Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)

1993-05-15 / 131. szám

1993. május 15., szombat uj Dunántúli napló 7 Ausztriai barangolások Társult tagság? Mire jutunk a NATO-val? Kedvező alkalom kínálko­zik Magyarország számára, hogy megbeszéléseket foly­tasson a NATO vezetőivel. A külügyminiszter hétfőn, má­jus 17-én Belgiumba utazik. Társult tagság? A buda­pesti külügyminisztériumban nem tartják elképzelhetetlen­nek, hogy szóba kerül az Észak-atlanti Szerződés Szervezetében lehetséges tár­sult tagságunk kérdése. En­nek háttere, hogy az 1989-es kelet-európai változások után a NATO megkezdte katonai és politikai céljainak átértel­mezését, hiszen a hetvenes és nyolcvanas években a vé­delmi szövetség elsődleges célja egy esetleges szovjet támadás elhárítása volt. Az­óta mind a Szovjetunió, mind a Varsói Szerződés felbom­lott, s a közép-európai orszá­gok részesülni szeretnének a NATO „védelmi ernyőjének” előnyeiből. Mit várhatunk Brüsszel­től? Az elmúlt hetekben a brüsszeli szakértők megvizs­gálták, miként közeledjék az atlanti szövetség Kelet-Euró- pához, nyitva hagyva a teljes jogú tagság lehetőségét is. A volt amerikai külügyminisz­ter, Henry Kissinger Csehor­szág, Lengyelország, Ma­gyarország és Szlovákia számára olyan különleges státuszt képzel el, amely a rendes tagsággal egyenér­tékű. Volker Rühe német vé­delmi miniszter egy London­ban tartott előadásában sür- gete, hogy a Nyugat nyisson az említett országok irá­nyába, mert nélkülük „fércmű és illúzió Európa stratégiai egysége”. Szerinte a közép-, kelet-európai térsé­get „nem lehet kizárni az euro-atlanti biztonsági struk­túrákból”, márcsak azért sem, mert ezek az országok „mindig is az európai népek közösségéhez tartoztak”. Katonai együttműködés? Brüsszeli források szerint máris van elképzelés arra, milyen legyen a tagság és a nem-tagság közötti átmeneti formula. Szó van arról is, hogy az érintett országokkal - köztük Magyarországgal - párbeszédet folytassanak a fegyveres erők szerkezeti összehangolásáról, „közös biztonsági azonosságtudat kialakításáról”. A bennünket izgató kérdés: vajon a ma­gyar külügyminiszter brüs­szeli tárgyalásai a NATO és Magyarország effajta köze­ledésének újabb állomása lesz-e? Toronyi Attila Május 6-án hajnalban a Ba­ranya Megyei Építőipari Egye­sülés delegációjával három na­pos szakmai útra indultunk Ausztriába, egy negyvenkét tagú IBUSZ csoporttal, hogy megtekintsük a grazi nemzet­közi vásárt és ismerkedjünk Stá­jerországgal és Burgenlanddal. Úti élményeim közül íme, néhány villanás: A nevető ember A grazi Szentháromság szo­bor lépcsőin elegáns öltözetű, őszhajú, talán ötvenéves férfi üldögél, mellette dobozos Gös­ser sör. Már messziről vonzza a fület a harsány, önfeledt neve­tése. Nem is nevet, röhög, de úgy, hogy egy-egy rekedtes ka-' caj-rohama percekig betölti a teret, s még a csendes járású zöld és sárga villamosok zaját is elnyomja. A graziak példáján okulva tisztes távolból mi is úgy szemléljük a jóembert, akár a fegyvermúzeumot, a hidakról a sebes Murát, a katedrálist, az operát, vagy mint kétszáznegy­ven lépcsőfok megjárása után a hegyen lévő óratorony tövéből magát a gyönyörű várost. A férfi néha csendes pihenőt tart, ilyenkor magában beszél, majd újból és újból feltör a röhögése. Nem részeg. Egyik csoporttársunk meg­jegyzi: „Biztosan viccekkel szó­rakoztatja saját magát.” Külö­nösebben nem zavar senkit a nevető ember. Talán már új idegenforgalmi látványossága is Graznak? Útikalauzaink Grazot elhagyva meseszép tá­jakon és településeken, majd olyan szűk sziklafalak között és kanyargós, keskeny szerpenti­neken haladunk át az Ikarus bu­szunkkal, hogy többen már-már attól félnek, beszorulunk. A fia­tal, mindig szolgálatkész piló­tánk egy-egy öblösebb kitérőnél vagy elengedi a szembejövő forgalmat, vagy udvarias kar­emeléssel köszöni meg a szá­munkra biztosított elsőbbséget. Az idegenvezető hölgy - akár nénizhetnénk is - mint kotlós a kiscsibéire vigyáz ránk, de so­sem tolakodó módon van jelen és avat be mindenütt a törté­nelmi, művészeti, földrajzi és egyéb tudnivalókba. Boldog-büszkén dicsérnek minket, a gondjaikra bízott cso­portot, mert betartjuk a szabad­időt követő gyülekezési időpon­tot, miegyebet. Mennyivel szebb így minden látnivaló! Mandl panzió Végre befutunk Fladnitz-ba a Mandl panzióhoz, első éjszakai szálláshelyünkre. A többszintes épület egy része kívülről még fagerendás, a többi új. Semmi hivalkodás, csak jó ízlés és egy­szerűség, kényelem, tisztaság. A lift ugyan csak a második emeletig visz fel, onnan egy emeletet caplatunk még úticso­magjainkkal a lépcsőkön, de megéri. Csodálatos látvány tá­rul elénk: zöld mezők, hatalmas erdők, sziklák, a ház körül lo­vak és tehenek, játszótér a gye­rekeknek, mini horgásztó. Szinte harapni lehet a friss le­vegőt. A csend is oly megnyug­tató. De jó lenne itt lakni! A tulajdonosék profi vendég­látók. Mivel éjszakára igencsak borzongató tud lenni a páradús hegyi levegő, bekapcsolják a fű­tést. A finom vacsorát, a ké­nyelmes szállást és a bőséges reggelit követően a panziósné sokáig integet buszunk után. Ez is benne lenne az összegben? Vagy ez már a cége különleges, a vendégnek szóló ajándéka? Legtöbbünk az utóbbira tippel. Eisenstadti majális Burgenland székhelyébe, Ei- senstadtba (Kismarton) néhány éve már beleszerettem. Most az Esterházy kastély főbejárata előtti parkosított rész végig fel­túrva, szombat lévén egyetlen kubikus lapátolgat. A sétáló főutcá tele jókedélyű emberrel. Majálisba csöppe­nünk. A minap volt Szt. Flórián, a tűzoltók védőszentjének napja, május második vasárnap­ján köszöntik Ausztriában az édesanyákat, ráadásul a Volks­bank most nyitotta meg irodá­ját. Mindez elég ok az ünnep­lésre, az időjárás is nyarat idéz. Teljes technikáját állította ki a helyi tűzoltóság és a mentőala­kulat, hatalmas melegvíz- és áramfejlesztő teherautóit a ka­tonaság. A vagy 25-30 méter magasba kinyúló motoros tűz­oltó létra, a mentőautók belső felszereltsége láttán méltán irigykedünk. A Volksbank épü­lete előtt dixiland zenekar mu­zsikál, ingyen csapolt sört osz­tanak, a bejáratnál ingyen ké­szíttethet magáról a saját fizi­miskáját ábrázoló kitűzőt (saj­nos, elég homályos valamennyi felvétel), bent a bank vezetői mutatják be birodalmukat a na­gyérdeműnek és traktálják is lá­togatóikat édességgel, süte­ménnyel, üdítővel, borokkal, léggömbökkel. Kerékpárosok Minél több az autó, annál többen közlekednek kerékpárral (is). S hogy óvják, védik a két- kerék-lovagokat a négykerekű járgányok vezetői a városok­ban, mennyire gondolnak rájuk a településeken a kerékpárutak kijelölésével, kiépítésével. Ők már túltették magukat az örökös rohanáson és hajszán, van idejük, igényük és főleg pénzük a kerékpárosokra is. Drágaság Osztunk-szorzunk szinte minden város bolti kirakatai előtt és bazársoraiban, milyen apróságot vegyünk a családnak. Az osztrák schilling árfolyama majd nyolc forint. Ausztria eleve nem olcsó ország, hát még nekünk! Még az a jó, hogy a boltjaink és áruházaink kínála­tával és áraival már lassan fel­vehetjük velük a versenyt. Csak győzzük pénzzel, legalább ide­haza, forinttal. Murányi László A grazi városközpont Kétséges, hogy hogyan Előrehozott választások? A szocialisták minden bi­zonnyal készek lennének tárgyalni a koalíciós pártokkal az általános parla­menti választások előrehozata­láról - fejtette ki újságírók előtt az elmúlt héten Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt ügyve­zető alelnöke, mely véleményre egy másik ellenzéki párt, az SZDSZ részéről hamar megjött a válasz: ők viszont hallani sem akarnak ilyesmiről. Az ismert pécsi alkotmány- jogász, dr. Csejkó Ferenc sze­rint egyébként legalábbis kétsé­ges, miképpen lenne a választá­sok előrehozatala megoldható. A parlament idő előtti (ön)fel- oszlatásának és így az új válasz­tások kiírásának ugyan alkot­mányjogi szabályai vannak, egyetlen, ám nem lényegtelen ügyről azonban hallgatnak a szabályok: nevezetesen, hogy milyen parlamenti szavazati arányra lenne szükség az MSZP-alelnök által szorgalma­zott lépéshez? Pontosabban: mivel nincs előírva a kétharma­dos arány, elvileg egyszerű szó­többséggel is eldönthető a kér­dés. Közelegnek a 94-es választá­sok, érthető hát, ha a pártok, s a politikusok mérlegelik lehető­ségeiket. A hírek szerint a kü­lönböző politikai alakzatok már képviselő-jelöltjeik kiválasztá­sához is hozzá kezdtek, s las­sacskán - remélhetőleg csak a nyári szünet után - teljes erővel beindul a választási kampány. Szakértők szerint egyébként semmi sem indokolja a szocia­lista alelnök által felvetett elő­rehozott választásokat - hacsak az nem, hogy az MSZP-nek a közvéleménykutatások adatait tekintve például valószínűleg kifejezetten jól jönne a minél előbbi voksolás. Egy-két hó­napja így volt ezzel a FIDESZ is, a fiatal demokraták azonban az elmúlt hetekben - főként a nyugdíjasok körében, s Orbán Viktornak az elnökké választása utáni emlékezetes „tévé-távol­maradása” miatt - veszítettek népszerűségükből. Igaz, még így is ők a legelfogadottabbak a parlamenti pártok közül. Ennek megfelelően aztán va­lószínűleg a koalíciónak sem érdeke, hogy támogassa a Sze­keres által felvetett javaslatot. (Az MDF-ben még nem tettek pontot a Csurka-ügyre, s így az sem dőlt el, a Fórum sorsa mi­ként alakul, a keresztényde­mokraták - bár elnökük szerint folyamatosan erősödnek - a várt növekedés helyett mintha megtorpantak volna, a Kisgaz­dapárt válsága pedig nem múlt el, Torgyán doktornak lesz még néhány kemény meccse a sza- kadárokkal. A parlamenten kí­vüli pártok közül a szakértők egy része a Thürmer-féle MSZMP-t tartja esélyesnek a 4 százalékos küszöb elérésére, míg - bár Palotás Jánost mér­tékadó politikai körök nem te­kintik komoly alternatívának - a Köztársaság Párt és az Agrár- szövetség együttműködése ígé­retes lehet. Pozsgay és Bíró Zol­tán ellenben eltűnt, csakúgy, mint a Király-Zoltán-féle szoci­áldemokrata szárny.) C sefkó doktor az állam­polgárok szemszögéből nézve egyébként kifeje­zetten károsnak tartaná az elő­rehozott - vagy, mint ahogyan a helyhatósági választások kap­csán felmerült: az elhalasztott - választásokat. Mint a szakem­ber mondja, a demokrácia lé­nyege a kiszámíthatóság, már­pedig, ha a politikai erők napi érdekeiknek megfelelően vál- toztatgatják döntéseiket, az hi­teltelenné teheti az egész par­lamentáris intézményrendszert. Erre pedig jelenleg a legkisebb szükség sincsen: eléggé szkep­tikusak a választók így is, hát még, ha játszadozni kezdenének velü(n)k. Pauska Elavult reaktorok Az orosz fővárost nukleáris katasztrófa fenyegeti? Az atom­felügyelőség leváltott vezetője, Vlagyimir Kuznyecov szerint a moszkvai negyven reaktor többsége annyira elavult, hogy a tragédia veszélye fennáll. A szakember egy angol lap­nak adott nyilatkozatában el- Tnondta: a világon egyedülálló, hogy az ország legnépesebb te­lepülésén, a fővárosban helyez­zenek el atomreaktorokat. A Mengyelejev Intézetben működő rádióaktív berendezés alig két kilométerre fekszik a Kreml falától, s Jelcin főhadi­szállását csupán tíz kilométer választja el egy hatalmas nukle­áris üzemanyagraktártól és a ku­tatási célokra épült 25 reaktor­tól. Moszkvával közvetlenül ha­táros területen további tíz ha­sonló létesítmény található. Az atomreaktorokat az ötve­nes években részben katonai cé­lokra hozták létre, de jórészüket nem látták el kellő biztonsági berendezéssel, a személyzet felkészítése sem megfelelő. Vlagyimir Kuznyecov 1979 és 1983 között Csernobilban dolgozott, majd az atomfelü­gyelőség vezetőjeként amellett kardoskodott, hogy tíz atomre­aktort azonnal állítsanak le. Si­került is a létesítményeket bezá- rattatnia, ám nyilvános fellépé­séért tavaly decemberben me­nesztették állásából. Variációk a kárpótlásra A tulajdonosok visszatérnek A Kelet-Európábán államosí­tás címén elkövetett vagyon el­leni bűncselekményekért talán már senkit nem fognak felelős­ségre vonni. A háború után ki­fosztott tulajdonosok kárpót­lása, illetve az elvett tulajdon visszaadása a legtöbb helyen fo­lyamatban van. A részleges kárpótlással Magyarország a je­lek szerint egyedül áll a térség­ben. Ennél szinte minden volt kelet-európai kommunista rendszer kormánya messzebb merészkedett. Csehország pedig a jelek szerint hamarosan befe­jezi a maga távolról sem prob­lémamentes reprivatizációját. Legutóbb a The Wall Street Journal Europe készített részle­tes felmérést arról, hogy ki mit tett Kelet-Európábán a kárpót­lás illetve a reprivatizálás érde­kében, s ebből kiderül, hogy a kárpótlási folyamat Magyaror­szágon, míg a reprivatizációs folyamat Csehországban van a legelőrehaladottabb állapotban. Igaz, a volt tulajdonos szem­pontjából a kettő semmiképp sem mérhető egymáshoz. A cseh parlament ugyanis meg­szavazta az elvett tulajdon visz- szaadását azoknak, akiktől el­vették. A legmutatósabb példa Jiri Lobkovicz példája, akinek csa­ládjától 16 kastélyt vettek el. A reprivatizációs törvény Lobko- wicz életében azt jelentette, hogy Monte Carlo-i bank-al­kalmazottból visszavedlett arisztokratává, s unokaöccsé- vel, egy bostoni ingatlanügy­nökkel együtt Csehország egyik leggazdagabb embere lett. Éh­hez persze vissza kellett térnie hazájába, ahol addig soha életé­ben nem járt. „Olyan volt az egész, mint a tündérmesében” - mondja most Lobkowicz her­ceg, aki pillanatnyilag négy kas­tély, egy prágai ház, több étte­rem, szőlőhegyek, állatfarmok birtokosa és többezer barokk festmény boldog tulajdonosa. A kelet-európai térség orszá­gai óriási erőfeszítéseket tesz­nek a magánszektor megterem­tése érdekében, s az állami tu­lajdonú földek, lakások és há­zak millióit osztják el újra. Len­gyelországban két éve folyik a reprivatizációs törvény vitája, eddig eredménytelenül. Bulgá­riában a törvényt elfogadták, Romániában politikai csaták folynak körülötte. Kizárólag Magyarországon született eddig olyan döntés, mely szerint a reprivatizáció, a vagyon vissza­adása az eredeti tulajdonosok kezébe, nem praktikus. És egyedül Csehországban jutottak el a reprivatizációnak egy olyan gyakorlati szakaszába, amikor a prágai bíróságokon tárgyalt ügyek egynegyede már azzal foglalkozik, hogy a több önje­lölt közül valójában melyik is volt a most visszakövetelt ingat­lan tulajdonosa, illetve annak jogos örököse. Vaclav Havel cseh államfő maga is a reprivatizálás java- dalmazottja. Nem is akármilyen vagyon birtokába került. A Vencel téri ingatlan, melyet testvérével együtt visszakapott, dollármilliókat ér. A peres ügyektől eltekintve a csehor­szági reprivatizáció kivitelezhe­tőnek bizonyult, de nem prob­lémamentesnek. Noha a tulaj­donok visszaigénylésének ta­valy év végéig meg kellett tör­ténnie, újabb és újabb követelé­sek merülnek fel, s a parlamenti vélemények megoszlanak ezek jogosságáról. A katolikus egy­ház például visszaköveteli ha­talmas földbirtokait. Az 1938 után vagyonuktól megfosztott csehországi zsidók kompenzá­ciót követelnek. És ha megkap­ják, akkor jönnek a szudétané- metek, akiket 1945 után fosztot­tak meg vagyonuktól. A cseh példa így arra vall, hogy jó megoldások nincsenek. Noha a tulajdonosi szerkezet megváltoztatásának szükséges­ségét senki nem vitatja, kétsé­gessé válik, vajon elősegíti-e a gazdasági fejlődést mindaz, ami ezen a területen végbemegy. A reprivatizáció bírálói ugyanarra a Lobkowicz hercegre hivat­koznak, akinek ébredése a „tündérmeséből” elég kellemet­lennek bizonyult. Kezdődött a technikai nehézségekkel. A tu­lajdonviszonyok ötven év alatt úgy összekuszálódtak, hogy ele­inte képtelenség volt megállapí­tani, hogy a kastélyok és más ingatlanok és vagyontárgyak közül egyáltalán mit kitől lehet visszakövetelni. Aztán kiderült, hogy a kastélyok a jelenlegi ál­lapotukban eladhatatlanok, de arra sincs elegendő pénz, vagy hitel, hogy restaurálják őket. A legnagyobb csehországi bor­gazdaság, mely szintén vissza­került a Lobkowicz hercegek tu­lajdonába, oly leromlott vállal­kozásnak bizonyult, hogy évekbe telhet, amíg talpraáll, feltéve, hogy a szőlőtermelők hajlandók az együttműködésre, s megszüntetik a rossz szőlőfaj­ták termesztését. A 36 esztendős Jiri Lobko­wicz herceg tehát e pillanatban némileg elkeseredetten szidja a cseh bürokráciát, honfitársait, akiket féltékenyeknek és rossz- indulatúaknak tart, s persze a bankrendszert, mely nem képes hosszúlejáratú hitelekkel meg­teremteni egy gazdasági fellen­dülés feltételeit. így a cseh rep­rivatizálás legfőbb javadalma- zottja arra a véleményre jutott, hogy „Bolond, aki ebbe az or­szágban jön”. Mindazonáltal tudja és vallja, hogy ha már így történt, életének hátralévő éveit azon a földön fogja leélni, ahol a család egykor mérhetetlen va­gyonát gyűjtötte. * l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom