Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-03 / 149. szám

1993. június 3., csütörtök új Dunántúli napló 7 Felszámolás után is helyben maradtak az eszközök Kft-k vették meg a mágocsi tsz-vagyonát Harminc-negyven család tart most baromfit a faluban A mágocsi Béke Termelő­szövetkezetet felszámolják, mert képtelen volt az adósságait kifizetni. Az elmúlt év augusz­tusában kezdődött meg az eljá­rás, mára már majdnem minden gazdára talált. A kilábalás csírái-A felszámolás előtti idő­szakban a tagok kilenc kft-t hoztak létre, amelyek gyakorol­ják a tsz teljes tevékenységét - mondja dr. Jámbor Ilona ügy­véd a felszámoló Bross Holding Rt. pécsi irodájának képvisele­tében. - A társaságok működé­sük nem egész egy éve alatt fel tudtak nőni a feladathoz, amit meg kell oldaniuk a későbbiek­ben, és így csírái a térség vál­ságból való kilábalásának. Munkánk során arra törek­szünk, hogy az állatállomány, a gépek, egyéb eszközök helyben maradjanak. A kft-ék által a tsz-től bérbe vett vagyontárgya­kat csaknem teljes egészében a kft-k vásárolják meg. Néhány vagyoncsoport - a halastavak, a szántó, a keverőüzem, az iroda­ház, az üzletek - értékesítése még ezután következik. A felszámoló szervezet terü­leti igazgatója dr. Erdősi Éva véleménye szerint a startvona­lon álló kft-kben adott a lehető­ség, hogy súlyos hitelterheik mellett is életképesek legyenek, működjenek, és amennyiben az agrárpolitika támogatólag for­dul a mezőgazdaság felé, fejlőd­jenek. Kétszázmilliós adósságuk volt Miklóssy Béla a felszámoló biztos helyi megbízottja, a tsz-ben elnök-helyettes volt.- 1992. januárjában jelentet­tünk csődöt, már februárban megkezdődött a csődeljárás. A három egyeztető tárgyalás eredménytelen volt, ezért 1992. augusztusában megkezdődött a felszámolás. A tsz-nek 200 mil­lió forintos adóssága volt. A csőd előtt még megpróbáltuk a kishitelezőket kifizetni, így a 190 hitelezőből 75 maradt. A kecskeméti BOV 1991. augusztusában már 60 millió fo­rint tőkével, és 6,5 millió forint értékű váltóval tartozott a tsz-nek. Akkor írtak az FM-be is, hogy segítsenek nekik, de nem tettek semmit.- Lehet, hogy nem kellett volna a kecskeméti BOV-val üzletet kötnünk, de sokkal jobb árat ígértek, mint a többiek - mondja Miklóssy Béla. - Az is igaz persze, hogy minden egyre drágább lett, a növényvédőszer, a vetőmag, a műtrágya. A szö­vetkezetnek azonnal, készpénz­zel kellett mindenért fizetni, míg a terményeinkért, sokszor hetek, hónapok múlva kaptunk pénzt. A kft-ék megalakulását a csőd bejelentését követően megtartott közgyűlésen a veze­tők kezdeményezték. Arra bíz­tatták a tagokat, hogy hozzanak létre kisebb egységeket. El is indultak ebbe az irányba, de a kft-ék már a senki földjén ala­kultak meg, mert mire összerá­zódtak a csapatok, addigra megkezdődött a felszámolás. Amikor látták .. . Senki nem akarta elhinni a tagok közül, hogy vége, csak ta­lán az árverésen, amikor látták, hogyan hordják széjjel a tsz-va- gyonát. Egykor 780 tagja volt a tsz-nek, a felszámolás előtt már csak 430. Tavaly januárban 100-130 tagnak szüneteltették a munkaviszonyát, aztán munka- nélküliek lettek, és ezt követően folyamatosan a többiek is. A kft-ékben 150-180, legfejlebb 200 ember dolgozik. Valamikor a tsz-nek 1100 te­hene volt. Ma a két kft-ében összesen, ha van 500-550. A háztájiban nevelt baromfi is, a réginek csak töredéke. A 400 kocás sertéstelep a felére csök­kent.- Kilenc-tíz céggel is tárgyal­tunk, hogy hitelezzék meg a növénytermesztést. A bankok is hitegettek bennünket, de nem lett belőle semmi - mondja Miklóssy Béla . - A földeket most a kft-ék bérlik a tulajdono­soktól. A változásnak vannak pozitív hatásai is. A szarvasmarhatele­pen, ha az első osztályú tejet tudták produkálni az már jó volt. Most meg már folyamato­san extra és első osztályú tejet adnak a tejiparnak. De ha a kormányzat nem változtat az agrárpolitikáján, akkor hiába próbálkoznak az emberek, a pi­aci körülmények miatt biztos, hogy csődbe mennek. Mágocs és környéke, fehér folt lesz a térképen, mert se közel, se távol nincs fejlődő ipari üzem.-A tsz felszámolásával je­lentősen megnőtt a munkanél­küliek száma - mondja Sziveri Mátyásné polgármester. - Sőt ebben az évben 150-en már ki­kerülnek a munkanélküli ellátás köréből, és jövedelempótló já­radékot kapnak. Alig néhány éve még jól éltek az emberek. A második gazdaságnak jelentős szerepe volt. Pulykát, sertést és csibét tartottak. Valamikor 350-400 család foglalkozott ez­zel, ma 30-40. A megszűnt csa­ládi gazdaságokat egyelőre semmi nem pótolja. A tsz romjain Tizenegy hónappal ezelőtt alakult meg a Béke tsz-tagjaiból és néhány külső emberből a nagyhajmási szarvasmarhatele­pen a Mena kft, amelynek tagja a nagyhajmási és a mekényesi önkormányzat is. Csak így tud­ták összeszedni az alapításhoz szükséges pénzt.-Megműveljük ennek a két községnek a területeit, és a dol­gozók is ebből a két faluból jár­nak a tehenészetbe - mondja Müller Ferenc, a Mena kft. ve­zetője. - A polgármesteri hiva­talok belátták, hogy jobb, ha munkahelyeket teremtenek, mintha a munka nélkül maradt emberek náluk kopogtatnak se­gélyért. A Mena kft a mágocsi tsz romjaira épült, de amióta léte­zik, megváltozott az emberek szemlélete. Másképp viszo­nyulnak az állatokhoz, ezért jobbak az eredményeink is. Az idei év lesz a legnehezebb. Ha most talpon maradunk, talán van remény, arra, hogy megma­rad a telep. Hosszú időn át a térségben a Bikali Állami Gazdaság és a mágocsi tsz volt a két meghatá­rozó gazdasági egység. Kincses Sándor 1957-ben került a tsz-be, jelenleg erdészként dol­gozik ott.-Mindig is zöld hitelekből gazdálkodott a tsz, nagy volt a pénztelenség - mondja Kincses Sándor. - Aztán a bankok egyik napról a másikra magára hagy­ták. Az utóbbi három évben már szinte semmire nem tellett. Az emberek is egyre kilátástala- nabbnak látták a helyzetet. Egyik napról a másikra nem le­het megváltoztatni valamit. Magam is szeretnék önállóan gazdálkodni. Növénytermesz­téssel kívánok foglalkozni a sa­ját kis egységemben. Javítómű­helyt alakítanék ki, munkagé­pekkel végeznék bérmunkát. Sz. K. Extra minőségű tej kerül ki a szarvasmarhatelepről Két kell egyetlen mondatban Bank(ó) prés? Nincs igazán szerencsénk a nemzetközi bankvilággal? A két csúcsintézmény - a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap - nemrég ismételten takarékos- sági és gazdaságélénkítő lépé­sekre ösztönözte a kormányt. Ezeket a lépéseket pedig árgus szemekkel figyelik más ban­kokban is, hogy eldöntsék, nyújtsanak-e, támogassanak-e Magyarországnak szóló hitele­ket, s ha igen, milyen feltéte­lekkel? Nincs szó másról, csupán a nagyvilág üzleti normáinak megfelelő „bankprésről”. Félre­érthetetlenül a tudomásunkra hozták, hogy ha Magyarország hathatós gazdasági segítséget óhajt, fontolja meg javaslatai­kat. Jacques Attali, a földrész ke­leti felének támogatására létre­hozott speciális pénzintézet, a londoni Európa Bank elnöke fogalmazta meg egyértelműen: „Ha a magyar kormány meg akarja őrizni a pénzvilág bizal­mát, a költségvetést hozzá kell igazítania a nemzetközi előírá­sokhoz és végre kell hajtani a fiskális reformot.” Két „kell” egyetlen mondatban: van miért felszisszenni? Berzenkedhet az önérzetünk, de ettől nem változnak sem a tények, sem a velünk szemben támasztott nemzetközi feltéte­lek. Eldönthetjük persze, hogy nem érdekel minket, merre megy a világ, mi megyünk a magunk útján. Csak arra ne számítsunk, hogy a világ - és benne a bankvilág - fog iga­zodni hozzánk. Higgyünk inkább Margaret Thatchernek, Anglia egykori miniszterelnökének, aki néhány éve mondta honfitársainak: „Az Európába vezető utak furcsa módon szinte kivétel nélkül fel- sebzik a lábunkat. A kényelme­sebbnek látszó utak viszont ki­vétel nélkül rossz irányba visz­nek.” De a világot ma már Ang­lia sem tudja megváltoztatni. Hát még ez a kis Magyaror­szág ... Kocsis Tamás Szolzsenyicin hazaköltözik A Szolzsenyicin-családban eldöntött kérdés a hazatérés Oroszországba, s erre hamaro­san, hónapokon belül sor kerül - jelentette ki Rjazanyban Na- talja Szolzsenyicina, az Egye­sült Államokban élő, világhírű orosz író felesége. Alekszandr Szolzsenyicin felesége azért ke­reste fel az ősi orosz várost, mert férje hosszú időn át Rja­zanyban élt és alkotott, közvet­lenül külföldi száműzetését megelőzően. A Szolzsenyi- cin-család egyébként Moszkva közelében telepszik majd le. Irány az „előszoba”? Keresik a fogódzót Hiábavaló, komolytalan tör- leszkedés vagy újszerű, sokat ígérő megközelítés? Rengeteg, végletesen eltérő értékelés, vé­lemény látott napvilágot az el­múlt napokban Magyarország NATO-kapcsolatairól, illetve arról az új javaslatról, amely úgynevezett ’’társult tagságot” vetett fel az Észak-atlanti Köz­gyűlés minapi, berlini tanács­kozásán. Ilyen fogalom, ilyen megoldás nincs is a nyugati vé­delmi szervezetben, s hiába is erőltetnénk bevezetését - így az egyik tábor érvei. Túl kell lépni az együttműködés eddigi, vi­szonylag szűk szintjén - szól viszont az ellentábor magyará­zata s ehhez a társult tagság kiváló forma lehetne: egyfajta „előszobaként” vezethetné ha­zánkat a későbbi, teljes NATO-tagsághoz. Süketek párbeszéde folyik? Bizonyos szempontból tényleg ez a benyomás támadhat, hiszen hivatalos NATO-fórumok több­ször is leszögezték, hogy formá­lis biztonsági garanciákra Bu­dapest nem számíthat. Kérdéses tehát, reális-e hasonló igénnyel újra és újra előállni. Jellemző, hogy - a szomszédban pusztító délszláv tragédia veszélyeit el­ismerve mégis - visszautasító reagálások születtek a berlini indítványra. (,Jelen pillanatban nem lehetséges” - hangzott pél­dául a diplomatikus bonni meg­fogalmazás.) Hogy a társult tag­ság felvetése mögött milyen ha­zai, politikai kuszaság és el- lentmondás-özön húzódik, az a végeredmény szempontjából mellékes, legfeljebb nyomaté- kosítja, hogy egy ennyire első­rendű nemzeti kérdés kezelése a mostaninál gondosabb egyezte­tést kívánna meg. S a fokozott biztonság igé­nye? A törekvés az „előszo­bába”? Ez voltaképpen teljesen érthető. Nem véletlen talán, hogy más kelet- és közép-euró­pai fővárosokban is keresik a fogódzót: Varsótól Kijevig és Szófiáig jónéhány kezdemé­nyezésnek lehetünk tanúi. Ám arra ott is, nálunk is vigyázni kellene, hogy e koncepció alapja ne a kirekesztés legyen. Ne feledjük, Európa biztonsága ma már oszthatatlan: ezt a NATO alapelvei is mindmáig világosan tükrözik. Szegő G. Csődmenedzserek kerestetnek Nagyon kemény szakmai és pszichológiai vizsgán kell túljutni Az Állami Vagyonügynök­ség megbízásából, a PRI-MAN Kft. szervezésében már tavaly októberben megkezdődött a csődmenedzserképzés. 1992- ben majdnem hatvanan szerez­tek különleges ismereteket a tanfolyamokon. Az idén újabb jelentkezők kezdték meg ta­nulmányaikat, egy csoport most május végén végzett, és továb­biak indulnak még az év folya­mán. A hallgatók közé nem köny- nyű bekerülni. Nagyon kemény szakmai és pszichológiai vizs­gákon kell túljutnia annak, aki azt hiszi, hogy belőle eredmé­nyes csődmenedzser lehet. Pe­dig a jelentkezők amúgy sem kezdők a gazdasági életben, rendszerint van már egy-két diplomájuk, beszélnek néhány világnyelvet, és többnyire saját vállalatukat, vagy másokét irá­nyítják már egy ideje. A tavaly végzett hallgatókat 300 érdeklődőből választották ki. A felvételnél szempontnak tekintik a szakmai alapképzett­ség és a gazdasági életben való jártasság mellett, hogy az illető képviselje az Állami Vagyo­nügynökség privatizációs érde­keit, ráadásul képes legyen gyorsan dönteni akár súlyos válsághelyzetekben is, jó idegei legyenek a konfliktusok elvise­léséhez, és olyan vezető egyéni­ség legyen, aki képes keresztül­vinni szándékait. A tanfolyamokon főleg a gyakorlati élet helyzeteivel és teendőivel ismertetik meg a résztvevőket a tapasztalt hazai és külföldi szakértők. Átfogó képet kapnak a privatizáció alapvelveiről és módszereiről a csődmenedzseléshez kapcso­lódó jogi, közgazdasági, piaci, és gazdálkodási tudnivalókról. Esettanulmányokat folytatnak a jellegzetes veszély- és válság- helyzetekben való eligazodás készségének fejlesztéséhez. Nem kétséges, szükségük van rá. Mert a csődmenedzser­nek - akit hozzáértők szerint he­lyesebb lenne inkább válság­menedzsernek nevezni - a nor­málistól eltérő helyzetben kell megoldani a feladatokat. Ebben látják egyik döntő okát is an­nak, hogy miért nem a vállala­tok eredeti vezetőire bízzák az esetek egy részében a csődme­nedzselést. Pedig az tűnne logi­kusnak, hogy olyan ember vi­gye az ügyeket, aki a legjobban ismeri. Bár ez ellen gyakran érvelnek úgy, hogy miért bíznák pont azokra, akik csődbe vitték a cé­get, de azt azért egyre többször elismerik, hogy a csőd nem mindig az adott vállalat vezeté­sének alkalmatlansága miatt következett be. Ami miatt a csődmenedzse­rek úgy vélik, ők alkalmasab­bak a vállalat ügyeinek rende­zésére, az az, hogy speciális tu­dással rendelkeznek. Őket kife­jezetten rendkívüli helyzetek megoldására képezték ki. Ma, ha egy csődmenedzser kézbe kap egy vállalatot, szám­talan teendőt kell egyidejűleg és nagyon gyorsan elvégeznie. A folyamat a cég átvilágításával kezdődik, képet kell kapni a vállalat pénzügyi helyzetéről, adósságáról és hitelezőiről. Meg kell ismerni a cégen belüli viszonyokat és azt is, hogy a ko­rábbi vezetők készek-e együtt­működni a csődhelyzet megol­dásában, az átalakulás és a pri­vatizáció előkészítésében, és vannak-e olyan szakértők házon belül, akiknek a támogatására lehet számítani. Meg kell kez­deni a puhatolózást a hitelezők körében, hogy látni lehessen, milyen esélyek vannak az egyezségre. Mindemellett hozzá kell látni a vállalat átala­kulásának előkészítéséhez és a privatizációs elképzelések ki­dolgozásához. Mindennek nagyjából egy­szerre kell megtörténni még­hozzá úgy, hogy közben a válla­lat működni is tudjon és az em­berek se veszítsék el reményü­ket és munkakedvüket. Nyil­vánvalóan kemény tárgyaláso­kon kell megtalálni a megegye­zés lehetőségeit a hitelezőkkel, és ha sikerül az egyezség, már „csak” meg kell valósítani. Hogy ez mennyire nem könnyű, azt jól érzékeltetik egyes szak­értői vélemények, amelyek sze­rint a csődbejutott vállalatok 10 százalékánál sem biztos, hogy sikerül valóban kilábalni a csődből, és amelyeknek sikerül is, azoknál sincs biztosíték arra, hogy hosszabb távon is képesek fennmaradni. A válságmenedzser tehát egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben, ő az, aki szembenáll a hitelezőkkel, rá van bízva a vállalat vagyona, amit, még ha lehet, gyarapítani is kellene, de a vagyonvesztést mindéképpen köteles megaka­dályozni. Működtetnie kell a céget, hangot kell találni a vállalat dolgozóival, hogy együtt tudja­nak működni, és utoljára, de nem utolsósorban, meg kell fel­elnie a tulajdonos, az állam kí­vánságainak. Ezek nemcsak nagyon nehéz, de Magyarországon meglehető­sen új feladatok is. Ezért azok, akik már némi jártasságot sze­reztek, megalakították az Első Magyar Csőd- és Válságmene­dzserek Egyesületét, amelyben gyakorló és kezdő válságme- nedszerek cserélik ki tapasztala­taikat. Peredi Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom