Új Dunántúli Napló, 1993. június (4. évfolyam, 147-174. szám)

1993-06-09 / 155. szám

1993. június 9., szerda

üj Dunántúli napló

3

Idősek nagy családja a pécsi Xavér utcában

A szociális intézmény komoly szakmai központ is

Kényes állati dolgok

Remegünk, nehogy legyen járvány

Sík néni jóvoltából jártam a pécsi Xavér utcai szociális otthonban. Sík Béláné a nyugdíjas házból írja sorait hozzánk rendszeresen. Legutóbb arról tudósított, hogy ágyneműt adományozott az Ágoston téri átmeneti otthonnak és a köszönő sorokat az egyik ott dolgozó is megerősítette.

Az intézmény munkatársai véleménye azonban megoszlott, hátha feltételezi bárki, hogy nehézségeik miatt nem tudnak elég törődést nyújtani. Meggyőződésem, hogy alaptalan e félelem, különösen Érdi Krausz Gáboménak, az Egyesített Szociális Intézmények igazgatónőjének társaságában végigsétálva a Xavér utcai szociális otthon szobáin. Mint egy szokatlanul nagy családi házban, néha zsör- tölődés, ám szeretet, megértés mindenütt.

Sík néni levele kapcsán az otthon munkatársai vetik fel: szükséges-e menedzselnie magát egy szociális intézménynek? Kell-e a nyilvánosságnak ismernie az ottani munkát, vagy dolgozzanak csendesen?

Van mondanivalójuk. A segédápolónői tanfolyamot házon belül szervezték meg az Egészségügyi Dolgozók Továbbképző Intézetének engedélyével és anyagi támogatásával, ám az általuk kidolgozott szakmai program minta lett, azóta másutt is eredményesen alkalmazták. Megszervezték a szakdolgozók továbbképzését, a napokban szerződést kötöttek a pécsszabolcsi gazdaasszonyképzővel, tárgyaltak a JPTE szociális munkás képző tanszékével, hogy az ősszel nyolchetes gyakorlaton vesznek részt a hallgatók az intézményekben. Az igazgatónő megjegyzi, eredményesebbnek tartaná, ha az egyetemisták megismerkednének valamennyi területtel e szakmai terepmunka során.

Az idősek ápolása ugyanis olyan tudomány, amit talán maguk is az évek hosszú során sajátítottak el úgy, hogy ma már komoly felkészültséggel tudják

továbbadni másoknak is, azoknak, akik évekkel ezelőtt szinte menekültek e területről. Mindezt ismerve nem meglepő, hogy a Xavér utcában szinte csak fiatal gondozóval találkoztam, látva, hogy egymást és az ott élőket egyaránt becsülő, szerető csoport az övék.

Nehéz megfogalmazni milyen elkötelezettség szükséges mindehhez, amikor a körülményeket vesszük számba, és elég csupán a házakra tekinteni. Ez a fél várost ellátó intézmény szinte kizárólag öreg, nem e célra készült épületeket örökölt. Ismert, hogy a Majorossy utcai épületet be kellett zárni, de az Ágoston téri házra is kimondták már négy éve a szakemberek az ítéletet: a vasbeton födém elkorrodált, a két szárnyú ház egyikén nem lehet használni a vizesblokkokat. Elképzelhető, mit jelent ez ott, ahol sok, nehéz helyzetű embert gondoznak, fürdetnek nap mint nap.

Mégis maradt a zsúfoltság, sőt egyre nő a beutaltak száma,

és késik az elfogadható megoldás. A mindennapi ápoláshoz a gondozattak számára kényelmesebb eszközöket használhatnának, de a pampershez hasonló nadrágokat pédául nem lehet kommunális hulládéként kezelni. A június végéig szívességből elégeti valaki. Jelentkezett egy környezetvédő kft., amely igen szakszerűen, de havi hetvenezerért megtenné ugyanezt. Csak a költséget képtelenség kigazdálkodni.

Látszik, mindezt nem panaszként osztják meg a látogatóval. Elfoglaltak a mindennapi teendőkkel. Be kell kísérni valakit a szobájába, fájdalomcsillapítót adni az idős néninek, vagy megsimogatni a másiknak a kezét, mert arra van szüksége. Vállalni plusz feladatot, hogy valakinek a gondok megoldása fontos legyen, hogy jobban érezhessék magukat azok, akik itt élnek ebben a furcsa összetételű nagy családban. És nekik, akik itt dolgoznak, velük élnek, nagyon fontos. G. M.

Színházi találkozó - Pécs

Hevesi Sándor Színház: Idelenn

Tóth Loon (Kisbors) és Balogh Tamás (Bubi) Fotó: Tóth

Gorkij 1902 decemberében bemutatott színműve igen gyors és látványos karriert futott be annak idején, hiszen a következő év januárjában a berlini Kleines Theaterben, Max Reinhardt színházában is előadták, sőt, maga Reinhardt alakította Luka szerepét. Hazánkban, magyar nyelven 1903 nyarán láthatta először a közönség a Fővárosi Nyári Színházban, s azóta, függetlenül a rendszerek váltakozásaitól, sűrűn műsorára tűzi valamelyik színházunk.

Az idők során azonban valami történhetett, a darab tán kissé avíttá vált, elfáradt, és a számunkra idegen világot, furcsa alakokat és az általuk közvetített mondandót, a nem egészen közérthető tartalmakat valahogyan ^korszerűsíteni” kellett. „Szerencsénkre” Verebes István m.v. mindezt felismerve átírta, mai világunkhoz igazította a zalaegerszegiek hétfőn este bemutatott produkcióját, hogy mindannyian értsük, tulajdonképpen miről is van itten szó; tudatunkat nej zavarhassák meg a torzonboíz, gimnasz- tyorkás figurák.

A darab eredetileg egy zárt élettérben zajló, a társadalmi törvényeket és erkölcsöket érvényét vesztett, nyers emberi kapcsolatokat tükröző vegetálást mutat be, egy laza, de egymásra utalt közösséget. Itt még a különböző jellegű halálesetek sem billentik ki a szereplőket abból a közönyből, érzelmi sivárságból, amelyben élnek, ahol a halál pusztán egy a kellemetlen, mindennapi, és megoldandó teendők közül, technikai probléma csupán, amely az életbenmaradottak további létét nem befolyásolja különösebben. Olyan világ ez, amelyből nincs felfelé vezető út, csak a halálba, esetleg a börtönrácsok mögé.

Az átíró és rendező Verebes éjjeli menedékhelye azonban az eredeti barlangszerű pincével szemben kitágul, elvesztve ezzel az odú jelleget. S bár ebből a kitágult élettértből sem lehet szabadulni, jóval nyitottabb, zavarosabb világban találjuk magunkat, valamiféle megkopott, eklektikus külvárosban. Egyszerre vagyunk kint és bent, idelenn és odafönt, utcán, lakásban, kocsmában, s hogy a kor is egyértelmű legyen, televízió és egy kidobott, szemüveges Sztálin mellszobor jelzi, hogy itthon vagyunk, a mai Magyarországon, amit még a darab vége is megerősít, hiszen a valamikor nagy sikereket elért, mára már az ital rabjává vált színész, aki az eredetiben fölakasztja magát, itt „természetesen” vonat elé veti magát, folytatva a hagyományokat. A „korszerűség” abban is megnyilvánul, hogy a szereplők nyelv- használata mai, nyers, a bazme- gezés és a nemi szervek emlegetése teljesen természetes, nyilván az eredetiség kedvéért, meg annak a rétegnek a kedvéért, amely sohasem jár színházba. Hogy ők is megértsék.

A darab legnagyobb melléfogása Luka, a vándor, aki itt

Utazó, Verebes István alakításában. Luka, akinek érkezése és távozása a legfontosabb esemény az eredeti drámában, és aki mély érzéseivel, paraszti bölcsességével, az illúzió felkeltésével, amelyen ugyan minduntalan áttör a valóság, mégis sikerül valamelyest felébreszteni az emberi méltóság tudatát az ott élő emberekben. Verebes Utazója azonban idegen test a darabban, odatévedt értelmiségi figura, akit egy ilyen közeg még órákra sem fogadna be. Nem árad belőle se szeretet, se együttérzés, se semmi, tudálékos, okoskodó, érzelem nélküli lény, pusztán az agya működik, néha még az sem. Ilyenkor felolvas különböző könyvekből, amelyeket mindig magával cipel, értelmiségi létének egyértelmű jelzéseként.

A színművet tovább rontják a giccses dalbetétek, a közhely- szerű, olcsó poénok és szóviccek, némely színész rossz szövegmondása, mint például a hisztérikusan játszó Tóth Loon, aki Pepel-Kisborsot alakítja. Persze még így is akadtak jó teljesítményt nyújtó alakítások, mint például a Bárót megszemélyesítő R. Kárpáti Péter, vagy a transzvesztitává alakított Bub- nov-Bubi (Balogh Tamás), Va- szilisza-Né (Mester Edit) vagy Kosztiljov-Mankó (Zalányi

Gyula). Cs. L.

Képernyő előtt Pénzszagra gyűlve

A pénz, a pénz, a pénz.

A pénz, mindenek fölött. Némi halvány remény, hogy negatív hősünk - ó jaj, hol vannak már a pozitív hősök!, valahol a Kafka-vita környékén, 1968-ban végképp elmaradta- nak - , szóval negatív hősünk hiába fut a szeretőjéhez, Lolához a pénzét lobogtatva, hiába a kicsinyke trükk a váltókkal ebben a Bíró Lajos-féle, modorában is oly klasszikusan vezetett tévéjátékban, lámcsak a pénz már nem tudja összepattintani úgy a szíveket, mint ahogy a régi, békebeli patentok pattannak össze. Nem tudja már úgy, mint régen.

Hiába vált hát a kép ismét- színesbe, hogy színes ragyogásával elfödje a bűnt, hiába, mert valahol az ármánykodások, a lelket eladó cselek, kufár szenvedélyek mélyén, a huppanókon át is a halálba gördülő

Szanszára, a nagy Sorskerék mélyén ott lappang az igazság.

Hogy milyen igazság, azt persze nem mindig tudjuk. Néha fölöttébb nem.

Most is csak azt tudjuk, hogy a kép mégis színesbe fordul, ahelyett hogy elszürkülne, a modern kor technikai korlátái miatt egészen színesbe - egyszóval szinte vakító a tünemény, akár a különböző posztokon egymást váltó miniszterek keletiesen tarka forgataga és a színes forgatagban már látjuk is sokadik pénzügyminiszterünket a két neves, faggatózásra hétről hétre feluszított sorstársam - riporterek - társaságában.

Itt ül már láthatóan mindenki, Montecuccoli úr is mintha megérkezett volna és előtünedezne Ady is, Vér és Arany, sziszegi a kávéház félhomályából, Moloch úr és a koldusnak öltözött királyok és mások. De Boulange úr, aki a pénzt adja, mindenképpen várat még egy kicsit magára. Boulange úr, a hírek szerint az IMF-től. Várni egyébként is elegáns dolog; a Vad-Keletnek ezt a még kezelhető részét kellene még valahogy belepasszírozni a Közös Piacba, csak viselkedjen jól az Országgyűlés, szavazza meg a pótköltségvetést. Ha nem szavazná meg, Boulange úr sem lobogtatná olyan fennen azokat a váltókat, hitel helyett fityiszt mutatna ennek a szegény tíz és félmillió Kárpát-medencébe rekedt magyarnak.

„Ha nem fogadnák el a pótköltségvetést, akkor például a földhivatalok azonnal tönkremennének” - hangzott el az utolsó, a perdöntő érv. „Boulange úr jön az IMF-hitellel, ehhez kell a pótköltségvetés!” - hallattszott még figyelmeztetésképp, a indulat mélyén már a

győzelem alig titkolható mámorával. De akkorra már mindenki egy emberként a földhivatalokra gondolt, és az abszurdumra, hogy Csurka meg a többi magyar író nem szavazta meg az új Áfát sem, pedig mi az a havi 300-400 forint egy mai toliforgatónak, a pótköltségvetés híján pedig az aktákat is majd szép csendesen ellepi a por, az irodahelyiségek elsiva- tagosodnak. Holott a jó pótköltségvetés, akár a mai aszályban az eső, visszahozza földhivatalainkba az életet, a valóban rosszul fizetett hivatalnokok új, győzelmes fejlődési pályára állhatnak, újrafesthetik cégtábláikat, K., a földmérő fölemelt fejjel vásárolhat új öltönyt magának, Kafkával átírathatja a történetét, s ezzel párhuzamosan a kormány is bevonulhat győztesen a Várba Magyarország törökjei elől. Bóka Róbert

Szegény embert még az ág is húzza. A május 19-én Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye két településén észlelt sertéspestis miatt az Európai Közösség országai azonnali behozatali tilalmat rendeltek el hazánkból. Nem elég, hogy az olaszországi száj- és körömfájás járvány miatt ha egyáltalán, akkor is csak a legszigorúbb feltételekkel szállíthatunk tranzitországon át az adott nyugat-európai célországba élőállatot és húskészítményt? Még a sertéspestis is?

Mit jelentenek, hogyan védhetők ki, mikor és milyen feltételekkel oldhatók fel járvány esetén a különféle behozatali és kiviteli tilalmak? - kérdeztük a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomáson dr. Görög Péter főtanácsost.-Az 1981. évi 3., az állat- egészségügyről szóló törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, többszörösen módosított utasítások szabályozzák: mi a teendője az állattartónak, állatorvosnak, önkormányzatnak, állategészségügyi állomásnak és a minisztériumnak a járványok megelőzésében, leküzdésében. A havonta, rendkívüli esetben az azonnal felküldött jelentéseink alapján adja ki a Földművelődésügyi Minisztérium az Állategészségügyi Értesítőt, melyet minden megyei állomás és a Nemzetközi Hivatal is megkap. Klasszikus sertés- pestis a májusi eset előtt tavaly novemberben Békés megyében

fordult elő utoljára hazánkban.

Ha valahol valamilyen járvány üti fel a fejét, azonnal elrendelik a legszigorúbb helyi, községi, területi, netán valamely országrészt, vagy az egész országot érintő zárlatot és forgalmi korlátozást az Európai Közösség normáihoz igazodva.

Az olaszországi száj- és körömfájás járvány miatt hazai export esetén be kell tartanunk a következőket: az állományt a kiszállítás előtt minimum 15 nappal hatósági állatorvossal ellenőrzött karanténba kell zárni, minden állatnál egyedi jelölést és dokumentációt kell alkalmazni. A kiszállítás előtt legalább 48 órával a közös piaci beléptető határállomásnak és a fogadó ország központi állategészségügyi szolgálatának faxon meg kell küldeni az előírt, a karantént ellenőrző hatósági állatorvos által kitöltött és a kijelölt kerületi főállatorvos által ellenjegyzett különféle igazolásokat. Baranyában már üzemelnek juh-karanténok.

De mindez nem pusztán csak állategészségügyi kérdés. Gazdasági és politikai döntések is meghúzódhatnak adott esetben a cél- és tranzitország tilalma mögött.

Várhatóan még e héten döntés születik: kivihetők-e hazánkból a hasított körmű állatok és az ilyen húskészítmények.

Bizakodhatunk a kedvező döntésben. Murányi László

Kárpótlási földárverések

Elérte a 9 millió aranykoronát a kárpótlási földárveréseken elárverezett földek értéke - tájékoztatta az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal kedden az MTI-t. A hivatal összesítése szerint az elmúlt héten - amely négynapos volt - 147 árverést tartottak meg az országban, közülük 12 végződött eredménytelenül. Az árveréseken összesen 3291-en jutottak földhöz a 4475 árverezőből. Az elárverezett földek értéke 324 504 aranykorona volt, amelyből 3812 aranykoronát képviselt az erdő. A múlt héten a legtöbb árverést Békés megyében tartották,

és itt kelt el a legtöbb föld is, összesen több mint 79 ezer aranykorona értékben. Budapesten egyetlen árverést sem tartottak és Heves megyében is csak egyetlenegy árverésre került sor. Igaz ez utóbbin 116-an jutottak földhöz, több mint 11 ezer aranykorona összértékben. Az árak szempontjából mérsékelt volt a pünkösdöt követő hét, a legmagasabb licitár csupán 10 ezer forint volt. Ezt egy Győr-Moson-Sopron megyei árverésen érték el. Több megyében is előfordult, hogy az árveréseken nem haladták meg az 500 fori nt/aranykoronás minimálárát.

A televízió Balaton Fesztiválja

A Magyar Televízió első nemzetközi fesztiválja, a Balaton Fesztivál két hét múlva, június 21-én kezdődik Keszthelyen - jelentették be az MTV keddi sajtótájékoztatóján. A rendezvény- sorozat célja a közép-európai térség televíziós együttműködésének megteremtése, az érintett televíziók közötti kommunikáció újjáélesztése. A Balaton Fesztiválon - amelynek fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök - hét ország televízióiban készült 53 produkció versenyez majd öt kategóriában.

A Baranya Megyei Közgyűlés pályázati felhívása

A Baranya Megyei Közgyűlés oktatási, kulturális és sportbiztotsága pályázatot hirdet a megye oktatási, kulturális és sport hagyományainak ápolására, támogatására. A pályázat keretében segíteni kívánják:

1. az iskolai kulturális élet fejlesztését (irodalmi színpad, énekkar, tánccsoport, bábszakkör stb.) a körzeti, a megyei rendezvények támogatásával;

2. a megye kulturális hagyományait szolgáló, vagy hagyományt teremtő kulturális rendezvényét;

3. a szabadidő-sportot, több települést érintő, nagy létszámot mozgósító rendezvény támogatásával.

A pályázat tartalmazza: a pályázó nevét, címét (fenntartóját), számlaszámát. A vezető (képviselő) nevét, értesítési módját (cím,telefon), a pályázó közösség eddigi tevékenységét, a támogatás segítőjével megvalósítandó részletes szakmai programot, a tervezett kiadásokat (saját és külső erőforrások megjelölésével).

A pályázatot elnyerő közösségek 5-50 000 Ft közötti egyszeri támogatásban részesülnek. Az összeg csak arra a célra fordítható, amit a pályázatban megjelöltek, s amire a pályázatot elnyerték. A pályázatokat a bizottság szakértők bevonásával bírálja el.

A pályázatokat 3 példányban küldjék be a következő címre: Baranya Megyei Közgyűlés Oktatási, Kulturális és Sportbizottsága, Pécs, Rákóczi u. 34. 7601, vagy Pécs, Pf.: 121. A pályázat beküldési határideje: 1993. június 30.

A pályázatok értékelésének határideje: 1993. augusztus 15. A döntésről minden pályázó értesítést kap 1993. szeptember 15-ig.

1

t

k

i