Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-04 / 92. szám

A Nightingale-érdemrend kitüntetettje Dombóvárott él Az első magyar hölgy-ejtőernyős A La médaille Florence Nightingale svájci vöröskeresz­tes érdemrend kitüntetettje Ma­jorosáé Medveczky Gabriella. Ezt a magas kitüntetést olyan vöröskeresztes ápolónők kap­ják, akik a nehéz helyzetekben nagy odaadásukkal rendkívüli módon kitűnnek. Ő ilyen. Dombóvárott él a város díszpolgáraként férjével, aki­vel éppen a második világhá­ború idején hozta össze a sors. (Gabi néni a helyi mentőszol­gálat állomásán telefonközpon­tos volt utóbb: innen ment nyugdíjba.) Ma 82 esztendős, s akiről talán kevesen tudják: benne tisztelhetjük a magyar aviatika egyik úttörőjét: ő volt az első' hölgy Magyarországon, aki ejtőernyős ugrást hajtott végre. Egy Henkel típusú gép­ből ugrott ki 1938-ban, mint annak a cseppnyi csoportnak a tagja, akiket légi-vöröskeresz- teseknek képeztek ki. Felada­tuk az lett volna, hogy elemi csapások, háború esetén a helyszínre a légből érkezve jussanak be, segítve a rászoru­lókat.- Csodálatos volt - mondja. - Lebegni ég és föld között.-Akkoriban ez nem volt életbiztosítás, ugye?- Elmondták, hogy mit vál­lalunk. Aláírtam egy nyilatko­zatot, hogy a saját felelőssé­gemre ugrok ki a gépből, s ha történik valami, az az én ba­jom.- Bevetésre is sor került?-A levegőből soha. A föl­dön viszont igen, főleg a há­ború utolsó éveiben. Kórháza­kat szerveztünk iskolákból, egyéb épületekből Kolozsvá­rott, Brassóban, Nagyváradon.- Álmodik a repülésről?-Inkább a hadikórházakról. Éjjel hozták a sebesülteket, ne­hogy a látvány demoralizálja a lakosságot. Ezekről a szeren­csétlen sebesültekről álmo­dom, ahogy a bakancsok top­pannak, ahogy a hordágyakon érkeznek a véres emberekkel. Láb nélkül, kiszakadt gyomor­ral, egyéb lövésekkel, repe- szekkel. Csendben, szó nélkül. Elsötétítés volt és senki sem nyöszörgött. Ez a menet nem akar elfogyni, különösen mos­tanában nem.-A kitüntetéssel több évti­zed távlatában hogy találtak Önre?- Nem tudom. Egyszer csak becsöngetett valaki és megkér­dezte, hogy itt lakom-e? Kozma Ferenc A pécsi, 508-as Szakmunkásképző Iskola tanulója, Pesti András veszi át az elismerő oklevelet Diákok országos versenyei Pécsen Színesdia pályázat és fotókiállítás Angol diploma magyar diákoknak Szekszárdon a Bezerédj Ist­ván Kereskedelmi Szakközép- iskola és Szakmunkásképző In­tézet két diákja Nagy Gabriella és Szuprics Éva sikeres vizsgát tett a londoni kereskedelmi ka­mara által, elsősorban üzletem­berek részére kidolgozott angol nyelvű távoktatatási program keretében. A kísérleti jelleggel beindított speciális nyelvokta­tásra, a Dél-Dunántúlon egye­dül ez az intézmény vállalko­zott.-Az iskola diákjai közül ti­zenegyet választottam ki, akik legalább középszinten beszélték a nyelvet, mert három hónap alatt kellett felkészülni egy na­gyon nehéz vizsgára - mondja Tóth Erzsébet angol szakos ta­nárnő. - A gyerekek ingyen ve­hettek részt a tanfolyamon. A sikeres vizsgázók diplomáját Londonban állították ki. A távoktatási programban részt vettek üzletemberek is, a DÉDÁSZ dolgozói. A hallgatók a kurzus során megtanulták, hogyan kell egy üzletembernek és egy jó titkár­nőnek viselkedni, tárgyalni, üz­leteket kötni. Milyen formában kell megírnia a hivatalos leve­leket. Nagy Gabriella, a III/c osz­tályba jár.- Folytatom a nyelvtanulást, magyar-angol szakos tanító sze­retnék lenni. A három hónap kevés volt, sokat kellett tanulni, mert az üzleti nyelv nehéz. Szuprics Éva most végez.-A nyelvtudásunk szellemi tőkét jelent, de ahhoz, hogy igazi menedzserek legyünk még sokat kell tanulnunk. Nem volt könnyű, de megérte. Sz. K. A jerikói rózsa Száraz állapotban össze­gyűrt, barna zoknihoz ha­sonlít, ám ha víz éri, össze- gomolyodott szára kiterebé­lyesedik, apró, barna levelei mélyzölddé válnak. A jeri­kói rózsa azonban nem ró­zsaformájú, és nem is jeri­kói. Egyiptom, Szíria és Arábia vidékéről származik, ahol a sivatagi éghajlathoz alkalmazkodott. Évtizede­kig él. Gyulassy Józsefné úgy emlékszik, az a jerikói rózsa, amellyel gyermekkorában, a harmincas, negyvenes évek­ben játszott, több, mint 60 évet élt, aztán eltűnt a hábo­rúban. Családja, a múlt szá­zad hatvanas éveiben egy rokonuktól, Majer Móricz ciszterci botanikustól kapta a rózsát. A Pécsett tanító tu­dós 24 kötetes herbáriuma a mai tanárképző karra került, és még ma is okulnak belőle a hallgatók. A jerikói rózsát állítólag török kereskedők hozták be Magyarországra. Az utóbbi évtizedekben eltűnt a keres­kedelmi forgalomból, és csak a közelmúltban jelent meg újból. Sok babona fű­ződik hozzá. A Szentföld za­rándokai például azt hirdet­ték róla, hogy karácsony éj­jelén kinyílik, de csak akkor, ha kálvinista nincs a házban. Majer Móriczról Sári néni több emléket is őriz, köztük egy karcsú anatómiai vázlat­füzetet. Egy - órára készülő - múltszázadi tanár gondossá­gát és fegyelmezettségét tükrözik a nagy türelemmel kivitelezett ceruzarajzok. Rengeteg ideje volt..., mint a jerikói rózsának. P. E. Két országos verseny ered­ményhirdetését tartották tegnap Pécsen, a XXVI. középiskolai fotókiállításét és a XVIII. szakmunkástanulók és középis­kolások színesdia pályázatáét. A fotókiállítás rendezője és színhelye a pécsi 508. sz. Szakmunkásképző és Szakkö­zépiskola, a színesdia-pályázaté pedig a pécsi 500. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola volt. Mindkét intézmény szép hagyománya az országos versenyek évenkénti, illetve két évenkénti megszer­vezése, melyekhez anyagi tá­mogatást több intézmény is nyújt. A fotókiállítás rendezője, Regős István és a színesdia-pá- lyázat létrehozója, Tám László fotóművész úgy nyilatkoztak, a fotócikkek drágulása ellenére sem lanyhult a fiatalok érdeklő­dése egyik műfaj iránt sem, s a beküldött képek, színesdiák színvonala jónak minősíthető. A fotókiállítás kellemes, új színfoltja, hogy a korábbinál erőteljesebben bevonult a hu­mor a mezőnybe. A fotókiállításra 37 iskola 167 tanulója küldött be 584 fényképet. Ézekből 19 iskola 58 diákjának fotóit állították ki. Arany fokozatot Dómján Fru­zsina (Bp.), Dóra Sebestyén (Szigetszentmiklós), Micki Ág­nes (Bp.), Kisari Mária (Mis­kolc), Miklésvölgyi Csaba (Debrecen) és Pesti András, a pécsi 508-as iskola tanulója ka­pott. Ezüst fokozatot hárman, bronzot öten vettek át. Dr. Szász János fotóművész vándordíját Glanz Brigitta (Bp.) nyerte el. A kiállítás május 4-ig látható. A színesdia-pályázatra 17 is­kola 78 diákja 305 diafelvételt küldött be, s ebből 10 iskola 32 tanulójának a felvételeit fogad­ták el. Első lett kapott Farkas Ádám (Hódmezővásárhely), Gajda Ágnes (Hódmezővásár­hely”, Komlósi Zsolt (Miskolc), Szabó Gyula (a pécsi 500-as is­kolából). Második díjat négyen, harmadikat hármán vehettek át. Szabó Gyulát, a harmadéves villamoshálózat szerelőt egy percre kihívtam az ünnepségről:- Édesanyámtól tanultam meg fotózni tavaly. Ő nagyon szeret fényképezni, ha eluta­zunk, kirándulunk, mindig hoz magával gépet. Az iskolában Tám László tanár úr hívott a szakkörébe, és én kaptam a jó alkalmon. Szeretem fotózni a természetet, de még inkább az embereket. Igen izgalmas pél­dául a mozgás fotózása. Otthon édesanyám gépével legutóbb az aranyhörcsögünkről akartam egy sorozatot csinálni, de a hör­csög nem örült neki. Szeretném az iskola befejezése után is foly­tatni a diázást, ha lesz rá lehető­ségem. Pingpongozom is, éppen ma nyertem párosban egy vá­rosi második helyezést. B. A. A Tolna Megyei Könyvtár ki­adásában hamarosan megjelenik a németkéri német és magyar da­lokat, balladákat tartalmazó könyv. Tolna megyében ez lesz az első ilyen gyűjtemény. Az is­kolák részére külön válogatás ké­szül, amit a német nyelv tanításá­nál lehet majd használni. 1990-ben került először szóba, hogy jó lenne kiadni az össze­gyűjtött csaknem 300 dal szöve­gét és kottáját, amelyeket a né­metkéri ifjúság még 1945 előtt énekelt.-A feleségem volt a fő szel­lemi forrás, a szomszédasszony­nyal közösen, aki egy született tere - mondja idősebb Hanák Ottó. - A hetvenes évek elején a faluban járt egy német néprajzku­tató, aki értékesnek találta az itt fellelhető dallamvilágot. A falu­ból kitelepítettek a testvérváro­sunkban, Büchenbachban élnek, s magukat „kutyaszőrök társaságá­nak” nevezik. Az általuk gyűjtött dalok is szerepelnek a kötetben. A helytörténeti szakkörben is sokat énekeltünk, amit magnóra vet­tünk. A falu felső részén, Hardon, ahol csak magyarok laktak szin­tén folytattunk népzenei gyűjtést. Az ott hallott népballadák jelentős részét mi is most hallottuk elő­ször. Tizenhat évig tartó gyűjtő­munka eredménye a kötet, amelyben külön fejezetbe kerül­tek a német gyerekdalok és játé­kok, a katona, a szerelmi, a mula­tós és a vándordalok, az egyházi énekek, valamint a magyar balla­dák és nóták. Sz. K. Rendhagyó Tolna megyei népzenei gyűjtemény Rádió mellett... Roger Moore - vagyis az „angyali” Simon Templar - azt üzeni haverjának telefo­non: „Mondják meg neki, ke­ressen fel, mert a nagyanyját a rendőrség letartóztatta, mivel bárca nélkül foglalkoztatta a lányokat. ..!” Hát milyen a világ. Már ez is baj. Nincs bárca, máris áll a balhé. A rádió riporterével társalgó pesti mókás-lány (lásd: utcalány) is valami eh­hez hasonló ügyben alkotja meg véleményét sajátos hely­zetükkel kapcsolatosan. Igaz - a mai divatnak megfelelően - először ő is elveri a port a múlt rendszeren, mondván: Nem engedtek bennünket dol­gozni, a zsaruk állandóan ül­döztek bennünket... Aztán ­szintén a divatnak megfele­lően - nem tetszik neki a mai helyzet sem: Igaz, minket már nem büntetnek csak a strici­ket, akik kizsákmányoltak bennünket (!), de így is ki va­gyunk téve mindennek. Ha vi­szont engedélyeznék a kuple­rájokat és lenne mindenkinek bárcája, rendben mennének a dolgok . .. A továbbiakban még elcse- verésznek a lányok, több nyu­gati példát emlegetnek, misze­rint a kinti szakmabeliek már érdekszervezetbe tömörülnek és követelnek adókedvez­ményt, sőt képviseletet is a parlamentben. Éz utóbbi főleg felkeltette figyelmemet és - mint az széles körökben isme­retes, mélységesen erkölcsös érzetű vagyok -, azonnal til­takoztam magamban. A lá­nyok csak tartsák magukat tá­vol a parlamenttől. Nálunk. Személy szerint nincs velük bajom, csak azt mondom, nem oda valók. Ezek a lányok ugyan kedvesek, bájosak, ám nagyon komolytalanok. Most képzeljék el, ahogy ülnének tár, hogy is hívták, Csöcsöri- nának? Nem! Csicsolinának, megvan (!) -, szóval ő meg egy unalmas ülés alatt szépen kihelyezte nagyméretű csu­pasz melleit a padra, a képvi­selők nem kis épülésére. Ne­kem - annak idején - tetszett az ügy, elvégre kinek okozott kárt? Különben sem pucérko­nem is volt neki. Tehát pró­bálta felrázni az unalmas ülés begyöpösödött közönségét. Mert azon az ülésen - ahol e fenti történet megesett - ismét csak unalmas szöveg ment, ráa­dásul kora délután volt, amikor is a képviselők zöme elfelejtett ebédről visszatérni a terembe, inkább délutáni hivatalos talál­Komolytalan lányok... ott néhányan - képviselve szé­les rétegüket — a piros, plüssz- székeken és a komoly felszó­lalások alatt ezek ottan zsú- roznának, szempilla spirállal vacakolnának és belevihogná­nak országos dolgokba. Tet­szenek emlékezni arra a szép szőke lányra, tudják, aki az olasz parlamentben ült képvi­selőként - igaz, nem mint ut­calány, hanem mint pornósz­dott minden ülésnapon, hanem csak egyszer, jóllehet, figyel­meztetésképpen mintegy je­lezve, miért ül ő ott, kiknek megbízásából. Ez utóbbi vilá­gos: a választók bizalmából. Nyilván sokan szavaztak rá, főként azok, akik látták őt ci­vilben - a tévében és zugmo­zikban pergetett - pornófil­meken, ahol öltözete kifo­gásmentes lehetett, miután kákát bonyolítottak le, vagy otthon maradtak néhány óra ebéd utáni alvásra, ami fölöt­tébb egészséges egyes orvosok szerint, más orvosok szerint vi­szont káros, mert hizlal. Na de mondom, ez Olaszor­szágban történt s nem nálunk. Itthon nem unalmasak a parla­menti ülések - szerintem a köz­vetítés az egyik legmagasabb nézettségű tévéműsor -, sőt, a napirenden kívüli felszólaláso­kat is áttették reggelről dél­utánra, hogy még többen lássák. A héten is mi volt. Újra felje­lentettek valakit (valakiket), két-három volt rendőrtiszt val­lomása nyomán. Az üggyel tele van a hazai sajtó (meg az én hó­cipőm), hogy állítólag a kisgaz­dákat és persze a főkisgazdákat tavaly néhány zsaru provokálni akarta, de aztán az akciót lefúj­ták. Mint ahogy minden állító­lagos ügyet lefújnak onnét fém­ről, holott a valóságban egy nagy összeesküvés folyik az említett párt ellen. Szóval, megkezdődött a választásokra való felkészülés ... Ezért mondom, a mókás lá­nyaink ne avatkozzanak bele, tartsák távol magukat az Or­szágháztól. Az nem komolyta­lanoknak való hely. 4 Új VDN 1993. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom