Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-19 / 135. szám

10 üj Dunántúlt napló 1993. május 19., szerda Az Új DN politikai vitafórvimsl Szükséges-e a garéi égetőmű megépítése? Újsághír: aláírták a társasági szerződést egy francia céggel a garéi veszélyes hulladék-égető felépítésére. A nevezett magas halogéntartalmú égetőmű fel­építésének egyik „indoka”, hogy Garé térségében közel 15 000 tonna veszélyes hulla­dékot tárolnak. A másik indok - talán a nyomosabb - határozat kötelezi a Budapesti Vegyimű­vet (BVM), hogy 1997. decem­berig a térségben számolja fel a lerakóját. Az újsághír után végiggon­dolva városunk térségét - hőe­rőmű, hőerőművi zagytavak, befejezés előtt álló kökényi égető, az uránbánya pellérdi zagytavai, az urán- és a szénbá­nya meddőhányói, a beremendi alacsony halogéntartalmú ve­szélyes hulladék-égető, és még nem fejeződött be az az akció, hogy a paksi atomerőmű veszé­lyes hulladékait a lezárt uránbá­nyában helyezi el - arra a meg­állapításra jutottam, hogy hogy Baranya az ország szemeteslá­dája lett. A koronát a garéi hul­ladékégető tenné fel, Pécstől kb. 15 kilométerre. A tervezett égető kapacitása közel 18 000 tonna/év lenne, vagyis egy év alatt ártalmatlanítaná a jelenleg tárolt mennyiséget. De kérdem én, ki épít egy évre több milliárd forintért ve­szélyes hulladék-égetőt? Egy ilyen üzemet legalább 15 évre terveznek, különböző fel­újításokkal az élettartam meg­duplázható. Tehát más térség­ből szállítanak ide veszélyes hulladékot a kapacitás kihaszná­lása érdekében. Eddig kevés szó esett arról a tényről, hogy az égetőmű salakja, és a füstmosó iszapja szintén veszélyes hulla­dék. Elhelyezésükről, tárolá­sukról gondoskodni kell! Nem­zetközi adatok azt mutatják, hogy hasonló égetőművekben kb. 30% a visszamaradó salak Néztem a sápadt, fiatal arcot. . . Hétköznapi fasizmus?! Oly sok honfitársamhoz ha­sonlóan én is csak a könyvek­ből és filmekből ismertem ed­dig a legbarbárabb erőszakot. Térben és időben távolinak tűntek a történelemórákon megtanult események: a „müncheni sörpuccs”, a „Re­ichstag felgyújtása”, avagy a „kristályéjszaka”, nem volt több döbbenetes, de száraz tör­ténelmi ténynél. A barbárság új lángjai az elmúlt években újra megper­zselték ugyan Kelet-Kö- zép-Európát, gondoljunk Ma­rosvásárhelyre vagy Boszni­ára, de a dél-dunántúli közpon­tunkban eddig csak a füst volt érezhető. A minap minden megma­radt illúzióm szertefoszlott a nyugalom szigetéről, a rasz- szizmus igenis közöttünk is megjelent! Ügyeletes orvos­ként egy olyan fiatal fiún kel­lett csonkító műtétet végrehaj­tanom, akit szintén fiatal „ha­zánkfiai”, bőrfejűek vertek félholtra. Egyetlen „bűne” bő­rének sötétebb árnyalata volt. így a ballagást megelőző sze­renád egy kórházi ágyon vég­ződött és az érettségi vizsgák előtti izgalmat a műtét előtti izgalom váltotta fel. Néztem a sápadt, ijedt arcot, nyugtattam a reszkető szülő­ket, és saját szőke kisfiam ju­tott eszembe. Őt vajon egyszer . majd azért fogják meglincselni „bőrzekés emberek”, mert vi­lágos a bőrszíne? Milyen indíték szükségelte­tik majd holnapután az utca újdonsült inkvizítorai szá­mára? Végigfutott a hátamon a hideg és egy szempillantás alatt megéreztem, milyen is az az úgynevezett hétköznapi fa­sizmus. Vérem és velőm tiltakozik az újkeletű barbárság ellen, emberként, magyarként nem akarok együtt élni a rasszista pokol semmilyen formájával sem. Nem akarok csatateret az utcákon és parkokban, nem akarok vérző sebeket, csonkolt testeket, könnyes szemű szü­lőket. Cselekedni sohasem késő, PÉCSIEK, ébredjetek! Dr. Szántó Árpád A megbékélés napja Európai ünnep - Pécsett Nyúlfarknyi hír jelent meg május 8-án régiónk napilapjá­ban, s hírül adta, a Szocialista Párt a béke első napján, május 9-én a pécsi köztemetőben elhe­lyezi a II. világháború áldozata­inak síijára a megemlékezés vi­rágait. Lapozgatom a vasárnapi, hét­fői újságokat, olvasom az ün­nepi tudósításokat, melyekből kiérződik, ahogy a társadalom, éppúgy a sajtó sem tud igazán mit kezdeni egyelőre ezzel a nappal. Már találni józan, tár­gyilagos és érzelemmentes tör­ténelmi értékelést, higgadt tu­dósításokat Moszkvától egé­szen a kis baranyai településig, Kásádig, az egyik helyen tünte­tésről és békés majálisról, a má­sikon világháborús emlékmű avatásról. Részletesen beszámol a sajtó a dorogi nyilatkozatról is, melyben a helyiek kezdemé­nyezik, ez a nap a jövőben le­gyen a megbékélés napja az egész földkerekségen. Dorogon a II. világháború áldozatai em­lékművének avatásán résztvevő Szabad György is ezt az alap- gondolatot fejtegette ünnepi be­szédében. Feltehetően más városokban és falvakban is voltak ünnepsé­gek, megemlékezések. Hogy Pécsett miért csak a szocialisták vittek virágot az eddigi történe­lem legnagyobb világégése ál­dozatainak sírjára, nem tudom. Hogy a többi alkotmányos párt miért maradt távol, ez az ő ügyük, no meg a választóiké. Mint ahogy azt sem firtatom, miért nem tekinti a város veze­tése ezt a napot megemléke- zsére, koszorúzásra méltónak, bár ez már elgondolkoztató. Azt azonban már mégis szóvá teszem, hogy a magyar, szovjet, német emlékműveken, katonasirokon több hetes, szá­radt, fonnyadt, bomlásnak in­dult koszorúk és virágcsokrok éktelenkednek. Nem nagy ügy, mondhatnám, nem roppant bele a derekuk sem a koszorúzó szo­cialistáknak, sem az ünnepségre odaérkező orosz nagykövetség munkatársainak, hogy az em­lékművet letakarítsák. Budapesten a Gesztenyés kertben az Országgyűlés elnöke ezt a napot egyetemes ünnepnek nevezte, amelyről egy civilizált országban nem lehet nem tu­domást venni, mert nem volna méltó hozzánk, ha nem emlé­keznénk meg azokról, akik ál­dozatot hoztak a békéért. Meg­szívlelendő ... Kablár János, MSZP és iszap. 100%-os kapacitás-ki­használtság esetén a jelenleg felhalmozott hulladékmennyi­ség reprodukálódik. Csak egy­szerű matematika, hogy 15 év alatt mennyi veszélyes hulladék halmozódna fel a térségben. Az égető megvalósítása ellen és mellett pro és kontra jelennek meg „szákértői” vélemények, ezek teszik bizonytalanná és bi­zalmatlanná a környék lakóit. A BVM szakemberei sok esetben a „zsarolás” irányába mozdul­nak el, vagyis „ha nem épülhet fel az égető, ők kivonulnak a térségből”, mivel nincs pénzük az elszállításra. A fentiek kap­csán több kérdés vetődik fel bennem:- 1989-ben kelt a lerakó fel­számolását elrendelő határozat, mit tett azóta az ügy érdekében a BVM?- Annak idején szakemberek határozták meg Garé területét a nevezett hulladékok elhelyezé­sére, mivel alkalmasnak minősí­tették. Azóta tudjuk, hogy té­vedtek. Mi lesz, ha tíz év múlva rájövünk, hogy ismét tévedtek? Hogy nézünk gyerekeink, uno­káink szemébe?-Ha így növekszik tovább megyénk, városunk környezeti terhelése, pár év múlva a térség teljesen leértékelődik. Már most is megkérdezik a kofát, honnan hozta a salátát, tehát kinek az érdeke az, hogy a térség leért­ékelődjön?- Az ózdi veszélyes hulla­dék-ártalmatlanító jelenleg 50%-os kihasználtsággal mű­ködik. Miért nem lehet ott ár­talmatlanítani a garéi lerakók hulladékait? Megítélésem szerint társa­dalmi összefogással és a jelen­legi ártalmatlanítók jobb ki­használásával nem szükséges a garéi égető megépítése. Perényi József KDNP megyei titkár Fontos a területi igazgatási rendszer jobbítása Demokratikusabb helyi kormányzásért A magyar önkormányzati rendszer alapvető elveiben és intézményeiben liberális és po­zitív változást hozott a területi irányításban a tanácsrendszer­hez képest. Az önkormányzati és területi igazgatási rendszer további fejlődési irányának a kidolgozása az SZDSZ célja a kétéves tapasztalatok alapján. (E programkészítés része volt a május 14-i pécsi városházi ta­nácskozás.) Az önkormányzás joga a he­lyi társadalmat illeti meg. Az önkormányzati szerveze­teknek és politikusoknak a helyi társadalommal összhangban kell kormányozni. Minden olyan feladatot, ame­lyet az önkormányzatok a helyi demokrácia kontrollja mellett tudnak és akarnak ellátni, ön- kormányzati hatáskörbe kell adni a helyi bevételek körének tágításával. Javítani kell az önkormány­zatok érdekképviseleti esélyeit a központi hatalom intézménye­ivel való kapcsolatrendszer­ben. Az SZDSZ szerint a telepü­lési önkormányzatok regionális szerveződésének közjogi for­mái közül a korlátozott jogkörű megyei önkormányzat mellett a társulások és egyéb szövetsége­ket célszerű erősíteni. A középszint jövőbeni terve­zete és szerepe a települési, ön- kormányzati és regionális érde­kek érvényesítését kell, hogy szolgálja. E célnak kell aláren­delni a megyék reformját, a vá­lasztási rendszerét, a dekon- centrált hivatalok és köztársa­sági megbízottak feladatait, kapcsolatrendszerét. Az integráció önkéntes, tár­sulásos formái a szabályozással és finanszírozási eszközökkel támogatva tartós és tudatos együttműködés szükséges, kis körzeti, város környéki és regi­onális léptékben egyaránt. A hatékony helyi igazgatás érdekében ki kell munkáni az önkormányzati szervezeten be­lül optimálisabb és differenciál­tabb munkamegosztást. Na­gyobb önállóságot biztosít a tisztségviselőknek, a bizottsá­goknak, a hivatalnak. A polgármesterek ehhez kap­janak nagyobb mozgásteret a helyi közéletben való részvé­telre. Indokolt a polgármesterek közvetlen választása valameny- nyi településen. Az ismertetett tézisek az SZDSZ szakemberei által ké­szülő végrehajtható, gyakorla­tias önkormányzati program alappillérei. A Szabad Demokraták Szö­vetségének, mint kormányzásra készülő pártnak fontos a területi igazgatási rendszer jobbítása, hisz fel kell készülnünk végre­hajtásának konkrét feladataira. Papp Béla Önkormányzati kényszerek Az önkormányzatok a bérla­kás eladás és kárpótlás témakö­rében két kényszerrel néznek szembe. A Müssen (törvény, rende . let stb. által előírt) típusú kényszer. Ez az 1991. évi XXV. törvé­nyen alapsak, mert a 7. §-a ki­mondja, hogy a kárpótolt a saját jegyével, az általa lakott bérla­kást megvásárolhatja az önkor­mányzattól, ha az 1991. július 11-e után jutott az ingatlanhoz. A jegyek elfogadásának kény­szere szűkíti az önkormányzat­nak a tulajdonával kapcsolatos rendelkezési jogát. Az elfogadási kényszert a 28/1991. számú alkotmánybíró­ság határozat nem találta alkot­mányellenesnek, mert „ ... nincs alkotmányos akadálya annak, hogy az állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adása során ... az állami tulaj­don egykori létrehozásából származó terheket és kötelezett­ségeket (pl. kárpótlást) elosszák a tulajdont ingyenesen meg­szerző önkormányzatok kö­zött ... az önkormányzatnak nincs joga arra, hogy a volt ál­lami tulajdont tehermentesen (pl. elfogadási kényszer nélkül) szerezze meg ...” A müssen jellegnek megfele­lően az önkormányzat köteles vállalni a kárpótlási jegyet, azaz átvállalni a befektetéshez - saj­nos még - nem értő állampol­gártól a befektetés kockázatát. B Sollen (belső, önkéntes . belátásból adódó) típusú kényszer. Ezzel akkor néz szembe az önkormányzat, amikor az 1991. július 11-e előtt tulajdonába ke­rült lakások megvásárlói kíván­nak kárpótlási jeggyel fizetni. Az elfogadást törvény nem kényszeríti ki, de az önkor­mányzatoknak tudniuk kell (belsőből kell adódnia), sokan mással nem is tudnak fizetni,s ugyebár ... gondoskodó ön- kormányzatok ... Nem tiltja semmi, hogy az önkormányzatok ebben az eset­ben is elfogadják a kárpótíási je­gyet. Ezt az esetet célszerű ön- kormányzati rendelettel szabá­lyozni. Pécsen már elfogadtak egy ilyen tárgyú önkormányzati rendeletet. Komlón mikor lesz ilyen? Segíthet Ön is! A rendelet előkészítése során felvetődött néhány kérdés. Kérjük az olvasót, hogy a következkőkben megfogalma­zottakról fejtse ki véleményét, illetve jelentkezzen. 1 Jelentkezzen, ha 1991. jú . lius 11-e előtt részletre vásárolta meg a bérlakását, vagy bérlakása ezen időpont előtt került önkormányzati tu­lajdonba, s kárpótlási jeggyel szeretne fizetni! A jelentkezők számából lehet következteni: igényel-e rendeleti szabályzást, mekkora kárpótlási jegy meny- nyiség befektetését kell megol­dani stb. 2 Milyen értéken legyen el . fogadva a kárpótlási jegy: kamatos értéken (pl. 120%), névértéken, piaci árhoz közelin (pl.: 85%)? 3 Célszerű-e minden érin , tettől elfogadni a jegyet? Lehet-e különbséget tenni al­kotmányosan pl. vagyoni hely­zet szerint? Ingoványos terület, ugyanis az Alkotmány 70/A. §. kimondja a hátrányos megkü­lönböztetés, az emberi méltósá­got sértő különbségtétel tilal­mát, a jogegyenlőséget. Az Alkotmánybíróság a 61/1992. számú határozatában kimondta, hogy „... a ked­vezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi jo­ga ... a hátrányos megkülön­böztetés tilalmából nem követ­kezik ... hogy ... az állam a kedvezmények szabályozásánál ne vehetné figyelembe az érin­tett személyek vagyoni helyze­tét .. .” Az előzőek alapján a va­gyoni, szociális jellegű megkü­lönböztetés nem ütközik alkot­mányossági akadályokba, a megkülönböztetés megtehető, és meg is kell tenni. Miért kell. Gondolják meg! Ki vehette meg a bérlakását 1991. július 11-e előtt Aki a jogszabályi lehető­ségeket pontsoan ismerte, aki a városi tanácstagoknál informá­lis módon gyorrsítani tudta az eladásra történő kijelölést, aki bérlakássá tudta átminősíttetni a használatában lévő lakást. Az 17 kérdésre adott vála­szok szociológiai elemzése megmutathatja: jelentős szám­ban vannak-e olyanok, akik az előbb vázolt módon erős érde­kérvényesítési pozíciókkal ren­delkeztek, és most kárpótlási jeggyel kívánnak fizetni. Összegezve: nem célszerű, hogy az önkormányzat az előbbi erős pozíciókkal rendel­kezőktől elfogadja a kárpótlási jegyet, viszont fogadja el ön­kéntesen - sollen módon - a szociálisan arra rászorulóktól. 4 A kedvezménytől történő . kizárás milyen ismérvek alapján történjen? Nyugdíj? Jövedelem? Va­gyoni helyzet? Kérjük, hogy az egyes pon­toknál aláhúzott kérdésekre adott válaszával segítsen az önkor­mányzati rendelet megalkotásá­ban. A témával kapcsolatos egyéb véleményt is szívesen fo­gadunk. Címünk: MDF Iroda, Komló, Városház tér 1. Pf.: 63. Nyeste Sándor Egyesülés előtt a szociáldemokrata pártok? Király Zoltán azon kevés ho­natya közé tartozik, aki megvá­lasztása óta a független képvise­lőknek fenntartott padsorokban ül. Nem tagja a hat parlamenti párt egyikének sem, de - mint már korábban nyilvánosságra került - a nem rég zászlót bon­tott Szociáldemokrata Néppárt egyik vezetője lett. A választá­sok közeledtével arról kérdez­tük a képviselőt: hogyan moz­gósítja erőit az igencsak fiatal Néppárt?- Szervezeti fölépítésünk kérdései még nyitottak - mondja Király Zoltán. - A ha­zai szociáldemokrácia olyan mélypontra süllyedt, hogy még neve is rosszul cseng az embe­rek fülében. Őszintén szólva: azért hoztuk létre a pártunkat, hogy - ha már a többiek szemé­lyeskedő, kicsinyes veszekedé­seikkel végképp elvesztik hite­lüket és a választók bizalmát - legyen egy párt, amely a szá­munkra példa értékű szociál­demokrata értékrendet meg­menti. Úgy gondoltuk, azok gyűjtőpártja leszünk, akik vál­tozatlanul hisznek és bíznak a szociáldemokráciában.- A szervezeti kérdések ren­dezése elől azonban most már aligha térhetnek ki, hiszen ez is feltétele, hogy a választók minél szélesebb köreihez eljussanak.- Az a célunk, hogy magával a létünkkel mintegy kikénysze- rítsük a szociáldemokrata egy­séget, mert hisszük, hogy a pol­gárok jelentős része szimpatizál e mozgalom nemes hagyomá­nyaival. Elsődlegesnek tekint­jük, hogy az utóbbi 3 évben kia­lakult nem éppen hízelgő képet megváltoztassuk. Tapasztalatunk szerint a Ma­gyar Szociáldemokrata Párt megindult a megtisztulás útján. Ezért most minden erővel azon vagyunk, hogy létrehozzuk a legjobb történelmi hagyomá­nyokat folytató pártot. Az egy­ség megteremtésével kialakít­hatjuk a szociáldemokrácia má­sodik pólusát - mert az ma már kétségtelen, hogy az MSZP a szociáldemokrácia irányában lépett... Fontos állomásnak ígérkezik a Magyar Szociáldemokrata Párt május 22-i országos érte­kezlete; valószínű, hogy itt a „hogyan tovább” meghatározó kérdései eldőlnek. Szerintem a jelenleg még két külön párt né­zetei között nincsenek alapvető különbségek, s meg tudjuk ta­lálni azokat az érintkezési pon­tokat, amelyek mindkét tábor elképzeléseinek megfelelnek.-Az Önök törekvései tehát egyértelműek. És a másik fél?- A tagság és a szimpatizán­sok körében régi igény az egy­ség megteremtése. Ma már „felső szinten” is megindultak az ezirányú tárgyalások. Meg­győződésem, hogy ha közös a szándék, minden akadályt el le­het hárítani az egység útjából. Koós Tamás Munka nélkül Szedeli Józsefnek az Új DN-ben megjelent „Munkanél­küliség nálunk” című írására szeretnék reagálni. Én mióta csak 15 évesen ki­jártam az iskolát dolgoznom kellett, nagyon keményen. Le­dolgoztam becsülettel 20 évet és mindig férfimunkát végez­tem nő létemre és közben felne­veltem két gyermekemet. Kiké­rem magamnak az ilyen meg­jegyzéseket. Engem nagyon el­keserít, hogy húsz éves munka- viszonnyal a hátam mögött munkanélküli vagyok. Ja és még valamit. Nem pa­nasznak szánom, de megkívá­nom jegyezni, hogy sem én, sem pedig a férjem nem járunk el az ivóba, nem panaszkodunk és nem szidunk senkit naphosz- szat. (Gondolom ezzel sem va­gyunk egyedül.) Most is kemé­nyen dolgozunk otthon a kis családi házunk körül. Turányi Béláné munkanélküli Nagyhajmás É « * •»

Next

/
Oldalképek
Tartalom