Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-01 / 89. szám

1993. április 1., csütörtök üj Dunántúli napló 9 Növekszik a fizető parkolók aránya a belvárosban A Jókai téren nem kell majd az álló autókat kerülgetniük a gyalogosoknak A közgyűlés esete Mikszáthtal Nemrégiben a város közgyű­lése rendeletben szabályozta a pécsi parkolási díjakat. Leg­utóbbi ülésén pedig határozatot hozott a fizető parkolók felsoro­lásáról, illetve újabb fizető par­kolók kijelöléséről. Jelenleg a belvárosban és környékén 2000 gépkocsi szá­mára van hely a kijelölt parko­lókban. Azoknak a parkolóknak a férőhelykapacitása, amelyek használatáért a gépkocsitulaj­donosoknak fizetniük kell: 687. A szakhatóság álláspontja sze­rint - amelyet végül a testület is elfogadott - a többi parkolóhe­lyen az ingyenesség lehetőségét kihasználva a gépkocsik „for­gási sebessége” rendkívül ala­csony. Magyarán: a gépkocsik zöme a közterületet elfoglalva reggeltől késő délutánig vára­kozik a gazdájára, s ez a körül­ményjelentősen szűkíti a belvá­ros parkolókapacitását. Ennek feloldására, az úgynevezett for­gási sebesség növelésre eddig ingyenes parkolókat alakítanak át fizetőkké. Az átalakítandókat korszerűsítik, s ezzel 35 új fé­rőhelyet teremtenek. Ezeket is beleszámítva a pécsi fizető par­kolóhelyek száma 261 férőhely- lyel növekedik. A határozat szerint fizető parkoló lesz a Széchenyi tér ke­leti oldala (kivéve a bíróság épülete, illetve a Király utca előtti szakaszt), a Nagy Lajos király útján a volt Sopiana Gép­gyár, a volt MHSZ-székház, il­letve a társadalombiztosítási igazgatóság előtti terület, vala­mint a Jókai utcában a megyei önkormányzat székháza kö­zépső főlépcsője és az út közötti zúzalékos terület. A közgyűlés arról is határo­zott, hogy minden jellegű par­kolási lehetőséget megszüntet a Jókai téren: ezt a területet han­gulatos, virágos, afféle sétáló és dísztérnek szánja, amelybe egyébként is beletorkollik a már korábban sétáló utcává alakított Ferenciek utcája. A határozat kiegészítéseként elfogadta a tes­tület azt is, hogy közlekedési szakbizottságának június 30-adikáig meg kell vizsgálnia annak lehetőségét: a rakodási tumultusok elkerülésére bérbe lehetne-e adni a Széchenyi tér keleti oldalán lévő boltoknak egy-egy parkolóhelyet? Az új fizető parkolókban óránként 20 forint lesz a tarifa, kivéve a Széchenyi tér keleti oldalát, ahol 50 forint. (Fél órás időtartamú parkolás díja a fenti összegek felébe kerül.) Hogy mikortól, arra csak következ­tetni lehet: a parkolók átminősí­tésére és átalakítására megsza­bott határidő április 30. D." I. Utcáról utcára Téved az, aki most azt hiszi, hogy címben jelzett témával - és egyben egy nevezetes re­gényre való utalással - áprilisi tréfát szándékozom elkövetni ellene. Mondjuk azt híreszte- lem: Pécs Közgyűlése nagy írónkat megfosztja attól, hogy közterület legyen elnevezve róla, mert semmi érdeme sincs a város felvirágoztatásában, el­lenben az utókornak rossz pél­dát mutatva, rengeteget csipke­lődött kora törvényhatóságai­nak ténykedésén. Mikszáth csak azért jutott eszembe, mert regényében leír egy esetet, hogy valaki az előtte ülő székére tette a lábát. Mind­ehhez a majmolást ironizáló megjegyzésként fűzte Mik­száth, hogy az angol miniszter- elnök is megengedi magának ugyanezt a parlamentben. A Pécsi Közgyűlésben ilyen elő sem fordulhat, már csak a széksorok formája miatt sem. Gyakran elhangzanak viszont kitekintő utalások. Érdekes mó­don ezek szinte kizárólag arra vonatkoznak, hogy egyes ma­gyar városokban az éjjelbe nyú­lóan üléseznek a képviselők, bezzeg nálunk öt-hat-hét óra tájban határozatképtelenné fo­gyatkozik a testület. Felemlege­tik másrészt a képviselők rész­vételi arányát, példálódzva, hogy az amerikai szenátus ülés­terme a szavazásokig kong az ürességtől. Legutóbb pedig, amikor a 42 tárgyalandó napi­rendi ponton szörnyülködtem, maga a polgármester világosí­tott fel, hogy Párizsban a városi tanács 50 napirendi pont alatt hozzá sem kezd az ülésezéshez. Mindebből a testület gyakori határozatképtelenné válását tu­dom csak elfogadni nagyon is indokolt önkritikának. A többi viszont aligha követendő, il­letve mentségként meghivat­kozható precedens. Már csak a képviselői munka eltérő feltéte­lei miatt sem az. Ennél súlyosabban esik latba, hogy a mennyiség korántsem mindig csap át minőségbe. Ér­demes lenne egyszer összeszá­molni, hány döntés szorult már módosításra olyan körülmények miatt, amelyek eredetileg is is­mertek lehettek volna. Különö­sen az ülések 6.-7. órájában nagy az esély ilyenre, amikor a figyelem óhatatlanul megkopik, az elfáradt képviselők sorban megszökdösnek, vagy alig lehet az ülésterembe csalogatni őket a folyosóról a harminc-egynehá- nyadik napirendi pont tárgyalá­sára. Ilyen táj szokta ugyanis a közgyűlés ámokfutás-szerűen abszolválni azokat az apró-cseprő ügyeket, amelyek nem igényelnék a testület dön­tését, csak éppen az nem tudott megszabadulni tőlük. Nem kis részben azért, mert a pártfrak­ciók még mindig nem jutottak politikai konszenzusra a hatás­körök észszerű megosztásáról. Ennek megoldását én fonto­sabbnak tartom, mint a wa­shingtoni, párizsi, szegedi formális példák követését. És mindenkori angol miniszterel­nök is oda rakhatja a lábát fel­őlem, ahova akarja. Dunai I. A bokor „ápol s eltakar” Konténerek, szemétkupacok nehezítik a Centrum Áruház megközelítését Fotó: Läufer László BOKROK ALJA. Meg kell írni ezt addig, amíg a bokrok lombozata - „mely ápol, s elta­kar” - el nem leplezi egy újabb esztendőre ezt a rettenetét. El­képesztő, hogy mi minden sze­mét búvik meg mindenfelé a bokrok alatt: cigarettásdoboz, tejestasak, kakaóspohár, papír­zsebkendő, csokis papír, nem ritkán az Always és a Silhouet­tes „elődei”, és ki tudja, még mi minden. Tessék csak megnézni, most még látható mindez a bok­rok alján. Azt persze nem mondom, hogy mind ennek az eltakarítása könnyű dolog lenne (könnyebb á szemétnek a bokorba hají­tása), de hát meg kellene pró­bálni. Legalább megpróbálni! Most már minek - vélem hal­lani -, hiszen egy-kettőre kizöl- dülnek a bokrok, akkor pedig semmit sem látni. Valóban. Csakhogy ősz, meg tél lesz még idén is .. . UDVARBEJÁRÓ. Igen ko­mótosan, mondhatni Pató Pál-osan készül-készülget az ominózus Rákóczi út 52-es ház, valamint az új Centrum és a Ke­reskedőház közti udvar. Az em­ber próbálja belelátni már most a bensőséges hangulatot, ami­nek az ígérete ott rejtőzik, ám lehet, hogy a végén csak egy elegánsabb, jóllehet illegális parkolóhely lesz az egészből. De azért legyünk derűlátók és higgyük: városunk második legszebb, leghangulatosabb ud­vara lesz ez (az első természete­sen a Hild-udvar), ahová öröm lesz betérni, netán lepihenni egyik-másik pádon .. . Most még mindez inkább csak a fan­tázia terméke. Különösen ha a nagyforgalmú Bajcsy-Zsi- linszky úti árkád felől pillan­tunk be a kapualjon át, ébre­dünk zavartan az álmodozásból. Nos, erre a látványra senki nem lehet büszke! Dugig lévő sze­metes konténerek melléjük szórt szeméttel, egy hitvány pincelejáró, rongált vakolat - ez vezetne a majdani szép ud­varba? BOLTÍV-KÖZ. Évekkel ez­előtt elbűvölt egy bájos kis ut­cácska Pápán. A város főteréről nyílik, s a Tapolca nevű pata­kocska felé vezet keleti irány­ban. Ruszék köznek hívják, s alig hosszabb, de semmivel sem szélesebb a mi Boltív-közünk­nél. Egyébként a kettő közti kü­lönbség óriási. A Ruszek-közt az idő tájt, tehát a 80-as évek első felében újították fel, csupa olyan üzlet-üzletecske kapott helyet, aminek idegenforgalmi vonzereje van, s született egy-két ilyen jellegű vendéglá­tóhely is. Mondom: bűbájos a jelenség, s erről annakidején lelkesedtem is példálózván: a mi Boltív-közünk is lehetne ilyen, ha. . . Nemrég a valami­kor szögletesített Király utcai névadó bejárat ismét boltíves lett, s ez ama reményteli gondo­latot keltette bennem, hogy hátha nem áll meg ez az egész a csöppnyi boltívnél. Vagy mégis? Tény, hogy a Boltív-köz ma Pécsnek inkább autócsalo­gató, sem mint vendég­váró-vendéglátó utcácskája. Pedig de remek kis pécsi Ru- szek-köz lehetne! PADOKON ÁLLVA. Egy­szer arra buzdított valaki: írnám már meg, hogy sokan, főleg fia­talok a közterületi padok támlá­jára ülnek, lábukat az ülésen nyugtatva. Jó ideig figyeltem a jelenséget, ami - azt hiszem - eléggé általánosnak mondható. Fiataljaink körében valóban el­harapózni látszik ez a különös padhasználati mód, aminek az egyik lehetséges magyarázata: már miért is ülnének oda, ahová mások a koszos cipőtalpukat rakják. Igazuk van! Én sem ül­nék (ülök!) oda. Persze az is le­het, hogy ezek a támlán ülők otthon szokták ezt meg: amikor a család asztalhoz ül, ap- raja-nagyja felkapaszkodik a székre, aztán a támlán ülve fo­gyasztja el az elfogyasztaniva- lót. Csudálatos egy szokás! . . . Hársfai István Megújíthatók, illetve jogfolytonosak a kishaszonbérletek A Pécsi Kertészeti és Parké­pítő Vállalat 1990. óta éves bérleti szerződéseket kötött a kezelésében lévő, de akkor még állami tulajdonú felparcel­lázott kertekre. A parcellák száma 1259 darab. Tavaly ősz­szel az idei évre már 1055 par­cellára megkötötték a szerző­dést. Időközben azonban a vá­ros közgyűlése március 11-én úgy határozott, hogy a vállalati kezelésben lévő ingatlanokat nem bízza a vállalatra, illetve annak igénybejelentésétől füg­gően dönt arról, hogy mely in­gatlanok kerülnek bérleti jog­viszony alapján a vállalathoz. E határozat értelmében a Kertészeti Vállalat jogosulat­lanná vált a kishaszonbérleti szerződések megkötésére, ugyanakkor több, mint 200 kishaszonbérlő kívánta volna megújítani a szerződését, amely a tavaszi kerti munkák miatt sürgőssé vált. Pécs Közgyűlése e sajátos probléma feloldására a leg­utóbbi ülésén azt a határozatot hozta, hogy a tavaly ősszel megkötött kishaszonbérleti szerződések jogfolytonosságát fenntartja. Ugyanakkor felha­talmazta a Pécsi Kertészeti Vállalatot, hogy a kishaszon­bérleti szerződés-tervezeteket 1993-ra vonatkozóan készítse el és aláírásra terjessze fel a polgármesterhez. Városvédő őrjárat Régi, s már-már közhelyszerű dicsekvésünk, hogy Pécs kétezer éves város. Ennek bizonyítására szoktuk emlegetni a római kori ásatásokat, azt, hogy milyen gazdag régészeti anyaggal rendelkezünk ebből a korból. Képeink az OTP-székház és az új Centrum Áruház mögötti területen készültek. Reméljük, minél több pécsi polgár és idegen zarándokol ide a város ókori történetének em­lékeivel ismerkedni. Abban is reménykedünk, hogy a fotóinkon ábrázolt terület is méltó kerete kap majd és hivatalosan is elnyeri a közvélemény által már „odaítélt” Sopianae tér nevet. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Pécs fellebbez A Vagyonátadó Bizottság a megyei közgyűlés tulajdonába adta a Baranya Megyei Temet­kezési Vállalat vagyonát, amelyre Pécs Önkormányzata is igényt tart. A határozat elleni fellebbezést a belügyminiszter elutasította. Pécs Ónkormány­zata számára csak az a lehető­ség maradt, hogy a sérelmesnek tartott döntés felülvizsgálatáért keresetet nyújt be a Pécs Városi Bírósághoz. Ä kérelem lényege: a bíróság a vállalat vagyonát vagy az érintett önkormányza­tok közös tulajdonába, vagy Pécs Önkormányzatának tulaj­donába adja. Pécs Önkormány­zata egyébként 147 települési önkormányzattal már írásban megállapodott, hogy a vállalat vagyona hozzá kerüljön. Civil kurázsi Egyik önkormányzati kép­viselőnk fogadóóráján a vá­ros 1993. évi költségvetését és a körzetben található élelmi­szerbolt tervezett bezárását vetette fel témaként. Mindösz- sze két polgár jelent meg a fo­gadóórán, pedig ezek a témák igazán közelről érintik a tá- gabb és szőkébb közösséget. Úgy látszik, még hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az állampolgárok, a vá­ros polgárai átérezzék: nem maradhatnak kívülállók, ne­kik is tenniük kell valamit a demokráciáért, a közösségért. A mindent felülről várás el­avult magatartás: igenis szükség van egy kis civil kurá­zsira az egyéni és közösségi érdekek érvényesítésért. Ahhoz, hogy valaki elmegy a választásokkor szavazni, ér­deklődik az ország és a lakóhe­lye gondjai iránt - például az­zal, hogy részt vesz önkor­mányzati képviselője fogadóó­ráján - még nem is kell külö­nösebb bátorság, nem is kell igazi civil kurázsi. Ahhoz már inkább, hogy valaki a gondok megoldásába való beleszólás választópolgári jogával éljen, ha már megadatik neki ez a le­hetőség. De hol vagyunk még ettől ?— ahogy ezt a fenti példa is bizo­nyítja. Dr. Vargha Dezső Társasházak fejújítási alapja Az önkormányzati tulajdonú lakásingatlanok értékesítésével vegyes tulajdonú társasházak jöttek létre. A közgyűlés leg­utóbbi ülésén döntött e társas­házak kötelező felújítási alapjá­nak képzéséről. Az ehhez szük­séges összeg nagyságának fel­mérése után a költségvetés leg­közelebbi módosításakor hatá­rozzák meg a felújítási alap mértékét és forrását. Visszatérítik az „eljárási költséget” Az önkormányzati lakásérté­kesítések során az ezzel a fel­adattal megbízott budapesti székhelyű FUNDUS Kft. eljá­rási költségként jogalap nélkül vett fel vevőnként 1500 forin­tot. A város közgyűlésének dön­tése értelmében ezt az összeget a volt bérlőknek vissza kell térí­teni. Városfejlesztési és Üze­meltetési iroda kapta a felada­tot, hogy felkutassa a visszatérí­tésre jogosult volt bérlőket. Útjavítások Folytatódik az Árvácska ut­cai vízelvezetés és a Hunyadi úti burkolatfelújítás. A munka befejezésének határideje: április 30. A szintén folytatódó Anna utcai burkolat és járdafelújításé pedig április 15. Az útfelújítási munkák közül elkészült a Vasas II. bekötőúton a két buszme­gálló, a Pósa Lajos utcában a burkolatjavítás, a Kisposta­völgy Alsó út kátyúinak kijaví­tása és a Szabó Ervin téri gya­logos ösvény zúzalékolása. Pécsi Körkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom