Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-27 / 114. szám

1993. április 27., kedd új Dunántúlt napiö ) 11 Ápolással eltöltött 62 év Peregrin Ausztria idegenforgalmi hivatalai gyakran hívják fel a turisták figyelmét, hogy a sok látnivaló mellett ne mulasz- szák el megkóstolni a bécsi konyha különlegességeit, a Tafelspitzet, a Wiener Schnit­zelt, vagy a Backhendlt, a sokféle Strudelt, vagy a Kai- serstadtban oly kedvelt Germknödel mit Rostért. S külön figyelmeztetnek, hogy van egy napja a városnak, áp­rilis 27 körül, amikor minde­nütt kínálják a híres Peregrin- kipfelt. Hozzánk is eljutott, Sopronban sütik Peregrinus kifli néven. Történt, hogy IV. Márton, akit 1281 február 22-én vá­lasztottak pápává, Forli váro­sába küldi követként Benizi Fülöpöt, a szentéletű szervi­tát, hogy a pápai államtól el­szakadt, a császárpártiakhoz szegődött városlakókat ve­zesse vissza a pápai jogható­ság alá. Benizi nyomban nyil­vános gyűlést hirdet a piac­térre és már-már meggyőzi a tömeget, amikor egy, a ghi- bellinek (császáriak) pártján álló alig 18 éves fiatalember Laciosi Peregrin odaugrik a szónokhoz, öklével arcába csap és cimboráinak diadal­üvöltése közepette letaszítja az emelvényről. A tömeg hangulata nyomban az ellen­kező végletbe csap, s Fülöp küldetése kudarcba fullad. Benizi menekülni kényte­len, és már a cesenai ország­úton, a Grotta bányánál jár, amikor észreveszi, hogy az őt oly alaposan ellátó Peregrin fut utána, s nagy kiabálások közepette kér bocsánatot vi­selkedéséért. Egy mélyen emberi jelenetben történik meg kettejük közt a megköve­tés. Peregrin visszatér For- liba, s bár társai kigúnyolják, új életet kezd. A rend maga közé fogadja, 1282 december 25-én ölti magára a fekete szerzetesi ru­hát, s bűnbánó vezeklés lesz­nek további napjai. Gondozza a szegényeket, 30 éven át éjje­lente csak két órát alszik, s nem kerülheti el a rá váró ke­mény megpróbáltatásokat sem. Egyik lábszárán rákos elmérgesedett seb támad, az orvosi vélemény az, hogy le kell vágni a lábát. Az operá­ció előtti éjszakán botjára tá­maszkodva a kolostor kápta­lan-termébe vonszolva magát gyógyulásért könyörög a fe­szület előtt. Isten meghall­gatja imáját, s reggel felé olyan fájdalmak közt, mint mikor tüzláng égeti a sebet, pillanat alatt a seb teljesen begyógyult. Mások ápolásával töltött hatvankét év után 1345 május 1-jén szólítja magához az Úr. 1726-ban avatják szenté. A járni nem tudók, köszvénye- sek, bénák égi pártfogója. A szervita templomokban mindenütt találkozunk „Pe­regrin oltárral”, így az 1689-ben szentelt budapesti­ben is. Külön említjük a Lore- toban (Loretomban) levő bur­genlandi szervita templomot, amelynek története a nagy magyar főurral, Nádasdy Fe­renc országbíróval is kapcso­latos. 1644-ben egy osztrák főúr járt az itáliai Loretoban, onnan egy Madonna szobrot hozott haza és kápolnát építte­tett e helyen. Később Ná­dasdy Ferenc lett a környék ura, ő 30 éves korában súlyo­san megbetegedve fogadal­mat tett, hogy felgyógyulva feleségével Eszterházy Anna Juliannával együtt a loretoi kápolna mellett egy templo­mot építtet kolostorral. Ennek szolgálatát 1659-ben a szer­vita rendre bízta. A kegy­templom Immaculata oltárké­pét Szent István és Szent László aranyozott szobrai fogják közre, a Peregrin ká­polna oltárképe a névadót áb­rázolja. Az itáliai Loretto Casa Santa másolatának épí­tett kegykápolnában a „Fe­kete Madonna” aranykoronás képe látható. Peregrinnek hazánkban is van képe a győri karmeliták­nál, a móri kapucinusoknál, a budai Szent Anna és Szent Erzsébet templomokban. Szobrot Széchenyi Zsigmond állíttatott tiszteletére Fertő- széplakon. Héderváron pedig kápolna hirdeti Peregrint. Rozsnyói György Ma is vannak boszorkányok! A nagy tavaszi termékenységünnep Május 1. előestéje - a varázslatos Valpurgis-éj Valpurgis-éjnek április 30-a éjszakáját hívják. A nagy tavaszi temékenység- ünnep kultusza a német néphit­ben él a legélénkebben. Ott ek­kor a boszorkányok föllovagol­nak a Blocksbergre, ahol meg­ülik a boszorkányünnepet. A név eredete homályos. Állítólag május 1-je Szent Walpurgisnak ajánlott nap, és előestéje csak az időpont egybeesése miatt kapta a Valpurgisnacht nevet. Min­denesetre tudunk egy bizonyos szűz Valburgáról, aki Fülöp és ifjabb Jakab apostoloknak volt a segítője. (Közbevetőleg: május 1-je Szent Fülöp és Szent Jakab napja is.) Itt említendő meg, hogy ér­dekes elemként kerül a törté­netbe a fa (májusfa) szimbólum. Fülöpöt ugyanis „levelesnek” is nevezik, mert a hitetlenek, ami­kor meg akarták támadni, egy leveles ággal jelölték meg a há­zát. Isten angyala azonban más házakra is ágat tűzött, így mentve meg hívét. Úgy is ma­gyarázzák a fa feltűnését, hogy mindkét apostol vértanusága fával kapcsolatos: Fülöpöt vé­gül keresztfára feszítették, Ja­kabot botokkal verték agyon. Az említett Valburgának is volt dolga fával. Amikor megrágal­mazták, vándorbotját a földbe szúrva Istenhez imádkozott, mire a bot kizöldült, így bizo­nyítva a lány ártatlanságát. Azt pedig tudjuk, hogy május 1-je előestéjén állítják fel a közis­mert májusfákat is, amit néhol jakabfának, máshol hajnalfának nevez a köznyelv. A helyzetet bonyolítandó, elmondjuk, hogy Walpurgis néven egy angolszász király­lányt, későbbi bencés apátasz- szonyt is ismernek. Bizonyos források szerint 779-ben, mások szerint 793-ban halt meg. Egye­sek szerint példás életén az ör­dög annyira felbőszült, hogy évenként meggyalázza az ő ün­nepét. A boszorkányéj összefüg­gésben áll a kereszténységet megelőző idők tavaszünnepé­vel, fő termékenységvarázsló napjával. Május 1-jén zajlott a druida varázslók találkozója is. A nyolc hagyományos, na­gyobb kelta boszorkányünnep közül az április és május fordu­lójának éje kiemelkedett. Ilyen­kor a kelták nagy tüzeket gyúj­tottak a dombtetőkön, hogy kö­szöntsék a fény, a bőség vissza­térését, meg azért is, hogy má­gikus módon fokozzák a Nap tüzének erejét. Állataikat áthaj­tották a tüzek közt, hogy a va­rázslatos erővel bíró lángok lát­ványa megtisztítsa őket, és visszaadja a tél folyamán el­vesztett erejüket. Ekkor ünne­pelték a kelták, és egyes germán törzsek, de még a mai, újjászü­letett boszorkányok is a Nagy Istennő, és a zöld lombokba öl­töztetett májuskirály nászát. Az ő egyesülésük teszi ugyanis termékennyé a földeket, szapo­rítja meg a nyájakat. Bár varázslókról és varázsló­nőkről az ókortól szólnak a kró­nikák, a boszorkányság általá­nos képzete későn, csak a XIII. századtól alakult ki lassanként. Az ördög szeretőjét, a boszor­kányt a kereszténység fantáziája termelte ki. Ebbe alaposan bele­játszott az egészséges érzéseket és nemiséget betegesen elfojtó, álszent vallásosság. A boszor­kányság azonban leginkább csak a XVI-XVII. században okozott tömeghisztériát. És hogy mi történt állítólag a boszorkányünnepeken? A boszorkányok éjjel seprűn, boton, piszkavason vagy bak­kecskén, disznón, kutyán útnak indultak egy közeli hegycsúcs felé. Előzőleg boszorkányke­nőccsel kenték be' magukat, mely lehetővé tette a számukra, hogy repülni tudjanak, illetve átváltozzanak. (Kutatók egyéb­ként összeállítottak ilyen keve­réket a leírások alapján. Egész tűrhető hallucinogén szereket nyertek...) A boszorkány­szombaton lakomán vettek részt az egybegyűltek, táncokat lej­tettek, varázsoltak, és jótaná- csokkal látták el egymást mes­terségükről. Néha megjelent az ördög is, de olyat is feljegyez­tek, hogy őuraságának egyszer alaposan csikart a hasa. Az sem lehetetlen, hogy egy környék­beli, unatkozó földesúr bolondí­totta meg butácska parasztasz- szonyait. Végül kakasszó előtt minden boszorkány hazasietett elvarázsolt járművén. Magyarországon május 1-je Férfiak és nők, feketék és fehérek is lehetnek boszorkányok 1950-ben kerestem meg a térképen ezt a szép nevű közsé­get, hogy továbbtanulásra je­lentkezzem. Édesapám felhúzta keményszárú csizmáját, elindul­tunk. Magammal vittem a zöldre festett katonaládát, ame­lyik előző évben jött haza apámmal a hadifogságból. Október elsején már javában tanítottak a mezőgazdasági technikumban mégis fogadtak. Éppen tűz volt az iskola mellett, égett egy ház. Késő este volt, a diákotthonban körülvettek a lá­nyok. Sokáig nem pakoltam ki a ládából. Nem mertem kinyitni, mert abban alig volt valami. Az­tán a lányok segítettek. Lakatos Jutka Szederkényből azt hitte, hogy gazdag vagyok, és boldo­gan ugrott a nyakamba: „Dagi, téged kuláknak néztünk.” Mi tagadás, a súlyom elérte a 70 kg-ot. Névsorunk egy dunaszekcsői fiúval, Anderlei Jóskával kez­dődött. Halmai Dénes mindig elkésett, pedig édesanyja a fa­luban lakott. Ugyanis minden reggel ministrált. Ha nem akarta, hogy bejelentsük, csi­nált rólunk fényképet. Volt köz­tünk több túlkoros. Bennünket úgy toboroztak össze. Mint 15 éves elsőst, engem is felavattak a nagyok. A sportolók rossz zokniját stoppoltam. Versben is megörökítették: „A Koller elvtársnő házias nagyon, Húsz fillérért stoppolja a zoknikat agyon.” Öt zokni megstoppolásán vehettem egy mozijegyet. Gondolkodni tanultunk Szentlőrincen Kivettük részünket a tsz-szervezésből. Teherautóra tettek bennünket és elvittek Baksára. Este tanítás után ket­tesével mentünk. Mi a főutcát kaptuk. Kioktattak, hogy kell kitölteni a belépési nyilatkoza­tot. Minket leszólított egy tisz­tes gazda az úton. Lakásán alá­írta önként a nyilatkozatot. Arra a kérdésre, hogy mennyi földet kíván bevinni, csak dadogott. Beíratott egy pár lovat, kocsit, na meg 6 hold földet. Boldogan jöttem ki tőle, hogy végre sike­rült az első. Mikor beadtam a tanácsházán, nagyon megszid­tak: beléptettem a leggazda­gabb kulákot. Még akkor este megszólalt Baksán a hangos­bemondó: „A szervezők legye­nek éberebbek, mert a kulákok nem férkőzhetnek be a tszcs-be.” Még a nevemet is bemondták. Jártuk a falut és békeköl­csönt jegyeztettünk. Aki nem akart jegyezni, azt csasztuskába foglaltuk. Hat szép szoprán hangú lány énekelte este az egyik gazda ablaka alatt a Csí­nom Palkó dallamára: „Dezse Gyula békekölcsönt nem akart jegyezni, Azt suttogta, jobb a pénzt a sifonérba tenni. Ha nem teszi sifonérba, régi harisnyába, Bevált régi módi ez már, így nem kél majd lába.” Az ének tovább is szólt, amíg meg nem' gondolta magát. Az­tán az egyik majálison elém állt egy délceg férfi, és bemutatko­zott. „Én vagyok az ifjú Dezse Ferenc.” Annyira megijedtem, hogy a nevemet sem tudtam kimondani. Felejthetetlen napokat töltöt­tünk a kollégiumban. Reggel 6-kor tornaóra hálóingben az udvar közepén. Ilyenkor a rossz deszkakerítés repedésein láttuk a kukucskáló szemeket. Akkor vitték legtöbbször a tejet a csarnokba. Torna után derékig hideg vízben mosakodtunk. Edzettek is voltunk, Tarcsa- pusztára gyalog mentünk gya­korlatra reggel 4 órára. Zse­bünkbe nyomtuk a zsíros ke­nyeret és mezítláb jöttünk visz- sza a tanításra. Szerettük a ba­romfitelepet. Ott sok tojásból ehettünk rántottát. Németh Juci egyhetes gyakorlat után így je­lentett: „Tanár elvtárs, tisztelet­tel jelentem, a héten csibész he­tes voltam.” Nagyon jókat főzött fősza­kácsnőnk, a Baráth néni. Min­den szombaton lóhúsból volt a gulyásleves. Ha éhes voltam, egyet nyerítettem az ebédlőben, és a kényeskedő lányok félre­tolták a tányért. Kehidai tanár tanította a test­nevelést. Én olyan faluból ke­rültem az iskolába, ahol a lá­nyok sok bő szoknyában meg klumpában jártak. Á testneve­lés tantárgyat nem ismertem. Rákosi Mátyás születésnap­jára mindenkinek valami fel­ajánlást kellett tenni. Az osz­tályfőnök, Páli János sorra vette a lányokat. Grogáncz Rozi sportteljesítményét szeretné túlszárnyalni. Könnyű volt neki, mert úgy senki sem tudta a spárgát meg a hidat megcsi­nálni, mint ő. Németh Juci vál­lalta, hogy technikusnapon elé- nekli a „Te büszke kozák” c. dalt. F. Irén egyes-mentes hetet vállalt. L. Jutkának jól állt a fa­liújság-szerkesztés, csasztuska- írás. De mit vállaljak én? Soha nem feleltem egyesre, a súlyom nem volt alkalmas mutat­ványra. Felajánlottam, hogy egyszer levetkőzöm tornaru­hára és részt veszek egy testne­velésórán. Hatalmas tapsot kap­tam. A baj az volt, hogy senki­nek sem volt akkora fekete ga- tyája, ami rám ment volna. Ézért kölcsönkértem egy lila melegötőtt Kaposi Gézától. Csak egy kört futottam, aztán maradt az ablaktisztítás, amit helyette kaptam. 1952 októberében elvittek bennünket tíz napra a bólyi gazdaságba gyapotot szedni. Első nap megismerkedhettünk a Kossuth-díjas Pavkovics Ka­talin gyapotszedővel, aki bemu­tatta az általa kikísérletezett kétkezes módszert. Beállt a leg­szebb két sor közé, elébe kö­tötte a kötényt és megindult. Jobb kezével a jobb oldali, bal kezével a bal oldali sorból szedte a tokokat. Na én ennél sokkal jobban csinálom! - gon­doltam. Másnap a kétkezes módszert én hatkezesre változ­tattam. Az én két szorgalmas kezem mellett ott volt kedves tanárom, dr. Csíky Pali bácsi és Székely Feri bácsi kétkezi munkája is a kötényemben. A tábla szélén felállítottak egy ha­talmas táblát. Koller Margit I. helyezett. A Dunántúli Napló hatalmas cikket hozott. „A szentlőrinci technikusok szedik a gyapotot. Koller Margit gya­potszedő 7 óra alatt 36 kg-ot szedett. Kapott is érte a pécsi Állami Áruházban 3 méter pöttyös ruhaanyagot.” Csak­hogy nekem egy ruhának négy méter kell. Sebaj! Másnap elő­resiettem és a két sor helyett a mellette levőkből is kikapkod­tam a javát. így lettem sztaha­novista gyapotszedő, (őrzöm a cikket.) A tanórákról sem feledke­zem meg. Drága jó Pali bácsi, aki a legnagyobb melegben is irhabundában járt. Az volt a mondása, hogy lányok menje­nek férjhez, szüljenek egy-két gyereket és maradjanak a főző­kanál mellett. Én azonban a kedvence lehettem, mert mikor Rajnics szakfelügyelő megje­lent, én mindig feleltem. Na­gyon szerettük jó humoráért, de nem is felejtettem el soha, amit tanított. Évek alatt egyszer kaptam egyest, hogy kilógott a napló­ból. Osztályfőnökünk, a csinos, é gonoszjáró nap, amikor védeni kell a házat, a földet, az állato­kat. Az emberek keresztet húz­nak, májusi cseijét tűznek ki, zajt csapnak a kóbor, rontó szel­lemek elűzésére. A boszorká­nyok ellen Bácsban égő gyer­tyát tesznek az ablakba, Jászla- dányban, Szegeden, Dávodon bodzát. Göcsejben aki reggel elsőnek megy a kúthoz inni az állataival, egész évben egészsé­ges lesz velük együtt. Szeren­csés eladást biztosít, ha a jószá­got e napon vágott mogyorófa pálcával hajtják a vásárba - így hiszik a Szamosháton. Ma is vannak boszorkányok. Újkori társulások, férfiak és nők, a Wicca mozgalom köve­tői mondják magukat boszor­kánynak. Ők fehérmágiát űz­nek, vagyis gyógyítanak, védik a természetet, __ az egészséges életmód hívei. Érdekes rítusaik, rendszeres ünnepeik és látvá­nyos szertartásaik ellenére sem ártanak senkinek. Angliában New Forestben, Wales-ben, Franciaországban a Vogézek- ben, Bretagne-ban, Németor­szágban a Harz-hegységben és a Fekete erdőben találjuk őket. Amerikában az Ozark Hills környékén, Írországban Kerry megyében, Lough Leane köze­lében, de vannak újkori fehér­boszorkányok Éitvániában, Lettországban, Kanadában, Ja­pánban, Ausztráliában, Brazíli­ában, Norvégiában, Olaszor­szágban, Hollandiában, de még Magyarországon is. H. I. Gy. nőtlen Páli János alig volt idő­sebb pár évvel a legidősebb ta­nulónál. Üzemszervezésből a tszcs felépítését tanultuk. Dol­gozatot írtunk belőle. Az én vá­laszom ez volt: „A tszcs-ben minden közös, még az asszo­nyok is...” Itt beszedték a dolgozatot, nem tudtam oda­írni, hogy az asszonyok is a kö­zös gazdaságban dolgoznak. Sokáig csúfoltak érte. Egyéb­ként a Rákosi Mátyás tanulmá­nyi verseny országos döntőjére együtt mentünk Busch Jancsi, Kalotai Ágnes (Bár) meg én. Hosszan sorolhatnám a 40 évvel ezelőtti eseményeket. Nagyon szerettük iskolánkat. Hálás vagyok Neményi Ernő igazgatónak. Edit néni síbakan­csában voltam téli gyakorlaton, mert cipőm nem volt. Gödöny Feri magtáros mindig adott munkát, legyen annyi pénzem, hogy karácsonyra hazautazhas­sak. Amikor 20 éves volt a talál­kozónk, Rozi már nagymama volt. Nekem is gratuláltak, mert én meg kismama voltam. (Ép­pen gyesen.) Fiam ma már az iskola negyedikes tanulója, Bóka János, aki szintén ötös ál­lattenyésztésből. Kérem azokat a diáktársai­mat, akikkel 1953-ban végez­tük a szentlőrinci mezőgazda- sági technikumot, a 40 éves osztálytalálkozó megrendezése végett nálam jelentkezzenek. Bókáné Koller Margit 7192 Szakály, Árpád u. 515.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom