Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-30 / 117. szám

993. április 30., péntek uj Dunámon napló 7 Nevel, de ízlést is rombolhat (1.) Két év alatt száz település kapott állami támogatást / Épülnek a vízvezetékek Csak öt falu maradt egészséges ivóvíz nélkül Baranya megye 302 telepü­lése közül 1990-ben összesen 170-ben volt közműves vízellá­tás. Természetesen ez a szám csalóka, mert nem azt jelenti, hogy a megye lakosságának alig több mint fele fogyaszthatott vezetékes ivóvizet, ennél sokkal jobb az arány, mert az összes nagyobb település és város ren­delkezik közművekkel. Pályázatok Mint Wilhelm Ferenc, a Ba­ranya Megyei Önkormányzatok Társulásának hivatalvezetője elmondta, jelentősen megválto­zott a korábbi rendszer, ma már közvetlenül a településeknek kell megpályázniuk a miniszté­riumok vagy más szervek által meghirdetett különböző támo­gatásokat. Ebből a szempontból a megyei önkormányzatok már nem töltenek be egy „második pénzelosztó” jellegű szerepet.- Ma mindössze azon telepü­lések vízvezeték építéseiről tu­dunk, amelyek tagjai az önkor­mányzatok társulásának, illetve közvetlenül kérték közreműkö­désünket a pályázat és a tervek kidolgozásában. Gyakorlatilag alig tudunk va­lamit azon településekről, ame­lyek nem tagjai a társulásnak, il­letve önállóan dolgozták ki a pályázataikat. Az ott történt vál­tozásokról, építkezésekről álta­lában csak utólag szerzünk tu­domást. Ismereteink szerint 1991-ben 31 baranyai település nyert anyagi támogatást vízvezeték építésére, míg 92-ben összesen 61. Idén, a napokban járt le a pályázatok beadásának határ­ideje, eddig 23 település készí­tette el a szükséges iratokat, többek között Besence, Páprád, Lúzsok, Korpád-Gorica, Diny- nyeberki, Vásárosbéc, Piskó. Amennyiben ezeket a pályá­zatokat elfogadják, akkor mindössze 5 település marad Baranyában, ahol nem megol­dott a vízellátás. Jelenleg épül a hálózat többek között Szilvá­son, Kökényben, Keszüben, Kovácshidán, Egyházasharasz- tiban. Összefogva A pályázat mellett természe­tesen saját erőt is fel kell mu­tatni, a központi támogatás 50-60-90 százalék között válto­zik, annak függvényében hogy a település önállóan, vagy töb­ben összefogva valósítják-e meg a beruházást. További kedvezmény, hogy a munka- nélküliség és a gazdasági hely­zet szempontjából hátrányosnak számító települések még a saját forrás 50 százalékáig Is igé­nyelhetnek támogatást a Víz­ügyi Alaptól. A kisebb települé­seken gyakran problémát okoz a vezetéképítési munkák előké­szítésének megfinanszírozása is, ezért a Baranya Megyei Közgyűlés kiírt egy pályázatot, amelyben a tervek elkészítésé­hez biztosít támogatást.-A jövőben egyre inkább számolni kell azzal, hogy rom­lik a víz minősége a korábban megépült vízműveknél. Egy­részt ez azzal magyarázható, hogy fokozatosan elszennye­ződnek a településeken lévő ku­tak, illetve korábban a nagyobb mennyiségű felhasználásra ter­vezett tárolókban - a fogyasz­táscsökkenés miatt több nap alatt cserélődik csak ki a tárolt víz - kialakul a pangó vizek problémája. Sásd és Mágocs Várhatóan a szigorodó egész­ségügyi követelményeket egyre kevésbé fogja kielégíteni a ha­sonló problémákkal küzdő tele­püléseken szolgáltatott ivóvíz. Hosszú távon gondot jelent a csatornázás megoldatlansága is - ez tovább rontja az ivóvíz mi­nőségét -, a baranyai falvak és községek közül mindössze Sás- don és Mágocson épül szenny­vízcsatorna. A következő évek feladata, hogy a lehetőségekhez képest minél több településen oldják meg a ■ szennyvízelvezetés és tisztítás kérdését. Az illetékes minisztériumok ezzel kapcsolatban tervezik egy pályázat kiírását „Délmagyar­országi települések csatorná­zása” címmel, amelyet elsősor­ban Baranya és Bács-Kiskun megye települései pályázhatnak meg. Jelenleg gyűjtik a szak­emberek javaslatait a szóba jö­hető megoldásokra. Várhatóan jövőre az önkor­mányzatokhoz kerül az ivóvíz ármegállapításának jogköre, ebből következően hatalmas ár­beli eltérések alakulhatnak ki az egyes települések között. Nem mindegy, hogy kell-e tisztítani a vizet vagy sem, mert ez renge­teg pénzbe kerül. Az sem mind­egy, hogy helyben van-e a víz­nyerő kút, vagy pedig több ki­lométeres vezetéket kell kiépí­teni és működtetni. Marócsa nemrég kapott veze­tékes ivóvizet. A polgármester elmondta a 8,8 millió forintos beruházáshoz 90 százalékos ál­lami támogatást kaptak, illetve a tervezés költségeihez a me­gyei közgyűlés is hozzájárult. Tavaly májusban bírálták el a pályázatokat, szeptemberben indulhatott a kivitelezés, de­cember végén megkezdődött a rendszer próbaüzeme. Hajdú Zs. túláradó boldogsággal. Amit pl. a magasházak építését illetően megfogalmazott, az mára (de a maga korában is igen hamár!) már túlhaladott lett. Templom­tornyok mintájára szúrt volna le egyet-egyet minden új lakóterü­leten (minthogy templomépítés­ről azidőtájt szó sem lehetett) a várossziluett javítása érdeké­ben, mert - úgymond - a négy- emeletes épületek dömpingje okozta egysíkúság a tízemelete­sek újabban jelentkező egysíkú­ságával kiegészítve kezd ijesz­tővé válni. Szó van a mecsekol- dali beépítés korlátozásáról - ne pusztítsuk tovább az ős és tele­pített vegetációt -, de azóta is a Mecsek-oldal a legkedveltebb pécsi építési terület. Szó van a műemlékvédelemről, s az azon belüli legfontosabbról, a törté­nelmi városrészek rekonstruk­ciójáról. Ezt akkor kissé félve olvastuk, attól tartva, hogy is­mét nem történik semmi, hiszen addig is inkább a szó, mint a tett motiválta ezt a fontos tevékeny­séget, miközben - sokfelé az országban meggyőződhettünk róla - másutt igen intenzíven folyt már az óvárosok rekonst­rukciójának az előkészítése, ill. maga a munka. És természete­sen még nagyon sok egyéb hasznos észrevétel, megállapí­tás volt olvasható a jelentésben, amely e kérdéssel ilyen össze­tett módon először és egyedül foglalkozott - ismereteink sze­rint - az ország városai közül. A felüljáró példájára? A városi pártbizottság 1978 március 21-én vitatta meg a ta- nácsi'jelentést, s ún. állásfogla­lásában fogalmazta meg a fel­adatokat, amelyek természete­sen alig tértek el az alapul szol­gáló jelentéstől. Felvetődik ma a kérdés: ilyen tipikusan városi ügyben mi szükség volt pártbi­zottsági állásfoglalásra? - Ott születtek az iránymutató dönté­sek, s az sem volt elhanyagol­ható szempont, hogy egy ilyen pártbizottsági állásfoglalásnak, határozatnak, stb. súlya volt. Öt esztendővel korábban történt pl., hogy csaknem kudarcba ful­ladt Pécsett a felüljáró-építke­zés, mert valamennyi közremű­ködő a saját érdekeit akarta ér­vényesíteni, ami bizony nem hatott kedvezően a sürgős és je­lentős munkára. Amikor már-már az építkezés leállításá­ról volt szó, a pártbizottság egy asztalhoz ültette az érdekelte­ket, ahol ki-ki elsírhatta a bána­tát, mire megkapták a szükséges intenciókat, s utána - lássunk csodát - minden a legnagyobb rendben folytatódott, s ’74-ben el is készült a „műtárgy”. Nos, a városkép esetében is valami hasonlóról volt szó. (folyt, köv.) Hársfai István Packázás Messziről jött a fénymásolt végzés, amely úgy tűnik, az idei keltezése ellenére is több évti­zedet késett (legalábbis re­ménykedjünk benne): A végzés feladója megálla­pítja, hogy a jogosultat tévesen hívta fel további X, forint eljá­rási illeték megfizetésére, ezért tájékoztatja a jogosultat, hogy kérelmére a megfizetett illeték (azaz az utólagosan lerovatott X. forint illetékbélyeg) vissza­térítésének van helye, de: „Ké­relmét a .. ,-nál kell benyújta­nia ...” Ügyes. Ha már rájöttek, hogy többet kértek, azt miért nem küldik azonnal vissza elnézést kérő levél kíséretében? Miért kell az ügyfélnek azt még külön kérelmeznie? Szervezetlenség Kálváriát járatott a hivatal az újdonsült lakástulajdonossal, akitől hat hónappal a lakás megvásárlását követően még három hónapon át vonták a lak­Szálkák bért, egyebet az átutalási szám­lájáról. Amikor erre rájött, reklamált. Elnézést kértek tőle, s megígér­ték, hogy többet ez nem fordul­hat elő, azt is, hogy visszautal­ják a pénzét. Újabb három hónap elteltével sem kapta még vissza a jogtala­nul levont három havi lakbért, egyebeket, viszont kapott egy levelet, melyben közölték vele az áfával megnövelt új lakbér, vízdíj és egyebek összegét. Újból reklamálni kénysze­rült. Most már eredménnyel. Azonnal visszakapta a tőle té­vesen levont három havi lak­bért, egyebeket, elnézést kértek tőle, mondván nagyon sok a munkájuk. Maga is meggyőződhetett róla: tényleg.- Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Jó belső munkaszervezéssel nem kellene annyit dolgozniuk, az ügyfelet is kevésbé hábor­gatnák! - mondja a panaszos. Nesze neked!- Régi jól bevált recept sze­rint: ha az ügyeskedőket akarják megfogni, megkeserítik a be­csületesek életét - panaszkodik az olajkályha-tulajdonos. - Most aztán rohangálhatok az önkormányzatra, igazolni, hogy a lakásomban tényleg olajkály­hákkal fűtök, s majd behatárol­ják, hogy a Vám- és Pénzügyőr­ség Országos Parancsnokságá­tól hány liter háztartási tüzelő­olaj (HTO) megvásárlására jo­gosító utalványt kapok. Telefonálóm ugyanúgy tudja, mint jómagam, hogy mi áll e szigorítás mögött. A HTO sok­kal olcsóbb, mint a dízelolaj, ezért előszeretettel használják a dízelüzemű járműveikbe ma­gánautósok, áru- és személyfu­varozók. Ezt kivédendő a HTO-ba motorroncsoló adalék­anyagot kevertek - volna, de ebből az ijesztgetésen kívül nem lett semmi. Megértem, ki akarják szűrni az ügyeskedőket. De ezt miért csak úgy lehet, hogy megkeserí­tik az olajkályha-tulajdonosok életét? Már a házszám is A vállalkozó elkeseredett: kezdhet mindent elölről. Mivel a lakásán van a cége telephelye is, nem csak a sze­mélyi igazolványában vezettet­heti át az utcanév (telefonszám) változását, újabban a házszámot is megváltoztatták párosról pá­ratlanra. Most a házszám átve­zetésével kezdheti elölről az időpocsékoló, tehát költséges tortúrát a cégbíróságon, az adó­hatóságnál, a társadalombiztosí­tásnál, a közműveknél és még ki tudja hány helyen. Azóta sem érti: miért nem egyszerre változtatták meg a volt pécsi Laki István, azóta már Linke József utca nevét és a házszámait? Murányi László Keszüben nemrég fejeződött be a vezetékfektetés Fotó: Szundi A város képe Tornyok és toronyházak Ha meg is szoktuk már a környezetünket, azokat az utcá­kat, tereket, amelyeken nap mint nap járunk, észrevétlenül is hatnak ránk... Szerencsére a megszokás nem jelent mindig közömbösséget, vakságot a szép környezet iránt. Sőt, éppen az a cél, hogy megszokjuk a szépet, hogy ezáltal a szépség igényét állandóan ébren tartsuk. A vá­ros is neveli lakóját, ha szép, s észrevétlenül is ronthatja ízlé­sét, kulturális érzékét, ha mind­untalan díszharmóniával tá­madja”. Pogány Frigyes írta e sorokat az 1956-ban megjelent „Pécs” c. monográfia Városké­pek című részének az elöljáró beszédében. A szerző e gondolatainak ke­vés foganatjuk volt ama 50-es években, de majd a 60-as és a következő években sem. Más egyebekkel volt elfoglalva az ország, a hatalmas építkezések közepette olyan „kicsiségre”, mint városkép, nem igen fordult a figyelem. Sőt, néha a szándé­kos rombolás diadalát ülni és láthattuk. Egyébként is úgy vél­hető, hogy a városképet csak mint meglévő jelenséget kezel­ték, arra talán senki nem gon­dolt, hogy az új dolgok szintén a városkép részei, nem mindegy tehát, hogy mit, s hogyan csiná­lunk. elképesztő módon érvényesült - s érvényesül mindmáig! - a mikrokörnyezetben a lakóhá­zunk ajtajától kezdve. Tény, hogy a városkép iránti érzékeny gondosság nem motiválta a mindennapjainkat. Pécs mentségére mondhat­juk, hogy a város az ideáramló tíz- és tízezrek fogadása, elhe­lyezése a dinamikus, - ám mint ma láthatjuk, megnyugtató megoldást mégsem hozó - tö­meges lakásépítés mellett egyéb gondokkal is birkózott. Ezek között első helyen említendő a főleg a Belvárost és közvetlen környezetét sújtó katasztrofális pincehelyzet, és közvetlenül ezután a közlekedés egyre lehe­tetlenebb viszonyai.' Az előb­bire a nagyarányú kormányzati támogatás hozott jótékony megoldást, az utóbbinak a nyi­tánya a ma Árpád-hídnak neve­„Lejárt a taktikázás kora Pécsett sem volt másként. Holott a minden irányban - fel­felé is! - terjeszkedő város so­kat nevelhette volna a lakóját. Az ún. ízlésrombolás, amire a „Pécs” is ráirányíthatta a fi­gyelmünket, jelen volt ugyan az általában vett városképben, de A pécsi Színház tér Fotó: Szundi György zett felüljáró megépítése volt. E két legfőbb, városi méretű gond jobbra fordulása hozta, hogy végre a városképre is lehetett gondolni. 1977 őszén jelent meg Pé­csett először közéleti fogalom­ként a városkép ügye. Az akkori általános tanácselnökhelyettes dr. Németh Lajos neve alatt szü­letett egy 30 oldalas „Jelentés a pécsi városkép helyzetéről” a városi pártbizottság részére. Közvetlenül ezt megelőzően fogalmaztak meg egy jelentés- tervezetet e témáról a Pécsi Tervező Vállalatnál. Ebben ol­vashatjuk:,^ taktikázás és csű­rös-csavarás kora lejárt. Ma már csak egyetlen közös akarat működhet: a város fejlődését elősegítő minőségi környezet- formálásé és ez alól semmie­setre sem kivétel a város vezető­sége és a kivitelező ipar. ” Templomtornyok helyett magasházak? Az 1977 november 10-i dá­tumot viselő tanácsi jelentés megállapítja. „A városkép csak a városi környezet egészét is alakító és az ott tartózkodó em­ber közérzetét bonyolult hatá­sokon keresztül megformáló vá­rospolitikai, azaz városfejlesz­tési és városgazdálkodási tevé­kenység eredménye”. Majd álta­lánosságban is, részleteiben is foglalkozik a pécsi városkép akkoriban nem éppen derűs helyzetével és a tennivalókkal. Érdekes olvasmány ez ma, 15 év múltán, legfőképpen azért, mert voltaképpen nagyon tisz­tán és világosan látja a helyze­tet, ugyanakkor azonban akad­nak benne olyan részek, ame­lyeket ma a szerző aligha vállal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom