Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-28 / 115. szám
1993. április 28., szerda aj Dunámon napió 3 A járadékellátásból kikerülő munkanélküliek figyelmébe Az elmúlt évben 100 ezer munkanélküli került ki a járadékellátásból a jogosultsági idő lejárta miatt, az idén számuk már elérheti a 300 ezret is. Az ellátásból kikerülők 50 százaléka, valamivel több mint 50 ezer munkanélküli szerzett eddig jogosultságot a szociális segélyre. A fennmaradó ötvenezer nagyobb része megszakította kapcsolatát a munkaügyi központokkal, így kiesett a regisztrált munkanélküliek közül. Az Országos Munkaügyi Központ illetékese az MTI érdeklődésére elmondta: a munkanélküliek a lejárt jogosultsági idő idő után is együttműködhetnek a munkaügyi központokkal. Feltételezhető, hogy sokan az ellátás lejártát követően azért nem jelentkeznek a közvetítőknél, mert közben elhelyezkedtek: elvállalják a kedvezőtlenebb munkát, az alacsonyabb bért, az ingázásást is. A szociális törvény szerint februártól már nem a munkaügyi központok, hanem az ön- kormányzatok fizetik az ellátásból kikerülők részére a munkanélküliek jövedelempótló támogatását. Változott a korábbi négyezer forintos fix segélyösszeg is. A jövedelempótló támogatás maximumát a mindenkori minimális öregségi nyugdíj 80 százalékában állapíthatják meg. Amennyiben viszont a rászoruló valamilyen más jövedelemmel is rendelkezik, akkor ennek összegével csökkentik ezt az ellátást. Újabb fiatalok háza Pécsett Az egykor állami intézetekben nevelkedett fiataloknak szinte megoldhatatlan feladatot jelent az otthonteremtés. Rajtuk kíván segíteni a pécsi Ifjúságért Egyesület, amely immár a második segítőházat építi Pécsett. A Major utcai otthont már tavaly nyáron birtokba vették a fiatalok. Az újabb ház Pécsbányate- lepen épül, az egykori iskola szomszédságában. Május végéig készül el a kétszintes épület, ahol tíz garzon lakást alakítanak ki. Az egyesület tervezi az iskola helyreállítását is, ahol bentlakásos oktatást szerveznének. A lakóépület átadását június 15-re tervezik. Képünk az építkezésen készült. Fotó: Szundi Gy. Francia diákok a Köztársaság téri iskolában A francia tagozatos pécsi Köztársaság téri Általános Iskola vendégeket fogadott az elmúlt héten. Az iskola testvérintézményéből, a Grenoble melletti Jarry Collége-ből érkeztek diákok, hogy a csoportot kísérő tanáraikkal együtt egy hetet töltsenek itt, részben a vendéglátó iskola szülői munkaközösségének támogatásával. A szakmai programokban, országjáró kirándulásokban gazdag látogatás a hétvégén vetélkedővel zárult, amelyet „Ki tud többet Franciországról?” címmel rendeztek. Majd a búcsúesten a pécsi iskola tanulói francia nyelvű műsorral köszöntötték vendégeiket. B. R. Palántázzák a dinnyét Évszázados, nemzedékről nemzedékre örökölt hagyományt folytatva a Heves megyei Csány község dinnyetermelő családjai ezekben a napokban szétrajzottak, s az ország minden erre alkalmas vidékén megkezdik a híres „hevesi mézédes” dinnye palántáinak szabadba ültetését. A mátraalji megye déli részén már több száz év óta nincs elegendő munka és terület az összes ott élő dinnyetermelőnek. Ezért a falu munkaképes lakosainak majdnem fele kényszerült egykor és ma is családjával együtt az ország más részein szerződéseket kötni. Ez lassan hagyománnyá vált, ezért ma már megszokott, hogy a Balatontól Szegedig szinte mindenütt kapható a Csányból származó hevesi mézédes dinnye. A palántáját évszázados, sajátos módszerekkel nevelik. Nagy Márta: Napmadár Fotó: Fűzi István A halász álma A biennálé tavalyi nyertese a Parti Galériában Az elmúlt két év gyönyörűséges munkái láthatók Nagy Márta kiállításán Pécsett, a Parti Galériában. A tavalyi Országos Kerámia Biennálén első díjázott alkotó az Iparművészeti Főiskola tanára, s műveivel jelentős mértékben járul hozzá a magyar kerámia műfaji gazdagodásához. Sajátos, egyéni hangú-plasztikái miszticizmussal teltek. A prehisztorikus kor kultikus tárgyainak elemi ereje, az ókori Egyiptom és a gótikus Európa transzcendenciája, a szimbolizmus rejtelme, titka sejlik fel bennük. A szelíden ívelő kék-vörös-fehér-arany szobrok nemes gazdagsága, nyugalma és az erőtől duzzadó, csavarodó vöröses-okker-szürke plasztikák „súlyos lebegése” állandó feszültséget, dinamizmust indukál. Kettősségek, ellentétpárok, melyek az élet alapkérdéseire utalnak, melyeket az alkotó látszólag könnyedén, a valóságban azonban rettentő erővel próbál megválaszolni, együtt tartani. így találkozik a teremtő Nap és újjászület(tet)ő Hold, férfi és nő, élet és halál, újjászületés, teremtés, elmúlás, szabadság és kötöttség jelentkezik, hat egyszerre. Emlékek a múltból, mint ahogy elzárt, rejtett, féltett kincsek, titkok, emlékek tározói is lehetnek a közelmúlt- bankészült ezüstösen ékes, vagy szalagfonatos, át-átdöfött, másutt bekarcolt vonalakkal, festett tört színű levélmotívummal díszített szarkofág-ládikák. E csöndes, nyugodt művek mellett dinamizmussal telt alkotások sorakoznak. A figurák szemérmes-kecses pálcatestét koronázó spirálforma itt dominánssá válik. Az örrmagába csavarodó, bezáruló motívum pattanásig feszülő ív végpontjára helyeződik, s a bizonytalan, a .Aladár” felrepül, vagy nyakát töri a következő pillanatban. Erőtől duzzadok a tavalyi siklósi szimpozionon készített, térbe forduló „Hajó”-i is. Ezüs- tösen-szürkén fénylő, rakuzott vagy zöld-vörös színű, keskeny arany sávval, csúccsal ékített szobrok, belemarkolászott, gyűrt, csavart formák, melyek létrejötténél jól láthatóan szerepet kap az élő, emlékező anyag is. Sárkány József Képernyő előtt Rend a lelke mindennek Rend a lelke mindennek. Vagy a rend, vagy a rendőr. Ez egészen magától értetődő. Nem akarom untatni az olvasót életem magánhasználatú epizódjaival, de tudjuk, hogy sokunkat - lyukas zsebű diákokat - egyidőben rendszeresen ellenőriztek. Először is azt, hogy a rólam alkotható általános benyomás veszélyes-e a közrendre, majd ellenőrizték a személyi igazolványomat is, különösen a határ menti vonatokon és buszokon; de ,jó reggelt fiatalember!” köszöntéssel ébresztettek a kecskeméti, a józsefvárosi, a soroksári vagy a pomázi pályaudvaron is, s hagyták, hogy felülvén egyenesbe rendezzem magam; elegánsabb pályaudvarokon arról is be kellett számolnom, miért nincs peronjegyem. Annak ellenére, hogy rokonaim, szerelmeim, barátaim ilyen szétszórtan, sőt számosán határőr községekben laktak, mélységesen beláttam, hogy a rend ellenőrzése nélkül eluralkodnának a káros tendenciák, s vele a káosz. Erről magam is meggyőződtem, hiszen pontosan öt alkalommal - mindannyiszor költ- ségvetésileg indokolható pénzügyi hiány miatt - blicceléssel is próbálkoztam, kizárólag helyi járatokon. De pontosan ebben az öt esetben járt arra az ilyen esetekben latensen rendőri funkciót is képviselő és betöltő karszalagos ellenőr. Ez a szomorú felismerés, mármint hogy a rend makulátlan betartására képtelen vagyok, megszegéséhez és szempontjaim szerint történő átalakításához még kevesebb a tehetségem - holott ötször is próbálkoztam -, alapvetően meghatározta további életemet. E felismerés fénye hatott át ismét, amikor új ünnepünkről, a Rendőrség Napjáról szóló összefoglalót néztem, amit ezentúl Sárkányölő Szent György napján tartanak. Mindez most már ünnepi rangra emelve jelent egyet azzal a könnyen belátható, mégis olyan nehezen megemészhető körülménnyel, hogy vigyázni kell rám. Azaz másokra szorulok. Másokra, hogy a rendet be tudjam tartani és érvényesíteni tudjam az életemben. Nézve a televíziót, ezzel a szomorúsággal mondtam le újfent arról az elhamarkodottan született és mégis sokáig dédelgetett utópiáról, amely a szabadság honában egy erőszak- mentes társadalmról ábrándozott. Szabadság hona, erőszak- mentes társadalom helyett egy igazán szelíd lelkű, humán ismeretekben kiváltképp tájékozott riporter, Vágó István jelent meg a képernyőn, amint - fel edvén az irányításával még színvonalas vetélkedőket - bemerészkedik a rendőrautók, motorkerékpárok harsányan, öntelten villogó fehér darazsai közé. Bemerészkedik, és a mosolya is a réginek látszik, de mi már érezzük - és elhatalmasodik rajtunk a szorongás - , hogy ez itt már egy egészen más világ. Ebben a világban ravasznak kell lennünk, mint Colombo; lélekbúvároknak, mint Chang; bölcsnek mint az Öreg; kíméletlennek mint Kojak; gyorsnak mint Linda; botladozásaink után is rámenősnek mint Matula; lehengerlőnek mint Simansky; mosolygósaknak mint Charley angyalai; keményöklűeknek, mint Búd Spencer; de főképp elegánsnak mint Derrick vagy Vágó István, hogy ne keltsenek fel bennünket éjjel a pályaudvarokon. Bóka Róbert Képes történeti feldolgozás, hangdokumentumok az Értelmiségi Egyesülettől A Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület könyvei eddig is nagy népszerűségnek örvendettek. Tavaly év végétől figyelmüket Magyarország utolsó hatvan évére összpontosították. Legújabb kiadványaikban arra törekedtek, hogy sokoldalúan mutassák be ezt a történelmi időszakot. A közelmúltban jelent meg Horváth Csaba Magyarország képes története, 1938-1992. A nagyközönségnek szánt exkluzív kiadás a történeti eseményeken túl több mint 150 képben felvonultatja a korszak fontosabb politikusait __ (Horthy Miklóstól Göncz Árpádig), Magyarország államfőit, miniszterelnökeit, kormányait, történelmi eseményeit. A könyv a rendszerváltás képeivel zárul. A Hangdokumentumok a magyar történelemből, 1932-1962 című gyűjteményt korabeli lemez-, rádió- és híradófelvételekből állították össze a szerkesztők, mely kiadvány 270 percben követi végig a viharos évtizedek történelmi eseményeit. A kazettákon a kor valamennyi jelentős szereplője megszólal. Történelmünk megértése igazából akkor válik teljessé, ha a korok hangulatát is érzékelni tudjuk. Ezt a célt szolgálja az a zenei sorozat, mely archív felvételekből bemutatja a korok hazafias énekeit és politikai dalait. A kazettákon többek között hallhatjuk Kalmár Pált, Cselé- nyi Józsefet, Karády Katalint, Kelly Annát, Sárdy Jánost, Orbán Sándort, Szedő Miklóst stb. Eddig a következő műsoros kazetták jelentek meg: Ferenc József bakája (az első világháború dalai), Lesz még szebb életünk (az 1920-30-as évek hazafias és politikai dalai), Legyen úgy, mint régen volt (a területszerzések dalai, 1938-1941), Győzni, győzni, győzni kell (a második világháború dalai). A kiadványokról érdeklődni a Pécs-Baranyai Értelmiség Egyesület központjában lehet. Cím: Pécs, Váradi Antal út 7/2. Tel.-Fax: 72/36-608 (május 15-től 72/436-608). Hazatért németországi turnéjáról a pécsi operatársulat Új szerződések ígérete Novemberben kezdték a munkát a Marica grófnő német változatával, s először decemberben utaztak ki Németországba a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának tagjai, hogy a hazai közönség után külföldön is bemutassák Kálmán Imre kedvelt operettjét. Tegnap hajnalra virradóra érkeztek meg a negyedik, idén az utolsó elő- adáskörútjukról. Míg az első két alkalommal Endenben, Hanau- ban, Kemptenben, Leonbergben és Neunkirchenben láthatták őket, most főként Imbolstadt- ban léptek fel, illetve a bonni Beethoven Theaterben.- Jó erőpróba volt ez a számunkra - mondta a rendező, Moravetz Levente. -Németországban a színház komoly üzlet, ahol az ember reggel remegve várja, mit ír a másnapi sajtó, mert ha lehúzza az előadást, a produkciónak vége. Másrészt meg óriási a kínálat, a volt NDK színházai is ajánlgatják magukat. Nekünk, kalandozó magyaroknak csak az a lehetőségünk van, hogy jobbak legyünk. Amikor a pécsi színház a műsorára tűzte a Marica grófnőt, tárgyaltak az Albert Koncertirodával is, ez a cég rendelte meg a német változatot, három magyar színház ajánlatából a pécsit választva. Aránylag kevés módosítással játszották a darabot kint, és az sem jelentett túl nagy gondot, hogy a szöveget németül is meg kellett tanulniuk a művészeknek. Ezúttal 89-en utaztak, köztük Bukszár Márta, Kovács Etele, Dévényi Ildikó, Fillár István, Stenczer Béla, Németh János, Fekete András. Ment a kórus, a zenekar, a tánckar, s egy kamion vitte a díszleteket. A más-más színházi terekben olykor rögtönözni is kellett. A művészeket ráadásul egy gyenge vírus is elkapta.- Jövendő szerződések ígéretével a zsebünkben tértünk visz- sza - folytatta a rendező. - Az operetten kívül operára, balettre is lenne igény. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a színház nevét még jobban megismerhetik, hanem azt is, hogy érdemes lesz a különböző cégeknek, szponzoroknak támogatni az egyes produkciókat. A Marica grófnő anyagilag így is megéri, a díszlet-jelmez- költséget 10 előadás után behozta. Egy németországi előadás pedig egy hazaihoz képest majdnem kétszeres hasznot hoz, ráadásul Alber úr pénzén rendszeresen felújítják a díszleteket is, ami itthon nem volna lehetséges. Ez minden színházszerető baranyainak jó hír. A turnéval nem kurtították meg őket, a hazai előadások néhány napos szüneteit használták ki az utazásra. Egyébként a Marica grófnővel a társulat most jutott túl a 75. előadáson... Hodnik I. Gy.
