Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-28 / 172. szám (174. szám)

10 uj Dunántúli napló 1993. június 28., hétfő Vámpírt vártak, zsibárusok jöttek A Tetthely új felügyelője: László Kish Nagy mozgolódás van Pisco perui kisvárosban. Egyesek ezt pániknak nevezik. Elteijedt ugyanis az a hír, hogy a város­kában eltemetett angol hölgy vámpír. Nem is akármilyen, ha­nem Dracula harmadik meny­asszonya és bosszút keresve és vért szomjúhozva hamarosan felkel koporsójából. A Limától 200 kilométerre délre lévő Pisco házainak ajtóit, ablakait és kéménynyílásait fokhagymával kenték be a vámpír behatolása ellen. Vám­pírpólót és vámpíros kulcstartó­kat is árusítottak. A zsibárusok azonnal megje­lentek és soha nem látott meny- nyiségben adják el keresztjei­ket. No meg a faszögeket, amellyel a az angol vámpírnő szívét kell átdöfni, ha megjele­nik és ha megengedi. Háromszázan kényszerültek „macskaszabadságra” Egy játékos macska az oko­zója 300 francia üzemi dolgozó kényszerszabadságának. A cica Fraisse városkában (Saint Eti­enne mellett) rövidzárlatot oko­zott az ipartelepen, aminek kö­vetkeztében tűz ütött ki; hét kisüzem komoly károkat szen­vedett. A macska belopódzott a transzformátorházba és a kábe­lekkel játszott. így keletkezett a tűz, amely legalább egy hétig lehetetlenné tette a munka foly­tatását. Vadászati tilalom az énekes madarakra Olaszországban évente 300 millió énekes- és vándormadár esik a vadászok áldozatául. Hálóval, csapdával és golyó­val ejtik el őket. Sajnos eredménytelen az ál­latvédők próbálkozása, hogy ezeket a madarakat megment­sék. 1991-ben szavazásra vitték a dolgot, de az olasz lakosság­nak csak 40 százaléka járult az urnákhoz, így a szavazás nem volt érvényes. Az olasz vadászati törvény ugyan időközben megtiltotta a kihalással veszélyeztetett fajok vadászatát. Iyen az ökörszem, a vörös­begy és a poszáta - de az olyan fajok, mint a pinty és rigófajok továbbra sem állnak védelem alatt. Az állatvédő liga szerint az énekes- és vándormadarakra ál­talános vadászati tilalmat kel­lene bevezetni, mert az átlag olasz vadász nem tudja megkü­lönböztetni a rigót a vörösbegy­től. Szomorúnak találják azt is, hogy Itália bármely részén vá­sárolhatók madárejtésre alkal­mas csapdák és hálók. Az utcai kereskedők nyakba akasztható fokhagymafüzérek árusításából gazdagodtak meg. A helyiek elmondták, hogy a terhes nők elhagyták Piscót, ne­hogy a reinkarnálódó vámpír egy gyermek testébe költözzön. Néhány rádióállomás pedig élő közvetítést ígért az ese­ményről a kisváros még kisebb temetőjéből. A helyi rendőrség pedig éjfélre riadókészültség­ben van, a kíváncsiskodó tömeg kordában tartására. Ám Sarah Ellen Roberts bé­késen nyugodott sírjában, az összegyűlt százak és a tv- és rá­dióállomások nagy bánatára. A rendőrség éjfél után figyelme­Hogyan váljunk tekintélyes személyiséggé? Az Eurispes nevű olasz kutatóintézet felmé­rést készített: tízezer gazdasági szakembert, politikust, sporto­lót és művészt faggattak ki. A közzétett eredményekből kitetszik: aki gazdaságra és hír­névre vágyik, jól teszi, ha nem hallgat szülei tanácsára, azaz nem fárasztja magát az iskolai tanulmányokkal. Azok az olaszok ugyanis, akik a legtöbbre vitték, több­nyire rossz osztályzatokat vittek haza, és 50%-uk sem rendelke­zik felsőfokú végzettséggel. Aki mégis befejezte tanulmá­nyait, azok többsége jogot és üzemgazdaságot tanult. Nem árt egyébként, ha óvato­san választjuk meg hobbinkat. Az élsportolónak például álta­lában nincs is kedvenc időtölté­sük, és a többi olasz kiválóság is csak akkor hódol szabadidejé­ben valamilyen szenvedélynek, zető lövéseket adott le a leve­gőbe a tömeg feloszlatására. A vámpír megjelenéséről ke­ringő híreszteléseket egy hely­ben is fogható spanyol nyelvű amerikai tévéállomás keltette. Az általuk sugárzott műsorban elhangzott, hogy egy angliai férfi 80 évvel korábban Piscó- ban temette el feleségét. S mi­után öt fontot fizetett azért, hogy feleségét elhantolják, a férfi angolosan távozott. A brit nagykövetség szóvi­vője elmondta, hogy a nő Blackburnben halt meg, de a he­lyiek nem engedték azt, hogy helyben hántolják el. így férje külföldön keresett végső nyug­ha fajtájabelivel • találkozhat. Ilyen például a golf, vagy bár­mely klub. A legfontosabb jótanács, hogy a leendő „nagykutya” ke­rülje a szerelmi kalandokat és a házasságot. Mindkettő hátrá­nyosan befolyásolja a karriert. A siker fokmérője vitathatatla­nul a jövedelem, mert az elit pénzben méri, hol áll a ranglét­rán. A tanulmány szerzői min­denesetre türelemre intik a le­endő prominenseket. Általában csak hosszú évek gyümölcse a siker: az olaszok átlagban 55-66 éves korukra érik el. A lakosság egy meghatározott hányada azonban - születésétől fogva - eleve hátránnyal indul harcba a felemelkedésrt. A nőknek minden törekvésük ellenére is csak csekély szám­ban sikerül a tekintélyes embe­rek közé beverekedniük magu­kat. Olaszországban csak mind­össze 8% az arányuk. helyet hitvesének. - A black- burniak rettegtek attól, hogy Sa­rah asszonyt ott temessék el. De azt ma már nem tudni, hogy mi­ért - mondotta a brit diplomata. Az amerikai spanyol tévé azt is bejelentette, hogy Dracula másik két menyasszonya is La- tin-Amerikában van eltemetve. Az egyik Mexikóban, a másik Panamában. Nehogy a dolgok tisztázódja­nak és a városkát övező érdek­lődés elüljön, az Expresso című perui lap azt is megírta: az an­gol nőt gyilkosságért és boszor­kányságért ítélték el és élve te­mették egy ólommal bélelt ko­porsóba. A lap szerint Sarah asszony maradék energiáit fel­használva a koporsóból még azt ordította, hogy visszatér 80-ik születésnapján bosszút állni. (Reuter) Ne hergeljük a kutyusokat! Nincs mit, tenni a dán kutyák egyre gyakrabban belekapnak a postások lábszárába. A posta szerdai közlése szerint a beje­lentett kutyaharapások száma az 1989 évi 63-ról tavaly 102-re emelkedett. Ezzel szertefoszlot­tak a kicsiny elektromos készü­lékhez fűzött remények, amely- lyel a postásokat az utóbbi idő­ben ellátták, hogy elriasszák a túlságosan harcias ebeket. Ami ezt a „kutya-riasztót” il­leti, rendőrkutyákkal végzett kí­sérletek megmutatták, a készü­lék által keltett zaj még csak ag­resszívebbé teszi az állatokat, ahelyett, hogy távoltartaná őket. Erre a megállapításra jutott Jörn Svaerke főpostamester, s tudo­másul kellett vennie, hogy be­osztott postásainál az utóbbi időben fokozódott a harapós ku­tyáktól való félelem. (DPA) A svájciak immáron a máso­dik „felügyelőt” küldik a német televízió egyik legnépszerűbb sorozatába, a nálunk is vetített Tetthelybe. Miután a zürichi Andreas Zock két folytatás után hirtelen úgy döntött, hogy nem kíván tovább részt venni a kö­zös munkában, az ugyancsak Svájcban élő, magyar szárma­zású László Kish ugrott be he­lyette. A Baselban élő színész új tí­pust képvisel a nyomozók sorá­ban, különösen, ha a népszerű Schimanskyhoz hasonlítjuk. Az általa megszemélyesített figura higgadt és nincs híján a humo­rérzéknek sem. Azonkívül elő­kelő családból származik és jó­módú. „Épp olyan, mint ami­lyen én szeretnék lenni” - nyi­latkozta Kish. Mivel Philipp von Burg - így hívják majd a filmben - elutasítja az erősza­kot, nincs túl sok „tennivalója” a tetthelyben. „Az emberi me­legség és a tolerancia követévé szeretnék válni” - jelentette ki a színész. „Szerintem vér nélkül is lehet izgalmat kelteni.” Kish, aki 1974 óta színész ­Továbbra is Tokió - és vala­mivel mögötte lemaradva - Oszaka a világ legdrágább vá­rosa. Európában - devizáért árusító üzleteinek köszönhetően - Moszkva „felküzdötte magát az első helyre (dollárban szá­mítva) és ezzel elébe került az eddig az első helyet őrző Osló­nak. A genfi székhelyű Corporate Recources Group legújabb ta­vaszi rangsorolása azt mutatja, hogy a dollár erősödése követ­keztében az európai nagyváro­sok „olcsóbbak” lettek és a vi­lág tíz legdrágább városa közt jelenleg csak két európai met­ropolis található. Az intézet évente kétszer ha­A modern művészet kiemel­kedő eseménye a kétévente Ve­lencében megrendezett Bien­nale. A lagúnaváros mágnes­ként vonzza a világ legkiválóbb alkotóit, akik néha a legmegle­pőbb tárgyakat állítják ki. A ja­pán Janaginak sikerült magára irányítania a helyi bíróság fi­gyelmét is. A „Dingo” névre keresztelt állatvédő egyesület ugyanis feljelentést tett a Fel­kelő Nap Országából érkezett képzőművész ellen, aki a bíró­sági döntésnek engedelmes- kedve kénytelen volt szabadon engedni a „nem megfelelően tartott ötezer hangyát”. A japán műalkotás ugyanis nem más, mint egy bonyolult csövekből és üvegdobozokból álló konst­rukció, amelyben színes ho­mint elmondta - azért vállalta el azonnal a szerepet - egyelőre négy folytatásra van megbízása - mert a felügyelő sok tulaj­donsága megyegyezik az övé­vel. Sem őt magát, sem a „fel­ügyelőt” nem érdekli környezte véleménye, vagy érdekei, ha a munkájáról van szó. Egyébként már szerepelt korábban is a Tetthelyben, beosztott detektiv- ként. Az igazán „magyaros” al­katú, 181 cm magas és 93 kilós, őszhajú színész egyébként mindössze két éve nősült meg, felesége a 41 éves Ulrike Blie- fert, aki előző házasságából származó 12 éves lányát is hozta az új kapcsolatba. „Na­gyon jól megértjük egymást Ul- rikével, mert ő is színésznő, va­lamint forgatókönyveket is ír és ugyanúgy szereti a munkáját, mint én.” László Kish a jövőben a ka­mera másik oldalára is óhajt állni: elkészített egy forgató- könyvet, és a filmet - ami ezút­tal nem krimi, hanem szerelmi történet - maga akaija rendezni. sonlítja össze a városok árszín­vonalát 155 különböző árú és szolgáltatás alapján, miközben a rangsorolás alapjául 100-as index-számmal New York szol­gál. A tíz legdrágább város (záró­jelben az index-számuk) : To­kió (192), Oszaka (180), Libre- ville (137), Brazzaville (134), Moszkva (132), a hatodik he­lyen „holtversenyben” Dakar, Doula, Oslo és Tajpej (egyen­ként 125), majd a hetedik Bue­nos Aires (124) - ezzel Észak- és Dél-Amerika legdrágább vá­rosa -, végül Abidjan (123), Koppenhága (122) és Peking (120). (APA) mokban mászkálnak a parányi állatok. Az állatvédők az ellen tiltakoztak, hogy „szegény” hangyák olyan körülmények között kénytelenek szaladgálni, amelyek „nem felelnek meg életszokásaiknak”. A bíróság helyt adott a keresetnek, és el­rendelte az ötezer állat szaba­don bocsátását. Amikor tudo­mást szerzett a döntésről Enrico Ratti, a velencei egyetem bioló­giatanára, riadóztatta a sajtót, mondván: „Fogalmunk sincs róla, hogyan fognak viselkedni a japán hangyák a merőben más, velencei környezetben.” Ám a tudós vészjelzése már ké­sőn jött. Az időközben szaba­don engedett hangyák szétszó­ródtak a kiállítási terület kertjé­ben. A japán trónörökös, Naruhito herceg és Masako hercegnő a Nagy Koporsónál Japán ősi szenté­lyénél. A friss házasok azért keresték fel a szent helyet, hogy bejelentsék házasságkötésüket. Hogyan lesz valaki „nagykutya”? Továbbra is Tokió a legdrágább Elítélték a hangyás művészt Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Ártatlanul a villamosszékben? Az idősebbek még emlékez­hetnek a két, felnőtté érett fiúra, akik nevüket is megváltoztatva, szinte bujkálva éltek az Álla­mokban. Tőlük ered a „Fiaitok vagyunk” című könyv, mely vállalja a szülőket, de nem vál­lalja, hogy a Rosenberg név bűnnel szennyezve maradjon meg az emberek tudatában. Az 1950-ben letartóztatott „atomkémeknek” a világtilta­kozás ellenére sem adott ke­gyelmet az 1953-ban hivatalba lép Eisenhower elnök és még ugyanaz évben végrehajtották a halálos ítéleteket. Az ítélet után negyven évvel, 1992 júliusában, egy moszkvai levéltárban a kutatók ráakadtak az 13676 számú szigorúan tit­kos aktára, amely részletesen összefoglalja a KGB jogelődjé­nek igyekezetét az amerikai atomtitok megszerzésére. Az irathoz később egy egész gyűj­tődosszié párosult, s azokat át­tanulmányozva a Rosenberg név fel sem merült. Igaz, voltak helyében mások. Előkerült az összekötő, Va- szilij Zambin (akkori fedőnevén „Maxim,,) jelentése, mely sze­rint „a feladat elvégzésére egy ambiciózus, amerikai házaspár vállalkozott, Morris és Leontine Cohen, akik az anyagok átadása után Kanadán át felszívódtak.” Később a Krasznája Zvezdá- ban interjú jelent meg a 88 éves Jurij Kantonnal, az orosz atom- energetikai központ vezetőjé­vel, aki Klaus Fuchs hír­szerző-jelentését mondja dön­tőnek. Megint eltelt egy idő és most a Washington Post állt elő egy beszélgetéssel, amelyet munka­társa a szovjet titkosszolgálat hajdani new yorki főemberével, Anatolij Jacskovval folytatott, aki 1941-1946 között Jakovlev néven a diplomataként szolgált a Los Alamos-i kísérletek köze­lében. ő egy „Perseus” nevű atomkémről tesz említést, mint kulcsemberről, aki tudomása szerint most is él valahol. Bár a dolgok mindmáig szö­vevényesek, a posztszovjet funkcionáriusok nem az atom­kémkedés tényét próbálják el­kendőzni (habár említik, hogy már 1947-ben csaknem kész volt a szovjet atombomba), ha­nem Rosenbergéket próbálják tisztázni, vélt tevékenységüket másokkal behelyettesíteni és azt vállalni is. Még azt sem rejtik véka alá, hogy a Cohen házaspár azonos azzal a Helen és Peter Kroeger- rel, akik hamis iratokkal Lon­donban antikváriumot nyitottak és 1961-ig dolgoztak Moszkva számára, ahová nyolc évi bör­tön után, kémcsere révén távoz­hattak. 4 4 * I

Next

/
Oldalképek
Tartalom