Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-22 / 138. szám

1993. május 22., szombat aj Dunántúli napló 7 Infarktus A magyarok első számú közellensége az infarktus, minden negyedik-ötödik honfitársunk halálát okozza. Legtöbb áldozatát a 35-60 éves férfiak között szedi.- Van védekezési lehetősé­günk, vagy védtelenek va­gyunk e kórral szemben? - kérdeztük dr. Czeizel Endre főorvost.- Két fajta infarktust isme­rünk: a korai - és a késői kezdetűt. Az előbbi cso­portba a 60 év alattiak, az utóbbiba a 60 év felettiek tartoznak. A korai infarktust gyakran genetikai hajlamra lehet visszavezetni, de ez a koleszterin-vizsgálatok alap­ján feltárható.-Az Egészségügyi Világ- szervezet néhány éve azt ja­vasolta, hogy szervezzünk népesség szűrést...-Valóban így volt. Egy német cég adta kölcsön a gé­peket, amelyek egyetlen csepp vérből három perc alatt megállapítja az illető kolesz­terinszintjét. A gyár be akart jutni a magyar piacra. Ma már több mint 200 gép mű­ködik hazánkban, elsősorban a magán laboratóriumokban.-1991-ben tízezer embert akartak megvizsgálni és 18 ezren jöttek el. Ez nem oko­zott gondot?- Nem. A következő év­ben már 30 ezren voltak haj­landók sokszor 2-3 órát is sorban állni egy vizsgálatért. Szeretnénk elérni, hogy az emberek megtudják, miként lehet az infarktust kivédeni. Ha valakinek a koleszterin ér­téke 5,2 alatt van, akkor való­színűséggel nem kap infark­tust, ha 7,8 felett van, aján­lott, hogy azonnal forduljon orvoshoz. A két érték közötti koleszterin szintet a megfe­lelő életmóddal le lehet szorí­tani az ideális értékre. Amerikában az elmúlt évek során 55 százalékkal csökkent az infarktusok száma, mert az emberek vál­toztattak életmódjukon. Drasztikusan csökkent a do­hányzók száma, divatba hoz­ták a kocogást, egészsége­sebben táplálkoznak, rostos ételeket fogyasztanak. Ki­mentek a divatból az állati zsírok, ma már mindenki nö­vényi olajakat és margarint használ a főzéshez. Mi e té­ren nagyon el vagyunk ma­radva. Magyarországon két év alatt közel 50 ezer ember vett részt koleszterin szűré­sen. Az eredmény nem biz­tató: a megvizsgáltaknak csak negyede megfelelő, 15 százalékuk azonnal orvosi segítségre szorul, a maradék 60 százalék az átmeneti ve­szélyzónában él. Az idei szű­réseket országszerte május 29. és június 6. között tartják. K. T. Guinness rekord? Nem mindenkinek adatik meg, amivel egy javakorabeli apa akár büszkélkedhetne is: most ballagott a legkisebbik fia és három unokája. Ez a nagycsaládi ballagás ha a Guinness Rekordok Köny­vébe nem is, de a magyar rekor­dok nem létező könyvébe bizo­nyára bekerülhetne. Ha oda sem, akkor sincs baj, attól még a tény tény marad: egyszerre ballagott fia és három unokája. Kifakadás Idős, kéz-láb remegésű férfi csigatempóban halad át a zeb­rán, lépteinek biztonságát a maga elé tett járókeret adja. Minden lépésnél meg-megpi- hen. Még a zöld lámpánál in­dult, az már rég pirosra váltott, s még alig tart az úttest közepén. Az autók türelmesen kivárják. Pécsi környezetvédők tiltakoznak a garéi veszélyeshulladék-égető építése ellen Fotó: Szundi A kérdés mindig megrekedt a makacs „itt nem!”-nél Csöppecske Magyarország Az a 93 ezer négyzetkilomé­ter - hazánk területe - nem is olyan kevés. Sok pl. az a 22 402 ezer négyzetkilométer, amit a volt Szovjetunió utódállami összességükben tesznek ki, vagy Kanadáé (9 976 000), Kí­náé (9 597 000), az USA-é (9 373 000), a hazánkénál százszorta nagyobbaké. Másfe­lől ott vannak szép számmal a kisebbek. Pl. a Benelux államok együtt sem akkor 74 000, mint mi; Izrael 21 000, Svájc 41 000, Dánia 43 000, s Ausztria is „csak” 84 000. Igazában persze a kisebbek - ha nem is a legki­sebbek - közé tartozik a terüle­tét (és persze a népességét is) tekintve Magyarország. Dehát miért is kell ezen me­ditálni? Divattá lett a tiltakozás Talán azért is, mert egy ilyen csöppecske országban meglehe­tősen sűrűn találhatók a telepü­lések; vannak olyan országré­szek, ahol 5-10-15 kilométe­renként botlunk egy-egy faluba, s ahol ritkább a „településszer­kezet”, a távolságok ott sem igazán észbontók. Egy ilyen csöppecske országban, amely­nek egyik végétől a másikig is alig 500 kilométernél a nagyob­bik hossza, bizony elképzelhe­tetlen, hogy ne ilyen távolság­ban legyenek egymástól lakott települések. Az esetben ugyanis sok minden könnyedén meg­oldható lenne. De így!... Miért érdekes ez? Mert ez az, amiről soha nem esett szó a til­takozások alkalmával. E csöppecske országban ugyanis az utóbbi években di­vattá lett - elsősorban környe­zetvédelmi ügyekben - a tilta­kozás. Ám egyetlen dolog nem hangzott el a hangos „nem”-en kívül. Az, hogy ha nem itt, ak­kor hol. S ha ott sem? ... Van­nak ugyanis dolgok, amiket itt, e csöppecske országban kell megoldanunk, a határainkon be­lül, s mivel mégsem ehetjük meg a szemeteinket, a hulladé­kainkat - bármily veszélyesek is lehetnek a környezetre -, itt kell megtalálnunk a helyüket. Emlékezzünk csak az első nagy akcióra, Ófalura. A paksi hulladék elhelyezéséről volt szó a kelet-baranyai falu közelében, határozottan kemény hangot kapott a „nem kérünk belőle”, s igazából azóta sem oldódott meg ez az ügy, amelyben elmu­lasztották kimondani: ha itt nem, akkor hol, és azt sem, hogy ehhez mit szólhat a másik „hol”. (Mellesleg: a legkézen­fekvőbbnek tűnő megoldás végképp nem került szóba: mi­ért ne kerülhetne a paksi - úgy tudom - alacsony aktivitású hulladék védett körülmények között oda, ahol sokkal aktí­vabb anyag, az uránérc, védet- len körülmények között volt évmilliókig, vagyis az uránbá­nya felhagyott, nagy mélység­ben lévő vágataiba? Vizsgá­landó: ezek a vágatok vajon mennyire lehetnének alkalma­sak megfelelő biztonsági intéz­kedések alkalmazásával egyéb veszélyes hulladékok elhelye­zésére is?) Gyanakvással él a lakosság Ófalu óta elég sűrűn hallunk hasonló ügyekről. Főleg szemé­tégetőkről, hulladékfeldolgo­zókról, stb. van szó, vagyis csupa olyanról, aminek a léte érthető gyanakvással tölti el a helyi lakosságot. Tagadhatat­lan, senki sem boldog, ha arra gondol, hogy valami veszélyes dologgal kell együtt élnie, és szemfényvesztő szócséplésnek hiszi a biztonságról szóló veszé­lyeket. Egy Csernobil és sok más ügy sajnálatos alapot szol­gáltat mindehhez, s az emberek el sem tudják képzelni, hogy ne­tán becsületes emberek állnak velük szemben, szándékaik is becsületesek, s e szándékaik megvalósításához kérik jóváha­gyásukat. (Érdemes itt megem­líteni, hogy újabban autópá­lya-építési szándékok esetén hallani települések tiltakozásá­ról, amiről óhatatlanul is azok jutnak az eszünkbe, akik a múlt században a honi vasútépítés hőskorában utasították el ma­guktól a vaspályát, s most értet­lenül látjuk az óriás, logikátlan kacskaringókat itt is, ott is a vasútvonalakon. Ezt meg lehe­tett tenni a vasúttal, az autópá­lyával azonban nem. Legfel­jebb az egész autópályát lehet megfúrni.) E sorok íróját az aggasztja legjobban ebben az egész kér­déskomplexumban, hogy az al­ternatíva soha és sehol nem je­lent meg, erre soha és senki nem is törekedett, a kérdés mindig megrekedt a makacs „itt nem!”-nél. Holott már rég tu­domásul kellett volna venni, hogy a 93 ezer négyzetkilómé- ter az annyi, amennyi, hogy az ország településszerkezete olyan, amilyen, s hogy a föld­tani viszonyai is adottak. Mindezek együtt arról szólnak, hogy valahol - ha nem itt, akkor ott, de - meg kell oldanunk ilyen irányú gondjainkat. Ha pedig ezek ellen mindig lesz til­takozás ( a józan, körültekintő megfontolás helyett), akkor csakugyan nem marad más: meg kell ennünk. És az sem jó! Hársfai István Szálkák A járdán már gyülekeznek a túloldalra átkelni vágyók, ami­kor egy, ránézésre harminc év körüli nő, látván a szerencsétlen járókeretes férfi bizonytalan araszolását, kifakad:-Rémes, hogy milyenek az emberek! Ahelyett, hogy segí­tenének neki, csak nézik, ho­gyan kínlódik. S mondja, mondja a magáét, jó hangosan, hogy lehetőleg mindenki meghallja. A férfi végre előtte éri el a járdát. A nő elhallgat, majd amikor elhalad előtte, ismét rázendít... De ő sem segített. Falusi turizmus Minap Zselicben a falusi tu­rizmus helyzetéről, lehetőségei­ről beszélgettem a jövedelem kigészítésként erre berendezke­dett házaspárral. Portájuk szép, tiszta, kényelmes és romanti­kus. Mind több a vissza-vissza- térő hazai és külföldi, zömében városi vendégük. Az egyébként rokkantnyug­díjas férj örül, hogy városi lé­temre ennyire megtetszett a bi­rodalmuk, ám azonnal le is lo­hasztja a kedvemet:- Amikor indultunk, még azt ígérték, hogy ágyanként kapunk 25 ezer forint fejlesztési lehető­séget hosszú lejáratra és mini­mális kamattal. Sejtheti, hogy mi lett az ígéretből... így aztán csak azt a keveset tudtuk bele­ölni, amennyink volt. Szégyen­keznünk azért így se kell. Csak vendégük legyen elég! Csak azért is!- Csak egészség legyen - só­hajt az asszony - és újra meg­mutatom, hogy mire vagyunk képesek. Űzi, hajtja a bizonyítás vá­gya, tán még álmában is hada­kozik a hajdan barátnak hitt el­lenségeivel. A tavalyi év volt életének legkegyetlenebb idő­szaka: szétesett az éveken át kemény munkával megépített vállalkozói birodalmuk, kifor­gatták szinte mindenükből. Ki-ki, amit ért náluk, vitte, hordta, s ebben a volt társaik, barátaik jártak az élen. A férje belerokkant, már ha teljesen le­lassulva is de tud járni, néhány hete már beszélni is. Az asszony férje helyett is hátára vette a világot. Megsza- kíthatatlan. Élni kell. Meg kell mutatnia, hogy talpra tud és fog is állni. S akkor majd alaposab­ban megnézi, kit fogadnak ba­rátságukba. Csak addig bírja ki! Hol az útlevél? Még február 24-én adta be maga és felesége útlevélkérel­mét telefonálóm, s álmában sem jutott eszébe, hogy azt az ígért Percemberkék dáridója? A józan többség hallgat Fujjolás, lehurrogás, ismét­lődő közbekiabálások, hangos tetszés - vagy éppen nem tet­szés nyilvánítás... Ha a ma­gyar törvényhozás munkáját nyomon követő újságolvasók, rádióhallgatók vagy tévénézők azt hiszik, hogy e cseppet sem udvarias megnyilvánulások csak a hazai parlament stílusára jellemzők, élénken tévednek, hasonló, vagy még parázsabb jelenetekre kerül sor rendszere­sen még a nyugat-európai or­szágokban is, legtöbbször per­sze akkor, ha valamelyik szél­sőséges vélemény képviselője jut szóhoz. Jobbról vagy balról? Volta­képpen mindegy. Nyilvánvaló, hogy a heves indulatok bármely szélsőség nyomán kirobbanhat­nak. S persze a színhely sem ki­zárólag a parlament lehet, hisz a fanatizmus sem csupán politikai köntösben jelentkezhet. Sajnos még öreg, s érettnek hitt remélt kontinensünkön is ezer módon nyilvánulhat meg a türelmetlen­ség. Vallási ellentét ugraszthat szembe népeket a harmadik évezred küszöbön. A múlt sötét árnyai éledhetnek újjá ifjabb generációk fejében is. Pusztító sovinizmusba csaphat át a ne­mes honszeretetből elfajuló na­cionalizmus. Mekkora veszélyt jelentenek ma a szélsőséges irányzatok? Egyre nagyobbat - vallják az újfasizmustól, a nemzetiség tisztogatásoktól tartók. Ellenke­zőleg, percemberkék dáridója csak az egész. A józan többség nem hallgat a radikális szóla­mokra sem akkor, ha Trianon, sem h a a „piszkos bevándorlók kiseprűzése van a zászlókra fel­írva : így a derűlátóbb elemzők. Ám nem is az a fontos, mekkora a szélsőséges megnyilvánulá­sok hangereje - hanem az, mekkora befolyáshoz jutnak a hangadók. A realitásokkal, a jól felfogott nemzeti érdekekkel el­lentétes felszólalások rossz szá­jízt hagyhatnak egy-egy parla­menti vita után, mint például legutóbb nálunk, az ukrán alap- szerződés kapcsán. De a lényeg azért - szerencsére - a szavazá­sok kimenetele. Szegő Gábor Kétszer adózunk? Mi mellett szólnak az eró'sebb érvek? Készül az új devizakódex. A Pénzügyminisztérium, a Nem­zeti Bank és az Igazságügyi Minisztérium szakemberei hí­rek szerint rövidesen eldöntik, hogy ezentúl a lakosság deviza­ügyeit a „piacgazdaság körül­ményeinek megfelelő szabá­lyok alapján irányítják”. Célul tűzték ki, hogy e téren az eddi­ginél liberálisabb gyakorlatot alakítanak ki, s fontolgatják azt is, hogy ezentúl megadóztatják a lakossági devizabetéteket. Mi után is kell majd adózni? A tervek szerint a jövőben akár 600 dollárt is kaphatunk utazási célokra, amit nyilván forintért- veszünk. Vagyis a devizaáért leszurkolt forint már megadóz­tatott pénz, 10-40 százalékot egyszer már lefizettük érte az államnak, jövedelemadó címén. Előfordulhat azonban, hogy külföldi útjaink során megtaka­rítunk egy kis dollárt, márkát, frankot, s ezt devizabetétben he­lyezzük el. Ezt is megadóztatják majd? Immár másodszor? Erre persze a Hivatal azt mondja, hogy miért járjon rosz- szabbul az, aki forintban tartja összespórolt pénzét, mint az, aki devizában őrzi a megtakarí­tásait? De mi lehet erre a lakosság válasza? Nem kell e tartanunk attól, hogy az efféle intézkedé­sekre gyorsan reagáló honfitár­saink - akár megelőzve a rende­letet is - kiveszik devizabetéte­iket a magyar pénzintézetekből és elrohannak az első burgen­landi bankba? Hadd gazdagod­janak a sógor bankárai. Bizonyára mindez az illeté­kesek fejében is megfordult. Vajon mi mellett szólnak az erősebb érvek? Bencze Szabó Péter A termelői árak alakulása Márciusban az ipari termelői árak minimális mértékben, 0,1 százalékkal emelkedtek az előző hónaphoz képest. Minder­ről a Központi Statisztikai Hiva­tal tájékoztatta az MTI-t. A KSH szerint a februári termelői árnövekedés 0,3 százalékos volt, januárban az árak viszont 3 százalékkal emelkedtek. Egy esztendőt vizsgálva az ipar termelői árai márciusban 12,2 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat. Gyorsabban emelkedett a bel­földi árszínvonal, mint az ex­porté. Belföldi értékesítésnél 13 százalékot tett ki a drágulás, az exportnál (forintban számolva viszont csak 10,9 százalékot ért el az elmúlt 12 hónap során.) Az átlagot meghaladó mér­tékben, 13,4 százalékkal drágul­tak a feldolgozóipar termelői árai. Az élelmiszereknél, ita­loknál és dohánytermékeknél az árnövekedés elérte a 20,8 száza­lékot. A cukorgyártás termékei­nél az árszínvonal 38 százalék­kal emelkedett. 4-6 hét helyett csak május dere­kán kapják kézhez egy udvarias postáskiasasszonynak köszön­hetően. Amikor már eltelt a 6, sőt a nyolc hét is, reklamált, de hi­ába. Újból kezdte a tortúrát, de már más fórumon. Ott azt mondták, érdeklődjön május 14-én. Aztán legnagyobb meg­lepetésére visszakapta az anya­gát, mondván, hogy az útlevele­iket már április 22-én postázták a címükre. Ekkor érdeklődött a postán, s az udvarias kisasszony kinyo­mozta, hol veheti át a várva-várt küldeményt.-Hogy miért az adott hiva­talnál és nem a lakásomon ve­hettem át a majd három hétig ott lévő útleveleinket, azt nem tu­dom. Legalább értesítést dobtak volna be, hogy küldeményünk érkezett, azt itt és itt, ekkor és ekkor vehetjük át. Még jó, hogy olyan segítőkész volt a postás­kisasszony! Murányi László Kevesebb gyermek születik Albániában A születések aránya - amely eddig a legmagasabb volt Éurópában - radikálisan csökkent Albániában. A tira­nai Statisztikai Intézet jelen­tése szerint az albán nők a hatvanas és a hetvenes évek­ben átlag hat gyermeket hoz­tak a világra. 1990-ben ez az arány háromra csökkent, ma pedig mindössze 2,1. Rendkívül magas a halva­születések aránya - 3,1 szá­zalék - Albániában, míg az európai átlag 1,7 százalék kö­rül van. A statisztikai jelentés szerint Albánia lakossága ez­zel egyidejűleg a tömeges ki­vándorlás révén is csökkenő­ben van.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom