Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)
1993-07-22 / 198. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. július 22., csütörtök Az 500-as szakmunkásképző iskola épülete Pécsett, a Rét utcában Fotó: Szundi György A baranyai iparoktatás A Belvárositól a Fémipariig Plakát 1913-ból Az első drávavölgyi mozgó-színház Siklóson Egyszer már leégett... A leégett budapesti vásár- csarnok újjáépítése napjainkban folyik. Rádió, TV és az összes sajtótermék foglalkozott a nemmindennapos eseménnyel. Nem először égett a vásárcsarnok. A Pesti Napló 1896 július 31-i száma az alábbiakat tudatta az olvasóival: „A központi vásárcsarnok Csillag utcai oldalán ma reggel hat óra után Prindli János bádogos mester munkásai hozzá akartak fogni a tetőzet oldalszelelőinek bádogredőnyökkel való ellátásához. Alig hogy hozzáfogtak a munkához, Gerb Lajos elő- munkás - a csoport vezetője - odaszólt Hofner András nevű inasnak, hogy hozzon neki egy olmozóvasat, melyekből egy kályhában többeket forrón tartottak. Amikor a fiú ennek a parancsnak eleget tett, felborította a kályhát, az abban lévő parázs a kátrányozott faburkolatra szóródott, és mielőtt a munkások elejét vehették volna a veszedelemnek, tüzet fogott a tetődeszka. Néhány pillanat múlva a lángok a tetőzet minden irányában elhara- podztak. A megrémült munkások ahelyett, hogy hamar vizet kerítsenek és oltáshoz fogjanak, eltávoztak a tetőről és lent az utcán szóltak néhány idegen embernek, hogy odafönn ég. Egy közeli hentesboltból értesítették a tüzoltófőpa- rancsnokságot, hogy a központi vásárcsarnokban tűz keletkezett, de onnan azt a meglepő választ kapták, hogy „magánértesítésre nem lehet intézkedni.” Ezalatt odafönn vígan égett tovább a tető padlózata, amíg végre megjelent egy rendőr és most már hivatalosan hírt adva a főparancsnokságnak a veszedelemről, végre - meglehetősen hósz- szas késedelmezés után - megjelent a tűzoltóság. Az oltási munkálkodás elé újabb akadályok gördültek. A még nem teljesen befejezett épületben a vízvezeték még nem funkcionált. Kínos hosszú idő múlt el, amíg megjelentek a gőzszivattyuk, amelyek segítségével a Dunából lehetett az oltáshoz szükséges óriási vízmennyiséget előteremteni. A tűz órákig tartott és magától értetődik, óriási közönséget vonzott a színhelyre. Gábos Zoltán Az iparosok mindig nagy gondot fordítottak szakmai utánpótlásuk biztosítására. Ennek iskolarendszerű keretei Baranya vármegyében a rajziskola felállításával II. József korában, Pécsett alakultak ki. 60 esztendő elteltével, 1846-ban megnyitották az ipartanodát is a megyeszékhelyen. 1884-ben született meg az ipartörvény, amely közműipar gyakorlását szabályozta, ipartestületek megalakítását rendelte el és részletesen intézkedett a ta- noncokról, azok oktatásáról. Minden olyan településen, ahol 50 tanonc dolgozott, az elemi iskolára ráépülve, annak tanerőivel és taneszközeivel, iparosta- nonc iskolát kellett indítani. Ilyen iskola nyílt Pécsett, külön egy Zsolnay gyárában, Siklóson, Mohácson, Németbólyban, Má- gocson. Utóbbi helyen megkezdte működését egy agyagipari iskola is. A századforduló után újabb ipariskolák nyíltak, így Pécsváradon, Szentlőrincen, Sellyén, Dunaszekcsőn és Villányban. Pécsett az 1901/1902-es tanévben a belvárosi fiúiskolában és az Ágoston téri népiskolában folyt a tanoncok oktatása. Háromszor két osztályt és két előkészítő csoportot tanítottak három-három évig. A tanév szeptember első felében kezdődött és június közepén a záróvizsgákkal ért véget. Minden évben a tanoncok saját termékeikből kiállítást rendeztek. Az 1901/1902-es tanévben a pécsi tanonciskolában a következők tanítottak: Szvacsek Mihály, Magda Pál, Kasza Ferenc, Simon György, Magyar Károly, Rozsics Sándor, Mihálovics Antal, Borsy György, Szivér István, Pikier József, Dobra Imre, Retter Dezső, Dillmann Antal, Reberics Imre, Repics Vince, a rajziskolában pedig Amhold Nándor, Germán István, Haksch József, Mossung Vince, Soóstó Gyula és Skolnik Géza. A rajztanítást új alapokra helyezték, hiszen alsófokon a tanulókat rajztudásuk szerint osztották fel, felsőfokon már szakok szerint, így létezett első és második fokozat, valamint szakrajz. Pécsett 1907-ben pincérta- nonc szakiskola nyílt, igazgatója Magda Pál lett. Az itt folyt oktatás magyar nyelvre, történelemre, alkotmánytanra, földrajzra, a kereskedelmi és ipartörvény megismerésére, üzleti fogalmazásra, számtanra, könyvvitelre, vegytanra, természettanra, természetrajzra, általános illem- és erkölcstanra, felszolgálási és terítési szabályokra teijedt ki. Az iskola minden vendéglős és kocsmáros jelentkező szerződött tanoncát felvette tnaulói sorába. A rohamosan fejlődő pécsi ipariskolába az 1909/1910-es tanévben 17 közismereti és 16 rajzosztályt indítottak útjára. A közismereti tárgyak oktatásánál a rokon szakmák tanulóit sorolták egy osztályba. Erőfeszítéseket tettek az önképzés megindítására, mégpedig az ifjúsági könyvtár műveinek propagálásával. A felsőbb osztályok növendékeit tanulmányi kirándulásokra vitték. Szakszerű vezetés mellett megtakintették a MÁV nagyműhelyét, a légszeszgyárat, a villamosságot előállító telepet, Amerikai és indonéziai régészek szenzációs bejelentést tettek Amszterdamban, a híres Le- ideni Egyetemen megrendezett nemzetközi antropológiai konferencián: lehetséges, hogy egy olyan ősemberi koponyát hoztak felszínre Jáva szigetén, amely a hiányzó láncszemet jelenti a homo erectus és a homo sapiens között az ember fejlődéstörténetének vizsgálatában. a DGT pécsbányatelepi üzem berendezéseit. A tantestület az elért tanulmányi eredményeket jónak minősítette, bár több vidéki tanuló hiányos előképzettsége hátráltatta a gyorsabb előrehaladást. A mesterek egyre inkább belátták az ipariskola szükségességét, de problémát okozott, hogy a szegődtetés és a felszabadítás időpontja a tanév bármely időszakára eshetett. A fémipari szakiskola 1912-ben jött létre. A közismereti tárgyak tanításában és a műhelyoktatásban már az első tanévben szép eredményeket értek el. A vidéki érdeklődők számára számos tanfolyamot indítottak, így például kazánkezelőit, stabil gőzkezelőit, gyengeáramú elektrotechnikait, gőz- lokomobil- és cséplőgépkezelőit, stb. A századforduló után számos kísérlet indult női iparoktatás elindítására. A több évig húzódó ügy lezárásaként végül egy felsőbb leányiskola létrehozását szorgalmazták. Külön kérdéskört jelentettek a tanoncotthonok. Ä sajtó is több alkalommal hangsúlyozta szükségességét. Különösen Mohácson és Siklóson szorgalmazták felépítésüket, de anyagiak hiánya miatt nem tudták megvalósítani. Dr. Erdődi Gyula A felfedezett lelet, amely állítólag egy nő koponyája volt, megközelítőleg 1,1 és 1,4 millió évvel ezelőttről származik. A szakértők véleménye szerint ez a meglepően ép állapotban és hiánytalanul előkerült antropológiai lelet az afrikai földrészen kívül valaha is talált legnagyobb jelentőségű ősemberi maradvány. Mint a konferencián kiderült, A napokban egy helytörténész barátom a Siklós-Dráva- völgyi Könyvnyomdában készült plakáttal lepett meg. A plakát 1913-ban készült és a siklósi Flórián téren lévő mozgó-színházba invitálja szeptember 20-21-én az olvasót. Edmond Rostand „Páris gyermeke” c. drámát mutatja be a „mozibódé”, amelyet a tulajdonos, Skállát József működtet. A plakát ismerteti a szerző müvét, mely „poétikus és romantikus”. A film a világhírű Gaumont párizsi gyárában készült. Egyébként a „mozibódé” már 1912-ben működött. Hetente szombaton kettő, vasárnap négy előadás volt. A gyermek és diákjegy olcsóbb. A nagy érdeklődés miatt később áttértek a napi kettő és vasárnap a három előadásra. A plakát azt is elárulta, hogy heti 4 000 példányban készült. A némafilmeket zongora vagy cigányzene kisérte. A hőség ellen ventillátorok működtek, gyakran szellőztettek, illatosították a levegőt. A „bódé” kőépületbe került, a Központi Kávéház (ma Központi Étterem) adott néki helyet. Új a tulajdonos is, Goldberger Rezső, aki nem más, mint Gábor Miklós színészünk nagyapja. Ekkor már villanyzongora kísérete mellett pergetik a filmet. Minden alkalommal a főműsort rövid filmek előzik meg. A korabeli újságok szerint a biográf mozgószínház igen látogatott volt. A helyi lakosságon kívül a környező falvak lakói is szívesen jártak a moziba, amely viszonylag olcsó szórakozást nyújtott. A Központi Kávéházból új, önálló helyiségbe költözött a mozi. Dózsa Mozinak nevezték. A helyiség az utcafrontról a várbástyáig terjedt, a vetítőváez a koponya a legrégibb és legteljesebb koponyalelet azok közül, _ amelyeket eddig Ke- let-Ázsiában kiástak. Az egyedülálló értékű ősemberi koponya felfedezését éppen egy évszázaddal az után jelentették be, hogy a múlt században Eugene Dubois német orvos megtalálta a jávai ma- jomembemek, vagyis a később homo erectus néven ismertté vált ősembernek a koponyáját. szón szinte a bástyára épült. Erkélyére kétoldalt lehetett felmenni. A mozi dolgozóinak szolgálati lakása volt. Ilyen szolgálati lakásban élt családjával Karászi Lászlóné, mindenki Rózsika nénije, aki 20 éven át dolgozott a moziban. Nyugdíjba is innen ment. Elmondotta, hogy a mai orvosi rendelő (Papp Béla-féle) helyéről az 50-es években került a mostanira, és ezekben az években államosították. Közben a.. ún. Pelikán Étteremben is működött. A Moziüzemi Vállalat kezelésében többször korszerűsítették. Ez minden alkalommal a nézőtér csökkenésével járt. A keskenyfilmről 1957-ben tértek át a normálra, majd 1981-ben új gépekkel korszerűsítve szélesvásznú lett. Ekkor a megye egyik legmodernebb filmszínháza a siklósi. Egy-egy sikerfilmet többször is vetíteni kellett. Gyakran volt teltház! Itt mutatták be először a Tenkes kapitánya c. filmet. A filmfesztiválokon Siklós a bemutató mozik közé tartozott. A színész-néző találkozók népszerűek voltak. A 80-as évek vége a filmszínházak válságának a kezdete. 1991-ben megszűnik az állami támogatás, falvakban a kes- kenyfilm vetítés. Az ifjúsági filmek egyre ritkábak. Hol van már az „Iskolamozi”!? A meglévő kópiák elavultak, alig használhatók, újakat alig gyártanak. Szerencsére megszűnt a sokat szidott ún. „műsorpolitika”. De helyette nincs semmi. Illetve van. Nézzék csak meg a mai plakátokat! Az amerikai kommersz filmek uralják a magyar filmszínházakat, árasztva a horrort, a krimit, az akciófilmeket. A látogatottság gyenge, ráfizetéses. Egy-egy előadást havi átlagban 55 fő tekint meg Siklóson. Megszűnt a törzsközönség. A legnagyobb gondot a jelenlegi üzemvezető, Kasza Jószef szerint a filmek elosztása, forgalmazása okozza. A siklósi mozi történetét kutatva bebizonyosodott, hogy a film, a mozi gyakran volt válságban. Ebből azonban mindig sikerült talpraállnia. A néma filmeket felváltotta a hangos, a keskenyt a normál, majd a szélesvásznú. Jött a színesfilm. Merem remélni, hogy a TV és a videó világában a filmgyártásnak, filmvetítésnek sikerül talpraállnia. Perics Péter A hiányzó láncszem A 30-as évekig a polgárság kirándulóhelye volt A Hotel Kikelet „elnyomta” a Tettyét Pécs városának mindig büszkesége volt a Mecsek, s mecseki kirándulások mindig is nagy tömegeket vonzottak. A turistautak kiépítésében, a hegység vonzóvá tételében nagy szerepe volt a mindenkori városi tanácsnak, az öntevékeny egyesületek sorában a Mecsek Egyesületnek és a különféle természetjáró mozgalmaknak, de a pécsi polgárok más csoportjainak is. Az 1930-as évekig a Tettye számított a város polgárai elsőszámú kirándulóhelyének. Közel is volt, népszerű is volt, sok olyan látnivalóval rendelkezett, amelyek megkedveltették minden arra járóval. A gyönyörű kilátás, a közkedvelt romok, az illatozó hársfák, a nagy tér mind-mind vonzotta a népünnepélyeket, a különféle előadásokat, rendezvényeket. Nem csoda tehát, ha állandó és alkalmi vendéglősök, árusok is sűrűn megfordultak ezen a helyen. Különösen a század végén és a 20. század első évtizedében volt ennek a helynek a „reneszánsza”. Egymást érték a népünnepélyek, műkedvelő előadások, a sportversenyek, a mozgalmi gyűlések („ökörsütéssel és ma- lacevéssel”, tűzijátékkal), s messze földön beszéltek a Tety- tye jó levegőjéről. Igen ám, de egyfelől jöttek a szomorú sorsfordító történelmi események, a világháború, az antant-szerb megszállás, a területvesztés következményei, másfelől pedig a Mecsek egyéb területeinek a fejlesztése. Kiépítették a Dömörkaput, megnyílt a városban a Balokány- és a Maiéter- (a mai Hullám) strand, üzemelt már Sikonda, de a végső „kegyelemdöfést” a Hotel Kikelet megnyitása okozta. A turistautak kiépítésével és a mecseki buszjáratok beindításával a Tettye az 1930-as évek derekán lemaradt, „lerongyolódott”. A városi törvényhatóság sem fordított rá kellő gondot, így a romokban tanyát vert a gaz, az ott lévő ösvények, utak állapota lepusztult, tavaszonként bokán felüli sár lepte be a teret, s a sás is tenyészett, a buszjáratok pedig elkerülték ezt a helyet... Erről panaszkodott 1937-ben az akkori tettyei vendéglő bérlője, de megadta a „receptet” is. Az alsó sétateret rendezni kell, el kell látni gyermeklubickoló- val, játszótérrel, padokkal, föl kell újítani a romokat, biztosítani kell oda a buszközlekedést .. „sakkor föl fog virágozni az itteni élet. Ebben az időben a Tettyét a város „elárvult Hamupipőkéjének” nevezték - találóan -, s nagyon el voltak keseredve az akkori állapotok miatt a hely „szerelmesei”. Pár év múltán a szükségmunkák keretében a Magaslati út és a Tettye környéke is rendezésre került, s ez a hely újból a pécsiek kirándulóhelyévé vált. Az igaz, hogy az újabb világháború és az 1950-es évek viszonyai visszavetették a fejlődését és a látogatottságát, de napjainkra A Tettye a századforduló éveiben ismét föllendült a látogatottsága: gyermekcsapatok, hazai és külföldi kirándulók keresik föl, sétaútjai, épületei rendezettek, vendéglő csábítja az arra járókat, buszjárat megy a Havi-hegyre és a városba, nyáron színházi előadások zajlanak itt... Dr. Vargha Dezső k i A f
