Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-22 / 109. szám

1993. április 22., csütörtök oj Dunántúli napló 7 Tizenöt kiló búza ára? Földbérlet és elővásárlási jog Az állat szenvedni, érezni képes élőlény Löffler Gábor felvétele A ló, mint pingponglabda Néhány héten belül végre elkészül az állatvédelmi törvénytervezet Földbérlet - korántsem holmi vadonatúj fogalom ez honunk­ban. Gondoljunk csak az egy­kori nagybirtokokra, amelyeket a magát esetleg Bécsben jobban érző tulajdonos kiadott, rábí­zott, kellő ellenszolgáltatásért az erre vállalkozóra. Persze, el­szoktunk már az ilyesmitől, bár éppenséggel nem volt ritka, hogy a termelőszövetkezet adott bérletbe legelőt maszek juhá­szoknak, más gazdálkodónak. Most azonban komolyabbá válik a földbérlet értelme, sőt, mondhatni, meghatározója lehet jövendő mezőgazdaságunknak. Legalábbis ezt állítja dr. Tassy Irén, a Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) illeté­kes főtanácsosa. Vissza 1945-höz?- Azt olvastam a minap, hogy „az előrejelzések szerint Ma­gyarországon néhány éven be­lül mintegy másfélmillió föld- parcella-tulajdonos jelenik meg a színen, de közülük mint­egy 400 ezer óhajt csak gazdál­kodni ”. Mit szól e meghökkentő adathoz?- Először is tudni szeretném, mire alapozzák ezt az „előrejel­zést”, mivel szerintem ma senki sem tudja, miként is alakul az idevágó helyzetkép. Sejteni persze sok mindent lehet, tehát induljunk ki abból, hogy való­ban ennyi lesz a földtulajdono­sok száma, ha belevesszük az úgynevezett részaránytulajdo­nosokat is, tehát a téesztagokat és kívülállókat, ezek örököseit, és így tovább. Mindenesetre ta­láló az idézetben a „földpar­cella” kifejezés, hiszen könnyen odajutunk, ahol 1945^47-ben voltunk, legalábbis birtoknagy­ság dolgában. Hiszen még a földárverések előtt rendre fölke­resik a kárpótlásra jogosultak a helyi szövetkezet elnökét: én nem akarom megművelni azt a földet, kellő pénzért szívesen bérbe adnám önöknek ...- És kialakult már valamiféle tarifa?-Ki: aranykoronánként 15 kiló búza ára napjainkban ez a norma - így dr. Tassy Irén, aki specialistája e témakörnek. - Csakhogy: 3,4 millió hektár volt a téeszekben az úgyneve­zett közös föld, amiért még ak­kor sem fizetett senki, ha volt gazdája nevén állt a telek­könyvben. Nos, az említett 3,4 millió hektár persze részben elment kárpótlásra, egyebekre, s vannak, akik meg is szándékoz­zák művelni visszakapott tulaj­donukat. Mégis, ha az említett földnek csak a kétharmadát ajánlják föl bérbe, s ezt megszo­rozzuk aranykoronánként 15 kiló búza árával, abból mi kö­vetkezik? Először is pluszkölt­ség az immár átalakult szövet­kezeteknek, amit bajos - szak­szóval - kigazdálkodni. S ha a búza árába beépítik a bérleti dí­jat is, akkor a kenyér ára ugyan hová szökik? Márpedig ha pi­acgazdaságról beszélünk, akkor ez nem csak lehetséges, hanem - természetes! Kilépésre ösztönöznek?- Van-e már arra adalék, va­jon mennyien léptek ki az átala­kulás folyamán a volt termelő- szövetkezetekből ?-Tíz százaléka sincs a tag­ságnak - így Tassy Irén. - Per­sze többen állítják, hogy a szö­vetkezeti elnökök félrevezették a tagságot, vagy megijesztették az egyéni gazdálkodást vissza­síró parasztot. De kérdem én: ha ez a parasztember tudta, hogy a választások alkalmával kire adja le voksát, akkor vajon hagyta magát elbutítani, amikor saját sorsáról volt szó?!- Tehát azt akarja mondani, hogy vannak bizonyos erők, amelyek szánt szándékkal a volt téeszek szétverését óhajtják?- Nézze, fogalmazzunk fi­nomabban! Habár kerek-perec bajos, sőt merészség bárki ré­széről kijelenteni, hogy a me­zőgazdasági szövetkezetek rendszere úgy rossz, ahogy van, mert Japántól Amerikáig - nem is szólván Nyugat-Európáról - megállják a helyüket a közös gazdaságok. De látható jelei is vannak a kilépések ösztönzésé­nek. Minek nevezzem azt, hogy aki otthagyja a szövetkezetét, az válogathat a földben, míg aki bent marad, annak kisorsolják a tulajdonát? Az ilyen közvetett ösztökélés a magángazdálko­dásra nem más, mint nagyfokú felelőtlenség. Ki adja majd a tőkét hozzá? Előnyt a helybélinek!- Tudnivaló, hogy három éven át a kárpótlásra kapott, pontosabban árverésen szerzett föld megművelendő...-Igen, de máris köttetnek a zsebszerződések, amelyek lé­nyege, hogy nem jegyzik be se­hol az adás-vételt. Magam jár­tam úgy a minap egy faluban, hogy felajánlották: vegyek aranykoronánként 300 forintért kárpótlási jegyet. Most 500 fo­rint körüli ez az összeg, s nem kevesen élnek is e különben le­gális lehetőséggel. Csak arra volnék kíváncsi, milyen lesz a falu hangulata, ha megjelennek az új földbirtokosok, s ráébred­nek, hogy a határnak legfeljebb negyede maradt meg számukra.- Láttam a minap egy tévéri­portot, amely a maglódiak han­gulatát tükrözte a földárverés alkalmával. Bizony, nem látták szívesen a pesti jövevényeket...-Nem bizony, s magam is azt találnám helyénvalónak, hogy mindenki ott vegye vissza földjét, ahol elvették tőle.- Valami megoldás talán mégis van?- Igen, ott a Szauter Rudol- fék által beterjesztett, a parla­mentben törvényerőre emelt, majd megvétózott, az Alkot­mánybírósághoz került döntés, amely az agglomerációban, így Maglódon, városkörnyéken a helybélieket védő ötlet. Magam azt találnám helyénvalónak, hogy függesszék ki a polgár- mesteri hivatalban: én, buda­pesti lakos, ennyi aranykoroná­ért ennyi földhöz kívánok jutni a községben. Másfelől ha akad helybéli, aki képes ugyanezt nyújtani, akkor az övé legyen az elővásárlás joga! A lebonyolítás pedig a nyilvánosság előtt tör­ténjék. Keresztényi Nándor Mint a hazai állatvédő mozgalom jeles képviselőjétől, Széchy Ágnestől a napokban a fővárosban megtudtuk, ha minden igaz, már csak né­hány hetet kell várni az oly’ régóta esedékes állatvédelmi törvénytervezetre, melynek elkészült része jelenleg a Kör­nyezetvédelmi Minisztérium egyik osztályvezetőjének asz­talán a tárcaközi egyezteté­sekre és a szakértői vélemé­nyezésekre vár. UNESCO deklaráció Hogy júniusban a Környe­zetvédelmi Minisztériumból mi kerül ki megvitatásra a szakér­tőkhöz, egyelőre csak sejteni lehet. Annál is inkább, mert még az ez ügyben illetékes par­lamenti bizottság munkáját se­gítő szakmai csoport tagjai is nehezen jutnak hozzá a minisz­tériumi elképzelések leírt válto­zatához. Az állatvédőknek min­denesetre oly kevés - egyetlen - példány jutott, hogy a tervezet már-már kéziratos formában terjed, akár a Beszélő a nyolc­vanas évek közepén. Nem így kellene lennie. Főként, hogy az ENSZ-tagál- lamok részvételével működő UNESCO már 1978-ban dekla­rálta az állatok jogait, s ennek nyomán - a nyugati országok­ban - jó néhány korszerű állat- védelmi törvény is született. Csak le kéne másolni őket. Általános elvként deklará­landó, hogy az állat nem bioló­giai nyersanyag, hanem szen­vedni, érezni képes élőlény. Ennek megfelelően jogai van­nak, melyek betartását törvény is garantálja ezután. A legtöbb korszerű jogsza­bály a következő kategóriákra osztja az állatvilágot: domeszti- kált haszonállatok (1.), vadon élő állatok (2.), társ-állatok, me­lyek nem haszonállatok, de az ember háztartásában élnek (3.), a laboratóriumi kísérletekben használatos állatok (4.), s végül a sportban és szórakoztatásban használt állatok (5.). A fenti kategóriákra nemzet­közi egyezmények születtek, melyeket az Európa Tanács ké­szített el, s melyekhez Magyar- ország - anyagi lehetőségek hi­ányában - nem csatlakozott.- Most néztem át a haszonál­latokra, vagyis a vágóállatokra vonatkozó konvenciót - mondja Széchy Ágnes -, mely nagyon szigorú feltételeket, technikai minimumokat ír elő. Kezdve azon, hogy hogyan kell egy álla­tot a vágóhídra szállítani, ott mi a teendő, hogyan kell a vágó­hídnak kinéznie, hogyan lehet megölni azt az állatot és így to­vább. S a készülő törvénynek ezt a konvenciót is figyelembe kell vennie. Nos, az én véleményem szerint ezért is nyúlik ez az ügy, mint a rétestészta - egész egy­szerűen hiába vezetnek be sza­bályokat, ha nincs aki betartsa őket Magyarországon. Sok emberi egzisztencia A legegyszerűbb példa talán a híres magyar exportcikk, a li­bamáj esete lehet. A nemzetközi konvenció sze­rint ugyanis tilos az állatok kényszeretetése. Nálunk viszont hagyomány, hogy tömik a libát. Amit azonnal be kellene fe­jezni, amint a törvény életbe lép - s akkor oda a versenyképes­ség. Szóval, anyagilag egyáltalán nem mindegy, mikortól lesz ér­vényes állatvédelmi törvé­nyünk, hiszen sok-sok emberi egzisztencia (is) múlik az álla­tok tartásán, s azon, meddig tartható a jelenlegi gyakorlat. Addig míg az agrárismeretek, s ezzel az állattartás szakmai fogásai sokszázezer embernek nyújtottak biztos megélhetést, az állat becsülete nagyságren­dekkel nagyobb volt, mint a húsgyárak általánossá válása után. (Egy élő példa: lovasisko­lát ma bárki nyithat, mert a tör­vények szerint e tevékenység a sportszerkölcsönzés kategóriá­jába tartozik ... A ló tehát ma úgy kezelendő, mint egy ping­ponglabda, vagy egy sátor.) Az állatokhoz értő, az állatot megbecsülő népből az állatot tárgynak, jobb esetben (még) élő kolbászba, pörköltbe való­nak néző nemzet lettünk? A legnagyobb viták Visszatérve a készülő tör­vényre, a legnagyobb viták a laboratóriumokban felhasznált állatok körül alakultak ki. Ne­vezetesen, a körül a pont körül, melyet valamennyi korszerű ál­latvédelmi törvény tartalmaz, s mely úgy szól, hogy minden kí­sérletre engedélyt kell kérni egy országos etikai bizottságtól, melynek állatvédő tagjai is kell, hogy legyenek.- Magyarországon ez ellen az orvosok, a biológusok és a gyógyszerészek visítva tiltakoz­nak, holott az állatvédők között szép számmal ott találhatók a biológusok is - jellemzi a hely­zetet Széchy Ágnes. Vitákra ad okot az is, hogy a törvényalkotó a vadászatot és halászatot egy az egyben ki sze­retné felejteni a tervezetből (minden bizonnyal más jogsza­bályra bízva e kérdéskört), s ugyancsak ellentét alakult ki a szórakoztatásra használt - tehát például cirkuszi és állatkerti - állatok esetében is. A sort még nyilván folytatni lehetne, kérdés, mennyi értelme van, hisz a következő esztendő előtt a kormány biztos, hogy nem teijeszti elképzeléseit a parlament elé. S ahogy a hely­zet kinéz, lehet, hogy még so­káig nem. Annyi biztos csak - helyesebben: valószínű -, hogy néhány hét múlva már konkrét szövegtervezeten vitatkozhat­nak a hozzáértők. S ez se semmi. Pauska Zsolt Az idősebbek ragaszkodnak a földjükhöz Fotó: Löffler Gábor A Zöldikék árnyékvilága J kadélutánra voltam hivata­los: a Zöld Párt helyi szer­vezetének „ gyermektagozata ", a Zöldikék hívtak meg, Pécsz- szabolcsra, a Közösségi Házba. Az épülettel szemben lévő sar­kon négy 12-13 éves srác - ti­pikus utcagyerekek - ácsorgóit, kezükben cigaretta. A Közös­ségi Házban talán 30, hasonló korú lány és fiú - egyik értel­mesebb arcú, mint a másik. Kicsit meghatottak a Zöldi­kék: minden vendégüket, közöt­tük engem is, név szerint üdvö­zöltek - igazán nem tartom megérdemeltnek. Láttam, gon­dosan írt forgatókönyv alapján szerették volna az összejövetelt irányítani: beszámoló az eddig végzett munkáról, a nyári ter­vekről, közöttük a régészeti, a környezet-, természet- és állat­védő táborról. A forgatókönyv­ben mások is szerepeltek, mint külön is üdvözlendők: a pécsi önkormányzattól meghívottakat várták. > Nem jöttek el. Pedig sok helyen találkozom velük — annyi a megnyitó, az avatás. A különféle üzletek be­ruházói elképzelni sem tudják az önkormányzatot képviselők nélkül a szendvicses-pezsgős megnyitót. S valóban: hogyan is nézne ki, ha mondjuk egy irodabútorokat forgalmazó cég reprezentatív eladóterének át­adásakor egy-két potentát hiá­nyozna a város vezetői, vagy szakemberei közül? Mondhatnánk: de hiszen ezek a Zöldikék még gyerekek! így igaz - a maguk tiszta sze­mével, hitével, romlatlan tenni- akarásával. És egészen kiváló törekvéseivel, programjaival. Nekik nem jut az önkormány­zati figyelemből, érdeklődés­ből. A Közösségi Házat egye­lőre - többszöri kérés után is - csak reméli, hogy megkapja a falu, Pécsszabolcs Érdekvé­delmi és Környezetvédelmi Egyesülete, amely meleg szere­tettel pártolja a Zöldikéket, s ad nekik helyet péntekenként, ami­kor összejöveteleiket tartják, az „ idegen fészekben ”. Ezek a gyerekek most azon törik a fejüket - látva Pécs megborzongtató piszkosságát - , hogy a Föld Napján nagyta­karítást rendeznek a közterüle­teken. Ami - mármint a város tisztántartása - az önkormány­zat feladata lenne. Pécsszabolcs amúgy elég vi­harvert része Pécsnek, a Kö­zösségi Ház - amit egyébként társadalmi munkában a falu lakói építettek, majd újítottak fel annak idején - környéke még inkább. Kétes elemek szomszédságában szövik prog­ramjaikat a Zöldikék. Hogy ezen a hétvégén az állatmen­helyre mennek takarítani, most pedig a Mecsek madarainak visznek élelmet, vagy petíciót fogalmaznak meg a kormo- rán-pusztítás elleni tiltakozá­sul. Odakint, a sarkon az a négy srác még mindig cigarettázik. Meglehet, a Zöldikék közül is páran ott lennének - ha időben és szeretettel nem hívták volna be őket az utcáról. A múlt évi táborok tapaszta­latai után érdeklődve egy szemüveges kis egerági srác azt mondta: jól érezte magát, va­lamivel okosabb is lett, őt pedig amúgy már gyermekkora óta érdekli a régészet. Itt a lényeg: gyermekkortól - különösen, ha van segítő, jó célt adó környezet. Már csak ezért is ajánlom a pécsi önkor­mányzat figyelmébe a Zöldiké­ket. (És persze az őket patro­náló, a táborokat megszervező, a kirándulásaik biztonságát szavatoló, a szendvicsek tucat­jait, a tea literjeit készítő felnőt­teket is.) Nem baj, ha nem men­nek el a meghívásra sem a ren­dezvényeikre, megbeszélése­ikre. De legalább mondják meg nekik előre: közbejött valami, gyerekek. Tudjuk, jót akartok és jót tesztek. Sőt: azt is tudjuk: tiétek és rajtatok áll a jövő. A Te hogy a jelen gyakorlata 1V bennük is rögzüljön. M. A. Nincs személyi felelős Sem a kikötőparancsnok, sem a kapitány nem felelős a Jan Heweliusz lengyel komp katasztrófájáért, amelynek öt magyar áldozata is volt - állapí­totta meg a vizsgálóbizottság. Bár a vizsgálatot még nem teljesen fejezték be, a PAP len­gyel hírügynökséghez eljutta­tott jelentés szerint a hirtelen katasztrófálisra fordult idő, és a szélirány hirtelen megváltozása borította fel és süllyesztette el a hajót. A lengyel szakértők szerint annak oka, hogy csak kilenc embert tudtak kimenteni, az ak­kori rendkívüli időjáráson kívül a brémai mentőközpont hibája, amely nem volt képes megfe­lelően koordinálni a mentőala­kulatokkal való együttműkö­dést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom