Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-24 / 168. szám (170. szám)
10 uj Dunántúli napló 1993. június 24., csütörtök Emlékek a régi pécsi színházról A Zrínyi utcai lakás meghitt csendjében, albumot lapozgatunk az egykor népszerű színészházaspárral, Papp Istvánnal és Fesztoráczy Katóval. Emlékeket idézünk a régi pécsi színházi életéről.-Mikor lettél pécsi színész? — kérdeztem Papp Istvántól.- Pályakezdőként kerültem először ide, Jakabffy Dezső színtársulatával, a cseretársulati (staggione) rendszer idején, 1940-41-ben. Majd 1945-ben Székely György társulatának lettem tagja. Rajongtak érte. Rendezői képességét, emberségét, és főleg tudását dicsérték. Akkor már lassan normalizálódott a helyzet, a város feléledt, a Király utcában újra döcögtek a villamosok, kinyitott a Pohli-csemege.A nézőtéren már civilek ültek.-Milyen darabban léptél fel akkor először a Pécsi Nemzeti Színház színpadán ?- Az Éjjeli menedékhelyben, Maxim Gorkij drámájában. Az előadás érdekességeként megjegyeztem, hogy a vándor Luka és a tüdőbeteg Anna szerepében együtt játszott Almássy Judit és az azóta elhunyt Zách János, ők a ma hazai és nemeztközi sikereket halmozó rendező, Zsám- béki Gábor szülei.- Minek volt akkoriban a legnagyobb sikere?- Marcel Achard: A kalóz című színdarabjának, melyet a szerző műfajilag „hollwoodi mesének” jegyzett. Székely György rendezte. „Új technikát, levegőt, különleges mesét ragyogtat a francia író műve. A kalóz modem, poé- tikus darab Győry János tiszta, lírai fordításában. Külön érdekessége az előadásnak, hogy a fordító és a zeneszerző Maros Rudolf, pécsiek ...” - írta a korabeli kritikus. Székely György - talán elsőként vidéken - kamaraszínházat hozott létre a Pannónia Szálló nagytermében.- „Halálból életbe” - ez volt a gyűjtőcíme a nyitóestnek - folytatta a visszaemlékezést Papp István -. Két egyfelvoná- sost adtunk elő. Madách Imre: A civilizátor-ában Náday Pali játszotta a sváb civilizátort, én voltam Magyar Miska. Sokkal érdekesebb volt az est második része. Villon Nagytestamentumát dramatizálta, bontotta sze- mélyekre-alakokra és állította színpadra Székely György. Egy évadnyi távoliét után 1947-ben Papp István Kálmán Imre Ördöglovasában lépett Pécsett ismét színre, a bécsi titkosrendőr, Pfleiderer komikus szerepében.- Anina, a szubrett, neje Fesztoráczy Kati volt. Az ugri- bugri naturburs Károly herceg a friss diplomás, „szilfid” Györffy György, a későbbi „korpulens” jelemszínész. Ugyancsak az Akadémiáról jött Velencei István, aki Metternich kancellárként intrikált Sándor gróf, az Ördöglovas ellen, akit Benkő Béla alakított. Szerelme, a szelíd szép Leontine hercegnő is új művésznő. Neve: Szendrey Ilona. Városunk hamar megtanulta nevét, hiszen egy széphangú, sokoldalú tehetséget jelentett, aki prózában, operettben, sőt később operában is jeleskedett. Akkor, amikor tagja lett a társulatnak a kiváló énekes, Róna Dezső. Ő addig-addig szervezett, ügyeskedett, amíg a színház műsorra tűzte Gounod operáját, a Faustot. Mefisztó természetesen Róna, Faust Benkő, Margit Szendrey Ilona, Siebelként pedig Bázsa Éva lépett színre. Még egy jelentős színésznőt ismert meg Pécs ebben az évadban. Móricz Zsig- mond Boszorkány c. művében a címszereplő a nagy író lánya, Móricz Lili. Partnere pedig Bessenyei Ferenc. Az emlékalbumot lapozgatva újabb nevek tűnnek fel. Az egyik hamarosan nagy név lett a pécsi színházi életben: Lendvai Ferenc.- Lett itt főrendező, sőt igazgató is. Ebben az évadban, többek köztöt, az Esernyős királyt állította színpadra. Számomra feledhetetlenül. Én voltam a címszereplő - emlékezik vissza Papp István. - A másik hasonlóan figyelemre méltó új név: Horváth Jenő. Az ő ötlete volt a tájszínház, a falvak színházi kultúrával való ellátása. És sorolja Papp István az évad bemutatóit:-Színre vittük Vörösmarty költői játékát, a Csongor és Tündét. Nagy sikert aratott Seribe darabja, az Egy pohár víz, és a többi vígjáték: Az ördög nem alszik, Kihajolni veszélyes, a Csúnya lány - Bázsa Éva jutalomjátékaként. Krimit is játsztottunk, Agatha Cristie világhírű Tíz kicsi négerét. A Csipetkében, Fényes Szabolcs zenés játékában ismerhette meg a pécsi közönség először Zenthe Ferencet. Ő is Pécsről indult a film és a főváros meghódítására. Pályakezdőként is megcsillogtatta egyéniségének rokonszenves vonásait. És ne feledkezzem el a Székely-színház legnagyobb operett-sikeréről! Ábrahám Pál Bál a Savoyban című darabja nemcsak fülbemászó muzsikájával, de friss, ötletes cselekményével is vonzotta a közönséget. A kritika dicsérte a díszlet- tervező - Ütő Endre - pompás színpadképeit, nemkevésbé a szereplők játékát és kitűnő táncát. Bázsa Éva és Solymossy Imre szteppelő kettőse^ „világ- szám”-ként hatott. Ábrahám operettjében színrelépett még két Ábrahám: az Ábrahám ikrek. Egyformaságuk sok helyzetkomikumot szült. Ezt ki is használta a rendező: Papp István, akivel remélem, még lesz alkalmam emlékezni a régi pécsi színházi életre. Dr. Nádor Tamás Magyarok a világkiállításokon Van mit folytatnunk, derül ki az eddigi világkiállítások „éremtáblázatából”. Bár a medálok számáról nem készült az olimpiákéhoz hasonló ponttáblázat, a magyaroknak nincs szégyenkezni valójuk. Az első londoni világkiállítást 1851-ben szalagcímekben harangozta be a világsajtó. „Látnivaló temérdek" - írta első oldalán például a Vasárnapi Újság. A gőzgépek és gőzmozdonyok, acélágyúk és áramfejlesztők között szerényen húzódott meg a magyar Fischer Mór standja. A Herenden készült kínai hatású, virágos, lepkés étkészlet az angol királynő tetszését is megnyerte, azóta ismeri Viktória-mintás- ként a világ a pompás herendi szervizt. A londoni ipari kiállítás után 1855-ben a párizsiak művészi világkiállítást szerveztek. A herendi porcelán újabb babérokat szerzett, mellettük láthatták az érdeklődők a Ganz Ábrahám budai műhelyében készült ké- reggöntésű vasúti kerekeket is, ami akkor műszaki újdonságnak számított. A világ-megmérettetésnek 1862-ben ismét London adott otthont. A magyar kiállítók között volt a textilipar képviseletében Goldberger Sámuel és bemutatta utazóóráját Králik Sándor órásmester is. Öt évvel később ismét Párizsra figyelt a világ, az 1867-es seregszemlén ott voltak az Óbudai Hajógyár úszóművei is, a Szajnán pedig a Hableány nevű gőzösnek volt számos csodálója. A császárváros, Bécs, 120 esztendővel ezelőtt Jedlik Ányos révén ismerhette meg a villámfeszítő-telepet, vagyis a négyszeres feszültséget előáállító kondenzátort. A század fordulóján, 1900-ban, a leggyakorlottabb világkiállítás-rendező, Párizs ismét kitett magáért. Az egyik vásári „tudósító” Heltai Jenő a következőképpen méltatta hazánk első, önálló bemutatkozását: „A hatalmas nemzetek e hatalmas versenyében a kis Magyarországot is észre fogják venni, és az elismerés pálmájából a magyaroknak is jut majd egy jól megérdemelt ágacska. ” St. Louisban nemcsak világ- kiállítás, hanem olimpia is volt 1904-ben: az Amerikán kívüli országok pontversenyében Magyarország sportolói a másodikok lettek, Halmay Zoltán úszó két aranyérmet is szerzett. Aki járt Barcelonában az olimpián, láthatta az 1929-es világkiállítás néhány szép építményét, például a diadalívet is. A magyar képzőművészek soha nem tapasztalt elismerésével zárult az expo kulturális tárlata: a világkiállítás aranyérmét Ivá- nyi Grünwald Béla kapta. Brüsszelben először 1935-ben volt világkiállítás, ahol a magyar pavilon - több más nemzetéhez hasonlóan - csak a hivatalos megnyitó után két nappal készült el, ennek ellenére a Tokaji Bárban rendezett élelmiszer bemutató óriási sikert aratott. A második világháború utáni első világkiállításnak ismét a belga főváros adott otthont. 1958-ban ott kapott nagydíjat a Heller-Forgó-féle hűtőtorony. A későbbi világkiállításokon - egészen 1992-ig - nem volt önálló magyar bemutató. Tavaly Sevillában az expo egyik legnagyobb építészeti szenzációja a Makovecz Imre tervezte héttomyú pavilon volt. sz. m. Honismeret, hazaszeretet Szederkény évkönyve Minden nyelvben vannak olyan fogalmak, amelyeket szóban kifejezni nagyon nehéz. Mégis meg kell tenni, hisz a mindennapi életben néha beszélni kell róla. Ilyen fogalom a hon és a haza szavak tartalma is. Ezek azok a szavak, amelyeket elsősorban érezni kell, illetve csak érezni lehet. Ugyanakkor a kettő összefügg egymással: szeretni csak azt lehet, amit ismerünk is. A hazaszeretet alapja is a hazának, a honnak a megismerése. Ezek a gondolatok támadtak benne, amikor kezembe vettem honismereti munkássága révén már jól ismert Ravasz Jánosnak újabb - igen jelentős és értékes munkáját, az általa szervezett Szederkényi Honismereti Egyesület legújabb évkönyvét, amely például szolgálhat ilyen jellegű munkát végzőknek, a szülőföldhöz, a hazához elszakíthatatlan szálakkal kapcsolódó kutatóknak. Maga az Évkönyv máltó folytatója az elmúlt évben, májusban megjelent első kötetnek, és ha ez a munka ilyen formában folytatódik, Szederkény és környéke igen értékes forrásanyaggal rendelkezik a jövő kutatóiszámára. Az Évkönyv - feladatának megfelelően - különböző műfajú tanulmányokat, cikkeket tartalmaz, illetve ad ízelítőt Szederkény irodalmi, zenei és képzőművészeti történetéhez. Igen magas tudományos igényeket is kielégítő tanulmányban mutatja be Lóczy László Szederkény és környékének éghajlatát és vízrajzát. A jövő történészei, néprajzosai számára nagyon fontos adatokat ment át Hoffmann Ottó Szederkény-Nyomja község határainak földrajzi nevei című tanulmányában. Ebben olyan adatokat rögzít, amelyek - ha meg nem mentjük a tudomány számára - könnyen elfelejtődnek. Ugyanígy a jövő számára menti meg Ravasz János és Wild Katalin a néprajztudomány számára a naptári évhez fűződő helybeli szokásokat, valamint a szederkényi és a nyomjai német közmondásokat. A szederkényi Bősz család és a nyomjai Witzl család családfája a XVIII. századi innopuláció érdekes színfoltja. Ravasz Gyöngyvér olyan neves embereket mutat be, akikre méltán büszke a szülőfalu. Sorrendben az első Püsky János, aki 1597-ben született Szederkényben, és 1657-ben halt meg mint török uralom alatti Kalocsa érseke, egyben győri püspök Győrött. Ott van eltemetve a püspöki székesegyházban. Ő volt az, aki a Cromwell-féle egyházüldözés elől menekülő Lynch Walter ír püspököt befogadta. Ennek révén került a győri székesegyházba az a Mária kép, amely 1697. március 17-én - amikor írország- bann az angol hódítók szörnyű kegyetlenséggel gyilkoltak, könnyezett. A kép ma is a győri székesegyház egyik legértékesebb kegytárgya. De Szederkényben született Aigl Pál neves pécsi kanonok is, akinek híres egyháztörténeti könyve ma is a pécsi egyházmegye egyik legfontosabb forrásgyűjteménye. De a legújabb kor is kitermelte a maga büszkeségét: Prof. Dr. ing. Gallus Rehm, a stuttgarti műszaki egyetem építészkarának volt dékánja, a budapesti műszaki egyetem tiszteletbeli doktora is itt született 1924-ben, és innen került a történelem viharában Németországba. És ilyenkor elgondolkodom: hány világhíresség, tudós került el innen, illetve lett tudóssá nyugaton. Nagyon gazdagok vagyunk mi, hogy így tudjuk osztogatni szellemi értékeinket. Sas Dezső Szent Mór kantatája, Koch Valeria magyar és német nyelvű veresei, Gisella Hoffmann, Leo Koch írásai, Korda Béla, Kunitz Emil, Prell Oszkár, Rónai Dénes rajzai, festményei teszik színessé az Évkönyvet. Külön tanulmányt érdemelne Schilblhut Eduard müncheni reáliskolai igazgató levele Ravasz Jánoshoz. Ebben egy 1944. november 24-én kisgyermekként, a szervezett kiürítés (tehát nem a későbbi embertelen kitelepítés) során Németországba szakadt, és ott felnőtt mélyen érző férfi gondolatai a szülőföld, a haza, az otthon és a történelem okozta fájdalmak körül késztetik tovább gondolkozásra az elmúlt évtizedeket átélt, hasonló problémákkal küzködő gondolkodót. ■sk Összegezve: értékes és a történelemben időtálló munkákat állít össze Ravasz János ebben az Évkönyvben. Remélhetőleg lesz méltó folytatója ennek a szép munkának. Dr. Rajczi Péter Az Árpád-ház dénárai Most, hogy megjelennek pénzforgalmunkban a Magyar Köztársaság feliratú új 5, 10, 50 és 100 forintos érmék, érdemes talán kissé megidézni a múltat, hogy milyenek is voltak az ősi pénzeszközeink. % Az első pénz, amit István királyunk német mintára bajor vésnökökkel készíttetett, a 21 mm átmérőjű, 1,26 gramm súlyú ezüstdénár volt. Egyik oldalán Lancea Regis (a király lándzsája) felirat fogott körbe egy felhőkből kinyúló, lándzsát markoló kezet, felette, középen egyenlő szárú kereszt, míg a másik oldalon a Regis Civitas (a királyi székváros) írás volt olvasható, Karoling-típusú templommal, tornyán az előbbivel azonos kereszttel. A díszítés és a szöveg világosan utalt a királyra, székvárosára és egyúttal arra, hogy ott található a pénzverőhely is. Ezek a dénárok még csak a királynak, hazának tett szolgálatok elismeréseként szerepeltek, tehát pénzforgalmi jellegűek, értékük nem volt, illetve csak annyiban, hogy ezzel fizették Szent István testőr-zsoldosait. Fizetőeszköznek csupán az ezután hamarosan, másodszorra vert Szent István-i pénzeket használták, - ezek 16 mm átmérővel kisebbek voltak az első pénzeknél, súlyuk is csak 1,76 grammnyi, viszont Európa országaiban szívesen elfogadták őket. Feliratuk: STEPHANUS REX (István király) a keresztjellel, míg a másik oldalon is kereszt volt látható, a REGIA CIVITAS (a király városa) írással. Magyar ötvösök készítették már, s fontos jellemzőjük a magyaros ponctechnika. Vagyis a mester véső helyett egy-egy ütéses poncoló szerszámot használt, s elengedhetetlen kellékként szerepelt a díszítésnél a körbe futó gyöngykarika. Egy bizánci aranyat 40 ezüst dénár tett ki, ami jól jellemezte a pénz kiváló finomságát, kiviteli jóminőségét. * Péter és Aba Sámuel pénzei PETRUS REX (Péter király) és SAMUEL Rex (Sámuel király) valamint PANNÓNIA felirattal méretre súlyra, értékre az előbbiekhez hasonlóak voltak. Az ANDREAS REX és REGIA CIVITAS (András király és a király városa) feliratú I. András érmék napsugaras, magyaros ornamentikával ékesek, Salamon pénzein viszont, - bár szintén kisméretűek és az vonatkozik a hátlapi jelre is, - újdonság a vízszintes írásvezetéssel kivitelezett PANNÓNIA írás, fent előzőkként kis egyenlő szárú kereszttel. Ez aztán jól megkülönböztette a magyar dénárokat az egyéb európai érméktől, sőt, volt olyan „András dénár” is, ahol teljes alakos király-ábrázolást is használt a pénzverő mester. I. Géza és Szent László érmeinél visszatér a legelső dénárforma, a belső gyöngykörben emberábrázolással is. A méret később mindenütt 16 mm-re változik, az egyik oldalon „Golgota-keresztekkel”. Jellemző erre a korra a pénzek évenkénti kötelező beváltása, azaz évente vertek új pénzt, s csak ezeket lehetett a tárgyévben használni. így jött divatba a„lucrum camerae” a kamara haszna, mint az állam egyik fontos bevételi forrása. A CAIMAN RE, (Könyves Kálmán király) feliratú első dénárok megint nagyok, ám nála is hamarosan a közönséges használat a kisebb, 11 mm-es darabokra korlátozódik. Az obulusok, a féldénárosok III. Béla pénzei, MONETA jelzéssel. Uralkodása idején, 1172 után új pénz kerül forgalomba, 25 mm-es nagyságban a „vörös rézpénz”. Ponc-technikája páratlan szép. Az egyik oldalon kettőzött király-alak kétoldali függős abroncskoronával, míg a másik oldalon Mária látható a Gyermekkel. Vitathatatlanul tükrözi a bizánci hatást, mely az akkori politikának is jellemzője volt. A dénárnál vékonyabb ezüstlemez-anyagból készült, IV. Béla király féle úgynevezett BRACREATA pénzeknél ugyancsak érezhető a keleti hatás, de lovas király-ábrázolások, bástyás, tornyos jelenetek, állatmotívumok, mellett keresztek, templomok, angyalok is szerepelnek az érméken. IV. László és III. András, azaz az utolsó Árpádok idejében nagyobb mennyiségű külföldi pénz is feltűnik hazánkban, így többek közt a „friesachi dénár” és a „bécsi fillér”. A „báni dénár” 1255 után jelenik meg itthon. Ezt Szlavóniában verték, de szívesen elfogadták Havasalföldön, Moldvában is. A tőle eredeztethető „báni” ma is aprópénze Romániának. Átmérője 15 mm volt, egyik odlalon MONETA B. REGIS SCLAVONIA (Béla király szlavóniai pénze) a felirat, míg a hátlapon kettős kereszt alatt két koronás fej látható a Nap és a Holddal. Az Árpádház „Utolsó aranyágacskája” III. András 11 évnyi országlása alatt az érmék 11 és 8 mm-esek voltak díszítésük „labarum”-os, (uralkodó pálcás) király, országalmát tartva kezében, - a koronás király-fő és madár-figura váltakozva jelenik meg rajtuk. Rozsnyói György A í > t l