Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-14 / 190. szám

1993. július 14., szerda aj Dunántúlt napló 11 Évente 36 milliárd forintot teszünk az útalapba Mire költik az autósok pénzét? Az Útalap intézményét 1989-ben vezették be, de törvé­nyileg, csak 1992-ben szabá­lyozták. Azóta az alap számlá­jára befolyt összeget a közutak fenntartásának és fejlesztésének finanszírozására használják. Az Útalap bevételei az üzemanyag árába beépített adóból, a bel­földi gépjárművek súlyadójá­nak meghatározott hányadából, a nemzetközi gépjárműadóból, valamint a túlsúly díjakból származnak. Az alap bevezetésekor az üzemanyag árába 1 forint útadót építettek, napjainkban már va­lamennyi üzemanyag árában ál­talában 6 forintot fizetünk. A törvényileg biztosított útalap arra is lehetőséget nyújt, hogy a közutak építéséhez hiteleket le­hessen felvenni. Ezek 15-20 évre szóló hite­lek, amelyeknek törlesztése az évi bevételeknek csak kis száza­lékát köti le. Évről-évre több pénz folyik be az útalap kasszájába. Amíg 1989-ben még csak 8 milliárd forinttal, az idén már 35-36 milliárd forinttal gazdál­kodhatnak. Kezdetben az útalap jelentősebb részét fenntartásra fordították és csak a bevételek kisebbik része jutott fejlesz­tésre. A fejlesztésre jutó pénz­ből pedig sokat költenek a kon­cesszióba kiadásra kerülő autó­pályák területének előkészíté­sére, a kisajátításokra, mert ezek nem lehetnek az építők feladatai. Prioritást élveznek a városokat elkerülő útszakaszok. Ezek között talán a legfonto­sabb a főváros elkerülését szol­gáló MO autóút és a Győrt elke­rülő útszakasz. Mindkettő 1994-re elkészül. Idén júliusban befejeződött az Érdet elkerülő szakasz építése. Folyamatban van a 4-es főút Szolnokot, és a 84-es út Sopront megkerülő ré­sze. Mindkettő 1995-re készül el. A 86-87-es főút Szombathe­lyet megkerülő szakaszát az idén fejezik be az építők. 1993-ban indul a 83-as fő­úton Ménfőcsanakot, a 8-ason a Rábafűzest, az 53-ason Tompát és a 6-os főúton a Szigetvárat megkerülő útszakasz. (koós) Az MO-ás körgyűrű építése során egy újabb híd elemeit kezd­ték beemelni az M7-es autópálya felett, az érdi emelkedőnél. Kínai tv-műsor világszerte? A kínai központi televíziónak ambíciója, hogy adásai az egész világon vehetők legyenek, s mint az intézmény igazgatója, Jang Vej-kuang az Új Kína hí­rügynökség által idézett hétvégi nyilatkozatában kijelentette, ez a vágya rövidesen teljesül is. Nem jelölt meg konkrét ha­táridőt, csak annyit mondott, hogy ez év augusztusától már Észak-Amerikában is foghatók lesznek a kínai tv-adások. - A következő lépésben elérjük az egész világot - tette hozzá. Kínában a műholdas műsor­szórásnak az ország óriási kiter­jedése miatt belföldi viszony­latban is nagy a jelentősége. Elvileg Kínában is megvan a lehetőség külföldi televízióadá­sok műholdas vételére: fogható egyebek között a CNN és a BBC ázsiai adása. A gyakorlat­ban azonban, részint a költsé­gek, részint pedig az adminiszt­ratív korlátok miatt a kínai la­kosság számára elérhetetlenek ezek az adók. A jobb szállodák viszont mind rendelkeznek para­bola-antennával, s lehetővé te­szik vendégeiknek a külföldi tv-adások élvezetét. Öngyilkosságok Franciaországban Miért 25-35 évesek? Évente több mint 11 ezer ember vet véget önként életének Franciaországban, ezzel az ön- gyilkosság adja a halálokok két százalékát. Ezt a kormány ta­nácsadó testületé, a Gazdasági és Szociális Tanács egy most elkészült tanulmánya ismerteti. Bár Franciaország az öngyil­kosságok számarányát tekintve a nemzetközi statisztikák köze­pén van, a tanács mégis azt ja­vasolja, hogy a közegészség- ügyi szervek fordítsanak na­gyobb figyelmet az öngyilkos­ságok megelőzésére. A sikertelen öngyilkossági kísérletek száma évente mint­egy 150 ezer - a legtöbb ilyen eset fiatalkorúakkal és nőkkel fordul elő. Megdöbbentő adat viszont, hogy az öngyilkosság a legfontosabb halálok a 25-35 éves nemzedéknél, az eggyel alacsonyabb korcsoportban, a 15-24 évesek között pedig a közlekedési balesetek után a második helyen áll. A fiatalok után a másik leg­veszélyeztetettebb korcsoport az idősek, a 75 éven felüliek ka­tegóriája. Közülük sokan ma­gányosságuk, vagy gyógyítha­tatlan betegségük miatt vetnek véget életüknek. A magára ma­radottság a többi korcsoportban is fontos tényező: aránylag ma­gas az öngyilkosok között az özvegyek, vagy az elváltak száma. A vizsgálat szerint gya­koribb az öngyilkosság az ala­csonyabb keresetűeknél, mint a magasabb jövedelmi csoport­okba tartozóknál, viszont nem tudtak közvetlen összefüggést kimutatni a súlyosabbá váló gazdasági helyzet és az öngyil­kosságok számának növekedése között: a munkanélküliség gyors emelkedése nem növelte meg az önpusztítók számát. A tanács számos javaslata között szerepel, hogy az isko­lákban folyó egészségügyi fel- világosító oktatás keretében foglalkozzanak az öngyilkosság problémájával és bővítsék a gondozó szolgálatot. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a kórházakban is kü­lön foglalkozzanak azokkal, akik sikertelen öngyilkossági kísérlet után kerültek orvosi ke­zelésre. Japán vizió a jövő századról. Japánban pályázatot írtak ki épí­tészeti kollektíváknak, hogy hogyan képzelik el a XXI. század építészetét. A pályaművek közül is kiemelkedett a Taisei Tár­saság terve egy lakóházról, ahol 700 000 személy lakhat. Az épület neve Fuji hegyi. 11,6 milliárd körül stabilizálódik a világ országainak lakossága? 5,3 milliárd ember él a Földön Az ENSZ Népesedési Alap­jának (UNFPA) előrejelzése szerint a XXII. század közepére a Föld lakóinak száma megkö­zelíti a 12 milliárdot. Más becs­lések azonban még a 14 milliár­dot - amit már 2100-ra elérhe­tünk - sem tartják túlzottnak. A tragédia az, hogy a népesség növekedése a legszegényebb országokban lesz a leggyor­sabb, az össznövekedés 95 szá­zaléka. Ma egyébként a Földön 5,3 milliárd ember él. A kicsit köze­lebbi jövőbe tekintve a szakér­tők úgy vélik, hogy a jövő szá­zad közepére kétszeresére nőhet a Föld népessége, ha nem sike­rül megfelelő családtervezési módszereket alkalmazni a legy- gyorsabban növekvő népességű államokban. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének demográfiai előrejel­zése szerint, ha a világ országa­inak lakossága 11,6 milliárd fő körül stabilizálódik, és a növe­kedés ezen a szinten megáll, akkor megfelelő módszerekkel a Föld képes ennyi lakost eltar­tani, de ha ennél nagyobb lenne a növekedés, súlyos válságok következnének be. Jelenleg Dél-Ázsiában és Af­rikában a leggyorsabb a lakos­ság szaporodása. Dél-Ázsiában a mostani 1,2 milliárd helyett az ezredév végére már 1,5 milliárd ember élhet. Lassult viszont a növekedés Kínában és Japán­ban. Az afrikai országok lakos­sága a jelenlegi 650 millióról 900 millióra emelkedhet, a nö­vekedés üteme évi három száza­lék. Latin-Amerikában is magas a szaporodási mutató, itt a jelen­legi 440 millió helyett 540 mil­lió lakossal lehet számolni az ezredév végéig. A Világbank statisztikái szerint a Földön leg­kevesebb egymilliárd embernek - vagyis az összlakosság durván egynegyedének - évente 370 dollárnál kevesebb pénzből kell megélnie. A népesedési kérdé­sekkel foglalkozó szakembe­rekkel együtt a nemzetközi pénzintézet is kezdte felismerni, hogy a problémát csak a család- tervezés népszerűsítésével és anyagi támogatásával lehet megoldani. Az elmúlt tíz évben azonban a Világbank igen óvatosan bánt a családtervezéssel. Az ok: az Egyesült Államok - amely a legnagyobb összeggel járul hozzá az intézmény pénzalapjá­hoz - Reagan elnöksége idején azt vallotta, hogy a családterve­zést sem kormány-, sem nem­zetközi szinten nem kell támo­gatni. Ez az álláspont George Bush elnöksége alatt fokozato­san változott, és ma már Was­hington is egyre határozottab­ban kiáll a népesség növekedé­sének szabályozásáért. A népesedés növekedése az emberiség egyik legsúlyosabb problémája. A Népesedési Vi­lágnap ezért csak alkalom arra, hogy a világ a lehetséges meg­oldásokon elgondolkozzék. A téma számos nemzetközi ta­nácskozáson is szerepel. Az idén Svájcban rendeztek Euró­pai Népesedési Konferenciát, amelyen a nemzetközi vándor­lás problémái, a termékenység és a családi, illetve az egészségi állapot és a halandóság közötti összefüggések kerültek szóba. A Nemzetközi Népesedési és Fejlődési Konferenciának jövő szeptemberében Kairó ad ott­hont. Kovács Tamás Tervezőasztalon az űrrepülőgép utóda A Mars meghódítása 120 milliárd dollárba kerül a nagy kaland Az amerikai űrexpedíciók a floridai Kennedy-támaszpontról indulnak, a gépeket a texasi Houstonból irányítják, s az utóbbi évek többször felhasz­nálható űrrepülőgépei azután Kaliforniában, az Edwards-tá- maszponton szállnak le. A Mississippi állambeli Stennis-űrközpont nevét keve­sen hallották még, bár az óriási kiterjedésű telepnek kulcssze­repe van az amerikai űrprog­ramban: itt próbálják ki a raké­tahajtóműveket. Az űrrepülőgépeken három van belőlük, 37 millió lóerős teljesítménnyel. Ha a látogató­nak szerencséje van, próba ide­jére érkezik és rakétákat illetően még többet láthat-hallhat, mint Floridában: a próbánál a moto­roktól 109 százalékos teljesít­ményt igényelnek ... Ameny- nyiben minden rendben, a monstrumok óriás-vontatókra kerülnek, és lassan teszik meg a több száz kilométeres utat Flo­ridába. A déli állam párás, mocsaras tájain, álmos agrárvidékek kö­zepette, nem messze New Orle- anstól, a Mississippi-folyó del­tájától, kissé valószínűtlen a kép. Az országúiról letérve hama­rosan az őrséghez érünk (az Egyesült Államokban a legtöbb katonai, vagy katonai vonatko­zású támaszpont, intézmény szabadon látogatható) és kocsi­cédulát kapunk, útmutatással: bebocsátásunk feltétele, hogy csak a nagyközönség tájékozta­tását szolgáló központot keres­sük fel - ellenkező esetben számoljunk letartóztatással. így figyelemre se méltatjuk bal­kézre a hadsereg lőszergyárát, jobbra a haditengerészet térké­pészeti intézetét és egyéb in­tézményeit. Pár perc után vilá­gos, hogy célba értünk: a köz­pont előtt korábbi és mai ameri­kai űrkísérletek több emelet magas rakétái állnak. Mellettük már szinte mulatságos a 60-as évek Jupiter-rakétája, amely az első mesterséges holdakat vitte fel a hőskorszakban, amikor a szovjetekkel folyt a verseny az űr meghódításáért. Köztudott, hogy az egykori német rakétaszakértők egyik ré­sze a Szovjetunióban, másik fele Amerikában hasznosította tudását (többé-kevésbé önkén­tesen). Á szovjetek nem sokat beszéltek róluk, míg Wernher von Braunnak, az amerikai űr­kutatás megszervezőjének kü­lön kis kiállítást szenteltek a Stennis űrközpontban: „Az egykori ellenség és az első ame­rikai műhold megalkotója” címmel láthatók az 1977-ben elhunyt von Braun fotói, emlék­tárgyai. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy a Saturnus-rakéták előtt von Braun a német V- 2-rakétákat tervezte: azokat, amelyek annyi pusztítást okoz­tak a háború alatt Londonban. A NASA, az amerikai űrha­józási hivatal állandóan anyagi gondokkal küzd, így itt sem mu­lasztják el, hogy rámutassanak: az űrkutatás nem holmi költsé­ges luxus, vívmányai az egész gazdaságot segítik. A rozsda­álló bevonat, amely újabban a New York-i Szabadság-szobrot óvja a következő századokra, csakúgy az űrkutatásból szár­mazik, mint a tűzoltók korszerű lélegeztető készülékei. A köny- nyű, de kitűnően szigetelő, tef­lonnal fedett üvegszálas tető­burkolásokat ugyancsak a NASA megbízására kísérletez­ték ki, akárcsak a fotó- és video­felvételek digitális felbontásá­nak rendszerét. A Stennis űrközpont meg­próbálja a jövőt is felvázolni, bár az napjainkban egyre bi­zonytalanabb. Az űrrepülőgép utóda, az X-30-as csodagép csak a tervezőasztalokon léte­zik, és nyílt kérdés, mikor lesz állandó amerikai űrállomás. Ronald Reagan elnök a 80-as évek elején jelentette be, hogy tíz éven belül felbocsátják a csaknem 300 tonnás, 150 méter hosszú állomást, ahol állandóan dolgoznak majd tudósok, és ahonnan elindulnak újabb, pá­ratlan expedíciókra: ismét a Holdra, sőt - először a Marsra. Reagan akkor 8 milliárd dol­lárra becsülte a költségeket. Az összeg nagyobbik részét azóta elköltötték, az űrállomás azon­ban még mindig csak a tervezés - és az állandó viták szakaszá­ban van. Kiderült ugyanis, hogy összesen vagy 120 milliárdba kerülne a nagy kaland, és ennyi pénzről a nyomasztó költségve­tési hiány közepette szó sem le­het. így újabban kisebb méretű, feladatkörű űrállomásról be­szélnek, és a költségvetési for­rásokat radikálisan lefaragták. Vannak, akik az egészet félre­tennék, mondván, hogy az eredmény nem lenne arányban a költségekkel. Mások az oro­szokkal való együttműködést szorgalmazzák, hiszen azok már évek tapasztalataival ren­delkeznek űrállomásukkal. A jelek szerint ezt a megoldást azonban az amerikai nemzeti büszkeség nem viselné el - így marad a saját út. Az amerikaiak mindig úttörők voltak, ne saj­náljuk a pénzt az újabb, nagy kalandra - hirdetik a Mars és a többi bolygó meghódításának hívei. így előbb-utóbb alkalma­sint lesz amerikai űrállomás. A hajtóműveket, amelyek felvi­szik majd az anyagot és az em­bereket, természetesen Missis­sippiben próbálják majd ki. Heltai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom