Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-27 / 171. szám (173. szám)

Profi ökölvívó vb-negyeddöntő Budapesten Három évvel ezelőtt jegyez­ték be Kaposvárott a Gong Kft.-t, amely Magyarországon először foglalkozott hivatalosan profi boksszal. Ma összesen 92 profi ökölvívót tart nyilván a két éve megalakult Magyar Ökölvívók Professzionista Szö­vetsége. Ez a szervezet adja egyben a versenyengedélyt. Egyszer ugyan már volt Bu­dapesten profi ökölvívó vb-döntő, de azon két amerikai versenyző vett részt. Július 2-án 18 órakor a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban viszont az orosz nemzetiségű Jevgenyij Vorobjev magyar színekben lép a kötelek közé, hogy megmér­kőzzön a trinidad-tobagói Jimmy Joseph-fe\. A találkozó a WBC nemzetközi szervezet kisnehézsúlyú (79,253 kg) vb-negyeddöntőjének számít. Vorobjev a nagy találkozó előtt több alkalommal a Jég­színház edzőtermében tart nyil­vános edzést. Ezeknek időpont­ját később közük. Egy női pofon, öt év eltiltás Ötéves eltiltást rótt ki a nagykanizsai Pintér Jolánra a Magyar Kézilabda Szövetség Fegyelmi Bizottsága. A játékos május 22-én a Nagykanizsai Olajbányász - Szigma Szek- szárd NB I. B-s találkozón többször is megütötte Keszi Géza játékvezetőt, miután egy szándékos szabálytalansága mi­att piroslapos figyelmeztetést kapott. Pintér Jolán büntetése 1998. június 30-ig érvényes. Ordenewitz segít „Littinek” A kétszeres német válogatott labdarúgó, Frank Ordenewitz három évre érvényes szerződést kötött a japán profiligában sze­replő Jef United Furukawával. Az 1. FC Köln klubszíneit a tá­vol-keleti csapatéval felcserélő Ordenewitzért mindössze 1,3 millió német márkát fizettek a japánok. - Nem a pénz érdekelt, amikor aláírtam az új szerződést - mondta a Kölnből távozó fut­ballista. - Pierre Littbarski na­gyon jó barátom. Ő szólt, ha tu­dok, menjek utána az ő új egye­sületéhez. Csak segíteni akarok „Littinek”, ezért futballozom tovább Japánban. Mundiavocat Magyarországon Ezerkilencszáznyolcvan óta rendezik meg kétévenként a Mundiavocat-ot, vagyis az ügy­védek labdarúgó világbajnok­ságát. A sorrendben hetedik ilyen rendezvénynek, 1994-ben, Magyarország ad otthont. Rész­letekkel a különleges esemény­nyel kapcsolatos idegenfor­galmi ügyeket intéző Budatours vezetője, Herzka György szol­gált az MTI munkatársának. A jövő esztendei vb-re a tava­lyi tuniszi hasonló futballcsú- cson jelentkezett be Magyaror­szág, de a portugálok és az ola­szok is szívesen megrendezték volna a Mundiavocatot. A dön­tés Magyarországnak kedvezett, így a jövő év tavaszán (május 20-29.) a Balaton partján és környékén rúgják majd a labdát a világ legkülönbözőbb térsége­iből érkező ügyvédek. A 2x30 perces mérkőzéseket többek között Balatonfüreden, Almádiban és Fűzfőn vívják a csapatok. A nyitó ünnepség Veszprémben lesz, a záró cere­mónia pedig Siófokon. A házigazdák 25-30 ország­ból megközelítőleg ezer játé­kosra számítanak, és a lebonyo­lításban segít többek között az Igazságügyminisztérium, az Ügyvédi Kamara, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, to­vábbá az OTSH és az MLSZ is. Labdarúgó NB L Hullámlovas volt a PMSC Tömegjelenet a hazai kapu előtt. Fehérben a siófokiak, sötét mezben a pécsiek. Bizonytalansággal, tele két­ségekkel kezdődött tavaly nyá­ron a most befejeződött NB I-es bajnokság a PMSC labdarúgói­nak. Kétségek között, hiszen egy „vadonatúj” együttessel kellett neki vágni az új szezon­nak, s mert nem kevesebb, mint 7 helyen változott az együttes az, előző bajnoksághoz képest, bizony-bizony akadtak botlado- zások is. Például, ekkor gyűjtöt­ték be a legnagyobb vereségü­ket Csepelen, ahol 4-1-re kikap­tak a hazaiaktól. Minthogy akadtak meglepően jó eredmé­nyek is, például: győzelem a Fradi-pályán. Különösen az Azoitei-Barborik csatárpáros okozott sok gondot az őket nem ismerő ellenfeleknek, s nem ke­vesebb örömet az évek óta lát­ványos, támadószellemü csa­patról álmodó pécsi közönség­nek. Új volt a csapat, s több mint fél évtizedes Garami József ne­vével jegyzet futballkorszak után, új edző, a PMSC-nél sok éven át pályaedzőként tevé­kenykedett Koller Nándor ke­rült a kispadra. Csakhogy hiába töltött el fél évtizedet a csapat­nál, a játékoskeretből csak ép­pen mutatóban maradtak, vagyis mindannyiuknak ismer­kednie kellett a másikkal, s bár az együttesben már előzőén is szerepeltek idegenlégiósok, most fordult elő először, hogy más anyanyelvűek is - szlovák, román, ukrán - kerültek a csa­patba. Mindez tovbább növelte a nehézségeket, ami a pályán nem is tűnt olyan veszélyesnek, hiszen, amint azt akkor az új­donsült edző mondta: „A labda­rúgást mindehol egy nyelv alap­ján játszák! ..” A pályán bemutatkozott va­donatúj csapat mintha csak az ő szavait igazolta volna, mert a fiúk valóban megértették egy­mást a játékban, csakhogy jöt­tek a be nem tervezett „ténye­zők”: a sorozatos sérülések, amelyek megtörték a pécsiek lendületét, s mert a kapus posz­ton is jócskán akadtak hiányos­ságok , bizony hullámvölgybe került.az együttes. Szerencsé­sen, jókor jött a téli pihenő, hogy a piros-feketék rendezhet­ték soraikat. Tavasszal újabb szerkezeti átalakításon esett át a csapat, hi­szen újabb hat embert kellett a „gépezetbe” illesztenie Koller edzőnek. Az első négy forduló őt igazolta, mert a PMSC soro­zatban gyűjtötte pontjait, amire már az egész NB I-ben felfi­gyeltek. Az újonnan igazolt Csaban kapus éppolyan kedvence lett a közönségnek, ahogy bemutat­kozott ősszel Azoitei és Barbo- rik a megsérült Balog helyébe lépett Braun, az időközben le­állt Kónya mezét öröklő Ul- veczki és a hazai pályán valóban karmesterré magát kinövő Medgyes. És akkor jött a Fe­rencváros elleni „zöld-fehér hó­nap”, amikor a bajnoki és ku­pamérkőzéseket többször is megakadályozó időjárás alapo­san megtépázta a hazaiak önbi­zalmát, s bár a Fradi ellen na­gyon jól játszottak, vesztettek. S ez rányomta bélyegét a tavaszi idény közepére, már csak azért is, mert ezen találkozót követte az újpesti mélypont, amire aligha találhat magyarázatot a szakvezetés, és az ugyancsak érzékeny „érvágás”: vereség Pécsett a Siófoktól. Már-már temetni kezdték a piros-feketéket, amikor szinte vert helyzetből álltak talpra, és egy pontokat bekasszírozó tava­szi hajrával biztosították helyü­ket a bajnokságban, s ezt még az sem ingatta meg, hogy az utolsó fordulóban a bajnoki címre is esélyes Váchoz kellett utazniuk, s ott ha vereséget is szenvedett - a sérülések soka­sága miatt - ismételten új össze­tételben pályára lépett gárda, adott gólokkal tett pontot az idei bajnoki idény végére. Kapu László Siófoki Bányász-bravúr, béka-perspektívából Még a legvérmesebb Siófoki Bányász szurkolók sem gondol­ták volna néhány hónappal ez­előtt, hogy az a csapat, amelyik az ősszel a 13. helyen állt, s ta­vasszal sorozatban kapta a „po­fonokat”, az idény végére a 8. helyet meg tudja szerezni, s a véghajrában már egyáltalán nem lesznek kiesési gondjai. Pedig ez történt, s nem véletle­nül történt ez. A bajnoki rajtnál meglehető­sen optimistán ítélte meg a szakvezetés a csapat lehetősé­geit (képességeit). Az optimiz­musnak alaphangot biztosított a nyári felkészülés során nyújtott bíztató szereplés, amelyből az­tán az őszi idényre vajmi keve­set tudott átmenteni Pusztai László edző legénysége. A meg­szerzett 12 pont, valamint a 13. helyezés már jelezte, hogy gondfelhők gyülekeznek a Bá­nyász feje fölött. Az NB I-ben a tavaszi rajtnál sorra „hullottak a fejek”, edzők jöttek és mentek, csak Siófokon nem történt semmi. Legalábbis látszólag! A szakvezetés ugyanis egy em­berként kiállt Pusztai László edző mellett, s úgy döntött: nem biztos, hogy egy esetleges edzőváltás lenne a megoldás. Elképzelésüket aztán az „élet” igazolta. Miután leigazoltak ők is három új játékost: Királyt, Kovács Imrét és Pervusint. A csapat régebbi játékosait az új fiúk felrázták, egészséges ve­télkedés alakult ki, ami aztán azt eredményezte, hogy az együttes a tavaszi 7. forduló után már csak egyszer kapott ki, s összesen a tavaszi 15 mérkő­zésen 17 pontot szerezve a 8. helyig rukkolt elő.-Csak az MTK-tól kaptunk ki, de attól meglehetősen csúfo­san - mondta Horváth Károly technikai vezető. - A fiúk az utolsó hazai mérkőzésünkön már túlzottan megnyugodtak, s így kaptuk a négy gólt. Utána, a Vasas ellen szerencsére idegen­ben is sikerült nyernünk, így mégiscsak ,jó szájízzel” fejez­hettük be a bajnokságot. így tudtuk teljesíteni a bajnoki rajt­nál kitűzött célkitűzésünket, azaz az 5-8. helyet. Az együt­tesből érdemes külön is kie­melni kapusunkat, Bíró Imrét, aki 1990 tavaszától megszakítás nélkül őrzi a siófoki hálót, s há­rom és fél szezonon keresztül egyetlen percet sem hiányzott. Ilyen azt hiszem, nem sok van ebben az országban! A tavaszra megerősödött a védelmünk is azzal, hogy a rutinos Zare he­lyett a fiatal Bimbó Tamás ke­rült a középhátvéd posztjára. Tamás profi szemlélete és jó képességei szinte „csodát” mű­veltek. Ki kell emelni támadó ékpárunkat is. A Kómán - Ko­vács J. kettős a 36 gólból 20-at szerzett, s ez igen jó teljesít­mény. Szintén dicséretes Kirc- mayer szereplése, aki csaknem minden mérkőzésen csereként lépett pályára, de így is szerzett sorsdöntő gólt, és rengeteg gól- passzot adott. Az UTE elleni mérkőzés sorsdöntő volt a csa­pat életében, hiszen ezután már Király is játszott a csapatban, s ő sorozatban a mezőny legjobb­jaként irányította az együttest. Sajnos őt a Videoton csak jú­nius 30-ig adta kölcsön, de mindent elkövetünk azért, hogy jövőre is nálunk játszhasson. Egyedül Kámán szerződése járt le, ő a Csepelhez távozik. A csapat az új bajnokságra július 5-én kezdi meg a felkészülést, továbbra is Pusztai László ve­zető edző irányítása mellett. Gyarmati László LELÁTÓ Ki diktálja ma a tempót? Az átigazolási időszaknak mindig vannak ügyeletes sztár­jai. A mostaninak a Videoton­ból távozni készülő Sallói Ist­ván. Hetek óta találgatták a sportág iránt érdeklődők, hol írja alá a szerződést a fehérvá­riak gólerős középpályása. Egyáltalán itthon marad-e, vagy külföldre megy. Végül szűkült a kör, csak két klub, a Kispest-Honvéd és a Ferenc­város maradt versenyben. A napokban pont került az ügy végére, Sallói István a Kis- pest-Honvédban folytatja. Ez a tény indulatokat váltott ki, elsősorban a Ferencváros híveinek körében. Érthető, hi­szen a zöld-fehérek már biz­tosra vették, hogy Sallói az övék, a labdarúgó ugyanis szóban elkötelezte magát. Ké­sőbb szabadkozva arra hivat­kozott, hogy a Kispest egyik tulajdonosa , a belga Louis de Vries megtiltotta neki, hogy a Fradiba menjen. Ezt még ki­egészítette azzal, hogy a belga részvényes szerint bárhova mehetne, csak a zöld-fehérek­hez ne. A Ferencváros egyik veze­tője azonnal nyilatkozott az egyik délutáni napilapban, megkérdőjelezve a demokrá­ciát. Indulatosan beszélt az ügyről, mondván, nem érti, miként lehet diktatórikusán irányítani egy labdarúgót ide vagy oda. Megdöbbenve ol­vastam a vele készített írást, s megdöbbenésemet csak fo­kozta, miután véletlenül talál­koztam vele, az indulata. Ne­kem is azt hangoztatta, hogy ez így nem mehet tovább. A zöld-fehérek imént idé­zett vezetője egyről megfeled­kezett, nevezetesen arról, hogy az diktálja a tempót, aki többet fizet. Sallói is megfeledkezett arról, hogy mindezt elmondja, amikor elköszönt a Ferencvá­rostól. A háttérben zajló ese­ményekről mit sem sejtő szur­kolót viszont alaposan feldü­hösítheti egy olyan nyilatko­zat, mely szerint különböző erők irányítják az átigazolást. Az történt ugyanis, hogy Louis de Vries kínálta a leg­kedvezőbb üzleti ajánlatot a Videoton és Sallói számára is. A Ferencváros lemaradt ebben a versenyfutásban, és most másokat hibáztat. De Vriesnek pedig igaza van abban, ha már befektet, akkor szeretné a hasznot is kivenni az üzletből. Erre az a legjobb lehetőség, ha Sallói most a Kispest-Honvéd csapatában folytatja. De Vries a kispesti klubnál is érdekelt anyagilag, balgaságot követne el, ha a rivális csapathoz en­gedné azt a labdarúgót, aki számára a közeljövőben profi­tot termel. A Sallóival megerősödött Honvéd talán jobban szerepel a BEK-ben, s így nemcsak őt, hanem mást is eladhat a tulaj­donos. Ha továbbjut a csapat, akkor többször látják a nemzetközi porondon, és felfigyelhetnek más játékosokra is. Gondolja­nak csak arra, hogy annak ide­jén, amikor a PMSC az UEFA-Kupában a Feyenoord ellen játszott, elegendő volt egy forduló, és Róth Antal az egyik pillanatról a másikra el­kelt. Ennek a mérkőzésnek volt köszönhető az is, hogy a következő évben Mészáros Ferenc is külföldre szerződhe­tett. Ha a Kispest-Honvéd mi­nél tovább állja a sarat, annál nagyobb haszonot hozhat a tu­lajdonosoknak. Ideje lenne végre tudomásul venni, hogy a sportban már nem az érzelmek diktálnak. Nem az számít, hogy melyik csapatnak dicső a múltja, ha­nem az dönt, hol lehet több pénzt keresni. Ez az érdeke a klub tulajdonosának, hiszen ő a pénzét viszi vásárra, és ez az érdeke a játékosnak is, aki a rövid pályafutása során sze­retné megalapozni a későbbie­ket. Felesleges a részben tájé­kozottakat feldühösíteni és arra haragudni, akinek több a pénze. Ez van, a körülmények így alakultak. Új alelnök a kézilabda-szövetségnél Teljessé vált a Magyar Kézi­labda Szövetség elnöksége. A testület legutóbbi ülésén, ame­lyet Pó'sze Lajos elnökletével az Élektromos klubházában tartot­tak meg, kooptálta tagjai sorába dr. Kiss Istvánt, a Magyar Ipar- szövetség Oktatási Központ igazgatóját, aki a jövőben má­sodik (gazdasági) alelnökként tevékenykedik, aki kérte, hogy a szövetség pénzügyi helyzeté­ről minél hamarabb készítesse­nek független könyvszakértői véleményt. Ezt a felvetést el is fogadták, s határidőként július 31-ét szabták meg. A játékvezetők közül rangso­rolták az öt, nemzetközi minősí­tésű párost - Soltész, dr. Soós; Klucsó, Lekrinszky; Ladiszlai, Tavarnay; Andorka, Schóber; Ambrus, Hummel sorrendben -, mig két kettőst - Géczi, Pál; Horváth A., Horváth Zs. - a jövő reménységeiként jelöltek meg a nemzetközi szövetség­nek. Elfogadták, hogy korhatár megkötés nélkül szerződhessen külföldre az a kézilabdázó, aki olyan ország élvonalába tart, ámely a legutóbbi olimpián, vi­lág- vagy Európa-bajnokságon a legjobb nyolc között végzett. Más esetben csak a 24 év fölöt­tiek mehetnek külföldre, fel­téve, ha három esztendőn át tag­jai voltak a felnőtt vagy a junior válogatottnak, mig a 26. életév betöltése a kritérium azoknál, akik az NB I-ben, az NB I. B-ben, vagy az NB II-ben lega­lább három esztendőn keresztül játszottak. Külön kitértek azokra, akik lemondtak a válo­gatottságról, ők két évig nem igazolhatnak határon túli csa­pathoz. A játékengedélyek egy évre szólnak, s rögzítik a válo­gatott játékos és külföldi klubja kötelezettségeit is. Hosszas vita kisérte a szövet­ség idejét múlt igazolási, átiga­zolási szabályzatának átdolgo­zását, a végén a határozathoza­talt elnapolták. Elvi döntés született arról is, hogy amennyiben az élvonal csapatai közül egy visszalép, akkor a hely betöltésére osz- tályozót írnak ki az NB I. B má­sodik helyezettjei számára, mig kettő, vagy annál több vissza­lépő esetén nem töltik fel az NB I. létszámát. 1993. JÚNIUS 27., VASÁRNAP Új VDN 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom