Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-23 / 167. szám (169. szám)
1993. június 23., szerda oj Dunámon napiö 7 A szénbányában végzett radongázmérések negatív eredménnyel végződtek Fotó: Läufer A szénbányászokat nem fenyegeti a sugárveszély Az emberi jogok kimentek a divatból? Legnagyobb közös nevező Fogolyszöktetés helikopterrel A köd hiúsított meg egy újabb helikopteres fogolyszök- tetési kísérletet Franciaországban. A banda a Tours városától nem messze lévő Saint-Maur börtönből akarta kiszabadítani az ország egyik leghíresebb bűnözőjét. Ezt a reggeli séta idején akarta megvalósítani, ám a köd miatt a gép nem ért a helyszínre időben, s a rabok is hamarabb bevonultak a börtön udvaráról. A szöktetésre váró rab, Michel Vaujour többrendbeli fegyveres rablásért tölti 15 éves büntetését. A sokszoros bűnöző már többször szökött meg, s q volt Franciaországban az első, akinek ez 1986-ban helikopterrel sikerült. Nem féltem a Guttenberg- Galaxist! Az írásos, nyomtatott, avagy a papírkultúra a „Guttenberg-Galaxis” végét jósolják. Friss tapasztalatom ellentmond ennek. % Megvettük a lakásunkat. Majdnem nyolc évig tartott a folyamat. Kérvények, bizonylatok, igazolások, engedélyek, jóváhagyások, hozzájárulások tucatjait küldtük és kaptuk. Mennyivel egyszerűbb volt mindez 40 évvel ezelőtt. Egyetlen papírdarabra sem volt szükség nagy bérházak (állami) tulajdonba- vételhez. Esetleg valami könyvben megemlékeztek róla. Akkor féltettem a Gut- tenberg-Galaxist! A haladás azóta olyan kifejező, hogy minden bizonnyal megerősödve éli meg a századfordulót. K. T. A. Hátába kapta a golyót A svédországi Helsingborg- ban vasárnap hajnalban lelőttek egy 23 éves menekültet egy szerb magántulajdonban lévő éjszakai szórakozóhely előtt. A szerb nemzetiségűnek feltételezett áldozat a hátába kapta a golyót, egészen közelről. A kórházi jelentések szerint jelenleg súlyos, de stabil állapotban van. Svédországban az utóbbi napokban fokozódó ellenségeskedés jelei mutatkoznak a helyi volt jugoszláv nemzetiségek között. Több alkalommal bombatámadást kíséreltek meg különböző klubok ellen. Az UDN 1993. június 14-i számában megjelent cikkének tárgya a bányákban keletkező és belélegezhető szállóporok radioaktivitásának, illetve ezek okozata, a tüdőrák kérdése. A cikkben nyilatkozó kutató munkájára hivatkozva megállapítja, hogy sugárexpozíció veszélye a Mecsek-vidéki szénbányákban is fennáll. A felvetett problémát - az említett cikkben szereplő kutatón kívül - mások,s mi is vizsgáltuk. Bizonyára nem érdektelen, ha e vizsgálatok eredményeit is megismeri az újságolvasó. A korábbi évek vizsgálatait és azok megállapításait 1989-ben összegeztük és újabbakkal egészítettük ki. Ennek nyomán született tanulmányt az Egészségtudományé, szakfolyóirat 1990. évi 3-4. számában publikáltuk. Jelen tömöntvé- nyünk lényegében e tanulmány egy részére épül. A szénbányászati porok radioaktivitása A szénbányák kezdeményezésére a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) kővágóörsi laboratóriuma 1962-ben vizsgálta a szénbányák keresztvágataival harántolt liász-formáció főbb geológiai rétegeiből vett több mint száz kőzetminta sugárzóanyag-tartalmát (U %). A vizsgálati eredmények - a laboratórium jelentése szerint - megegyeznek az átlagos geológiai rétegsor eredményével. Ugyanebben az időszakban a szénbánya-üzemekben végzett radongáz-mérések negatív eredménnyel záródtak. A MÉV 1980-ban Pécs- és Zobák-bányaüzem vágattérségeiben leülepedett szén- és meddőporok urán-, radium-, tórium- és káliumtartalmát ellenőrizte. A MÉV a vizsgálati jelentésében közölte, hogy az öt porminta mért értékei érdemben nem térnek el a földkéreg átlagos értékeitől; így ezek munkahigiénés veszélyt nem képezhetnek. 1980-ban és 1981-ben mérték Pécs-bányaüzemben a bányalevegő radon- és toron-bomlás- termékei koncentrációját 52, illetve 53 esetben. A vizsgálatok eredményeit ismertető szakcikk (megjelent a Munkavédelem c. szaklap 1983. évi 4-6. számában) szerint mindkét bomlás- termék koncentrációja a lakószobák természetes dózisa nagyságrendjébe esett. Járványtani vizsgálatok A következőkben a porok ra- dioktivitására kapott mérési eredményeket az inhalált porok okozatának vizsgálatával igyekeztünk megerősíteni, esetleg kérdésessé tenni. E vizsgálatainkban a KSH Baranya Megyei Kirendeltsége, 1980 és 1988 évek közötti 100 hónapos, halálozási adatnyilvántartására támaszkodhattunk. A statisztikai elemzés során meghatároztuk az elhunyt szénbányászok halálozási okai közül a tüdőrák relatív gyakoriságát és ezt szembeállítottuk egy kontrollanyag azonos tartalmú mutatójával. A kontroll anyag - az elhalt szénbányászok összetételének megfelelően - 40 évesnél idősebb, egykoron fizikai foglalkozású, a szénbányászokkal azonos időszakban elhunyt, nem-bányász férfiakból állt. Az elhunyt és megfigyelt szénbányászok száma 1517 és a kontrollanyag esetei száma 6031 volt. A tüdőrák gyakorisága a volt szénbányászok körére 6,4 %-osnak és a nem bányászok körére 9,2 %-osnak adódott. A „szénbányászok előnyére billenő” jelentős eltérés okának felderítése vizsgálatot igényel, illetve érdemelne. A következőkben - az előző megfigyelés kiegészítésére - analizáltuk a tüdőrák gyakoriságát az elhalt rákos szénbányászok és rákos nem bányászok körére vonatkozóan. A vizsgálat időszakában rákos megbetegedés miatt elhunyt 240 szénbányász közül 97, és 1374 nem bányász közül 537 halt meg tüdőrák következtében. A tüdőrák gyakorisága az első esetben 40,4 % és a másodikban 40,5 % volt. A mutatók megegyező értékei azonos tüdőrák-gyakoriságot valószínűsítenek a két kollektívában. Következtetés A liász-szénbányászati szállóporok radioaktivitásának mérési eredményei és a volt szénbányászok halálozási adataira alapozott járványtani vizsgálatok statisztikai mutatói ismeretében e cikk címe szerinti kijelentés tehető, vagyis az, hogy a Mecsek vidéki szénbányászok egészségét, munkahelyi porex- poziciójuk révén, tüdőrák-veszélyeztetés nem fenyegeti. (Esetleges félreértések elkerülésére megjegyezzük, hogy az ismertetett kérdéstől független és vitathatatlan a szénbánya-üzemekben fennálló szilikózisveszélyeztetés körülménye.) Dr. Vékény Henrik Dr. Kádas István Az emberi jogok kimentek a divatból? - hangzott a némiké- pen véleményt is sejtető kérdés Butrosz Gáli ENSZ főtitkár saj- tóértekzeletén a kérdéskörrel foglalkozó bécsi nemzetközi értekezlet kapcsán. A tapasztalt diplomata „leütötte a labdát”: éppen a konferencia bizonyíthatja, hogy a világszervezet milyen fontosságot tulajdonít a témának. Nehéz is lenne megfeledkezni róla, amikor az elmúlt évben 125 ezer panaszos beadvány érkezett az ENSZ genfi emberi jogi központjához (1991-ben még „csak” 43 ezer) s ez idő alatt negyvenkétmillió embert kényszerítettek, akarata ellenére otthona elhagyására. Ezért vetődött fel, hogy a világ- szervezet nevezzen ki főbiztost az emberi jogok védelmére: létesítsen valamilyen Nemzetközi Törvényszéket a jogsértők elítélésére: tegyenek hatékonyabb megelőző intézkedéseket. Hány országot érinthetnek ezek a lépések? A bécsi konferencia alkalmából feltérképezték a 182 ENSZ tagállamot, három részre osztva azokat:. 1. Ahol lényegében nem találni kivetnivalót, 2. ahol a jogok Nagyszabású és összehangolt akció keretében az olasz rendőrség kábítószercsempészeket ért tetten és tartóztatott le, köztük egy magyar nőt is. Lefoglaltak 12 kiló tiszta kokaint, mintegy 5 milliárd líra értékben, amelyet Argentínából érkezett A pécsi Aidinger János utcai buszemgálló mögötti vadkenderes kellős közepén állok. Úgy tűnik a száraz, aszályos év nem tud ártani a „közkedvelt kultúrnövénynek”, a díszpéldányok elérik akár a méteres magasságot is körülöttem. Kezemben a városszerte osztogatott szórólap, bizonyára a közeli gyógyszertárból kijövet szórták szét, hadd okuljon belőle az arrajáró. A parlagfű, azaz a vadkender okozta szénanátháról és annak megelőzéséről informálta a széles közönséget a címlapon színes melléklettel is ellátott tájékoztató. A parlagfű kötelező irtását Pécs közigazgatási területén önkormányzati rendelet mondja ki. „Irtsuk a legveszélyesebbet, a parlagfüvet!” - zárult harcias hangvétellel a szórólap. csupán részlegesen érvényesülhetnek, 3. ahol egyértelmű jogsértés uralkodik. Az első kategóriában alig több, mint harminc ország szerepel (jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy hazánk is ide soroltatott), míg a harmadik osztályba utasították a világszervezeti tagok csaknem felét, jelezve a komoly bajokat. A csalódottság azzal is kapcsolatos lehet, hogy a hetvenes évektől a Nyugat határozott emberi jogi kampányt folytatott, nem eredménytelenül, a Szovjetunió és akkori szövetségesei ellen, jóllehet saját harmadik világbeli barátaival szemben elnézőbb volt. A hidegháború befejeződésével most már egyértelmű lehetne a kép, de nem az. Gazdasági és politikai meggondolások ütköznek a morálisokkal s a kérdések kérdése - ez Bécs visszatérő problémája is - hol az egyes államok szuverenitásának illetve - a durva jogsértések esetén - a nemzetközi ráhatás, ha úgy tetszik a beavatkozás határa? Bécsben természetesen kompromisszum várható, de milyen jellegű? Réti Ervin csempészek próbáltak behozni a fiumicinói repülőtéren. Az egyik római letartóztatott egy magyar állampolgár. A 40 éves nő az egyik kokainküldemény átvevője lett volna. A csempészbanda többi tagja venezuelai, argentin és olasz. Hát akkor, halál a vadkenderre, amíg a természetvédők véletlenül védetté nem nyílvánítják! Virágzása júliustól-ok- tóberig várható, ha megéri épségben! De miért ne érhetné meg, hiszen a közterület nem tudni kinek a tulajdona. A pécsi Parképítő Vállalathoz nem tartozik, a Városgondnokság csak azt kezeli, ami műszakilag át volt adva. Gazdája nincs terület, de csak pillaantnyilag, hiszen a Város- gondnokság pályázatot írt ki az önkormányzat kezelésében levő parlagfűves területek kaszálására, vegyszeres irtására és tereprendezésre. Az irtás kezdeteként július 15-ét jelölték meg. Mi pedig addig mit tehetünk? Drukkolunk a vadkendemek, hogy addig ne virágozzék! Bandi András Magyar nő a római csempészbandában Kinek kell a vadkender? „Bizalmi” trógerok Ausztriában Drágább a megélhetés - „olcsóbb” az elektronika Miért, mennyit kell fizetni? Elegáns öltöny, divatos nyakkendő, lehetőleg márkás nyugati autó és más nem is kell az osztrák határon annak, aki Ausztriába indul napszámosként trágyát hordani. Azaz még egy apróság hiányzik: az osztrák vámos ne turkáljon a csomagtartóban, ahonnan előkerülhet a gondosan bebugyolált gumicsizma, munkásruha, esetleg a vasvilla. Ha ugyanis a „feketemunkások” lebuknak, pillanatok alatt beütik az útleve- lükb az egy évig érvényes kitiltó bélyegzőt. Ezért a napszámosok inkább kint alszanak húszán egy istállóban, ahol közös vödör a „fürdőszoba”, minthogy naponta kétszer kitegyék magukat a határon az osztrák finánc vizslatá- sának. Egy másik megoldás szerint a „bűnjeleket” - a szerszámokat és a munkásruhát - kint kell megvenni, vagy legalábbis a dolog idején Ausztriában kell tartani. Hogy az autó ne szúijon szemet a határon, újabban hárman-négyen összeállnak és minden nap másik négykerekűn gurulnak „feketemunkára”, ha csak tehetik más-más időpontban. A sok turpiságra azért van szükség, mert Ausztria egyre keményebb eszközökkel védi saját munkaerőpiacát, amelyen a szigorú intézkedések ellenére negyedmilliónyi állástalan vár minden munkaalkalomra. A munkavállalási engedély valóságos kincsnek számít. A külföldinek hivatalosan ugyanannyi gázsi jár, mint az osztráknak, de őket többnyire zsebből fizetik. Az idegeneken meg lehet spórolni a hazai dolgozóknak járó egyéb juttatásokat, kedvezményeket, s akad olyan vállalkozó is, aki bejelenti magához a magyar munkavállaló egész családját, hogy az albérlőkre fordított „kiadásokat” költségként leírhassa az adójából. Ha hivatalosan érdemes külföldieket dolgoztatni, akkor a „feketemunka” valóságos aranybánya a „svarcolóknak” is. A napszám ugyan a felét-há- romnegyedét teszi csak ki annak a bérnek, ami az osztrák munkást megilletné, de ennek ellenére bőven akadnak vállalkozók ennyi pénzért is. A „svarcolni” vágyó nációk között éles konkurrenciaharc alakult ki. Állítólag büszkék lehetünk magyaljainkra, mert megbízhatónak tartják őket. Közülük kevesen keverednek tolvaj hírébe, s mert nemcsak a földet művelni, szüretelni lehet „svamban”, hanem jólfizetett szakmunkásokat is szívesen alkalmaznak „feketemunkára”. Ezért a vállalkozók nagyon megnézik, kit foglalkoztatnak. Az osztrák „feketemunka” bizalmi állásnak számít. Megadott ausztriai címek forognak magyar családi dinasztiák, baráti körök kezében. A külföldön „összesvarcolt” pénzből felépülő kétszintes villáról idehaza senki meg nem mondja, hogy a jól fizető osztrák állás trógero- lást, vagy trágyahordást takar-e valójában. Deák József Az életszínvonal számításának többféle egyszerűbb és bonyolultabb módszere van. Ezek mindegyike jól mutatja azt, hogy a nyolcvanas évek második fele óta évenként csökkent a bérből és fizetésből élők élet- színvonala. Vajon hány órát, hónapot kell az átlagos bérből és fizetésből élőknek dolgozniuk azért, hogy bizonyos fogyasztási cikkeket meg tudjanak vásárolni. Míg 1980-ban az iparban dolgozó munkások és alkalmazottak egy órára jutó átlagos keresetükért 4,8 kiló fehér kenyeret, vagy 4,3 liter tejet, vagy fél trapista sajtot, 43 deka vajat, 2,9 kiló almát tudtak venni, 1992-ben már az egy órányi keresetből csak 3 kiló kenyérre, 3,4 liter tejre, 28 deka trapista sajtra, 36 deka vajra, vagy 2,1 kiló almára futotta. 1993 első negyedévében a kenyér meny- nyisége fél kilóval, a tejé 4 decivel, a sajté 8,5 dekával csökkent. Nem sokkal jobb a helyzet az iparcikkek esetében sem. Egy havi keresetért 1980-ban mintegy 19 pár gyermekcipőt lehetett kapni, 1992-ben már csak 5 párat. 1980-ban a havi fizetésből 6-7 női ruhára telett, tavaly már legfeljebb három-négyre futotta volna. Egy férfi kerékpárért 1980-ban még nem egészen két hetet kellett dolgozni, tavaly már csaknem egy hónap teljes munkabérét ki kellett volna fizetni egy közepes minőségű férfi bicikliért. A gyermek és csecsemő ruházati cikkek ára is ugrásszerűen emelkedett. Tavaly már ezekért a holmikért háromszor, négyszer annyit kellett dolgozni, mint a nyolcvanas évek elején. Alaposan megnőtt a személygépkocsik ára is, bár el kell ismerni, hogy a minőségük aligha összehasonlítható a 13 évvel korábbival. Akkor mintegy 20-25 havi munkabérért lehetett egy autót kapni, most 50 hónapot kell dolgozni egy olcsóbbnak számító autóért is. Viszonylag elérhetőbbek a szórakoztató elektronikai termékek. Tizenhárom éve egy színes televízióért öt, egy akkori hi-fi toronyért mintegy hat hónapot kellett dolgozni, ma a tévét alig két hónapi munkabérért, a tornyokat jó két hónapi keresetért kínálják. S hogy mégsem fogy annyi belőlük, mint az előbbi adatokból kínálkozna? Az oka kézenfekvő: mind többet kell dolgozni az alapvető élelmiszerek árának előteremtéséért, a lakás- fenntartás költségeiért, a mindennapi megélhetés biztosításáért. Mert az elmúlt évtizedekben éppen ezek a költségek emelkedtek a legdrasztikusab- ban. Ny. V.
