Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-27 / 171. szám (173. szám)
Az ördögi nehézség leküzdése Beszélgetés a zenéről Várdai Istvánnal Várdai István, aki a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen karvezetést tanít, az utóbbi időben egyre több emlékezetes koncert karmestere. Tegnap este a pécsi zenei fesztiválon Bartók Falun című művét dirigálta a Palatínusban. Az egyik próba után beszélgettünk vele.- Kaposvári vagyok. A győri és budapesti szakiskola után a Zeneakadémián karvezetés szakon végeztem, majd zeneelmélet tanári oklevelet szereztem zeneszerzés szakon.- Mikor került Pécsre ?- 1979-től a Tanárképző Főiskolán tanítok, de félállásban a Művészeti Szakközépiskolában is tanítottam, és ’84-ig vezettem ott a leánykart. ’83-tól kezdett kialakulni a főiskolán egy női kar, amellyel tulajdonképpen ’86-tól indultunk meg igazán. Később, az egyetemmé váláskor csökkent a létszám 20-24-re.-Mit tanít az egyetemen ?- Zeneelmélettel kezdtem, aztán amióta a női kart átvettem, mellette már csak karvezetést és szolfézst tanítok.- Hogyan értékeli ezt az évet?-Nagyon jó év volt, olyan programokkal, amelyeket én kifejezetten szeretek, például Brahms Négy éneke, vagy az orgona kíséretes Poulenc litánia, amely Pécsett még nem hangzott el és a Máté passió, amelyre februártól áprilisig készültünk.- Most, a fesztiválon Bartók Falun című művét adják elő. Ez nagyon ritkán hallható darab.- Kiemelkedően a legnehezebb egynemű kari darabja Bartóknak. Inkább azt mondanám, hogy ördögien nehéz, ezt mindenki tudja, aki foglalkozott egy kicsit is vele. Rettegnek tőle. Másrészt, a dolgot komplikálja az is, hogy jogdíjas darab. A kottákon, amelyek Bécsből jöttek, ott a pecsét, hogy köl- csönanyag, nem eladható, minden kézbevétel esetén kemény jogdíjat kell fizetni.- Mi okozza a zenei nehézséget?- Ezek ritmikai jellegűek. Rendkívül változatos a mű, nincs benne két egyforma ütem. Talán Sztravinszkij Mennyeg- zőjéhez tudnám hasonlítani, annak adekvát, magyar megfelelője.-Milyennek ítéli Pécs zenei életét?-Egyedülálló, hogy ebben a városban ennyi működőképes amatőr kórus van. A komolyzenei hangversenyek Howard Williams karnagy ténykedése következtében, nagyon színvonalasak. Ennyi nézőt becsalogatni nem mindennapos dolog. Budapesten, egy kétmilliós városban a Kongresszusi Központot nem tudták a János passióra megtölteni, pedig világnagyságok működtek közre. Cs. L. Várdai István karmester Fotó: Hári Régi operettek emlékét idézi a múzeum Egy szál rózsa a halhatatlanságért Újjáéled a Kálmán-kultusz?! Bonyhádi olimpikon Jön az új Pécs-térkép Kísérteties emlékem: órákig kószáltunk a kezünkben térképpel a Bükk-fennsíkon - semmi sem stimmelt! Az utak egyike se oda vezetett, ahova rajzolták. „Szerencsére” találkoztunk egy turista-csoporttal, ám nekik is hasonló gondjuk volt. Utóbb kiderült- a Kartográfiai Vállalat természetjárói voltak. Vagyis ők készítették a térképet... Tavasszal hirtelen megnő a kereslet a térképek iránt. Újabban egy Kartográfia Navigátor nevű cég remek hírnevet vívott ki magának azzal, hogy azonnal szállítja a kereskedők által megrendelt példányokat. Mégpedig 2000 féle, ezen belül mintegy 200 magyarországi térkép közül választva. A pécsi Idegeny- nyelvű és Zenei Könyvesboltban olyan katalógusból lehet választani, amelyen 100 féle térkép van. Ha ugyanis a vevő nem találja meg a pulton, rendelése nyomán napokon belül szállítja a boltnak a Navigátor. A gyors kiszolgálás vonatkozik a külföldön készült térképekre is - természetesen valamennyivel több időt vesz igénybe, s valamivel drágább is. Kérdés: mennyire frissek a boltban kapható térképek? Két példa az ország két végéből: a Mecseket járók által használhatókat is, illetve a Zemplén-tér- képet is 1992-ben nyomták. A legutóbb készült Pécs-térképen a dátum 1989. Mint hírül vettük, hamarosan megjelenik a- boltokban az utóbbinak a legújabb változata. Bár már egy hónappal ezelőttre ígérték, várhatóan két héten belül kapható lesz, mégpedig az új utcanevekkel. Ez mindenképpen gyorsaságra vall. A frissesség a nyugati térképekre is vonatkozik: egészen újakat lehet vásárolni. M. A. Matyiké Sebestyén József, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatója hosszú mérkőzés végére érkezett: Siófok városa sok év után most poszthumusz díszpolgárává avatja negyven éve elhunyt világhírű fiát, Kálmán Imrét. A múzeumigazgató fáradhatatlanul bombázta az illetékeseket levelekkel, beadványokkal, olyan tekintélyes támogatókat szerzett az ügynek, mint Habsburg Ottó. Hogy az operett, ez a köny- nyed, vidám, örökéletű műfaj ma is éppoly népszerű Nyu- gat-Európában, mint régen, leginkább talán az osztrák Bad Ischl példája mutatja. Ferenc József hajdani nyári üdülőhelye ma mint a világ operett-fővárosa ismert: nyaranta sok ezer látogatót vonz a híres Operettfesztivál. Itt van Lehár Ferenc emlékmúzeuma, s itt, Ischlben szerezte Kálmán Imre a Csárdáskirálynő melódiáit. Siófok is jobban élhetne a Kálmán-örökséggel: hisz-elvileg - minden adottsága megvan ahhoz, hogy Bad Ischl mellé felzárkózva egy második operett-főváros legyen: nyáron vagy a kora őszi napsütés heteiben itt is lehetne operettnapokat, akár fesztivált is rendezni. De fontosnak érzik-e maguk a siófokiak a Kálmán-kultusz ápolását vagy inkább újjáélesztését? Próbaköve lesz ennek az az akció, amit a helyi lap hasábjain - magánkezdeményezésként - hirdettek meg. Arra kérik a helybelieket, hogy - ha tisztelegni kívánnak a nagy zeneszerző emléke előtt - egyetlen szál rózsát vigyenek június 22-én, kedden a lap szerkesztőségébe. Akik e napon nincsenek Siófokon, Kálmán Imrének címezve egy képeslappal is leróhatják tiszteletüket (Siófok, Pf. 117. 8601). A virágokat és az üdvözlőlapokat másnap elviszik a szervezők Kálmán Imrének: elhelyezik azt a bécsi központi temetőben lévő sítján. Molnár Árpád, Siófok polgármestere ugyancsak egy rózsát küld majd a város nevében. Hogy mit várnak ettől a szervezők? Egy új Kálmán-kultusz születését, azt, hogy minden siófoki büszke lehessen: Kálmán Imre szülővárosában él. S azt, hogy méltóképp tiszteleghessenek a vros legújabb díszpolgárának emléke előtt. Werdy Péter Bonyhádi résztvevője is van az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpiának, mégpedig Katz. Sándor. Az Evangélikus Gimnázium napokban érettségizett diákja négy társával képviseli hazánkat az egyesült ál- lamok-beli Williamsburghben. A dolog kuriózum értékű, hisz Katz Sándor az elmúlt esztendőben Helsinkiben is tagja volt a magyar csapatnak, így azon kevesek közé tartozik, akiknek a diákolimpiák történetében kétszer adatott meg hazánkat képviselni. A bonyhádi diák legfőbb A Magyar Televízió műsorrendjének átalakulásával országos adásban is jelentkeznek mostantól a körzeti televíziók. A regionális híradók megjelenése óta eltelt egy év ékesen bizonyítja, milyen nagy szükség van a hazánk különböző térségeit érintő eseményeket részletesebben ismertető műsorokra. Felmérések szerint az említett adások nézettsége folyamatosan nőtt, s egyre erőteljesebben jelentkezett az igény, hogy a budapesti, debreceni, pécsi, szegedi és szombathelyi regionális stúdiók adáskörzetének nézői ne csak a saját, hanem az ország más térségei számára fontos eseményekbe is betekinthessenek. így elengedhetelenné vált, hogy a regionális híradók mellett megjelenjen egy olyan műsor, amelyből például a Ke- let-Magyarországon élők is értesülhetnek arról, mi foglalkoztatja a Dél-Dunántúl lakosságát, és fordítva. szponzora a Dédász Rt., amely a szakfolyóiratok előfizetésén túl egy kétszázezer forint értékű számítógéppel is támogatták őt. „Az idén jobb csapattal indulunk - jelentette ki az ifjú fizikusjelölt -, noha a tavalyi évben is hazahoztunk egy-egy ezüst és bronzérmet.” A kérdésre, hogy mi segítené őket pillanatnyilag, Katz Sándor így válaszolt: „Mindenekelőtt egy alapos pihenés, hisz a háromlépcsős versenyek mellett valamennyiünk mögött egy érettségi vizsga is áll. Július 11-ig, még erre is lesz időnk.” Bayer Béla Tehát hétköznap reggel 6.25-től „Határtól határig” címmel tízperces regionális műsort sugároz a TV 1, amelyben hétfőtől péntekig más-más vidéki stúdió jelentkezik adáskörzetének érdekességeivel, eseményeivel. Hetente egyszer pedig, szintén tíz percben a nemzetiségi szerkesztőségek számolnak majd be a hazánkban élő cigány, horvát, német, román, szerb, szlovák és szlovén kisebbséget érintő kérdésekről. A Határtól határig keretében ezen a héten szerdán kerül sor a Pécsi Körzeti Televízió műsorára, amelyben balatoni helyzetképet láthatnak „Egy nappal a főszezon nyitása előtt” címmel. A változás természetesen nem érinti az esti Regionális híradót, amely továbbra is a megszokott időben, 18 óra 10 perckor jelentkezik hírekkel, információkkal, aktualitásokkal a TV 2 csatornáján. Határtól határig Körzeti televíziók műsora a TV 1-en Rádió mellett... Mint ismeretes - s ez olvasható az impresszumban is - „ ... pártoktól független lap” vagyunk, következésképpen részrehajlás „óné”, de hát engedtessék meg, hogy kivételt tegyek. Nekem nagyon tetszik ez a párt, aminek ez a neve: „Legitimista Párt”. Hogy a jövő évi választáskor sikerrel szerepelnek-e, fogalmam sincs, azt sem tudom, milyen taglétszámmal tevékenykednek, de nem is ez a lényeg: élénk figyelmemet azzal keltették fel, hogy olyan érdekeseket mondanak. A minap egy vidéki nagygyűlésen - amelyet egy másik párt szervezett - az említett legitimisták is képviseltették magukat. Az illető fel is szólalt, mert nálunk demokrácia van készülőben, és mindenki azt mond, amit akar. (Én is.) Hogy pártjának törekvéseit elemezze, azt mondotta, hogy vissza kell menni a királyságig, már ami a társadalmi átalakítást illeti, amelyben ők - most tessék megkapaszkodni! a magyar királyi miniszterelnöki tisztségre” - igényt tartanak. Tehát a párt már el is döntötte, milyen szerepet vállalnak a királyi kormányban. A király kilétéről egyelőre nem esett szó. Hát nem érdekes? A nagygyűlés - zömében paraszti - hallgatósága e bejelentés hallatán meg sem mukkant. A meghökkenéstől. Erre nem számítottak. Pedig hát... - bár ne fessük az ördögöt a falra - azért olyan nagyúri körökben eléggé nagy a mozgás az utóbbi időkben. Emlékezhetünk rá - a tévé és a rádió is többször beszámolt róla - tavaly vagy a tavalyelőtti őszön Pesten első kongresszusukat tartották a hajdani nagy-magyar-kékvérűek. Grófi, hercegi családok utaztak haza látogatóba - némelyik hazatelepülési szándékkal: legalábbis körülnéznek előbb. Egy idős herceg úr azt mondta: már kitalált magának állást is, mégpedig vadászatokat szerveznek külföldieknek... Az Istenért, nehogy munka nélkül maradjon. Hanem a közelmúltban újra összegyűlt fővárosunkban egy főúri társaság, elvegyülve a hazai elittel. A rádió is beszámolt a Nagy Bálról és az azt megelőző koktélpartiról, ez utóbbit a királyi vár lovagtermében rendezték meg. Nem is tudtam, hogy a lovagterem és egyáltalán a vár - ilyesmire is kiadható. Alkalomadtán mi is kibérelhetnénk, nem szükséges nekünk mindig a Pécsi Vasutas Klub söntésében ácsorognunk. Egyik lap írja az eseményről, hogy egymás után érkeznek a vendégek - köztük „... grófok, hercegek, iparmágnások”. Gyönyörű ruhakölteményekben, persze... A tudósítónak mindenre kiterjedt a figyelme. Lelkendezve írta: „Münchenből megérkezett Géza gróf is.” Amikor ezt olvastam, fölszaladtam az emeletre a szerkesztők szobájába, hogy megérdeklődjem Grünwald Gézától, ismeri-e a másik Gézát Münchenből, de azt mondta, nem ismeri. Mellesleg sértve érzem magam. Engem nem hívtak meg, igaz, ereimben nem folyik kék vér hanem piros (ajaj, ma ez is baj...), de talán besorolhattak volna az iparmágnások közé. Nekem ugyanis volt egy tulajdonrészem a Győri Vagongyárból - amelyet gyermekkoromban eltitkoltak előlem -, de évekkel később, mondták - sőt, ki is volt írva a porta fölé - hogy „Tied a gyár, magadnak építed...!” Fel is építettem: olyan lett, amilyen. De mégiscsak az enyém volt, még a rám bízott táblán is ez állt, amit május elsején cipeltem végig a városon. Különben pedig készültem a bálra. Már előtte héten megnyi- ratkoztam a borbélynál, beszereztem magamnak egy szép sötétkék garbót egyik pécsi „Pierre Cardin Turka Házban”, mindössze 180 forintért. Egy egész éjszaka áztattam jóillatú Komfort öblítőben, a dohos szagot legföljebb fél méterről lehetett érezni. De a meghívó nem érkezett meg. Nem történt semmi, a belépőre szánt hatvanezer forintot így is eljuttattam a Vöröskeresztnek, tekintettel arra, hogy a bál jótékony célú volt. A nyugdíjamból igazán kivágom azt a nyavalyás hatvanezret. Legföljebb egy ideig összehúzom magam, beérem napi két marék vattacukorral... Vattacukor hatvanezerért... 4 Új VDN 1993. JÚNIUS 27., VASÁRNAP « i j
