Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-19 / 195. szám

1993. július 19., hétfő aj Dunántúlt napló 7 Gerald Ford 80 éves Szerdán ünnepelte 80. szüle­tésnapját Gerald Ford, az Egye­sült Államok volt elnöke. Ford az egyetlen amerikai po­litikus, aki alelnök és elnök is volt anélkül, hogy e két tisztség közül bármelyikre is megvá­lasztották volna. A Michigan ál­lambeli republikánus képviselőt Richard Nixon elnök választotta alelnökké Spiro Agnew lemon­dása után. 1974-ben viszont Ford követte Nixont a Fehér Házban, miután az a Watergate- botrány miatt lemondani kény­szerült. Az 1976. évi elnökválasztá­son Ford alulmaradt a demokra­tapárti jelölttel, Jimmy Carterral szemben. Gerald Ford írta alá az Egye­sült Államok nevében 1975-ben Helsinkiben az EBEÉ záróok­mányát. Belpolitikai téren két jelentős döntést hozott: megke­gyelmezett Nixonnak és am­nesztiát hirdetett a vietnami há­ború amerikai dezertőrjeinek. Weizsäcker kiváló kondícióban Büszkék lehetnek a németek első számú állami képviselő­jükre, Richard von Weizsäc- kerre. Nemcsak azért, mert a visszafogott, józan politikai né­zeteiről ismert szövetségi elnök külföldön is segített eloszlatni a „csúnya, erőszakos német”-ről keringő hiedelmeket. Az ál­lamfő kondíciója, sportbeli tel­jesítménye is elismerésre méltó. A minap tartott teljesítmény­felméréskor a 73 éves von Wei­zsäcker 27 perc 43 másodperc alatt úszta le az 1000 méteres távot. Ezzel kerek 27 másod­percet faragott le két évvel ez­előtti időeredményéből. A helyből távolugrásban is egyéni rekordot javított: a 210 cm pon­tosan 6 centivel múlja felül 1991-es teljesítményét. A rövid távok viszont - hja, a hetedik ikszen túl csökken a robbanékonyság - úgy látszik, nem fekszenek már annyira a karcsú, szálfatermetű államfő­nek. Alighanem ennek tudható be, hogy a 100 méteres síkfu­tásban 18,6 másodpercnél állt meg a stopperóra, vagyis 5 ti­zeddel mutatott többet, mint 1991-ben. Hasonló lassulás érhető tetten az úszómedencében, ahol a 100 méteres gyorsúszást 2 perc 10 másodperc alatt teljesítette az államfő. Ezzel négytized má­sodperccel volt lassúbb a két évvel ezelőtti felméréshez ké­pest. A négypróbában elért fenti teljesítményeivel egyébként Ri­chard von Weizsäcker már ötödször érdemelte ki a német sportkitüntetés arany fokozatát. A tábornok 500 napja Búcsúztatásán az ENSZ haderejének valamennyi főtisztje felsorakozott Aligha volt tábornok, aki annyi tűzszünetet hozott tető alá és volt tanúja, ahogy azok jelen­téktelen papírdarabbá válnak, mint a boszniai ENSZ-erők pa­rancsnoki posztjáról hétfőn tá­vozott francia főtiszt, Philippe Morillon. Az ötvenes éveinek derekán járó tábornok 16 hónapon át próbálkozott a vér- és könnyáz­tatta Boszniában a lehetetlen­nel, hogy kibékítse a szemben­álló feleket, de legalábbis a le­hető legtöbb emberéletet mentse meg a háború tépázta köztársaságban. Az 1. francia vállalt misszióját sokan vezek- lésként értelmezték, amiatt, hogy korábban a kelet-boszniai Cerskában járva úgy nyilatko­zott: nem látta nyomát szerb tömegmészárlásnak. Nem a muzulmánok túsza volt, ahogy azt el akarták hitetni róla, sok­kal inkább saját lekiismeretének foglya. Máskor a felvételek egy elcsigázott embert mutattak páncélozott járművének tá­maszkodva, amelynek útját el- állták a szerb asszonyok és gye­rekek Zvornikban, követelve, hogy előbb a tuzlai szerbek ér­dekében tegyen lépéseket. A Francia Köztársaság elnöke Francois Mitterrand gratulál Philippe Morillon tábornoknak, miután az Elysee palotában átnyújtotta neki a Becsület rend parancsnoka kitüntetést. hadsereg korábbi parancsnoká­nak egyszerre kellett az alá tar­tozó kéksisakosokat vezényel­nie az ENSZ-től kapott megbí­zatásuk lehető leszigorúbb be­tartásával, ugyanakkor rugal­mas diplomatának bizonyulnia végeláthatatlan buktatókon át. A szikár, csillogó fémkeretes szemüveget viselő Morillonról készült felvételek bejárták a vi­lágsajtót. Főhadiszállását Szara­jevóban állította fel, ahol a leg­súlyosabbnak ítélte a lakosságot fenyegető veszélyt. A világ azonban igazából Srebrenicánál zárta szívébe őt. A legemléke­zetesebb az a felvétel, amelyen a muzulmán lakosú város éh­ségtől és a harcoktól elcsigázott lakói ujjongva fogadják őt az ENSZ segélyszállítmánya élén. Morillon tábornok csaknem két héten át drámai küzdelmet foly­tatott a szerb ostromlók által lassú pusztulásra ítélt városért. Megrázó erejű rádióüzenetét az egész világ hallhatta. Önként Morillon sosem ismert lehe­tetlent, sem fáradságot, ha egy újabb segélyszállítmány útját kellett elrendeznie, vagy éppen csak Szarajevó harcokban meg­rongálódott közműveinek hely­reállításáról kellett gondoskod­nia. A tábornok vállát nem kis diplomáciai aprómunka is nyomta. A helyszínen kellett előkészítenie a még oly távoli Genfben vagy akár Athénban lezajlott tárgyalásokat, sőt a légi segélyakció részleteit és biztosí­tékait is neki kellett egyeztetnie. A tábornokot rendkívül kényes és nehéz küldetésében nem egy­szer érték szemrehányások egyik vagy másik szembenálló fél részéről. A szerbek muzul­mánbarátsággal vádolták, s te­vékenységét úgy értékelték, hogy az komolyan próbára teszi a hagyományos francia-szerb barátságot. De olykor a muzul­mánok sem kímélték őt. Moril­lon azonban határozottan járta az ENSZ-megbízatás és a saját lelkiismerete által kijelölt utat. Nem egyszer került élete ve­szélybe, fenyegették meg élet- veszélyesen. Szarajevó felett a tábornokot és kíséretét szállító repülőgépet érték lövések. Múlt év karácso­nyán az ostrom alatt lévő mu­zulmán fővárosban lévő főhadi­szállásán csapódtak be lövedé­kek. Máskor páncélozott jár­műve volt a célpont. Paradox módon az incidenseket szinte minden esetben a muzulmánok­kal hozták összefüggésbe, pedig a tábornok igazi ellenségének a szerbeket kiáltották ki. Valójá­ban mindhárom fél elfogadta tárgyalópartnerül, s nem rajta múlt, hogy az olykor-olykor felcsillant béke csak csalóka reménynek bizonyult. Az egy­koron a saint-cyri katonai aka­démián végzett tisztnél nem so­kan ismerik jobban a Boszniá­ban szembenálló feleket, az őket vezérlő célokat és a béke tényleges esélyeit. A francia idegenlégióban edződött ke­mény katona nemegyszer kese­rűen szólt a boszniai harcokról, arról, hogy mindannyiszor meghiúsult a létrejött tűzszüneti egyezség. Megbízatása is többször tán­colt borotvaélen. Például akkor, amikor az ENSZ egyik segély- szállítmányában a szerbek állí­tásuk szerint golyóálló mellé­nyeket és nagy teljesítményű hordozható adóvevőket találtak. Másodszor akkor követelték le­váltását egyes boszniai erők, amikor a Hakija Turaljic bos- nyák miniszterelnök védelmére kirendelt kéksisakosai nem tud­ták megakadályozni a bosnyák politikus meggyilkolását. A tá­bornok tizenhat hónapon át si­kerrel kerülgette a zátonyokat, amelyen az előtte járók közül jónéhányan hajótörést szenved­tek, bár „műve” kétség kívül befejezetlen. Az igazi boszniai béke távoli ködbe vész. S jelen­leg Bosznia szempontjából - jó esetben is - csak egy kikénysze- rített, megalázó béke lehetsé­ges. Szarajevó és más boszniai városok lakói azonban aligha felejtik el, hogy volt egyszer egy francia tábornok, aki a le­hető legtöbbet tette értük. Morillon a szarajevói repülő­téren az ENSZ védelmi had­ereje, az UNPROFOR vala­mennyi főtisztje jelenlétében adta át a stafétabotot utódjának, Francis Bíiquemont belga tá­bornoknak. Jean Cot, az ENSZ-erők új francia főpa­rancsnoka tisztelettel adózott francia tábomoktársa „kitartá­sának és rendkívüli eltökéltsé­gének”. Július 14-én, a franciák nem­zeti ünnepén Morillon tábornok Párizsban a Becsületrend Fő­tiszti rendfokozatát vehette át, amiért az ENSZ zászlaja alatt méltón képviselte hazáját. Pap Zsófia Az első sorban Paraguay elnöke Andres Rodriguez és Nicara­gua elnöke Violeta Chamorro, a második sorban Ecuador el­nöke Sixto Duran Ballen, a kubai elnök Fidel Castro és Ko­lumbia elnöke Cesar Gaviria. Ibéro-amerikai csúcs Csütörtökön Salvador de Ba­hia brazil városban megnyílt a 21 ibéro-amerikai ország har­madik csúcstalálkozója. A ta­nácskozást, amelynek napirend­jén egyebek között a Kuba el­leni gazdasági embargó kér­dése, a gazdasági együttműkö­dés és a szegénység elleni harc szerepel, Itamar Franco brazil elnök és János Károly spanyol király nyitotta meg. Á csúcsta­lálkozón Carlos Saúl Menem argentin államfő élesen bírálta Kuba belpolitikai viszonyait. Fi­del Castro kubai állam- és párt­vezető beszédében figyelmét el­sősorban az országa ellen több mint harminc esztendeje érvény­ben lévő amerikai embargóra összpontosította. A csúcstalál­kozó Alberto Fujimori perui el­nök politikai visszatérésének színhelyévé is vált. Óvá nemová Július 7-én a szlovák parla­ment szentesítette a névhaszná­latról szóló törvényt. A nemzeti kisebbségek ezt teljes megelé­gedéssel fogadták. Egy hét sem telt el és a szlo­vák kormány bejelentette: Vla­dimír Meciar nem írja alá a tör­vényt, és azt javasolja Michal Kovác államfőnek, hogy a tör­vényt tárgyaltassa újra a parla­menttel, mert helytelen, hogy az új törvény megengedi a női nevekhez tartozó „óvá” tolda­lék elhagyását. Nem volt művészet előre ki­számítani, ki hogyan reagál majd. Ján Carnogursky volt kormányfő hűvösen azt mondta: „Szerencsétlennek tar­tom a kormány lépését”. A kormányhű Republika című lap szerzője, Milan Ferko író heve­sen tiltakozott „a forró tűvel, kapkodva összefércelt’’ törvény ellen, mely „hálahímzés” volt az áldozati oltárterítőn, lévén, hogy „az Európa Tanács istene­inek áldoztak vele, hálából, amiért köreikbe fogadták a Szlovák Köztársaságot is.” A szerző a törvényhozóktól azt kérdezi: Mikor akarnak már ar­ról is törvényt javasolni, hogy a magyar kormány legalább a hu­szadik században elkövetett Szlovákia-ellenes három ag­resszióért kérjen bocsánatot? A Slovensky Denník cikkí­rója arra emlékeztet, hogy a szlovák nyelvtudomány szak­emberei egyedül a szlovák nyelv gyakorlati használatának kérdéseiről illetékesek dönteni, és nem illetékesek abban, hogy magyar nyelvhasználati kérdé­sekben döntsenek. Megítélése szerint azzal, hogy ezt a tör­vényt nem írta alá, Meciar névtelen gúnyolódó üdvözlőla­pot küldött az Európa Tanács-j nak. Az aktus az európai partne­rek szemében a Szlovák Köz­társaság politikai reprezentáció­jának szavahihetőségét, illetve annak fordítottját is jelentheti - írja a Slovensky Denník, és nem hagyja említés nélkül, hogy ugyanebben az időben a szlovák törvényhozás alkot­mányjogi bizottságának elnöke a kárpótlási törvényt módosí­tandó olyan javaslatot tett, mely megkülönböztető módon a ma­gyar nemzetiségű emberek jo­gainak korlátozását célozta. A névhasználat kérdéseiről szólva a Práca azt írja: El kell dönteni, hogy valóban teljes ér­tékű tagja kívánunk-e lenni az Európa Tanácsnak, s minden elvárás között tiszteletben tart­juk-e azt is, hogy a polgár úgy írhassa a nevét, ahogy ő akarja, vagy egy elhagyott sziget aka- runk-e lenni a tengerben. Akadályfutás a kiutazásért A Grams-ügy Az átlagos orosz állampolgár számára a határ átlépése még mindig tele van akadályokkal. Az embereknek szükségük van a hagyományos orosz állóké­pességre, hogy útlevelüket megkaphassák - írja a DPA német hírügynökség. A hivata­lok előtt várólistára kell felirat­kozni, s napokig kell várakozni arra, hogy benyújthassák az út­levélkérelmet. Csak intézmé­nyek és vállalatok remélhetik, hogy kérelmüket a törvények­ben előírt egy hónap alatt elin­tézik. A kérelmezőnek 12 pont­ból álló kérdőívet is ki kell töl­tenie. Az egyik pontban a mun­kaadóknak igazolniuk kell a legutóbbi 15 évben betöltött munkahelyeket.-Minden a pénztől függ - mondta egy asszony a német új­ságírónak. Egy másik sorban álló ismeri a tarifát is: 100 dol­lárba kerül, hogy valaki három nap alatt megkapja útlevelét. Az útlevéllel még nincs vége az akadályokkal teletűzdelt út­nak. A legtöbb ország vízumot ír elő az orosz állampolgárok­nak. Ezt a konzulátusok állítják ki. A konzulátusok nagy részét azonban elárasztják a kérelme­zők. A német konzulátuson pél­dául fel kell iratkozni a listára, s az ott dolgozók munkabírásától függ, mikor adhatják be kérel­müket a kiutazni szándékozók. A listára történő feliratkozás arra szolgál, hogy megakadá­lyozza a spekulánsokat, akik megfelelő ellenszolgáltatás zsebrevágása esetén, gyors elin­tézést ígérnek. A nyári idény­ben a német konzulátus 50 munkatársa 5 napon át dolgo­zik, naponta átlagosan 1600 ví­zumot állítanak ki. Persze a ké­relmezőknek, akiknek eseten­ként napokig kell várakozniuk, egyremegy, hogy milyen álla­potok vannak a konzulátuso­kon. A vízum birtokában repülő­vagy vonatjegyet kell vásárolni. Ez legalább olyan erőfeszítése­ket igényel, mint az útlevél és a vízum megszerzése. Aki pedig gépkocsival utazik, arra a hatá­ron kellemetlen meglepetés vár: Brestnél több kilométeres autó­sor kígyózik. Előfordulhat, hogy két napig kell a határon várakozni. A külföldre utazni vágyó oroszok nem számíthatnak gyors változásra. Arra, hogy mi­lyen lassan gyorsítja ügymene­tét a bürokrácia, jó példa, hogy a Berlinben kiadott orosz vízum pecsétjén még most is ez a fel­irat áll: „A Szovjetunió főkon­zulátusa Berlin nyugati negye­deiben”. Újabb kínos fejezettel gyara­podott a már amúgy is baklövé­sekkel teli Grams-ügy. Egy te­levíziós riport szerint a június 27-i kommandós akció résztve­vői azt a harmadik RAF-tagot is elfogták, akinek az eredeti terv szerint menekülési lehetőséget kellett volna biztosítani, hogy később „befújhassa” az RAF még szabadlábon lévő összes „nagyágyúját”. Az ÁRD televízió „Pano­rama” műsora részletesen vá­zolta a Bad Kleinen városka pá­lyaudvarán június 27-én délután lejátszódott eseményeket. Esze­rint az étteremben három ven­dég tartózkodott: Wolfgang Grams és Birgit Hogefeld mel­lett egy harmadik személy is. Ő az a bizonyos Klaus S., aki „összehozta” a bűnügyi szervek és a két körözött terrorista „ta­lálkáját”. Az eredeti terv szerint Klausnak egérutat biztosítottak volna az akcióban, hogy elme­nekülve és a RAF-vezetők kö­zelébe férkőzve közreműköd­hessen további terroristák elfo­gásában. A beépített embert a pályaudvari aluljáróban mégis elfogták és megkötözték a kommandósok. Mint a műsorból kiderült, a hatóságok eleinte megpróbálták elhallgatni Klaus őrizetbe véte­lét, s a férfit - akinek teljes neve és wiesbadeni címe a Pano- rama-szerkesztőség rendelkezé­sére áll - sebtében szabadon engedték. A szökéséről a köztudatba bedobott mese akkor leplező- dött le, amikor az elfogott Birgit Hogefeld a börtönből telefonon arra kérte édesanyját, hogy sze­rezzen ügyvédet Klausnak, aki­nek őrizetbe vételét saját sze­mével látta a pályaudvaron. E hír hallatán a hatóságok ismét „kivonták” a forgalomból Kla­ust, aki jelenleg - rendőri véde­lem alatt - ismeretlen helyen tartózkodik. A Panorama szerint Klaus az RAF „holdudvarához” tartozott, s mint ilyen, lakásokat és autó­kat bérelt a szervezet tagjai számára, illetve információkat gyűjtött a kiszemelt áldozatok­ról. Néhány hónappal ezelőtt fölfedte magát a rajna-pfalzi el­hárítás előtt, s felajánlotta, hogy együttműködik a hatósággal. Az ügy pikantériája, hogy adás közben betelefonált az ARD szerkesztőségébe a meck- lenburgi államügyészség képvi­selője, arra kérve a műsor készí­tőit, árulják már el Klaus nevét és címét... ) >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom