Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-08 / 124. szám
1993. május 8., szombat új Dunántúli napló 13 Horthy Miklós hazatér Beszélgetés Ormos Mária történésszel Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója rövidesen hazatér a kenderesi birtokra; annak temetőjébe. A kormányzó végakaratát a család szeptemberben teljesíti, a földi maradványok hazaszállítása magánügy. De vajon ismerjük-e eléggé azt a férfit, aki 25 esztendőn át kormányozta Magyarországot? Hiszen mi tagadás, az elmúlt negyven évben annyi különféle, főleg negatív jelzőkkel aggatták föl mind a politikust, mind a korát, hogy jószerével eléggé nehéz megrajzolni egy valós Horthy-portrét. Vajon miért? Erről beszélgettünk Ormos Mária történésszel. Nem csinálunk diktatúrát- Úgy tűnik, Horthynak rendkívül sok arca van, s ezzel óriási lehetőséget adott arra önmaga is, hogy az utókor vegyes képet alkosson róla.- Majdnem mindenkivel, aki elég sokáig élt, hasonló jellegű problémák merülnek föl: kevés az olyan történelmi jelentőségű személy, akit egy kőből faragtak; hogy fiatalon, középkorúként, vagy idősen is ugyanazt az arcot mutassa. S a leggyakoribb tévedés az, ha az egyiket vagy a másikat próbálják véglegesíteni. Ez a helyzet Horthyval is. Egészen más az a Horthy, akit 1919 az ellenlépések egyik oszlopos emberévé tett, a komün utáni rekcióival az akkori érettségi, tapasztalati szinten, mint a későbbi, politikai viharokban edzett kormányzó. Persze már a bevonulása idején bizonyos dolgokat a nyakába varrtak szélsőségesek. Például azokat a cselekményeket, melyeket Héj- jas emberei szerveztek Kecskemét környékén. Héjjast, mint különítményest pedig összemossák a Prónay-féle csoporttal, akik pedig az akkor lábra álló magyar hadsereg magvát alkotják. Mindenesetre hosszan sorolhatnánk mindazokat a szándékos félreértelmezéseket, melyek az ellenforradalom élére állt Horthyval szemben felmerülnek.-Mégsem lesz belőle diktátor.-így van. Politikai érzékét bizonyítja azzal, hogy amikor az antant-tárgyalásokat folytatja, kijelenti: uraim, nem csinálunk diktatúrát. Pedig volt erre esély. Környezetében például Gömbös Gyula is ezt követelte.- A kérdés viszont kézenfekvő: akkor milyen is volt az a bizonyos Horthy-rendszer?- Sem ilyen, sem olyan. Nem lehet besorolni sem a polgári demokráciák közé, de a német vagy az olasz fasizmussal sem rokonítható. Egy meglehetősen autokratív, autokrata uralkodó forma, mely az eredendő kompromisszum jegyében fogant, s e kompromisszumokat mindig is fönntartja: enged a politikai életben némi korlátozott mozgásteret. S Horthy változik. Főleg Bethlen István miniszterelnöksége idején szembetűnő, hogy fokozatosan elhatárolódik az ellenforradalomban kompromittálódott szélsőjobboldali rétegtől és közel kerül a Beth- len-féle csoporthoz. Kisebb-na- gyobb kilengésekkel ezen a vonalon megy végig, s így is fejezi be. Magyarán: Horthy fokról fokra szelídül, s abban válik érdekeltté, hogy egy jól működő államszervezet élén lehessen és ott megmaradhasson.- Mielőtt tovább folytatnánk, kanyarodjunk vissza Horthy hatalomra jutásának körülményeire. Mi tehette lehetővé, hogy az ellentengernagy ilyen óriási karriert befusson? Bizonyára több hasonló, vagy nálánál jobb kvalitású és ugyanazon ambíciókkal rendelkező politikus élhetett akkoriban.- Való igaz: elég sokan sündörögtek az ország politikai megszervezésének vágyával Bécsben, Grazban, Szegeden, másutt. Horthy azért nyerő, mert nem tartozik a lejáratott, régi politikai elithez. Új ember kellett: Itt vagyok! Másrészt magas katonai rangjánál fogva hadsereg szervezésére vállalkozik, s ezzel kerül kulcshelyzetbe. Francia segítséggel katonatiszteket tud maga mellé állítani, s ez nem kevés a vezető nélkül maradt országban. Mi több, e katonai erő létezése feltétele annak is, hogy a románok végre-valahára kivonuljanak a fővárosból. Együttmenés- /4 két háború között hihetetlenül nehéz helyzetben van az ország. Belül Trianon csapásait éli, ugyanakkor kívülről a fasizmusok akkoriban még nem éppen kiismerhető arcukat mutatják, s ha van, aki az ország problémáit „megérti”, akkor az a központi hatalmak köre, a fegyverkező Németországgal az élen . . .-Egyértelmű: Horthy is, a magyar kormány is Németország felé fordul. A német célokban való részvételről nincsen szó, mégis, valamiféle együttmenés következik be. A napokban olvastam Göbbels naplóját, ami tele van a legkülönbözőbb, a magyarokat és Horthyt becsmérlő hitleri kijelentésekkel. Mondjuk ki őszintén: Hitlernek és a náci vezetésnek nagyon rossz véleménye van a magyarokról. Többek között, hogy ez egy teljesen antiszociális ország, s megérett az összeomlásra. Mert harcolni nem akar, csak az eredményeket besöpörni, az elvesztett területeket visszakapni. Horthyt is pocskondiázzák.- Horthy mégis Hitlerrel menetelt, s evvel az országot a katasztrófa felé vitte. De milyen választási lehetőségei voltak?- Horthy vagy nem olvasta a Mein Kampfot, vagy nagyon felületesen szaladt végig rajta, de egy bizonyos; nem értette meg. Persze elég nehéz csak neki felhányni ezt, hiszen a nem értésben osztozott egész Európa eléggé hosszú időn keresztül. Szerintem még 1944-ben sem értették, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó. Hitler zseniális tulajdonsága, hogy maximálisan tudott félrevezetni. Csak akkor kezdett derengeni, amikor megnyitották a koncentrációs táborok kapuit. Gondoljuk csak végig. A híres nagy veszekedésnél, 1943-ban, Hitler a szemrehányások özönével illeti Horthyt a Kállay-féle politika miatt, majd szemére hányja, hogy Magyarországon még mindig babusgatják a zsidókat. Védekezésképpen Horthy hosz- szabban kifejti, hogy mi már mindent megtettünk, korlátoztuk a gazdaságban, kultúrában való részvételüket, de hát agyon csak nem üthetjük őket? ... Ez az egyetlen utóbbi félmondat bizonyítja, hogy Horthy nem értett semmit abból, amit Hitler képviselt.- A háború alatt, a magyar- országi zsidóság átmeneti biztonságát végül is nagyarányú deportálások követték.-Való igaz: Horthy nincs, vagy lagalább is nem érzi magát eleinte abban a helyzetben, hogy tudjon valamit a zsidóságért tenni. Tömegével viszik a vágóhídra a tiszántúli, Duna-Ti- sza közi zsidókat, mire Horthy a budapesti zsidók deportálását leállítja. Igaz, ebben a jelentős nemzetközi tiltakozásoknak is része van; de csak megteszi. Más megszállt országban erre nincs példa. Tévedett- A kormányzó a negyvennégyes kiugrási kísérlet kapcsán lett igazán „botcsinálta” figura.- Úgy tűnik. Halvány fogalma sem volt arról, hogy miként kell egy ilyen államcsínyt végrehajtani. Persze bizonyos mértékig menti Horthyt, a puccs nem is egy ilyen típusú ember sajátja. Ő is inkább ahhoz, a hagyományos magyar elithez hasonlít, amely nem igen képes ilyen akciót végigvinni. Már az elején elszúrják. Avval ámítják magukat, hogy lám-lám a németek a finneket is engedték kilépni. De ha ránéztek volna a térképre, észreveszik az ország katonai stratégiai szempontból egészen más. S félrevezette Horthyt ebben az akcióban az a hiedelme is, hogy a hadserege majd nagyon egységesen követni fogja őt. Tévedett. Másrészt hasonlóan dilettáns emberekkel volt körülvéve: már hetekkel előtte tudta boldog-boldogtalan, hogy mire készülnek a várban.-Való igaz. Feltehetjük a kérdést az európai politikai elitre tekintve: és ki nem bukott meg?- Végül is azzal zárhatnánk e beszélgetést - vélem -, a történészek számára itt a lehetőség valós Horthy-portrét rajzolni.- Van néhány könyvecske Horthyról, de való igaz, a többség a rendelkezésre álló, publikált, kiadott iratanyagra támaszkodva készült. De ahhoz, hogy az Ön által fölvetett problémákhoz közelebb jussunk, ez az anyag kevés. Nagyon komoly kutatómunka vár arra, aki Nagybányai Horthy Miklós igazi történetét meg akarja írni. Kozma Ferenc Nem mindennapos esemény az angol királynő látogatása, hiszen ilyenkor a világ sajtója fokozott figyelmet fordít az adott országra. Az újságírók azonban nemcsak magáról a királynői látogatás szorosan vett eseményeiről tudósítanak, hanem mindenről, amit közben látnak, tapasztalnak, személyes benyomásaikról, s a királynővel kapcsolatos egyéb információkról is. Nekem is - s most elnézést kérek az egyébként újságírásban szokatlan egyes szám első személy használatáért - abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy egy-két helyszínen közvetlen közelről kísérhettem figyelemmel az eseményeket, ám a napi tudósításba nem férhetett bele valamennyi szubjektív élmény. * Az első napon, amikor a díszszázad felsorakozott a királynő fogadására, néztem a feszes vigyázzban álló, fiatal katonákat, s arra gondoltam, miközben a királynő ellépdelt előttük, vajon mit érezhetnek, mit gondolhatnak? Az újságíróknak a tér különböző pontjain, pódiumokat állítottak fel, Az a pódium, amelyen én is helyet kaptam, állt a lgközelebb a Parlament lépcsőihez. Mellettünk sorakoztak fel a brit nagy- követség munkatársai és feleségük. Valamennyi nő fején fantasztikus kalapköltemények. Angliai élményeimre is visszagondolva, meg kellett állapítanom, hogy sehol a világon senki nem tud úgy kalapot viselni, mint az angol nők. A magyar miniszter feleségek közül csak a külügyminiszter felesége viselt kalapot. Kritikus női szemmel, a legcsino- sabb Jeszenszkyné és Kádár Béláné volt. ■ Jé Szerdán, a Parlamentben vártuk a királynőt, én egy páholyba kerültem a brit sajtó fotóriportereivel, akik majdnem kiszorítottak a hatalmas fotó- felszereléseikkel. Mivel jó korán érkeztem, amikor még csak egyedül voltam a páholyban, természetesen, az első széksorban ültem le. így több fotós a hátam mögé került, s el kellett viselnem - különösen, mert nagyon kedvesen kértek állandóan elnézést - hogy az egyik a fülem mellett kattogtatott, a másik szinte a vállamra helyezte az ágyúcsőnyi objektív- ját. Egyszercsak megjelent az egyik fő szervező, aki udvariasan, de nyomatékosan felkérte őket, ne használjanak vakut, mert az ülésteremben ez tilos. Volt, aki megértette, de volt, aki méltatlankodott, mondván neki olyan speciális filmje van a gépben, hogy csak vakuval tud dolgozni. Am hiába, nyomatékosan kérték, ne tegye. A fotós, ezután is háborgott, Mire egyik, addig szótlan-szelíd kollegája csöndesen megszólalt, rendre utasította, mondván a londoni Parlamentben sincs ez megengedve az ülések alatt. Szerdán a miniszterelnök adott ebédet a királyi vendégek tiszteletére a Gundel étteremben. Nem sikerült belépési kártyát szereznem, ezért ki sem téve, az egyébként a helyszínek közelében tartózkodásra jogosító „Sajtó” feliratú kitűzőt, az étterem bejáratával szemben egy iskolai csoport közé vegyülve vártam az ebéd végét. A gyerekek Jászapátiból érkeztek, tanáraik hozták el ide őket. Mondták, az életben csak egyszer lehet ilyen élményben részük. Az egyik kis srác (hatodik osztályosok voltak) leginkább a vendégeket szállító autócsodákkal volt elfoglalva, s megjegyezte, hú, ha most egy Trabant jönne ide, a királynő biztosan azonnal elájulna. Egy kreolbőrű kislány, nagy fekete szemekkel csodálkozva jegyezte meg: jé, nincs is korona rajta! Amikor az emberek tapskísérete mellett elvonultak a vendégek, számozott kártya ide, számozott kártya oda, fogtam magam és bementem az oldal- bejáraton, kérve a teremfőnököt, legyen szíves mutassa meg, hol ebédelt a királynő. (A számozott belépőkártyával rendelkező újságírók csak az előcsarnokig juthattak.) Nagyon készségesen felkísért az emeleti, valóban királyian szép, elegáns különterembe. Ekkor már az asztalt leszedték, csak a gyönyörű, narancsba hajló, rózsaszínű rózsákból felépített virágdíszítések voltak fenn. Az asztal körül ekkor már a felszolgálók, s a segítők népes hada ült - akik fantasztikusan elegánsak voltak - Láng úr, a Gundel tulajdonosa hívta őket össze, hogy mindenkinek köszönetét mondjon a jól sikerült ebédért. Elmondta, hogy Fülöp herceg, amikor már indultak kifelé, odament hozzá, kezet nyújtott, és azt mondta, nem emlékszik, hogy hivatalos ebédet ennyire élvezett volna, mint ezt. A királynő pedig a desz- szertnél nyilvánította ki tetszését, gratulált, és azt mondta, még ilyent nem evett. A desz- szert korona alakúra sütött tészta, a közepében egy igazi és egy parféból készült eperrel. A teremfőnök elmondta, több variáció után döntöttek a végleges menü mellett, s hogy a Négykoronás menü Láng úr ötlete volt. Ez azt jelentette, hogy minden fogásnak valami módon a koronát kellett szimbolizálnia. Nem jelentett problémát a többi fogásnál ezt megoldani, de a levesnél gondban voltak. Végül a főszakács azt találta ki, hogy sárgarépából koronát faragott, mellette pedig a Gundel cukrásza által készített korona alakú apró Raviolik úszkáltak a galamb erőlevesben. A teremfőnök azt is elmondta, hogy a királynő és férje részére a menükártyát puha őzbőrrel borították, rajta arany nyomással a Gundel emblémával. A királynőnek nagyon tetszett, percekig forgatta, simogatta. Egyébként ennek az ebédnek is volt pécsi vonatkozása, a teríték kék szélű, aranyozott díszítésű Zsolnay porcelán volt. Sarok Zsuzsa 1,8 gyerek az átlagos családban Még napjainkban sem teljesen veszélytelen a szülés. Az ENSZ legutóbbi statisztikája szerint évente félmillió asszony nem éli túl - általában első - gyermeke világra jöttét. Nem a „szülés” lett bonyolultabb, sokkal inkább az asszonyokat veszélyeztető hatások - a dohányzás, a szeszesital, a túl sok gyógyszer, a környezeti károsodások - erősödtek fel. A világszervezet statisztikusai szerint a halálesetek száma az elkövetkező években várhatóan még emelkedni fog, hiszen mint több elmaradott országot érnek utol a civilizációs ártalmak. Megfigyelték, hogy ahol vallási indíttatásból vagy népesedési okok miatt megszigorítják a mesterséges vetélés feltételeit, ott hirtelen megemelkedik az illegális műtét közben elhunytak száma. A mondás - miszerint az asszonyok két dologért képesek mindenre: azért, hogy legyen és azért, hogy ne legyen gyerekük - változatlanul igaz. Lengyelországból, ahol nemrégiben megszigorították az abortusz feltételeit, az asszonyok a balti államokba járnak küretre. A liberálisabb szabályozás hatására - mint például nálunk január elsejétől hatályos törvény nyomán - rendszerint emelkedik a szülések száma. Magyarországon az év első negyedében mintegy félezer asz- szony változtatott eredeti elképzelésén és a családvédelmi szolgálattól nem a művi vetélés engedélyezését, hanem a terhességi könyv kiállítását kérte. Az egész világon jóval kevesebb gyermek születik napjainkban, mint mondjuk két évtizeddel ezelőtt. Akkoriban a fejlett államokban 2,6, most pedig csak 1,8 a gyerekek átlagos száma családonként. A harmadik világ országaiból korábbról nincsenek megbízható adatok, de a hajdani több mint tíz gyerek helyett mára csak 5-7 gyermeket szülnek az asszonyok. Horthy Miklós és felesége 1951-ben aranylakodalmuk napján II. Erzsébet angol királynő beszél a magyar Parlamentben MTI Telefotó Személyes élményeim a királynői látogatásról Ami a tudósításokból kimaradt