Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-21 / 197. szám

1993. július 21., szerda aj Dunántúlt napló 3 Kottát nem olvasnak, karmesterük nincs, ennek ellenére aranyfokozatú címet nyertek Húszéves a villányi német asszonykórus Amikor 1973-ban a világhí­res boráról ismert Villányban az otthon szívesen nótázó német nemzetiségi asszonyokból megalakult a helyi pedagógus, Herger József vezetésével egy hat-nyolc főt számláló kórus, még kevesen gondolták, hogy a kezdeményezés valóban idő­tálló lesz. A csoport ma tizenkét tagú, változatlanul heti egy alkalom­mal összejönnek próbálni az öt­ven, hatvan, sőt hetven év kö­rüli asszonyok, akik közül töb­ben már részt vettek az alakuló kórus munkájában is. Guttyán Józsefié, a jelenlegi kórusvezető, bár mindössze ti­zenegy éve énekel velük, renge­teg emléket, élményt őriz a fel­lépésekről, sikerekről. Két sze­replés között, a pécsi Országos Szőttes- és Cserépvásáron való részvétel után kerestük fel ott­honában. A kórusvezető elme­sélte, hogy a háromszáz éve, Mária Terézia idején betelepült németek leszármazottai ők is. Kottát nem olvasnak, állandó zenekari kísérőjük, karmesterük a húsz év során nem volt, ennek ellenére néhány éve a német nemzetiségű kórusok minősítő versenyén elnyerték az arany fokozatot, talán a legrangosabb díjat, amivel egy ilyen csoport dicsekedhet. Az egykori községvezetés, az ÁFÉSZ rendszeres anyagi tá­mogatásával és a saját autóbu­szukat rendelkezésükre bocsátó termelőszövetkezet segítségé­vel a villányi asszonyok a húsz év során egyre távolabbi fellé­péseket vállalhattak. Eljutottak előbb a szomszédos falvakba, majd Mohácsra, Kiskőrösre, az ausztriai Grazba, Münchenbe, hogy csak néhányat említsünk. Végül a németországi látogatá­sok megsokasodtak, rendsze­ressé váltak. Ahogy megünnepelték a ti­zedik, tizenötödik jubileumu­kat, úgy idén is megemlékeznek egy, a rokon kórusokat vendé­gül látó esten alakulásukról, várhatóan az októberi villányi borünnepen, a helyi önkor­mányzat támogatásával. S hogy lesz-e harmincadik évforduló? Nem tudni, de szerencsére már nyomukban a villányi ifjúsági csoport. .. Sz. A. Kombájnbemutatót tartottak tegnap Bicsérden, ahol a legújabb John Deere kombájnokkal is­merkedhettek meg az érdeklődők Fotó: Löffler Gábor Negyvenezer lopott autót keresnek Körözés számítógéppel A kisméretű számítógép lopott gépjárművek, személyek körözésére és idegennyelvű fordítóként is felhasználható Fotó: Löffler Gábor Légtérsértés navigációs hibából Légtérsértést követett el ked­den délelőtt a Magyar Honvéd­ség egy fegyverzet nélküli MIG-21-es típusú vadászrepü­lőgépe - tájékoztatott a HM Saj­tóosztálya. Navigációs hiba kö­vetkeztében - kiképzési repülés közben - a repülőgépvezető 9 óra 11 perckor Röszke alatt át­sodródott a határon, majd Kü- bekháza térségében 9 óra 16 perckor visszatért Magyaror­szágra. Az eseményt követően a Honvédelmi Minisztérumban tájékoztatták erről az illetékes jugoszláv szerveket és elnézést kértek a történtekért. Csökkenő zsúfoltság a határátkelőknél Csökkent hétfőről keddre a határátkerlőhelyek utóbbi na­pokban már sok gondot okozó zsúfoltsága. Nagylaknál 18 órá­ról 5 órára mérséklődött a te- hergéppj árművek várakozási ideje, a személygépkocsiké vi­szont még mindig 6 óra volt. Ártándnál még nagyonb arányú javulás következett be: a hétfőn még átlagosan 6 órás veszteglés a személygépkocsik esetében 2 órára, a tehergépkocsik eseté­ben pedig 3 órára mérséklődött. Gyulánál hétfőn még minden jármű csak 24 órás kényszer­parkolás után juthatott át a hatá­ron, kedden a személygépko­csik minden várakozás nélkül haladhattak tovább, a teherjár­műveknek viszont még mindig legalább 8 órát várakozniuk kel­lett. Záhonynál a belépő gépko­csik várakozási ideje még jelen­leg is rendkívül magas: 57 óra, a kilépőknek ellenben gyakorlati­lag semmit sem kell várakoz­niuk. Magyarországon 40 ezer lo­pott autót keresnek, s több százra tehető azon személyek száma, akiket bűncselekmények elkövetése miatt köröz a rend­őrség. El lehet képzelni azt a rendőrt, aki az autók ellenőr­zése közben papírokat forgat, adatokat böngész, hogy a lopott gépkocsikat, körözött szemé­lyeket megtalálja. Eddig mindez így történt, a rendkívül időigényes munkát könnyítette most meg a Hungária Biztosító Baranya Megyei Igazgatósága azzal, hogy hordozható számí­tógépeket ad a járőröző rend­őröknek. Persze a pénzintézet nem ajándékozó kedvében látja el a járőröket a százezer forint érté­ket meghaladó computerekkel. Baranyában az elmúlt évben ke­reken 100 autót loptak el, ebből csak 8-at találtak meg. Az elkö­tött gépjárművek legtöbbjét a bűnelkövető használja, kiszűré­sükre rendkívül nagy apparátust kellene mozgósítani. A biztosító a gyors intézke­dés érdekében szponzorálja a rendőrök munkáját megköny- nyítő számítógépes programot. A bűn- és kármegelőzés a pénz­intézet alapvető érdeke, a csök­kenő káresetek a biztosító eredményességét javítják. A kisméretű, de rendkívül sokat tudó számítógépeket használója könnyen kezelheti. Három programmal látták el: lopott gépjárművek, személyek körö­zése, valamint idegennyelvű fordítóként is működtethető. Németül, angolul és szerb-hor- vátul közli az ellenőrzéshez szükséges panelmondatokat, ki­fejezéseket. Jelenleg már négy ilyen készülék van a pécsi rend­őrség birtokában, ebben az év­ben, a tervek szerint, valameny- nyi rendőrőrsöt, járőröző gép­kocsit ellátnak ilyen számító­géppel. B. G. Propaganda, határok nélkül Képernyő előtt Az ember csak nézi, nézi, mi­lyen sebes, szakavatott mozdu­latokkal vetkőztetik hazánk leg­szebb lányainak egyikét valahol Görögországban. Erőszaknak semmi nyoma, sőt játék (határtalan játék) az egész. Csak nézi, nézi az ember, és mire a kámzsák, kimonók, plepetusok, szoknyák rengeté- ből kiszabadítják - addigra az ember fejéből egészen kiszalad a gondolat, és egyszercsak azon veszi észre magát, hogy olyan alapvető fogalmak is megszűn­tek létezni számára, mint a nemzetpropaganda vagy a nem­zeti tájékozatási hivatal. Az amnézia fölötti kétségbe­esésre nincs idő, mert a fiú fel­kapja - más nemzetek lányait és legényeit megelőzve - a dobogó tetejére hajítja a lányt. Kitűzi, akár egy zászlót. Mi ez, ha nem nemzetpropa­ganda? Ez a győzelem megér­demel egy tüzetesebb vizsgála­tot, még akkor is, ha a vetkőzte- tés mértékével többen elégedet­lenek voltak. Ez a szemérmes­ség különösen azokban ébresz­tett kétséget, akik mindvégig megtudták őrizni józan ítélőké­pességüket és már korábbról emlékeztek arra, hogy maguk a minisztériumi hivatalvezetők, államtitkárok is úgy nyilatkoz­tak, hogy nincs semmi takar- gatnivalónk. Hogy magának a vetkőzte- tésnek ez a leleményessége mi­lyen nemzetspecifikus voná­sokkal bír, az már további kuta­tás tárgya lehet. Kifejezheti, hogy a magyar nemcsak lóra, hanem szerelemre termett, de jelképes kifejeződése lehet a nemzet fennmaradásáért tett erőfeszítéseinknek is. Mindebből más tanulságok is következnek. Szóvivői szinten nem nyert ugyan megfogalmazást, (így nem is ivódhatott eléggé a köz­tudatba), mégsem járunk mesz- sze az igazságtól, ha kimond­juk; ahhoz, hogy leplezetlenül kitárulkozzunk a külföldiek előtt, ösztönzést ad a nyár is. A nyári kánikula, a szabadságolá­sok időszaka különösen alkal­mas a nemzetpropaganda helyes arányainak kimunkálására, az elmélyedést elősegítheti a jó idő is egy sörsátor hűvösében. A prűd és bűnös nemzeti ál­szemérem álságos fügefalevele kerüljön oda, ahova való; a fe­ledés lomtárába, hiszen ma már az egész ország tudja, hogy 1848 óta hiányzik az ország hi­teles arca és megítélése. Az akkori idegenforgalomról nem készültek statisztikák, de az egykorú krónikák és vissza­emlékezések szerint osztrákok, németek, délszlávok, szlovákok és más nációk tartózkodtak rég­től fogva vagy huzamosabb ideig e tájékon, e helyeket hazá­juknak, szülőföldjüknek vallva. Ezért A Hétben, nemzetpro­pagandánk hiányainak sorolása után az idegenforgalom mai ál­lapota, Eger környékére jel­lemző helyzete látszott alkal­masnak arra, hogy abból példát és ösztönzést merítsünk, ezzel is elejét véve a Pálfy G. István által oly mélyen elítélt, s utóbbi időben olyannyira elharapódzó göbbelszezésnek. Nagy a valószínűsége, hogy a későbbiekben Geszler Doroty- tyát is alapos vizsgálatnak vetik alá, hogy - kibomolva a görö­gös plepetusokból - megfelelt-e nemzetpropaganda követelmé­nyeinek, s hogy a heraklészi le­gendakört felidézve vajon nem lehetett-e volna legalább utalni - tapintatosan, a görög hagyo­mányt nem sértve - Toldi Mik­lósra is. Bóka Róbert „A sárga ház” Dokumentumfilm készült a Pszichiátriai Klinikáról A ház Pécsett áll, a Rét u. 2-ben. A POTE Pszichiátriai Klinikája, közismertebben a „sárga ház”, amelynek nevé­hez sokakat ma is elfordu­lásra késztető gondolatok I kapcsolódnak, s a szánalom­mal kevert idegenkedés fura I érzése csatlakozik. Az ember hajlamos miszti­fikálni azt, amit nem ismer, I- fél tőle, vagy legalábbis elhú­zódik a közeléből ma is, mint valaha az első társadalmak­ban, ahol szentnek, sámánnak tartották az elmebeteget. Va­rázslónak, aki mindenki más számára ismeretlen titkok tu­dója. Féltek tőle, babonás hit­tel tisztelték, de nem közeled­tek hozzá, magára hagyták őt a saját rejtelmes és zárt világ- ! ában. Csakhogy ma a XX. szá­zadban élünk, s a tudomá­nyok fejlődésével a lélek tit­kai a szakemberek számára már nem homályosak: ám a közvélemény napjainkban is valami misztikus, babonás idegenkedéssel fordul félre, zárkózik el mindattól, amit számára a pszichiátria fo­galma jelent. Ennyiben tehát nem változott a világ, ma is félünk attól, amit nem, - vagy nem jól ismerünk. A Pécsi Körzeti Televízió Varga Gyöngyi és Szűcs Imre vezette stábja nemrégiben a POTE Pszichiátriai Kliniká­ján járt, s munkájuk nyomán elkészült egy 30 perces do­kumentumfilm, amelyből ki­derül, hogy a „sárga ház” ta­lán nem is annyira „sárga”, nem annyira idegen, s talán ma még kicsit zárt világ, de a lakói mindig, minden körül­mények között: emberek. A Pécsi Körzeti Televízió új filmjéről, a pszichiátria helyzetéről, megítéléséről, s az emberekben élő negatív beállítódás okairól dr. Ozs- váth Károly professzor véle­ményét kérdeztem.- A lelki élet zavarai és a belőlük fakadó devianciák korábban évekig tabu-témá­nak számított ebben az orsz- gában, noha a szorongás, neu­rózis, az ezekből eredő szen­vedélybetegségek, végső esetben az öngyilkosság té­nye akkor is valós volt, ha ezt különböző okokkal fogva el­hallgatni kényszerültünk. E folyamatnak szinte természe­tes - ám semmiképp nem kí­vánatos - eredményeként a pszichiátria nemcsak az egészségügy szinte minden területét érintő anyagi nehéz­ségekkel, hanem a közvéle­ményben kialakult negatív beállítódással, elzárkózással is kénytelen nap mint nap szembenézni. Másrészt az elmebetegeket mindig körül­vette valami homályos, ködös elképzelés, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy ők másképp látják a világot. Saj­nos a mi kultúránkban a más­ság elviselésére, elfogadására való képesség még kialaku­latlan. A klinikán azonban nem „bolondok”, csak szenvedő, a sérelmekre, veszteségekre ér­zékenyebben reagáló embe­rek vannak, akik segítségre szorulnak, mert egyedül nem képesek megbirkózni gondja­ikkal, problémáikkal. A legtöbb ember azért sé­rül lelkileg, mert nem tanulta meg érzelmeinek a kezelését. Sok esetben a testi bajok alapja, vagy kisérő tünete is valamilyen feldolgozatlan ér­zelmi feszültség. A lelki be­tegség üzenet a környezetnek, de a környezet ezt a jelzést gyakran nem veszi észre, vagy nem vesz róla tudomást, sokszor pedig egyszerűen nem tud mit kezdeni vele, mert nem tudja, hová fordul­hatna. A POTE Pszichiátriai Kli­nikájának munkatársai a hét mindé napján, minden órában és percben készek segítséget nyújtani a rászorulóknak. Gyakran elég egy beszélge­tés, hogy így szakszerű irá­nyítás mellett feldolgozzák, könnyebben megbirkózzanak gondjaikkal. A férőhelyek korlátozott száma okozta problémák enyhítésére a klinika fejleszti járóbeteg-ellátását, ám erről még ma sem mindenki tud, s ha igen, akkor is sokakat visszatart a Rét u. 2. nevével összekapcsolódó „sárga ház”, elmeosztály fogalma. Az elmebetegség tényének bizonyos esetekben túlzó hangsúlyozása mellett, az emberekben kialakult téves elképzelésekhez a pszichiát­ria elzárkózása is hozzájárult. Tudjuk, hogy negatív beállí­tódás veszi körül a betegein­ket, érezzük ugyanezt a klini­kával kapcsolatban is, és na­gyon szeretnénk ezt megvál­toztatni. Ebben segíthet a Pécsi Körzeti Televízió filmje, amely bemutatja az intéz­ményt, az itt folyó munkát, s azt, hogy a pszichiátriai bete­geken lehet segíteni. Azt várom ettől a filmtől, hogy egy kicsit elgondolkod­tatja a nézőket, és ráirányítja a figyelmet egy megoldatlan problémára, amellyel ideje végre mindannyiunknak szembenézni. (artner)

Next

/
Oldalképek
Tartalom