Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-22 / 166. szám (168. szám)

1993. június 22., kedd üj Dunántúlt napló 7 Nyolcszáz tehénből 300 maradt az újpetrei tsz-ben Hogyan lesz ebből tej? Sok pénzt kell rákölteni, hogy normális körülmények legyenek rültek. A reorganizációs hitelt csak az adózott nyereségből le­het fizetni, az pedig azt jelen­tené, hogy a 3 milliós törlesz­téshez 5 milliós nyereséget kel­lene produkálni. Olyan mező­rákölteni arra, hogy a telep végre normális körülmények között működjön. A hitelezők, és a tsz is húzza az időt. Nekik viszont tudniuk kellene, hogy az övék marad-e a telep vagy rossz minősítés, és kizárják őket a piacról. A telepen van olyan istálló, ahol tűzoltótömlővel itatnak, mert széjjelfagyott a vezeték. Sok épület teteje lyukas, beázik, Az egerági tehenészeti telep Fotó: Läufer László Egerágon a tehenészeti telep dolgozói szerették volna meg­menteni a munkahelyüket. Megalapították a Milk and Meat kft-ét, de jelenleg úgy néz ki, hogy minden reményük oda, hi­ába minden próbálkozásuk, az utcára kerülnek. Három hónapos felmondási idő- Az újpetrei Petőfi termelő- szövetkezet csődöt jelentett március közepén - mondja Tö­rök Gábor, a tehenészeti telep vezetője. - Ez előre látható volt, éppen ezért megpróbáltunk a csőd előtt mindent megtenni, hogy a telep a mienk lehessen, ennek megfelelően bérleti szer­ződést kötni. Mire sikerült az igazgatóságot meggyőzni, ad­digra bejelentették a csődöt. Ez a szerződés már nem születhe­tett meg. Siklóson az Országos Kereskedelmi és Hitelbank fi­ókjához fordultunk, amelynek a legnagyobb a követelése. Kide­rült, hogy hiába jelentettük be az igényünket a telepre és a te­rületre, az általunk eredetileg kért bérleti szerződést már nem köthetjük meg, mert ahhoz elő­ször a hitelezőkkel kell meg­egyezni. Helyette egy másikat, egy kedvezőtlenebbet, ugyan kötöttünk, három hónap a fel­mondási idő, addig működtet­nünk kell a telepet. Azzal, hogy a tsz csődbe ju­tott nemcsak a tehenészet, ha­nem a növénytermesztők is ne­héz helyzetbe kerültek. Az ege- rágiak átvettek a tsz-től 1500 hektárnyi területet művelésre.- A kft lassan összement. A negyvenháromból tízen marad­tunk, mi adtuk össze az alapí­táshoz szükséges egymillió fo­rintot. Április elsejével kezd­tünk, és eddig két milliót fektet­tünk be az 1500 hektárnyi terü­let megművelésére, aminek je­lentős részén kukoricát és nap­raforgót vetettünk. Miután új cég vagyunk, ezért mindenért előre, vagy azonnal kell fizet­nünk, de mi minden termé­nyünkért sokkal később kapjuk meg a pénzünket. Mindent érté­kesítünk, amit tudunk. A Bara­nya Megyei Tejipari Vállalati nak szállítjuk a tejet. A trágyát a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnak adjuk el, a vágóálla­tokat egy magánvállalkozó vi­szi. A növénytermesztési rész­legünk a KSZÉ-vel áll kapcso­latban. Onnan nemcsak szakmai segítséget kapunk, hanem rész­ben ők finanszírozták a tavaszi munkák elindítását. Meg kellene venni a telepet Szeretnék megvásárolni a te­lepet, de egy ördögi körbe ke­gazdasági tevékenység jelen­leg nincs, amely képes kiter­melni a 46 százalékos kamatot. Hiteleket csak akkor adnak, ha megvásárolják a telepet, de ezt csak akkor tudják megtenni, ha van saját tőkéjük. Minden hi­tellehetőséghez 30 százalék sa­ját erő kell. A kft-nek pedig nincs 10-15 milliós saját tő­kéje. Végignézték, hogy kik tud­nának segíteni, melyik cégek­nek lenne érdeke, hogy fennma­radjanak. Volt amelyik ked­vezményes kölcsönnel támo­gatta is volna őket, de ez kicsit a saját maguk becsapása is lett volna. A Munkaügyi Központot is felkeresték, tőlük is kértek segítséget. Azt a választ kapták, hogy kaphatnak támogatást, ha két évig foglalkoztatnak mun­kanélkülieket. Ki mer erre a je­lenlegi helyzetben garanciát vállalni? Az önkormányzatokat is megkeresték, hiszen 1-2 év múlva náluk jelennek meg a munkanélküliek. A egerágiak a lehetőségeikhez képest támo­gatták őket. Meg kellene venni a telepet, de egyelőre nem találják ennek a lehetőségét. Egyetlen járható út egy lízingszerű, bérleti szer­ződés lenne, amely költségként leírható. Iszonyú pénzeket kell sem. A takarmányt most kell lekaszálni, bálázni. Fölösleges 6-8 millip forintot rákölteni az egészre, ha felszámolják. Ta­valy a tsz csak a negyed részét takarította be a takarmánynak. Az állatok a télen rettenetesen lefogytak. Volt amelyiket le kellett vágni. Képtelenség kigazdálkodni Az emberek nagy része látva a kilátástalan helyzetet elment. Fiatalokat vettek fel, ők mentet­ték meg eddig a kft-t. A tehené­szeti telepen nagyon alacsonyak a munkabérek. Egy-egy ember­nek 15-16 000 forintot kellene fizetni, de ezt képtelenek kigaz­dálkodni. Egy hónapra csak a táp 700 000 forintba kerül, de már a harmadik cégnél tartanak, mert nincs takarmány. A tejminősítés már elérte a nyugati színvona­lat, de az átvétel és a termelte­tés, az még nem. Háromszáz tehenet fejnek naponta. Mindig akadhat közöttük tőgygyulladá­sos, amelynek a tejét tíz napig el kell különíteni. A munkahelyi körülmények olyanok, hogy ez szinte lehetetlen, még a legna­gyobb technológiai, és munka- fegyelem mellett is. Elég két több tehén ezért hullott el a té­len. A tehénállomány 80 száza­léka vemhes. Növendékborjaik már vannak, de kevés az után­pótlás, mert a tsz eladta az üszőborjakat. Nincs második gazdaság-Meg lehetne menteni a te­lepet, talpon maradnánk, ha hagynának bennünket. A tsz soha nem fizetett sokat, de ott volt mellette a második gazda­ság. A fiataloknak nincs háztáji gazdaságuk, inkább többet dol­goznak, csak meg tudjanak élni. A bankok is kezdik belátni, hogy jobban járnak, ha üzemel­tetik a telepeket, mintha fel­számolják azokat. Hajlandók a kompromisszum felé elmenni, lejjebb vinni az árakat, azonban azok még mindig nem közelíte­nek a valósághoz. Januárban még 10 000 forin­tot fizettek azért, hogy kivágják a teheneket: az újpetrei Petőfi termelőszövetkezetben a nyolc­száz tehénből háromszáz ma­radt. Annak idején évente 2 mil­lió liter tejet szállítottak innen a tejipari vállalatokhoz. A várost innen kellene ellátni, és nem több száz kilométerről. Sz. K. Tanuljunk könnyen, gyorsan költségvetésül? Vizsga, vagy előkészítő? A pénzügyminiszteri bár­sonyszék valószínűleg sohasem tartozott a legkényelmesebb kormányzati bútordarabok közé, de úgy tűnik, mostanában kifejezetten rosszul esik az ülés benne. A pótköltségvetés par­lamenti vitája ugyanis nem csu­pán szokványos pénzügyi alku és a szűkös anyagi keretek utó­lagos korrekciója, hanem az ál­lami gazdálkodás, az egész mo­netáris politika kemény vizs­gája. Csődben az államkassza? Pénzügyi összeomlásról a leg­pesszimistább megítélés szerint sincs szó. Ellenzéki oldalról még az is elhangzott, hogy való­jában pótköltségvetésre sincs szükség: az elmaradt bevételek és az itt-ott mutatkozó megtaka­rítások összevetéséből az derül ki, hogy a deficit növekedésé­nek aránya még az elviselhető- ség határain belül van. Mik a sebezhető pontok? A pótköltségvetés benyújtásának ódiumát a kormányzat föltehe­tően nemcsak a nemzetközi pénzügyi szervek nyomatékos ajánlására vállalta. Hanem mert nyilvánvaló, hogy a 93-as költ­ségvetés készítői is beleestek a hagyományos hibába: aláter­vezték a kiadási tételeket és túl­becsülték a bevételi forrásokat. A kormány gazdálkodásának egyik legsebezhetőbb pontja, hogy míg fukar kezekkel mér például az oktatás, az egészség­ügy, a tudomány és a kultúra te­rületén, igencsak bőkezű, ha a kormányhivatalok és különböző szerveztek, alapítványok igé­nyeinek kielégítéséről van szó. Az pedig egyenesen hibának tetszik, hogy egy időközben megszűnt hivatal részére a pót- költségvtés 42 milliós pénzügyi injekciót kér... Vizsga vagy előkészítő? Nem lesz tehát könnyű érzékeny presztízsveszteség nélkül túl­jutni a pótköltségvetés vitáján, bár a kormány hatalmon mara­dása aligha múlik azon, hogy megkapja-e vagy sem a több­ségi támogatást. Az igazi vizsga az őszi-téli költségvetési vita lesz. Addig van némi idő,tanul­junk könnyen, gyorsan költség- vetésül. Bajnok Zsolt Az egyik fut, a másik kocog ... Körelőnyben az árak a bérek és a járadékok előtt A Nyugdíjas Kamara gazda­sági szakemberei az életkörül­mények alakulását vizsgálva statisztikai összegezést készítet­tek a fogyasztói árak, az átlag­bérek és a járadékok elmúlt há­rom évi „versenyfutásának” eredményeiről. A számok tanú­sága szerint nincs szó fej-fej melletti küzdelemről: a helyen­ként viharos tempót diktáló árak egyre jobban elhúznak a „ko­cogó” bérektől és a poroszkáló járadékoktól. A fogyasztói árszínvonal 1990-ben 28,9, 91-ben 35, ta­valy pedig 23 százalékkal emelkedett. A nettó keresetek ugyanezen idő alatt 21,1, 24,5 és 20,4, a nyugdíjak pedig 15,3, 24,7 és 19,7 százalékkal növe­kedtek. Míg tehát három esz­tendő alatt az árak csaknem 87 százalékkal múlták felül a bá­zisnak vett 1989. év végi szin­ten, a bérek 65, a járadékok 59,7 százalékkal emelkedtek. Az előrejelzések szerint azonban az ár-bér-nyugdíj hármas közötti távolságok az idén tovább nőnek. Pedig az adatok fényében megalapozott­nak tűnik a Kamara vezetőinek az az álláspontja, hogy a nyug­díjasok - akiknek óvatos becs­lések szerint is mintegy 80 szá­zaléka a létminimum körüli szinten él - teherbíró képessé­gük végén járnak. A számítások szerint például az idén várha­tóan 12 milliárd forintot költünk különféle gyógyszerekre - ám ennek az összegnek nagyobb részét a betegeskedő idősebb korosztályok tagjai hagyják a patikákban. Ha a pótköltségve­tés pénzügyi csomagtervében szereplő 10 százalékos általános forgalmi adóval az orvosságok ára megemelkedik, csak ez az intézkedés átlag havi 200 forint­tal terheli meg a nyugdíjasok amúgy is lapos pénztárcáját - állítja a Kamara. Ha pedig eh­hez hozzászámítjuk az áram, a földgáz, a szén vagy a háztartási tüzelőolaj várható árnövekedé­sét - még ha az „csak” a fűtési szezon kezdetekor következik is be - egyértelmű, hogy az aktív koron túl levő több mint 2 mil­liós társadalmi réteg az ellehe­tetlenülés küszöbéhez ér. sz. m. Bizánci aranypénz Az időszámításunk szerinti V. század elejéről származó aranypénzt találtak a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Magy községben. Az alig 2 cen­timéter átmérőjű, 4,5 gramm sú­lyú érmét a muzeológusok megállapítása szerint II. Theo­dosius, bizánci császár verette. A Bizánci Birodalmat Attila hun király adófizetésre kény­szerítette, s az aranypénz így juthatott a távoli Constantinopo- lisból a Nyírségbe. A szabolcsi településeken sok V. századi pénzérmét találtak már, így Má- riapócson, Ibrányban, Nyírbá­torban, Ömbölyön, Oroson, és most Magyon. A múlt kutatói úgy vélik, hogy Attila Ma- ros-torkolatvidéki udvarából kerülhettek az aranypénzek a Nyírségbe, a hunok ott élő szö­vetségesei kaphatták, jutalom­ként az Isten ostoraként emlege­tett királytól. A részvénycsomagot a kereset és az idő határozza meg A tulajdonosok védelmében Az állami vagyon lebontá­sának egyik lehetséges módja, hogy a gyárat, a vállalatot ma­guk a dolgozók - a vezetők és az alkalmazottak - vásárolják meg. Az országgyűlés által ta­valy júniusban elfogadott Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) keretében ed­dig sikerült privatizálni az Aranypókot, a MASPED-et, az OREK-et, az Aranygallért, a PEMÜ-t és a SALDO Pénz­ügyi és Tanácsadó Rt-t, hogy csak a legismertebb cégeket említsük, s további 60-70 kez­deményezés érhet révbe a kö­zeljövőben. A konstrukció te­hát beindult, de ez nem jelenti azt, hogy zavartalanul műkö­dik is.-Milyen problémákkal kell szembenézniük az új tulajdono­soknak a működés során ? - ér­deklődöm Lukács Jánostól, a Rész-Vétel Alapítvány ügyveze­tőjétől, a hazai MRP egyik ki­dolgozójától.- Természetesen elsősorban a magyar gazdaságot sújtó álta­lános bajokkal, a fizetőképes kereslet beszűkülésével, a piaci verseny kiéleződésével, for­ráshiánnyal stb. Szervezeti szempontból azonban az MRP-s társaságok már az alap­szabály banánhéján „elcsúsz­hatnak”. A tanácsadói felelőt­lenségből, a vezetők mohósá­gából, vagy egyszerűen csak az ismerethiányból adódóan az MRP-knek legalább a fele a későbbi konfliktusok csíráját hordozza magában. MRP-szervezetek alakulásához a dolgozók tíz százalékának részvétele szükséges, de ez az arány az új résztvevők csatla­kozásának megnehezítésével és az induláskor résztvevők természetes fogyásával (nyug­díj, halál, kilépés, elbocsátás stb.) a töredékére csökkenhet. A nem megfelelő tartalmú alapszabály utat nyithat - a dolgozók többségének rová­sára - ahhoz, hogy az MRP-hez kapcsolódó kedvez­mények kevesek kezébe össz­pontosuljanak. Az általam a törvényből és ezáltal az alap­szabályok többségéből is hiá­nyolt „tisztességbeli” szabá­lyok természetesen nem a cé­gek vezetőit kívánnák kihagyni az MRP-ből, hiszen szerepük az MRP szervezésében és a cég működésében is meghatározó. Az MRP-n belül várható tulaj­doni arányok azonban a kerese­tükkel mérhető teljesítmé­nyüknek feleljenek meg. Ez ennél nagyobb tulajdoni arányra törekszenek, ezt ne az MRP-ben, hanem egyéni vagy társas E-hiteles vezetői kivá­sárlás formájában érjék el. A megoldás kulcsa az állam kezében van, amely adóked­vezménnyel - a cég adózás előtti nyereségének 20 száza­lékával - támogatja az MRP-ket. A kedvezményért cserébe az állam megkövetel­hetné a tisztesség szabályainak betartását. Csakúgy, mint Ang­liában vagy az Egyesült Álla­mokban, ahol a törvény pontos előírásokat tartalmaz erre nézve. A lényeg az, hogy - mi­vel a részvényekhez dolgozók kis készpénzhányad mellett, hi­tel segítségével jutnak - az egyéni részvénycsomag nagy­ságát ösztönző teljesítménye­ket elsősorban a kereset és a vállalatnál eltöltött idő alapján határozzák meg. Az erre vo­natkozó törvénymódosítás már készül.- Milyen hitelkonstrukciókat vehetnek igénybe ma az MRP-szervezetek ?-A legkedvezőbb az E-hi- tel, illetve ennek az MRP-k számára konstruált speciális változata. Ez három év türelmi idővel, 15 évre, 7 százalékos kamattal vehető fel. Egyénekre szóló fedezeti vállalással nem jár, a készfizető kezes maga a társaság. A hitelt folyósító bank a külső garanciától el is tekinthet, ha olyan biztonsá­gosnak találja a cég gazdasági helyzetét. Amennyiben mégis garanciát kér a bank, úgy a Hi­telgarancia Rt. 100 millió fo­rintig 80 százalékban felelős­séget vállal a hitelért. Dotni Zsuzsa »

Next

/
Oldalképek
Tartalom