Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-19 / 106. szám
1993. április 19., hétfő aj Dunántúlt napiö 7 'I < 1 j 11 :> o J í J ^ f i Holocaust múzeum Washingtonban Április 22-én Bili Clinton elnök nyitja meg vezető külföldi személyiségek jelenlétében a Holocaust emlékmúzeumot, az amerikai főváros szivében. A négyemeletes, tömbszerű épület megrázó élményt nyújt majd látogatóinak - a becslések szerint évi egymillió embernek. A liftből kilépőt az amerikai hadsereg korabeli dokumentum-filmjei fogadják az óriás monitorokon: a felszabadítók számára felfoghatatlan képek, amint csontig soványodott, ruhátlan emberroncsok vánszorognak elő barakkjaikból - majd amint - járványtól tartva bulldózerrel temetik Buchen- waldban a tetemek ezreit. Az első sokk után a múzeum a múltba kalauzol: ismét filmeken, fotókon mutatja be a nácizmus kialakulását, a fajelméletet, amely hatmillió zsidó mellett további milliók: szlávok és cigányok, homoszexuálisok és szektahívők, politikai üldözöttek és hadifoglyok kiirtásához vezetett. A Holocaust nem csak a zsidók tragédiáját jelenti, hangsúlyozzák a kiállítást tervező történészek, bár az ő tragédiájuk, a kioltott életeket tekintve, a legnagyobb. Nem lehet felejteni a több emeletnyi magasságba felkúszó fotóbemutató: egy kicsiny, zsidók lakta litván település életét mutatja be a 30-as években: derék polgárokat, csinos nőket, vidám gyerekeket. A 4500 lakosból 26 maradt életben, egyikük, New Yörk-i egyetemi tanár gyűjtötte össze az örökre eltűnt világ fotóit. Egykor deportáltakat szállító lengyel marhavagonon át jutunk a közép-kelet-európai részlegbe. A magyar dokumen-. táció középpontjában Raoul Wallenberg, a budapesti zsidók tízezreit megmentő svéd diplomata áll. Családja kölcsönadta a szovjetek által 1945 tavaszán elhurcolt hős útlevelét, amelyet Mihail Gorbacsov 1989-ben küldött vissza - bár Wallenberg sorsának feltárásával Moszkva meg mindig adós. Az új múzeum előtti tér egyébként Wallenberg nevét kapta és a megnyitó ünnepségre, a felszabadító amerikai, brit, francia és orosz katonák, a lengyel és a dán ellenállók képviselői mellett, meghívták a család tagjait is. Egy folyosó üvegablakaira százával vésték a Holocaust-áldozatok keresztnevét. Nem kell soká kutatni magyarok __ után: van György és Erzsébet, Éva és Zoltán. Odébb pedig táblán olyan magyarok nevei, akik segítettek: a hosszú listán többek között id. Antall József, Fe- renczy Béni, Nagybaconi Nagy Vilmos, Ottlik Géza, Slachta Margit neve olvasható. A látogató, emeletről-eme- letre lefelé haladva, képben, szóban, írásban betekinthet a legújabbkori történelem felfoghatatlan fejezetébe. Sokaknak nem lehet könnyű, óvják is a látogatókat: 11 év alatti gyerekkel ne jöjjenek. Mit mondhatnának a kicsiknek arról, hogy a nácik másfél millió gyereket gyilkoltak meg, vagy a szobányi cipő láttán, amely Auschwitz áldozatairól maradt? Lengyel művész nagyméretű makettet épített a hal ál táborról, százával látjuk az áldozatok kis figuráinak útját - a vetkőzéstől a gázkamrán át az elégetésig. Egyébként minden látogató kis kártyát kap belépéskor a számítógépből: rajta a Holocaust egy áldozatának fotója, életútja, olyan nemű, korú embert, mint a múzeumi vendég, csak már régen halott. Ezután pedig lehet gondolkodni a múltról, a jelenről. A legfejlettebb ipari országok hetes csoportjának külügy- és pénzügyminiszterei a múlt héten Tokióban találkoztak orosz kollégáikkal, hogy a FÁK-nak nyújtandó segélyekről, hitelekről tárgyaljanak és előkészítsék a Hét Nagy csúcstalálkozóját. Mélyponton Clinton népszerűsége Cári unokaöccs A napokban egy torontói kórházban 75 éves korában elhunyt Tyihon Kulikovszkij- Romanov, a bolsevikok által meggyilkolt H. Miklós cár unokaöccse, II. Erzsébet angol királynő unokatestvére. Halálát szívroham okozta. Kulikovszkíj-Romanov Olga nagyhercegnőnek, II. Miklós cár legfiatalabb húgának volt a fia. Anyja, Olga nagyhercegnő ugyancsak Torontóban hunyt el, 1960-ban. Kulikovszkij-Romanov, aki előszeretettel írta a nevét a végén két „f’-fel (és nem ,,v”-vel), 1917-ben a Krim-fél- szigeten született. A forradalom után családja elmenekült Oroszországból. Tyihon Dániában töltötte ifjúságát. 1948-ban telepedett le Kanadában és nyugdíjazásáig Ontario útigaz- gatásának mérnökeként dolgozott. A pápa csekkje Bosznia, a Közel-Kelet, a kaukázusi konfliktus és Afrika szerepelt n. János Pál pápa és Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár 45 perces pénteki vatikáni négy- szemközti eszmecseréjének napirendjén. II. János Pál annak a reményének adott hangot a megbeszélésen, hogy a világ- szervezet új és hatékonyabb szerepet képes betölteni a konfliktusok megoldásában a tömbök szembenállásának megszűnése után. A pápa 300 ezer dolláros csekket adott át az ENSZ főtitkárának a volt Jugoszlávia menekültjei számára, az ENSZ menekültügyi főbiztossága anyagi eszközeinek gyarapítására. Három hónappal azután, hogy fényes ünnepségek közepette az Egyesült Államok 42. elnökévé iktatták be Bili Clintont, szertefoszlott az eufória és az első száz nap elteltével rendezett közvéleménykutatás eredménye azt mutatja, hogy a megkérdezetteknek mindössze 49 százaléka elégedett a demokrata párti elnök hivatali ténykedésével. Ez az eddigi legrosz- szabb eredmény, amelyet ebben az évszázadban Fehér Ház lakója az első száz nap után elért. Még a balszerencsés Gerald Ford is, aki kizárólag Nixon lemondása miatt került a Fehér Házba, ennél nagyobb népszerűséget tudott felmutatni az első száz nap után - vele a megké- dezetteknek legalább a fele elégedett volt. Nem is beszélve Jimmy Carterről, aki 63 és Ronald Reaganról, aki 67 százalékos népszerűségi rátával „startolt”. Az adminisztráció váltás körüli zavarokra utal a La Repubb- lica című olasz lap washingtoni tudósítója, megállapítva, ennek jele többek közt az is, hogy több tucat külföldi diplomata vár arra, hogy átadhassa megbízó- levelét Clinton elnöknek. A Fü- löp-szigetek nagykövete pedig meg sem érhette ezt a napot - időközben infarktusban elhunyt. A kormányzati munka eredményességét késleltető kül- és belpolitikai nehézségek mellett állítólag az elnök házasságával is problémák merültek fel. Washingtoni pletykák szerint ugyanis állítólag „gyakoriak a veszekedések Bili és Hillary között”. (APA) Delors mint elnökjelölt? A francia választók nagy többségének véleménye szerint a Szocialista Párt jobb eredményre számíthatna a két év múlva sorrakerülő elnökválasztáson, ha Jacques Delors, az Európai Közösség Bizottságának jelenlegi elnöke lenne jelöltje, és nem Michel Rocard. Egy most elvégzett felmérés adatai szerint a megkérdezettek 63 százalékának volt ez a véleménye - a Szocialista Párt szimpatizánsai körében valamivel alacsonyabb volt az arány, de itt is elérte a hatvan százalékot. A szocialisták 66 százaléka annak az óhajának adott kifejezést, hogy Delorsnak ott kellene hagynia brüsszeli posztját, visz- sza kellene térnie a francia politikai életbe. Határtalan közösség az év végére? Csak nem akar valóra válni a nagy álom az Európai Közösségen belüli határok végleges eltűnéséről és az itt élők akadálytalan, minden ellenőrzéstől és adminisztrációtól mentes mozgásáról. A jelek szerint immár az - év elején e kérdésben még „tűzszünetet” hirdető - EK bizottság is elvesztette a türelmét. Raniero Vanni d’Archirafi, a belső piacért felelős bizottsági tag legalábbis múlt héten az Európai Parlament illetékes testületé előtt kilátásba helyezte: amennyiben néhány hónapon belül nem javul ténylegesen is a helyzet, az EK bizottság eljárást fog kezdeményezni a „szabotáló” tagországok ellen az EK luxembourgi bíróságánál. Az már az Egységes Piac január 1-jei élétbe lépésekor látható volt, hogy a határok lebon- tosáról igazából csakis a szűkén vett árumozgás esetében beszélhetünk: a teherforgalomban valóban megszűnt a vámvizsgálat és az adminisztráció, a Közösségen belül a kamionok modhatni észrevétlen lépik át a határokat. Ugyanez a személyek mozgásánál már eleve csak a 9 közösségi ország esetében - az úgynevezett Schengen-egyez- ményt aláírt tagállamok között - lett volna esedékes. Aztán a január előtti utolsó hetekben már az is tudható volt, hogy legalábbis a légiforgalomban még ők sem lesznek határidőre készen: nem készült el ugyanis az a kilenc országra egységesen kiterjedő számítógépes rendszer, amely lehetővé tenné a közösségen kívülről érkezők automatikus kiszűrését. EnélküJ viszont egyelőre még mindenkit ellenőrizni kell - mentegetőztek az érintettek, ígérve, hogy néhány hónapos késésről van csupán szó. Azóta kiderült, hogy esetenként tovább folyik az ellenőrzés a szárazföldi utasforgalomban is. így például a határőrök rendszeres útlevélvizsgálatot tartanak a Párizs-Brüsszel vasútvonalon, ami nem az egyetlen példa. És hát ez az, amit már az EK bizottság sem hagyhatott szó nélkül. Különböző polgári érdekvédelmi szervezetek már eddig is jelezték, hogy „engedetlenségi” mozgalmat indítanak, a strasbourgi és a luxembourgi nemzetközi bíróságokon pedig feljelentéseket tesznek, ha tovább folyik az „európai állampolgárok molesztálása”. Vanni d’Archirafi hozzájuk csatlakozott most, hangsúlyozva, hogy bár azonnali akciók szervezését egyelőre nem pártolja, de a bizottság türelme is véges: a nyár végéig a szárazföldi, az idei esztendő végére pedig a légiforgalomban is meg kell, hogy szűnjön az útlevél- vizsgálat. Ellenkező esetben maga a bizottság tesz majd lépéseket nemzetközi jogi orvoslásért. Ami persze továbbra is csak a „Schengen-országok” esetére értendő. A határok felszámolására kötelezettséget vállaló megállapodásból kimaradt három tagország - Dánia, Írország és Nagy-Britannia - ugyanis egyértelműen értésre adta: legjobb esetben is csupán a „kék-hullám" gyakorlatáig hajlandók elmenni. Ami abból áll, hogy az országba belépő ^25= „Oroszországi nacionalista vagyok” Borisz Jelcin orosz államfő „oroszországi nacionalistának” nevezte önmagát moszkvai értelmiségiek előtt tartott beszédében. A Nagy Színházban tartott találkozóra az április 25-én tartandó népszavazás előtti felkészülési kampány keretében került sor.- Oroszországi nacionalista vagyok. Az ország nagyhatalmi helyzetének megőrzése és a világközösségbe való beilleszkedése mellett állok - jelentette ki Jelcin és hozzátette: - Oroszország történelme több, mint ezer éves, míg az Egyesült Államok alig 200 éves múltra tekinthet vissza. Jelcin ismét megerősítette, hogy az orosz csapatokat addig nem vonják ki a balti államokból, amíg a térségben élő oroszajkú lakosság jogait nem biztosítják. A három balti állam közül egyedül Litvániának sikerült elérnie, hogy az orosz csapatok kivonása 1993. nyarára valóban befejeződjön. Az orosz államfő nagyon szilárdnak mutatkozott a Kaukázusban kialakult helyzettel kapcsolatban. - Az orosz alakulatokat mindaddig nem vonjuk ki Abháziából, míg Grúzia vissza nem rendeli a térségből csapatait - hangoztatta Jelcin.-A mieinkre kilőtt minden egyes bombára mi kettővel válaszolunk - felidézvén ezzel Pavel Gracsov orosz védelmi miniszter fenyegetéseit. A gettólázadás évfordulója Hetvenezer halott Ötven éve, hogy a varsói gettó fellázadt náci gyilkosai ellen, akik megkezdték a varsói zsidók tömeges elszállítását a haláltáborokba. Egy lengyel elemző szerint a zsidók „leg- lengyelebb” tette volt ez. Mintha meg akarták volna mutatni választott hazájuknak, hogy képesek olyan kilátástalan, s ezért romantikus harcra, mint lengyel honfitársaik. A tét ugyanis még csak nem is a szabadság vagy halál volt; a felkelőknek esélyük sem volt, nemhogy győzelemre, de az életben maradásra sem. Csupán méltó halált akartak, minél több gyilkost magukkal vive a túlvilágra. A lázadás katonai vezetője „Angyal” volt: Mordechaj Ani- elewicz, a baloldali ellenállást egyesítő Zsidó Harci Szervezet létrehozója. Szövetségesük a Honi Hadsereggel kapcsolatban álló Zsidó Katonai Szövetség volt. A mindkettő fölött álló közösségi utasokat ugyan meg nem állítják, de elvárják tőlük, hogy a belépési ponton elhaladva mutassák fel kék útlevelüket. Ami persze pont az eredeti szándék lényegét - a közösségen belüli útlevélhasználat megszüntetését - teszi lehetetlenné, legalábbis ezen országok vonatkozásában. Brüsszelben azonban még ezzel is kiegyeznének, csak legalább a másik kilenc ország esetében mielőbb tető alá lehessen' hozni az igazi határtalanságot. „Sok szempontból annyira rosz- szul áll a közösség ügye, hogy sürgősen valami konkrét hasznát kellene mutatni az embereknek” - érvelt a bizottság egyik tisztviselője, nem titkolva, hogy a „szabad mozgás” biztosítását alkalmasnak tartaná erre. Igaz, származását tekintve nem is a fenti három ország valamelyikét képviseli. Fóris György Zsidó Nemzeti Bizottság, amely politikai és vallási különbségekre való tekintet nélkül egyesítette valamennyi csoportot, 1943. április 19-én, amikor már tömegével szállították el a táborokba a gettó lakóit, harcba szólította a zsidókat. A német katonai vezetés óriási erőkkel zárta körül a gettó területét és arra számított, hogy a fegyverekkel alig rendelkező, mindössze 3-500-ra becsült, fegyverforgatásra képes férfit, a lázadást 3 nap alatt leverik. A harc azonban 28 napig tartott, s a náci csapatokat vezető Jürgen Stroop, a gettó hóhéra szerint mintegy 70 ezer zsidó halálával végződött. Kevésbé ismert tény, hogy a varsóival nagyjából egyidősen, ha kisebbre is, de fegyveres felkelésre került sor hat további lengyel város gettóiban is. A gettólázadás 50. évfordulójának ünnepségei rendezőinek szándéka szerint fontos mérföldköve a lengyel-zsidó és a zsidó-katolikus közeledésnek, egymás jobb megértésének. A megemlékezéseket Józef Glemp bíboros prímás húsvéthétfői miséje indította el, s a püspöki kar felhívására imával adóznak a gettó hősei emlékének minden katolikus templomban. A megemlékezés védnökei, Lech Walesa lengyel és Hájim Herzog izraeli államfő, az eseményre 60 tagú küldöttség élén érkezik Jichak Rabin izraeli miniszterelnök, s részt vesz azokon A1 Gore, az Egyesült Államok alelnöke. A mai, központi ünnepségekre több mint 2 ezer vendéget várnak, emellett mintegy 5000 fiatal érkezik Izraelből. A vendégek biztonságára 1800 rendőr, a határőrség zöldsapkás kommandósai és a terro- ristaellenes különítmény vigyáz - az erre az alkalomra létrehozott közös parancsnokság irányítása alatt. Barabás T. János
