Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-29 / 145. szám
6 uj Dunántúli napló 1993. május 29., szombat Fehér László festó'művész, Fehér Lépcsőit c. műalkotása eló'tt Fotó: Hári C. Péter Fehér László képei a Pécsi Galériában Átkelés a szocreál sivatagon Hatalmas fekete-sárga felületek, jelképekké redukálódó formák - sivatagi atmoszférát lehelő táj, amelyben a tónusok éppolyan metsző, kíméletlen élességgel válnak el egymástól, mint ahogy a szurokfeketén, hideglelősen sivatagra zuhanó éjszaka válik el a tűrhetetlen nappali forróságtól. A lélek tájai ezek is, de amelyekben a lélek csak összezsugorodva, didergetően műlékony egzisztenciájában lehet jelen, amelyben csak tűkarcolásnyi egzisztenciája van. Az 1953-as születésű Fehér Lászlónak Kafkát és Camus-t is fölidéző víziói vannak a monumentális emlékművek korszakának, a „tapskorszaknak” az idejéből; ezek a Pécsi Galériában látható, döntően a legutóbbi, „sárga”-korszakából való művek annak a szellemjárásnak az antiutópiáját jelenítik meg reduktív festői eszközökkel, amit annakidején - pozitív utópiaként - a „kommunizmus kísérleteként” harangoztak be. A képek ennek a kisértetjá- rásnak a „korhű” stációi, amelyben a festő az ötvenes évek kultikus világára, mint egy önmagát antiknak és időtlennek hazudó korra tekint, egy lázálomba szédült, chirico-ian jeges és rideg klasszicizmusra. A „hétköznapi” ember viszolyog- tató banalitása a mérték, az közvetíti a világidegenséget, amely ezúttal nem hivatalok kafkai útvesztőiben fogan, hanem a semmibe vezető lépcsők, a halált lehellő emlékművek mellett. Az ugyancsak sikeresen alkalmazott fotórealista technikát, majd a munch-i expressziót (Oszlopok) az utóbbi években „festőibb”, de festőiségükben is egyre redukáltabb, emblemati- kusabb eljárásmódok cserélik fel Fehér piktúrájában. Egy másfajta kísértetjárás - a fekete-sárga, végül fekete-fehér képek korszaka. Kísértetjárás, amelyben a „világidegen” emberi egzisztencia maga is kísértetté válik, „kísértet” bűnös magányában már gyermekként, (lásd Ünnep előtt című képét), vallási identitását keresve is parányként és kiszolgáltatottan (Ima), a világ kristálygömbjével együtt is végtelenül magunkra utalva, mikro- kozmikus kicsinységünkre ha- gyatkozva.(F7tt, lufiballonnal). Aránytalanul nagyra csak a kor bálványai - a zikkuratként emelkedő lépcsősorok, a gigan- tomán oszlopok, hidak nőnek. Az eltorzult, „sivatagi” arányok (el)rettentő távlatokat nyitnak, ahol az árnyéknak testesebb a valósága, a fénynek szikrázóbb egzisztenciája, mint a jelenidejű lélek emberforma látszatainak. Az időiségre is utaló „aránytévesztés” fekete iróniával telített - tragikuma, hogy e szenvedéssel való azonosulásra sincs esély. A most Munkácsy-díjjal is elismert művész néhány éve egyedül képviselte modem festészetünket Velencében, de ezekben a napokban Washingtonban, az IMF Visitors Centerében is látható munkája, ahol huszonnyolc kortárs magyar festő - köztük a pécsi Pinczehe- lyi Sándor - művészetéből kaphatnak ízelítőt július 2-ig. Fehér László pécsi tárlatát június 13-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Bóka Róbert A Pesti Szalon könyvheti újdonságai Széppróza, verses-, esszé- és tanulmánykötet egyaránt szerepel a Pesti Szalon Kiadó könyvheti kínálatában. Molnár Ferenc: Az éhes város és Kóbor Tamás: Budapest című regénye a kiadó most induló korrajz-sorozatában jelent meg. Minden bizonnyal az Ünnepi Könyvhét egyik érdekessége lesz Babel 1920-as naplója. A mű első ízben jelenik meg magyar nyelven, és oroszul is csak 1990-ben látott napvilágot. Egy másik különlegesség: Gombrowicz esszé-regénye, amelynek címe: Testamentum. A romániai magyar irodalmat két erdélyi szerzőnő képviseli. Cs. Gyimes Éva: Honvágy a hazában és Széles Klára: Sze- ged-Kolozsvár 1955-1992 című munkáját gondozta a Pesti Szalon. A Londonban élő Sárközy Mátyás novelláskötetét: Torkig Bizánccal és Csapiár Vilmos: Momi lába című kisregényét is a könyv ünnepére adták ki. Oravecz Imre: 1972. Szeptember című csonkítatlan kötetét most olvashatják először a verskedvelők. Háy János verseskötetének címe: Marion és Marion, Kiss Gy. Csabáé: Kö- zép-Európa, nemzetek, kisebbségek. i A Pesti Szalon a JAK-kal közösen jelentette meg Babies Imre: Két lépés függőhídon és Podmaniczky Szilárd - szegedi szerző - Haggyatok lótuszülésben című munkáját. Dragovácz Márk: Horvát asszony. Az ECCE HOMO sorozatból Pünkösd: a Szentlélek eljövetele jékáról: pártusok, médek, elami- ták, rómaiak, zsidók, arabok, krétaiak, és még ki tudná felsorolni, hogy hány nyelvet beszélők Egyiptomból, Ázsiából, a Római Birodalom hatalmas területéről a Jeruzsálembe érkezett zarándokok közül. Azért ez a nap az egyház tanítói működése kezdetének, mert ezen a napon háromezer ember keresz- telkedett meg, s vált az egyház tagjává. A középkorban a Szentlélek, azaz a tanító harmadik isteni személy eljövetelét jelző szélzúgás jelképezésére az evangélium előtt kürtöket és harsonákat fújtak meg. A lángnyelvek emlékére pedig égő kócot, később e veszélyessé válható szimbólum helyett rózsákat és ostyát dobáltak a nép közé. Néhol fehér galambokat eresztettek szét a templomban, hiszen a Szentleiket leggyakrabban fehér galambnak ábrázolják. Pünkösdkor csendül fel mindig a nagyszerű Veni sancte Spiritus, azaz Jöjj el Szentlélek kezdetű himnusz, amelynek szerzője vagy Hermann reiche- naui szerzetes (1504) vagy Szent Róbert francia király (1033), esetleg III. Ince pápa (1179). Maga a pünkösd név magyar elnevezés a görög péntekoste szóból ered, ami ötvenediket jelent, s jelzi azt a húsvét utáni ötvenedik napot, amikor az Egyiptomból kiszabadult zsidók a Sinai-hegyhez érkeztek, ahol az Isten két kőtáblán nekik a tízparancsolatot adta. Pünkösd történetét egy közel kétszáz esztendeje írt könyvecske így adja elő: „pünkösd napján a Szent lélek fölött égő nyelv alakban megjelent; és re- ászállván mindenikre, őket erővel és bölcseséggel eltöltötte, úgy, hogy kik előbb mind hi- tökben és tudományokban, mind bátorságukban és lelki erejökben igen is gyöngék voltak, most félretevén minden emberi tekintetet, a világ elibe bátran kiállottak, az akkor Jeruzsálemben találkozott különféle nemzetek előtt nyilván hirdetvén: hogy .. Jézus önnön erejéből föltámadott.. .Pünkösd napján a bérmálás szentségét szokta föladni a püspök, hogy valamint az apostolokra pünkösdkor szállott a Szent Lélek, úgy a hívek is akkor teljenek be kegyelemmel, és erősödjenek a hitben.” dr. Csonkaréti Károly Oltár(i) asztalosok H arangokat nem vertek félre, tűzoltók szirénézó szerautói sem rohantak azon a szeles januári éjszakán, amikor a dorozsmai templom egyik mellékoltára porig égett. Olyan csöndben zajlott, a templom gondosai csak a hajnali készülődéskor érezték lenge füstjét, kiáltó hiányát a József oltárnak. Láng nélkül hamvadt el. A közel háromszáz éves bútor építőanyaga a fenyő, meg a tölgy is, gyantaadta rugalmasságát elveszítve elfáradt, meg- taplósodott. A tüzek szülőanyja, a parázs abban úgy legelészett, ahogy puskaporban siet a gyújtózsinór. Ä négyszer négyméteres építményből hajnalra kelvén egy szakajtókosámyi hűlő hamu maradt. És templomnyi gond, falunyi aggodalom. Lesz-e, s mikor annak mása? Boltban nem árulják! Él-e ahhoz tudó mester? Hiánya hangos szóval kiált. Mivel ősidők óta hívőhonos. Kain és Ábel oltáron mutatták be áldozatukat. Asztalszerű kőlap lehetett. Vörösmarty Zalán futásában ........az oltár az istenadta föld.” A sokistenimádó rómaiak templomaikban díszes áldozati oltárokat építettek, amelyen a hívek ajándékaikat elhelyezhették, felajánlhatták. Az oltár számtalan vallás minden korszakában a hívek, kivitelező iparosok, művészek áhitatos érdeklődésének a középpontjában állott. Ä címszenteknek emelt oltárokon innen, világi értelemben szóhasználatunk ma kicsit pa- tetikusnak tűnő szókapcsolatokkal él. „A haza oltára, a szabadság oltára, a szerelem oltára, az önfeláldozás oltára.” T anítómesteremnek törvényt jelentő mentalitása szerint asztalos rnűhe- lyünk volt a munka temploma, gyalupadunk az oltára. Azon láblógatva üldögélni, abban fegyelmetlenségből fúróval, vésővel akármilyen kicsi karis- tolásnyi kárt ejteni igen nagy véteknek számított. Az volt a kenyérkereső szent oltárunk. Mert a pap is az oltárról él, mert a pap búzaföldje az oltár. Oltár szavunk a latin révén honosodott hozzánk. írásban először 1247-ben jelentkezik. Jó száz évvel később, a Jókai kódex az oltalom szavunkat rögzíti. Kézenfekvőnek látszik, hogy az oltár szóból következik, mivel tudjuk, hogy történelmünk egy időszakában minden oltáros hely oltalmat jelentett az üldözötteknek. Az oltárhistória számon- tartja, volt korszak, amelyben az oltár párkányzatába állati szarvakat erősítettek, hogy az üldözött abba kapaszkodhasson, ha üldözői húzták, ránci- gálták az oltalmat törvényileg biztosító oltártól. Némelykor az üldöző, a győztes dühe nem tekintett szentséget oltalmat, vitte üldözöttjét oltárostól együtt. Az oltárkörüli oltalomkeresés máig nem múlott el. Oltári jelzőnk oktalan használata most tünedzik el. Bálint Sándor Szegedi szótárában még: oltári részög vagyok. De élt szótáron kívüli használatban oltári kurva, oltári marha, oltári nagy, szép, stb. Divatja- ment, mint a bunkóorrú cipőnek. Hanem a szellemileg legtisztábban tartott oltár körül is megterem, ha nem is burjánzik a babonaság. Legismertebb ezek közül a fájós fogra tett tömjén. De az álmatlanságtól szenvedő csecsemő szemének oltárterítővei való megtörlése gyógyulás. Az oltárdíszítő virág lehullott szirmából teát főzni gyógyulás. A míg ezeket elősorolom, a presbitérium, a falu nem ült ölhetett kézzel. Az új oltár asztalosait ismerték. Szakmai hírük eljárt a világ négy sarkába. Simon Ferenc, az olaszok egyik új autótípusához fából kanyarítja a fém szilárdságával vetekedő, meleg tapintásérzetet keltő kormánykerekeket, műszerfalakat. És a patikusi pontosságigényű németek repülőgép múzeumának ő a propellerre - parálója, ami révén a vásárhelyi építésű sárkányrepülőgépeknek a légcsavarkészítő mestere. Nagyobb vállalkozásaikban összekarolkoznak Petrov András asztalosmesterrel, és mesterszintig fölnőtt két fiával, Andrással, Tamással. Boltíves ajtók, ablakok, bank és boltberendezések sorakoznak ki műhelyükből. A céhvilág minősítésével szólva remekes mesteri munkák. Nem érte őket váratlanul az oltárépítés ügyében való megszólítás. Nem kilincseltek, nem ültek a küszöbön a megbízásra várva. Életük során tán erre szedték össze minden szakmai tudásukat. Két-háromszáz év elsuhan, mire a sors kirendeli, hogy mai asztalos ilyen munkát művelhet a gyalupadján. nem ül dicsfény az arcukon, hogy ezúttal céhbelinek, a názáreti ácsnak, az egykori fában kenyerét keresőnek címére készül az oltár. Magas fordulatszámmal működő, muzsikáló gyalugépük, cirkulájuk az én fülemnek is szép, de nem magyarázok bele gregoriánokat, vasámapdélutáni litániákat. Ők sem ábrándoznak efféléket, ám tudják, alkotásuk hosszú időre szépséges megjelenésében az áhitatkeltés középpontjában áll majd. Oltalomkeresés, nyugalom- lelés, megbékélés, megvigasz- talódás zajlik majd nagy csöndben körülötte. K isebb regény terjedelme illene ahhoz, hogy érzékelni tudja az olvasó, milyen gondossággal mérték fel a szembenlévő mellékoltárt, amely tükörképe volt az elpusztultnak. Minden szögletét, kiugróját, díszítményeit, faragványait, domborulatait mai technikával úgy megmunkálni, hogy a réginek a hajszálpontos mása, a liturgiái előírásoknak pontosan megfeleljen. Mennyi színvázlatot nem sajnáltak, hogy mai festéssel a régi hamisítatlan hatását elérjék. Hogy netáni rikító, elütő színeikkel templomi riadalmat ne okozzanak. Meg a szakmai önbecsülés, meg a mesteri ambíciók, mind máködtek, akár más munkák esetén is. Márványt utánozni a faoszlopon annak, aki tudja, nem kunszt. De olyan márványt bűvölni, amelyik akár a valódi, a fölszín alól visszacsillog, az már varázslat. Az oltározás különböző stádiumában hívatlanul is beesek műhelytemplomukba, s barátaim munkájuk látására. Érdekelt régóta minden műveskedésük, akármilyen matériákban sikongott is gyalujuk. B eszélni a gépek zenéjében nem sok alkalom adódik. Magamban stu- dírozom. Tán nem vagyok velük elfogult, ha azt gondolom, tévutakon bukdácsoló társadalmunk egyengetését az asztalos szakma remekes mestereire kellene bízni! Az asztalos mesterség nem ismeri a politikusi lárifári módszereket. Ami kiesik a derékszögből, az hibás. Ami nincs vízmértékben, az kajsza, ha elfűrészelik a fakötés rajzát, csavarodik a szerkezet. Ha szájtépős nyállal enyveznek, egy percig nem marad együtt az összekötni való anyag. Szónoki fordulatokkal, ígéretekkel, nem lehet oltárt építeni! Hanem ezeket, amikor ebédre leállnak a gépek, a ránkszakadt csöndben sem merem nekik elmondani. Bizonyosan kidobnának barátságuk kegykosarából, hogy a lábam se érné a földet. Menjenek el politikusnak? Nem tudják, hogy ekkora ellenségük vagyok. Ártottak ők nekem valamikor? Tóth Béla « 4 4 Pünkösd a katolikus egyházi év harmadik legnagyobb ünnepe. A Szentlélek Isten eljövetelének emléknapja. Pünkösd vasárnapja jelenti egyúttal az egyház tanítói működésének kezdetét. Erre utal a pünkösdi szentmise olvasmánya az Apostolok Cselekedeteiből: „Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak neves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol (a tanítványok) egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyi- ukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Lélek szólásra indította őket... Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amit beszéltek.” Szent Péter odaállt a tömeg elé, és beszélni kezdett Jézusról, amit mindenki ^megértett, pedig voltak ott Kis-Ázsia minden tá-
