Új Dunántúli Napló, 1993. augusztus (4. évfolyam, 208-237. szám)
1993-08-08 / 215. szám
Siker Újláb Tamás, a kaposvári születésű, 24 éves fiatalember korából kifolyólag természetesen még nem tudhatja maga mögött a színészi pálya sokak által vágyott nagy szerepeit. Most mégis film-főszerepre kérték fel. Most, amikor a magyar filmgyártás anyagi okok miatt nem dúskál a lehetőségekben, amikor alig hallani, hogy új film forgatása indul. A Kamondy László regényéből Kugli címmel készülő („Fegyencek szabadságon” alcímű) film témája az 1956-os forradalom eseményeihez, legválságosabb napjaihoz vezeti vissza a nézőt. Az Újláb Tamás által alakított „K. T.”-vel a váci börtönben találkozhatunk először, akkor, amikor a forradalmárok Újláb Tamás, fiatal pécsi színész film-főszerepe kiszabadítják a politikai foglyokat. K. T.-t elragadják az események, a filmkockákon később már mint csupaszív forradalmárral találkozhatunk a törékeny fiúval.- Kérhetnénk egy rövid visz- szatekintést eddigi pályafutásáról? Hivatásának milyen lépcsőfokai, állomásai vezettek a jelenlegi főszerephez?- A Pécsi Nemzeti Színháznak 1989-től vagyok tagja, akkor végeztem a színház akadémiai képzést nyújtó stúdióját. Korábban, 1987-ben volt egy villanásom a Pécsi Nyári Színház „Úri Muri”-jában, most legutóbb a Balikó Tamás rendezte Rákfenében a rabot játszottam, aztán rendszeresen vidékre jártunk fellépésekre Örkény István Borék című darabjával, valamint Ungár Tamás két szereplős, Csövesek című drámájával. A filmmel 1989-ben kerültem kapcsolatba. Kenyeres Gábortól kaptam egy főszerepet a „Miért jó a póknak?” című ötven perces játékfilmben. Később újabb kisebb szerepet osztott rám Kenyeres egy másik filmjében, most pedig jött a Kugli egyik főszerepe. Azt hiszem, ezek után már nem is kell mondanom, hogy ez a film is Kenyeres Gábor rendezése. Érdekesség, hogy hetekig kerestek, míg végül Besencén, a cigány napok keretében tartott kabaré műsorunk előadása során bukkantak rám. A Kugli operatőre, Haraszti Zsolt látott meg a színpadon. Újláb Tamás július végén írta alá a főszerepről szóló szerződést, a forgatást napokon belül megkezdik. Addig is az alacsony termetű, eredendően is vékony testalkatú fiatal színésznek komoly megpróbáltatáson kell átesnie. Az egy héttel ezelőtti 65 kilogrammos súlyát le kell tornásznia 56(!) kilóra. Beszélgetésünkkor már némiképp nyúzott volt az arca, hiszen hat kilót máris sikerült leadnia. Egyébként (hogy szokja a légkört), túl van már egy pécsi börtönlátogatáson, igaz, a szerep megformálását megkönnyítheti számára, hogy a korábban már játszhatott rabot... A Kugli gyártásvezetője Radnai György, a szereplők sorából kiemelhető Bán János, Csapó Virág, Szarvas József, Bodnár Erika, Újlaky Dénes, Kamondy Imre és Andorai Péter. Balog N. Szereptanulás az öltözőben Fotó: Bolkovics László Út a zamárdi avar temetőn át A Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb avar temetője Zamárdiban Fotó: Löffler Gábor Az itáliai Pasarióban állítják ki először a restaurált leleteket Nemzetközi művésztelep Törekiben Nehéz a múzsa dolga Siófokon . . . A Magyar Origami Kör országos találkozója A Magyar Origami Kör IV. országos találkozója kezdődött szombaton Kecskeméten. A kétnapos rendezvényre több mint 200-an utaztak a „hírős” városba, köztük 21-en Nyu- gat-Európa országaiból. A papírhajtogatás szerelmesei találkozójuk első napját a munkának szentelték. Az origami Japánban többszáz éves hagyományként élő művészet, kézügyességet, figyelemösszpontosító képességet és térlátást fejlesztő tevékenység. A legkülönbözőbb felfogásokban teijedt el a világon. Angliában például logikai gyakorlatnak tekintik, s építgetik filozófiáját, Hollandiában és hazánkban a kreativitást fejlesztő tantárgyként az oktatás részévé vált. Karbantartás a Suzukinál A gépek és berendezések karbantartása miatt augusztus közepén várhatóan 10 napra leállítják a munkát a Magyar Suzuki Rt. esztergomi gyárában. Az esztergomi üzemből naponta már átlagosan 60-70 autó kerül ki. Változatlanul az 1000 köbcentis Swiftek iránt a legnagyobb az érdeklődés. A Suzukinál pillanatnyilag a legnagyobb gondot az okozza, hogy a jen felértékelődése az év eleje óta mintegy 20 százalékos a forinthoz képest. Ezért most a szakértők azt vizsgálják, hogyan lehetne ellensúlyozni a drágulást, továbbá a drágábbá vált japán alkatrészek pótlására miként lehetne a magyarországi és az európai cégek alkatrész-beszállítását az év végére 60 százalékra növelni. A Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb avar temetőjének feltárása folyik Zamárdiban. Az 500 méteres, ellipszis alakú temetkezési helyen feltevések szerint 6000 sír található, melynek kétharmad része hozzáférhető. A tényleges munkákat a 80-as évek elején kezdték meg, s tavaly ért tetőpontjához a feltárás, amikor egy nyáron feleannyi sírt nyitottak fel a régészek, mint a korábbi tíz év alatt együttvéve. A leletekből sok mindent megtudhatunk az i. sz. 568-tól a 800-as évek elejéig itt élő avarokról. A halottak kelet felé néznek, mert úgy tartották, ahol a Nap kél, arra van a Holtak országa. Az eddig kiásott 1600 sír azt bizonyítja, hogy a temetőt az idők folyamán többször is feldúlták, ennek ellenére a zamárdi régészeti ásatás igen gazdag tárgyi emlékekben. Az eltemetett avar hölgyek bal kezénél rendre megtalálhatók az akkori nőkre jellemző apró kaca- tok, csonttűk, üvegperemek és római bronzpénzek (csak díszként használták, nem ismerték a pénz funkcióját), valamint a bőrszütyő, retikül maradványai. Érdekes, hogy több helyen találtak egy kulcsszerű kétágú vasz- szerszámot is, mely mindig női sírokból került elő. A férfiak éke a díszöv volt, melynek vas, bronz, vagy arany verete jelezte a viselője rangját. A maihoz hasonló fakoporsóba fektetett emberek jobb kezében többnyire vaskés, csiholó, és kovakő található. A módosabbakkal együtt temették a lovát is, külön sírgödörbe, a gazda lábához. Az állatokat a gödörben kipányvázva nyilazták, lán- dzsázták le, s a gyilkos eszközt is a ló mellé tették. A kiásott sírok közül 600-at már restauráltak a kaposvári múzeumban. A legszebb zamárdi tárgyi emlékeket 1994 tavaszán az olaszországi Pasarióban egy avar kiállítás keretében külön teremben mutatják majd be az érdeklődőknek. Zamárdiban az ásatások helyén lakótelepet szeretne építeni az önkormányzat, de a régésze- tileg védett terület teljes feltárásához még 1,5-2 millió forintra lenne szükség. Mindenesetre előrelépést jelent, hogy augusztus 12-én Zamárdiban megkezdődik egy 20 méter széles út építése mely hosszában szeli át a temetőt, s az alapozási és csatornázási munkákat összekapcsolják a régészeti feltárásokkal is. Remélhetőleg a későbbiekben is sikerül a az együttműködést hasonlóképp összehangolni, s a jövőt építve a múlt emlékei is maradéktalanul felszínre kerülnek. M. B. E. Juhász János képviselő-testületi tag mindig előáll valami újjal, valami kellemetlennel. Azon kevés siófokiak közé tartozik, akik fejükbe vették, jobbá, szebbé, értékesebbé teszik a Dél-Balaton fővárosát - s cselekedni is hajlandóak e cél érdekében. Sőt, képesek arra, hogy másokat is megmozgassanak a szebb jövő érdekében. Több „civil” kezdeményezést is indított már Juhász tanácsos, ezek egy részét a város is felkarolta, más részük (remélhetőleg csak átmenetileg) a feledés homályába merült. Siófok nem éppen művészpártoló város. Nemcsak az önkormányzat illetékes hivatalának érdektelensége ludas ebben, de valószínűleg a helyi polgárok is, akiket bizony elég nehéz megmozgatni az ilyen (nem ritkán anyagi áldozatvállalást is megkövetelő) tervek megvalósítására. Azzal viszont mindenki tisztában van, hogy egy arculat, vonzerő, érdekességek nélküli város, egy programok nélküli üdülőhely nem vonzza a vendéget. A legfontosabb feladat az alig 7-8 hétre koncentrálódott főszezon „elnyújtása” lenne, vonzóvá kéne tenni a májust, a júniust s a kora ősz hónapjait. Nagy szerepet kaphatnak egy operettfesztivál, de az a nemzetközi alkotótábor is, melynek létrehozását a képviselőtestület legutóbbi ülésén indítványozta Juhász János. Nagynevű segítőtársakkal - mint Varga Imre szobrászművész, Siófok díszpolgára - fogott neki a szervezésnek, s a helyszín kiválasztásának. Miért éppen Törekibe, Siófok e félreeső „külfalujába” tervezik a leendő művésztelepet? Tarr Lajos festőművész, aki 17 éve költözött ide ki a néhány kilométerre lévő városközpontból adja meg a választ.- Az itteni táj szépsége páratlan a maga nemében. A vidék egy része, a tavak környéke, természetvédelmi területté lett nyilvánítva, a madár- és növényvilág millió s millió témát kínál az ecsetnek, ceruzának. Ugyanakkor csend és nyugalom van itt, ami az alkotásnak elengedhetetlen feltétele. Biztos vagyok benne, hogy a hazai és külföldi művészek egyaránt örömmel jönnének ide, értékes művek születnének, melyek hírnevet és rangot hoznának a városnak... A művésztelep irányítására sikerült Leitner Sándor festőművészt, főiskolai tanárt megnyerni. Az önkormányzat pedig remélhetőleg biztosítja az induláshoz szükséges nem túl magas összeget.-Az első két évben egy bérelt ingatlanban helyeznénk el az alkotókat - mondja Juhász képviselő. - Ám szeretnénk, ha egy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan köré faházakból később valóban egy kis művészfalu épülhetne meg. Meggyőződésem, hogy a mai valóban nem könnyű gazdasági helyzetben is áldozni kell az ilyen célokra - hosszútávu be- fektetésekreajövőérdekében ... Ha erről sikerül meggyőznie a helyi kulturális szerveket is, 1994 tavaszán talán már meg is nyithatja kapuit a siófoki alkotótábor. Rádió mellett Tőlem aztán társaloghatnak „ufo”-król, „ufo”-jelenségek- ről, bio-akármikről akár rendszeresen is - havonta egyszer, éjszakai adáson a Petőfin csodálkozásra csak az késztet: komoly, gondolkodó emberek hogy tudnak hinni e zavaros látomásokban és a hozzájuk fűzött magyarázatokban? Hogy a rádió vezetősége efféle műsoroknak adásidőt biztosít, ám legyen, az ő dolguk, különben is, ha szólásszabadság van - már pedig nagyjából van - akkor megmosolyognivaló elképesztő véleményeket is tálalni lehet a mindenre fogékony hallgató részére. Döntse el ő maga, mit tart badarságnak s mit nem? Meg aztán annakidején - az elmúlt évtizedek során- mindenféle szellemidézés és társai tiltott témák voltak, akkor most gyerünk, engedjünk szabad utat ezeknek is és senki ne próbálja azt mondani, hogy ez népbutítás. (Szerintem az.) Az ufo-tudorok azt állították a napokban, hogy - bár a tudományjelenlegi állása szerint- nem képes elfogadható magyarázatot fűzni a jelenségekhez, mégis, az USA hadseregének birtokában van több UFO-alkatrész, hasonló szerkezetekről a hajdani szovjet hadsereg is beszámolhatna, de ez semmi: egy é 1 ő ufo-em- berke is kézrekerült és nem most, hanem még 1947-ben(!) és azóta megfigyelés alatt tartják. (Gondolom üvegbura alatt, nehogy a kóbor macska elvigye.) Ezt nem én találtam ki (csak a macskát) mert a műsorban megszólaló meghívottak, illetve betelefonáló hallgatók tudni vélték: különböző kinézetű ufo-emberkék léteznek. Láttak mindössze 130 centiméter termetűt is, aki szőke volt, mások magas feketével találkoztak, amelyiknek az arcbőre papír-fehérségű volt. „És hogy tudtak vele beszélni, hogyan tudták megértetni vele az ember szót?” - ámuldozott egyikük a telefon- kagylóba. A magyarázat egyszerű: (?) képeket, ábrákat mutattak neki és így sikeres volt a kommunikáció. Hm . . . A műsor szerkesztői megadtak egy telefonszámot, amelyet sűrűn feltárcsáztak a hallgatók. Egyikük Szolnokról azt mesélte, hogy ő fogta egy női hang üzenetét - még a „régi világból” -, de hogy mi volt az üzenet, az nem derült ki, mert a vonal megszakadt... Egy Horváth Lajos nevezetű hallgató hajnalban indult munkába a buszmegálló felé, amikor egy vörösfényű tárgy röpködött körülötte, de a látványt tanúsíthatja még két nő is, akik szintén buszra vártak. A vörös fény később kifehéredett és három folttá oszlott. Egy sofőr szintén látott - ezúttal fekete gömböt amely aztán szétrobbant. Tanú: a felesége. A jelenlévő „szakértők” említették, hogy tavaly mintegy 70 esetben tapasztaltak hasonló látomásokat széphazánkban, de több mint 100 esetben hipnotikus történeteket is rögzítettek elmondások alapján: a szemtanuk percekre - gyakran tizenöt-húsz percre is - „kikapcsoltak”, vagyis utólag nem tudtak beszámolni arról, mi is történt velük, csak valami történt, ami furcsa volt... E fenti történetek ennyire voltak konkrétak, amennyire ide feljegyeztem a hallottakat. Vagyis semennyire. Mindig csak „valakik”, mindig csak „valahol az országban”, meg hogy „nem én láttam, hanem mesélték itt, meg ott, meg amott a faluban, vagy a „munkahelyen”, még a legnaivabb ufo-őrült is csak azt ismétli, hogy „... a tudomány még nem talált e jelenségekre magyarázatot ...” Ez jól hangzik. Főleg, ha belekeverik a NASA, az amerikai űrhajózási központ állítólagos „tapasztalatait” is, vagy más, tudományos intézetek „állásfoglalását”. Pedig annyira egyszerű az egész. Ha a földön túliak már itt járnak közöttünk - nyilván felfoghatatlan műszaki-tudományos felkészültségük eredményeképpen, akkor miért csak „éjjel”, meg „hajnalban”, meg miért csak egy-két földi halandót ijesztgetnek kint az országúton és miért nem szállanak le nagy dübörgés közepette mondjuk déli tizenkettőkor az Eiffel-to- rony mellé, vagy Tokió szívébe a Ginzára, esetleg a Fehér Ház kertjébe és az űrhajókból kilépő kis zöldszemű manók örömteljesen felüvöltenének „Emberek! Megérkeztünk, ne hülyítsük egymást tovább, kapjunk be egy hamburgert, egy üveg pilsenivel.. !” Várom az űrmanókat... 4 Új VDN 1993. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP
