Új Dunántúli Napló, 1993. május (4. évfolyam, 118-146. szám)
1993-05-03 / 119. szám
1993. május 3., hétfő üj Dunántúli napló 3 ✓ Átszervezik a járóbetegellátást Szigetváron Valószínű, hogy a szigetvári kórház az ország vidéki kórházai közül nemcsak az egyik legkorszerűbb és legszebb, hanem az 589 ágyával talán a legnagyobb. A rendelőintézeteket és kórházakat érintő, májustól gyakorlásképp, de július 1-től már „élesben” induló új egészségügyi finanszírozási rendszer, eddigi gazdálkodásának, működésének átgondolására kényszeríti a szigetvári kórházat is. A kórház járóbeteg rendelései eddig a városban három helyen, szétszórtan működtek, volt amelyik az új központi épületben, mások a régi, elavult öreg kórházban, a tüdőgondozó pedig ismét másutt, ugyancsak meglehetősen korszerűtlen körülmények között. Most belső átszervezéssel sikerül megoldani, hogy a bőrgyógyászat és fogászati rendelés kivételével valamennyi az új épületben kap helyet. Az átszervezés több előnnyel is jár. Egyrészt sokkal gazdaságosabban működtethetők, s megszabadulnak a régi épületek fenntartásának költségeitől. Orvosi szakmai szempontból is hatékonyabb betegellátást biztosít, hogy egymás mellé kerültek az egyes szakellátások, s ami a legfontosabb, ezután a beteget nem kell az egyes vizsgálatokra a város egyik végéből a másikba küldözgetni. Az átszervezést folyamatosan, több lépcsőben hajtják végre. Május 3-án indul az új általános belgyógyászati szakrendelés, ahol a sürgősségi eseteket, s a felvételeket látják el. Mellette kapott helyet az ugyancsak harmadi- kával induló, a diabeteszes és emésztőszervi betegségben szenvedők ellátására szakosodott rendelő. Ugyancsak ettől az időponttól helyezik át a pszichiátriai szak- rendelést a főépületbe, s helyére - az új épület É-i portája melletti helyiségbe - május 7-től jön át az öreg kórház épületéből az onkológiai szakrendelés. A reumatológiai szakrendelést és vele együtt a fizikoterápiát, valamint a tüdőgondozót június elsejétől találják az új helyén a betegek. Ezzel párhuzamosan a régi kórházi épület egyik részében utógondozó, rehabilitációs osztályt indítanak. S. Zs. Hogyan ne fizessünk elő magyar lapot külföldre Némely családoknál hébe-hóba előfordul, hogy bár életszínvonaluk rendületlenül emelkedik, mégis gondolnak egyet, s kivándorolnak Ausztráliába vagy Kanadába. Mások meg rövidebb-hosszabb munkavégzésre, vagy csak úgy, elmennek külföldre. Mielőtt minderre sor kerülne, felkeresik a helyi, vidéki postahivatalt, hogy kedvenc lapjaikat előfizethessék, idegenben is értesülhessenek mindarról, ami velük történne akkor, ha itthon maradtak volna. A postahivatalban a hivatalnok mosolyogva tárja szét karját, ő ebben nem segíthet, ellenben szívesen ajánl útlevélkérő lapot vagy okmánybélyeget, s hajó hangulatban találják, még a magánlevelek továbbítását is kilátásba helyezi. Telefonon érdeklődtünk Pécsett, a Posta hírlaposztályán, mondanának valami biztatót ebben az ügyben. Az ügyintéző tanácsot nem tudott adni, csak egy budapesti telefonszámot, a HELIR, vagyis a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodáét (Lehel u. 10/A), ahol majd felvilágosítást adnak a dologról. A HELIR-nél azt a felvilágosítást adták, hogy személyesen vagy levélben kell náluk megrendelni a lapokat. Megtudtuk, hogy Magyarországról külföldre, forinttal, csak rajtuk keresztül lehet az előfizetést lebonyolítani. A díj általában a lap árának 25 százaléka. Arra a kérdésre, hogy mely lapokat és pontosan mennyiért lehet előfizetni, a hölgy nem tudott válaszolni, de azonnal kapcsolta a közönségszolgálatot. A közönségszolgálat bonyolítója teljesen tájékozatlan volt, nehéz elképzelni azt a közönséget, amelyet ő bármiben is szolgálni tudná, de kiválóan kezelte a telefont, s kapcsolta a csoportvezetőt. A csoportvezető felkészültsége hasonló volt a beosztottéhoz, ő viszont megadott egy telefonszámot és egy nevet, utalva arra, hogy az újabb segítő erő mindent tud, feltehetően igen magas beosztása révén. A feltehetően magas rangú hölgy azonban úgy vélte, ő nem illetékes abban, hogy újságnak nyilatkozzék, és nem is értette egészen, milyen célból történnek mindezek a megpróMegújul a villányi faluház Három pályázó közül Rozmer Ágnest nevezte ki május 1-jétől a villányi faluház igazgatójának a helyi képviselőtestület. Az új vezető legfontosabb feladata a falu kulturális életének felpezsdítése, ugyanis a faluház programjai kialakításánál az volt az egyik fő szempont, hogy a rendezvények életkortól függetlenül mindenki számára lehetőséget nyújtsanak művelődésre, szórakozásra, kikapcsolódásra. Ennek érdekében május 7-től heti három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken újra vetítenek filmeket a villányi moziban, sőt igényfelmérés alapján ovi- és iskolamozi is szerepel az elképzelések között. A további tervek szerint az óvodásokat játszóház, bábszínház, a kisiskolásokat szakkörök, a tizenéveseket nyelvtanfolyamok, klubok, disco, bálok rendezésével, a felnőtteket műsoros estek, szakmai továbbképzések, vitafórumok szervezésével várják. Az idősebbeknek nyugdíjas klubot hoznak létre. Az eddig is elismert, népszerű villányi borfesztivált zenei és táncrendezvényekkel országos jelentőségű eseménnyé kívánják átalakítani, hagyományteremtő céllal. R. T. Könyvkiállítás a Lenau Házban Május tizedikéig látható az a könyvkiállítás, amelyet Hanns Rehfeld Németország pécsi főkonzulja nyitott meg pénteken Pécsett, a Lenau Házban. A Stuttgartból érkezett kiadványok a kiállítás után kölcsönözhetők, majd a pécsi Széchenyi téri könyvesboltban megvásárolhatók. A szépirodalmi, művészeti és gyerekkönyvek valamint orvosi, politikai és műszaki szak- irodalom Baden-Württemberg tartományban jelentek meg az elmúlt időszakban, és megtekinthetők a Lenau Házban naponta kilenc és 18 óra között. Futnak a képek Ezen a tavaszon az amerikai film férfisztárjai uralják a mozikat. Jack Nicholson, AI Pacino és Kevin Costner után most Dustin Hoffman igazolja, a Mondvacsinált hős (Accidental Hero) című film főszereplőjeként, hogy a tengerentúli mozgóképnek ezt a közérthető, ám művészileg sem igénytelen típusát az erősebb nem uralja. Talán azért, mert annak a népszerű színjátéknak a dramaturgiája, amelyből oly sok hatáselemet átvesz, szintén férfiszerepekre épül. De az is lehet, hogy a legutóbbi években egyszerűen nem akadt olyan színésznő, akinek a tehetsége vetekedhetne, mondjuk, Dustin Hoff- manéval. Igaz, a női szerepkörökhöz több közhely és kaptafa kapcsolódik, mint a férfi figurákhoz, s e béklyók félrevetése valóban rendkívüli adottságokat és elszánást igényelne. Az új papnőkre várva egyelőre be kell érnünk a hetedik múzsa hollywoodi papjaival. A 104-es járat angyala Akik, persze, szolgálatuknak szinte minden fortélyát ismerik. Dustin Hoffman, már alkatából adódóan is, a kisember hivatott megtestesítője. 1967 óta, amikor a Diploma előtt félszeg hőseként kiugrott, többnyire egyszerű embereket alakít, akiknek eszük ágában sincs hőssé válni, sőt kézzel-lábbal tiltakoznak a sors efféle kísértései ellen, s úgyszólván akaratlanul kényszerülnek rendkívüli helytállásra (Maraton életre-halálra). Végül aztán, miként e mostani filmben, a Hoffman-féle anti- hős, nem szívesen ugyan, de bemerészkedik az oroszlán barlangjába. Stephen Frears Mondvacsinált hős-ében a színész egy szerencsétlen kis csalót formál, aki átmenetileg szabadlábon ügyeskedik az apró, szürke verebek jellegzetes magatartásával: csak semmi feltűnés! És akkor eléje pottyan az égből egy repülőgép, ő pedig kénytelen-kelletlen megmenti a 104-es járat ötvennégy utasát. Majd némi készpénzt és hitelkártyát magához véve eltűnik, mint Hamupipőke a bálból, fél pár cipőjét hátrahagyva. Ezt a különleges helyzetet s a belőle fakadó, mulattatva elgondolkodtató bonyodalmakat Dustin Hoffman érett jellemábrázolása mellett az a dramaturgiai lelemény is hitelesíti, amellyel a film alkotói a témát kibontják. Látszik, hogy a rendező, Stephen Frears, akit a Veszedelmes viszonyok című filmje tett ismertté, angol színházakban, továbbá Karel Reisz és Lindsay Anderson asszisztenseként tanulta a szakmát. Ironikus látásmódja, energikus beállításai és beszédes vágástechnikája jó iskoláról, s eredeti talentumról tanúskodik. Néhány jelenetet harsányabbra vett a kelleténél, de hát Amerikában a producer nagy úr, ezeken a képeken bizonyára annak az ízlése érvényesült. Nem a rendező érdemeit szeretném kisebbíteni, de a film pergő ritmusa, mely a középső, kissé fáradtabb szakasz ellenére is jól érvényesül, továbbá az üzleti szellemű televíziózás és a rendkívüli sztorik hajszolásával a valóságot meghamisító riporteri magatartás erőteljes leleplezése színvonalas forgató- könyvre is utal. Bizonyára nem véletlen, hogy David Webb Peoples másik tavalyi munkájából, a Nincs bocsánat-ból is jeles filmet forgattak. Ezúttal az angyal szerepet ellopó álhős, és a névtelenségbe megfelelő fájdalomdíj hatására beletörődő, botcsinálta hérosz kritikusan megértő ábrázolása tanúskodik jellemformáló vénáról. S az is, ahogy a film mulat az emberek hős-szükségletén, amellyel saját kisszerűségüket ellensúlyozzák. Egyszóval, mint minden jó szórakoztató film, ez is igen egyszerűen készült: ez megírta, az megrendezte, ő pedig eljátszotta ... Nagy Imre Wanimi Takayoshi a főpróbán Fotó: Läufer László Ma este Sibelius-hegedűverseny A japán szólista vak Ma este fél nyolckor a POTE Aulájában ismét a közönség elé lép a Pécsi Szimfonikus Zenekar, műsorán ezúttal hazai koncerteken ritkán hallható Sibe- lius-hegedűversennyel. A hegedűszólót a Japánból érkezett művész, Wanimi Takayoshi játssza, aki bár teljesen vak, a nemzetközi hangversenyélet fontos szereplője.-Tokiói vagyok, hegedülni négy éves koromban kezdtem, az úgynevezett „Suzuki-mód- szerrel”. Ez hasonló a Ko- dály-módszerhez, csak a hangszeres zenében alkalmazzák. Később ezzel felhagytam, mert rábeszéltek, hogy hivatásos hegedűművésszé képezzem magam, s ez másfajta tréninget követelt. Általában napi négy órát gyakoroltam, míg 13 évesen első fesztiváldíjamat megnyertem. A konzervatóriumban a hegedűvel töltött órák száma jócskán nőtt, s számomra külön feladatot jelentett, hogy vakként a Braille-írással lejegyzett kottából játsszak, illetve sokkal több mindent kellett fejből megjegyeznem. 20 évesen jártam először Európában, s nagyjából koncerteket is ettől fogva adok. Bár időm nagy részét ma is Japánban töltöm, egy-egy hónapra útra indulok, s mint most itt, Magyarországon, több hangversenyt is adok. Legszívesebben a „B”-betűs zeneszerzőktől játszom, azaz Bachtól, Brahmstól, Bartóktól, de azt hiszem, Sibelius is nagyon érdekes zeneszerző. M. K. Osztrák Kulturális Napok Pécsett ma nyílnak meg az Osztrák Kulturális Napok, melynek első eseménye Moje Menhardt bemutatkozása lesz „Egy kiállítás képei” címmel, s a Művészetek Házában tekinthető majd meg. A további rendezvények keretében fellép még a Schulz-Litschauer Együttes Haydn, Kaufmann, Mozart és Reger művekkel (ez május 11-én, kedden lesz), valamint Peter Henischsel íróval nyílik mód találkozásra (május 13-án, csütörtökön). Május 8-án nyitják meg a pécsi Osztrák Könyvtárat a JPTE aulájában, melyen részt vesz dr. Josef Krainer, Steiermark tartományi kormányának elnöke. Ez alkalomból tarja meg előadását Wolfgang Kraus „Demokrácia és ideálok” címmel, majd dr. Szendi Zoltán, a Német Tanszék vezetője köszönti a vendégeket. M. K. Telefonálgatás betétben lévő pénzért Egy nem Pécsett lakó ügyfél az OTP Baranya Megyei Igazgatóságán szeretett volna 50 ezer forintot kivenni egy nagyközségben elhelyezett betétkönyvéből. Megértette, a pénz átadása előtt a két fióknak egyeztetnie kell. Türelmesen várt, míg az ügyintézőnek sikerült a kézi kapcsolású központon keresztül a pécsváradi fiókkal beszélnie. Meglepte viszont, hogy a telefonbeszélgetésért 100 forintot számolt fel az OTP. Először nem is tudott felelni a pénztárosnő kérdésére: a százast az 50 ezerből kéri levonni, vagy külön fizeti a kedves ügyfél? Az OTP Baranya Megyei Igazgatóságának helyettes vezetője, dr. Mátrai Lívia a következőket fűzte a történethez: - A könyves betétek egyeztetésénél a telefonálás plusz szolgáltatás, amelynek díját az ügyfél állja. Erről ügyféltérben elhelyezett, a betéttörvény szerinti általános szerződési feltételekről is tájékoztatást adó hirdetményen hívjuk fel a figyelmet. A százforintos általányt helységtől függetlenül, minden távolsági beszélgetésre felszámoljuk. A pécsváradi ügyfél azért akarta Pécsett felvenni a pénzét, mert nincs autója és nem szándékozott több tízezer forinttal buszra ülni. Megtudtuk, több olyan konstrukció is létezik az OTP-nél, amely nem kívánja meg a telefonos egyeztetést. Folyószámla csekkel például minden további nélkül pénzéhez juthat az ügyfél. A kihelyezett automatából is külön költségek nélkül vehető fel bizonyos összeg. (A dolog érdekessége, ha nem sikerült volna a telefonos egyeztetés, maximum 50 ezer forintot mégis kifizettek volna.) Az igazgató-helyettes bíztatásul elmondta, talán már a közeljövőben teljesen kiépül az OTP számítógépes hálózata, és a szükséges adatok minden fiókban rendelkezésre állnak. Megkérdeztünk néhány, lakossági betétekkel foglalkozó pénzintézetet, ki fizeti az úgynevezett telefonos egyeztetés díját? A Postabank és a takarék- szövetkezetek némelyike (például Szigetvár és Vidéke) magára vállalja ezt a költséget. Van ahol ez is szolgáltatás. P. E. 1 J. 1 báltatások ővele. De azért megerősítette, hogy valóban náluk lehet magyar lapokat külföldre előfizetni, főleg, ha országos terjesztésű, nagy lapról van szó. Külön kérésre azért előkereste az Új Dunántúli Napló adatait, melynek egy évi előfizetési díja a szomszédos országokba 7836 forint, egyéb országokba pedig 9996 forint, amely azért megkérdőjelezi a korábban említett 25 százalék nagyságrendjét. Megtudtuk, hogy előző hó 10-ig kell beérkezni az előfizetési díjnak, hogy aztán a következő hónapban lehessen indítani a lapot. Végül is azt, hogy miképp lehet itthon magyar lapot külföldre előfizetni, fél napos telefonálgatással ki lehetett deríteni. Hogy aztán maga az előfizetési procedúra mennyi időt vesz igénybe és milyen előre nem látható nehézségekkel jár, azt nem tudjuk, de vannak sejtéseink a dologról. Talán egyszerűbbnek tűnik, ha nem megyünk sehová, vagy ha ez elkerülhetetlen, inkább magunk alapítunk egy új lapot leendő lakhelyünkön. Cs. L.
