Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)
1993-06-15 / 159. szám (161. szám)
10 oj Dunántúli napló 1993. június 15., kedd A szerkesztőség postájából Beérett a gyümölcs Adalékok a Laterum Kft. sikeréhez Az Új DN június 5-dikei számában „Sikeres bányászvállalkozások” címmel jelent meg egy írás a Laterum Idegenforgalmi és Kereskedelmi Kft.-ről. A cikkben többek közt az olvasható, hogy a társaság vezetőségének 1992. augusztusi lecserélése után három hónappal a cég új vezérkara máris nyereségessé tudta tenni a vállalkozást. Szó esik arról is, hogy minek köszönhető a gyors siker. Nos, itt szükséges pontosítani néhány állítást. A délvidéki menekültek elszállásolása már 1991-ben megkezdődött az uránvárosi szállodában, miként a szociális étkeztetés is (mely csak a Pécsi Önkormányzat szemszögéből nevezhető nonprofit tevékenységnek, hiszen a kft. ugyanany- nyit kap értük, mint bármely más előfizetéses étkezőért), s az „a la carte” étkeztetés is hagyományosnak tekinthető, csupán a létszám növekszik. Rendezvényeknek, esküvőknek, banketteknek pedig évek óta otthont ad a létesítmény. A propaganda munka éppen Kerékpártolvaj Június 9-én 18-19 óra között ellopták 11 éves unokám falhoz támasztott MONTENBAIC kerékpárját. A tolvaj a kisgyerek szeme láttára felült rá és elkerekezett. Nem hatotta meg az sem, hogy a kétségbeesett gyerek, amíg tudott futott utána. Szőke haját és arcát többen felismerték az eltulajdonítónak és reméljük, a környezete is rádöbben, hogy honnan lett ilyen hirtelen egy vadonatúj feketeszínű - bütykösgumis - 21 se- bességes kerékpárja. V. T., Pécs Megkerült a pénzem Május 13-án elvesztettem a nyugdíjamat és kétségbeesetten kerestem a környéken, amerre korábban jártam. Az Anikó utcai Általános Iskola C-D ballagó diáklányai és tanárnőjük látták, hogy elkeseredetten, magambaroskadtan keresek valamit. Ők kérdeztek rám és amint tisztázódott, hogy milyen összegről van szó, rövid idő alatt megkaptam az elveszett pénzt. A gyerekek még egy fagylaltot sem fogadtak el, még ők köszönték meg nekem, hogy az elveszett pénzemet visszaadhatták. Kívánom, hogy az életben olyan szerencse kísérje őket, mint amilyen engem ért. S. Béláné, Pécs 1992 első felében, a vezetőség leváltását megelőzően volt a legaktívabb, szórólapok, Pécs-térképek készültek, körleveleket küldtek 270 iskolának, reklámtáblákat helyeztek el a város különböző pontjain, s rendszeresek voltak a hirdetések az országos és a helyi napilapokban. Éppen a túlzott reklámköltség és az új számviteli törvény végrehajtásából adódó többlet- költség eredményezte azt, hogy 1992 első félévében a Laterum Kft. a tervezett veszteséget mintegy félmillió forinttal túllépte. így bár megmagyarázható a hiány, a MÉV vezetője egy korábbi szerződésben leírtak alapján jogosan váltotta le a kft. irányítóit. Azt azonban mindenképp el kell ismerni, hogy az idegen- forgalmi és vendéglátóipari vállalkozás alapjainak a lerakását Mészáros Istvánnak és az ezen a területen járatlan vállalati dolgozó társainak köszönheti a MÉV. Forr János, a Laterum Kft. volt vezérkarának egyik tagja Francia rajzpályázat mohácsi helyezettjei Wattralosban Mohács francia partnervárosában ez év tavaszán gyerekek részére hirdettek rajzpályázatot, és a versengésben a saját iskolásaik mellett bevonták a magyar gyerekeket is. A környezetvédelmi témájú alkotásokat eljuttatott általános iskolások közül első díjjal jutalmazták, Tóth Dorottya és Ionok Noémi Park utcai iskolások munkáit. Második helyezett lett Strach Helga a Széchenyi és Nagy Erna a Park utcai iskola tanulói. Trábert Dóra a Park utcai iskola diákja harmadik díjban, míg Hullám Zoltán a Marek szakközépiskolása a hatodik helyezettnek járó díjban részesült. Az iskolák nyerteseinek a jutalmát, egy-egy értékes rajzkészletet a közelmúltban Mohácson járt Roland Leveque Watt- relos alpolgármestere adta át. A francia pályázaton a Kossuth, a Jókai, az Eötvös és a Rókus óvodák gyerekei, szám- szerint 31-en szintén részt vettek. Ők helyezés nélkül valamennyien ajándékot kaptak. A színes ceruzákból és pasztellkrétákból összeállított csomagokat a Városháza dísztermében rendezett gyerekzsúron, Kuti István polgármester osztotta ki. B. M. Környezetvédő gyerekek Kirándulás a Mandulásba A közelmúltban egészségnevelési programok voltak a Mezőszél úti Általános Iskolában. Nekem ez nagyon tetszett, mert nap, mint nap különféle események történtek. Egyik nap a Terráriumbán voltunk, ahol hatalmas kígyókat és nagy hüllőket láttunk. Utána filmvetítés volt a korokodilok életéről. Minden reggel az egészség- nevelésről szóló híradót hallgattuk az iskolarádióból, a különféle betegségekről. Minden második szünetben lehetett banánt, narancsot, magvakat, tejterméket enni. Jó lenne, ha máskor is kapnánk ilyesmiket. Egy másik alkalommal a Mandulásba voltunk kirándulni. Ennek mindenki nagyon örült, mert a friss levegőn lehettünk egész délelőtt. Igaz, jól el is fáradtunk, mert sokat futottunk a gyerekekkel. A futás után narancsot kaptunk, aminek a héját a kicsik bizony a fijre dobálták, de azonnal figyelmeztettük őket, és összeszedték. Nekem nagyon tetszett ez a hét és kár, hogy egy évben csak egyszer van. Szerintem a környezetvédelemről és az egészségnevelésről már az óvodában is szót lehetne ejteni (bármilyen játékos formában), mert így már az apró gyermekeknek is fogalmunk lenne arról, hogy milyen fontos a környezetünk tisztasága és az egészséges életmód. Sütő Tamás 6/b. Egy korábbi csőtörés alkalmából ásták ki Pécsett, a Kertvárosban a Melinda utcában ezt a villanyoszlopot, amelynek gödre még mindig ott tátong. Az oszlop azóta is járdán hever, bár értékesebb részeit a sötétben már eltüntették róla. Fotó: Läufer László A melegvízfogyasztás méréséről Lépcsőházunkban 1991-ben kezdődtek a vízóra beszereltetések és 1992-ben már lakásonként követhettük a fogyasztás alakulását. , _ Ugyancsak 1991-ben a PÉTÁV is felszerelte hőfogadónkba a melegvízmérőket (egy nagyobb vízóra a bejövő vezetékben és egy kisebb a kimenő recirkulációs ágban), ahol a fogyasztást a két mérő által jelzett érték különbsége adja. Néhány hónap alatt világossá vált számunkra, hogy a lakásokban felszerelt mérők összesített adata jelentősen elmarad a hőfogadói mérők által mutatott fogyasztástól. A házon belüli korrekt költségelosztás érdekében - amit rendkívül megnehezített a PÉTÁV logikátlan számlázási rendje - szigorú ellenőrzést és nyilvántartást vezettünk be. Ennek alapján kizárt a visszaélés lehetősége^ 1992. őszén a PÉTÁV energiagazdálkodási részlegénél tettem látogatást. A témával megbízott szakemberrel a fűtési díj hőmennyiség mérésen alapuló elszámolására való áttérésről tárgyaltunk. Természetesen szót emeltem és intézkedést kértem a melegvíz fogyasztás mérésénél mutatkozó eltérések miatt. Tárgyalópartnerem elismerte, hogy a lépcsőházak hőfogadóiba felszerelt két mérős megoldás nem egészen korrekt. Táblázatokat mutatott, amelyekből a PÉTÁV saját nyilvántartása alapján kitűnt, hogy többek között a mi lépcsőházunkat is ellátó szolgáltatói hőközpontban lévő hitelesített mérő havonta 100-150 köbméterrel kevesebbet (!) mutat, mint a hozzá tartozó lépcsőházi mérők összesítése. Azzal próbált nyugtatni: a lépcsőházi órák adata csak költségmegosztási jelentőséggel bír, a hiteles szolgáltatói vízmérő által jelzett fogyasztás lépcsőházakra való szétosztásánál. Az én véleményem szerint: egy bizonytalan mérési mód nem szolgálhat még költségmegosztóként sem; a PÉTÁV a lépcsőházi mérőket is elzárja, a szolgáltatói mérőt pedig soha nem tudnánk ellenőrizni; a számlázási rend (mérőállás nélkül, külön a felfűtés és a hidegvíz, nem is ugyanazon időintervallumra) teljeskörő manipulációt enged meg a szolgáltatónak a teljesen kiszolgáltatott fogyasztóval szemben; a szolgáltatás díját mindig a fogyasztónál lévő utolsó mérő szerint kell elszámolni, mert a viták csak így kerülhetők el. 1992-ben 80 köbméter eltérés volt lépcsőházunkban a melegvíznél. A lakások mérőinek összege volt alacsonyabb. A különbözet értékét a közös képviselő kénytelen volt beszedni, holott a lakók havonta a vízórájuk alapján fizettek a képviselőnek. Örömmel nyugtáztam önkormányzatunk döntését, ahol van a lakásban mérő, az alapján közvetlenül a lakóknak számlázza a PÉTÁV a melegvizet a hidegvíz árával együtt. Végre megszűnik egy rossz közérzet gerjesztő, tarthatatlan állapot, a PÉTÁV felzárkózik a szolgáltatók sorába! Aztán jött a hideg zuhany. Az Új DN. március 27-i számában megjelent cikkben Balázsné Lovász Katalin kijelenti: a mérővel rendelkezők átalányai kombinálva ugyan, félévenkénti elszámolással, végül is a mérő alapján fizetik a díjat. De: „... ha történik valamilyen épületmérés, akkor az épületre is elkészíti az elszámolást. Ha többet fizetett be a ház, azt visszaadjuk, ha kevesebbet, akkor kérjük a hiányzó összeg befizetését.” Ha ez valóban így van, ha ezt megengedi önkormányzatunk, akkor semmi sem változott, egy lépést sem tettünk előbbre. Akkor egy monopolhelyzetű cég ismét megmutatta felügyeletének és kiszolgáltatottjainak: bármit tesztek is, úgy intézem dolgaimat, ahogy nekem tetszik. Annyi hátrányosan érintő packázást viseltünk már el. De ha újra visszatérhet az ellenőrizhetetlen adatokra épülő számlázás, az már nem lesz elviselhető. Jakab Sándor Pécs, Gyöngyös u. 14. Kiskutyák a telefon- fülkében „Csak” egy hét krónikája Hétfő: Kétségbeesett női hang telefonál Szigetvárról és kér, hogy csináljak valamit, mert Dióspusztán napok óta sír egy kutya egy mély gödörben. Azonnal indultunk, közben értesítettem a szigetvári tűzoltókat, hogy szükség esetén segítsenek. A helyszínen derült ki, hogy másfél hónapja van ott bent az a szerencsétlen kis jószág! A gyerekek dobtak be neki időnként ennivalót. Sajnos késő volt már, hiába mentünk ki, mert vak lett és idegroncs. Fájó szívvel, de el kellett al- tani. Kedd: Kertvárosból jött a hívás: intézkedjek, mert az Eszék utcában egy „úr” azzal szórakozik, hogy a kutyát sétáltatókra lövöldöz, az ő kutyáját is eltalálta, meg kellett műteni. Szerda: Egy férfi telefonál a Munkácsy Mihály utcából, hogy reggel óta fekszik egy kutya a járdán. De hiszen dél van - mondom én. A közeli Terráriumbán az állatgondozó jóvoltából vizet, élelmet kapott. Fél óra múlva „életrekapott” a kutya. Csütörtök: Telefon délelőtt 10 órakor, női hang: „kérem csináljon valamit, mert a Rákóczi út 56. előtt reggel 7-kor leszállt a buszról egy ember, madzaggal a buszmegállóhoz kötött egy kiskutyát és eltűnt. Az ő sorsa rendeződött, az APEH-nél dolgozó takarító hölgy befogadta. Péntek: Hívás az állatkórházból, bevittek egy tacskó mamát szülni, császármetszéssel három kiskutya lett. A gazdája ottfelejtette, nem váltotta ki. Kérésük fogadjuk be őket az állatmenhelyünkre. Ez természetes, befogadtuk őket. Szombat: Telefoncsörgés, egy utcai fülkében egy kartondobozban hat egészséges újszülött kiskutya sír. Még a szemük sem volt nyitva, mindent elkövettünk, hogy megmentsük őket, de nem sikerült. Nehogy azt higgyék az olvasók, hogy naponta csak egy-egy ilyen hívást kapok, sajnos számtalant, csak néhányat ragadtam ki, de ezek híven tükrözik, hogy napjaink kóros betegsége a felelőtlenség, közömbösség, és ez bizony az önpusztító folyamat része. Horényi Marica Happy Dogs Állatvédő Egyesület elnöke Szeptemberben találkozunk A Pécsi Cserkészek Baráti Köre pünkösdkor évadzáró ünnepséget tartott a Fülemüle csárdában. Vallásra, pártra való tekintet nélkül harmincán jöttek el - barátok, szimpatizánsok, segíteni akarók - a közös ebédre. Papp István köszöntötte a cserkészeket, a vendégeket és megköszönte az együtt végzett munkát az anyagi-, erkölcsi támogatást. A kerthelyiségben vidám hangulatú összejövetel végén búcsúzóul kellemes nyaralást jó pihenést kívánt, a szeptemberi találkozóig. Szilágyi Jánosné Pécs, Ybl M. u. 7. Élesben érettségiztek a kisnővérek Az egészségügyben nincs munkanélküliség Kórházi emlékeimben felbukkannak a lányok, amint csapatostul jönnek-mennek a folyosókon. Az elsősök még félénken, a felsőbb évesek egyre magabiztosabban hajtják végre a tapasztalt ápolónők utasításait. Tőlük mindig kaphat az ember egy pohár vizet, a félrecsúszott párnát készségesen megigazítják és jut idejük vigasztaló beszélgetésekre is. Most ugyanott - a 400 ágyas klinika sebészeti, belgyógyászati és traumatológiai osztályán - ahol tanév közben hetente egy műszakot, nyaranként egy hónapot töltenek, a közelmúltban két héten keresztül a gyakorlati érettségi vizsgájuk zajlott. Nem az iskolai gyakorlóterem próbabábuin, hanem érző betegeken, egy bizottság árgus szeme előtt bizonyították, tisztában vannak vele, hogyan kell beadni a különböző injekciókat, mit készítsenek az orvos keze alá egy infúzió bekötésekor és mit, ha szondázásra kerül a sor. Vizsgafeladat egy műtétre váró testi-lelki előkészítése. Az sem mindegy, hogyan viselik a traumatológián a vérző sebek látványát. - Mertük vállalni a megmérettetést „élesben” is, kórházi körülmények között - mondta Horváth Lajosné, a gyakorlati oktatás vezetője, aki közreműködött annak kiválasztásában is, mely esetek alkalmasak a követelmény teljesítésének bizonyítására. A betegek gyakran együtt izgulnak a vizsgázóval. Sőt, a „gyakorlottabb” páciensek alkalomadtán megsúgják mikor mi a teendő. Aztán napokig ez a téma a kórtermekben. Csak nagyon kevesen tagadják meg a közreműködést, mondván, rajtam ne tanuljanak. Pedig hát tanítani kell az utánpótlást. Az egészségügynél nincs munkanélküliség, ott mindig keresnek embert. Pécsett is. Noha évente 60-70 szakképzett ápolónőt és általános asz- szisztenst bocsát útjára a 25 éves Janus Pannonius Egészségügyi Szakközépiskola. Az idén 64 növendék készül erre a pályára. Közülük tizenegy az új művese-állo- máson dolgozik majd. Tanulmányi szerződést kötöttek az egyetemmel. Vállalják munkájuk mellett a szakirányú továbbképzést és azt, hogy két évig ott maradnak. Tízen egyetemre, főiskolára jelentkeztek. Egy-két kivétellel többségük a tanult szakmájában helyezkedik el. Egyelőre. Aztán az élet természetes rendje szerint jön a házasság, a gyerek, a család elszippantja nagyrészüket az egyre nehezebben teljesíthető három műszaktól. Ám egyelőre fűti őket a hivatástudat, és némi kerülő után talán visszatérnek. Rezes Zs. * 4 A I
