Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-16 / 192. szám

1993. július 16., péntek aj Dunántúli napló 11 A trükk Bevallom: kétszer engem is behúztak a csőbe. Még a lélegzetem is elállt, amikor megláttam, hogy mekkora összeget nyertem. Nyer­tem? Ó, dehogy! Csak ké­sőbb vettem észre, hogy a nagy nyereményt közlő mondat végén egy kérdőjel kunkorodik. Csak a nagy nyereménynek a lehetősége nyílt meg előttem, viszont a képen látható ajándékok közül egy biztosan az enyém - a nyertesek között én is szerepelek - ha rende­lek. Rendelek, persze, hogy rendelek, hisz az ajándék már biztos és részt vehetek a nagy nyeremények sorso­lásán is, a főnyereményre is esélyes leszek. Megjön a csomag. Benne a két megrendelt árucikk és az ajándék. A legkisebb, a legértéktelenebb. A képen sokkal értékesebbnek lát­szott. Egy újabb prospektust is küldtek. Ha rendelek, még esélyesebb leszek a főnye­reményre és megint képen mutatják, hogy öt közül va­lamelyik biztosan az enyém. Megint bizsut küldenek. Ismerőseim - ők is attól a cégtől rendeltek - szintén bizsut nyertek. Ezek intő példák arra, hogy alaposan tanulmá­nyozzam a különböző cso­magküldő szolgálatok nye­remény-szabályzatait ... Az egyik nem csak azt közli velem, hogy nyertem, hanem azt is, hogy jelöljem meg, hogy a nyeremények közül melyiket akarom: az egymillió forintot, az autót, vagy az aranytömböt. Ren­delek és bejelölöm a pénzt. Megkapom az árut és most már két névre szóló levélben közük velem, hogy az első forduló kész­pénznyertesei közé tarto­zom és igen megnő az esé­lyem, ha rendelek két áru­cikket ... Ha nem, akkor a biztos nyereményemet kénytelenek másnak kifi­zetni. Már egyszer rendeltem, minek rendeljek megint. Akkor azt írták, a gép kö­zölte velük, hogy nyertem, a nyerőszámomat is közöl­ték. Mikor küldik már a nyereményemet tartalmazó csekket? ■sk Legkésőbb december 31-ig küldik - olvasom a szabályzatban. - A végér­vényes készpénznyeremény összegét ekkor állapítják meg.- Most kihúzták vagy nem húzták? Nem kérdezhetem meg se levélben, se telefonon, pláne nem személyesen, mert: „Azokat a személye­ket, akik nyereményüket személyesen igénylik, ki­zárjuk. Ez azt jelenti, hogy nem csak a már megnyert készpénz díjat veszti el, ha­nem annak a lehetőségét is, hogy a második forduló fő­díját megkaphassa. „Min­den nyertest kizárólag pos­tai úton értesítünk. A nye­reménysorsolást december 31-én tartjuk.”- Most nyertem, vagy nem nyertem az első fordu­lóban? Ha megkérdem, mindent elveszíthetek. Majd kiderül a december 31-i sorsoláson. Ezúttal egy másik cég közli velem az örömhírt, hogy a képen lát­ható hat díj egyikét már megnyertem, persze csak akkor, ha a prospektusban szereplő áruk közül lega­lább kettőt huszonöt napon belül megrendelek. Sz. Harsányi János Akadémiai adu Készül az első Kártyalexikon Eleink még csak útban voltak a Kárpát-medence felé, amikor Kínában már osztották a lapo­kat. A császár kártyázhatott. Európába mongol, arab, vagy cigány vándorlók hozták. Más vélemények a Szentföldről ha­zatérő keresztes lovagoknak vagy velencei kereskedőknek Most már a számítógép is le­het ellenfelünk a kártyaparti­ban Fotó: Läufer László adják ezt a nagy érdemet. Kár­tyáztak a főurak és a polgárok, katonák és parasztok. Nevezték az ördög bibliájának és minősí­tették kultúrtörténeti emlékké­peknek. Egyebek között ezt ol­vasom az Akadémiai Kiadó Kártyalexikonjában, melyet - a világon is egyedülállóként - most készítenek. Berend Mihály főszerkesztőt kérdezem a rész­letekről. Nálunk a rablóulti-Milyen a legutolsó kártya­divat? És egyáltalán hogyan jön divatba valamely kártyajáték?- Érdekes kérdés, nem is le­het pontosan megválaszolni. Valószínű, társadalmi tényezők is meghatározzák. Például az­zal, hogy sorra nyílnak nálunk a kaszinók, újból divatba jött a Black-Jack. Ám ezt már koráb­ban is játszották, 21-es néven. A mostani kaszinódivat tehát a 21-es egyszerűbb formája. Tud­juk azt is, hogy az 50-es évek­ben, s talán 80-ig, amíg vissza­szorították Magyarországon a kártyát, nagyon népszerű volt a snapszli és a rablóulti. És persze a bridzs. Ezt nem tiltották, így aztán eredményesen szerepel­hettünk a nemzetközi versenye­ken. Feljött a tarokk is, a külön­böző változataival. Viszont tel­jesen kiment a divatból a ferbli, jött helyette a póker. Az okát nem tudom. Szerintem a ferbli szellemesebb, tágabb fogadási lehetőséget nyújtó játék, viszont mostanában az egész világ pó­kerezik. Tehát mi is.- Önök azt írják a Kártyale­xikon előszavában, hogy a tele­vízió visszaszorította a kártyá­zást. Miből gondolják?- Nem egyértelmű ez az ál­láspont. Én személyesen úgy vélem, hogy mostanra már olyan széleskörűen elterjedt a televízió, oly sokféle adás fog­ható, hogy ezzel le is értékelőd­tek az egyes műsorok. Azt gon­dolom, hogy a kártyázás, meg­felelő partnerekkel, ma már megint jó társasági szórakozás.-Mit kell értenünk egy or­szág kártyakultúráján? Erről több szócikk is olvasható a lexi­konban. Például a magyar kár­tyakultúrán?- Például azt, hogy mikor kezdtek el kártyázni, milyen já­tékot játszottak. Mit fogadtak be, mit felejtettek el. Magyaror­szág esetében ki kell emelni a rablóultit. Ez klasszikus játé­kunkká vált azzal, hogy számos külföldi játék - máriás, prefe- ránsz, alsós és még mások - elemeit ötvözte és így fejlődött tisztán magyar játékká. Ebben a szócikkben megemlítettük az adott országban ismert játéko­kat és ha valaki arra is kíváncsi, hogy hogyan játszák, a szabá­lyokat, a játék címszavánál el­olvashatja. Vannak olyan játé­kok, amelyeket speciális kár­tyával játszanak, ezeket mi úgy írtuk le, hogy átfordíthatók ma­gyar-, vagy francia kártyára is.- A Kártyalexikon olvas­mány, vagy enciklopédikus gyűjtemény?- Minden lexikonnak, így ennek is sajátos szövete van. Mi a játékokat akartuk bemutatni; 338 kártyajátékot dolgoztunk fel, viszonylag részletesen. De csak akkor érdemes egy-egy já­tékban elmélyedni, ha az olvasó a kártyát is előveszi. Az említett szövet átfogja a kártyatörténel­met, az ikonográfiát - a régi ke­leti játékokból vezet a máig - megismertet kártyaelméletek­kel, a játékokban használt kife­jezésekkel, érinti a jóslási mód­szereket, megismertet a kártya­tilalmakkal, babonákkal. Rövi­den szólva mindazzal, ami a kártyával összefügg. Hányféle játék van ?- Ön 338 játékot említett. Tudható, hogy hányféle kártya­játék dívik a világban ?-Ennél sokkal több. Ám ha alaposan megvizsgálnánk őket, azt láthatnánk, hogy bizonyos elemeik azonosak. Vagyis sok­féle változatát ismerik ugyan­annak a játéknak.- Szempont volt, hogy a szó­cikkeket a legjobb kártyások ír­ják?- Nem biztos, hogy a legjobb kártyás egyben a legmegfele­lőbb szerző is. Azt mondanám, hogy az egyes játékokat azok mutatják be, akik a játékot is alaposan ismerik és jól is írnak. A társszerkesztő, Jánoska Antal kutatta fel a szerzőket. A bridzs - nagy teijedelmet kapott a könyvben - Scharniczky Péter versenybíró ismereteit és stílu­sát dicséri. A tarokkról Kovács Endre írt, három játékformát mutat be. További 15 tarokkjátékról Gerocs Zoltán zeneszerző írt szócikket. A szegedi Zsidi Gyula kitűnően mutatja be az angol játékokat, de nem tudom, hogy ő milyen játékos.- Ön hányféle játékot ismer?- Most, hogy a könyv készül, sokat megismertem. Más kér­dés, hogy hányat játszok is kö­zülük. A bridzset nagyon ked­velem, meg pasziánszozni sze­retek K. E. Ügyeskedők és kiszolgáltatottak Van-e közünk hozzá?- És Önnek mi köze ehhez? - firtatom gépiesen az érdek-ösz- szefüggéseket a zűrösnek tűnő történet végén. A halk női hang elbizonytalanodik a telefonban:- Én csak .;. szóval... bánt alelkiismeret.Úgygondoltam... - aztán igaza tudatában hirtelen határozottá erősíti magát - egy­szerűen felháborítónak tartom, hogy egy ügyeskedő család megfoszthat az otthonától egy idős, beteg asszonyt, meg egy alkoholista nőt a két gyereké­vel... büntetlenül. A hatósá­gok tehetetlenek, minden jó­szándék ellenére. Azt reméltem, találok valakit az újságnál, aki érzékeny a hasonló esetekre. Elszégyellem magam. Mit lehet erre mondani? Nézzük pontosan, lépésről lépésre, mi is történt tulajdonképpen! Egy kétgyermekes anya - a férje három évvel ezelőtti halála után - itallal kezdett vigaszta­lódni. Poharazás közben köny- nyebben kötött barátságokat férfiakkal. Ilyen alkalmi isme­rős ajánlotta neki az üzletet: adja oda a másfél szobás panel­lakását egy rozoga geresdlaki házért. Az önkormányzat nem járult hozzá az előnytelen cse­réhez, amig tulajdonában volt a lakás. Miután azonban bérlője megvásárolta, senki sem akadá­lyozhatta meg, hogy rögvest to­vábbadja 650 000 forintért, amely összeg az „üzletszerző” zsebébe vándorolt a geresdlaki ingatlan fejében. Az özvegy 15 éves lánya ki­vonta magát a kalamajkából. Nem akart falura költözni, in­kább jelentkezett a Gyermek­védő Intézetnél. Tavasz óta ál­lami gondozott. Saját sorsát ke­zébe vette, de nyugtalanította az is, mi lesz majd a hétéves öcs- csével. Aggodalma nyomán in­dult el egy családgondozó, hogy felkutassa a kisfiút. Geresdla- kon talált rá. Ott élt az anyjával, meg ismerősükkel, egy idős asszonnyal, akinek 2,5 szobás pécsi lakását az „élelmes” csa­lád bitorolta. A szomszédok sem nézték tétlenül a fejleményeket.Beje- lentésük alapján a pécsi önkor­mányzat elrendelte a beteg asz- szony visszaköltöztetését kert­városi otthonába, ahol - az „üz­letszerű” férfi famíliája mellett - helyet kapott az alkoholista anya is a gyerekével. Őket ke­reste fel itt ismét a családgon­dozó. Kiderült: a hétéves kisfi­úra nehezedik a magatehetetlen néni ápolása. Ez a körülmény indokolta, hogy intézetbe kerül­jön a kisgyerek, a nődére mellé. Az idős asszony helyzetét pedig a felnőtt-gondozó vette szem­ügyre. További kellemetlenségek .elkerülése végett az „ügyes” család eltartási szerződést pró­bált kötni a lakás egyedülálló bérlőjével. Kérelmüket az ön- kormányzat felülvizsgálta és el­utasította. Ugyanakkor felkínál­ták a szociális otthopi elhelye­zést. Erre a kiszolgáltatott néni nemet mondott, legalábbis „ápolói” jelenlétében. Nélkülük viszont nem sikerült az idős asszonyhoz férkőznie a család­gondozónak, akit egy fiatalem­ber és az édesanyja keresetlen szavakkal küldött el a ... szó­val, hogy ne merészelje még egyszer betenni oda a lábát. Most, hogy így leírtam, már nem is olyan zavaros ez a törté­net, amilyennek első hallásra tűnt. Kérdés: milyen jogcímen avatkozhat közbe a hivatal? Le- het-e tanácsi bérlakást eladni? A napokban ugyanis az ingat­lanhirdetések élén feltűnt ne­kem - teljes címmel és névvel - mármint az idős asszony nevé­vel - az a bizonyos 2,5 szobás „megvásárolható tanácsi lakás”, hogy ... eladó. Rezes Zsuzsa Hasis-rekord 1983 óta a legnagyobb ha­sisszállítmányt sikerült lefog­lalniuk bajor vámosoknak. A waidhausi cseh-német határát­kelőnél 1,1 tonna kábítószert ta­láltak egy Törökországból érke­zett teherautóban. A vámőrség becslése szerint ez az irdatlan mennyiség 3-5 millió márkát ér a feketepiacon. A tömbökbe préselt hasist a ko­csi deklarált rakománya, 400 zsák csicseriborsó alá rejtették el. A rakodótérben ennek elle­nére olyan töménységű „hasis­felhő” lebegett, hogy a vámőr­ség idomított kutyája percekig összevissza szaladgált a zsákok fölött, nem tudva, hol is kezdje keresni a megszimatolt kábító­szert. Nulladik évfolyam Nulladik évfolyamot indít a Gödöllői Agrártudományi Egyetem irányításával több me­zőgazdasági és műszaki felső- oktatási intézmény azoknak a tehetséges fiataloknak, akik fennakadtak ugyan a különböző egyetemek felvételijének rostá­ján, kevés pontszámot gyűjtöt­tek a középiskolában, ám ez­után sem mondanak le a tovább­tanulás lehetőségéről. Az egy­éves képzésben pótolhatják a hiányt, megfelelő tudással fel­vértezve jövőre nagyobb esé­lyük lehet bekerülni az egye­temre. Az egységes képzési formában a gödöllői egyetem irányításával nappali tagozaton és távoktatási formában indul­hatnak az nulladik évfolyamok a kecskeméti, a keszthelyi, a mezőtúri, a nyíregyházi és a szegedi felsőoktatási intézmé­nyekben. A sikeres vizsgát tett hallgatók eredményét összesen 23 kar felvételi vizsgájánál ve­szik majd figyelembe, ebből 14 agrárfőiskola, illetve egyetem, három agrárműszaki, hat pedig műszaki felsőoktatási intéz­mény. A képzés szeptember kö­zepétől május közepéig tart, a nappali tagozaton 24 hetes bent­lakásos formában, a távoktatás­ban konzultációk közbeiktatá­sával. A nappali oktatás díja 30 ezer forint, a távoktatás 8 ezer forintba kerül, s ebből az ösz- szegből a szociális helyzetet mérlegelve engedményeket ad­hat az intézmény. Vörös higany Az egykori Szovjetunióban még mindig gyártják és forgal­mazzák azt az alapanyagot, amelynek segítségével kismé­retű atomfegyverek állíthatók elő. Mint a DPA hírügynökség a német ARD televízióra hivat­kozva jelentette, a vörös hi­ganyt (Red Mercury) az orosz- országi Dubna nagyhírű kutató- intézetében gyártják és a nem­zetközi piacon próbálják értéke­síteni. Állítólag számos érdek­lődő, köztük egy amerikai autó- kereskedő jelentkezett több tonna vörös higany megvéte­lére. Az ARD szerint a forgalmat az egykori szovjet katonai-ipari komplexum volt alkalmazottjai bonyolítják le. Használható-e egy kém ter­rorcselekmények felderítésére, zavaros fejű politikai bajkeve­rők ellen? Egyáltalán, mire használható egy kém 1993-ban, amikor nincsenek egymással szembenálló tömbök, hadigépe­zetek, megkülönböztethető el­lenfelek? Ezekre a kérdésekre senki nem tud kompetens vá­laszt adni, de a zsák mindig megtalálja a foltját, s a hír­szerző szolgálatokat sehol nem eresztették szélnek csak azért, mert a történelem megfosztotta őket lételemüktől, a hideghábo­rútól. A Time magazin - ameri­kai szemszögből - az ellenség­nek ezt a viszonylagos elérték­telenedését így fejezi ki: „A szovjet sárkány ugyan megdög­lött, de a hírszerzők hétköznap­jait mérges kígyók sokasága népesíti be”. A hidegháború utáni korszak hírszerzési térképén még min­dig az Egyesült Államok és Oroszország a két nagyhatalom. Az amerikaiak, mint lagutóbbi iraki és Szomáliái hadművele­Le Carré visszatér Kémkedni, de kire teik jelezték, megpróbálják fel­használni felderítő kapacitásu­kat az atomfegyverkezés meg­akadályozására és a helyi ter­rorszervezetek ellen. Senki sem tagadja közben, hogy továbbra is kémkednek Oroszország és az utódállamok ellen, ami már csak azért is indokoltnak lát­szik, mert közülük három atom­fegyverek birtokosa maradt. Mindemellett, míg korábban a CIA költségvetésének túly- nomó részét a Szovjetunió emésztette fel, ma az Oroszor­szág elleni műveletek az ügy­nökség eszközeinek csupán 15 százalékát igénylik. Robert Ga­tes, a CIA igazgatója határozot­tan állítja, hogy a múltbéli ha­gyományokkal szakítva, a CIA többé nem vállalakozik kor­mányok és rendszerek megdön­tésére, energiáit és változatlan költségvetését a terrorizmus el­leni harcra, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozá­sára koncentrálja. Az orosz hírszerzés, mely a KGB egyik utódszervezeteként Jevgenyij Primakovnak, Gorba­csov egyik volt hívének veze­tése alá került, emberben és pénzben egyaránt megszen­vedte a rendszerváltozást és a Szovjetunió megszűnését. Most nemzetközi kapcsolatainak bő­vítését, a terrorizmus és a kábí­tószer-kereskedelem elleni har­cot nevezi fő feladatának. Pri­makov júniusban egyszer csak minden előzetes bejelentés nél­kül feltűnt Washingtonban, ahol Woolsey CIA-főnökkel és a kongresszus hírszerzési bizott­ságának tagjaival tárgyalt napo­kig arról, mit tehetne a két tit­kosszolgálat együtt a „mérges kígyók” ellen. A francia szolgá­latot nemrégiben olyan vádak érték, hogy az Egyesült Álla­mokban ipari kémkedést foly­tat. Ilyesmit természetesen soha senki nem fog elismerni a fejlett ipari országokban, még Japán sem, melynek hírszerzési tevé­kenysége a szakértők szerint 80 százalékban ipari és technoló­giai titkok megszerzésére irá­nyul. Ebbe az irányba fordul a kínai titkosszolgálat figyelme is, miután korábban szinte teljes mértékben a szovjet szándékok kifürkészésével volt elfoglalva. Az ipari kémkedés jelentő­sége rohamosan nő azáltal, hogy a gazdasági és kereske­delmi sikerért vagy túlélésért folyó harcban mind több ország folyamodik illegális eszközök­höz. Sem a fejlődő országok, sem a volt kommunista orszá­gok nem rendelkeznek ugyanis a szükséges anyagi eszközökkel ahhoz, hogy a technológiai új­donságokat megvásárolják. John le Carré, az író, aki a kémregény-műfaj legjobb és legolvasottabb szerzőjének számított egészen a nyolcvanas évek végéig, s megengedhette magának, hogy távoltartsa ma­gától az újságírókat, néhány hónapja gyakran szerepel a nyilvánosság előtt, mert kia­dója már megköveteli tőle, hogy ezzel is növelje új köny­veinek példányszámait. Leg­utóbbi interjújában lényegében arról beszélt, hogy mit érez a kém (John le Carré fiatalkorá­ban maga is a brit titkosszolgá­lat tisztje volt), akinek elvették a kenyerét. Megkérdezték tőle, örült-e a hidegháború befeje­zésének. A válasz: „Nem érez­tem nosztalgiát, de kétségkívül ugyanazok a traumák értek, mint a hírszerzőket. Lehet, hogy haszontalan volt az egész? Lehet, hogy elfecsérel­tem az életemet?”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom