Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-20 / 107. szám

8 q j Dunántúli napló 1993. április 20., kedd BB védi a delfineket A Földközi tenger delfinjei­nek megmentésére indított most akciót Brigitte Bardot. Az 58 éves színésznő felszólította a francia tengerügyi minisztert, hogy a halászoknak tiltsa meg a vontatóháló használatát. Ezeket a hálókat - amelyekben számos delfin is fennakad - elsősorban ázsiai halászok használják a Földközi tenger nyugati részén. BB a tengerek legintelligensebb állatainak tartott delfinek vé­delmére különleges övezetek kialakítását szorgalmazza. Veszélyben a Macskák Ha Andrew Lloyd Webber a következő színházi szezonra át­viszi legújabb musicaljét, a Sunset Boulevard-t Londonból New Yorkba, akkor az eddigi legsikeresebb művét, a Macs- kák-at leveszik a műsorról az amerikai metropolisban. A Macskák régebb óta van műsoron az USA-ban, mint bármelyik más Webber-musical (Magyarországon is már 10 éve játsszák). Ebben megelőz olyan sikerdarabokat, mint a Jézus Krisztus a szupersztárt, vagy az Evita. Fölösleges pénzkidobás Július Binder, a pozsonyi Vízgazdálkodási Beruházó Vál­lalat igazgatója úgy véli: a bősi vízi erőművel kapcsolatos szlo­vák-magyar vitát a két kor­mánynak kellene megoldania. Fölösleges pénzkidobás, ha a hágai Nemzetközi Bíróságot - mint harmadik felet kérik fel döntőbírónak - jelentette ki a szlovák rádióban elhangzott nyilatkozatában. Létminimum A létminimum az átlagos csa­ládtípusnál - amely két felnőtt­ből és két 15 éven aluli gyer­mekből áll, valamint városban él - márciusban 43 300 forintra emelkedett. Január óta a négy­tagú család létfenntartása 1200 forinttal növekedett - közölte a Központi Statisztikai Hivatal. Egy főre számolva a létmini­mum márciusban 10 820 forin­tot ért el. A legtöbbet a városi egyedülállóknak kell a létfenn­tartásra költeniük, minimálisan havi 15 200 forintot. Folytatódnak a reformok A jelenlegi litván vezetés ígé­retet tesz arra, hogy tovább folytatja az országban megkez­dett gazdasági és politikai re­formokat. Ezt Algirdas Braza- uskas, a balti állam elnöke je­lentette ki Londonban John Ma­jor brit kormányfőnek. Braza- uskas az őt faggató újságírók­nak jelezte azt is: kormányának eltökélt szándéka, hogy az előző vezetés által elindított re­formokat végig viszi, de az át­alakítás útján lévő akadályok nem mindegyikét lehet könnye­dén leküzdeni. Igazodni az új helyzethez Az elmúlt évek óriási átala­kulásai Európában azt igénylik, hogy az egyház hozzáigazítsa tevékenységét az új helyzethez -jelentette ki II. János Pál pápa az Európai Püspöki Karok Ta­nácsa pénteken befejeződött ülésén. A nemzeti püspöki konferen­ciák elnökeit tömörítő testület tanácskozásán a testület új el­nököt választott Miloslav Vlk, prágai érsek személyében. A két új alelnök pedig: Karl Leh­mann, a német püspöki kar el­nöke és Seregély István, egri ér­sek, a magyar püspöki kar el­nöke. A letiltott letiltás és törvényeink összhangja A közös költség adósai Amit már nem szabad pénzintézeteknek, az szabad, de mégsem lehetséges a lakásszövetkezeteknek? A lakásszövetkezetek az utóbbi hónapokban szinte kampányszerűen olyan meg­oldást kívánnak elfogadtatni tagjaikkal, hogy azok írásos beleegyezésüket adják: amennyiben a közös költség fizetésével hátralékba marad­nak, engedélyezik ezt az ösz- szeget bérükből, egyéb illet­ményükből - például nyugdíj - letiltatni. Indokként hivatkoznak a szövetkezettel szemben fenn­álló tartozások tömegére, ami­ről néhány hete lapunkban is írtunk a pécsi Kertváros La­kásszövetkezet példája alap­ján. A megoldás jogalapjául pedig a Szövetkezeti tör­vényre, amely az ilyen bele­gyezést a lakásszövetkezeti tagság feltételeként is meg- szabhatónak rendeli. Adatként természetesen a munkahely megnevezését kérik, amihez elvileg a szövetkezetnek semmi köze. A tévedés lehetősége és következményei A helyzet egészen sajátos a lakásszövetkezeti tag szem­pontjából. Kétség kívül a la­kásszövetkezetek számára a fennmaradásukat is veszélyez­teti, ha tagok nem fizetik a kö­zös költségeket. Ugyanakkor a tagok is tapasztalhatták már nem egy szövetkezet esetében, hogy a befizetések nyilvánta- rásában, az egy-egy lakókö­zösség számára összeállított éves záróköltségvetésben bi­zony pontatlanságok is, nyil­vánvaló elírások is előfordul­nak. Mi van akkor, ha efféle tévedés miatt érkezne a közös költséget rendesen fizető szö­vetkezeti tag munkahelyére a bérből való letiltás. Az ilyenek - legfőképpen a kisebb létszámú - a munkahe­lyeken rögtön híre kelhet pletykákkal és találgatásokkal körítve. (Bár mondják, ez ma már nem is olyan nagy figyel­met felkeltő eset, mint ahogy korábban volt.) Irulhatna-pi- rulhatna munkahelyén a szö­vetkezeti tag, mert azt némi utánajárással bebizonyíthatja, hogy ő a fizetéssel nem esett késedelembe, de milyen for­mában renoválhatja jóhírét a munkahelyén? A másik probléma, hogy még az is felmerülhet: az ana­lógia módszerével a Szövetke­zeti törvény esetében netán egy alkotmánysértés gyanú­jába eső jogszabályra bukkan­tunk. Az Alkotmánybíróság ugyanis már számos olyan ko­rábbi pénzügyminiszteri ren­delkezéseket minősített annak, amelyek a pénzintézetek szá­mára tették lehetővé a tartozá­sok közvetlen behajtását lehe­tőségét, vagyis bérből való le­tiltást. Ha számukra is csak a bírósági út maradt - a fizetési meghagyás akkor vajon a lakásszövetkezetek miért él­vezhetnének több jogot? Levonási engedmény mint a tagsági jogviszony feltétele Az persze, hogy mi alkot­mánysértő, és mi nem, csak az Alkotmánybíróság illetékes minősíteni, s nem is hivatalból, hanem csak ilyen irányú kére­lemre. Mindenesetre a bara­nyai lakásszövetkezetek me­gyei elnöke szerint a a Szövet­kezetekről szóló 1992 évi I. törvény 95. szakaszában sze­replő azon rendelkezés, mely szerint a szövetkezeti tagsági jogviszony „feltétele”, hogy a tag engedményezze, ha fizetési kötelezettségét nem teljesíti, akkor azt levonhassák az il­letményéből, nem esik ugyan­olyan megítélés alá, mint a pénzintézetektől megvont ha­sonló jog. Az utóbbi esetében hiteltartozásról van szó, a la- kásszövetezeti tag adóssága esetében pedig a közös költség fizetésének nem teljesítéséről. Amikor a közművállalatok egyszerűen inkasszálhatják a követelásüket a lakászsövet- kezet számlájáról, azok szá­mára létkérdés, hogy a közös költségek befolyjanak. Semmire sem jó a mostani kampány Egyébként a megyei elnök is furcsállja a lakásszövetkeze­tek ebben a témában mutat­kozó kampányszerű buzgal­mát, hiszen ez az engedmé­nyadás korántsem új dolog. Benne szerepelt a régebbi sza­bályozásokban is, és valószí­nűleg tíz éve minden lakásszö­vetkezeti tag már megadta ezt a hozzájárulást, amely jogfoly­tonos, tehát nem szorul meg­újításra. Ha pedig a tag nem adott volna ilyen engedményt, azt a szövetkezet bírósághoz fordulva pótoltathatja. Valószínűleg tökéletesen igaz van abban a lakásszövet­kezetek megyei elnökének, hogy erre a kampányra azért került sor és azért mutatkozik vele szemben ellenállás és ké­tely, mert hajdan ez az enged­mény szinte formális volt: a tagok elenyésző hányada ma­radt hátralékban a közös költ­ségek fizetésével. A helyzet viszont mostanra gyökeresen megváltozott. Megcsavarintott jogi helyzet Abban azonban erősen ké­telkedem, hogy a Szövetkezeti törvény rendelkezése az al­kotmányosság szempontjából azért nem eshet egy kalap alá az adósság közvetlen behajtá­sának a pénzintézetektől meg­vont jogával, mert az egyiknél a költségek, a másiknál a hite­ladósság nem fizetéséről van szó. Adósság az adósság. Amíg azonban a pénzintézetek korábbi jogát egyoldalúan kö­telezően jogszabály írta elő, a lakásszövetkezet és tagja kö­zött mindez - legalább is for­mailag - megállapodás alapján jön létre. Csakhogy van még egy csa- varintás a jogi helyzeten: létre­jön, de aligha érvényesíthető. Ahhoz a közvetlen behajtás érvényesíthető legyen, köz­jegyzőnek kellene záradékkal ellátnia az engedményt. A köz­jegyzők jogállásáról, illetékes­ségéről, feladatairól szóló legj újabb szabályozás azonban ilyen engedmények „záradéko­lását” nem teszi lehetővé. Felesleges macera Marad tehát a bírói út, de nem az engedmény pótlásával, hanem a fizetési meghagyás sok évtizedes intézményének alkalmazásával vagy végső so­ron polgári perrel. Akkor pedig teljesen feles­leges ilyen engedmények megújításával vagy enged­mény adás követelésével ma- cerálni a kötelezettségeiket egyébként teljesítő lakásszö­vetkezeti tagokat. Másik tanul­ságként pedig megállapíthat­juk, hogy amit a törvényhozók majdhogynem privilégiumként adtak a lakásszövetkezeteknek - elnehezült helyzetükre tekin­tettel -, az bizony érvényesít­hetetlen: ugyanazon törvény­hozók által alkotott más jog­szabályok lehetetlenné teszik, hogy élni is lehessen vele. Fél­reértések elkerülése végett: e kényelmes privilégium nélkül is van azonban elégséges jogi lehetőség arra, hogy a lakász- szövetkezetek behajthassák a tartozásokat adósaiktól. Ha van miből. Dunai Imre Egyes számú gazdasági előrejelzés Erőltetett élénkítés A koalíció a mutatószámok javítására törekszik Huszonkét százalékos inflá­ciót, 250 milliárdos költségve­tési hiányt, 850 ezer munkanél­külit, s némi termelés bővülést jósol a Gazdaságkutató Rt. idei első prognózisa, melyet szerdán hozott nyilvánosságra a makro­gazdasági folyamatok kutatá­sára specializálódott cég. A sajtótájékoztató érdekes­ségeként Fodor László, Hetényi István, Jaksity György és több más gazdasági szaktekintély vé­leményét, részben pedig ellen- véleményét is kifejtette a ta­nulmány főbb megállapításaival kapcsolatban. Választási politika A legnagyobb vita a hazai közgazdászok körében azon fo­lyik, vajon mennyire befolyá­solja a gazdaság helyzetét a ha­talmon lévő koalíció várható tö­rekvése a mutatószámok javítá­sára, s egyben saját választási pozícióinak erősítésére. A GKI Rt. ugyanis vezetőinek megfo­galmazása szerint „nagy esélyt ad egy élénkítő, választási gaz­daságpolitika érvényrejutásá- nak”. Ez rövid távon a belföldi ke­reslet növekedését, az import növekedését, a hazai termelés élénkülését jelentené. Hosszabb távon viszont további eladóso­dást, 1994-95-re újabb vissza­esést. Összességében a GKI szerint, melynek gazdasági prognózisát ebben az évben már mintegy száz kormányhivatal, szakin­tézmény, illetve gazdálkodó szervezet vásárolta meg, s melynek csak egy rövid eszen­ciáját bocsátották a sajtó ren­delkezésére, az ipari termelés 1 százalékos növekedése, a GDP 1-2 százalékos bővülése vár­ható. Az inflációs várakozások 20-22 százalékos pénzromlást feltételeznek, s érdekes módon ez a szám most nagyjából meg­felel a közvélemény várakozá­sainak is. Az államháztartás deficitje eléri a 300 milliárdot, ezen be­lül a költségvetés hiánya a 250 milliárdot. Az ok a GKI elem­zőinek feltételezése szerint el­sősorban politikai: arra számí­tanak, hogy a választások előtti évben a kormányzat direkt költ­ségvetési támogatásokkal, a privatizációban tervezett „osz­togatással”, a belföldi kereslet növekedésének támogatásával igyekszik majd jópontokhoz jutni. Eredmények és várakozások A fogyasztás tekintetében egyébként a szakértői és a pri­vát várakozások eltérnek. Míg a tavalyi eredmények és az idei várakozások egyaránt a tartós fogyasztási cikkek forgalmának jelentős bővülésére mutatnak, a tanulmány elkészítésében résztvett Szonda-Ipsos közvé­leménykutató intézet felmérése szerint a publikum ezen a terü­leten is stagnálásra, lehetősége­inek csökkenésére számít. Az intézet távlati prognózisának visszafogottsága két okkal ma­gyarázható: egyrészt a túlpoliti­zált idei év egyfajta ellenreak­ciójára számítanak, másrészt abból indulnak ki, hogy az év elején jelentős exportcsökkenés következett be, s általában „a korábbi 2-3 évben tapasztalt exportdinamika eltűnőben van”. Ezen a ponton a gazdálkodók és a tanulmányszerzők véleménye eltér. A megszondázott vállal­kozók a kelet-európai export je­lentős bővülésére számítanak. Ezeket a némileg ellentmon­dásosjelzéseket minősítve a saj­tótájékoztatón jelenlévő Heté­nyi István volt pénzügyminisz­ter egy, az orvosi praxisból köl­csönzött hasonlattal élve kije­lentette: „A tudomány mai ál­lása szerint a betegségről sem­mit sem tudunk.” Tréfás ítéletét azonban később maga enyhí­tette azáltal, hogy rámutatott: a bizonytalanság oka valószínű­leg a kormányzat „sodródó vál­ságkezelő politikája”, mely egy sokkal bonyolultabb folyamat, minthogy azt csupán a választás előtti politikai manőverekkel lehetne megmagyarázni. A nagyvállalatok összeomlását például minden kormányzat megpróbálná elkerülni... Vészes hitelszűke Egyetértettek azonban a ta­nulmányszerzők és a meghívott gazdasági megfigyelők abban, hogy a költségvetési támogatá­sok az egyensúlyhiány fő oko­zói közé tartoznak. Fodor László két további tényezőt emelt ki, melyek a szakértők szerint akadályozzák a kibonta­kozást. Az egyik a decentrali­zált állami alapok szaporítása, amely a szakminisztériumok „ellátmányának” szokásos ré­szévé vált, s nyilvánvalóan a költségvetési hiányt növeli, a másik a vészes hitelszűke. Ab­ban sem volt érzékelhető véle­ménykülönbség, amit Jaksity György úgy fogalmazott meg, hogy ha „csűrdöngölés közben elrendeljük a protekcioniz­must”, az csak ronthatja Ma­gyarország nemzetközi gazda­sági pozícióit. A célzás az EK országok hú­sembargójára adott magyar vá­laszra vonatkozik. Honvédelmi törvényjavaslat Háborús „küszöb” alatti helyzetben A honvédelmi törvény, amely a parlamentben legutóbb elfogadott honvédelmi alapel­vekre épül, már mostani javas­lati formájában is élénk érdek­lődés és viták kereszttüzébe ke­rült - a parlament falain belül és kívül is. Érthető, hiszen a törvényjavaslat hosszú távra hivatott szabályozni az állam és a civil társadalom életében egyaránt kiemelkedően fontos honvédelem helyzetét. A tervezet jelentősen kibő­víti az Országgyűlés jogait a fegyveres erők irányításában: hatáskörébe utalja a honvéde­lem alapelveinek elfogadását, a honvédség létszámának, had­erőnemi tagozódásának és fej­lesztésének, főbb technikai eszközeinek meghatározását. Eltérőek azonban a vélemé­nyek az irányítási és a vezetési hatásköröket illetően, ezeket ugyanis meg kell osztani az Or­szággyűlés, a köztársasági el­nök, a kormány, továbbá az il­letékes miniszter között. A tör­vényjavaslat csupán a fegyve­res erők fölötti és azon kívüli irányító hatásköröket határozza meg, s annyit mond, hogy a honvédség parancsnokának ha­tásköre csak a felsorolt szervek irányításának keretében gyako­rolható. Ez pedig voltaképp olyan paragrafus-keret, amely többféle tartalommal tölthető ki. Az előterjesztők szándéka szerint egyébként a vezetési ha­tásköröket - amelyek lényegé­ben a szervezeten belüli hatás­körök gyakorlását jelentik - a kormány határozná meg. Az új honvédelmi törvény megalkotása feltételezi az Al­kotmány néhány rendelkezésé­nek módosítását is. Alaptörvé­nyünk ugyanis totális háborús helyzet esetére szabályozza fegyveres erők alkalmazását. Jelenleg azonban nincs térsé­günkben olyan veszély, amely országok közötti háborúval fe­nyegetné hazánkat. Számolni kell azonban a háborús küszöb alatti, nem állami szintű erő­szak alkalmazásának egyéb formáival: félkatonai szerveze­tek, fegyveres terrorista cso­portok esetleges tevékenységé­vel. Ugyanakkor tekintetbe kell venni a határaink mellett már több mint egy éve dúló délszláv fegyveres konfliktus tapaszta­latait is. A javasolt alkotmánymódo­sítás szerint három, pontosan meghatározott esetben: az or­szág légterének szándékos megsértésekor, váratlan légi­támadáskor, illetve külső fegy­veres csoportok váratlan betö­résekor - tekintettel a rendel­kezésre álló rövid időre - a kormánynak azonnal intézked­nie kell az ellentevékenységre, összesen legfeljebb két dan- dárnyi erő alkalmazására. A vita lényege, hogy indokolt-e ekkora erőt a kormány rendel­kezésére bocsájtani, kialakul- hat-e váratlanul ilyen helyzet. Alkotmánymódosítást igénylő további téma a határ védelme. A javaslat szerint a határőrség rendészeti szerv, amelynek határvédelmi egysé­gei rendkívüli állapot kihirde­tésekor a fegyveres erőkhöz tartoznak, s ekkor vezetésük a honvédség parancsnokának ha­táskörébe kerül. A jelenlegi koncepció az, hogy a határőr­ség egységes fegyveres szerve­zetként a határrendészeti fel­adatokat hivatásos állománnyal látná el. Ugyanakkor alapve­tően sorállománnyal, az úgy­nevezett akciószázadokkal ol­daná meg békében a határőr­izeti, határrend-védelmi felada­tokat, s váratlan támadás, rend­kívüli állapot idején ellátná a határ közvetlen védelmét. Más vélemények szerint a határőr­ségnek békében is a honvédé- séghez kell tartoznia, a ható­sági jogköröket ellátó határ­rendészetnek pedig a belügy- höz. A pártok szakértői között vé­leménykülönbség van a rend­kívüli és szükségállapotra, va­lamint a Honvédelmi Tanácsra vonatkozó szabályokra vonat­kozóan is. A vita lényegében akörül forog, hogy az egész társadalmat átfogó rendkívüli jogrend a honvédelmi törvény­ben vagy külön, önálló jogsza­bályban jelenjen-e meg. Szemerei László

Next

/
Oldalképek
Tartalom