Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-19 / 195. szám

1993. július 19., hétfő aj Dunántúlt rtapiö 3 Zeneszerető fiatalok európai találkozója Pécsett Kétezer harmonikás tíz országból „Internationales Akkor­deon-Jugend Festival 1993” - olvasható a szervezők nyelvén - németül - a már elkészült prog­ramfüzeten. A fiatal harmoni- kások európai találkozója július 22-26. között lesz Pécsett, zenei versennyel, koncertekkel, gá­laműsorokkal fűszerezve. Az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal elnöke, Téglássy Tamás vé­leménye: - Ez a verseny egyben alkalmat szolgáltat arra, hogy a részvevők közelebb kerüljenek egymás zenei kultúrájához, de remélem, hogy alkalom nyílik megismerni a magyar táj, a ma­gyar kultúra nagyszerű értékeit is, amelynek egyik gyöngy­szeme éppen a verseny színhe­lye, Pécs városa. Mi is csak remélni tudjuk. A szervezők - a Nemzetközi Harmonika-zenekar Szövetség, a Német Harmonika Szövetség, illetve a Baden-Württenbergi If­júsági Harmonika Szövetség - természetesen német nyelven készítette el a progamfüzetet, a tájékoztatókat a fesztiválra Pécsre érkező 2000 versenyző­nek. Magyar nyelvű ismertető után azonban hiába kérdeztünk. Talán a város, az idegenfor­galmi szervezetek - mint e nagyszabású verseny házigaz­dái - időben gondolnak arra, hogy a zene után érdeklődő ha­zai vendégeknek, a közönség­nek is van mire felhívni a fi­gyelmét. Ausztriából, Svájcból, Dáni­ából, Svédországból, Norvégiá­ból, Franciaországból, Hollan­diából, Horvát-, illetve Csehor­szágból és magától értetődően számos német tartományból ér­keznek a fiatalok Pécsre. A fair-nek ígért versenyen túl ter­mészetesen mód lesz majd arra is, hogy bemutathassák egy­másnak, a publikumnak hang­szerük sokszínűségét. A fesztivál központja a Sportcsarnok lesz, ahol 22-di- kén, csütörtökön este lesz a megnyitó, ugyanitt másnap és szombaton este fél 9-kor gála­műsort rendeznek. A zárókon­cert és a díjkiosztó is a Sport- csarnokban lesz, vasárnap dél­után. A zenekari versenyek, a vetélkedők a Ságváriban, az egyetemi művelődési központ­ban és a Szivárvány Gyermek­házban lesznek 23-24-dikén, egész nap. Belépődíjat sehol sem kémek. Az említett országokból 73 harmonika-együttes érkezik. Különleges színfoltja lenne a pécsi fesztiválnak, ha vala­mennyi résztvevő közös koncer­tet adna például a Széchenyi-té­ren - nem valószínű, hogy va­laha is ennyi harmonikás egy kéz vezénylete alatt muzsikált. A Nemzetközi Ifjúsági Har­monika Fesztivál természetesen csemegékkel is szolgál: már vi­lághírnévre jutott szólistákat hallgathatnak meg a koncertlá­togatók. Közöttük lesz a nálunk méltatlanul mellőzött hangszer talán egyik legnevesebb művé­sze, az Oroszországból érkező Peter Gerter, aki egyébként tagja az egyik zsűrinek is. A rendezvények nem szorít­koznak csak Pécsre. Az együt­tesek számos településen lépnek fel Dél-dunántúlon, Mohácstól Gyönkig, Szentlászlótól Dom­bóvárig, Villánytól Bonyhádig: július 25-dikén „koncert-háló” lesz, összesen 39 városban és községben adnak hangversenyt a fiatal muzsikusok. Mészáros A . Korszerűbb hivatal Sásdon Egy fejlesztési koncepció első állomásaként négy szá­mítógépet helyeztek üzembe a napokban a sásdi körjegy­zőség hivatalában. A kor­szerű közigazgatás technikai feltételeinek megteremtése érdekében a társult községek és Sásd összefogásaként megvalósult beruházásra ez évben 950 ezer forintot köl­töttek, s terveik szerint az el­következendő évek további fejlesztése révén egy számí­tógépes rendszerré, adatbá­zissá építik. A több évre ter­vezett korszerűsítésről, en­nek szükségességéről Kaj- don Béla körjegyzőt kérdez­tük.- A meglévő géppark mellé még négy-öt gép tele­pítése kívánatos, s akkor megvalósul álmaink hiva­tala: ahol az ügyfél napra kész, pontos és gyors infor­mációt kap, illetve a döntés­hozók gombnyomásra tájé­kozódhatnak az őket érintő kérdésekről. Nagyon fontos­nak tartom ezt a lépést, mert ha csak az állandóan változó jogszabályokat veszem fi­gyelembe, máris nehézsé­gekbe ütközik a manuális tá­rolás és tájékozódás. Aztán a szociális törvény hatályba lépésével, a megnövekedett feladatok nagy terhet rónak a dolgozókra. Az igazgatáson most beüzemelt számítógép és a speciális program lé­nyegesen megkönnyíti majd munkájukat. A jövőre nézve az adóügyeseknál van a leg­nagyobb szükség az adatok nyilvántartásában a számító­gép alkalmazására, nem be­szélve természetesen a már beüzemelt könyvelésekről és munkaügyi nyilvántartásról. A dolgozók képzésének első fázisa - a kezelés ismeretei­nek elsajátítása - már lezaj­lott, szeptemberben kezdő­dik majd a speciális progra­mok oktatása - mondta a jegyző. Megtudhattuk még, hogy a beruházáshoz szükséges pénz Sásdra eső költségét, azaz 600 ezer forintot, a vá- sárosdombói körjegyzőség­nek társulásos együttműkö­dés fejében végzett munká­ért kapták, illetve a társult községek önkormányzatai által erre a célra tervezett 350 ezer forintot is erre for­dították, amiből 770 ezer fo­rintot gépekre és a hozzá tar­tozó eszközökre - monitor, nyomtató stb. - hatvanezer forintot a dolgozók oktatá­sára, s 125 ezer forintot programokra költöttek. Megyeri Tiborné Seusek Béla hosszúhetényi pincéjében Fotó: Löffler Gábor A szürkebaráttal elölről kezdené Baranyai Borok Bora Mehetünk messzebb is, mármint túl Baranyán. Seusek Béla előtt nincsenek határok. Kiváló követei mindent előké­szítenek, s ennek alapján is mondja magabiztosan:-Merném vállalni az össze­vetést a rajna-völgyiekkel, vagy a franciákkal. Márpedig ezek jeles bor­termő vidékek - és Hosszúhe- tényről legfeljebb a legjárato- sabbak tudják: az itteni Seu- sek-féle szőlő és pince arany­fényt ad a boroknak. Szó szerint: ebben az évben négy aranyéremmel jött haza a megyei borversenyről: „Bara­nyai Borok Bora”. Az oporto, a tramini, az olaszrizling, a rajnai rizling testes hordókban pihen, mindig készen arra, hogy a mes­ter még valamit csináljon velük, még egy kis illatot, egy kis fényt, egy kis zamatot sugalljon beléjük.- A borokat - mondja Seusek úr, de kettőjük nevében, mert felesége, Ilonka asszony lega­lább akkora mestere a borászat­nak, mint férje - fel kell készí­teni a versenyekre, mint egy fo­civálogatottat. Két hónap az „edzésidő”. A tőkék között bóklászunk, megmutatja a Teleki-féle ritka­ságot, ami kiváló színezőszőlő, a Lesseps Ferdinándot, amivel „sok félét lehet csinálni”, a Muskat lunelt és az eredeti szürkebarátot. Ez utóbbi kettő mellett hosszabban állunk.-Sajnos, már 71 éves múl­tam. Az utóbbi években meg­hátrált gondolatomban a szőlő szeretete. Nincs a bornak piaca, évek óta jószerével változatlan a termelőnél az ára ... Ha meg­nyílna a keleti piac, akkor eset­leg fiatalabbnak érzem majd magam, kedvem támad dol­gozni, kísérletezni.-Nagy kár - folytatja -, hogy a szakemberek nem fordí­tanak nagyobb gondot az ere­deti szürkebarátra! Itt van ez a tőke: csaknem 40 éves, csodála­tosan terem, nem rohad a ter­mése, kiváló bort ad, neve van! Méltánytalan, egy egy magyar fajtát így elfeledtek! Én csak ezzel dolgoznék, meg Muskat lunel-lel, telepítenék még raj­nait és nemes olaszt. Ezek vég­eredménye pedig tudja mi? A szép bor - szőlőből! M. A. Szelíd völgyben kemény akarat Gyűrűfű: város helyett település Gyűrűfű - most - álom és ra­cionalitás. Tény és remény. E sajátos kevertség szülte hangu­latot ott lehetett sejteni a telepü­lést építők szavaiban, szemé­ben. Az utóbbi hónapokban azonban szűkült már a kör. Gyűrűfű: racionális remény. Ibafa felől lágy ívű dombok gerincén kanyarog a hajdan for­galmasabb út az elárvult falu felé. Szélein magukra hagyott gyümölcsfák, dió, szilva, cse­resznye. Visszafelé autózva a szép hangulatú völgyből, már tudom: jobb sorsuk visszatér. Azok a fiatalemberek, akik most közösségi házukat építik a hajdani Gyűrűfűn, tudják: a jö­vőt, az őket ölelő világot meg kell csinálni. Nem fogad szívélyesen Bo­ros Béla, a Gyűrűfű Alapítvány spiritus rectora: munka helyett beszélgetés...- Mikor tartunk szünetet? - kérdi a boltíven dolgozó társait.-Az mi? - válaszolja egyi­kük. Most húszán dolgoznak az Alapítvány által megvásárolt 174 hektár központjának szánt közösségi házon. Az épület olyan lesz, mint - ha van ilyen - egy csillag alakú gyűrű. A na­pokban mentek el a hollandok, van itt angol, jönnek majd a norvégok, csupa olyan ember, aki hiszi és tudja: nem kell lei- gázni a természetet ahhoz, hogy gyümölcseivel örvendeztessen. Es ennek érdekében több mint érdemes robotmunkában agyag­téglákat préselni, az egész napot kemény fizikai munkával kitöl­teni, födém nélküli, boltíves há­zat építeni, kutat fúrni, termé­szetbarát szűrőt állítani a szennyvíz útjába. Közvetlen közelről hallgatni a szarvasbő- gést, s a völgy mélyébe húzódó házban - majd - számítógép képernyője előtt dolgozni. Szép életet élni. Idén talán elkészül a közös­ségi ház, átmeneti időre szállá­sul mindazoknak, akik az Ala­pítvány területén akarják felépí­teni saját otthonuk. Azt nem le­het mondani: csupa városgyű- lőlő ember. Azt igen: elegük van belőle. És hogy csak azok szemében vannak a „gyűrűfűk” a világ végén, akik nem hallot­ták még a csendet. A tűzfalak rabjainak szeren­cséjére azonban nem csak „gyű­rűfűk” vannak, de „borosbélák” is. Céltudatos, képzett, a jó út megtalálását a szívükben és a lelkűkben érző emberek. Akik nem félnek a munkától. Akik - Magad, Uram, ha... - bíznak. Attól se tartanak: összekeve­redhet a racionalitás és a re­mény. Összeépíthető. Ez - mára - Gyűrűfű, a pusztulás egykor elkönyvelt szimbóluma. Tisztelet a település-terem- tőknek! Mészáros Attila Vajszlói vadász Namíbiában Eljutni Afrikába! Vadparadi­csom, Kittenberger, éjjeli orosz­lánkoncert, égő szemű hiénák, Széchenyi-féle híres, merész ka­landok ... Afrika azonban messze van, sokaknak gyermek- és ifjúkoruk könyveibe távo­lodva. Lovas Béla, az alig egy éve nyugdíjas vajszlói vadász május második felében mégis leopár­dok, gnucsordák nyomát járta, termeszvárakra kapaszkodva próbálta kiválasztani a golyóérett oryx-bakot, pompásan csavart szarvú nagykuduját.- Namíbiában még béke van - mondja, arra utalva, hogy a szomszédos Dél-Afrikai Unió­ban gyakoriak a csetepaték.- Nem mennék most oda va­dászni - teszi hozzá. Afrika jószerével az ölébe hul­lott, ahogy az estik a mesékben szokott lenni: meghívták. A sze­rencse fia - és vadásztudománya haszonélvezője: sok külföldi vajszlói vadászatát „aranyér- mezte be” egy-egy egészen ki­váló gímtrófeával. Vendégei let­tek vendéglátói az ugyancsak nagyon távoli Brazíliában, vagy éppen a szélfútta kanadai síksá­gokon és most, Namíbiában is. Érez ennek a kalandnak mese­jelleget maga is. Friss az élmény, Afrika mégis legenda lett már benne: „két bátor magyar va­dász ...” Kollégájával utazott Namíbiába, egy svájci vállalkozó többezer hektáros szafari-park­jába. Mesélhetne persze, órákon át - de a vadász az elsősorban vadász, s csak másodszor utazó. Ezért hát gyorsan szóba kerül a terítékre hozott oryx-, illetve nagy- kudu-bika, e két szépszarvú anti­lopféle. Az utóbbit például - Szé­chenyi Zsigmond is megdicsérte volna - 300 méterről lőtte meg, márpedig Széchenyi tudta, mikor szabad sebzés kockázata nélkül a vállhoz emelni a fegyvert. Ez a lövés azonban pontos volt, kiváló a trófea. A hajlott, hosszú, he- gyesszarvú oryx-szal együtt most preparátomál van, eltelik jó pár hét, mire Hamburgon keresztül megérkeznek Vajszlóra. Bronzszarvas helyett. Évek óta dédelgetett álma: egy, Vajszló környékén terítékre hozott nagy­szerű gímbikának emléket állí­tani: bronzból kiönteni a szob­rát... Az erre gyűjtött pénzét fordította az afrikai útra. Bronz­szarvas helyett nagykudu.- Nem bántam meg a döntést - mondja -, de hogy letettem volna a szoborról? Mélyen a szívemben van ez a terv. Mert Namíbia az Namíbia. De Vajszló, közelében a siető Drávával, a síkság szép erde­ivel, csodás szarvasaival - egyedülálló! Mészáros Attila Mégsem lesz Pécsett forintos kaszinó Idejében visszaadták a koncessziót Két hónap híján immár egy kerek esztendeje, hogy arról számoltunk be: forintos ka­szinó létesül Pécsett. A befek­tetők a Király utcai Helyőr­ségi Klubot nézték ki maguk­nak - az ügyben azóta sincs előre lépés. Illetve dehogyis nincs: a leg­újabb hírek szerint mégsem lesz forintos kaszinó a baranyai me­gyeszékhelyen. Információink szerint - melyeket a HVG című hetilap legutóbbi cikke is alá­támasztani látszik a pécsi ka­szinó koncessziós jogát elnyerő Szerencsekerék Kft. nem hasz­nálja ki a kemény pénzért - 70 millió forintért - elnyert jogát, mi több, Pécs újra szerepel a fo­rintos kaszinóval megpályáz­ható városok listáján. A Király utcai ingatlan pedig továbbra is üresen várja sorsá­nak jobbra fordulását. Az előző bérlő visszaköltözéséről szó sincs - a szóban forgó gazda­sági társaság egyébként a „Sze­rencsekerék-üzletben” is érde­kelt lett volna, más kérdés, hogy vezetője ma már hallani sem akar arról, hogy nyilatkozzon a tervezett kaszinóról, illetve ar­ról, miért is hiúsult meg a nagy terv. A kezelői jogot gyakorló, s a Helyőrségi Klubot működtető művelődési otthon vezetője sze­rint azonban ha minden jól megy, akár már a jövő héten új bérlője lehet a nagyértékű, ut­cafronti ingatlanrésznek. Ugyancsak tőle tudjuk, hogy a tervezett kaszinóra koncesz- sziót szerző Szerencsekerék Kft. nevében annak idején egy Intermenedzser nevű gazdasági társaság tárgyalt, s igencsak jó ajánlatot tettek a „Tiszti Klub­nak”. Később kiderült, hiába támogatja a pécsi Helyőrség a kaszinó létesítés gondolatát, a tervet a fővárosban idejekorán leállították, s így az Intermene­dzser is odébb állt. (Olyannyira, hogy hiába nyomoztunk utánuk, még a pesti tudakozó sem tudta megmondani telefonszámukat.) Úgy tudni, a „Tiszti Klub” után a koncesszióval rendelkező üz­letemberek több más helyet is kinéztek maguknak Pécsett, bérleti jogot azonban sehol sem sikerült szerezniük. S most, hogy elálltak tervük­től, erősödni látszik a gyanú: lehet, hogy nem is olyan jó biz­nisz ma már a szerencsejáték Magyarországon, mint sokan kezdetben hitték. A Pénzügy­minisztérium tervei közt ugyanis nem kevesebb, mint 25 kaszinó létesítésének engedé­lyezése szerepel. Ilyen kis or­szágban ez bizony nem kevés. Ilyenkor mondják ugye - töb­bek között -, hogy sok az esz­kimó, kevés a fóka ... Pauska

Next

/
Oldalképek
Tartalom