Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-05 / 151. szám
1993. június 5., szombat aj Dunántúli rtopiö 3 A néző jó előadásra vágyik Beszélgetés Petrovics Emil zeneszerzővel arról, milyen színházat szeret, hogy milyen szempontok szerint állította össze a fesztivál programját, s hogy kedvez-e Pécs légköre a színjátszásnak Az Új Dunántúli Napló szerkesztőségében a lap vezető munkatársaival találkozott dr. Habsburg Ottó (középen) Fotó: Läufer László Európa himnusza Palotabozsokon Dr. Habsburg Ottó baranyai látogatása Az országos színházi találkozók programját korábban többtagú zsűrik véleménye alapján alakították ki a fesztivál rendezői. Az utóbbi méhány évben azonban egy-egy kritikusra, vagy művészre - és nem feltétlenül színházművészre - bízták a válogatást, vállalva ezzel a program személyesebb jellegét is. A XII. országos színházi találkozó programját - amely holnap kezdődik Pécsett -, Petrovics Emil zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára állította össze. Interjúnkban a válogatás módjáról, szempontjairól kérdeztük Petrovics Emilt.- Gyakran jár színházba?- Igen. Évadonkint 20-25 előadást látok, ahogy most számbavettem színházi estéimet.- Milyennek látja a mai magyar színházat? Mi az, amivel elégedett mint néző, és mi az, amit hiányol?-A mai magyar színházról egy mondatban ilyen lakonikus kérdésre nehéz válaszolni, mert a repertoárban a nagyon jó előadástól a silányig minden megtalálható.- A néző jó előadásra vágyódik. Ez áll vágyai középpontjában, azért megy el este, hogy egy jó előadást lásson. Ennek rendkívül sok kritériuma van: a darab, a színészek, a rendezés vagy akár az aznapi saját hangulata.- De mi az, ami Önnek jó előadás? Ami kikapcsol, szórakoztat vagy ami bekapcsol politikai, filozófiai, általános emberi problémákba?-Engem ez a második fajta színház érdekel. De persze, az ember nem gép, nem panel: gyakran jól esik egyszerűen csacskaságokat nézni, amelyek kikapcsolnak a napi életből. Bár lehet, hogy ilyen nincs is: hiszen még a legnagyobb csacs- kaság is arra döbbent rá, hogy ezzel a szamársággal szemben az életem mennyivel komolyabb dolog. Azt hiszem, még az ilyesmi sem filozófiamentes vagy politikamentes. De természetesen elsősorban az érdekel, ami a léttel, az ember helyével foglalkozik, ami indulatba hoz, ami bekapcsol egy gondolkodási folyamatba. És amelynek segítségével eljutok abba a stádiumba, amikor boldognak vagy boldogtalannak érzem magam, épp az előadás nyomán.-Igaz, hogy a színházakban kétségbeejtő méreteket ölt a kommercializálódás? Vagy a színház - általában - még tartja magát?-Az a véleményem, hogy a színház tartja magát. Mindig voltak a színháznak kommersz vonásai, és lesznek is, ezt én nem látom katasztrofális méretűnek. Persze, a figyelmem elsősorban azokra az előadásokra összpontosult, amelyekről már beszéltünk, amelyek engem érdekelnek, mert bizonyos színházakban olyan darabokat játszanak olyan stílusban és szándékkal, amelyek valójában nem érdekelnek. Ézeket nem nagyon láttam, tehát a helyes arányokat nem tudtam felmérni. Láttam száz előadást, és ennek a jó fele, sőt, több nagyon jó: olyan sorozat, ahol nem éreztem magam rosszul. Voltak nagyszerű produkciók, zenések is, ahol például azt a bizonyos kommercia- lizálódást a legveszélyesebbnek érzik egyesek, pl. a West Side Story, és voltak olyan prózák, amelyek rettenetesen rosszak voltak.- Nem szeretnék olyan válaszokat adni, hogy „ide is, oda is”, de túl sok produkciót láttam ahhoz, hogy ne legyen kötelező minden irányban leróni köreinket, elmondani hálámat és örömömet. Másfelől pedig mérgelődni azon, hogy eljutottam olyan előadásokra, amelyekre jobb lett volna nem eljutnom.-Mit szólt, amikor felkérték erre a feladatra? Elég nagy felelősség egyszemélyben ösz- szeállítani egy ország színházművészetét reprezentáló fesztivál-programot.- Az első kérdésére utalok: hogy szoktam-e színházba járni. Felmértem, most körülbelül hány előadást kell megnéznem és, hogy egy évben hányat szoktam látni. Körülbelül négy-ötszörösét kellett megnéznem a szokásosnak. Hogyan bírtam idegekkel: haraggal és örömmel? Picit elszámoltam magam, mert a végére elfáradtam. Mégis örömmel vállaltam, mert kíváncsi voltam, hogy ha életemben egyszer egy szezont ennyire keresztül-kasul bejárok, az milyen benyomást gyakorol rám. Azt mondhatom, hogy aggodalommal vegyes örömmel vállaltam el.- Mik voltak a válogatás szempontjai?- Nagyon egyszerűek. Az első menetben az volt a szempont; mi az, ami tetszik nekem, milyen élményt kapok: érdekes darabválasztást, érdekes rendezői vagy színészi megoldást látok-e. Természetesen a későbbiekben, amikor gyűltek a tapasztalatok, életbelépett egy második szelekciós rendszer. Eszerint most, miután 16 előadást válogathattam ki - pontosabban 17-et -, nyolcat kamara- színházba, nyolcat nagyszínházba, meg kellett gondolnom a címeket, hiszen egy színházból nem hozhattam két produkciót vagy hármat. És akkor már próbáljak meg úgy válogatni, hogy megfeleljen az a saját ízlésemnek is. És aszerint, hogy ha a Pécsett összegyűlő közönség végignézi ezt a válogatást, akkor viszonylag teljes képet kapjon a mai magyar színházról.- A harmadik szelekciós szempont az volt, hogy valami érdekes, speciális előadást hozzak írói, rendezői, színészi szempontból - ilyent is beválogattam ebbe a viszonylag körülhatárolt mennyiségbe. Remélem, hogy azok, akik képesek arra, hogy tíz nap alatt végignézzenek 17 előadást, azok tudni fogják ebből a válogatásból, hogy mi történik ma a magyar színházművészetben.-Ad-e valami külön színt a fesztiválnak az, hogy Pécsett rendezik meg?- Természetesen ad. Egyfelől Pécsett a színház mindig nagyon fontos volt, biztos vagyok benne, hogy meglesz a kellő visszhangja a fesztiválnak a közönség körében. Egy ilyen gyönyörű városban bizonyára jól fogja magát érezni az a sok fáradt színész. Maga a Dunántúl, a mediterrán környezet és légkör kedvez a színjátszásnak, s ezért azt hiszem, hogy jó ötlet volt Pécsett rendezni ezt a fesztivált. G. T. (Folytatás az L oldalról.) Külön kitért arra, hogy nagyon fontosnak tartja a megyei lapok közéleti szerepét, mert szerinte országunk még mindig túlságosan Budapest-központú. Az ebédidőben dr. Habsburg Ottó Mayer Mihály pécsi megyéspüspök vendége volt, s később társaságában látogatott el a Pécsi Városházára, ahol Dr. Páva Zsolt alpolgármester fogadta. Néhány perccel később már városháza zsúfoltan megtelt dísztermének közönsége ünnepelte a Páneurópa Unió elnökét, az Európa Parlament tagját, magyar delegációjának elnökét, akit immár hivatalosan is dr. Szalai István köszöntött. Meleg méltatással emlékezett meg dr. Habsburg Ottó óriási jelentőségű és fáradhatatlanul betöltött szerepéről, amely mindig országunknak Európához való csatlakozását segítette és segíti. A Páneurópa Unió elnöke előadásában úgy értékelte az idei esztendőt, mint vihar közti szünet időszakát, amit az elért jó megerősítésére és a országhatárunk közelében fenyegetően felsejlő rossz elhárítására kell felhasználni. Az Európai Közösséghez való mihamarabbi csatlakozásunkat is nem annyira gazdasági szempontból, hanem az ország biztonsága megteremtése érdekében minősítette kiemelkedően fontosnak és sürgetőnek. Kitért gazdasági gondjainkra is, s nemzetközi példákra utalva hangoztatta véleményét: a gazdaságot a szociális problémák megoldása nélkül nem lehet rendbe hozni. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy negyven év romboló hatását nem lehet 4 év alatt kijavítani, s ennek tükrében, de elért eredményeiket tekintve is indokolatlan és morálisan gyengítő az a pesz- szimizmus, amely felütötte a fejét nálunk. „Magyarország a hidegháború győztese” - mondotta következtetésként azzal kapcsolatban, hogy mennyire megváltozott az országunkat évtizedeken át sújtó negatív, elszigetelő nemzetközi megítélés az 1956-os forradalom, valamint a német egyesítés előmozdításában, az európai kommunista tömb szétbomlasztásában betöltött szerepünk hatására. Ez hatalmas lehetőség, amit erőt adó optimizmussal és okos politizálással az ország nagy nyereségére lehet fordítani. Az előadás után a Pánerópa Unió pécsi, baranyai tagjai a Leneu Házban találkozhattak elnökükkel. Itt Kemer Lőrinc, a Leneu Egyesület elnöke köszöntötte a kedves vedéget, akire még koraesti program is várt Palotabozsokon. A magyar, székely és német lakosságú község nemzetiségi viseletekkel pompázó népünnepély jellegű ovációval fogadta dr. Habsburg Ottót, aki funkciót is vállalt látogatásával: ő helyezte el az építendő új iskola alapkövét. Az esemény történelmi pillanat volt nemcsak Pa- lotabozsok, de körzete számára is, mint ahogy arra köszöntő beszédében Schütz József polgár- mester is utalt. S egyben jelkép értékű is, hiszen az ünnepség kezdetén a magyar Himnusz mellett a kedves vendég és az általa fémjelzett eszme tiszteletére az Európa-himnuszt, Beethoven IX. szimfóniájának örömódáját is eljátszotta a bo- zsoki, mohácsi, sombereki közös fúvószenekar. Az ünnepi műsorban pedig bozsoki, gör- csönydobokai, sombereki és véméndi nemzetiségi együttesek köszöntötték a vendéget. Az alapkő elhelyezése után mondott beszédében dr. Habsburg Ottó a falu lakóihoz szólva utalt e vidék sokat szenvedett voltára, a több nemzetiség békés együttélésére és sikerekben gazdag együttmunkálkodására. „Az életigenlés, a jövőbe vetett bizalom mindennek az alapja. Tartsátok fenn ezt a bizalmat, azt a tudást, hogy megéri amit teszünk” - mondotta. „Az út, amin haladunk, köves, nehéz, de meggyőződésem, hogy jó irányba megyünk rajta: az Európai Közösség felé. ” Dunai Imre Futnak a képek E. T., te vagy az? Angol marketing- és menedzser szakemberek Pécsett A fő téma az intézmények szervezeti fejlesztő tevékenysége Csökkent a kárpótlási jegyek árfolyama Várhatóan a közeljövőben bővül a kárpótlási jegyért megvásárolható értékpapírok köre, az Állami Vagyonügynökség ezzel is privatizációs kínálatát igyekszik szélesíteni. Az igazgatótanács legutóbbi ülésén döntött arról, hogy egy-egy cég értékpapírjának eladásakor a szakmai befektető lehetőleg csak 50 százalék plusz 1 részvényt vásárolhasson azért, hogy nagyobb vagyon maradjon az ÁVÜ-nél, egyebek között a kárpótlási jegy-részvénycsere kínálatának bővítésére. Az ÁVÜ ezen túlmenően folyamatosan elkülöníti azokat a részvényeket, amelyeket a törvény értelmében kárpótlási jegyért lehet megvásárolni. Ez az ipari vállalatok esetében 10, az élelmiszeripari cégek esetében pedig 20 százaléknyi. Mindezt Csépi Lajos, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója annak kapcsán mondotta az MTI munkatársának pénteken, hogy a kárpótlási jegyek készpénzes vásárlását több brókercég felfüggesztette. A kárpótlási jegyek árfolyama az utóbbi időben meglehetősen alacsony, amiben spekulatív elemek is szerepet játszanak. „Mit szól hozzá, Simonnot, maga komoly ember, meg tudja ezt érteni? Ä leányom moziba viszi az unokámat!” - fordult megbotránkozva barátjához Charles Schweitzer úr, a finom ízlésű, művelt tanár, valamikor a századelőn. Simonnot úr megértőén bólogatott, majd megjegyezte: „Én még sohasem voltam moziban, de a feleségem olykor elmegy.” Hát igen, a filmvetítés akkoriban bizony a vásári mutatványok sorába tartozott, amelyet lenéztek a komoly emberek, s a műveletlenek, továbbá a nők és a gyermekek szórakozása volt. Ez utóbbiak közül aztán többen egy életre megkedvelték a mozgóképet. Közéjük tartozott Schweitzer úr unokája is, aki később a század egyik nagy írója és filozófusa lett: Jean-Paul Sartre. A szavak című önéletrajzi művében, amelyből a fenti jelenetet idéztük, visszáemlékezve első moziélményeire, így vall az új művészetről: „Szellemileg egyidősek voltunk: én hétéves és tudtam olvasni, ő, a film, tizenkét esztendős, és nem tudott beszélni. Azt mondták róla, hogy pályafutása kezdetén áll, nagy fejlődés vár rá; én arra gondoltam, hogy együtt fogunk felnőni.” így is,történt. A film azóta nagykorúvá vált, a többi múzsa későn született, ám egyenrangú testvérévé komolyodott. Úgy tűnik azonban, létezik egy ikerpárja, aki viszont éretlen kölyök maradt, s noha tud beszélni, de gyakran butaságokat fecseg, sőt malackodik. E pajkos süvöl- vénnyel manapság egyre gyakrabban találkozhatunk a filmszínházakban, ahonnan már jószerivel ki is szorította komoly, szelíd nővérét, aki kicsiny klubtermekben húzta meg magát, átadva az őt megillető helyet olyan látványosságoknak, mint amilyen a heti újdonság, a Hiába futsz című amerikai kalandfilm. Ha felnőttként nézzük Robert Harmon Joe Eszterhas forgató- könyvéből készített művét, alkalmasint gyermekdednek találjuk. A történetszövés a mesemondás legósdibb módszereit idézi, a figurák pedig a ponyva- romantika agyonhasznált, kifakult jelmezeit viselik. A nemes lelkű, megtért bűnöző, aki magától értetődően különb, mint az őt üldöző társadalom, egy magányos asszony és két kisgyermeke védelmében egyedül veszi fel a küzdelmet egy gonosz érdekszövetséggel. Ha hiszik, ha nem, övé lesz a diadal. És, majd elfelejtem, az a bizonyos árva hölgy is viszonozni fogja hősünk gyengéd érzelmeit. Tehát csupa meglepetés a film, legalábbis a zsengébb korúak számára. Ám ha Schweitzer úr megvető pillantása helyett megpróbáljuk gyermeki szemmel befogadni a látottakat, akkor még akár elismerésre is találunk okot. A film, a maga naív módján ugyan, de tiszteli az egyént, hisz abban, hogy az ember küzdelmei révén jobbá, tisztábbá válhat, s a megvédendő értékek sorába helyezi a nőt és a gyermekeket. Elkerüli továbbá a feltűnő ízlésficamokat. Talán még Jean-CIaude Van Damme-ról is elhisszük, hogy ha színész nem is, de igazi kalandhős azért lehet még belőle. Egyszóval a film nem rombol se ízlést, se erkölcsöt, s már ott tartunk, hogy ezt azért feltétlenül a javára kell írni. Mert hátha beül a moziba egy jövendő Sartre, aki tágra nyitott szemekkel nézi a megelevenedő kalandokat, s miként a film gyerekszereplője az egyik jelenetben, ámulva kérdi a legyőzhetetlen hőstől: „E. T„ te vagy az?” S ha komoly felnőtt is lesz majd egykor, ezt a kérdést azért nem kell szégyellnie. Nagy Imre Tegnap fejeződött be az a háromnapos, az intézmények szervezeti fejlesztésével foglalkozó kurzus a Baranya Megyei Művelődési Központban, melynek előkészítő eseményei korábbra nyúlnak vissza. 1992-ben a Baranya Megyei Közgyűlés pályázatot adott be a londoni székhelyű Now-How Alapítványhoz „Erőforrások hasznosítása az intézményi és önkormányzati managermant-ben” témakörben, mely pályázatot elnyerték. Ezek után a Megyei Közgyűlés a Baranya Megyei Művelődési Központot és a Croy- doni Felnőttoktatási Központot együttesen bízta meg a szakmai szervező munkával. Pécsett június elején már a munka második szakasza kezdődött meg. A meghívottak között ezúttal a megyei fenntartású intézmények vezető munkatársai és az önkormányzatok szakemberei szerepeltek. A program-menedzser angol részéről Therry George, d Croydoni Központ vezető munkatársa, Baranya részről pedig Bokor Béla, a Baranya Megyei Művelődési Központ igazgatója. Ahogy az előadások során kiderült, a képzést két irányúra tervezték. Abban kívántak segítséget adni részben a szociális és nevelési intézmények vezető munkatársainak, részben az önkormányzatok képviselőinek, hogy milyen belső intenzív szervezeti erőforrások mozgósításával lehetséges a nehéz gazdasági helyzetben a versenyhez való alkalmazkodás. Kitüntető figyelmet kap: a pénzek átcsoportosításának, együttműködési lehetőségeknek, szakmai képességeknek új helyzetben való korszerű alkalmazása. Az angliai marketing- és ' menedzser szakemberek több évtizedes gyakorlattal, használható tapasztalatokkal a tarsolyukban érkeztek Baranyába, bízva abban, hogy a közel félszáz baranyai intézményi és önkormányzati munkatárs a képzés nyújtotta információkat és technikákat hamarosan realizálni tudja. SZ. A. V i t I t
