Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-27 / 171. szám (173. szám)

Az ördögi nehézség leküzdése Beszélgetés a zenéről Várdai Istvánnal Várdai István, aki a pécsi Ja­nus Pannonius Tudományegye­temen karvezetést tanít, az utóbbi időben egyre több emlé­kezetes koncert karmestere. Tegnap este a pécsi zenei fesz­tiválon Bartók Falun című mű­vét dirigálta a Palatínusban. Az egyik próba után beszélgettünk vele.- Kaposvári vagyok. A győri és budapesti szakiskola után a Zeneakadémián karvezetés sza­kon végeztem, majd zeneelmé­let tanári oklevelet szereztem zeneszerzés szakon.- Mikor került Pécsre ?- 1979-től a Tanárképző Fő­iskolán tanítok, de félállásban a Művészeti Szakközépiskolában is tanítottam, és ’84-ig vezettem ott a leánykart. ’83-tól kezdett kialakulni a főiskolán egy női kar, amellyel tulajdonképpen ’86-tól indultunk meg igazán. Később, az egyetemmé válás­kor csökkent a létszám 20-24-re.-Mit tanít az egyetemen ?- Zeneelmélettel kezdtem, aztán amióta a női kart átvet­tem, mellette már csak karveze­tést és szolfézst tanítok.- Hogyan értékeli ezt az évet?-Nagyon jó év volt, olyan programokkal, amelyeket én ki­fejezetten szeretek, például Brahms Négy éneke, vagy az orgona kíséretes Poulenc litá­nia, amely Pécsett még nem hangzott el és a Máté passió, amelyre februártól áprilisig ké­szültünk.- Most, a fesztiválon Bartók Falun című művét adják elő. Ez nagyon ritkán hallható darab.- Kiemelkedően a legnehe­zebb egynemű kari darabja Bar­tóknak. Inkább azt mondanám, hogy ördögien nehéz, ezt min­denki tudja, aki foglalkozott egy kicsit is vele. Rettegnek tőle. Másrészt, a dolgot kompli­kálja az is, hogy jogdíjas darab. A kottákon, amelyek Bécsből jöttek, ott a pecsét, hogy köl- csönanyag, nem eladható, min­den kézbevétel esetén kemény jogdíjat kell fizetni.- Mi okozza a zenei nehézsé­get?- Ezek ritmikai jellegűek. Rendkívül változatos a mű, nincs benne két egyforma ütem. Talán Sztravinszkij Mennyeg- zőjéhez tudnám hasonlítani, an­nak adekvát, magyar megfele­lője.-Milyennek ítéli Pécs zenei életét?-Egyedülálló, hogy ebben a városban ennyi működőképes amatőr kórus van. A komolyze­nei hangversenyek Howard Wil­liams karnagy ténykedése kö­vetkeztében, nagyon színvona­lasak. Ennyi nézőt becsalogatni nem mindennapos dolog. Bu­dapesten, egy kétmilliós város­ban a Kongresszusi Központot nem tudták a János passióra megtölteni, pedig világnagysá­gok működtek közre. Cs. L. Várdai István karmester Fotó: Hári Régi operettek emlékét idézi a múzeum Egy szál rózsa a halhatatlanságért Újjáéled a Kálmán-kultusz?! Bonyhádi olimpikon Jön az új Pécs-térkép Kísérteties emlékem: órákig kószáltunk a kezünkben térkép­pel a Bükk-fennsíkon - semmi sem stimmelt! Az utak egyike se oda vezetett, ahova rajzolták. „Szerencsére” találkoztunk egy turista-csoporttal, ám nekik is hasonló gondjuk volt. Utóbb kiderült- a Kartográfiai Vállalat természetjárói voltak. Vagyis ők készítették a térképet... Tavasszal hirtelen megnő a kereslet a térképek iránt. Újab­ban egy Kartográfia Navigátor nevű cég remek hírnevet vívott ki magának azzal, hogy azonnal szállítja a kereskedők által meg­rendelt példányokat. Mégpedig 2000 féle, ezen belül mintegy 200 magyarországi térkép közül választva. A pécsi Idegeny- nyelvű és Zenei Könyvesbolt­ban olyan katalógusból lehet vá­lasztani, amelyen 100 féle tér­kép van. Ha ugyanis a vevő nem találja meg a pulton, rendelése nyomán napokon belül szállítja a boltnak a Navigátor. A gyors kiszolgálás vonatko­zik a külföldön készült térké­pekre is - természetesen vala­mennyivel több időt vesz igénybe, s valamivel drágább is. Kérdés: mennyire frissek a boltban kapható térképek? Két példa az ország két végéből: a Mecseket járók által használha­tókat is, illetve a Zemplén-tér- képet is 1992-ben nyomták. A legutóbb készült Pécs-térképen a dátum 1989. Mint hírül vettük, hamarosan megjelenik a- boltokban az utóbbinak a legújabb változata. Bár már egy hónappal ezelőttre ígérték, várhatóan két héten be­lül kapható lesz, mégpedig az új utcanevekkel. Ez mindenkép­pen gyorsaságra vall. A frissesség a nyugati térké­pekre is vonatkozik: egészen újakat lehet vásárolni. M. A. Matyiké Sebestyén József, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatója hosszú mérkőzés vé­gére érkezett: Siófok városa sok év után most poszthumusz dísz­polgárává avatja negyven éve elhunyt világhírű fiát, Kálmán Imrét. A múzeumigazgató fá­radhatatlanul bombázta az ille­tékeseket levelekkel, beadvá­nyokkal, olyan tekintélyes tá­mogatókat szerzett az ügynek, mint Habsburg Ottó. Hogy az operett, ez a köny- nyed, vidám, örökéletű műfaj ma is éppoly népszerű Nyu- gat-Európában, mint régen, leg­inkább talán az osztrák Bad Ischl példája mutatja. Ferenc József hajdani nyári üdülőhelye ma mint a világ operett-fővá­rosa ismert: nyaranta sok ezer látogatót vonz a híres Operett­fesztivál. Itt van Lehár Ferenc emlékmúzeuma, s itt, Ischlben szerezte Kálmán Imre a Csár­dáskirálynő melódiáit. Siófok is jobban élhetne a Kálmán-örökséggel: hisz-elvi­leg - minden adottsága megvan ahhoz, hogy Bad Ischl mellé felzárkózva egy második ope­rett-főváros legyen: nyáron vagy a kora őszi napsütés hetei­ben itt is lehetne operettnapo­kat, akár fesztivált is rendezni. De fontosnak érzik-e maguk a siófokiak a Kálmán-kultusz ápolását vagy inkább újjáélesz­tését? Próbaköve lesz ennek az az akció, amit a helyi lap hasáb­jain - magánkezdeményezés­ként - hirdettek meg. Arra kérik a helybelieket, hogy - ha tiszte­legni kívánnak a nagy zene­szerző emléke előtt - egyetlen szál rózsát vigyenek június 22-én, kedden a lap szerkesztő­ségébe. Akik e napon nincsenek Siófokon, Kálmán Imrének címezve egy képeslappal is le­róhatják tiszteletüket (Siófok, Pf. 117. 8601). A virágokat és az üdvözlőlapokat másnap elvi­szik a szervezők Kálmán Imré­nek: elhelyezik azt a bécsi köz­ponti temetőben lévő sítján. Molnár Árpád, Siófok pol­gármestere ugyancsak egy ró­zsát küld majd a város nevében. Hogy mit várnak ettől a szer­vezők? Egy új Kálmán-kultusz szüle­tését, azt, hogy minden siófoki büszke lehessen: Kálmán Imre szülővárosában él. S azt, hogy méltóképp tiszteleghessenek a vros legújabb díszpolgárának emléke előtt. Werdy Péter Bonyhádi résztvevője is van az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpiának, mégpedig Katz. Sándor. Az Evangélikus Gimnázium napokban érettsé­gizett diákja négy társával kép­viseli hazánkat az egyesült ál- lamok-beli Williamsburghben. A dolog kuriózum értékű, hisz Katz Sándor az elmúlt eszten­dőben Helsinkiben is tagja volt a magyar csapatnak, így azon kevesek közé tartozik, akiknek a diákolimpiák történetében kétszer adatott meg hazánkat képviselni. A bonyhádi diák legfőbb A Magyar Televízió műsor­rendjének átalakulásával orszá­gos adásban is jelentkeznek mostantól a körzeti televíziók. A regionális híradók megje­lenése óta eltelt egy év ékesen bizonyítja, milyen nagy szükség van a hazánk különböző térsé­geit érintő eseményeket részle­tesebben ismertető műsorokra. Felmérések szerint az említett adások nézettsége folyamatosan nőtt, s egyre erőteljesebben je­lentkezett az igény, hogy a bu­dapesti, debreceni, pécsi, sze­gedi és szombathelyi regionális stúdiók adáskörzetének nézői ne csak a saját, hanem az ország más térségei számára fontos eseményekbe is betekinthesse­nek. így elengedhetelenné vált, hogy a regionális híradók mel­lett megjelenjen egy olyan mű­sor, amelyből például a Ke- let-Magyarországon élők is ér­tesülhetnek arról, mi foglalkoz­tatja a Dél-Dunántúl lakosságát, és fordítva. szponzora a Dédász Rt., amely a szakfolyóiratok előfizetésén túl egy kétszázezer forint értékű számítógéppel is támogatták őt. „Az idén jobb csapattal indu­lunk - jelentette ki az ifjú fizi­kusjelölt -, noha a tavalyi évben is hazahoztunk egy-egy ezüst és bronzérmet.” A kérdésre, hogy mi segítené őket pillanatnyilag, Katz Sándor így válaszolt: „Mindenekelőtt egy alapos pi­henés, hisz a háromlépcsős ver­senyek mellett valamennyiünk mögött egy érettségi vizsga is áll. Július 11-ig, még erre is lesz időnk.” Bayer Béla Tehát hétköznap reggel 6.25-től „Határtól határig” címmel tízperces regionális mű­sort sugároz a TV 1, amelyben hétfőtől péntekig más-más vi­déki stúdió jelentkezik adáskör­zetének érdekességeivel, ese­ményeivel. Hetente egyszer pe­dig, szintén tíz percben a nem­zetiségi szerkesztőségek szá­molnak majd be a hazánkban élő cigány, horvát, német, ro­mán, szerb, szlovák és szlovén kisebbséget érintő kérdésekről. A Határtól határig keretében ezen a héten szerdán kerül sor a Pécsi Körzeti Televízió műso­rára, amelyben balatoni hely­zetképet láthatnak „Egy nappal a főszezon nyitása előtt” cím­mel. A változás természetesen nem érinti az esti Regionális híradót, amely továbbra is a megszokott időben, 18 óra 10 perckor jelentkezik hírekkel, in­formációkkal, aktualitásokkal a TV 2 csatornáján. Határtól határig Körzeti televíziók műsora a TV 1-en Rádió mellett... Mint ismeretes - s ez olvas­ható az impresszumban is - „ ... pártoktól független lap” vagyunk, következésképpen részrehajlás „óné”, de hát en­gedtessék meg, hogy kivételt tegyek. Nekem nagyon tetszik ez a párt, aminek ez a neve: „Legitimista Párt”. Hogy a jövő évi választáskor sikerrel szerepelnek-e, fogalmam sincs, azt sem tudom, milyen taglét­számmal tevékenykednek, de nem is ez a lényeg: élénk fi­gyelmemet azzal keltették fel, hogy olyan érdekeseket mon­danak. A minap egy vidéki nagy­gyűlésen - amelyet egy másik párt szervezett - az említett le­gitimisták is képviseltették magukat. Az illető fel is szó­lalt, mert nálunk demokrácia van készülőben, és mindenki azt mond, amit akar. (Én is.) Hogy pártjának törekvéseit elemezze, azt mondotta, hogy vissza kell menni a királyságig, már ami a társadalmi átalakí­tást illeti, amelyben ők - most tessék megkapaszkodni! a magyar királyi miniszterel­nöki tisztségre” - igényt tarta­nak. Tehát a párt már el is dön­tötte, milyen szerepet vállalnak a királyi kormányban. A király kilétéről egyelőre nem esett szó. Hát nem érdekes? A nagy­gyűlés - zömében paraszti - hallgatósága e bejelentés halla­tán meg sem mukkant. A meg­hökkenéstől. Erre nem számí­tottak. Pedig hát... - bár ne fessük az ördögöt a falra - azért olyan nagyúri körökben eléggé nagy a mozgás az utóbbi időkben. Emlékezhetünk rá - a tévé és a rádió is többször beszámolt róla - tavaly vagy a tavalyelőtti őszön Pesten első kongresszu­sukat tartották a hajdani nagy-magyar-kékvérűek. Grófi, hercegi családok utaztak haza látogatóba - némelyik ha­zatelepülési szándékkal: lega­lábbis körülnéznek előbb. Egy idős herceg úr azt mondta: már kitalált magának állást is, még­pedig vadászatokat szerveznek külföldieknek... Az Istenért, nehogy munka nélkül marad­jon. Hanem a közelmúltban újra összegyűlt fővárosunkban egy főúri társaság, elvegyülve a ha­zai elittel. A rádió is beszámolt a Nagy Bálról és az azt meg­előző koktélpartiról, ez utóbbit a királyi vár lovagtermében rendezték meg. Nem is tudtam, hogy a lovagterem és egyálta­lán a vár - ilyesmire is kiad­ható. Alkalomadtán mi is kibé­relhetnénk, nem szükséges ne­künk mindig a Pécsi Vasutas Klub söntésében ácsorognunk. Egyik lap írja az eseményről, hogy egymás után érkeznek a vendégek - köztük „... gró­fok, hercegek, iparmágnások”. Gyönyörű ruhaköltemények­ben, persze... A tudósítónak mindenre kiterjedt a figyelme. Lelkendezve írta: „München­ből megérkezett Géza gróf is.” Amikor ezt olvastam, fölsza­ladtam az emeletre a szerkesz­tők szobájába, hogy megérdek­lődjem Grünwald Gézától, is­meri-e a másik Gézát Mün­chenből, de azt mondta, nem ismeri. Mellesleg sértve érzem ma­gam. Engem nem hívtak meg, igaz, ereimben nem folyik kék vér hanem piros (ajaj, ma ez is baj...), de talán besorolhattak volna az iparmágnások közé. Nekem ugyanis volt egy tulaj­donrészem a Győri Vagon­gyárból - amelyet gyermekko­romban eltitkoltak előlem -, de évekkel később, mondták - sőt, ki is volt írva a porta fölé - hogy „Tied a gyár, magadnak építed...!” Fel is építettem: olyan lett, amilyen. De mégis­csak az enyém volt, még a rám bízott táblán is ez állt, amit má­jus elsején cipeltem végig a vá­roson. Különben pedig készültem a bálra. Már előtte héten megnyi- ratkoztam a borbélynál, besze­reztem magamnak egy szép sö­tétkék garbót egyik pécsi „Pi­erre Cardin Turka Házban”, mindössze 180 forintért. Egy egész éjszaka áztattam jóillatú Komfort öblítőben, a dohos szagot legföljebb fél méterről lehetett érezni. De a meghívó nem érkezett meg. Nem történt semmi, a belépőre szánt hatva­nezer forintot így is eljuttattam a Vöröskeresztnek, tekintettel arra, hogy a bál jótékony célú volt. A nyugdíjamból igazán kivágom azt a nyavalyás hat­vanezret. Legföljebb egy ideig összehúzom magam, beérem napi két marék vattacukorral... Vattacukor hatvanezerért... 4 Új VDN 1993. JÚNIUS 27., VASÁRNAP « i j

Next

/
Oldalképek
Tartalom