Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-03 / 149. szám

10 aj Dunántúli napló 1993. június 3., csütörtök VÁLLALKOZÁSOK — ÜZLET Baranyai szem A tulajdonreform újabb kérdőjelei A gazdasági rendszerváltás egyik legfontosabb mozzanata a tulajdonrendszer átalakítása. A kérdés újabban a politikai viták ütközőpontját is jelenti, s ma már nemcsak a végrehajtó hata­lom és a parlamenti ellenzék között, hanem a koalíción belül is. A tulajdonviszonyok mély­reható változása azon túl, hogy magas hőfokú politikai kérdés, egyben alapvetően fontos köz- gazdasági jelenség is. A téma jelentőségét az is igazolja, hogy a napokban megtartott XXXI. Közgazdász Vándorgyűlés kü­lön szekcióban foglalkozott a tulajdonreform és a gazdasági recesszió összefüggéseivel. Eredmények és kudarcok Gazdaságunkban negyedik éve tart a korábban kizárólagos állami-szövetkezeti tulajdonön alapuló rendszer vegyes tulaj­donúvá alakítása. A kissé le­egyszerűsítő módon privatizá­ciónak nevezett folyamaton be­lül végbemegy a társas vállal­kozási formák nagyarányú tér­hódítása, a magántulajdon sze­repének-arányának jelentős nö­vekedése, az állami tulajdon részarányának nagy fokú mér­séklése. A tulajdonviszonyok átalakítása a korábban is létezett tulajdonformák (állami, szövet­kezeti) tartalmi megújulását is jelenti. Három-négy év tulajdon­rendszerbeli fejleményei egy­aránt mutatnak eredményeket, kudarcokat, javulást és feszült­ségeket. Az a tény, hogy a tu­lajdonviszonyok mélyreható át­alakítása a szakmai és politikai viták középpontjába került nem igényel külön magyarázatot. A ma folyó átrendezés hosszú év­tizedeibe meghatározza gazda­ságunk tulajdonviszonyait, s ezen keresztül a gazdasági mű­ködés kondícióinak javát is. Szakmai értelemben a hazánk­ban folyó tulajdonreform a ré­gió országai közül az egyik leg­progresszívebbnek tekinthető kísérlet. Bár kétségtelenül kriti­kus vonásaként tekinthető a rep­rivatizáció elutasítása és annak sok tekintetben következetlen kárpótlással helyettesítése, ha­tározottan pozitív jellemzője a piaci módszerek meghatáro­zóvá tétele. A termelő vagyon- javak ingyenes osztogatása he­lyett az ellenérték fejében vég­rehajtott elidegenítés vált ural­kodóvá. A tulajdonosváltás folyama­tának kétségtelen eredménye, hogy az eddig eltelt idő alatt a korábban állami tulajdonban volt vagyonjavak mintegy 16-18%-a magántulajdonba ke­rült. Ennél természetesen na­gyobb a magángazdaság (va­gyonalapon kimutatott) mérete, hiszen az elmúlt három-négy évben számos olyan új vállal­kozás létesült, amely eleve ma­gántulajdonban van. Az állami tulajdon elidegenítése során magántulajdonba került va­gyonjavak új birtokosainak há­romnegyede külföldi. A tőkeforrások felélése A tulajdonrendszer átalakítá­sának egész folyamatát, szinte a kezdetektől, jogos és szerteá­gazó kritika kíséri. Attól kezdve, hogy a tulajdonreform vezérlése a parlament hatáskö­réből a kormányzat kizárólagos kompetenciájába került, s azon keresztül, hogy a tulajdonosvál­tás technikai lebonyolítása és az állami tőketulajdonosi szerep világos elválasztás helyett ösz- szekeveredett, egészen addig, hogy a privatizációs döntések átláthatatlanná, kontrollálhatat- lanná és megfellebbezhetet­lenné váltak, az egész folyamat társadalmi elfogadottsága és támogatottsága egyre kétsége­sebb lett. Csak nagyon lassan tudatosul az a felismerés, hogy a tulaj­donviszonyok átalakítása, a pri­vát tulajdon szerepének növe­lése nem cél, hanem eszköz. A politika meg-megújuló kísérle­tet tesz arra, hogy a tulajdonre­form valamennyi lényeges mozzanatát a maga érdekei alá rendelje. A társadalom rendel­kezésére álló termelővagyonja- vak hosszabb távú működőké­pességének, értékének és in- taktságának megőrzése olyan nemzeti érdek, amely nem ren­delhető alá a kormányzat szük­ségképpen rövid vagy közép­távú érdekeinek. Három év mintegy 120 milliárd forintos privatizációs bevételét a kor­mányzat döntései eredménye­ként a társadalom felélte, s nincs jele az olyan felismerés­nek, hogy itt tőkejavak, a jövő hozamait előállítani képes tőke­források fogyasztási célú fel­emésztése történik. E jelentős bevétel töredéke sem szolgált ugyanis reálgazdasági produk­tív célokat. Abban, hogy a tulajdonre­form sok oldalról bírált folya­mattá vált, bizonyára nagy sze­repe van a privatizációs kam­pány doktriner szemléletének. A tulajdonváltás nem automati­kus és nem mágikus erő, amely varázsütésre megteremti a tőke­javak virágzó működését. A modern piacgazdaságban a pro­fesszionális módon végbevitt tőkeműködtetés és a magántu­lajdoni gyökereken nyugvó tár­sas vállalkozás a tulajdon és a működtetés szerepét egyenran­gúvá teszi. A tulajdonrendszer jogformális átalakítása csak egy (kétségtelenül nagyon fontos) lépés a hatékonyan működő pi­acgazdaság megteremtése útján. A kistulajdon nagyon széles köre, nemzetgazdasági viszony­latban mégis csekély összsúlya arra mutat, hogy a bonyolult felépítésű nagyvállalkozás a tu­lajdon szerepét relativizálja, a tőkeműködtetés súlyát viszont jelentősen felértékeli. Szerep- és funkciózavarok Hiba az, ha a magántulajdon arányának kampányszerű, a reá­lis piaci lehetőségeket figyel­men kívül hagyó erőltetett nö­velése folyik: gond az, ha a pri­vatizáció sebessége kizárólag a költségvetési bevételek növe­lése szempontjából fontos; té­vedés az, hogy a tulajdonosi jogbiztonság és felelősség ma tapasztalható hiánya mellett tar­tósan szilárd tulajdonviszonyok teremthetők; politikai hiba az, ha a tulajdon társadalmi kont­roll nélküli osztogatásával sé­rülnek a társadalmi méltányos­ság követelményei. Megalapozott a veszély, hogy a tulajdonrendszer átalakí­tásának eszközeit, céljait, in­tézményeinek kompetenciáját túlfetisizálják. Ha egy gazda­ságban olyan helyzet alakul ki, amelyben a vagyon (tulajdon) igazgatásával, transzferálásá­val, kezelésével, a csődök tö­meges lebonyolításával, az ál­lamháztartás pénzelésével, a tu­lajdonosi szerep puszta gyakor­lásával, a gazdaság adminisztra­tív működtetésével lehet első­sorban jövedelemhez jutni és sokkal kevésbé a gazdasági re­álműködéssel, akkor ott olyan szerep- és funkciózavarok ke­letkeznek, amelyek a nemzet- gazdaság stabilitását alapjaiban rendítik meg. A privát tulajdon nemzetgaz­dasági szerepének növelése vi­tán felül progresszív törekvés, amit azonban sosem szabad tér­től és időtől független célként tekinteni. A tulajdonrendszer jogformális átalakításának úgy kell végbemennie, hogy annak nyomán teljesértékű (megbon­tatlan és sértetlen) tulajdonosi kompetenciával felruházott tu­lajdonosok jelenjenek meg. A magántulajdonos legfőbb jel­lemzője az, hogy az üzleti mű­veletekben maga vállalkozván, vagy tőkéjét (használati díj el­lenében) átadva az üzleti lehe­tőségek kihasználására a saját tőke kockáztatásával törekszik. A magántulajdonú gazdaság újabb keletű térhódítása alig ja­vított a munka társadalmi pro­duktivitásán, a vállalatok puha költségvetési korlátja alig ke­ményedéit. A takarékosságon, a kitartó piacépítésen, a vállalati hírnév megalapozásán nyugvó vállalkozói modell helyett a he­donista költekezéssel kitűnő, a fizetési kötelezettségek teljesí­téséről elfeledkező, a kétes pénzügyi manipulációkat prefe­ráló, a megalapozatlan és gyors meggazdagodást előnyben ré­szesítő típus lett a minta. Nincs átfogó törvényi alap Gazdaságunkban az igazi ku­darcot nem az jelentené, hogy ha az évtized közepére nem szo­rulna 50% alá az állami tulajdon súlya, hanem az, ha a privát tu­lajdonon alapuló gazdasági rend egyébként progresszív ideája le­járatódna. A tulajdonrendszer átalakításának mindezideig nincs olyan átfogó törvényi alapja, amely a tulajdonviszo­nyokat a maguk teljességében meg tudná alapozni. Résztörvé­nyek és jogszabályok egész sora e súlyos problematika egy-egy vonatkozását kezeli, s mind­máig nem teremtődtek meg a tu­lajdoni jogbiztonság hosszabb távon is szilárd alapjai. Tulaj­donosi részjogosítványok fele­lősséget nem tartalmazó dele­gálására kerül sor, amely a va­gyon felélését, alacsony haté­konyságú működtetését ered­ményezi annak hosszabb távú megőrzése és gyarapítása he­lyett. Bélyácz Iván egyetemi tanár Amit a minőségi kifogások intézéséről tudni kell (2.) A fogyasztók figyelmébe A két héttel ezelőtt megje­lent „Vállalkozások - Üzlet” rovatunk 12.‘oldalán - a fo- gasztók figyelmébe ajánlva - ismertetőbe kezdtünk arról, mit kell tudni a minőségi kifo­gások intézéséről. íme a folya- tatás. Tisztázást igényel az a hely­telen gyakorlat, amikor kisebb minőségi hibája miatt (szépség­hiba, konfekcionális hiba, javí­tott áru stb.) a termék csökken­tett áron kerül értékesítésre és a kereskedő úgy tájékoztatja a fo­gyasztókat, hogy e miatt nincs a termékre reklamációs lehető­ség. A jogszabály előírása sze­rint a kereskedő szavatossági felelősségének kizárása csupán a megjelölt, a vásárlóval ismer­tetett és a csökkent értéket eredményező hibára vonatko­zik. A termék egészére a men­tesség nem alkalmazható! Pél­dául a zománchibás lábos csök­kent értékű ugyan, de rendelte­tésszerű használatra még alkal­mas, ha e miatt leárazták és azt a vevővel közölték a vásárlás­kor, úgy erre a hibára nem érvé­nyesíthető minőségi kifogás. Ugyanakkor ha - rendeltetész- szerű használatot figyelembe véve - rövid idő alatt letörik a lábos füle, (mivel anyaghibás volt) ezt a kifogást nem utasít­hatja el a kereskedő azzal, hogy csökkentett áron vásárolta a vevő a terméket. Vagy - más esetben - a vásárolt pulóver azért lett leértékelve, mert szál­hibás volt, ezt a hibát jelölték meg, illetve a vásárló tudomá­sára hozták, úgy erre a hibára nem érvényesíthető kifogás, azonban később ha a használat következtében a varrások elen­gedtek (mivel nem megfelelő cérnát használtak a gyártásnál) ezért már minőségi kifogás be­jelentésének és érvényesítésé­nek van helye. A vételár visszafizetése Tudnunk kell, hogy a vételár visszafizetésénél az áru vissza­vétele mellett a ténylegesen ki­fizetett vételárat kell visszatérí­teni. Kijavítás, árleszállítás vagy az áru visszavétele és a vé­telár visszafizetése helyett a ke­reskedő az árut természetesen csak akkor cserélheti ki, ha erre a minőségi kifogás bejelentése­kor lehetősége van. (Nem köte­lezhető a vásárló arra, hogy majd akkor cserélje ki az árut, ha a kereskedő a gyártótól ugyanolyat beszerez, de ha a vásárló ezt elfogadja akkor le­het élni ezzel a lehetőséggel is.) Ha a cserére nincs lehetőség, a vevő kívánságára (a vételár kü­lönbözet elszámolása mellett) a kereskedő köteles más árut el­adni. Amennyiben árleszállítás­sal rendeződik a kifogás, annak mértékét az eladáskor adott fi­zetési jegyzéken fel kell tün­tetni. Itt jegyezzük meg, hogy ha az áru kicserélésére kerül sor, a kicserélt árura a szavatos­sági jog érvényesítésére biztosí­tott határidő (6 hónap stb.) újra kezdődik. Fentiektől részben el­térő szabályok vonatkoznak egyes áruféleségekre, így a mi­nőséghibás élelmiszert, háztar­tási, vegyiárut és kozmetikai készítményt a vásárló válasz­tása szerint azonnal ki kell cse­rélni, vagy vissza kell venni és a vételárat visszafizetni. Ezen termékek esetében minőség- vizsgáló szerv szakvéleményé­nek beszerzésére a kifogás elin­tézése után, a kereskedő tájéko­zódása céljából kerülhet csak sor! Bár nem közvetlenül kapcso­latos a minőségi kifogások té­makörével, de gyakran hivat­koznak a vevők a vásárlástól számított 8 napon belüli csere lehetőségére. Valóban jogsza­bály írja elő, hogy a vásárló kí­vánságára a kereskedő az üzlet­ben megvett árut minőségi ki­fogás nélkül is köteles kicse­rélni, amennyiben az áru hibát­lan és azt a fogyasztó még nem használta. Ezen az alapon vi­szont egészségügyi, kozmeti­kai, alsóruházati cikkek, gyer­mekjátékot - a sértetlen csoma- golásuak kivételével - valamint élelmiszert kicserélni tilos! Rendszeres ellenőrzés Egyébként a Fogyasztóvé­delmi Felügyelőség az egyes el­lenőrzések során, valamint a fogyasztói panaszok, bejelenté­sek kivizsgálása alkalmával rendszeresen ellenőrzi a vásár­lók minőségi kifogásának inté­zéséről szóló jogszabály előírá­sainak betartását és szabályta­lanság esetén felelősségre vo­nást alkalmaz. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések sze­rint aki a vásárlónak, illetve a megrendelőnek az áru (szolgál­tatás) minőségére vonatkozó ki­fogását nem az előírtaknak megfelelő módon és határidő­ben intézi el, úgy a „minőségi kifogás szabálytalan intézése” szabálysértést valósítja meg és húszezer forintig terjedő pénz­bírsággal sújtható. Amennyiben tehát úgy érzik, hogy minőségi kifogásukat nem, vagy nem megfelelően in­tézték el, úgy panaszaikkal, be­jelentéseikkel forduljanak hoz­zánk személyesen, vagy levél­ben (Pécs, Rákóczi út 30. I. em.), illetve telefonon a 410-604-es számon. Baranya Megyei Fogyasztó­védelmi Felügyelőség obit Kötvénykibocsátás Több pénz kellene a falusi turizmusra Szűkös anyagi lehetőségei el­lenére hazánknak is az eddigi­nél többet kell költenie a falusi turizmus fejlesztésére, támoga­tására - mondta Csáky Csaba, a Magyar Falusi-Tanyai Vendég- fogadók Szövetségének elnöke az MTI munkatársának. A ma­gyar érdekképviselet vezetője annak kapcsán fejtette ki véle­ményét a szóban forgó idegen- forgalmi terület sajátosságairól, hogy a németországi Weiden- ben - az EK kezdeményezésére - tanácskozást tartottak a témá­ról. Az eszmecserére a magyar falusi turizmussal foglalkozók képviselőit is meghívták. Csáky Csaba tapasztalatait összegezve rámutatott: a fóru­mon egyértelműen kiderült, hogy az EK az agrártúltermelés levezetésére - helyenként alter­natívaként, helyenként kiegé­szítő jövedelemszerzésként - különösen alkalmasnak tartja a falusi turizmus fejlesztését. A lehetőség kihasználására nem­zeti közösségi programokat dolgoztak ki. A vendéglátó Ba­jorországban például 10 millió márkás nagyságrendű összeget költenek erre a célra, ami 35-50 százalékos szubvenciót jelent a falusi turizmussal foglalkozók­nak. Az EK egész területén a támogatást mértéke eléri a 100 millió ECU-s nagyságrendet. Állásbörze diplomás pályakezdőknek Több mint 700 állásajánlat várta a diplomás pályakezdőket a szerdán megrendezett első ál­lásbörzén Szegeden. A börzét a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ és a szegedi Munkáért Alapítvány szervezte annak a kétnapos regionális konferenci­ának záróprogramjaként, ame­lyen a szakemberek az önkor­mányzatoknak kívántak segít­séget nyújtani a munkanélküli­ség csökkentéséhez. A megyeháza aulájában a fia­talok paravánokon elhelyezett listákról válogathattak a mun­kahelyek közül, számos cég pe­dig elküldte képviselőjét is, hogy a helyszínen adhassanak információkat az állást kere­sőknek. Az ország minden ré­széből érkeztek ajánlatok, leg­több állás - mintegy 500 - a pe­dagógus végzettségűeket várta. Vállalkozó orvosi rendszer Ezekben a napokban 3000 orvos dönti el - egy most életbe lépett kormányhatározat ren­delkezése alapján -, hogy a to­vábbiakban közalkalmazott ma- rad-e vagy önálló vállalkozó­ként folytatja a gyógyító mun­káját. A választás megkönnyíté­sére az SZDSZ Önkormányzati Titkársága szerdán Százhalom­battán regionális tanácskozást szervezett önkormányzati veze­tők részére. A rendezvényen Szolnoki Andrea, a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Sportbizottságának elnöke vá­zolta fel a vállalkozó orvosi stá­tusz előnyeit és hátrányait. A mérlegelésnél mindenképpen fontos szempont, hogy a vállal­kozó orvos akár megkétszerez­heti eddigi jövedelmét, ám en­nek fejében az önkormányzat feladatát átvéve, maga kell, hogy gondoskodjék a rendelés technikai, adminisztrációs felté­teleinek megteremtéséről. E szerteágazó munka meglehető­sen időigényes, így fennáll a veszélye, hogy az orvos keve­sebb energiát képes fordítani a betegre. i i I i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom