Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-25 / 112. szám

Tíz év után újra gyerekkézben a játék Fotó: Löffler Gábor Vasarely színpompás játékai Két doboz féltett kincs a múzeumban Biztosan nem sokan tudják, de Victor Vasarelynek művészi munkái mellett játékai is van­nak. Azt pedig talán még keve­sebben sejtik, hogy az 1976-ban Pécsnek ajándékozott, s a mú­zeumát létrehozó adományban két darab valódi Vasarely-játék is helyet kapott. Kovács Orsolya művészettör­ténész elmondta, utoljára tíz éve játszottak gyerekek vele. Féltik nagyon, mert a szivárvány szí­neinek minden árnyalatából összeállított kirakós játék szinte csábítja az embert, hogy em­lékbe eltegyen belőle. A száz kis műanyagnégyzetből, és kö­zepükbe illeszthető 50 körből, s további 50 négyzetből szín­pompás kompozíciók készíthe­tők. De mindez nem csak játék.- Vasarely didaktikus mód­szereinek alapját a Bauhausban találjuk - kezdte Kovács Orso­lya. -Rendszere, a planetáris folklór, mindenre kiterjedő, mindenk^ által hozzáférhető tu­dást jelent. Erre alkotott meg egy vizuális nyelvezetet, mely három elemre épül, egy rasz­terhálóra, a színek rendszerére, és egy egységre, ami általában a négyzet. Vasarelynek egyéb­ként módszertani központjai is vannak, például Gordes-ban, Aix-en-Provance-ban. Vasarely szerint is minden ember tehetséges, és megtanít­ható a vizuális jelek felfogására. Játékai az érzékelés gyakorlá­sára irányulnak, arra, hogy a gyerek a segítségükkel alapis­mereteket sajátítson el a művé­szetről.- Az átlagember nem foglal­kozik azzal, milyenek a színek. - folytatta beszélgetőpartnerem. ­Pedig tudjuk, mennyire más a tavaszi, a nyári vagy az őszi erdő zöldje, érezzük, milyen ha­tással vannak a színek az ember lelkiállapotára. Ez a játék kész­séget fejleszt, konstruktivitásra csábít. Célja, hogy az ember többet tudjon a világról, jobban megfogalmazhassa az érzéseit, s így kevésbé legyen kiszolgálta­tott. A legtöbb ember képtelen erre, és így nem is tud jól fel­lépni a saját érdekében sem. És hogy mindez hat-e iga­zán? Tíz éve egy pécsi pedagó­gus a diákjaival ott volt Kovács Orsolya múzeumi foglalkozá­sán. AZ ott látottak annyira megragadták, hogy végül is az ő kitartó ostromának köszönhe­tően, szombaton újra előkerül­tek a raktárból Victor Vasarely szívet vidámító, szemet gyö­nyörködtetőjátékai. H. I. Gy. Könyvtár­névadó Keszthelyen Fejér György nevét vette fel a hét végén szülővárosa, Keszthely könyvtára. A 114 évvel ezelőtt szüle­tett kiváló egyetemi tanár, író-történész és ferences rendi kanonok korának egyik legtermékenyebb írója, s 40 évig a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. Ő írta az első helikoni ünnepség nyitódarabját, a Nevelők-et is. Kovács Sándor Iván, az ELTE tanára emlékezett meg a jeles névadóról, akinek tisz­teletére emléktáblát avattak a könyvtárban, illetve koszorút helyeztek el a róla elnevezett utca emlékhelyén. (MTI) Zenthe Ferenc és felesége otthonukban Nagypapánk a Tenkes kapitánya Külföldön népszerűbb, de itt kíván maradni A gitároktató felesége vietnami, kislánya fuvolázik, tanítványai pedig... Gyere haza kincsem! Vőfély-találkozó Baján Nemzetközi vőfély-találko­zót szervez a Bajai Helyőrségi Klub, amelynek díjkiosztással egybekötött gálaestje - ha elég lesz egy! - szeptember 19.-én lesz. A mulatni óhajtó vendégek igazi a magyar lakodalmas kere­tében a legjobb zenekarok mu­zsikája mellett, a vőfélyek rig­musait hallgatva fogyaszthatják majd az ünnepi ételsort. „Bátor” ötlet a vőfély-talál­kozó rendezése, hallottuk Menczer Györgytől, a Helyőr­ségi Klub igazgatójától, már ami az eredetét illeti. Bátor Fe­renc ezredes helyőrségparancs­nok tavaly egy olyan lakoda­lomban volt, ahol a vőfély fer­geteges hangulatot teremtett, s azóta mondogatta, hogy jó lenne egy találkozót szervezni. Eddig több, mint harmincán jelentkeztek az ország minden részéből, s van aki a kívánságait is megfogalmazta. Az egyik vőfély például a műsor utolsó fellépője szeretne lenni, ráadásul egy kétméteres asztal és három, kizárólag tréfát értő férfi statisztára van szük­sége ahhoz a Jóéjszakát mon­dok című játékhoz, amit elő akar adni. Egy másik jelentkező pedig azt tudatta, hogy ő mindenképp el akarja énekelni a Gyere haza kincsem című népdalt. Az már biztos, hogy a lako­dalmas zenekarok és vőfélyek sorában baranyaiak, tolnaiak is lesznek. Kozármislenyiek, ma- gyarbólyiak, szilágyiak és szek­szárdiak is jelentkeztek. A Falu Tv-vel és a Kiskegyed című hetilap támogatásával rendezendő találkozó fő szpon­zora a Bácshús Rt. T. É. Egész nemzedék nőtt fel mára a legendás Tenkes kapitá­nyával, és nemzedékek idősöd­tek együtt a Szabó család újság­írójával is. Most pedig kéthe­tenként a Szomszédok kedves, szinte már mesebeli nagypa­pája. Zenthe Ferencet mindenki ismeri, sőt, ami több ennél: sze­reti is. Amikor telefonon fölke­restem és elmondtam, hogy egy baranyai laptól hívom, rögtön elmondta, mennyire szereti ezt a megyét, mennyi szállal kötő­dik ide.- Egész Baranyára szívesen emlékszem. Édesapám is erre született, Györgyudvaron. Ren­geteget mesélt nekem, nagy lo­kálpatrióta volt! Nagyanyámék is a pécsi temetőben vannak el­temetve. De emlékezetes a 30 évvel ezelőtti forgatás is a sik­lósi várban. Akkor én, mint a Tenkes kapitánya, a várkapi­tány szobájában laktam, a csizmám ott volt mellettem, ha kinéztem az ablakon, ott láttam a lovamat.. . Most is figye­lemmel kísérem a vár sorsát, aggódom is, mert azt hallottam, tönkre fog menni. Érdekességként megemlíti, hogy a kuruc hős kalandsoroza­tát még Kínában is bemutatták. Nálunk legutóbb nyolcadjára láttuk. Zenthe Ferenc két uno­kája, az 5 éves Kati és a 2 éves Adám még túl kicsik ehhez a meséhez, de apjuk videóra vette a nagypapát, hogy később meg­nézhessék. Véletlenül tudom meg, hogy Zenthe Ferenc éppen tegnap ünnepelte a 73. évét. Ez is al­kalmat adott arra, hogy beszél­jünk a sikerről, a színészpályá­ról. Nem vándorolt sokat, bár rengeteget játszott. 40 éve van a Madách Színházban, de legelő­ször Pécsett kezdett, majd Győr és Debrecen következett.- Elégedett ember vagyok, igen - mondta el. - Hogy a si­kert hogy viseltem? Amikor va­lamit jól csináltam, hálás vol­tam érte. De nem „hordoztam" sokáig, hanem mindig készül­tem az új feladatra. Biztos, hogy ettől az a hite­lesség, ami minden figurát át­hat, amit megformál. Tiszta, egyenes, becsületes embereket játszik. Amilyen ő maga. Ami­lyen most a családregényben is:- Azt akartuk bemutatni, hogy ilyenek legyenek a nagy­szülők. Ha kis zsörtölődéssel is, de higgyenek az életben, töre­kedjenek előre. De a legfonto­sabb, hogy szeressék a másikat. Zenthe Ferenc nem fáradt, dolgozik ma is. És ha újra szü­letne, mondja, ugyanezt az éle­tet választaná. Hodnik I. Gy. Ne fogjon senki könnyel­műen a húrok pengetésihez, írá költőnk másfél évszázada. Eöt­vös József nem fogadta meg ezt a tanácsot. A Pécsett élő har­minc éves gitároktatónak, aki tizenhárom éves korától penget, manapság rengeteg dolga van. Ő akarta így, bár úgy gondolta akkoriban, Magyarországon könnyebb lesz. Tanít a pécsi művészeti szak­középben, a JPTE-n, a Zene- művészeti Főiskola budapesti és pécsi tagozatán. Közben önálló koncertekkel hívja fel magára a figyelmet, és zeneszerzőként is debütált. Egyetlen gondja van, hazánkban, mintha sokszor nem is tekintenék a gitárt hangszer­nek.-A mostani gitáromat egy nemzetközi versenyen nyertem, igazi jó Contreras. Mostanában egyre több fellépésem van. Bach Goldberg-variációk című, eredetileg csembalóra írt művét játszom elsősorban, a világon senki sem csinált ebből gitár-át­iratot. Én megpróbáltam. Ma­gyarországon nem kellett a kotta, így „kénytelen voltam” elfogadni külföldi, amerikai, német megrendeléseket, csak­úgy, mint egy lengyel népdalra, a Willow-ra készített átiratom esetében. Tényeket, dokumentumokat mutat arról, hogy például a népdal-átiratát újra átírták, méghozzá zongorára, és tanítják is Európa számos egyetemén. A Zeneműkiadó nem tartotta kia­dásra érdemesnek a kottát. Ab­ban bízik, hogy a Goldberg-va­riációkat, a számos külföldi ké­rés ellenére Magyarországon tudná felvenni cd-re. Szponzo­rokat keres egyelőre, hogy álma megvalósulhasson, hiszen, mint mondja, a névazonosság elle­nére, legfeljebb egy igen távoli, Olaszországban élő rokona ren­delkezik kutyabőrrel. Növendékeiről beszél, akik közül ketten is országos korosz­tályos versenyeken az elsők közt végeztek. Azt szerényen elhallgatja, hogy sokan azért jöttek más városokból gitárt ta­nulni Pécsre, mert Eötvös Jó­zsefet akarták tanáruknak. Beszélgetésünk során fény derül egy érdekesség részlete­ire. Eötvös József felesége viet­nami, Weimarban ismerkedtek meg, együtt jártak az ottani ze­nei főiskolára. A feleség Ngo Thuy Nga, vezetékneve hattyút vagy holdat jelent magyarul, at­tól függően, milyen hangsúlyt használunk. A hölgy harmonika szakon végzett, ám mostanában nem játszik hangszerén, bár an­nak idején Scarlatti és Beetho­ven zongoraszonátáinak átirata­ival vívta ki a németek tetszé­sét. Ma egy kft-nél dolgozik, legfeljebb családi esteken mu­zsikál. Megteheti, hisz kilenc éves kislányuk két éve fuvolá­zik, nemrégiben végzett előkelő helyen egy korosztályos verse­nyen zenében és matematikában egyaránt. Egy család, három hangszer, és a világ megannyi pontja csoportosul Eötvös Jó­zsef körül, aki szeretné, ha ha­zánkban is elismernék az általa művelt gitárzenét is. Bozsik Rádió mellett... Csehországban is volt szép- ségkirálynő-választás - nyilván többször is - ám az utóbbiról származott hír felkeltette az ér­deklődésemet, mert mindig szí­vesen hallgatom vagy olvasom a legszebbek nyilatkozatait. Többnyire nem kívánkoznak filmsztári sikerekre (amíg meg nem kapják az első ajánla­tot ...), van, aki folytatni óhajtja megkezdett hivatását, van, aki fotómodellként szeretne nagy dohányt leszakítani, és neki is igaza van. Ám a cseh szépség elképesztő nyilatkozattal lepte meg a világot. Tekintettel arra, hogy a jogtudomány utolsóéves hallgatója kijelentette: „Ha megszerzem a diplomát, min­den erőmmel azon leszek, hogy hazámat megszabadítsam a barna bőrűektől...” Ezt 4 Új VDN mondta. Jövendő jogász létére. Nem tudom, hány barna bőrű él Csehországban - gondolom, di­ákok vagy betelepültek, vagy eredendően ott élő más színűek - de ha csak egyetlen színes­bőrű is sétálna Prága utcáin, én e nyilatkozat címén a csehek legszebb lányát azonnal kivág­tam volna az egyetemről, ha én vagyok a rektor. De nem én va­gyok a rektor. Igaz ... egy kis idegengyűlöletért nem kell ne­künk a szomszédba mennünk. Rasszizmusért. Hallom, egyik magyar lap - nem mondom meg, melyik, mert számukra az is reklám - közölte valamelyik őrült nyugati „történész” véle­ményét a holocaustól. Ami - szerinte - nem is volt. Semmi nem volt, sem zsidóüldözés, sem gyilkolás, sem koncentrá­ciós tábor, sem Dachau, sem Birkenau, se semmi. Nem öltek meg hatmilló zsidót - közöttük számos hadifoglyot - sem. Mindez propaganda. Mondja a történész. Jó néhány éve ma­gyar tévések az akkor még NSZK egyik nagy városában utcai véleményeket kértek a ho­locaustról. A nácizmus elké­pesztő bűneiről szégyenkezve nyilatkoztak az állampolgárok, de akadtak - sajnos szép szám­mal - fiatalok, akik pökhendien azt válaszolták, hogy az egész hazugság, a haláltáborok nem léteztek. A fajgyűlölet, egyálta­lán a gyűlölködés szelleme nem szűnt meg, itt él közöttünk, hol szunnyadva, hol fellángolva, itt, Európában. Fajgyűlölet? Van „egyszerűbb” formája is a gyűlöletnek. A hétköznapi gyűlölködés - ami gyakran ta­pasztalható a közéletben - ugyanúgy mérgezi a levegőt, borzolja az idegeket, szaggatja a józan emberi kapcsolatokat. Budapesten a közelmúltban meghirdették a „Tégy a gyűlölet ellen” mozgalmat. Nem hatott meg a hír - akkor! - mert a ma­napság szabadjára szaladt moz­galom belőlem is egy vállrándí­tást váltott ki: mozgalmakból tele van a hócipő. De aztán ki­derült, hogy nagyon is ember- szabású mozgalomról van szó, a héten a fővárosban jókedvű rendezvényt hoztak össze, és felhívásukhoz eddig százötven­ezren csatlakoztak. Közöttük ta­lálható - egyik lap híradása sze­rint - a parlamenti képviselők 85 százaléka is. E hír megütötte a fülemet. Mi van a fönnmaradt 15 százalék­kal? Nagyjából számolgattam, kik lehetnek azok, akik e szép és főként időszerű mozgalomtól tartózkodnak? Én hűséges hall­gatója vagyok a parlamenti közvetítéseknek, tévében, rá­dióban egyaránt. Rájöttem, kö­rülbelül ennyien lehetnek azok a honatyák és honanyák, akik­nek felszólalását bizony át-át- szövi a gyűlölködés, a gúnyoló­dás, a pökhendi vagdalódzás, bármiről is legyen szó, bármit is tűznek napirendre. Nemrég egyik közismert képviselő azt vallotta, hogy ő X. képviselő- társának még a köszönését sem fogadja el a parlamenti folyosón sem. Mondani sem kell, hogy a köszönésre méltatlan képviselő a másik oldalon ül. A másik szintén közismert politikus azt hirdeti, hogy ha hatalomra kerül a pártja, nemcsak az átkosban elkövetett bűnökért, hanem aZ elmúlt három esztendő bűnel­követőit is felelősségre vonja. Nem a köztörvényes bűnözőkre gondolt persze ... Kanizsai majális Az MSZOSZ Nagykanizsai Városi Fórum, a Hevesi Sándor Művelődési Központ és az Er­kel Ferenc Olajipari Művelő­dési Ház szakmai támogatásá­val május 1-jén rendezik meg a Kanizsai majálist. A munka ün­nepén a Csónakázó-tónál színes kultúrműsort rendeznek délelőtt 10 órától a szabadtéri színpa­don, ahol fellép Karos tánc, a Bojtár népzenei, Rozmaring gyermektánc-együttes, Kiss Lí­via (népdal), Florida testépítők, az Olajbányász Fúvószenekar, Eraklyn táncegyüttes, Horváth Zoltán (cigánytánc), helyőrségi Klub színi-tanodája, majd a műsor divatbemutatóval zárul. A színpad mellett MSZOSZ sátorban 10-16 óra között in­gyenes szakszervezeti jogse­gélyszolgálatot tartanak, a szak- szervezeti vezetők eszmecse­rére várják választásokkal kap­csolatban érdeklődőket. 1993. ÁPRILIS 25., VASÁRNAP Gyűlölködés

Next

/
Oldalképek
Tartalom