Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-13 / 159. szám

Balatoni program- ajánlat június 13-19. Június 13-án, vasárnap a Ba­laton északi partján, Nyirádon az országos ralicross bajnokság harmadik fordulója kerül meg­rendezésre. Június 14-én hétfőn Gyulafi- rátóton a Művelődési Házban (Hajmáskéri u. 2) a Bakonyerdő Pávakör szereplését láthatják 17-19 óráig. Június 15-én kedden Vesz­prém városában a mai napon még megtekinthető Veszprém régen és ma címmel képes leve­lezőlap kiállítás Vida László gyűjteményétől. Június 16-án szerdán Siófo­kon a Dél-Balatoni Kulturális Központban vagyonvédelmi ki­állítás nyílik 10.00 órakor. A kiállítás megtekinthető június 16-tól június 20-ig, minden nap 10.00 órától 18.00 óráig. Június 18-án, pénteken és jú­nius 19-én szombaton Siófokon Zsaru Kabaré címmel vidám műsort tekinthetnek meg. Az előadások kezdete mind két nap két előadásban 18.30 óra­kor és 20.30 órakor lesz. Köz­reműködnek: Sas Jószef, For­gács Gábor, Heller Tamás. Ki­sér a Mikroszkóp Színpad kise­gyüttese Kertész János vezeté­sével. Balatonfürden a Nemzetközi Ifjúsági verseny Skála Kupa kezdődik, mely 20-ig tart. (A Balatonfüredi Sport Club-ban kerül megrendezsére). Június 19-én szombaton Ba- latonbogláron a Vörös kápolna előtti szabadtéri színpadon a Szelence Gyermektánccsoport folklór műsora tekinthető meg 20.00 órától. Kisér a Pejkó ze­nekar. A Balaton-part művészeti kí­nálatból: Siófokon a Dél-Balatoni Kul­turális központban élő népmű­vészet a Nyugat-Dunántúlon címmel népművészeti kiállítás látható. Ugyancsak Siófokon az Át­rium üzletház galériájában a Kóma Könyvesbolt kiállítása tekinthető meg, amely Daday Kálmán festményeiből és Kre- mán László fafaragó alkotásai­ból áll. Szász Endre grafikáiból és festményeiből összeállított tár­lat látható Siófokon a Kálmán Imre Múzeumban. Balatonalmádiban, a Város­háza Padlásgalériájában 37 al­kotó munkáiból Veszprém me­gye élő népművészete címmel látható gyűjteményes kiállítás. Balatonfüreden a Folyosó Galériában Mözsi Szabó István festményeit mutatják be. Ugyancsak Balatonfürden a Bagolyvári Galériában Banga Ferenc grafikusművész alkotá­sait tekinthetik meg az érdeklő­dők. Dr. Verebics János Nem a verseny, a találkozás a fontos Verebes István Fotó: Läufer A Pécsett zajló XII. Színházi Találkozóra sok érdekes darab, színész, rendező érkezett. Ve­rebes István a zalaegerszegi társulattal jött Pécsre, mégpe­dig az ő átigazításában adták elő az Ideiem című Gor- kij-adaptációt. Beszélgetés Verebes Istvánnal és Babarczy Lászlóval a pécsi színházi találkozóról Kérdésünkre, hogy milyen színházat szeret, a következő feleletet adta:- A jó színházat - talán, 25 év szakmai múlttal a pályán, nem is olyan nehéz elképzelni, mit értek alatta. Kevéssé hiszek a kísérletekben. Olyan színhá­zat szeretek, ami tele van néző­vel, azaz nem unalmas és nem is ízléstelen. Sőt, hozzá merem tenni (nem érdekelnek a kriti­kusok), hogy a deprimáló dara­bokat sem szeretem, hiszem, hogy az emberek azért járnak színházba, hogy valami örömöt kapjanak.- Kissé provokatív a kérdés: játszana-e a színházában Csurka-darabot?- Miért ne! Anyagilag biztos siker lenne, odasereglene Csurka minden elvbarátja és el­lensége. Egy dolgot azonban tisztán kell látni: Csurka István a mai magyar drámairodalom­nak nagyon fontos része. Azt, hogy ő mit csinál politikusként, az nem ide tartozik.- Más: Gorkij többé nem ak­tuális?-Nem erről van szó. Any- nyira aktuális, hogy hatványo­zottan igaz mindaz a mai álla­potokra, amit ír - ezt próbáltam én belegyömöszölni az Ide- lenn-be. Úgy szól lepusztult közlétezésünkről, hogy a „nyomor” szó elő sem fordul benne. Babarczy László rendezőt először arról kérdeztem, mi haszna van egy színházi feszti­válnak?- Csak haszna van - feleli -, mert mindenki jól jár vele. A közönség, a vendéglátó város, az emberek. Tavaly Kaposvá­rott zsúfolt ház előtt ment min­den előadás. Mégis, talán a fő az, hogy a színházszerető kö­zönség kap egy képet a mai magyar színházról, a szakma pedig némiképp demonstrál­hatja, hogy hol tart.-A kiválogatás persze, min­dig szubjektív.- Világos, hiszen ki a csuda lenne képes művészet kérdésé­ben objektívan dönteni? De ez így is van jól, a világ legtöbb fesztiválján bevált. Nincsen semmiféle „igazság”, amit egy ilyen alkalommal el kellene érni. Nem is a verseny a fontos, hanem, amint a nevében is áll, a találkozó.- Hétfőn mutatják be a Kau­kázusi krétakört az ön rendezé­Babarci László sében. Mit kell tudni előzetesen az előadásról?- Semmi különöset. Annyi bizonyos, hogy Brecht egy ér­vényes és jó író. Remélem, erről az előadás is mindenkit meg fog győzni. M. K. Boncolás árán vásárolt könyvritkaságok Dr. Tímár Károly gyűjteménye előtt Fotó: Läufer László ősztől drágul a reuma-gyógyászat Horgásztó Gunarason Dr. Tímár Károly nyugdíjas kórboncnok főorvossal majd­nem minden kulturális esemé­nyen találkozni Pécsett, de saját bevallása szerint nem sajnálja a fáradságot, hogy akár az ország másik felébe elutazzék meg­nézni egy kiállítást, egy új mú­zeumot. Az elmúlt évtizedek során sokat utazott a Békés me­gyei Gyomára... Egy napos délelőtt, miközben egyre több könyv került le a polcról a kézbe, elmesélte, hogy miért.- Édesapám tanító volt, mi, gyerekek minden alkalomra könyvet kaptunk ajándékba, még ma is megvan a Simonyi óbester. Jómagam szenvedélye­sen csak pécsi egyetemista ko­romban kezdtem el gyűjteni a könyvet, mégpedig a gyomai Kner Izidor és később Imre által 1882 és 1940 között kiadott könyveket. 1951-ben lettem or­vos, kórboncnok, akkoriban 60 forintot fizettek egy boncolá­sért. Pécsről elkerülve Győrött, Sopronban bújtam az antikvári­umokat, később Veszprémben, és levelezésben is állottam több híres antikváriussal, akik időről időre szereztek nekem egy-egy Kner-könyvet. Már amennyire a pénztárcám megengedte, 20-30 forintot mindig rászántam a gyűjtemény bővítésére.-Amit, gondolom, sose lehet teljessé tenni...- Sajnos, így igaz. Mert nem pusztán könyvekről van itt szó, az 1892-es Boldog Margit életé­től az 1940-es Misztótfalusi Mentségé-ig (kb. 400 kötet), hanem forgalomba sose került, csak gyűjtőknek, barátoknak készült kis remekművekig. Mi­nikönyvek terén 150-nél tartok, ez alatt a 15x15 centiméternél kisebb kiadványokat értem. Arra nem is merek gondolni, mi minden hiányzik abból, amit szeretnék, ha meglenne. De nyomtattak Knerék számtalan szebbnél szebb reklámfüzetet, prospektust cégek számára, báli meghívókat, sőt iskolai bizo­nyítványt, cselédkönyvet is!- Mért éppen a Kner-cég, gondolkodott már ezen?- Tetszett nekem az a maga­tartás, ahogy Kner Izidor, ez a Galíciából érkezett ember a magyar irodalmat, könyvészetet támogatta. Ráfizetéssel adott ki olyan szerzőket, akik éppen nem voltak divatosak, nem le­hetett keresni rajtuk. Elsőrendű grafikusokat, tipográfusokat al­kalmazott. Érdekes megje­gyezni, mikor Gyomán épült a vasút, elintézte, hogy a nyomda felé egy külön rakodóvágányt építsenek. Hiába, az iparosok között a nyomdászok mindig is urak voltak egy kicsit, cilinder­ben jártak és fantasztikusan tud­ták a magyar helyesírást.- El is olvasta az összes Kner-könyvet?- Ha nem is az utolsó példá­nyig, de nagyrészüket igen. Kner a század elején egy egész sorozatban adta ki például az északi szerzőket, akiket a kutya sem ismert és olvasott addig.- Van-e konkurrenciaharc a Kner-gyűjtők között?- Kétségtelen, hogy nem egyedül gyűjtöm őket. Manap­ság nagyon megszaladtak az árak is, nyugdíjasként nem is fájdítom utánuk a szívem. Auk­ciókra sem járok már. A nyomda mai utódjával tartom ugyan a kapcsolatot, ha tehetem elutazom arra a vidékre, mert nekem mindig sokat jelent, ha megnézhetem az ottani múzeu­mot — mondja Tímár úr, s úgy emeli le a polcról a Kner-köny- veket, mintha saját gyermekei lennének. Méhes Dombóvár gyógyfürdője méltán jó hírű: jó kezekben volt és maradt. A városatyák a nagy nyomásnak nem engedve, nem adták el a fürdőt, hanem egy­személyes kft.-t alakítva meg­őrizték, megtartva üzemelteté­sét. Gelencsér József lett a Gu- naras Önkormányzati Fürdő és Gyógyidegenforgalmi Kft. ügyvezető igazgatója, aki el­mondotta: szeretnék a város la­kóinak érdekében, az üdülőterü­let tulajdonosai örömére tevé­kenykedni. Az idei évadra a korábbiak­hoz képest némi örömteli válto­zás tapasztalható. Először is: a fürdő nagyrészét felújították, új szolgáltatásokat vezettek be. Talán a legfontosabb: a gyógyá­szati részleg - a szálló - kitárta kapuit, s nemcsak a városkör­nyékről, hanem bárhonnan fo­gad beutaltat. (Igaz, a nagy igé­nyek miatt eléggé nehéz a beju­tás.) Mint azt dr. Keller József, az idegenforgalmi és gyógytu­risztikai iroda vezetője elmon­dotta újabb változás szeptember 1-től várható, ugyanis az intézet bevétel-orientált lesz. Ez azt je­lenti, bizonyos térítési költsé­geket a gunarasi gyógyászati részlegre betérőknek fizetniük kell. A jó idő és a közelgő iskolai vakáció okán a nyitott strand forgalma egyre nő: a legutóbbi hétvégén 1500-an vettek belé­pőt. Egyébként 3500-4000 ven­déget tudnak fogadni egyszerre. Sokféle időtöltő és pihentető szolgáltatásaik között az egyik a horgászoknak kedvez: a nagy csónakázó tó egy részét elkerí­tették számukra, hogy zavarta­lanul hódolhassanak szenvedé­lyüknek. A tóba több mázsa pontyot, keszeget és egyéb hal­fajtát telepítettek - méretes ha­lakról van szó -, s amíg a gye­rek és feleség strandol, apuka kifoghatja a vacsorára valót. Napi horgászjegy a strandpénz- támál kapható. K. F. A strand területén csónakázó tó is üzemel Fotó: Läufer L. Jó kis rádióm örökké bekap­csolva értesít a kül- és belvilág dolgairól, hol felerősödve, hol lehalkítva, attól függően, mi az amit kedvelek, vagy számomra esetleg unalmas, vagy éppen utálatos, de még háttérzörejnek is elmegy. Ilyenkor odapillan­tok a tévére, aztán nézem, csak nézem mint egy csendes őrült. Reklám persze dögivei, kie­melt figyelmet tanúsítok az olyan portékák iránt, amelye­ket szép hölgyek kínálnak a Nagyérdeműnek, a gusztuso­sán tálalt aszpikos Whiskas macska-, illetve Pedigre Pál ku­tyaeledelek láttán pedig irigy­ség és éhségérzet fog el. A Napkelte reggelén alig várom már, hogy megjelenjék a Dé­vényi fiú, aki jókedvű és har­sány és aki néhány árucikket sorol fel, amelyeknek kiske­reskedelmi árát meg kell sac- colni, aki talál, az szép nyere­ményhez juthat. A Dévényi gyerek - és a rendező - gondoskodik arról, hogy alkalmanként két, vagy éppen egy szál szép lány is sta­tisztáljon mellette. Sőt, közre­működnek. Például: „Mónika! Amikor reggel fölébredsz, mit látsz meg először?” Mónika: „A vekkerórát!” a műsorvezető folytatja: „Mert én például az asztalt, itt is van egy szép, ba­rokk asztal, amely . ..” - és mondja, hol vásárolható s aki az árát betelefonálja, az nyerhet ... Következik a másik áru­cikk: „Mondd csak Mónika! Van neked valamilyen állatod? Mónika lelkesen: „Van ám! Kutyám. Éppen el is hoztam magammal...” Tényleg: a Pe­digre Pál nevű kutyaeledelhez szükséges „kellékként” a kutya is éppen ott volt. A kutya akkor — gyönyörű farkas - hogy a Dévényi gyereket majdnem fel­löki. Mint egy borjú. A kutya - illően - az asztalra kiszórt gra­nulátumot egy-két nyelvcsa­pással azonnal fel is lafatyolja. A kutyát én már előbb felfedez­tem, mert két hegyes füle az asztallap fölé került. Mindenki tudott a kutyáról, a rendező, az operatőr, továbbá Mónika, aztán a kábelos, meg a sminkmester meg a tévé portás is, csak Dévényi Tibiké nem... Pedig ha bal kezét lelógatja, a kutya meg is nyalja. De nem vette észre. De nem baj, így reggel, amikor még nincs az a nyavalyás nagy meleg, elmegy az ilyesmi. Felerősítem a rádiót, mert valaki világraszóló találmányá­ról beszél. Az illetőnek szép magyar (hadd magyarkodjak én is egy kicsit) neve van: Jól­járt Lajos.'Halászmester. No- mármost Lajos bátyánk olyan szert talált fel, amely megaka­dályozza a hajzat őszülését. „Ez tulajdonképpen gyulladás­gátló szer...” - amiből úgye kiderül, hogy gyulladástól őszül meg a fejünk. O, vagyis a halászmester a vegyszerekből komponált kenőcsöt bemutatta illetékes helyen, ahol azt ta­nácsolták neki, ne vegyi, ha­nem természetes anyagokból állítsa össze a kenceficét. Rendben van. Ez is megtörtént. Ám hiába kilincsel a csoda­szerrel, semmire sem jut. A ri­porter - aki hallhatóan jól fel­készült hajzatgyógyításból - példaképpen felsorolt néhány országot - köztük Angliát, Németországot meg Magyaror­szágot is, ahol ennyi meg ennyi találmány vár sorára „hajügy­ben”, következésképpen hátha magával a találmánnyal van baj. A halászmester hajthatatlan: „Én magamon próbáltam ki le­gelőször ... Az én zsebemből kihúztak nyolc-tízmillió forin­tot... !” A riporter meglepő­dik: „Lajos bácsi, hiszen ma­gának tiszta ősz a feje!” Azt vá­laszolta, hogy sajna, korán ab­bahagyta a kezelést, de a szer az jó, mert 85 esztendős nagy­bátyja fejét is kezelte és haja visszanyerte eredeti színét. Hát erre már nincs válasz, kétke­désnek főképpen nincs helye. Nekem is csak az jut eszembe, hogy vagy másfél évtizede két úr jelent meg szerkesztősé­günkben, akik egy háromdecis Unikumos üvegben bemutatták kettejük találmányát, a hajnö­vesztőt. Itt is hagyták a mintapél­dányt, az üveget betettük a szekrénybe. Jó idő múlva - már úgy hideg féli reggelen - eszünkbe jutott, mi van a haj­növesztő szesszel. Az üveg üres volt. Valaki megitta. Ár­tani nem ártott, akire gyanak­szunk, ma is vidáman él. Igaz, nem kopaszodik. Sacc, kutyákra, macskákra... 4 Új VDN 1993. JÚNIUS 13., VASÁRNAP t < t é i Magán Kner-múzeum Rádió mellett ___

Next

/
Oldalképek
Tartalom