Új Dunántúli Napló, 1993. július (4. évfolyam, 177-207. szám)

1993-07-12 / 188. szám

1993. július 12., hétfő

aj Dunántúli napló

11

Solingenben, 1993 nyarán

Kispadra az edzőcipőt Nyári lábgomba

Kellemetlen, s nyáron különösen sokakat elértő betegség a lábgombásodás. Mit tehetünk ellene: - kérdeztük dr. Fehér Gabriella bőrgyógyászt.- A fő „lelőhelyek” a nagy forgalmú strandok, ahol a parányi gombák, amelyek szeretik a nedvességet, egykönnyen lábról-lábra járnak - mondja az orvosnő.

Emiatt valóban a nyári szezon betegsége ez a fertőzés.- Mivel az izzadó láb ideális táptalaj a gombák megtelepedéséhez, elsőként az izzadás okát kell földeríteni. Kevesen tudják, hogy ezt a tünetet előidézheti a lúdtalp, a tyúkszem, a bőrkeményedés vagy éppen a szűk, túl szorosan lábfejre tapadó cipő. A napjainkban nagyon elterjedt edzpőcipők és a műanyagzoknik szintén fokozott termelésre késztetik a verejtékmirigyeket. Jó volna hát viselésüket legalább a nyári hónapokban mellőzni - a lyukasztott felsőrészű félcipők, szandálok és a természetes anyagú zoknik javára. Illat- szerboltokban kaphatók lábiz- zadást gátló hintőporok, Scholl- vagy Ped készítmények.

Patikákban pedig vény nélkül beszerezhető pédáula Spars hintőpor, az Antisudor és a Su- deol ecsetelő folyadék.

Ha a fertőzés már bekövetkezett, gyógykészítményekkel megszüntethetjük a gombásodást. Recept nélkül vehető például a Neomagnol-tabletta; egy szemet egy liter vízben kell feloldani, s abban alaposan kiáztatni a lábat. Nem árt a hasonló „kúra” a gombás lábon viselt zokninak, cipőnek sem.

Jó hatásfokú patikaszer a ká- liumpermanganát, amit a gyógyszerészek javallata szerint kell feloldani és használat előtt gondosan átszűrni, hogy fel nem oldott kristály ne maradjon a vízben.

Tussolás, fürdés után minden esetben alaposan töröljük meg a lábfejet; csak a teljesen száraz bőrt szabad ecsetelők- kel, hintőporokkal kezelni. Egyéb alkalmakkor az izzadó felületet szappanos meleg vízzel mossuk le, töröljük szárazra és az ecsetelő folyadékba mártott vattával kenjük át. Ha azonban néhány napos kezelés után nem szűnnek megy a panaszok, feltétlenül bőrgyógyász szakorvoshoz kell fordulni. sz. m.

„A barátság legyőzte a félelmet! Köszönjük, hogy eljöttetek, hogy az aggasztó hírek ellenére is vállaltátok az utat. Mindent megteszünk, hogy jól érezzétek magatokat! Hiszen Solingen lakói józan gondolkodású, békés, barátságos emberek, akik mélyen elítélik az utóbbi idők erőszakos megnyilvánulásait.”

Ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a pécsi széchenyista diákok és tanár-kísérők 21 fős csoportját Johannes Motz, a so- lingeni Theodor Heuss Reáliskola igazgatója június 7-én, hétfőn reggel az iskola zenetermében.

A solingeni tragikus események és ellenreakciójaként 5-én, szombaton délutánra tiltakozó demonstrációt hirdettek, több tízezres tömegtüntetés volt kilátásban, s mi, pécsiek - az eredeti elképzelés szerint - éppen ezen a délutánon érkeztünk volna a városba. Johannes Motz igazgató a vendégfogadó szülőkkel egyetértésben úgy döntött, hogy tanácsosabb lesz vasárnap megérkeznünk. Útközben szállást szereztek nekünk Limburg közelében, egy ifjúsági szállóvá átalakított romantikus várkastélyban.

A városban rend volt és nyugalom. Csak a főutca bedeszká- zott kirakat-ablakai - rajtuk az erőszak ellen tiltakozó feliratokkal - mutatták, hogy néhány napja még harc dúlt; a kövezeten fekete folt: a gyújtogatás helye, s a tragikus sorsú török család lakása, a jellegzetes, favázas német lakóház mementó- ként meredt az ég felé.

Minket régi ismerősként - hiszen a német gyerekek 1992 őszén jártak nálunk - szívélyesen fogadtak. A Theodor Heuss Reáliskola és a pécsi Széchenyi kapcsolata 5 évre tekint vissza. Elsődleges célja az eredeti környezetben, természetes szituációkban megvalósítható nyelvgyakorlás, de fontos az ország, az emberek, a mienknél lényegesen fejlettebb technikai kultúra, a számunkra érdekes szokások megismerése is. És a barátság, amelynek nem szab határt az iskolaidő vége, hanem él a nyári szabadság idején is, a jelek szerint akár évekig tartó kapcsolatként a családok között.

%

Vendéglátóink igen gazdag programot állítottak össze számunkra. Az első nap iskolai foglalkozással telt; ennek keretében a német és magyar tanulók egy csoportja jellegzetes pécsi épületekből álló képet festett az iskola falára

Másnap, a tanulóinknak tartott német nyelvóra után elutaztunk Solingen egyik legrégibb városrészébe, Gräfrathba. Itt a híres Pengemúzeumban fogadta csoportunkat a város főpolgármestere és a városi ön- kormányzat három tagja. A főpolgármester úr örült a megérkezésünknek, barátsággal, szívélyesen beszélgetett velünk, s büszkén mutatta a világhírű so- litigeni acélgyártás termékeit, a régi míves mestermunkákat a múzeum tárlóiban. Mi is világhírű magyar termékkel, tokaji aszúval kedveskedtünk neki.

Délután Neandertalba utaztunk, a szakvezetéssel végignéztük a neandervölgyi leletek anyagából.

Megtekintettük Wuppertalt, a híres függővasút császári kü- lönvonatában lebegtünk a Wupper folyócska kanyarulatai fölött. Jártunk Xantehban, a 2000 éves római kori településen, ahol a szakszerűen rekonstruált falak között egy római fürdő maradványait néztük meg, a hatalmas Hafen-Tempe (Kikötő-templom) alapzatát, előcsarnokát és szentélyét, a lenyűgöző méretű amfiteátrumot.

Kölni látogatásunk a csoport egyik legemlékezetesebb élménye volt: a Dóm méretei, arányai, súlyossága és mégis lebegő áhítata, a 157 méteres toronyból szinte kézzel is megfogható, varázslatos kőcsipkéi, a 24 tonnás Petersglocke (Péter-harang) látványa feledhetetlen.

Látogatásunk utolsó előtti napján a düsseldorfi Parlament egyik tanácskozó termében találkoztunk Walsken képviselő úrral, a Szociáldemokrata Párt tagjával, aki több mint egy órát szánt a magyar csoportra, szívesen válaszolt kérdéseinkre. Látogatásunk iránt a Deutsche Welle rádió magyar nyelvű adásának riportere is érdeklődött.

A sokoldalú program utolsó napján a mai német fürdőkultúra egyik színterére, Bo- chumba utaztak a magyar és német tanulók, az Aquad- romba. Ez valóságos fürdőparadicsom, fedett vízivilág különféle medencékkel, csúszdákkal, a víz kellemes időtöltést nyújtó és üdítő-gyógyító erejének sokféle változatával.

Az iskola szervezte programokon kívül a családok maguk is gondoskodtak a vendéggyerekekről, hiszen a 10 ott töltött napból egy ünnepnap és két vasárnap teljesen a családok gondja volt. Ki győzné fölsorolni az élményeket? Csupán Fantasialand-ot említem, ahol szinte minden magyar gyerek megfordult a német vendéglátók jóvoltából.

A cserekapcsolatnak ez a formája anyagilag is kedvező. Tanulóink mindössze hétezer forintot fizettek be fejenként erre az útra a tanév folyamán, részletekben. A költségekhez a német partneriskola - különféle állami forrásokból és mecenatúrából - jelentősen hozzájárult.

Június 16-án indultunk haza- nyelvi készségekben gyarapodva, élményekkel gazdagon- a Rajna völgyén át, csodálatos várkastélyok között, Hei- delrberg felé. Az ősi európai kultúrközpont megtekintésére megálltunk néhány órát, s aztán másnap dél körül kirajzolódtak városunk, Pécs körvonalai.

Dr. Pintér Zoltánná tanár

Tehetséges műkedvelők, zenét tanuló énekesek

A 90 éves tenorista

Kilencven évvel ezelőtt - 1903. július 12-én - a nagynyá- rádi vasúti őrházban fiúgyermek született. Nagy volt az öröme a vasutas családnak, ami csak fokozódott, amikor a falu tanítója, Kirschner János és plébánosa Faludi Adám egybehangzóan azt tanácsolta a szülőknek, a jóeszű, szorgalmas Jancsi gyereket taníttassák tovább Pécsett.

így kezdte életútja jelentős állomásainak elbeszélését dr. Csókási János, nyugalmazott MÁV főtanácsos, akit 90. születésnapja alkalmából kerestem fél- 1913-ban kerültem Pécsre, a jezsuiták gimnáziumába, amely akkor még a József utcában működött. Csak a következő tanévet kezdtük el az új épületben, ahol mindvégig Sass Dezső volt a padtársam. Jól tanultam és hála a pátereknek, a reggeli ministrálásokért kaptam reggelit, ebédet és vacsorát.

Az érettségi után, követve édesapja példáját, a vasútnál helyezkedett el. Először Üszög-állomáson volt távirász, majd az előírt szakvizsgák letétele után felkerült a vasúti tisztképzőre, ahol tanfolyam-elsőként végzett. Üszögről később Villányba, majd mivel szülei Mohácson laktak, kérésére 1927-ben oda helyezték.

Mohács fontos hely Csókási János életében, akinek zengő tenorhangjára ekkor figyeltek fel. Egyre gyakrabban hívták meg különböző műsoros estekre, teadélutánokra. Itt kezdődött énekesi pályafutása és egy ilyen szereplés után ismerte meg azt a csinos mohácsi leányt, akivel 1931-ben házasságot kötött, így már megünnepelték gyémántlakodalmukat is.

Az ambiciózus fiatalember nemcsak az énekesi pályán ért el sikereket, hanem megszerezte a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karán a doktori diplomát is.- Talán ennek köszönhettem, hogy felhelyeztek Budapestre, majd 3 év múlva visszakerültem a pécsi igazgatóság vontatási osztályára. Közben félévi szombathelyi „száműzetés” következett büntetésül, amiért Mindszenty bíboros máriagyüdi miséjén részt vettem. Visszakerülve Pécsre, ismét az igazgatóságon dolgoztam és onnan mentem nyugdíjba.

Pécsre költözve hamar bekapcsolódott a város zenei életébe és annak elismert szereplőjévé vált. Agócsy László kereste fel elsőként, hogy lépjen be a Szeráfi Kórusba, mely a város legkitűnőbb énekeseit tömörítette.-Szólót is énekeltem, különösen szívesen emlékszem az egyik hangversenyen elhangzott C. Franck: Panis angeli- cus-ára. Agócsy Laci kórusával gyakran szerepeltünk farsangi esteken, teadélutánokon. Egyik ilyen alkalommal - épp Balázs Árpád dalát énekeltem - a közönség soraiban ott ült Kürsch- nerné Kalliwoda Olga, a neves énektanárnő, aki a fellépésem után megkérdezte, nem volna-e kedvem énekelni tanulni. Ettől kezdve minden héten kétszer volt énekórám a zeneiskolában, vagy a Magaslati úti violinkul- csos házban.

Ma már alig hihető, milyen pezsgő, színvonalas hangversenyéletet teremtettek a két világháború között ezek a lelkes, tehetséges műkedvelők, zenét tanuló énekesek. A város legismertebb polgárcsaládjainak tagjai léptek fel Kalliwoda Olga opera-matinéin, melyekre mindig zsúfolásig megtelt a színház, vagy a Schaurek Rafael professzor által a Katolikus Körben (mai Csontváry múzeumban) rendezett ádventi és nagybőjti esteken. Sok-sok műsorlapon, meghívón olvasható az akkor még Schneider - később Csókási János név. Végigénekelte az ismert operák tenor-áriáit, a Bohémélettől kezdve a Grál elbeszélésig, Ka- csoh Pongrác: Rákóczi megtéréséig. Mindig megérdemelt sikert értt el.

Most övéi körében emlékezik a múltra. Felesége, fia és két leánya családjának, unokáinak szeretete övezi. S bár fia annakidején Sassy Iringónál tanult csellózni, s hangszerét ma is néha kezébe veszi, élete zenei folytatását Péter unokájában találta meg, aki Bécsben tanult, nagyon szép eredményeket elérve.

Mi mást kívánhatnék a 90 esztendős Csókási Jánosnak, mint hogy még sokáig teljen öröme szeretteiben, és abban a tudatban, élünk még Pécsett né- hányan, akik tanúi voltunk énekesi sikereinek.

Dr. Nádor Tamás

Ötven éve történt

Partraszállás Szicíliában

1940-ben Graziani olasz tábornok közel félmilliós, jól felszerelt hadsereg élén Észak-Af- rikában nagyméretű offenzivát indított a mintegy 100 ezer fős brit erők ellen. Ä cél, az olasz birodalom növelése, első lépésként francia és brit Szomáliföld meghódítása.

Áz olasz csapatok Líbián keresztül Egyiptom irányába vonultak. Támadásuk Szidi Barra- ninál rögtön megakadt. Hosszú álló háború után 1940. december 9-én Wavell brit tábornok csapatai súlyos csapást mértek az olaszokra. Az olasz haderőt üldözve 130 ezer hadifoglyot ejtettek, elfoglalták Bardiát, Tob- rukot, Dernát és Benghazit.

Ezután az afrikai brit hadsereg felét Görögországba vezényelték, ahol az olasz csapatok szintén katasztrofális vereséget szenvedtek. A teljes olasz ösz- szeomlást csak a hirtelen odavezényelt erős német gépesített hadosztályok mentették meg, és

1941. április 27-én horogkeresztes zászló lengett az Akro- polisz felett.

Blarney ausztráliai tábornok hajtotta végre Görögországból a szervezett kiürítést, Krétába és Egyiptomba mentette ki a

megmaradt angol-görög hadseregrészt. így a britek a 60 ezer fős hadseregcsoportjukból 45 ezer embert mentettek meg.

1941. május 20-án ejtőernyős-invázióval a németek elfoglalták Kréta szigetét. Az angol ezredeknek tovább kellett menekülniük, újabb kiürítés következett.

Közben az Észak-Afrikában megmaradt hét olasz hadosztály félelmetesen erős támogatást kapott, megérkezett a német Af- rika-Korps nevű páncélos hadsereg Rommel vezénylő tábornagy parancsnoksága alatt.

Rommel tábornok 1941. március végén indította meg a támadást a brit (angol, ausztrál és új-zélandi) csapatok ellen olyan nagy erővel, hogy a briteket visszaszorították egyiptomi területekre. A visszavonulás során a Morshead tábornok által vezetett 9. ausztrál hadosztály Tobrukban rekedt. A kikötőn keresztül, éjszakánként csak hevenyészett utánpótlásban volt részük. Május 1-jén kezdte meg a német hadsereg nagy erővel Tobruk ostromát levegőből (összesen 437 légitámadás), szárazföldről egyaránt, „Tobruk patkányai” földbe ásott

bunkerekben állták az ostromot. Augusztus végén sikerült a kivérzett hadosztályt fokozatosan leváltani. Helyüket egy lengyel dandár, egy brit tankbrigád és egy skót ezred vette át. Újabb, még féktelenebb rohamok után tudták csak 1942. június 21-én Tobrukot elfoglalni a német csapatok.

Közben az észak-afrikai angol hadsereg parancsnokává Auchinleck tábornokot nevezték ki, ő volt a később világhíressé lett 8. brit hadsereg megszervezője. A britek El-Ala- mein-nél kezdték összegyűjteni haderőiket. Az USA ontotta a hadifelszerelést, százával érkeztek a gyors Sherman tankok, sok ezrével a gépjármüvek, százával a motoros vontatásé ágyuk és repülőgépek. Az újjászerveződött hadsereg parancsnokává Montgomery tábornokot nevezték ki. E hadsereg

1942. október 23-án teljes erővel rátámadt Rommel hadseregére és másnap áttörte a frontot. A német-olasz haderőket Tripo- liszig szorították vissza, majd

1943. január 23-án a brit csapatok Tripoliszt is elfoglalták.

A partraszállás tervét Eisenhower amerikai tábornok vezetésével a két ország vezérkara dolgozta ki. Hónapok során több százezer brit és amerikai katonát képeztek ki a feladat végrehajtására. Több száz hajót építettek csapatok szállítására. E hatalmas haderőnek kettős feladata volt: felszámolni a még Észak-Afrikában lévő német haderőt, majd rendelkezésre álló erőkkel haladéktalanul partraszállni Szicíliában. Ez a sziget a kiinduló állomás Olaszország teljes megszállásához.

Amikor 1942. október 24-én Montgomery csapatai El-Ala- mein-nél áttörték a frontot, hajókaravánok indultak el az amerikai kikötőkből Észak-Afrika felé, fedélzetükön egy komplett amerikai hadsereggel. Ugyanekkor Nagy-Britanniából indult el két hasonló hajókaraván, brit hadosztályokat szállítva. E két karaván a spanyol partok közelében találkozott, majd a Gibraltárt szoroson áthaladva a hatalmas flotta kikötött 1942. november 8-án Oranban és Algírban. A szövetséges csapatok elfoglalták Dakar kikötőjét, majd erős csapatokkal megindultak Bizerta és Tunisz kikötői felé. A németek azonban gyors, olaszországi területről átdobott csapataikkal megelőzték a szövetséges haderőt, és Tunisz határán amerikai-német frontvonal keletkezett. Az Afrika-Korps megmaradt részei Tuniszban egyesültek az ott lévő német haderővel. 1943. február 14-én erős támadásba is lendültek az amerikai állások ellen. A meglepően szívós amerikai ellenállással nem számoló Rommel tábornok február 25-án megkezdte a visszavonulást a korábban kiépített védelmi állásaiba.

Ekkor jött el az idő az Af- rika-Korps végső felszámolására. A szövetséges haderő megindította az általános támadást Bizerta irányába. Montgomery a 8. brit hadsereggel délről, Patton amerikai tábornok 7. hadserege észak felől indult a végső leszámolásra. Rommel tábornok védekezésül azonnal rátámadt a szövetséges haderőkre, de sikertelenül. Ekkorra már a szövetségesek technikai fölénye szemmellátható volt.

Március 21-én a szövetséges haderő végső támadásba lendült. hajtóvadászat jellegű üldözés indult meg a még mindig jelentős erőt képviselő német csapatok ellen. Május 1-jén a britek elfoglalták Tuniszt, az amerikai csapatok pedig Bizerta városát, így május 11-én a német hadsereg teljes összeomlása bekövetkezett. Rommel hadserege megadta magát, a tábornok maga Hitler parancsára Németországba repült. Észak-Afrika felszabadult.

A harcok mérlege is igen súlyos volt. A szövetséges csapatoknak megsebesült, eltűnt, vagy meghalt 70 ezer katonája, a német-olasz hadsereg 60 ezer katonája sebesült vagy halt meg, 266 ezren estek hadifogságba.

1943. július 10-én a szövetséges inváziós erők (a 7. amerikai és a 8. brit hadsereg) 160 ezer emberrel, 1008 ágyúval és 600 harckocsival partra szálltak Szicíliában Licata és Gela kikötők közelében, valamint másnap Scoglitti-nél. Két nap alatt elfoglalták Siracusát. A védők Messina környékén vették fel a harcot a szövetségesekkel, majd Gela-nál volt egy heves tankcsata, aminek a szövetségesek hajóágyui vetettek véget. Július

22-én az amerikaiak elfoglalták Agrigentót, majd egy héttel később Palermót.

Az olasz-német hadvezetés a Messinai-szoroson át készült kiüríteni a szigetet. Állandó légitámadások ellenére is sikerült 88 ezer katonát Olaszországba menteni.

Messina elfoglalásával 1943. augusztus 16-án Szicília a szövetségesek kezére került. A szövetségesek 100 ezer hadifoglyot ejtettek. Megteremtődött a lehetőség az olaszországi invázió előtt.

Eszéky Ottó