Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)

1993-08-02 / 209. szám

1993. augusztus 2., hétfő aj Dunántúlt rtapiö 7 Mindeddig úgy tudtuk, hoigy az 1950-53-as koreai háborúban az Egyesült Államok és szövet­ségesei haderejével a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság hadserege és a kínai önkén­tesek álltak szemben. Az Iz­vesztyija minap megjelent cikke egy angol kutatás alapján arra derít fényt, hogy minden eddigi ismeretünkkel ellentétben a ko­reai háborúban a Szovjetúnió is aktívan részt vett. Az amerikai légierő 1950 au­gusztusában töbször bombázott a szovjet Távol-Kelettel határos területeket. Csakhamar arra is sor került, amire sem addig, sem azóta: az egyik szuperhata­lom csapást mért a másik terüle­tére. A Szuhaja Recska légibá­zis ellen intézett bombatámadás után Washington hallgatott, az­tán a szovjet tiltakozás miatt bocsánatot kellett kérnie, de mindez a diplomáció diszkrét színfalai mögött maradt. Való­ságos foganatja volt viszont an­Lengyel­vatikáni konkordátum Történelmi jelentőségűnek minősítette a Vatikán és Len­gyelország között aláírt kon­kordátumot Alojzy Orszulik püspök, a szerződés kidolgozá­sában résztvevő delegáció tagja. Mint mondotta, ez nemcsak át­fogóan szabályozza a két állam közti kapcsolatokat, de a len­gyelországi római katolikus egyház és az állam viszonyát is. A konkordátum megkötése régi óhaja volt az egyháznak, mivel úgy vélték, egyedül ez ad biztos alapot működéséhez. A rendszerváltás után ugyan az első dolga volt a Szejmnek el­fogadni a katolikus egyházra vonatkozó törvényt, azonban a püspöki kar ezt abból a szem­pontból nem tartotta eléggé megnyugtatónak, hogy azt a törvényhozás bármikor megvál­toztathatta volna. A konkordátumot ezzel szemben, mint nemzetközi szerződést, csak a két fél közös akaratával lehet módosítani. (Az előző, 1925-ben kötött konkordátumot 1945-ben mondta fel a lengyel ideiglenes kormány.) A megállapodás előkészítő munkálatai 13 éven át tartottak, a közvetlen tárgyalási szakasz 1987-ben kezdődött, végső formába öntéséhez pedig még két hónap sem kellett. Az ünne­pélyes aláíráson kívül azonban a konkordátumot még jóvá kell hagynia a parlamentnek. Módo­sítani a kormány által beterjesz­tett szöveget nincs joga a tör­vényhozásnak - csak elfogad­hatja, vagy elvetheti. Ha a par­lament jóváhagyja a megálla­podást, az az államfő aláírásá­val lép életbe. A baloldali és a liberális pár­tok bírálták a megállapodás tar­talmát körülvevő titoktartást, bár a külügyminisztérium kö­zölte, hogy ez csak a nemzet­közi szerződéskötéseknél szo­kásos gyakorlat - az ilyen ok­mányok szövegét csak az alá­írás után hozzák nyilvános­ságra. Elektromos bicikli A Jamaha japán motorkerék­pár-gyártó cég bemutatta első elektromos biciklijét, amelynek forgalmazását az ősszel kezdi meg. Kezdetben ezres sorozat­ban gyártják a hibrid, elektro­motorral működő és lábbal hajtható biciklit. Átszámítva több mint hetvenezer forintba kerül majd a motorral, akkumu­látorral együtt is alig tízkilós kerékpár, amelyet kezdetben csak a szervizre is felkészült száz Jamaha-bolt fog árusítani az országban. Fehér arcok kínai egyenruhában Szovjet-amerikai légicsaták Füst és törmelék szökik az égnek az izraeli légierő támadása után a Palesztinái Felszabadítási Front naamehi főparancsnoki bázisán Bejrut mellett július 25-én. Dél-Libanon nak az intézkedésnek, amelyet a szovjet hadezetés tett válaszul: a Szuhaja Recska támaszponton állomásozó 303-as légi hadosz­tály egy részét a Kína észak-ke­leti részén, Mandzsúriában hú­zódó Jalu folyó partjára telepí­tették át. J. Haliday, a londoni egyetem kutatója feltételezi, hogy Sztá­lin így akarta megleckéztetni az amerikaiakat anélkül, hogy végzetesen elmérgesítené a nemzetközi helyzetet. Mai szemmel nézve is nagyhorde­rejű hadművelet volt ez. A kínai földre irányított szovjet vadász­gépek - köztük a legkorszerűbb MIG-156-osok - száma elérte a százötvenet. Az akció mégis keserves erőpróba elé állította a megvalósítókat. A szovjet gé­peknek a Korea irányába vezető Nyolc esztendős korában nem mozdonyvezető vagy tűz­oltó akart lenni, hanem rettent­hetetlen FBI-ügynök. S 17 év múlva teljesült a New York ál­lambeli Jersey Cityben felnö­vekvő fiú álma. Louis Freeh a jogi egyetem elvégzése után a bűnüldözés szolgálatába lépteti és hat éven keresztül a Szövet­ségi Nyomozó Iroda ügynöke­ként New York utcáin végezte munkáját. Különösen a kényes, korrupciós ügyek esetében tűnt ki rámenőssége és következe­tessége: néhány bonyolult esete bekerült az FBI legendáriu­mába. Kulcsszerepet játszott az ún. „Pizza-kapcsolat” felgön­gyölítésében, a javarészt dél-olasz származású heroin- csempész-láncolat lebuktatásá- ban Sikerült elfognia és 45 esz­tendőre a rácsok mögé juttatnia Salvatore Catalonát, a szicíliai maffia egyik fő amerikai össze­kötőjét. Ezután New York-i szövet­ségi bíróként folytatta pályáját, mígnem Clinton elnök most ki­nevezte az FBI főnökévé. Az új igazgatónak, aki közeli munka­társai szerint fáradhatatlan és fé­lelmet nem ismerő a munkában, szótárából pedig hiányzik a „feladom” kifejezés, nem lesz könnyű dolga. Elsősorban saját házatáján, magán az FBI-n be­lül kell sürgősen rendet terem­tenie. Elődjének, a Freeh-nél éppen 20 esztendővel idősebb, most 63 éves William Sessions- nak azonban mennie kellett, mert egy hat hónappal ezelőtti belső ellenőrzés súlyos visszás­folyami és szárazföldi útvona­lakat kellett ellenőrizniük, de ők maguk nem kezdeményezhet­tek, csak az amerikaiak támadá­sait viszonozhatták. Órákig ke­ringtek tétlenül a levegőben, a frontvonalat nem közelíthették meg, s a tenger felett sem repül­hettek, nehogy fogságba esse­nek. Megszabták nekik, hogy a bevetés során orosz szavak he­lyett kínai kifejezéseket hasz­náljanak, ami persze nem min­dig sikerült. Gépeiket is kínai azonosító jelekkel látták el, mi­több, kínai egyenruhát kellett viselniük, s dokumentumaikat is ilyenekre cserélték fel. Az ellenség nagy fölényben volt, mivel, - ez derül ki az egyik veterán, a későbbi űrhajós John Glenn visszaemlékezésé­ből - az amerikai gépek teljes Ságokat állapított meg. Az FBI repülőgépein látogatta meg ro­konait, állami pénzekből csinál­tatott 10 ezer dolláros kerítést háza köré s más hasonló félre­lépések is kiderültek. Munka­társainak egy része határozatlan vezetési stílusát kifogásolta, s nem utolsósorban azt, hogy számos ügyben valójában fele­ségének volt döntő szava. Mindez megosztotta az FBI-t, csökkentette hatékonyságát. Sessions először nem akart önként távozni, de Jane Reno igazságügyminiszter, akit stí­lusa miatt a Clinton-kabinet „női Rambójának” neveznek, közölte vele: vagy megy, vagy cselekvési szabadságot élveztek Jelű térségében. Noha erős túl­zásnak látszik, amiről az Izvesz­tyija ír, hogy az orosz pilóták ilyen körülmények között négy­szer annyi ellenséges gépet szedtek le a koreai háborúban, mint amennyit az amerikaiak vesztettek, tény, hogy e harci események során ezernél több amerikai állampolgár vesztette életét. Hogy lehet, hogy a leleplezés elmaradt, holott az amerikai pi­lóták jelentették: rádiójukban orosz beszédfoszlányokat hal­lanak, és a MIG-gépek kabinja­iból fehér arcok villannak meg szemük előtt. Az egykori was­hingtoni politikai agytröszt egyik kulcsembere, Paul Nitze így magyarázta ezt: féltek, hogy ha a szovjet beavatkozás ténye napvilágra kerül, közvélemé­nyünk határozottabb lépéseket sürget majd, és semmiképp sem akartunk háborúba bonyolódni a Szovjetunióval. jönnek a nyilvános vizsgálatok. (A beszélgetés annyira felka­varta a volt FBI-főnököt, hogy az igazságügyminisztériumból kijövet elvágódott és könyökét törte.) Ezt az örökséget vette át Freeh, aki barátai szerint kitűnő humorérzékkel is rendelkezik, de feladata aligha ígérkezik vic­cesnek. Egyébként, amikor hobbyjáról faggatták, elnevette magát. Megmutatta feleségé­nek, Marylin-nek és négy fiá­nak (a legidősebb 8 éves) fény­képét: „Szerencsére a család gondoskodik szabadidős elfog­laltságról...” Réti Ervin A békekötéshez legalább két, a Közel-Keleten a közvetítővel együtt három fél szükséges, a háborúskodás kirobbanásához viszont elég egy is. Ez a régi igazság bizonyosodott be ismét a dél-libanoni robbanások fé­nyében. Miközben ugyanis a béketárgyalások tizedik fordu­lójához érkeztek, s lassan kezd­tek kibontakozni a lehetséges megegyezés körvonalai, a Hez­bollah szélsőségesei rakétave­tőkkel, katyusákkal lőtték Észak-Izraelt. Az izraeli kor­mány megtorlásként megindí­totta a Számadás fedőnevű had­járatát, amely a legnagyobb mé­retű 1982 óta (akkor Bejrútig törtek előre). Az események szinte óráról órára változnak. De mi a szán­déka a főszereplőknek, milyen számítás vezeti őket? A Hezbollah, vagyis Allah Pártja Dél-Libanonban a lako­ság többségét kitevő síiták egyik szervezete, amely a szél­sőséges iszlám fundamentalis­ták irányítása alatt áll, rokon­szenvez Teheránnal, s állítólag ottani forrásokból jut évi 50-60 millió dolláros támogatáshoz. Aktív fegyveres harcosainak számát négyezerre becsülik, de sok szimpatizánsa is van. A kö­zel-keleti terrorcselekmények egyhatodát írják számlájára, szerepe volt a túszszedésekben, öngyilkos akciókban.A libanoni kormány nem akarja és nem tudja megfékezni, a Libanonban állomásozó szír katonák pedig óvakodnak egy nyílt összeütkö­zéstől. így a Hezbollah való­sággal állam az államban. A Rabin-kormány Izraelben belpolitikáiig meglehetősen széthúzó koalíciót képez a kon­zervatív ultraortodoxoktól a baloldali, minden tekintetben világi Meerec pártig, de egysé­ges abban, hogy a békefolyama­tot végig kell vinni. Ennek ér­dekében elődjével, a Samir ve­zette Likud-tömb kabinetjével szemben hajlandó ésszerű terü­leti engedményekre, s nem veti el teljesen a palesztinokkal való tárgyalást sem. Ugyanakkor nem nézheti tétlenül a merény­leteket, az izraeli területre zúdí­tott rakétatüzet, s ezért hatá­rozta el magát az akcióra. Lát­hatólag kettős stratégiát folytat: büntetni akarja a Hezbollah-t s egyben több százezres mene­külthullámot zúdít a bejrúti kormányra, hogy azt a szélső­ségekkel való szembefordulásra kényszerítse. Ezzel viszont a vétlen lakosság nagy tömegei is szenvednek. Warren Christopher amerikai külügyminiszter a harmadik kulcsszereplő. Nincs könnyű helyzetben. Nemzetközi jogi szempontból nehéz vitatni a Hezbollah érvét, hogy Dél-Li-. bánon izraeli megszállás alatt áll. Rabin válasza, hogy nem kívánja országa északi részét a terroristák túszává tenni, tehát ragaszkodik a 10-15 kilométer mélységű ütköző-zónához. Washington félti a béketárgya­lásokat, amelyektől gyakorlati és presztízs-sikereket remél, s óvja Izraelt a nagyarányú akci­óktól. Az amerikaiak attól is tar­tanak, hogy az izraeli hadsereg támadása a mérsékeltebb arab erőket is muszáj-szolidaritásra ösztönzi, pedig valójában ellen­ségei a Hezbollahnak, s hasonló szervezeteknek. Mindenesetre a Közel-Kele­ten újabb válság tüze lángol, s jóllehet - sajnos - közelebb is vannak hozzánk csataterek, ez a háborúskodás is messzebb visz mindannyiunkat attól a nyugodt világtól, amelyben élni szeret­nénk. Réti Ervin A „Pizza-kapcsolat” felgöngyölítője Az új FBI-főnök: a kis Louis Bili Clinton elnök bejelenti a sajtónak, hogy Louis Freeh lesz az új FBI-igazgató. Nem éppen szokatlan a kelet-német partner elsorvasztása Türingiai tájkép — csata közben A Türingiában járó idegent szinte bizonyosan elviszik ven­déglátói Frankenhausenba, a XVI. századi német parasztfel­kelés utolsó nagy csatájának színhelyére. Itt szenvedtek döntő vereséget Thomas Münt­zer felkelői a földbirtokosok és fejedelmek hadaitól. A csata és a több hónapos felkelés emlékét monumentális szabadtéri kör­kép idézi fel. Kevésbé látványos, ám annál elkeseredettebb harc folyik he­tek óta Türingiában, a Franken- hausentól néhány kilométerre fekvő Bischofferodében. A szembenálló felek: egy bezá­rásra ítélt kálisóbánya dolgozói, illetve a bányatulajdonos cég és az állami vagyonügynökség. Muskéták és kiegyenesített ka­szák helyett a bevetett fegyve­rek: bányafoglalás és éhség sztrájk. A német egyesülés nyomán fuzionált egymással a - geoló­giaiig azonos kálisótelepet ki­bányászó - keletnémet Mittel­deutsche Kali AG és a nyugat­német Kali und Salz AG. Az egységes cégvezetés stratégiája a keleti tárnák fokozatos fel­számolására irányul. 1991 óta egymás után 5 türingiai aknát csuktak be - Bischofferode ma­radt utolsónak. Ez a falat azonban a vártnál „rágósabbnak” bizonyul. A mintegy 700 bányász nem haj­landó belátni, miért kellene megszüntetni egy kiváló minő­ségű kálisót adó, viszonylag korszerű bányát, amelynek só­készletei több évtizedre elegen­dők. Júniusban ezért a munká­sok megszállták a vágatokat, éhségsztrájkot folytattak üze­mük és munkahelyeik megmen­tése érdekében. A cégvezetőség álláspontját támogató tartományi és szövet­ségi kormány hetek óta igyek­szik puhítani a bányászokat. Bonn kilátásba helyezte, hogy 1994 végéig szavatolja az ösz- szes munkahelyet Bischoffero- déban, az erfurti kormány pe­dig megígérte: ha kell, külön vállalat létrehozásával biztosít munkát és kenyeret a bányá­szoknak 1995 januárjától kezdve. Mindkét kormányzat kitart álláspontja mellett, mi­szerint a türingiai bánya „fö­lösleges, ráadásul veszélyezteti a nagynehezen tető alá hozott kelet-nyugati kálisókartellt”. A bányászok ezen csak ne­vetnek, s felteszik a kérdést: va­jon miért nem külön-külön pri­vatizálta a vagyonügynökség a Mitteldeutsche Kali AG hat bá­nyáját? Bischofferodére volt is tőkeerős jelentkező, aki ráadá­sul biztos amerikai vevőkörrel rendelkezik, ami évtizedekre szavatolja a türingiai kálisó ér­tékesítését. Szakértők egyúttal rámutat­nak arra a nem mellékes körül­ményre is, miszerint a csúcsmi­nőségű bischofferodei kálisóra mindenképpen lenne vevő - például a skandináv államok­ban, amelyek ezentúl kénytele­nek lesznek a nyugatnémet tár­nákban fejtett nyersanyagot vá­sárolni ...A kutya tehát ismét a szokott helyen van eltemetve. Ami csöppet sem új a kelet­nyugatnémet egyesülés háro­méves gazdasági krónikájában. A kényszerű fúziók eredménye többnyire a keletnémet partner elsorvadása, miközben piacaira ráteszi kezét a nyugatnémet fél. így történt ez a kohászattól a bányászatig, a műszeripartól az optikáig szinte mindenütt. Üdítő kivételek leginkább a nem termelő szférában akad­nak. Ilyen az ADN hírügynök­ség, amely a DPA általi „lenye- letés,, helyett az önállóságot vá­lasztotta, s eleddig sikeresen megállt a talpán. A másik példa is a sajtó területéről való: az Eu­lenspiegel című szatirikus fo­lyóiratról van szó. Igaz, hogy az NDK-időkkel szemben immár nem hetente, hanem csak ha­vonta jelenik meg a közkedvelt „Eule”. Példányszáma azonban a német egyesülés óta jócskán felszökött, s a lap tekintélyes nyereséget hoz kiadójának. Márpedig amíg lesznek Bis- chofferodék, addig témája is mindig lesz egy szatirikus fo­lyóiratnak. Dorogman László v A i Ki mit remél?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom