Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-15 / 159. szám (161. szám)

10 oj Dunántúli napló 1993. június 15., kedd A szerkesztőség postájából Beérett a gyümölcs Adalékok a Laterum Kft. sikeréhez Az Új DN június 5-dikei számában „Sikeres bányászvál­lalkozások” címmel jelent meg egy írás a Laterum Idegenfor­galmi és Kereskedelmi Kft.-ről. A cikkben többek közt az ol­vasható, hogy a társaság veze­tőségének 1992. augusztusi le­cserélése után három hónappal a cég új vezérkara máris nyere­ségessé tudta tenni a vállalko­zást. Szó esik arról is, hogy mi­nek köszönhető a gyors siker. Nos, itt szükséges pontosítani néhány állítást. A délvidéki menekültek el­szállásolása már 1991-ben megkezdődött az uránvárosi szállodában, miként a szociális étkeztetés is (mely csak a Pécsi Önkormányzat szemszögéből nevezhető nonprofit tevékeny­ségnek, hiszen a kft. ugyanany- nyit kap értük, mint bármely más előfizetéses étkezőért), s az „a la carte” étkeztetés is ha­gyományosnak tekinthető, csu­pán a létszám növekszik. Ren­dezvényeknek, esküvőknek, banketteknek pedig évek óta otthont ad a létesítmény. A propaganda munka éppen Kerékpártolvaj Június 9-én 18-19 óra között ellopták 11 éves unokám falhoz támasztott MONTENBAIC ke­rékpárját. A tolvaj a kisgyerek szeme láttára felült rá és elkere­kezett. Nem hatotta meg az sem, hogy a kétségbeesett gye­rek, amíg tudott futott utána. Szőke haját és arcát többen fel­ismerték az eltulajdonítónak és reméljük, a környezete is rá­döbben, hogy honnan lett ilyen hirtelen egy vadonatúj fekete­színű - bütykösgumis - 21 se- bességes kerékpárja. V. T., Pécs Megkerült a pénzem Május 13-án elvesztettem a nyugdíjamat és kétségbeesetten kerestem a környéken, amerre korábban jártam. Az Anikó utcai Általános Is­kola C-D ballagó diáklányai és tanárnőjük látták, hogy elkese­redetten, magambaroskadtan keresek valamit. Ők kérdeztek rám és amint tisztázódott, hogy milyen összegről van szó, rövid idő alatt megkaptam az elve­szett pénzt. A gyerekek még egy fagylaltot sem fogadtak el, még ők köszönték meg nekem, hogy az elveszett pénzemet visszaadhatták. Kívánom, hogy az életben olyan szerencse kísérje őket, mint amilyen engem ért. S. Béláné, Pécs 1992 első felében, a vezetőség leváltását megelőzően volt a legaktívabb, szórólapok, Pécs-térképek készültek, körle­veleket küldtek 270 iskolának, reklámtáblákat helyeztek el a város különböző pontjain, s rendszeresek voltak a hirdeté­sek az országos és a helyi napi­lapokban. Éppen a túlzott reklámkölt­ség és az új számviteli törvény végrehajtásából adódó többlet- költség eredményezte azt, hogy 1992 első félévében a Laterum Kft. a tervezett veszteséget mintegy félmillió forinttal túl­lépte. így bár megmagyarázható a hiány, a MÉV vezetője egy korábbi szerződésben leírtak alapján jogosan váltotta le a kft. irányítóit. Azt azonban mindenképp el kell ismerni, hogy az idegen- forgalmi és vendéglátóipari vál­lalkozás alapjainak a lerakását Mészáros Istvánnak és az ezen a területen járatlan vállalati dol­gozó társainak köszönheti a MÉV. Forr János, a Laterum Kft. volt vezérkarának egyik tagja Francia rajzpályázat mohácsi helyezettjei Wattralosban Mohács francia partnervárosában ez év tavaszán gyerekek részére hirdettek rajz­pályázatot, és a versengésben a saját iskolásaik mellett bevon­ták a magyar gyerekeket is. A környezetvédelmi témájú alkotásokat eljuttatott általános iskolások közül első díjjal ju­talmazták, Tóth Dorottya és Io­nok Noémi Park utcai iskolások munkáit. Második helyezett lett Strach Helga a Széchenyi és Nagy Erna a Park utcai iskola tanulói. Trábert Dóra a Park ut­cai iskola diákja harmadik díj­ban, míg Hullám Zoltán a Ma­rek szakközépiskolása a hatodik helyezettnek járó díjban része­sült. Az iskolák nyerteseinek a jutalmát, egy-egy értékes rajz­készletet a közelmúltban Mohá­cson járt Roland Leveque Watt- relos alpolgármestere adta át. A francia pályázaton a Kos­suth, a Jókai, az Eötvös és a Rókus óvodák gyerekei, szám- szerint 31-en szintén részt vet­tek. Ők helyezés nélkül vala­mennyien ajándékot kaptak. A színes ceruzákból és pasztell­krétákból összeállított csoma­gokat a Városháza dísztermé­ben rendezett gyerekzsúron, Kuti István polgármester osz­totta ki. B. M. Környezetvédő gyerekek Kirándulás a Mandulásba A közelmúltban egészségne­velési programok voltak a Me­zőszél úti Általános Iskolában. Nekem ez nagyon tetszett, mert nap, mint nap különféle esemé­nyek történtek. Egyik nap a Terráriumbán voltunk, ahol hatalmas kígyókat és nagy hüllőket láttunk. Utána filmvetítés volt a korokodilok életéről. Minden reggel az egészség- nevelésről szóló híradót hallgat­tuk az iskolarádióból, a külön­féle betegségekről. Minden má­sodik szünetben lehetett banánt, narancsot, magvakat, tejtermé­ket enni. Jó lenne, ha máskor is kap­nánk ilyesmiket. Egy másik alkalommal a Mandulásba voltunk kirándulni. Ennek mindenki nagyon örült, mert a friss levegőn lehettünk egész délelőtt. Igaz, jól el is fá­radtunk, mert sokat futottunk a gyerekekkel. A futás után narancsot kap­tunk, aminek a héját a kicsik bi­zony a fijre dobálták, de azonnal figyelmeztettük őket, és össze­szedték. Nekem nagyon tetszett ez a hét és kár, hogy egy évben csak egyszer van. Szerintem a környezetvédelemről és az egészségnevelésről már az óvodában is szót lehetne ejteni (bármilyen játékos formában), mert így már az apró gyerme­keknek is fogalmunk lenne ar­ról, hogy milyen fontos a kör­nyezetünk tisztasága és az egészséges életmód. Sütő Tamás 6/b. Egy korábbi csőtörés alkalmából ásták ki Pécsett, a Kertvárosban a Melinda utcában ezt a vil­lanyoszlopot, amelynek gödre még mindig ott tátong. Az oszlop azóta is járdán hever, bár érté­kesebb részeit a sötétben már eltüntették róla. Fotó: Läufer László A melegvízfogyasztás méréséről Lépcsőházunkban 1991-ben kezdődtek a vízóra beszerelteté­sek és 1992-ben már lakáson­ként követhettük a fogyasztás alakulását. , _ Ugyancsak 1991-ben a PÉTÁV is felsze­relte hőfogadónkba a meleg­vízmérőket (egy nagyobb víz­óra a bejövő vezetékben és egy kisebb a kimenő recirkulációs ágban), ahol a fogyasztást a két mérő által jelzett érték különb­sége adja. Néhány hónap alatt világossá vált számunkra, hogy a laká­sokban felszerelt mérők összesí­tett adata jelentősen elmarad a hőfogadói mérők által mutatott fogyasztástól. A házon belüli korrekt költségelosztás érdeké­ben - amit rendkívül megnehe­zített a PÉTÁV logikátlan számlázási rendje - szigorú el­lenőrzést és nyilvántartást ve­zettünk be. Ennek alapján kizárt a visszaélés lehetősége^ 1992. őszén a PÉTÁV ener­giagazdálkodási részlegénél tet­tem látogatást. A témával meg­bízott szakemberrel a fűtési díj hőmennyiség mérésen alapuló elszámolására való áttérésről tárgyaltunk. Természetesen szót emeltem és intézkedést kértem a melegvíz fogyasztás mérésé­nél mutatkozó eltérések miatt. Tárgyalópartnerem elismerte, hogy a lépcsőházak hőfogadó­iba felszerelt két mérős megol­dás nem egészen korrekt. Táb­lázatokat mutatott, amelyekből a PÉTÁV saját nyilvántartása alapján kitűnt, hogy többek kö­zött a mi lépcsőházunkat is el­látó szolgáltatói hőközpontban lévő hitelesített mérő havonta 100-150 köbméterrel keveseb­bet (!) mutat, mint a hozzá tar­tozó lépcsőházi mérők összesí­tése. Azzal próbált nyugtatni: a lépcsőházi órák adata csak költ­ségmegosztási jelentőséggel bír, a hiteles szolgáltatói víz­mérő által jelzett fogyasztás lépcsőházakra való szétosztásá­nál. Az én véleményem szerint: egy bizonytalan mérési mód nem szolgálhat még költ­ségmegosztóként sem; a PÉ­TÁV a lépcsőházi mérőket is elzárja, a szolgáltatói mérőt pe­dig soha nem tudnánk ellen­őrizni; a számlázási rend (mé­rőállás nélkül, külön a felfűtés és a hidegvíz, nem is ugyanazon időintervallumra) teljeskörő manipulációt enged meg a szol­gáltatónak a teljesen kiszolgál­tatott fogyasztóval szemben; a szolgáltatás díját mindig a fo­gyasztónál lévő utolsó mérő szerint kell elszámolni, mert a viták csak így kerülhetők el. 1992-ben 80 köbméter eltérés volt lépcsőházunkban a meleg­víznél. A lakások mérőinek összege volt alacsonyabb. A kü­lönbözet értékét a közös képvi­selő kénytelen volt beszedni, holott a lakók havonta a vízórá­juk alapján fizettek a képviselő­nek. Örömmel nyugtáztam ön­kormányzatunk döntését, ahol van a lakásban mérő, az alapján közvetlenül a lakóknak szám­lázza a PÉTÁV a melegvizet a hidegvíz árával együtt. Végre megszűnik egy rossz közérzet gerjesztő, tarthatatlan állapot, a PÉTÁV felzárkózik a szolgálta­tók sorába! Aztán jött a hideg zuhany. Az Új DN. március 27-i számában megjelent cikkben Balázsné Lovász Katalin kijelenti: a mé­rővel rendelkezők átalányai kombinálva ugyan, félévenkénti elszámolással, végül is a mérő alapján fizetik a díjat. De: „... ha történik valamilyen épület­mérés, akkor az épületre is elké­szíti az elszámolást. Ha többet fizetett be a ház, azt visszaad­juk, ha kevesebbet, akkor kér­jük a hiányzó összeg befizeté­sét.” Ha ez valóban így van, ha ezt megengedi önkormányzatunk, akkor semmi sem változott, egy lépést sem tettünk előbbre. Ak­kor egy monopolhelyzetű cég ismét megmutatta felügyeleté­nek és kiszolgáltatottjainak: bármit tesztek is, úgy intézem dolgaimat, ahogy nekem tet­szik. Annyi hátrányosan érintő packázást viseltünk már el. De ha újra visszatérhet az ellen­őrizhetetlen adatokra épülő számlázás, az már nem lesz el­viselhető. Jakab Sándor Pécs, Gyöngyös u. 14. Kiskutyák a telefon- fülkében „Csak” egy hét krónikája Hétfő: Kétségbeesett női hang telefonál Szigetvárról és kér, hogy csináljak va­lamit, mert Dióspusztán napok óta sír egy kutya egy mély gödörben. Azonnal indultunk, közben értesítet­tem a szigetvári tűzoltókat, hogy szükség esetén segít­senek. A helyszínen derült ki, hogy másfél hónapja van ott bent az a szerencsét­len kis jószág! A gyerekek dobtak be neki időnként ennivalót. Sajnos késő volt már, hiába mentünk ki, mert vak lett és idegroncs. Fájó szívvel, de el kellett al- tani. Kedd: Kertvárosból jött a hívás: intézkedjek, mert az Eszék utcában egy „úr” azzal szórakozik, hogy a kutyát sétáltatókra lövöl­döz, az ő kutyáját is elta­lálta, meg kellett műteni. Szerda: Egy férfi telefo­nál a Munkácsy Mihály ut­cából, hogy reggel óta fek­szik egy kutya a járdán. De hiszen dél van - mondom én. A közeli Terráriumbán az állatgondozó jóvoltából vizet, élelmet kapott. Fél óra múlva „életrekapott” a kutya. Csütörtök: Telefon dél­előtt 10 órakor, női hang: „kérem csináljon valamit, mert a Rákóczi út 56. előtt reggel 7-kor leszállt a busz­ról egy ember, madzaggal a buszmegállóhoz kötött egy kiskutyát és eltűnt. Az ő sorsa rendeződött, az APEH-nél dolgozó takarító hölgy befogadta. Péntek: Hívás az állat­kórházból, bevittek egy tacskó mamát szülni, csá­szármetszéssel három kis­kutya lett. A gazdája ottfe­lejtette, nem váltotta ki. Ké­résük fogadjuk be őket az állatmenhelyünkre. Ez ter­mészetes, befogadtuk őket. Szombat: Telefoncsör­gés, egy utcai fülkében egy kartondobozban hat egész­séges újszülött kiskutya sír. Még a szemük sem volt nyitva, mindent elkövet­tünk, hogy megmentsük őket, de nem sikerült. Nehogy azt higgyék az olvasók, hogy naponta csak egy-egy ilyen hívást kapok, sajnos számtalant, csak né­hányat ragadtam ki, de ezek híven tükrözik, hogy napja­ink kóros betegsége a fe­lelőtlenség, közömbösség, és ez bizony az önpusztító folyamat része. Horényi Marica Happy Dogs Állatvédő Egyesület elnöke Szeptemberben találkozunk A Pécsi Cserkészek Baráti Köre pünkösdkor évadzáró ün­nepséget tartott a Fülemüle csár­dában. Vallásra, pártra való tekintet nélkül harmincán jöttek el - bará­tok, szimpatizánsok, segíteni akarók - a közös ebédre. Papp István köszöntötte a cserkésze­ket, a vendégeket és megkö­szönte az együtt végzett munkát az anyagi-, erkölcsi támogatást. A kerthelyiségben vidám hangu­latú összejövetel végén búcsú­zóul kellemes nyaralást jó pihe­nést kívánt, a szeptemberi talál­kozóig. Szilágyi Jánosné Pécs, Ybl M. u. 7. Élesben érettségiztek a kisnővérek Az egészségügyben nincs munkanélküliség Kórházi emlékeimben fel­bukkannak a lányok, amint csapatostul jönnek-mennek a folyosókon. Az elsősök még félénken, a felsőbb évesek egyre magabiztosabban hajt­ják végre a tapasztalt ápoló­nők utasításait. Tőlük mindig kaphat az ember egy pohár vizet, a fél­recsúszott párnát készségesen megigazítják és jut idejük vi­gasztaló beszélgetésekre is. Most ugyanott - a 400 ágyas klinika sebészeti, bel­gyógyászati és traumatológiai osztályán - ahol tanév közben hetente egy műszakot, nya­ranként egy hónapot töltenek, a közelmúltban két héten ke­resztül a gyakorlati érettségi vizsgájuk zajlott. Nem az iskolai gyakorlóte­rem próbabábuin, hanem érző betegeken, egy bizottság ár­gus szeme előtt bizonyították, tisztában vannak vele, hogyan kell beadni a különböző in­jekciókat, mit készítsenek az orvos keze alá egy infúzió be­kötésekor és mit, ha szondá­zásra kerül a sor. Vizsgafel­adat egy műtétre váró testi-lelki előkészítése. Az sem mindegy, hogyan viselik a traumatológián a vérző sebek látványát. - Mer­tük vállalni a megmérettetést „élesben” is, kórházi körül­mények között - mondta Hor­váth Lajosné, a gyakorlati ok­tatás vezetője, aki közremű­ködött annak kiválasztásában is, mely esetek alkalmasak a követelmény teljesítésének bizonyítására. A betegek gyakran együtt izgulnak a vizsgázóval. Sőt, a „gyakorlottabb” páciensek al­kalomadtán megsúgják mikor mi a teendő. Aztán napokig ez a téma a kórtermekben. Csak nagyon kevesen tagadják meg a közreműködést, mondván, rajtam ne tanuljanak. Pedig hát tanítani kell az utánpót­lást. Az egészségügynél nincs munkanélküliség, ott mindig keresnek embert. Pécsett is. Noha évente 60-70 szakkép­zett ápolónőt és általános asz- szisztenst bocsát útjára a 25 éves Janus Pannonius Egész­ségügyi Szakközépiskola. Az idén 64 növendék ké­szül erre a pályára. Közülük tizenegy az új művese-állo- máson dolgozik majd. Ta­nulmányi szerződést kötöttek az egyetemmel. Vállalják munkájuk mellett a szakirá­nyú továbbképzést és azt, hogy két évig ott maradnak. Tízen egyetemre, főiskolára jelentkeztek. Egy-két kivétel­lel többségük a tanult szakmá­jában helyezkedik el. Egyelőre. Aztán az élet természetes rendje szerint jön a házasság, a gyerek, a család elszippantja nagyrészüket az egyre nehezebben teljesíthető három műszaktól. Ám egye­lőre fűti őket a hivatástudat, és némi kerülő után talán vissza­térnek. Rezes Zs. * 4 A I

Next

/
Oldalképek
Tartalom