Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-09 / 155. szám
8 aj Dunántúli napló 1993. június 9., szerda fr Visszaemlékezés a Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának 1947-1948-as iskolaévére 45 év után N egyvenötéves találkozó alkalmával az ember önkéntelenül is visszatekint az iskolai éveire, különösen az utolsó évére. De most más okok is vannak, amiért gondolataink a múltba révedeznek. Negyvenöt évvel ezelőtt, a szóbeli érettségi vizsgálatok ideje alatt hozta meg az ország- gyűlés a törvényt, melynek értelmében az egyházi, felekezeti iskolákat állami tulajdonba vette, azaz az Alma Materünket a Ciszterci Rendtől elvette. Most pedig 45 év elteltével visszakapja a tulajdonát a Ciszterci Rend, és az érettségi találkozóra jövő öregdiákot mindez visszarepíti gondolatban az utolsó iskolaévébe. A gimnáziumi tanulmányaink utolsó évét 1947. szeptember 8-án megtartott „Veni Sancte”-val kezdtük. Az első tanítási nap szeptember 9-én volt. A hazánkban dúló politikai csatározás zaja nem hallatszott be az iskolánkba, ott a rendtartásnak megfelelően folyt a tanítás. A tanulók szabad idejét lefoglalta az iskolánk belső élete, hisz szeptember utolsó szombatján, az iskola hátsó udvarán Kühn Szaniszló igazgató úr elvégezte a fürdő építésének első, ünnepélyes kapavágását, és ezzel kezdetét vette az egész tanévre kiható hatalmas munka, amiből a felsős osztályok tanulói derekasan kivették részüket. A fürdő építéséhez nemcsak „munkaerő” kellett, kellett még hozzá sok-sok pénz is, amit a „fürdő kitalálója” úgy oldott meg, hogy az iskola területén gyakorta volt különböző rendezvény, melyeknek bevételét a fürdő építésére fordították. A fürdő építésének ünnepélyes kezdetekor is volt már „Garden party”, melynek műsorában felléptek a pécsi öregdiákok, így Legenyei József. Az október 6-án megrtott ünnepségen kívül októberben még két ízben volt az iskolánk dísztermében rendezvény; október 22-én Gyurkovics Mária és Rosier Endre, a Magyar Állami Operaház művészei hangversenyén vehettek részt Pécs város zenekedvelői, majd október 31-én a Szegedi Egyetemisták Népi Csoportja adott műsort „Népi est” címmel. Balladákat, népi játékokat és népi táncokat mutattak be. November 5-én bensőséges ünnepség keretében emlékeztünk Szent Imrére. Néhány nap múlva a kaposvári művészek adtak hangversenyt. Karácsonykor a cserkész otthonban a fiatal és öregcserkészek együtt ünnepelték a szent karácsony estét. Az új év kezdetén a magyar katolikus egyház elleni támadások mind magasabbra csaptak a kommunisták és a baloldali erők részéről, Rákosi elérkezettnek látta az időt a római katolikus egyházzal való végleges leszámolára. A napi sajtóban sűrűsödtek az egyházellenes, a felekezeti iskolákat támadó újságcikkek. Az ifjúság, a diákság az 1848-as centenárium jegyében színjátszásban, népdalban, néptáncban országos versenyen vett részt, ahol az iskolánk növendéke, Szigeti Károly VIII. osztályos tanuló szóló néptáncban az elsők között végzett. Az iskola dísztermében és más helyiségeiben 1948. január 31-én 6 órai kezdettel zártkörű „Táncos összejövetelt” rendeztek, ahova csak számozott meghívóval lehetett bejutni. Ezen az estén jelent meg 22 órakor a „CISZTER NA ! pilap” négy oldalon. Az első oldalon keretbe foglalt fa látható, amely az iskolát jelképezte és az alábbi szöveg volt olvasható körülötte: „Legyen ez a kép a mi esténk szimbóluma. A fa az iskolát jelképezi. Nem kaszárnya ez, hanem otthon. Nem közömbös emberek halmaza, vagy organizáció, hanem organizmus: ÉLET. Olyan élet, melynek forrása messziről jön és vize mesz- szire visz. Az a szép világnézet ez, melyben megfér Isten az emberrel, munka az örömmel, az iskola a tánccal. Béke és örömként ül meg a fán a galamb. Békét és örömet érezzen köztünk ma mindenki. És ne kelljen elszállnia közülünk annak a léleknek, melynek semmi köze a közönségességhez. így nyugodtan haladhatunk tovább a fürdő hullámain, annak vonalai felé, mert Annak nevében bizton befejezzük, Kinek nevével bízón elkezdtük.” Hogy milyen volt az iskolai élet, a diákélet? Erre választ ad egyik diáktársunk a fenti újságban megjelent versikével. „Hasítottképű” becenévre hallgatott: „Volt egyszer egy ember, kinek nem volt dolga, És a diákstrandnak tervét kigondolta. Hangversenyt rendezett, lehívta a Kóréht, Lengyel Gabriellát s így szerzett sok lóvét. Mindez nem volt elég, mást kellett csinálni, S így megszületett a nagy Garden - party. Öltözőből bár lett, otthonból kávéház, Vígan szól a zene, mindenki lo- vacskáz. Kettőt ütött végre a jó öreg óra, Sokan leheltek már sűrűt a padlóra. Aztán egy krokodillt állított munkába, Forintért mutatta egy nagy fürdőkádba. Volt nagystílű vásár, verseny s tombola, Mesevárosáért sok gyermek tombola. Aztán kiadatott a munka parancsa, Serényen dolgozott sok kis diák mancsa. Mozdul a diáknép, úgy zúg mint az orkán, Hatalmas kiáltás tör elő a torkán. Kuliznak, mint piramison hajdan a sok héber, S azt állítják egyre, hogy: Éljen az Éber!” Február 2-3-án Legenyei József és a pécsi öregdiákok „Humor Olimpiász” című műsoruknak tapsolhatott a pécsi közönség, február 5-én este 8 órakor Sass Dezső és Thirring Zoltán szonáta-estjét hallgathatták. Ugyancsak februárban volt a VIII. osztályos tanulók farsangi előadása, amit Lux Ottó és Szigeti Károly VIII. osztályos tanulók rendeztek, szerveztek. Húsvétkor Kühn Szaniszló igazgató úr feloszlatja a cserkészcsapatot, hogy így elkerüljék a csapat értékeinek, vagyonának idegen tulajdonba jutását. A „Ciszter Majális” május 2-án volt, vasárnap délután 5 órakor a gimnázium udvarán és különböző helyiségeiben. Ekkorjelent meg a „CISZTER- DIÁK” újság különkiadása, melynek első oldalán Nyolczas Ipoly általános iskola igazgató úrnak a majális megnyitásakor mondott beszéde olvasható, a belső oldalak pedig humorral voltak tele. A Dunántúli Napló május 19-i számában olvasható: „... a ciszterci gimnáziumban a VIII. osztályosok ballagásán Kühn Szaniszló igazgató beszélt az iskolák államosítása ellen .. Az egyházi, felekezeti iskolák elleni támadások nagyon sűrűsödtek, de az egyházi iskolák fennmaradása mellett nem esett szó ilyen cikket nem közöltek. Május 15-én jelentette be Ortu- tay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy a kormány rövidesen tárgyalni fogja az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Mindezektől függetlenül az iskolában rendben folytak az írásbeli érettségi vizsgálatok, illetőleg a tanítás. A Ciszterci Sport Olimpi- ászt-t június 8-án nyitották meg, melynek házigazdája a pécsi Nagy Lajos Gimnázium. A négynapos elődöntők után június 11-én délután voltak a döntők a Tüzér utcai sporttelepen, az ünnepélyes befejezés este 7 órakor a sportbemutatókkal - az udvaron. A diákuszodánkat 1948. június 9-én délután 6 órakor áldja meg és adja át rendeltetésének Endrédy Vendel zirci apát úr. A meghívón ez áll: „A Ciszterci Rend, öregdiákjaink, jóakaróink, szülők és fiúk segítették elő e nagy mű megvalósítását. Nyolc hónap alatt egyik kezünkkel gyűjtöttünk, másikkal építettünk: mindkettővel imádkoztunk, hisz a cél, ifjúságunk erkölcsi, egészségügyi és szociális előbbrevitele és összefogása, az 1848-as események munkával való megünneplése nagy és szent volt.” A Dunántúli Napló június 12-i száma adja tudtul, hogy a Minisztertanács elfogadta az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot és ugyancsak ezen újságban olvasható, hogy a ciszterci gimnázium udvarán e napon este fél 9 órakor mutatják be Beethoven IX. szimfóniáját a 170 tagú MÁV Szimfonikusok és a Liszt Ferenc Kórus, amit eddig még Pécsett soha elő nem adtak. A megsárgult Dunántúli Napló 1948. június 15-i száma így szól az eseményről: „IX. szimfónia örökszép hangjait szólaltatták meg a MÁV Szim- fónius Zenekar és a Liszt Ferenc Énekkar a ciszterci gimnázium udvarán. Az öröm, az embermilliók testvéri kézszorításának és összefogásának nagy gondolatát énekelte meg a sokat szenvedő Beethoven. Szőke Tibor vezényelte. Magánénekesek Farkas Ilonka, Vizkelety Valéria, Javolszky János és Péter Antal pontos és szépenhangzó énekükkel a legszigorúbb kritikát is kiállják: Stílusos bevezetésül a szabadság nagy himnuszát az Egmont nyitányt játszotta a zenekar egészen tökéletes megformálásban.” A június 17-i újságok adják hírül, hogy a „parlament óriási többséggel, viharos lelkesedéssel” elfogadta az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényt. A „Ciszterci nagy család” Pécsett még egy alkalommal összejött, 1948. június 19-én este 7 órai kezdettel az intézet udvarán és helyiségeiben Garden-party volt tűzijáték, vizi- ünnepély, szülők, öregdiákok, ismerősök, jóbarátok találkozója volt ez! A bizonyítványok kiosztásával véget ért az iskolaév, de véget ért a Ciszterci Rend 134 éves pécsi gimnáziumi tanításának munkája is. Gábor Gyula 1948-ban érettségizett ciszterci öregdiák A ciszterci rend generális apátjának látogatása Pécsett, a gimnáziumban 1937-ben Variációk presszógépre és nosztalgiákra (2.) Hol vagytok ti régi kávéházak? ... Kis magyar kávéháztörténet (II.) Enteriőr a régi Nádor Kávéházból. Múzeumi emlék a polgárosodás évtizedeit bemutató kiállításon. (A Pécsi Várostörténeti Múzeum anyagából). Fotó: Tóth L. „A leghevesebb inzultus akkor éri az embert, amikor úgy fél 7 tájban teríteni kezdenek. Ez a fehérabrosz-járvány, ez ölte meg véglegesen a kávéház szabad szellemét. Abroszon nem lehet írni, azon inni kell, enni kell, számlát kell csinálni. (Glossza a „Magyarság" - -ban, 1929). A pesti kávéházak virágkora nagyjából a kiegyezéstől az első világháborúig tart. Lassú visz- szaesés után a huszas évek inflációja végleg megpecsételte távlati sorsukat. A „kávésok” - éttermi szolgáltatásaikkal - arculatot váltanak {„Café Restaurant'-dk), és körömszakadtig harcolnak minden vendégért, mivel, aki nem bírta a versenyt - menthetetlenül tönkrement. Ilyetén- képp, visszapillantva a magyar kávéházak „leszálló ágára”, az már a huszas évek elején egészen bizonyossá vált, hogy többségük egy-két évtizeden belül el fog tűnni. A kávéházak halódnak ... S múló poraik felett a pesti polgár - akinek a kényelem és a nyugalom óráit jelentette, ha baráti társaságban beült a kávéja mellé -, kesereg és megbántva érzi magát... Számos irodalmi nyoma is van ennek, s talán nem meglepő, hogy nemcsak a körúti-belvárosi redakciók közelében. A kávéházak lassú agoni- zálását vidéki városainkban is észlelték. Találó példa erre Szegeden, a Klauzál téren volt Európa kávéház, étterem és szálloda sorsa. Az Európa 1883-ban épült, a nagy árvízi újjáépítések során. Négy évtizede alatt háromszor cserélt gazdát, s amikor 1924-ben végleg bezárta kapuit, Juhász Gyula írta a nekrológját. (A kávéház halála). E tárcájában az Európával együtt a kávéházat, mint intézményt is elsiratta: „Az Európa nem egyedül múlt ki - írta egyebek közt -, immár egyre több néhai kávéház előtt ballag el a régi Szeged mohikánja, csöndes szomorúsággal és kegyeletes emlékezéssel áldozván egykori biliárdpartik és vesézések, kapucinerek és folyóiratok, korsó sörök és parázs vitatkozások emlékeinek ...” így a költő. Ám, ha elsíratta is Juhász Gyula a szegedi Európát, az élet ment tovább a gazdasági struktúra könyörtelen törvényei szerint. Kit föllendítve, kit lesújtva... ✓ ^ Ámde végül is mégsem a konkurenciaharc vagy a nagyüzemi „vegyes profil” lett a sírásója a klasszikus régi kávéházaknak. Inkább egy gép: a presszógép. A harmincas évek vége felé olasz mintára megszülető eszpresszók alig pár év alatt kiszorították a megmaradt kávéházak nagyobb részét. Az első pesti presszó (a QUICK) 1937 végén nyit a Vigadó utcában. Legendás olasz kávéfőző gépén naponta 2000 adag kávé csordogált ki; azonfelül töméntelen olasz hidegsalátát szolgáltak fel az alig 50 személyes helyiségben. Sláger is született a Quick nyomán: „Kicsi a hely, kicsi a lány, kicsi a fény / Összebújunk, és megiszunk egy feketét...” („Eszp- resszó-keringő”) A széleskörű presszósodás új csapásain csak a belváros legpatinásabb kávéházai maradtak talpon. Még vagy tíz évig. Átvészelték a háborút, az inflációt, a „szalámi taktika” éveit, míg végül is 1949 táján a „néphatalom” vagyis a „párt ökle” - az ÁVH és a „GR” (Gazdasági Rendőrség) - politikai attakja szép csöndben ki nem irtotta a pesti kávéházakat (meg a vidékieket is), mint a polgári-kispolgári életforma irritáló jelképeit. S a folyamatban talán a legszebb és leghíresebb Ne- wyork járt a legrosszabbul. Az élő irodalom s a művészetek eme „fölszentelt tanyája” nehezen gyógyult háborús sebeiből. Az ostrom után melaszt és krumplit árultak benne. Egy ideig cipőbolt-lerakat, 1949-től pedig a sportszerkereskedelem (!) központja és raktára. Később - Gundel Imre szerint 1954-től- kisebb-nagyobb megszakításokkal ismét vendéglátó hely. (Hungária néven ma is az.) S ha már itt tartunk, szóljunk pár szót a vidéki városokról is. Hiszen Magyarországon nemcsak Pest vált híressé a kávéházairól. A kávéházi miliőt irodalmunk számos alkotása érzékelteti a fővároson kívül is, főleg Szegeden, Szabadkán, Debrecenben, Aradon, Nagyváradon és másutt is. Szeged különösképp bővelkedik hasonló irodalmi emlékekben, miként a legtöbb vidéki kávéházat is itt találjuk a századfordulón. Mikszáth, Gárdonyi, Móra - Tömörkényt csak azért nem említem itt, mert - borissza lévén - nem járt kávéházba -, Juhász Gyula és mások a szegedi Arany Oroszlán, a Fekete Sas, a Tisza, az Európa, a Virágh (!) vagy a Kass (a régi Hungária) szálloda kávéházát legalább olyan híressé tették, mint kedvelt „Bunda” sörözőjét Ady Endre Debrecenben. Adyék, a váradi „Hol- nap”-osok törzskávéházait, illetve Pesten a Nyugat (Ne- wyork-kávéházbeli) törzsasztalát Babits, Kosztolányi, Dutka Ákos vagy Ernőd Tamás, Gel- lért Oszkár kölcsönösen népszerűvé tehették, hiszen jó maguk is kávéházakban szerettek dolgozni délelőttönként. Vagy találkozni, parázs vitákba bonyolódni egymással a délután második felében. Nem „perdöntő”, de talán jellemző eset az, amikor nagyváradi kávéházi számolócédula túloldalára firkantották le - távirat szövegeként - Adyék ama „bök-négysorost”, amelyet egy kiadós glosszája után Juhász Gyulának küldtek el Szegedre: „Illés szekér, Göncöl szekér / Szervusz Gyula a cikkedért! / Ady Endre, Oláh Gábor - / Fi- astyúk lett Szabolcskából! ” Hasonló történetek, szinte mindegyik irodalmi kávéházban fennmaradtak s éltek is hosszabb ideig. Ahol meg is örökítették őket - irodalomtörténeti értékeket mentettek át az utókornak. Pécsett már soha nem tudjuk meg, mikor és hol, melyik kávéházban jöttek össze a két világháború közti Erzsébet Tudományegyetem professzorai; hol tanyáztak a bölcsészkar hallgatói és hol a korabeli irodalmi élet képviselői, akiket később az irodalomtörténet is jegyez: Surányi Miklós, Várkonyi Nándor, Weöres Sándor, Ko- lozsváry-Grandpierre Emil, Lovász Pál, Bárdosi Németh János és mások. (Talán a rokokó be-' rendezésű Royalba, talán a Nádorba. Vagy a CORSO-ba jártak?) * Egyszer Csorba Győzővel beszélgettem a negyvenes évek sokszínű pécsi irodalmi-művészeti palettájáról. S minthogy a pécsi kávéházakról, szerepükről a helyi irodalmi-művészeti életben kevesen és vajmi keveset tudunk, visszaemlékezésének ezt a részét ehelyütt is közreadom. (Folytatjuk) Wallinger Endre #. • y