Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-04 / 120. szám

q j Dunántúli napló 1993. május 4., kedd „Létezni annyi, mint érzékelve lenni” Mit lehet tenni ésszerűen a kiadások csökkentéséért? A filozófia fanatikusa Elszámolás mérés Az ember filozófusnak szüle­tik. Életében legalább egyszer mindenki megpróbálja végig­gondolni például a végtelent. Míg a gyakorlatias elme vissza­retten a reménytelennek tűnő vállalkozástól, a filozófus alkat nekifeszül, hogy kibogozza a végső valóságra vonatkozó kér­déseket. Ilyen egyéniség Sztankó Nándor is. Először arra figyeltem föl, hogy gyaloglás közben olvas, mégsem téveszti el soha, melyik lapot hova kell bedobnia. Máskor edzésszerű futással hordja ki az újságokat. Sportoló egyetemistának vél­tem a sovány, értelmes arcú fiút. Egy alkalommal közölte: né­hány hétig más helyettesíti, mert ő német nyelvvizsgára ké­szül. Rákérdeztem, mihez kell neki a nyelvtudás.- A filozófiai munkák több­sége csak németül és angolul hozzáférhető - világosított fel. Kiderült: közgazdasági egye­temet végzett szülővárosában Budapesten. Diákkorában „fer­tőzte meg” a filozófia. Nős, két gyermeke van és már nem is annyira „fiú”, mint amilyennek a külseje mutatja. Negyven éves. Hat évet dolgozott a szakmájában. Pécsre a felesége révén került. Eleinte szűkszavúan beszél magánéletéről, filozófiai törek­véseiről. Gyanakszik, hogy csodabogárnak tartom. Gyanúja nem teljesen alaptalan. Józan ésszel nehéz megérteni, miért él valaki a családjával szűkösen újságkihordásból, miközben ki­tünően kereshetne, mint köz­gazdász. Nyelveket tanul, hogy továbbképezhesse magát egy olyan szakterületen, amely ké­sőbb se nagyon kecsegtet a megtérülés Ígéretével. Jöve­delme zömét egy „Filozófiai röpiraf ’ kiadására fordítja, hogy munkásságáról méltó formában tájékoztassa a szakmai közvé­leményt. Eredmény: a többség egyáltalán nem válaszol. Néhá­Az Európai Közösségi Ügyek Bizottságának ülésén Bognár László, az NGKM államtitkára számolt be a PHARE-program alakulásáról. A Magyarországra irányuló segély több nagyságrenddel ma­rad el a lehetőségektől, a három év alatt összesen 317 millió ECU, megközelítőleg 400 mil­lió dollár értékű. A tapasztalatok tükrében mind a felhasználó, nyan udvariasan elhárítják, egy levél írója pedig nyersen dilet­tánsnak minősíti.- Esetemben a legfőbb baj a szakmai kritika teljes hiánya - tálja elém helyzetét. - Senki sem veszi magának a fáradsá­got, hogy pontról pontra megcá­folja érveimet, amennyiben nem helytállóak, vagy megadja a helyes választ az olyan kérdé­seimre, mint például: végtelenül osztható-e a tér és az idő, mit értsünk a „most” pillanata alatt? Ilyesmikről a marxizmus idején szó sem lehetett. Azt reméltem, a rendszerváltás ezen a területen is nyit. Bizonyos mértékig így is történt. Megjelent egy írásom a győri „Műhelyében, „Az in­tenzív végtelenség” című dol­gozatom pedig egy gyűjtemé­nyes kötetben kapott helyet. Százoldalas könyvem kéziratá­nak viszont hiába kerestem gazdát. Ennek ellenére bízom az áttörésben hosszabb távon. A filozófia különös műfaj. Nem egyértelmű, mi számít teljesít­ménynek. Úgyhogy nem adom fel. Csinálom, amit csinálnom kell... fanatikusan - teszi hozzá kis csönd után kesernyés mosollyal. József Attila és Csontváry példája ötlik fel bennem. Ők sem méricskélték, erőfeszítésük meghozza-e gyümölcsét idő­ben. Hittek a képességeikben. Csak hogy festeni, verset írni lehet egyedül. A filozófia azon­ban a különböző iskolák állás­pontjainak ütközésével, vagy egymásraépülésével, a kölcsö­nös kritika köszörűjén csiszoló­dik. Mire számíthat egy magá­nyos gondolkodó? „Létezni annyi, mint érzékelve lenni” - fogalmazta meg tömören Berke­ley azt a könnyen átlátható igazságot, amelynek érvényét - óhajként - kiteijeszteném Sztankó Nándorra: találjon tár­sat, vagy ellenfelet, aki őt mint filozófust „érzékeli”. mind a donorországok részéről megfogalmazódott, hogy a PHARE-segély mechanizmusát a jövőben új módszerekkel kell hatékonyabbá tenni. Legfonto­sabb lépésként az egyéves ter­vezésről át kell térni többé­vesre, hogy a prioritások me- netközbeni megváltozása miatt a már megkezdett projektek ne maradhassanak torzóként befe­jezetlenül. A pécsi távhőellátási rend­szer legfőbb energiaforrása a pécsi erőmű. Az erőműben a villamosenergiatermelés mellett ún. kapcsolt hőenergiatermelés folyik, ami a kizárólag fűtőmű­ves hőtermelésnél gazdaságo­sabb hőkinyerést tesz lehetővé. A városi távfűtési hálózatban az erőműben felmelegített for­róvíz kering, mint primer (el­sődleges) hordozó közeg. En­nek a forróvíznek a hőtartalma kerül a hőközpontokban elhe­lyezett hőcserélő készülékeken keresztül a lakásokba, fűtési melegvíz és használati melegvíz formájában. A távhőellátó rend­szer sematikus vázlatát mutatja az 1. ábra. Új helyzet adódott A távfűtések létrejöttekor és még sokáig az energiaárak olyan alacsonyak voltak, hogy nem volt jelentősége az energia- takarékos építészeti és épület- gépészeti kialakításoknak - a távhőellátás az épületekhez járó „értéktelen” szolgáltatásnak minősült. Ennek a szemléletnek tökéle­tesen megfelelt a fűtési és a A francia átlagautós évente csaknem háromhavi fizetését fordítja arra, hogy gépkocsija legyen, többet, mint német, vagy brit autóstársa - ez derül ki egy minap közzétett felmé­résből. Az átlagnémet csupán 2,1 havi munkáját áldozza au­tóra, az átlagbrit pedig pontosan két és fél hónapnyi jövedelmét. A franciáknak ugyanakkor - és ez a kereseti viszonykról is árulkodik - abszolút mértékben kevesebbe kerül a kocsifenntar­tás, évente 6599 dollárba. A használati melegvíz költségei­nek átalány szerinti szétosztása. Olyan építészeti és épületgé­pészeti rendszerek jöttek létre, amelyek nem hordozzák ma­gukban a mérés szerinti elszá­molást lehetővé tevő eszközök alkalmazásának a lehetőségét. A folyamatosan szigorodó hőtechnikai előírások következ­tében a jelenlegi épületállo­mány fajlagos hőfelhasználás­ban igen eltérő képet mutat, de elmondható, hogy a legjobb épületek is elmaradnak a nyu­gat-európai normáktól. A nyolcvanas évek végére a szűnni nem akaró energiaár­emelések és az állami dotáció megszűnése új helyzetet hozott létre a távhőellátás területén: a teljes költség a fogyasztó nya­kába szakadt. Relatíve magas díjak ráirányították a figyelmet hőpazarló technikai megoldá­sokra és arrra, hogy az elszámo­lási módok nem tükrözik a tény­leges hőfelhasználást, és nem ösztönöznek az ésszerű takaré­kosságra. Egyre erősebb fo­gyasztói igény, hogy a felmerült költségek ne átalányként, ha­nem a tényleges hőfelhaszná­lással arányosan kerüljenek fel­számításra. németek fizetnek a három or­szágot tekintve a legtöbbet a sa­ját autótartásért: 7133 dollárt, míg a briteknek csak 5683 dol­lárjukba kerül a kocsi. A felmé­rés arra is kitért, hogy a britek vezetnek a legtöbbet, évente 14 800 kilométernyi távot, s ne­kik kerül legkevesebbe 1 kilo­méterre számítva az autó: 0,38 dollárba. A franciák használják a három ország összevetésében a legkisebb kocsikat, a néme­teknek pedig a legdrágább és legerősebb az autójuk. szerint Minimalizálni a kiadásokat Az átalánydíj városi átlagban jól tükörzi a tényleges hőfel­használás költségeit, de fo­gyasztónként már jelentős elté­réseket takar. Az átalánydíj kie­gyenlíti a különféle fogyasztási helyek eltérő hőfelvételéből (hőveszteségéből) származó kü­lönbségeket és nem tesz kü­lönbséget a hidegebb és a mele­geb nap9k között a fűtési idé­nyen belül. Sajnos a jelenlegi rendszerek nem alkalmasak automatikusan a mérési eljárások fogadására. Azzal is számolni kell, hogy a mérés szerinti elszámolás külö­nösen a fűtésnél az eddiginél nemcsak kisebb, hanem na­gyobb különbségeket is ered­ményezhet a lakások eltérő hő­vesztesége miatt. A kérdés az, hogy mit lehet tenni ésszerűen ebben a helyzetben a kiadások minimalizálását is figyelemmel tartva? Ehhez kívánunk segítsé­get nyújtani egy három részből álló cikksorozat segítségével, aminek ez az első része. Ez az első rész a távhőellátás mérési lehetőségeinek általános kérdéseivel foglalkozik. A má­sodik rész a fűtési hőfelhaszná­lás mérhetőségét, a harmadik rész pedig a használati melegvíz mérhetőségét fogja tárgyalni részletesen. Hőmennyiség­mérők A hőfelhasználás mérése hőmennyiségmérőkkel történik. A 2. ábra egy hőmennyiség- mérő készüléket mutat. A hő­mennyiségmérő készülék há­rom részből áll:- vízmennyiségmérőből, amely a felhasznált hőhordozó közeg térfogatáramát méri,- hőmérsékletérzékelőkből, amik a hőhordozó közeg (forró­víz) előremenő és visszatérő hőmérsékletének különbségét mérik,- elektronikus berendezés­ből, ami a vízmennyiségből és a hőmérséklet különbségből ki­számolja és tárolja a felhasznált hőmennyiséget. A hőmennyiségmérőknek a legáltalánosabban alkalmazott beépítési helye a hőközpont primer (hőcserélő előtti) oldala, ahol a fűtéshez felhasznált és a használati melegvíz előállításra fordított hő is megmérhető. Pécsett az összes hőközpont fel van szerelve olyan hőmeny- nyiségmérőkkel, amelyek al­kalmasak a mérés szerinti el­számolásra. A primer oldal viszonylag nagyobb hőmérsékletkülönbsé­gei a mérési pontosság szem­pontjából kedvezőbb feltétele­ket nyújtanak, mint a kisebb hőmérsékletlépcsőjű szekunder (hőcserélő utáni) oldal. Ennek ellenére az összes épü­letenkénti hőfogadóhoz (sze­kunderoldali hőelosztó egység) a PÉTÁV hőmennyiségmérőket szerelt be, amelyek az épület fű­tési hőfelhasználásának méré­sére alkalmasak. Általánosságban már most elmondható, hogy a hőelszámo­lási helynek a mérés helyével egybe kell esnie. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a fűtési hőfel­használásnak a fogyasztóhoz legközelebb eső helye a hőfo­gadó (csak az egész ház mér­hető meg együtt, a lakás nem.) A használati melegvíz előállí­tására fordított hőmennyiség csak a hőközpontokban mérhető meg. Győri Csaba oszt. vez. Pécsi Távfűtő Vállalat Rezes Zsuzsa Nem élünk a lehetőséggel A francia átlagautós Itt a tavasz - itt a rendetlenség Végérvényesen itt a tavasz. A sokat szidott kertvárosi panel­házak között is megmozdult a természet. A Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói nehezen jut­nak el egyszerre mindenhová. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy mind több lakóház körül szor­goskodnak a lakók. Összefo­gással kis kertecskéket vará­zsolnak az épületek elé. Több helyen már nyílnak a tulipánok. Óvják, babusgatják az általuk kiültetett növényeket, virágo­kat. A példák sokaságát lehet már látni a Melinda utcától a Nagy Imre úton át megannyi ut­cában. Igaz, még igen nagy a kont­raszt, mert nem egy rendbeho­zott zöldterület közvetlen köze­lében kirívó szemétgyűjtővé váltak a bokoraljak. Mégis szí­vet melengető látványt nyújta­nak az ásóval, kapával, gereb- lyével, metszőollóval ténykedő emberek, a széphez való ra­gaszkodás, a tegyünk magun­kért és környezetünkért gondol­kodás. Még a gyerekek is játszva vesznek részt a közös szépítés munkálataiban, aminek így nevelő hatása is van, mert aki tesz a környezetéért, dolgo­zik érte, az meg is tudja be­csülni. Sokhelyütt már az erkélyek­hez érnek a bokrok, elállják a házkörüli közlekedést. A met­széshez azonban nem árt a Ker­tészeti és Parképítő Vállalat szakmai segítségét is kikérni. Még járdaépítésre is találni pél­dát, amihez a vállalat biztosí­totta az anyagot. Mindenestre megmozdult valami. Reméljük, nemcsak a tavasz örömére tesz- szük, hanem mindig is ä ma­gunkénak fogjuk érezni közvet­len környezetünket. Rozvány György Valamikor, úgy 50 évvel ez­előtt a pécsiek egyik igen ked­velt időtöltése volt egy délutáni séta a Magaslati úton, ahonnan igen szép kilátás nyílt a városra. Napjainkra nemcsak ez vál­tozott meg lényegesen. Ezen az egykori sétányon pár év alatt igencsak megemelkedett a nagy és még nagyobb kutyák lét­száma és ezek ugyan a nap je­lentős részét a szép és tisztán- tartott szobáikban töltik, de időnként végigloholnak, ban­dukolnak a járdán és tessék megnézni, mi marad utánuk és milyen gyakorisággal. Sem az eső, sem a hó nem képes fel­dolgozni azt a kutyamaradékot, amelytől fehérük a járda és an­nak eredetileg zöld fűszegélye. Ha valakinek kételye támadna, győződjön meg róla! Van-e gusztusa valakinek itt egy kis egészségügyi sétára, van-e kedve egy szülőnek kisgyerekét itt megjáratni, vagy babakocsi­ban végig tolni? Nem látott még senki olyan gazdit, aki edénykével, lapát­kával és jóérzéssel felszámolta volna azt, ami a közterületen megtörtént, ha már nem találták fel az otthoni kutyavécét. Hát nem lehet rávenni ezeket a gaz­dikat arra, hogy munkaközös­ségben, összefogással eltakarít­sák a kutyaürüléket? Ennek a valamikor oly szép útnak a vonzásán amúgy is so­kat ront az, hogy azonosítható házakból a hulladékok, kacatok jó részét az út város felőli, még szabad oldalára hajigálják. Tóth Iván (állat- és környezetbarát) * Az Új DN-ben április megje­lent „A bokor ápol és eltakar" című íráshoz kívánok egy pár észrevételt tenni. Városunk piszkos ez nem vi­tás, annak ellenére, hogy rend­szeres takarítás van városunk­ban nem is kis összegért. Évekkel ezelőtt jártam egy akkor még nyugatnémet kisvá­rosban (Szigetvár nagyságú) és vasárnap délután az utcák tisz­ták voltak. Pedig szombaton és vasárnap ott is munkaszüneti nap volt. Vajon miért? Piszkos a város! Ki piszkolja össze? Mi, a rendetlen nemtö­rődöm polgárok! Lehetetlen egy várost tisztán tartani polgá­rai akarata ellenére! A nevelést otthon, az óvodában és a kisis­kolákban kell elkezdeni. A fel­nőtteknek kell jó példával elől járni, és ez a nehéz. Koromnál fogva tudom, hogy a negyvenes évek előtt reggel 9 óráig a ház előtti járdát tisztára kellett söpörni. Ha nem, a járőröző rendőr először be­szólt, másodszor már büntetett. Nem tudom hányán emlékez­nek még a "vizes nyolcas" fo­galmára. Ez az az edény volt amellyel a boltos naponta több­ször fellocsolta a boltja előtti járdát. Mert az üzlete előtti pi­szok szégyen volt a boltjára, és befolyásolta annak forgalmát is. Hol vagyunk ma a "vizes nyolcastól". Barth István A Pécsi Kertvárosban, a Maié­ter Pál út 122. előtt két játszótér van, amelyet minden oldalról házak vesznek körül. A játszó­terek felől vannak a házak bejá­ratai, és ebből következik, hogy sokan járnak arra, és így sok szemét gyűlik össze egy-egy nap. Szeméttároló viszont csak öt. és ezeket is nagyon ritkán ürítik. Jó lenne, ha nagyobb gondot fordítanának a kukák ürítésére. Gyimesi Anna % Szeretnénk felhívni a rózsa­dombi és a környékbeli lakosok figyelmét, hogy a pécsi, Illyés Gyula Általános Iskola tanulói, tanárai és a szülők az iskola melletti gazos- gazdátlan terü­letet parkosítják. Ehhez a pén­zeszközöket alapítványból, szponzorok segítségével bizto­sítottuk. A parkosításítás meg is kez­dődött, azonban még mielőtt a területet füvesítettük volna, né­hány ember szeméttelepnek nézte és odahordta a szemetet. Újból megtisztítottuk a terepet a szeméttől, másnap valakik ismét visszahordták oda. Kérjük a lakosságot, hogy ne használják szeméttelepnek, in- káb segítsenek, a szemetelőkre, rongálókra szóljanak rá. Hiszen ha szép lesz, mindannyiunknak örömet okoz. Nagy Zsuzsanna és Szabó Anett, tanulók t

Next

/
Oldalképek
Tartalom