Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-03 / 91. szám

1993. április 3., szombat aj Dunántúli napló 21 Michael Randau: Gorbacsov és Jelcin Michael Denis-Hout: Vízilovak Ron Haviv: Temetés Horvátországban A világ legjobb sajtófotói Budapesten Jürgen Burkard: Szervezet bűnözés a volt Szovjetúnióban World Press Photo ’92 cím­mel látható kiállítás Budapes­ten a budai Várban, a Nemzeti Galériában. A fotókiállításon a világ legjobb sajtófotósai mu­tatkoznak be az elmúlt évben készült felvételeikkel. Az amszterdami zsűrizéshez több ezer fotó érkezett, ezek legjavából ad ízelítőt a kiállí­tás, amelyet szinte minden or­szágban bemutatnak a világon. A kiállított képek nagy része sajnos a most jellemző erő­szakhullámot ábrázolja, ké­szültek képek az egykori Jugo­szlávia területén, Grúziában, Irakban. Sok kép foglalkozik természeti katasztrófák pusztí­tásával, de az állatvilág néhány érdekességét is bemutatják a kiállító fotósok, akik között sajnos magyar nem szerepel. A képek a világ nagy hí­rügynökségei így a Sygma, Gamma és a képes magazinok, így például a National Geog­raphic közvetítésével jutottak el az olvasókhoz. Ízelítőül néhány képet köz­lünk az április középéig láto­gatható kiállítás anyagából. Läufer László Sebastino Salgado: Olajkút Kuwaitban Thomas Ernsting: Kenyérosztás Albániában Egy ellopott Rubens-festmény Egy London közeli házban bútorok mögé rejtve megtalál­ták az Írország legnagyobb szabású műkincsrablása során eltűnt Rubens-festményt, amelynek értékét négy millió font sterlingre becsülik, - kö­zölték rendőrségi forrásokból a hét végén. A domonkosrendi szerzetest ábrázoló festmény 1986-ban tűnt el - 16 másik felbecsülhe­tetlen értékű műkinccsel együtt - Sir Alfred Beit Wicklow me­gyei otthonából. A műkincsrab­lással okozott anyagi kárt akkor 30 millió fontra becsülték. A Rubens képet csütörtökön találták meg, amikor a rendőr­ség átkutatott egy lakóházat a Hertfordshire grófságbeli Bore- hamwoodban.(Reuter) Amikor a rács nem akadály A zambiai Kitwe-nkana vá­ros fegyházának őrei hónapo­kon át fel nem tudták fogni, hogy miképpen juthat be a szi- gorúaan őrzött börtönbe do­hány, pénz, sőt kábítószer. A rabok nem szökhettek ki a rá­cson túlra, és a látogatókat is alaposan ellenőrizték. Hét hónapba telt, mire meg­oldódott a rejtély. Az egyik őri­zetes két postagalambja volt a „tettes”. A szárnyasok ugyanis a börtönben is megtalálták gaz­dájukat, akinek barátai rendsze­resen küldtek apróbb csomago­kat, enyhítendő az emberölésért kapott éveket. A börtönőrök most tanácsta­lanok, hogy mi legyen a szintén rács mögé került „tettesekkel” - leves legyen belőlük vagy meg­próbálják őket „átnevelni” ... Betiltott „Szép asszonyok.. Kínában négyéves börtön- büntetést kapott egy férfi, aki újból megjelentette a „Szép asszonyok egy gazdag ház­ban” című, még a Ming-di- nasztia idején készült művet. A könyv - erotikus jellege miatt - kétségtelenül már az előző századokban is sok yi- hart kavart, s a mostani kínai vezetés egyenesen a tiltott művek listáján szerepelteti. Az évekkel ezelőtt Ma­gyarországon is megjelent könyvtől Kínában csak a köznép van elzárva: mint a Reuter írja, egy különleges terjesztési rendszer révén a legfőbb vezetők olvashatják a művet. Clint Eastwood (k), Jack Nicholson (b) és Barbra Streisand Édes Emma, drága Clint Oscar - kié lettél? A1 Pacino Lógott az eső lába és vész­jósló helikopter-csapat őrizte a szürke egeket a Los Angeles-i Dorothy Chandler pavilon fölött hétfő délután, amikor a limuzi­nok begördültek a virágerdőben pompázó 65. Oscar-ünnep- ségre. Az érkező sztárokat bal­ról a három(!) napja ott dekkoló rajongók, jobbról kamerák és mikrofonok százai várták. A sokadik Oscart megélt újságírók örömmel konstatálták: ma még Jack Nicholson is hajlandó szó- baállni a sajtóval. Nem így Jane Fonda, aki Stuart Máriás magas gallérjához illően magasra emelt fővel vonult el, s Nas­tassja Kinski, aki élettársa, Quincey Jones oldalán érkezett, s úgy viselkedett, mint egy megilletődött civil: sehogy sem sikerült őt szóra bírni. A nyolcadik alkalommal je­lölt Al Pacino sűrű bocsánatké­rések közepette szinte átsöpört az interjúért esedező újságírók előtt. Clint Eastwood nyugodtan és kedvesen válaszolt minden­kinek - nekem elmondta, hogy a „Nincs bocsánat” kilenc jelö­lése közül a legjobb film Oscar- jának örülnek leginkább, mert az az egész stábnak szólna. Cindy Crawford férjével, Ri­chard Gere-rel érkezett - hófe­hér ruhában. A másik Rev- lon-szupermodell, Claudia Schiffer feketében jött, még­hozzá egyedül, Albert monacói herceg nélkül. (A Revlon szponzorálta az idei Oscar-díj- kiosztás tévéközvetítését.) Tim Robbins és Susan Sarandon po­litizált, Denzel Washington a bűnözés elleni hadjáratról be­szélt. Emma Thompson pedig körülbelül kétszázszor mondta el a mikrofonoknak, hogy zöld ruháját egy londoni divatter­vező varrta - és nem számít a győzelemre. A máskor jókedvű Marcello Mastroianni morcosán legyin­tett a kérdésekre - őt idén ki­hagyták a versenyből, pedig reménykedett. . . Ötszáz biztonsági őr és rendőr vigyázta a 65. Oscar-díj- kiosztás nyugalmát, bár a beí­gért metáldetektor és a testi mo­tozás elmaradt. A negyedik emeleti sajtószobában Gene Hackman meghökkentő bejelen­tésével mégis kisebbfajta bom­bát robbantott: vissza ugyan nem vonul, de mostantól keve­sebb filmet vállal. Teheti: már kétszeres Oscar-díjas. Ha két Oscarral mérik a Hollywood-i boldogságot, ak­kor az idei nyertesek most még jobban összeszedik magukat. Al Pacino, a legjobb férfi alakítás díjának nyertese, az Egy nő il­lata főszereplője, s Emma Thompson, a legjobb női fősze­replő, és Clint Eastwood először ölelte magához a 24 karátos arannyal bevont Oscart, illetve Eastwoodnak negyedóra eltel­tével volt egy második jelenése is... Al Pacino úgy örült, szinte nem volt magánál. Emma Thompson a nők évének szentelt Oscar jegyében a nőknek dedi­kálta a díját. Clint Eastwoodnak pedig az öröm jutott, hogy 39 éves pályafutása koronájaként a legjobb rendező díja mellé a stábbal megosztható „legjobb film” Oscarját is hazavihette. Apró kiábrándulás: bár a Nincs bocsánat című pszicho-wes- temben mutatott alakításért a legjobb férfiszínész díjára is je­lölték őt, ezt az Oscart Al Pa­cino elvitte. De „Piszkos Harry” nem látszott lehangoltnak. Va­lószínűleg ő is tudja, hogy szí­nészi teljesítmény tekintetében volt már jobb is. Városszerte ünnepelt Holly­wood az Oscart követő éjszakán- ki-ki a saját barátaival, stábjá­val, politikailag hasonló gon­dolkodású ismerőseivel. S mert minden csoda három napig tart- itt, a film fővárosában már mindenki a következő Oscarra feni a fogát. Návai Anikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom