Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-29 / 116. szám

1993. április 29., csütörtök aj Dunántúli napló ll Az időseknek különösen fontos Május 21: választás Április 16-án megkezdődött és május 20-ig tart a társada­lombiztosítási önkormányzati választás kampányidőszaka. Ezalatt a néhány hét alatt kü­lönböző fórumokon, számos al­kalommal lesz szó arról, hogy mit is jelent ez a választás, miért fontos, hogy lehetőleg minél többen menjenek el május 21-én szavazni. A választással lényegében ketté válik és önálló lesz a tár­sadalombiztosítás. Ha eredmé­nyes lesz a választás, akkor egy egészségbiztosítási és egy nyugdíjbiztosítási önkormány­zat irányítja a két területet. % A tét óriási, hisz ha így lesz, akkor a társadalombiztosítási önkormányzat az állami költ­ségvetés után a második legna­gyobb pénzügyi alap fölött ren­delkezik. Ma minden 100 forint mun­kabér után 10 forintot a munka- vállaló, 44 forintot pedig a munkáltató fizet a társadalom- biztosítási alapba, ami évente összesen 600 milliárd forint. Ehhez hozzá lehet számítani még legalább 300 milliárd fo­rint értékű vagyont, amelynek a társadalombiztosítási önkor­mányzat a várományosa. A választáson hat országos szakszervezeti szövetség jelölt­jeire lehet majd szavazni. Indul a választáson az Autonóm Szakszervezetek, a LIGA Szak- szervezetek, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, az Értel­miségi Szakszervezeti Tömörü­lés, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és a Szak- szervezetek Együttműködési Fóruma. Az ő jelöltjeik közül lehet majd megválasztani a kétszer hatvan fős egészségbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási ön- kormányzatot. Az egészségbiz­tosításiba 30 főt a munkaválla­lók választanak, 30-at a mun­káltatók delegálnak. A nyugdíj- biztosítási önkormányzatba 30 képviselő választással kerül, négyet a különböző nyugdíjas szervezetek, 26-ot pedig a munkáltatók delegálnak. A nyugdíjasoknak különösen fontos a választáson való rész­vétel, hisz mind az egészségbiz­tosítási, mind a nyugdíjbiztosí­tási önkormányzat tevékeny­sége nagyon is érinti őket. Ezen a két önkormányzaton múlik majd sok minden, többek között az, hogy milyen színvo­nalú lesz az egészségügyi ellá­tás, mennyi lesz a nyugdíj, a nyugdíj korhatár, hogy csak a legalapvetőbb kérdéseket említ­sük. Hatvan év után most ismét önkormányzat irányítja majd a társadalombiztosítást. Hogy miként, abba a megválasztott képviselőkön keresztül bele­szólni. Ezért nagyon fontos, hogy minél többen vegyenek részt a szavazáson. Baranyában 297 te­lepülésen összesen 601 szava­zókor lesz - ebből Pécsett 150 - ahol május 21-én reggel hattól este nyolc óráig lehet leadni a voksokat. HALLGATÓZOM Mert kíváncsi vagyok, s mert ha akarnék sem tehetnék más­ként. Reggelenként a buszon. Bármelyiken. A 6-oson szerte­len verebek módjára csivitelő fruskákkal utazom. Egymás szavába vágva, mindig utolér­hetetlen temperamentummal és jókedvvel tárgyalják, beszélik, kibeszélik a tegnap, ma, holnap történéseit. Megtudom, hogy Brigi kivel jár, hogy Tünde sze­relmes a tornatanárba, hogy Yvett még mindig levelezik a . nyáron megismert hollandus egyetemi hallgatóval, hogy Anett milyen hülye, mert észre sem veszi, hogy Péter... És így tovább. Terítékre kerülnek az ősök is. Ami alatt elősorban a szülők ér­tendők. Néha olyan jelzők kísé­retében, mely ha ilyen korom­ban a számból buggyant volna ki, drága jó Édesanyám egy ha­talmas pofonnal terelte volna vissza. Áz apáról kiderült, hogy nincs ideje semmire odafi­gyelni, de ha horgászni kell menni, ha Feri bácsi autójával van zűr, akkor bezzeg ... Az anyáról, hogy nem érti a divat legújabb sürgető parancsait. És hogy ki folyik a kezéből az idő. Egyedül a nagyi az, aki lépést tud tartani a világgal. A nagyik! Akikről tőlük szokatlan fel­hanggal, érzelegve, kissé tán édeskésen is, de őszinte szere­tettel beszélnek. A nagyiról mindenkinek van egy jó szava, A nagyi az adu a pakliban. Tőle mindig megértést kapni. Ő oda­figyel, megért, segít, még ta­nácsot is ad. Igaz, néha ezeket meg kell mosolyogni, de a múltkor odaadta nagyapa kinőtt redingotját, s olyan jó balhé volt abban járni. Míg anya le nem parancsolta róla. És megy a csi- vitelés. Forr körülöttük a le­vegő, jókedvük bele sem fér a buszba. Irigylem őket, akik mit sem éreznek abból, ami a ked­vüket szegné, akik nem látják és nem érzik még igazán a rájuk leselkedő mindennapok sokszor aggasztó szürkeségét. Kívánom nekik, sokáig ne is érezzék! Is­merem már őket, ismerem ma­gánéletük majd minden szférá­ját, csak azt nem értem mi lenne, ha a minduntalan, szinte kötőszóként használt felszólító módú közhelynek eleget kéne tenniük! Nemüket tekintve aligha volna számukra teljesít­hető e parancs. Ha az 1-esen utazom másról hallhatok. Munkaruhás társaság avat be, az ismeretlen munka­hely rejtelmeibe. Megtudom, Laci miért kapott nagyobb pré­miumot, hogy Feri kinek ka­pálta meg a szőlőjét és Józsi mit adott neki érte. Nem a sajátjából persze. Azt is, hogy a főnökök odafent csinálhatnák jobban is a dolgukat. Azt is, mi a gond ott­hon, az asszonnyal, mi az isko­lával, mi a világgal. A hangza­var ugyanaz, mint a fruskáknál. Csak a téma más. Kissé komo­lyabb. Ámbár a kötőszavak itt is sokszor elhangzanak. Délelőttönként már csen­desebbek az utasterek. Aki munkáját végzi, szótlanul üldö­gél. Vagy mert feladatának gondjaival küszködik, vagy mert már megmerevítette a hi­vatal, a munkahely hideg rítusa. Ilyenkor a nyugdíjasok okfejté­seit hallgatom. A gondok, bajok legszélesebb skálája kerül terí­tékre. Kötőszavak nélkül. De át-átsüt mondandójukon a re­mény, meg-megfürdetik bána­tukat az emlékek színeiben. Mintha bizakodóbbak lennének amazoknál. Mintha többet tud­nának, sejtenének a világból, amelyet szolgáltak s amely most érdemeiknél kisebb mér­tékben segíti, támogatja őket. És én csak hallgatózom. Mit nekem Boby, Jocky a Daliásból, mit sem érdekel a 23-as kút meg a dollármilliók. Ilyen életszerű, folytatásos, mindenkor színes és aktuális, a napok történéseinek hatását, ütemét követő regényt sem ol­vasni, sem látni úgysem tudok máshol. Hallgatom hát tovább, kíváncsian lesve a Luciák, Ber­nadettek, Józsik és Ferik köny- nyedén kibeszélt titkait. Bokrétás András Nyugdíjemelés Nem tűzték napirendre Bereczki Vilmos (52 éves) (FGKP) országgyűlési képvi­selő a parlament múltheti napi­rendi vitájában önálló képvise­lői indítvány napirendre tűzését kérte nyugdíjemelési ügyben. A képviselő az idei nyugdíjeme­lési határozat módosítását indít­ványozta. Eszerint az idei eme­lés második részét ne szeptem­ber 1-jei, hanem július 1-jei ha­tállyal foganatosítsák, s az eme­lés mértéke ne 4, hanem 5 szá­zalék legyen, Ezen kívül azt is javasolta volna, hogy a nyugdíjminimum összege a mindenkori minimál­bér 75 százaléka legyen, azaz most 6750 forint. A parlament az indítvány napirendre tűzését elutasította. A jelen volt 194 képviselő közül 88-an (45,4%) szavaztak az indítvány napi­rendre tűzése mellett, 57-en (29,4%) voksoltak ellene, míg 49-en (25,3%) tartózkodtak az állásfoglalástól. Az önálló kép­viselői indítvány elutasításában nagy valószínűséggel az játszott szerepet, hogy a honatya nem jelölte meg a szükséges költ­ségvetési forrást. Ebéd kétszáz embernek Az Otthon meleg étele Szociális étkeztetés - vállalkozásban Közel kétszáz ebédet visznek el naponta éthordóban A Pécsi Önkormányzat azzal a feltétellel járult hozzá a Hun­gária úti „Otthon” kifőzde pri­vatizálásához, hogy az új bérlő, még öt évig köteles biztosítani a szociális étkeztetést. Azok a nyugdíjasok, akiknek a havi jö­vedelme nem éri el a létmini­mum szintjét, ugyanis itt jutot­tak naponta egyszer meleg étel­hez. A vezető Tóth Imréné, na­ponta 200 személy részére biz­tosít ételt, amit adagonként ki­lencven forintból állít elő.- Elég kevés pénz ez, de egy kis odafigyeléssel ki lehet jönni belőle - mondja. Tóthné arról beszél, hogy szándékában áll rendbe tenni, kibővíteni az éttermet. Mind­össze 22 négyzetmétert kért, s ha ezt megkapja, a nyáron már több asztalhoz ültetheti a ven­dégeit.- Napi kétféle menüből lehet választani, savanyúság és süte­mény is jut az ebéd mellé — mondja az egyik törzsvendég. Szombatonként ünnepinek mondható a koszt, az íze olyan, mintha otthon készítenénk, és a mennyiség is elegendő. Az asz­talterítő és az evőeszközök min­dig tiszták, az ételt gyorsan és melegen tálalják. A húsvéti ebéd mellé csokitojás is jutott mindenkinek. Egy egyedülálló nyugdíjasnak egy mákszemnyi kedvesség is könnyet fakaszt a szeméből. Szerintem amióta új vezetője van az étteremnek, csak előnyére változott. Az Otthon kifőzde haszná­latba vételi díja tíz évre 1 350 000 forint. Tóthné havi 22 000 forint bérleti díjat is fi­zet. Nem fenyegeti a gyors meggazdagodás veszélye. Bi­zonyára ez is közrejátszott ab­ban, hogy a feltételek ismereté­ben annak idején az össze többi pályázó vissza lépett a vállalko- zástól. L. Á. Csak az idő múlik ... A városi erdész Balázs József, nyugalmazott tanácsi erdészeti előadó 1928-ban született Mecseksza- bolcson, bányász családban. így kezdi a beszélgetést:- A fákkal egészen apró gye­rekkoromban kötöttem barátsá­got. Ahol laktunk, a szomszéd­ban volt egy gyönyörű kert, tele hatalmas fákkal, - ma már tu­dom, hogy volt ott feketedió, ti­szafa, páfrányfenyő (gingko bi­loba) és még sok egyéb -, aztán az iskoláskor mecseki kirándu­lásai is az erdő felé terelgettek, közelebbi szakértelemre pedig kertészkedő édesapám révén tet­tem szert: 6-7 éves koromban már rózsát, szőlőt, gyümölcsfát szemeztem. Az árpádtetői erdé­szetbe 1944 augusztusában mentem gyakornoknak. A Balázs-gyerek sorsa ezzel el is dőlt. A soproni erdészeti szakiskola elvégzése után - jól­lehet előkészítette már a terepet az Alföldre, mivel a futóhomok fásítása különösen érdekelte - hazakerült Baranyába, és az er­dőgazdálkodás akkori átszerve­zésének, gépesítésének köszön­hetően 1957 tavaszáig sokfelé megfordult, közben gyakran hadakozva a nemszeretem iro­dai munka ellen. Akkor aztán megunta a „csavargást”, vissza­tért Árpádtetőre, s ott is maradt 1972-ig.-Akkoriban kezdett éledezni a környezetvédelem, s Papp Imre tanácselnök-helyettes, Somogyi Béla mezőgazdasági osztályvezetővel együtt azon gondolkodott, hogyan lehetne visszaállítani Pécsett a hajdani parkerdó'gazdálkodást, esetleg ki is terjesztve azt az abaligeti útig, minthogy a régi erdő csak a Lapisig terjedt. A miniszté­rium támogatta a gondolat megvalósítását egy feltétellel: a parkerdőgazdálkodással szak­képzett erdészt bízzon meg a vá­ros. Ez lettem én. (Közbevetett kérdés: amikor 1988-ban nyugalomba vonult, lett-e utóda? Lett, de csak rövid A Malomvölgyi parkerdő is Balázs József munkája ideig. Az új erdészeti előadó egy-kettőre lelépett. Úgy tudja, azóta nincs erdész, a parkerdő­vel, meg más erdészeti ügyek­kel - építészek foglalkoznak.) Balázs József életében - és tegyük hozzá Pécs erdőügyei­ben is - ez döntő fordulatot ho­zott. A megnövekedett parkerdő rendbetétele után - a bányászok rengeteg, műszak után végzett társadalmi munkájának volt ez köszönhető - újabb és újabb öt­letek születtek az új erdészeti előadó közreműködésével.- 1974-75-ben létrehoztuk az égervölgyi kirándulóközpontot tóval, mindennel együtt, majd a völgy fölötti tetőn az úttörő vándortábort. Az úgy kezdődött, hogy a város megvásárolt a re­ménypusztai tsz-től 58 hektár sosem használt földet.- Aztán jött Malomvölgy ...- Amikor elkezdődött Kertvá­ros építése, 50-60 000 ember részére, akkor kezdtünk el azon gondolkodni, hogyan lehetne ennyi embernek a közelben va­lami jó kis kirándulóhelyet csi­nálni, hogy ne kelljen minden­kinek a városon át a Mecsekre mennie.-így szúrtuk ki a térképen Somogyi Bélával a Malomvöl­gyet, majd a helyszínre már víz- ügyeseket is vittünk magunkkal, s kiderült: a patak ad annyi vi­zet, hogy tóvá lehet duzzasz­tani. Ez mindent eldöntött. Meg az, hogy a minisztérium - MÉM - közölte: amennyit a város költ a jóléti erdőgazdálkodásra, annyit ők is adnak a központi alapokból. Itt 280 hektár, nagy- üzemileg művelhetetlen földet vett meg a város. Egy újabb nagy vállalkozást indított még el, a kökényi arbo­rétumot: 60 hektáros, körbe ke­rített területen egy, az egész vi­lágra kiterjedő növénygyűjte­mény létrehozása volt a cél. A jövőt illetően mégis meg­lehetősen borúlátó: fél, hogy sokak szép, Pécset gazdagító álmát szertefoszlatja az újabban ide tervezett szórakoztatóipari központ. Ötödik esztendeje már, hogy közvetlen kapcsolata az erdővel megszűnt. És most?- Mindig úgy szerettem az erdőt, hogy ha jártam, láttam is, nem csak néztem. Negyedórákat el tudtam gyönyörködni egyet­len fában. Sokan nem is tudták ezt megérteni. Most a gombázás csal az erdőbe, vagy a Mecsek növénykülönlegességeinek a vi­rágzása. És szívesen megnézem, mivé lett százéves korára egy-egy erdőrész, amit pálya­kezdőként mint középkorú erdőt ismertem meg. Hársfai István Két évig ingyenes a használat Eltörölték a bérleti díjat Öröm a Körösi Csorna Sándor Nyugdíjas Klubban Százhatvan idős embernek szerzett nagy örömet Pécs Me­gyei Jogú Város Önkormány­zata azzal a döntéssel, amely értelmében a Körösi Csorna Sándor Nyugdíjas Klub tagjai a következő két évben ingyen használhatják rendezvényeik céljára a Rácváros u. 28 szám alatti családi házat. így az ed­dig bérleti díjra fordított évi 110 000 forint a továbbiakban a klubtagok számára szervezett kirándulások, tanfolyamok, rendezvényeik költségeit fe­dezi, s nyugdíjasok hétköznap­jainak kellemesebbé tételét szolgálja. A. K

Next

/
Oldalképek
Tartalom