Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-16 / 160. szám (162. szám)
10 uj Dunántúli napló 1993. június 16., szerda Százmilliós kárt okozott a szombati vihar Szegeden. A kitépett fák, romok eltakarítása még napokig eltart. Képünkön: darabokra fűrészelik és elszállítják a Széchenyi térről a kidőlt óriás platánokat. Erkel: István király Erkel Ferenc: István király című operáját augusztus 20-án párhuzamosan mutatja be a Bartók Rádió és a Magyar Televízió 1-es csatornája. Erkel 1884-ben felkérésre, az Operaház megnyitására komponálta a művet. A háromfelvonásos drámai alkotás a zeneszerző utolsó operája, amelynek ősbemutatója 1885-ben volt. Az István király új hangfelvételének elkészítésével befejeződött az Erkel-életmű rádiós zenei feldolgozása. 175 éves a magyaróvári akadémia Tejgazdasági szak indul Diplomaosztó és doktorrá avató ünnepséget rendeztek a Pannon Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karán. Horn Péter akadémikus, rektor ünnepi köszöntőjében megemlékezett a mosonmagyaróvári akadémia alapításának 175. évfordulójáról. Az akadémia volt az egyetemi kar elődje, s a nagy múltú intézmény egy és háromnegyed évszázad alatt mintegy 15 ezer szakembert adott a hazai mezőgazdaságnak. Az idén 47-en fejezték be tanulmányaikat a nappali tagozaton, 24-en pedig levelező tagozaton szereztek agrármérnöki diplomát. A friss diplomások közül többen nyugat-európai farmgazdaságokban vállalnak hosszabb-rövidebb időre munkát, s szereznek szakmai tapasztalatot, nyelvtudást. Az ünnepségen öt jelöltet avattak doktorrá. Az intézmény jövőjéről egyebek között elhangzott: új szakok indítására készülnek, az 1994-95-ös oktatási évben szeretnék megnyitni a tejgazdasági és tejipari, illetve az élelmiszerminőségi szakot. Az olajválság nem egyformán hatott Nem az infláció a legnagyobb rossz Termeléscsökkentéssel a folyamat megállíthatatlan Az olajválságot követő 16 év árstatisztikái szerint 14 százalékos volt az átlagos infláció Olaszországban és Spanyolországban, ezzel szemben csak 4 százalékos volt Svájcban és az NSZK-ban. Ezt a szakma az utóbbiak érdemeként hozza fel. A szobatudósok azonban elfelejtenek valamit hozzátenni, ami a lakosság számára ennél százszorta fontosabb: ez idő alatt az előbbi két országban sokkal gyorsabban emelkedett az életszínvonal, nőtt a gazdasági teljesítmény. Különösen szembetűnő a különbség, ha mind Olaszországnak, mind Spanyolországnak azt az északi felét vesszük figyelembe, ahol az emberek szorgalma a mi népünkéhez hasonló. Ezeken a területeken a gazdasági növekedés üteme kétszeresen haladta meg a svájcit és a nyugatnémetet. Eddig még senki nem tudta bebizonyítani, hogy a kisebb infláció jobb gazdasági teljesítményt eredményezett volna. Sokkal több az ellenkező példa arra, hogy a deflációs politika a gazdasági teljesítmény csökkenésével járt. A gazdaságpolitikusokéval ellentétes a közvélemény ítélete. Sokkal inkább azok a kormányok buktak meg, amelyeknél ugyan kicsi volt az infláció, de csökkentek a reálbérek és magasra szökött a munkanélküliség. Az elmúlt hónapok során alkalmam volt eseti közvéleményszondázást végezni a hallgatóságom körében. Arra a kérdésre, hogy mit tartanak fontosabbnak; a foglalkoztatottságot, a reálbéreket vagy az inflációt, a válaszadók csaknem száz százaléka a munkaalkalmak lehetőségét tartotta elsődlegesnek, és nem akadt senki, aki az inflációra szavazott volna. Természetesen ez csak addig igaz, amíg a munkanélküliség magas, és a munkahely elvesztésének a veszélye a jellemző, továbbá az infláció nem szabadult el. Az infláció fékentartását magam is fontosnak tartom, de nem értek egyet azokkal, akik ezt a termelés és a munkahelyek drasztikus csökkentésével akarják elérni. Nem ismer a történelem példát arra, hogy az inflációt meg lehetett volna állítani ott, ahol a termelést felére csökkentették, ahol a munkanélküliség nagy, ahol az embereknek sok okuk van arra, hogy borúsan ítéljék meg a jövőjüket, ahol a dolgozók többsége nem lehet biztos abban, hogy munkahelyét megőrizheti. Sajnos az elmúlt öt évben nem volt olyan pénzügyminiszterünk, aki ne ijedt volna meg a Nemzetközi Valutaalap illetékeseinek fenyegetéseitől. Kopátsy Sándor Nemzetközi műholdas szolgáltatás Magyarországon is lehetőség nyílik az Inmarsat nemzetközi műholdas rendszer egész világról elérhető szolgáltatásaira! A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium előreláthatólag szeptemberben engedélyezi a szárazföldi szolgáltatás belföldi bevezetését, a szükséges technikai berendezések alkalmazását. A bejelentés a minisztérium illetékesétől a Matáv SAT-NET Műholdas Szolgáltató Kft. által szervezett és az STN Systemtechnik Nord GmbH német cég által támogatott tájékoztatón hangzott el. Az Inmarsat egy nemzetközi tulajdonban lévő társulás, amelynek a központja Londonban van. A szervezethez jelenleg 65 tagállam tartozik, Magyarország még nem tagja. Az Inmarsat a különböző (A, B, C, M) rendszereken az egész földgolyóra kiterjedő kommunikációs szolgáltatást nyújt. Az Inmarsat-M bárhol működő „műhold telefon”, amely kézben hordozva vagy bármely járműbe szerelve használható, közvetlen tárcsázással kommunikációs kapcsolatot biztosít. Az Eszterházy kastélyban, Fertődön rendezték meg a Magyar- országi Barokk Vigasságok 93. országos megnyitóját. Képünkön korabeli öltözékű zenészek a parkban. Személy haj ózás a Közép-Tiszán Ismét közlekednek személyhajók Tisza középső szakaszán. Kiskörén Orosz István polgár- mester, valamint a Mahart és a térség idegenforgalmi szervezeteinek képviselői ünnepélyes külsőségek közepette indították útjára a Szentes nevű motoroshajót, amely e naptól kezdve Kisköre, Tiszafüred, Tiszabá- bolna és Tiszacsege útvonalon Viszi az utasokat. A tiszai személyhajózás hosszú időn át szünetelt, majd 1989-ben Szolnok-Szeged-Uj- vidék szakaszon indították újra az első járatot. A Mahart mintegy 50 millió forintot fordított a tiszai személyhajózás feltételeinek megteremtésére, s jövőre további 50 millió forintot költ erre. A MÓL Rt. számít az Adria-vezetékre Az ENSZ-nek komoly szerepe lehet abban, hogy meginduljanak a tárgyalások az Ad- ria-kőolajvezeték újbóli megnyitásáról, a helyzet valós megoldását azonban csak az jelentheti, ha Szerbia és Horvátország közösen jutna megállapodásra és megteremtené a vezeték működtetéséhez szükséges politikai nyugalmat. Az egész térség problémájának totális megoldása nélkül ugyanis nem jelent valódi biztonságot a vezetéket használó országok számára az Adria-kőolajvezeték esetleges üzembehelyezése - erről József Gábor, MÓL Rt. vezérigazgatója nyilatkozott az MTI-nek, arra a hírre reagálva, hogy a vezeték használatában érintett országok az ENSZ segítségét kérik a tárgyalásokhoz. József Gábor elmondta: Ma- gyaroszág számára igen fontos lenne, ha ismét működne az Adria vezeték, hiszen a magyar olajpiacon monopolhelyzetben lévő MÓL Rt. két évvel ezelőtt még ezen keresztül hozta be az importált kőolaj mintegy 40 százalékát. Magyarország évente mintegy 5 millió tonna kőolajat vásárol külföldről, 1,8 millió tonnás hazai termelés mellett. Nincs ok azonban arra, hogy lebecsüljük a Barátság-kőolajvezetéket - mondta József Gábor -, hiszen két év óta csak innen érkezik olaj, és ezidáig mindig a megígért mennyiség jött. Az orosz-ukrán olaj-vita Magyarországot nem érinti, a MÓL ugyanis mindig olyan szerződéseket köt, amelyek határparitásosak, azaz a szállítást az orosz partner a magyar határig elvégzi. A vita tehát legfeljebb Ukrajna belső ellátását érintheti. Beszélgetés Windischgraetz Katalinnal A bálkirálynő néha térdel Windischgraetz Katalin és Göncz Árpád A Magyar Vöröskereszt három napos jószolgálati gálájának mérlege még nem készült el, de a rögtönzött számítások szerint is teljes a siker, lész pénz a népkonyhák és az állami gondozott fiatalok megsegítésére. A bál és a hozzá kapcsolódó események terve és megszervezése Windischgraetz Katalin hercegné érdeme. Sokan még emlékeznek való- színűtlenül karcsú alakjára abból az időből, amikor a Rot- schild Szalon sztármanökenje volt. Azután hosszú időre eltűnt a magyar közönség számára. Ausztriában divattervező céget alapított. Később egy partin megismerkedett Weriand Windischgraetz herceggel, s a találkozásból romantikus kapcsolat lett. A herceget azonban az esztendő végéig szerződés köti New Yorkhoz. A Canon kutatólaboratóriumában dolgozik, de már arra készül, hogy 1994-ben ideköltözik Magyarországra. A történelmi nevet viselő úr - jobban mint ősei! - szereti azt az országot, ahová felesége visszatérni kíván.- Ön több, majdnem negyven jótékonysági akciót szervezett Amerikában. A társasági életnek részben a szakmája, a divat- tervezés, részben ezeknek az eseményeknek a révén vált főszereplőjévé. A családja informálja a hasonló európai eseményekről is. Tehát semmiképp sem akart megalkudni, ugyanolyan, vagy ha lehet még jobb bált akart szervezni. Úgy érzi, hogy sikerült?- Igen, Pierre d’Arenberg hercegék azt mondták, hogy a legutóbbi ilyen jótékonysági bált Monte Carloban rendezték, s a miénket szebbnek és jobbnak találták. A pénzügyi mérleggel is hamarosan elkészülünk. Akkor sajtókonferenciát hívunk össze és beszámolunk, hogy mi folyt be, abból mennyi megy a népkonyháknak és mennyit áldozhatunk az állami gondozott fiatalok taníttatására. Évente négyszázan válnak nagykorúvá, és sajnos azonnal hajléktalanná. Sokan vannak közöttük, akik rendkívül tehetségesek, tovább kellene tanulniuk, valamiféle lakáshoz kellene jutniuk. Azt terveztük, hogy minimum negyvenet segítünk hozzá a normális életkezdéshez.- Tervezik?- Csak egy parányi bizonytalanság van bennem. A külföldiek, a külföldön élő magyarok ugyanis várakozáson fölül kitettek magukért. Hiányoztak viszont a magyar vállalkozók. Szeretném, ha megértenék, ha tudomásul vennék, hogy kötelességük segíteni. Azok a külföldiek, akik nem tudtak eljönni, azok, mint ahogy ez a nagyvilágban szokásos, elküldték a jegyek árát, tehát pénzükkel, a szolidaritásukkal resztvettek a dologban. Szeretnék új társakat találni ebben a munkában, hogy további állami gondozottak szerezhessenek maguknak hivatást, szakmát.- Ön vendégtől vendégig járt, üdvözölte az Esterházya- kat, Agnelliéket, a Fürstenber- geket, És akár egy első bálos kislány, úgy csillogott.- Á férjem ismeri a szervezői tevékenységemet, ő pontosan ezt várta tőlem. Eddig soha nem is izgultam, de most Magyarországon debütáltam ezelőtt a fantasztikus nemzetközi társaság előtt.-A következő bemutatkozására mikor kerül sor?-Novemberben. Akkor nyílik meg a Párizsi Divatcsarnokban az üzletrészem, előtte nagy bemutatót tervezek. A Katalin zu Windischgraetz márkanevet külföldön már jól ismerik. Ez a huszonegyedik század kollekciója. Manapság a nőkben hatalmas vitalitás van. Ha fölnevelik a gyermeküket, dolgozni szeretnének és megjelenni, elegánsan, változatosan.- Kik fogják tudni megfizetni a Windischgraetz modelleket?- Ezek a ruhák középosztálybeli nőknek készülnek, külföldön. Magyarországon a középosztálybeli nők még nem fogják tudni megfizetni őket. Minthogy azonban ez elfogadott márka, nem készíthetek olcsóbbat. De, ha ezen túl leszek, tervezem, hogy olcsóbb, kicsit nagyobb szériájú sorozatot is kihozok, esetleg bizonyos áruházak, üzletközpontok számára. De most még fizikai energiám sincs rá. Sokan úgy képzelnek el, mint aki kilép a Mercedesből, de nem látnak, ahogy a modell előtt térdelek és tűzöm föl a szoknya alját, dolgozom. Mindent, gombot, csatot, láncot itt csináltatok, mert munkát akarok adni a tisztes magyar iparnak. Csakhogy a tisztességgel, minőséggel még sok baj van. Mindent újra és újra kell kezdeni. De hát ez egy átmeneti kor. Albert Mária Í i i 4
