Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-26 / 202. szám

1993. július 26., hétfő aj Dunántúli napló 3 Pécsi textilművészek Belgiumban Belgiumról elmondható, hogy nagyhatalom a textilmű­vészetben. Ezért is rendezi meg második alkalommal Tournai vallon városka a nemzetközi gobelin- és textiltriennálét. Idén június végétől szeptember vé­géig látható ennek keretében A másik Európa című tárlat, amelyre a hajdani keleti blokk művészeit hívták meg: belo­rusz, bolgár, cseh, észt, grúz, horvát, kirgiz, lengyel, lett, ma­gyar, makedón, orosz, román, szlovák, szlovén, tadzsik, ukrán kiállítók szerepeltek Tour- nai-ban. A kiállítás katalógusá­ban bemutatták az egyes orszá­gok textiles hagyományait, e művészeti ág történetét iá. Ha­zánkból hatvan textiles munkái szerepeltek a belgiumi trienná- lén, köztük a Pécsről elszármaz- tot R. Fürtös Ilonáé. A Fekete tengertől a Balti­kumig terjedő Európa régi go­belinjeit is bemutatták ez alka­lommal: Magyarországról az Esztergomi Keresztény Mú­zeum, továbbá az Iparművészeti Múzeum legszebb darabjaiból adtak ízelítőt. Pécsről Ferk Anna textilművész járt Tour- nai-ban a gobelin e nagy bemu­tatkozásán. Elmondta, a most készülő textilek gyakorta elvál­nak a faltól, s szőtt, fonott plasz­tikaként vagy térelválasztóként szinte önálló életet élnek. Az alkotók bátran használják ismét a gobelin klasszikus anyagait, így a gyapjú-, a selyem- és a fémszálat. A látottak az anya­gok felszabadult használatára adnak bátorítást, maga a trien- nálé pedig felhívja a figyelmet egy különös művészeti ágra, amely talán túl halkan, észrevét­lenül van jelen. G. O. Új formájú ivóedények Érdekes kezdeményezéssel álltak elő a tavaly alakult De- Forma kerámikus alkotócsoport művészei. Dohány Sándor veze­tésével nem kevesebbre válta­koznak, mint hogy formájukban megújítsák, új fantáziát csepeg­tessenek használati tárgyainkba. Kezdték az ivóedényeken, s hogy a munka meg is valósul­hasson, abban nagy segítsé­gükre volt az osztrák Kultur- Kontak Alapítvány, a Baranyai Alkotótelepek (hiszen a Siklósi Kerámia Szimpózion keretében dolgoztak a művészek) és a Zsolnay Porcelángyár, mely az alapanyagot és techikát biztosí­totta. Dvorszky Hedvig művészet­történész, aki az „Ivóedények” című kiállítást a pécsi Parti Ga­lériában megnyitotta, elmondta, hogy ennek az akciónak azért is van nagy jelentősége, mert a most elkészült tárgyakat megte­kintve a Zsolnay-gyár szakem­berei további megrendelésekkel bízhatják meg a tervezőket. És nem lehetetlen, hogy a jövőben így megszülető művek akár so­rozatgyártásra is kerülhetnek a nagymúltú kerámiagyárban (pl. gyertyatartók, hamutartók vagy akár burkolóelemek). A mostanra elkészült ivó­edény-kollekció egyelőre még egyedi darabokból áll, bár né­hány darab megvásárolható a Parti Galériában. M. K. A kiállított ivóedény-kollekció egyedi darabokból áll Fotó: Löffler Gábor A színház egy nagy, közös nyelv Kreatív fiatalok Japánból és Európából Biztos, hogy az életben az egyik legérdekesebb és legti­tokzatosabb dolog a találkozás. Találkozás különböző embe­rekkel, akiket megszeretünk vagy esetleg meggyűlölünk. Persze, inkább az előbbi a célja a táboroknak, utazásoknak, me­lyek fő idénye a nyár. A Pécsi Kisszínházban három héten át együtt énekel, táncol, színész- kedik japán, finn, cseh, szlovén, szlovák, horvát és magyar fia­tal, akik ismét a Creative Res­ponse (kb. Alkotó Válaszadás) alapítvány keretében jöttek Pécsre. A program már harmadik éve fut, s fő erénye nemcsak az, hogy fiatalokat csalogat Pécsre a világ legkülönbözőbb sarká­ból, hanem cserébe a magyarok is utazhattak Skóciába, Ameri­kába és idén Japánba (már aki zsebből ki tudja fizetni a repülő­jegyet, mert ezúttal az útikölt­séget sem támogatja senki). ­Kár, hogy azok a szervek, tá­mogatók, akiknek a hasonló ak­ciókat szívén kellene viselniük, anyagilag mind jobban vissza­vonulnak a kezdeményezés tá­mogatásáról - mondja Bagossy László, a Creative Response honi atyamestere. Egyedül a Pécsi Önkormányzat Kulturális Bizottsága támogatta a három hetes tábort, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium csak számla ellenében lett volna haj­landó kifizetni a határokon túli magyar résztvevők utazási költ­ségét. Ezért azok, akik munká­val vesznek részt a táborban, úgy próbálnak segíteni magu­kon, hogy a vendég gyerekeket egyrészt önként vállalkozó pé­csi családoknál szállásolják el és étkeztetik, másrészt az idei tiszteletdíjukat egy alapít­ványba fektetik, azaz ingyen dolgoznak. A huszonöt színház- szerető fiatal ének- és néptáncó­rákon vesz részt, Gőz Istvántól, a Kaposvári Csiky Gergely színház művészétől pantomimet tanulnak, valamint létrehoznak egy improvizációra alapuló elő­adást. Ez utóbbi, mint a hirosimai Yukiko Hirata és a Lahtiból jött Jarkko Markkanen elmondják olyan, mindenki számára ért­hető alappillérekre épül, mint a szerelem, a barátság, a rossz és a jó harca. A program sikerében már csak azért sem kételked­nek, mert miután már itt Pécsett megtekintették a Svejket és A kadétot és a Wild Fire előadá­sát, rájöttek, hogy a színház vol­taképp nem is a szavak művé­szete, hanem a gesztusé, egy nagy, közös nyelvé. M. K. Az ajtóban Lenin áll. Érd határában épül, készül az augusztus 1-jei megnyitóra a Szocialista Szoborpark. Furcsa így együtt, összeterelve, gettóba zárva látni elmúlt évtizedeink kötelezően imádott bálványait. A vörös tégla kerítéssel körbeé­pített szoborpark méretes kapu­jában régi ismerőseink, Marx, Engels és Lenin fogad, szeré­nyen, levett sapkával kezében. A főbejárat dísze egyébként egy hatalmas vas tábla, melyre Ily- lyés Gyula „Egy mondat a zsar­nokságról” című versét vésték fel. Odabent jobbra-balra elszór­tan csupa jólismert arc: a Sza­badságszobor szovjet katonája (csak most látszik, a magasból leszállva, milyen óriás ő), Osz­tyapenko és Steinmetz kapitá­nyok (milyen sivár is integeté­sük nélkül megérkezni Pestre!), a forradalmár a Felvonulási tér­ről, aki torz képpel, üvöltve ro­han (még mindig), feje fölött lobogtatva törölközőjét. És a többiek, mind: Münnich Ferenc, Kilián György, Kun Béla, va­lamint számos emléktábla, munkás-paraszt relief. Koczka István építésvezetőtől megtudtam, hogy csak Mali- novszkij marsall hiányzik, hogy meglegyen a tervezett 25 fős létszám. Itt jó helyen vannak, int a sötéten meredező szobrok felé, a halottaknak úgyis azt szokták mondani: nyugodjanak békében. Itt békén nyugodhat­nak. M. K. Ízelítő a szoborpark látványos kínálatából Fotó: Szundi Hűsítés virágokkal Hasznosítsuk nyáron az erkélyeket is A nyáron örökké fülledt pa­nel lakásokból sokan szeretné­nek menekülni. Hétvégi háza csak keveseknek van, ám kis gondoskodással az erkélyekből is lehet hűsölőt készíteni növé­nyek segítségével. Erre persze nem az a legegy­szerűbb mód, ahogy többen te­szik, hogy letépkedik a közterü­letre kihelyezett növények friss hajtásait, mondván, majd mege­red. Az erkélyek „benépesítése” ugyanis ha csak minimálisát is, de mindenképpen szakértelmet igényel. Mint Piszter Valériá­tól, a Kertészeti és Parképítő Vállalat üzemvezetőjétől meg­tudtuk, az erkélyek, teraszok kertesítésénél fontos figye­lembe venni azok nagyságát és tájolását. A kis erkélyekre első­sorban stabilan rögzített virág­ládákba helyezett díszítő növé­nyeket javasol. Virágládákat ugyan tapasztalata szerint mos­tanság nemigen kapni, ám lehet készíttetni is. Alatta tálcát kell elhelyezni, hogy öntözéskor csak a virág kapjon vizet, nem az alattunk lakó, vagy a járóke­lők. Az erkély tájolását figye­lembe véve legjobb szakember­hez fordulni, milyen növényt javall a ládákba. A nagyobb erkélyeken már könnyebb a hűsítő növények te­lepítése, mivel több hely áll rendelkezésre. Ide a kellemes kivitelezésű hordókban elhe­lyezett mediterrán növényeket javasolják a szakemberek mint a tuja, leander, babér, gráná­talma vagy pálmák. Ezek telel- tetéséről azonban már a beszer­zésükkor gondoskodni kell, ezért csak olyan telepítse be ki- sebb-nagyobb erkélyét e növé­nyekkel, aki körülbelül plusz 5 fokos hőmérsékletet tud biztosí­tani növénye számára télen. A kis erkélyekre elsősorban stabilan rögzített virágládába helyezett diszítőnövényeket tegyünk Fotó: Löffler Gábor A virágládákba telepítéshez természetesen már késő van, ám ha valaki maga szeretné a nö­vényt nevelni, már ősszel gon­dolnia kell a jövő nyárra. A megfelelő méretű hordókban elhelyezett, árnyat adó nagyobb növényeket pedig akár most is ki lehet telepíteni az erkélyekre, hiszen lesznek még nagy mele­gek ezen a nyáron. Bár a szakemberek a pécsi Megyeri úti parkfenntartó üzemben is szívesen adnak megfontolandó tanácsokat a növényeket vásárlóknak, Pisz­ter Valéria azoknak is szolgál egy javaslattal, akik nem kere­sik fel a kertészeket: ha nem tudják milyen növény illik a te­raszukra, nézzék meg a szom­szédét. Ami nála a legszebben virít, azt kell vásárolni. P. V. Hozzászólás a traumatológiai központ témaköréhez Az Új Dunántúli Naplóban megjelent tudósítás egyik dr. Andréka Bertalan helyettes ál­lamtitkár úrnak tulajdonított mondata, miszerint „Baranyá­ban a traumatológiai ellátás ha­tékonyság, felszereltség tekinte­tében legjobb a Honvéd Kór­házban”, késztetett arra, hogy a tárgyra vonatkozó ismereteimet megosszam az olvasóval. A megyében ma a folyamatos alapfokú baleseti ellátást végző városi kórházakon kívül ügye­leti traumatológiai ellátást a POTE két klinikáján, a Megyei Kórház sebészetén és a Honvéd Kórház traumatológiáján vé­geznek. Az ellátás színvonalát a tárgyi és személyi feltételek alapvetően befolyásolják (mű­szerezettség, műtőkapacitás, szakértelem). Tekintettel arra, hogy a traumatológiai műszerek és a beépítésre kerülő speciális rögzítő anyagok rendkívül drá­gák, a mai pénzszűke-időkben a kor színvonalának megfelelő el­látási feltételek kialakítása csak egy intézetben lehetséges. A korszerű graduális és posztgraduális egyetemi oktatás igényeinek megfelelően ez a fejlesztés a POTE Önálló Tra­umatológiai Osztályán valósult meg. A népjóléti miniszter leg­főbb szakmai tanácsadó testü­leté, a Traumatológiai Szakmai Kollégium 1991-ben ezt az osz­tályt jelölte ki Dél-Dunántúl traumatológiai centrumává. En­nek megfelelően a régió kórhá­zai (a Megyei Kórház és a Hon­véd Kórház is) legbonyolultabb baleseti sérültjeiket erre az osz­tályra küldik. Megoldatlan, és a jelenlegi körülmények között megoldha­tatlan feladat a legsúlyosabb, koponyatraumával társult sérül­tek ellátása, mivel azon sérülte­ket, akiknél a koponyatrauma közvetlen életveszély oka, a POTE Idegsebészeti Kliniká­jára szállítják, ahol nem rendel­keznek megfelelő diagnosztikus eszköztárral (CT., MRI), nem képesek a végtagsérülések ellá­tására, ez a sérült kényszerű ide-odaszállítgatását eredmé­nyezi, aminek az Új DN több­ször, jogosan hangot is adott. Az ügyeleti rendelők túlzsú­foltak, ha éppen súlyos sérült műtéti ellátása folyik, a banáli- sabb sérülést szenvedett órákat várakozhat főként az esti, éj­szakai órákban, mivel a szak- rendelések csak este 7-ig üze­melnek. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy a régióban megol­datlan a járóbeteg- és a fekvőbe­teg-utókezelés, ugyanígy a mozgáskorlátozott, főként idős betegek átmeneti vagy végleges szociális elhelyezése is, ez je­lenleg a drága, aktív baleseti ágyakon történik. Az időközben Debrecenbe távozott dr. Bíró Vilmos pro­fesszor vezetésével szakmai program készült az áldatlan helyzet kezelésére, amelynek sarkalatos pontjait vázolom az alábbiakban. A Honvéd Kórházban, ahol megfelelő ágykapacitás kínál­kozik, komplex traumatológiai centrumot kell létrehozni, ahol megoldható a sérültek azonnali; végleges és magasszintű ellá­tása. A többi intézet traumato­lógiai ellátó kapacitását ide kell csoportosítani, hogy a több mű­szakos, folyamatos munkarend bevezethető legyen. A Honvéd Kórház a komplex feladat befogadására jelenleg nem alkalmas, 1991-es árakon számolva hozzávetőleg 240 mil­lió forintot kellene fordítani a műtőkapacitás bővítésére, a diagnosztikus háttér megterem­tésére, a személyzet elhelyezé­sére és az egyetemi funkciók biztosítására. A kisebb beavat­kozást igénylő banális sérülések ellátását célszerű lenne levá­lasztani a centrumról, tehermen­tesítve azt, másrészt biztosítva a várakozásmentes járóbeteg-el­látást. A feladat a városi szak­rendelők célszerű átcsoportosí­tásával, a trauma-centrumhoz való integrálással megoldható, létrehozható a központi baleseti ambulancia. Ahhoz, hogy a le­endő centrum működését a le­hető legkevesebb aktív ágyon valósíthassa meg, a járóbeteg- és a fekvőbeteg-rehabilitációt, illetve a szociális elhelyezést is meg kell oldani. A kérdés megoldása évek óta késik, a pénzhiányon kívül az is hátráltatja a kibontakozást, hogy eddig e tárgyban kétoldalú tárgyalások folytak (város­egyetem, egyetem-megye, me­gye-város), még nem sikerült minden érintett felet a tárgyaló- asztalhoz ültetni, A megoldás pedig más okok miatt is sürgető lenne, mivel a 400 ágyas klini­kán profilbővítés (vesetrans- plantatio, az Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Intézet országos intézetté alakítása), csak a meglevő ágyak terhére valósítható meg, tehát a Trau­matológiai Önálló Osztálynak mielőbb ki kellene költöznie. Nem kétséges, hogy a POTE és a Honvéd Kórház törekvése a traumatológiai központ megva­lósítását illetően komoly, ennek bizonyítéka, hogy az egyetem két profilt több munkatárssal együtt átadott a kórház trauma­tológiájának. Az sem lehet vi­szont kétséges, hogy nagy be­ruházás nélkül, csak egy átköl­tözéssel a traumatológiai ellá­tásban javulás nem várható. A mai viszonyok javítására a centrum kialakulásáig is lépé­seket kell tenni. Pécs M. J. Vá­ros Önkormányzata a szakmai terv alapján a rá háruló felada­tok megvalósítását megkezdte. Július 1-jétől a Lánc utcai Ren­delőintézetbe csoportosítottuk át a traumatológiai ellátást, ter­vezzük az éjszakai ügyeleti szolgálat beállítását is. A tra­uma-centrum megvalósításáig a szakrendelést a Traumatológiai Önálló Osztályhoz kívánjuk kapcsolni, hogy a betegellátás azonos szakmai szempontok szerint történjék. Az ellátó ka­pacitás személyi feltételeit javí­tandó szeptembertől három or­vosgyakornoki állást helyezünk át az egyetemi klinikára. A közgyűlés 40 millió forint cél­tartalékot biztosított arra, hogy a Lánc utcai rendelőintézet mel­lett járóbeteg mozgásszervi utókezelő kiépítése kezdődhes­sen. Támogatni kívánjuk a vál­lalkozói alapon szerveződő diagnosztikus centrumot, amely az Idegsebészet és a Megyei Kórház közötti települve CT és MRI-kapacitást biztosítana a régiónak. A megvalósítható­sághoz közel került a Malom­völgyi úti Szociális Otthon 152 ágyas bővítése. Végezetül bizakodással tölt el dr. Andréka Bertalan helyet­tes államtitkár úr személyes közlése, miszerint arra törek­szik, hogy az eddig hiányzó szé­leskörű tárgyalás még ez év szeptemberében létrejöjjön. Dr. Zadravecz György Pécs M. J. Város Önkormányzata Eii. Biz. elnöke > k f A >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom