Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-03 / 119. szám

1993. május 3., hétfő aj Dunántúli napló 7 c > Csaknem egy teljes napon át „gyúrta” Scalfaro olasz köztár­sasági elnök barátját, Carlo Azeglio Ciampi-t, az Olasz Bank kormányzóját, hogy vál­lalja el Itália miniszterelnöki posztját. Nem tudni, milyen ér­Üjjászülető Itália? Bankárból miniszterelnök vek és ellenérvek hangzottak el a Quirinale palotában, de a ban­kár végülis beadta a derekát. A Ciampi kabinet egyszerre lesz átmeneti és történelmi: csak a minden valószínűség szerint októberben sorrakerülő új választásokig vezeti az or­szágot, ám biztosítania kell, hogy a minapi népszavazáson kinyilvánított 87 százalékos igen értelmében az első olasz köztáraság helyébe a második léphessen, jelentős mértékben új politikai felállásban. A hetvenkét éves Ciampi, ke­reszténydemokrata felfogása el­lenére mindeddig távoltartotta magát a közvetlen pártpolitiká­tól s aligha óhajtotta a mostani pályamódosítást. Negyvenhét éve dolgozik ugyanazon a mun­kahelyen, 1946-ban gyakor­nokként lépett a Banca d’Italia kötelékébe, ahol kétségtelen te­hetségével és szorgalmával 1979-ben elérte a legmagasabb, kormányzói posztot. Munkás­ságát az olasz lira védelmének szentelte s tevékenységével hozzájárult a nyolcvanas évek kis olasz gazdasági csodájához. Főként ezeket az eredményeket féltette s ilyen szempontból tette fel a kérdést, ki lehetne az utóda, amire természetesen még nincs válasz. Mindenesetre megnyugtató lehetett számára, hogy a quirinale-i nehéz nap délutánján élénkülés mutatko­zott a tőzsdén s megbizatásának hírére már nyolc lírával keve­sebbet kellett adni egy német márkáért. Ciampi-tól elsősorban azt várják, hogy a várható politikai megrázkódtatások gazdasági velejáróit mérsékelje, biztosítsa a működőképes átemenetet. A mai itáliai viszonyok között mindenképpen nagy előnyére szolgál, hogy nem tartozik a ko­rábbi profi politikusok sokat szidott kasztjába. Közismerten aszketikus életmódja pedig a gyanúját sem engedi felvetődni, hogy köze lenne a vesztegetési és közéleti botrányokhoz. Ha a parlament - a papírforma sze­rint - hozzájárul kinevezéséhez, ő lesz Olaszország első nempo­litikus miniszterelnöke. Réti Ervin Betiltják az operát a Caracalla termákban Ezen a nyáron nem lesznek operaelőadások a római Cara­calla termákban. Amikor az olasz kultuszminiszter ezt a döntést hozta, még nem tudta, hogy 50 ezer jegyet már eladtak a külföldi turistáknak. A mi­niszter szerint azonban igazi operabarátoknak ez úgy sem lenne komoly élmény, mert nem jó a termák akusztikája, és akit a műemlék érdekel, az nap­közben szakszerű vezetés mel­lett megnézheti. A színház és a turizmus szak­emberei tiltakoznak a döntés el­len. Walesa alkotmány­tervezete Lassan már megszámolni sem könnyű, hány alkot­mánytervezet készül Varsó­ban, az azonban biztos, hogy közülük az egyik leg­fontosabb az államfő javas­lata. A Gazeta Wyborcza ennek egy részét ismertette. A lap szerint a Belweder el­képzelése a „fél-elnöki” rendszer bevezetése, ami a jelenleginél összehasonlít­hatatlanul nagyobb hatalmat adna az államfőnek. E szerint az államfő a végrehajtó hatalom feje, aki ezt a jogát részben közvet­lenül, részben a kormány út­ján gyakorolná. Szabad keze lenne a miniszterelnök kinevezésében és leváltásá­ban, erről a parlament nem is szavazna, s bizalmatlan- sági indítvány benyújtásá­hoz is legkevesebb 111 képviselő aláírása kellene. A köztársasági elnök lenne a fegyveres erők főparancs­noka, joga lenne népszava­zást kiírni, kinevezni a leg­főbb ügyészt és a legfelső bíróság elnökét, dekrétu­mokat kiadni. Az új rendszerben a szejmnek 444, a szenátus­nak 100 tagja lenne. A ter­vezet megadja a jogot az Alkotmánybíróságnak, hogy parlamenti frakciója vezetésének javaslatára megfossza mandátumától azt a képviselőt, vagy sze­nátort, aki hivatali ideje alatt kilép a frakcióból. Az alsóházban minden törvény elfogadásához legkevessebb 50 százalék plusz egy fő szavazata kellene, a jelen­legi egyszerű többség he­lyett. A javaslat minden állam­polgárnak megadja a jogot, hogy az Alkotmánybíróság­hoz fordulhasson, sőt, tör­vényjavaslatot nyújthatnak be. Barabás T. János Ötvenhatodik születésnapján hatlovas aranyhintón hajtatott végig Bagdadon Szaddam Husszein Irak elnöke. Szaddam szü­letésnapján az egész orszgára szóló ünnepet rendeltek el. Új taktika a fejlesztésben Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank megtartja eddigi stratégiai irányát: a nemzetközi pénzintézetek között egyedülállóan ezen­túl is a magángazdaság fej­lesztését tekinti fő céljának működési területén, azaz Kelet- és Közép-Európa szerte, de a bankkormány­zók ezen belül új taktikai irányokat is találtak az EBRD londoni befejeződött második közgyűlésén. A bank átfogó, tőkebefektetést is tartalmazó programot szervez a kis- és közepes vállalkozások előmozdítá­sára, finanszírozására. Francia ipari kémkedés Hivatalos állásfoglalás nem hangzott el Párizsban az ameri­kai sajtóban a francia ipari kémkedésről megjelent vádak­ról. A Hughes Aircraft, az egyik legjelentősebb amerikai hadi­ipari komplexum és több más repülésügyi-rakétaipari vállalat erre hivatkozva mondta le rész­vételét az idei párizsi repülő­bemutatón. A francia sajtó által névtele­nül megszólaltatott hírszerzési szakemberek - a DGSE, a fran­cia felderítés vezetői - szerint egy „régi ügy” felmelegítéséről van szó, ami az Egyesült Álla­mok belső problémáival magya­rázható. A régi ügy egyébként valósá­gos ipari kémkedési eset volt: az amerikai elhárítás az IBM vállalatnál tetten ért francia ügynököket, akik fontos ipari titkokat juttattak el Párizsnak. Ennek nyomán más akciókat is feltártak. Ez azonban még a nyolcvanas évek végén történt, és a DGSE illetékesei szerint akkor „baráti megállapodásra” jutottak a CIA vezetőivel arról, hogy felhagynak az ilyen tevé­kenységgel. A párizsi magyarázatok két­féle indoklást adtak a szerintük már befejezett ügy felmelegíté­sére. A Le Figaro által megszó­laltatott hírszerzési szakértő, aki névtelenségbe burkolózott, azt mondta, hogy ez „mélyütés”, amely elsősorban az amerikai hírszerző központon belüli problémák rendezésére irányul. A France-Soir ugyancsak DGSE-szakértőkre hivatkozva azzal magyarázta ezeket a prob­lémákat, hogy Bili Clinton ere­detileg megígérte az amerikai titkos szolgálatok költségveté­sének jelentős csökkentését, ám alighogy megválasztották, nagy arányú növelést követelt a kongresszustól a hírszerzés számára. Más magyarázatot ad elem­zésében a Libération és a Le Pá­risién: Washington és az EK-tagállamok kereskedelmi háborújával, különösen az óceán mindkét oldalán nehéz helyzetben lévő repülőgépgyár­tás problémáival indokolják a „leleplezést”. - Ezek az írások az államilag támogatott európai repülőgépgyártás, közelebbről a Boeing vállalattal versenyben álló Airbus-konzorcium ellen intézett heves amerikai támadá­sokat követik, és világosan jel­zik, hogy ebben a küzdelemben nincsenek tisztességes játék- szabályok - írt a Le Párisién. II. Erzsébet és férje, Fülöp edinburghi herceg II. Erzsébet II. Erzsébet királynő ma­gyarországi látogatása és or­szággyűlési beszéde azt ismeri el, hogy Magyarországnak kez­deményező, vezető szerepe volt a kelet-európai átalakulásban - mondta Londonban dolgozó új­ságíróknak a Buckingham-pa- lota szóvivője. Hangsúlyozta, milyen rendkívüli, hogy a brit uralkodó május 5-én beszédet mond az Országgyűlésben. II. Erzsébet az utóbbi öt évben csak az amerikai kongresszus­ban és az Európai Parlamentben szólalt fel. II. Erzsébet és férje, Fülöp edinburghi herceg és kíséretük május 4-én érkezik és Göncz Árpád köztársasági elnök a Par­lament előtt fogadja a királynőt. Elmondták azt is, hogy II. Erzsébet nagyon készül az útra, könyveket olvas Magyarország­ról, mert igen kíváncsi arra az országra, ahol férje, mint fogat­hajtó sportoló 1971-ben, 1978-ban és 1984-ben már többször is megfordult. Károly herceg trónörökös és felesége 1990-ben együtt járt Magyaror­szágon, tavaly márciusban pe­dig Diana hercegnő külön is el­látogatott Budapestre. II. Erzsé­bet leánya, Anna hercegnő 1989-ben ugyancsak járt Buda­pesten. Brit politikai körökben hoz­záteszik: Nagy-Britannia kap­csolatai Magyarországgal ma már olyanok, mint akármelyik nyugati országgal. 1990 óta hetven fontos kölcsönös látoga­tás volt, így Göncz Árpád és Antall József is járt Londonban, John Major brit kormányfő pe­dig Budapesten. Magyarország még kis piac a brit vállalkozók­nak, mégis a magyarországi brit befektetés eléri a 250 millió fontot. Hangsúlyozták, hogy a két ország katonai együttműködése különösen jól fejlődött az utóbbi három évben. Nagy-Britannia önállóan, il­letve a Phare-programon, illetve a nemzetközi pénzintézeteken keresztül 1990 óta közel 100 millió fonttal járult hozzá a ma­gyar piacgazdasági átalakulás támogatásához. Mobil telefonok világhálózata Húsz japán vállalat elhatá­rozta, ' hogy együttesen csatla­kozik a mobil telefonok világ­méretű hálózatának létrehozását célzó nemzetközi tervhez. A Motorola amerikai cég java­solta, hogy mintegy 4-5 milliárd dolláros fejlesztéssel hozzanak létre világméretű rendszert, te­gyék lehetővé azt, hogy hor­dozható telefonokkal a világ bármely részéről bárhová lehe- sen telefonálni. Az új rendszert 1996-ban kezdenék kialakítani és 1998-ban működne. A rendszerváltozás utáni Oroszország két korai elnöki rendelete szabta az illetékes szervek feladatául, hogy a Szovjet Kommunista Párt teljes vagyonát jogszerű keretek kö­zött visszaszármaztassák az ál­lamra. Erre a célra hozták létre 1991. októberében azt a mint­egy nyolcvantagú csoportot, amelyet Szergej Arisztov, az orosz főügyészség nyomozási osztályának vezető ügyésze és Vlagyimir Dmitrijev, az Orosz- országi Föderáció Belügymi­nisztériuma szervezett bűnözés­sel foglalkozó főosztályának he­lyettes vezetője irányít. Az aprólékos feltáró munká­ból eddig egyebek között kide­rült, hogy a pártingatlanok ér­téke közvetlenül a pártállam összeomlása előtt akkori pénz­ben számolva 790 milliárd ru­belre rúgott, s az 1987-1990-es időszakban az SZKP bevételei 8 milliárd rubellel haladták meg a kiadásokat. Az Arisztov-Dimitrijev bri­gád megállapította, hogy a köz­Az árvák semmit sem látnak belőle Hol az SZKP vagyona? ponti bizottság hét valutaszám­lát nyittatott az államszövetség külkereskedelmi bankjában, és ezeken körülbelül 13 millió de­vizarubel maradt. Hasonlókép­pen „mindössze” 2,8 milliárd rubelt sikerült találniuk a szak­értőknek az SZKP funkcionári­usainak külföldi bankszámláin. Korábban ugyan 4,5 milliárd szerepelt a kontókon, de az 1991. augusztusi puccs egysze­riben leapasztotta az állományt. Figyelemre méltó, hogy külön számlája volt a külkereskedelmi bankban a KGB-nek, azaz az Állambiztonsági Bizottságnak, amely nemcsak kidolgozta, ha­nem fedőszerve is volt a párt leplezni kívánt nemzetközi kia­dásainak. Erről a számláról hívták le például a párt külföldi barátai­nak utazási kiadásait, üdülési költségeit, a nekik szánt aján­dékok ellenértékét. A nemzetközi barátság anyagi következményei a Szov­jet Külkereskedelmi Bank 1-es számú különleges devizaszám­láján csapódtak le. Ebből a pénzből finanszírozták a Béke és szocializmus folyóiratot, és a Béke Világtanácsot, ebből tá­mogatták a szovjet pártpolitika számára fontos külföldi politi­kusokat és közéleti személyisé­geket. Az összegek oroszlánré­szét azonban a kommunista vi­lágmozgalom emésztette fel: 93 ország pártjai részesültek se­gélyben, a legnagyobb össze­gekkel Moszkva az olasz, az amerikai és a francia kommu­nistákat gyámolította. Amilyen biztatóan indult az SZKP, ezen belül az oroszor­szági kommunista párt gazdál­kodásának, visszaéléseinek és vagyoni helyzetének feltárását célzó akció, annyira lefékező­dött a vizsgálat mára. Az a ti­zenkét ország, amelyet az orosz nyomozók a pártállami pénzek ügyében megkerestek, Finnor­szág és Görögország kivételével passzív vagy elutasító magatar­tást tanúsítanak. Óriási a hazai ellenállás, hiába született 1992. januárjában orosz kormányha­tározat az „egykor a szovjet és az orosz kommunista párt tulaj­donát képező pénzösszegek és más vagyontételek átadásáról.” Egyes becslések szerint ma kül­földön 300 és 500, a Független Államok Közösségében 600 és 1000 közöttire tehető azoknak a cégeknek és társaságoknak a száma, amelyeket a pártpénzből alapítottak. Az SZKP, illetve köztársa­sági bizottságai a bomlás idő­szakában titkos határozatokkal ösztönöztek kisvállalatok lét- rehzását, létesítményeik bérbe­adását tervelték ki más átmentő műveletekkel. Különböző párt­intézetek számláiról birodalom- szerte óriási összegek áramlot­tak a kereskedelmi forgalomba és - jóllehet, lelőhelyeik isme­retlenek - az, aki ma ezeket a pénzeket ki akarja vonni a gaz­dasági körforgásból, rengeteg intézménnyel kerül szembe. Nehezíti a helyzetet a kommu­nista párt tisztázatlan jogállása, az alkotmánybíróság visszafo­gott állásfoglalása is. így bár­mennyire rokonszenves, nem valósult meg az az elgondolás, hogy a visszaszerzett pártpén­zeket egy olyan számlán gyűjtik össze, amelynek az volna a ren­deltetése, hogy árva gyerekeket, testi fogyatékosokat, a cserno­bili katasztrófában károsult kis­korúakat, sokgyermekes és ne­héz helyzetű családokat támo­gassanak. Szilágyi Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom