogás lehetett a nyomában képes értelmű használata. De hol vagyunk már ettől? Ma már sokkal izgalmasabb az a riport, amelynek címe: beszámoló a liptói túróról”, mint az, amely ezt a divatjamúlt címet viselné: ,A liptói túró nyomában”. Hasonló jelenségre hívta fel a figyelmemet egy általam nagyon tisztelt publicista, aki tartalmas szakmai múlttal a háta mögött eskü alatt vallja, hogy az újságíró szakma alapfeltétele az anyanyelvi műveltség. Lapunkból való három újságkivágással támasztja alá azt az aggodalmat, hogy ragályos nyelvi kórtól kell tartanunk. Viszonylag gyors egymásutánban jelent meg: „Egy elmaradt ülés margójára” - „Egy mulasztás margójára” - „Egy rádióműsor margójára”. - Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a margójára szóval nincs kibékülve. Nos, ha a szót eredeti értelmében fogjuk fel, igaza van. A margó (kis kezdőbetűvel!) ugyanis minden szótár szerint „lapszél”-t jelent. Margója csak a könyvnek, újságnak, füzetnek van. Tudjuk, hogy minden valamirevaló füzetbe már a gyártáskor belenyomtatják a lapszélt, amelyre a dolgozatjavító tanár ráírhatja észrevételeit. A nyelv életének természetes jelensége, hogy a szavak túlnyomó többsége az eredeti konkrét jelentés mellé fölvesz egy vagy több képes jelentést is. Bízzunk benne, hogy a margó is kimegy a divatból. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés augusztus 23-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A július 31-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Ebben a házban lakik a környék leggazdagabb sajtgyárosa.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Müller János, Hosszúhetény, Zrínyi u. 23., Pöt- tendi Zsuzsa, Pécs, Jakabhegyi u. 56., Szabó La- josné, Pécs, Varsány u. 8., Szabó Petronella, Komló, Kossuth u. 50., dr. Vejkey Kálmánná, Pécs, Endresz Gy.u. 5. Az utalványokat postán küldjük el.
