Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-18 / 105. szám

Erdélyi költő könyve a Jelenkor Kiadónál Kovács András Ferenc: Költözködés Kovács András Ferenc Ma­rosvásárhelyen élő költő ver­seskötetét jelentette meg közös kiadásban a pécsi Jelenkor Ki­adó és a Kriterion. A címe: Köl­tözködés. A szerző most Pécsett járt a könyv bemutatóján, mely egyben a Látó című irodalmi fo­lyóirat bemutatkozó estje is volt. Itt beszélgettünk Kovács András Ferenccel.- Milyen pályára tekinthet vissza egy fiatal, romániai ma­gyar költő?- Az én nemzedékem a 80-as évek elején indult, akkor volt egy Forrás című sorozat, itt je­lenhettek meg fiatal szerzők. Persze, egy-egy könyv 2-3 évet várt, a cenzorok nagyon körül­tekintőek voltak, sokkal kemé­nyebben léptek fel, mint ugyan­akkor Magyarországon. Minden szóban veszélyt sejtettek. Las­san azért megjelentek a köny­vek, azonban a mindennapi köz­léssel komoly bajok voltak 1989-ig. Természetesen a for­dulat után is temérdek gondunk van, de ezek már más típusúak, mint régen. Ma sem szerkeszt­hetünk olyan lapot, amilyet sze­retnénk, minden kompromisz- szumon, konszenzuson alapul. A bajok főleg pénzügyiek. Ta­lán elég annyi adalék, hogy Románia költségvetésének 0.41 százalékát fordítja kultúra tá­mogatására.- Tehát bizonyos tekintetben Romániában és romlott a kul­túra helyzete?- A könyvkiadás teljesen összeomlott. A kultúra nehezen viseli el ezt az örökös átmeneti­séget, ami felénk, Kelet-Euró- pában uralkodik. Papírhiány van, ami akad, az is rossz minő­ségű. Az állapotokra pedig a vadkapitalizmus elburjánzása a legjellemzőbb: ember ember­nek farkasa. De majd ennek is vége lesz egyszer. Én bízom benne. M. K. Gyermekszínjátszók Somberekén A német nemzetiségi általá­nos iskolások színjátszó cso­portjainak első találkozóját ren­dezték meg tegnap a baranyai Somberekén. Lánycsók, Hí- mesháza, Palotabozsok, Som­berek és a pécsi Tiborc utcai is­kola fiataljai mellett a romániai Sibiu (Szeben) diákjai is bemu­tattak egy darabot. A 400 fős gyerekközönség külön élvezte, hogy őket is kisminkelték ez al­kalomból. A rendezvény költ­ségeit a német állam által támo­gatott Baden-Würtenberg tar­tományi Duna-menti Németek Szövetsége állta. Humorral orvosolja a bajokat / Eles István parodista nem pusztán utánoz A dolog ugyebár csalóka. Ha valaki csak fél füllel figyel, s netán dr. Torgyánt vagy Han- kiss urat hallja veretes magyar nyelven megszólalni, s meg­döbben, miféle zöldségeket be­szélnek, lehet, hogy Éles István parodista áldozata. A kitűnő utánzóművész a legutóbbi Hu­morfesztiválon robbant be a kabaré világába, s azóta nincs is megállás. Most is Pécsett ta­lálkozhattunk vele, a Trade World Club jótékonysági gá­laműsorán, s az első kérdés arra irányult, vajon lehet-e tudato­san készülni a humorista pá­lyára?-Azt hiszem, ha valakiből humorista lesz, az nem a tuda­tos készülés, hanem a gyerekes játékkedv megmaradásának a jele - mondja Éles István, ké­nyelmesen elterpeszkedve egy fotelben. - Nálam mindig egy­fajta játék volt az utánzás, már iskolás koromban is, mindenki szerette, osztálytársak, tanárok egyaránt. A tanulás folyamata pedig nem más, mint hogy a produk­ciót minél jobban elismerik, a jövőben annál jobb lesz, s ha tényleg van fejlődés a színvo­nalban, akkor az újabb elisme­rés sem marad el.- Hadd kérdezzek valami nagyon butát: mi a jó a paródi­ában? 0- Ezen már én is gondollcoz- tam, de voltaképp nem tudtam megfejteni. Elvégre minél töké­letesebb egy utánzás, annál ke­vésbé paródia, ezért arra jöttem rá, hogy a jellegzetes paródia nem pusztán utánzásból áll. Van a dolognak egy technikai oldala, de mindenképpen igé­nyel maga a szöveg valami pluszt.-Miként választja ki „áldo­zatait"?- Két módon. Ha van egy öt­letem, elképzelt történetem, amit meg szeretnék oldani, ak­kor ahhoz keresek figurát. De gyakoribb, hogy maga a karak­ter ad inspirációt. Torgyán Jó­zsef és Hankiss Elemér eseté­ben mindenképp ez utóbbiról volt szó, a két jelenség adta magát.- Van kapcsolata velük? Azt tudom, Torgyánnal már szemé­lyesen is találkozott.- Igen, a Friderikusz Sándor show-jában és a Rádiókabaré­ban. Kedvesen, viccelődve el­beszélgettünk, s nem éreztem semmiféle ellenszenvet az iránt, ahogy kifiguráztam.- Létezik-e humorista ars poetica, legalábbis olyan, amit ön vall?-Nem vagyok ideológus tí­pus, talán ha majd idősebb le­szek. Ugyan tervezek előre is, de igyekszem spontán maradni. Annyit már megtanultam, hogy a közönséget a ma érdekli, eset­leg még a tegnap, de a tegnap­előtt már semmiképp. Napi ba­jaikra keresnek orvoslást a hu­morban! M. K. Már másodikosok a pécsi sziámi ikrek Bíró Tamás és Bálint Löffler Gábor felvétele Egyformák, mint két tojás Milyen lesz a Balatoni forgalom? Vendégcsalogató tervek Régóta nem találkoztunk a Bíró ikrekkel, Tamással és Bá­linttal, akik arról voltak ismer­tek országszerte, hogy össze­nőve, sziámi ikrekként jöttek vi­lágra a pécsi szülészeti klinikán. Abban az időben sokat írtunk róluk. Megírtuk amikor Mün­chenben elvégezték rajtuk az egyáltalán nem kockázatmentes szétválasztó műtétet. Akkor még kétséges volt, hogy egyál­talán lábra tudnak-e majd állni. A gyerekek a hazatértük után rövid idő alatt megtanultak járni, s eleven két fiúcska lett belőlük. Ma már iskolások, nemsokára a második osztályt fogják befejezni. Amikor arról faggattam őket, ki mit szeret legjobban az iskolában, szinte egyszerre mondták, hogy a tor­naórákat, mert ott játszani lehet. Bálint még szereti a matemati­kát, és az énekórákat, Tamás vi­szont kijelentette, hbgy ő utál kornyikálni. Bálint a jobb ta­nuló, Tamás szétszórtabb. Em­lékszem, amikor óvodások vol­tak, Tamás volt aki gyorsabban tanult verseket és kéretés nélkül is szívesen szavalta el azokat. A mostani találkozásunkkor vic­cekkel árasztottak el, verseng­tek, ki mondja a jobb viccet, s lesték a hatást. Tíz pec múlva az anyukával együtt már dőltünk a nevetéstől. Hogy miért írunk pont most róluk, amikor nincs semmi jeles esemény? Az apropó csupán annyi, hogy Friderikusz Sándor érdeklődött utánuk, elkérte va­lamennyi, a lapunkban’ róluk megjelent újságcikket. Eredeti­leg a következő műsorában sze­repeltek volna, a terv azonban módosult, s az ikrek októberi születésnapjára időzítik az adást. Amikor az ikrektől elbúcsúz­tam, utánam szóltak: néni azt is írja meg, kik a legjobb baráta­ink. Megígértem, íme teljesí­tem: a Bíró ikrek legjobb ba­rátja Domonkos Gábor és Pintér Attila. S. Zs. Nem túl optimisták a Balaton idei forgalmát prognosztizáló szakemberek. Legalábbis Ma­gyarosi György, a Siótour gazda­sági igazgatója nem az. Vélemé­nye szerint a Balaton a magyar- országi turizmus érzékeny ba­rométere, az itt jelenkező válto­zások, ha egy-két év késéssel is, de országosan bekövetkeznek. Az eddigi jelzésekből feltéte­lezik, hogy tovább folytatódik a Balaton idegenforgalmának csökkenése. Ez a tendencia már 1987-től elindult, ekkor a bel­földi turista forgalom csökkent jelentősen, s ez a tendencia azóta is tart. 1989-től a volt szocialista országokból érkező forgalom, különösen a volt NDK területé­ről érkezett turisták száma esett vissza jelentősen, s szinte ezzel azonos arányban csökkent a nyugatnémet turisták száma is. Hogy a pesszimista kép mel­lett valami kis biztatót is mond­junk, idei új jelenség, hogy azok a volt kelet-német turisták, akik éveken át itt nyaraltak, a bárhová utazás lehetőségének eufóriája után mintha kezdenének vissza­pártolni hozzánk, már eddig je­Tegnap Pécsett a Doktor Sándor Művelődési Központ­ban lezajlott a baranyai közép- iskolások dr. Hajdú Imre vers­mondó versenye. A népes me­zőny színvonalában is gazda­gabb volt a tavalyinál. A zsűri - az MTV Körzeti Stúdiója ren­dezőjének, Bükkösdi Lászlónak az elnökletével - a Leőwey Gimnázium diákját, a Rad- nóti-versenyeken is sikeres lentős számú egyéni bejelentke­zés érkezett a részükről. Ez ör­vendetes, de nem fogja jelentő­sen megváltoztatni a Balatoni forgalmat. Az idegenforgalmi szakembe­rek, legalábbis a Siótoumál, azonban nem ülnek ölhetett kéz­zel. Először is megpróbálják visszahódítani a hazai turistákat. Szeretnének olyan megállapodá­sokat kötni, hogy kedvezményes utazásokkal, egyes éttermekben kedvezményes árakkal, külön­böző programokkal szolgálhas­sanak a hazaiaknak. A külföldi turisták visszacsalogatására pe­dig mindenképp színvonalnö­velő beruházást kell eszközölni. Magyarosi György elmondta, a Balaton körüli kemping kapaci­tás túlméretezett. Az ilyen férő­helyek száma a tó körül mintegy 55 ezer, a Siótour 20 ezer kem­pingférőhellyel rendelkezik. Erre ma már nincs igény. A felét, fő­ként lakókocsis, színvonalas kempinggé alakítják, a másik felén pedig családias, bungalow telepet építenek ki. Az igazi for­galomfellendülést azonban a vi­lágkiállítástól várják. S. Zs. Harangi Mária versmondását ítélte a legjobbnak. Második Illés István a mohácsi Kisfaludy Gimnáziumból, harmadik Sax Gizella, negyedik Rezes Judit - mindketten a pécsi Művészeti Szakközépiskola diákjai. Per­laki Ivett (Janus Pannonius Gimnázium) Görbe Attilával (Angster Károly Szakmunkás- képző és Szakközépiskola) ötö­dik-hatodik lett. B. R. Versmondó verseny nem(csak) középfokon Rádió mellett __ M int szorgalmas almaevőt, fölöttébb érdekel engem is a szabolcsi almatermések sorsa, mit mondjak: évtizedek óta. Mert amióta létrehozták az óri­ási - és főleg nagyüzemi - al­máskerteket szinte évente is­métlődnek a gondok: ha jó az évjárat, szűk a „hűtőkapaci­tás”, máskor túltelített a piac s akadozik az export, aztán ötle­tek születnek, miszerint ivóle­velet kellene gyártani a gyü­mölcsből, amit aztán palac­kozni kéne, vagy dobozolni, de ehhez is pénzforrást kellene biztosítani. Ha rossz a termés, ráfázik a nagyüzemi- és magánter­mesztő, közben az ültetvények is elöregednek, sokan unják már a Jonatánt, új fajták telepí­tése lenne kifizetődő... sa­többi ... satöbbi. A hazai sajtó (tévé, rádió) évente megszellőzteti az alma-ügyeket, akár csak nya­ranta, a pestkörnyéki „gurulós málnák” körüli heves üzleti összecsapásokat, amikor is a termelők szinte ölre mennek a felvásárlókkal, úgy érzik, ta­pasztalják, hogy egymást rend­szeresen becsapják. A helyzet aligha változott: napjainkban vásárolható alma har­minc-negyven,'. ám het- ven-nyolcvan forintért is, főleg Jonatánt, de gyakran olcsóbb a narancs és a mandarin, ami pe­dig valamikor hiánycikk volt. Az almafajtákat nem ismerem csak a Jonatánt, ám kapható öklömnyi, középzöldkemény alma is, darabját (nem kilóját!) nyolcvan forintért adják: ízé­ről, zamatáról nincs ismertem. A hét elején egy Szabolcs megyei képviselő az interpel­láció során elmondotta, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében tavaly négyszázezer tonna alma termett. De ebből csak negyvenezer tonna talált vevőre, az almatermesztők ka­tasztrófa helyzetbe kerültek. Nyakukon a romlandó - elér­téktelenedő - termés, hát most futhatnak a pénzük után. A keleti piac - mint ismere­tes - szétesett, a legnagyobb partneri kapcsolat a volt szov­jet üzletfelekkel, ismert okok miatt megszűnt. Ő - mármint a képviselő - tudja mi lenne a te­endő, például a fajtaváltást már rég végre kellett volna hajtani és olyan gyümölcsöt termesz­teni az ültetvényeken, ame­lyeknek piaca van a nyugati vi­lágban. Ehhez persze létre kellene hozni a feldolgozóipar-hálóza­tot is a termesztés színhelyén lehetőleg. De addig is: hogyan lehetne segíteni a tönk szélén álló termesztőkön? A kérdést a Földművelésügyi Minisztéri­umhoz intézte, amelynek ma­gas rangú tisztviselője azonnal válaszolt is. Közölte a Házzal, hogy örömhírrel szolgálhat: min­den almát eladtak, amelynek minősége megfelelt a partneri követelményeknek. Csak a ki­fogásolható minőségű termék maradt itthon, hazai fogyasz­tásra. Ami a jövőt illeti: elenged­hetetlen a fajtaváltás, a termék­szerkezet-váltás ha versenyké­pesek akarunk maradni a nyu­gati piacon. A következmé­nyek kemények. A kormány három és félmilliárd (!) forintot fordít a szükséges váltás-fel­adatok végrehajtására. Azt a kormány adja, a többi a ter­mesztők dolga, akinek önál­lóan kell a jövőben nem csak a fajtakiválasztást elvégezniök, hanem okosan, kereskedniük is. Ez így rendben is lenne - gondoltam magamban, amint e párbeszéd lezajlott az üléste- remben. Aztán hirtelen valami eszembe jutott. Minden stim­mel? A képviselő számokat mon­dott: 400 ezer tonnából 40 ez­ret adtak el. A válaszban nem szerepel adat, ám „örömhír”, hogy minden jóminőségű almát eladtak. S ez mennyi lehet? Éppen az a negyvenezer? Mi ebben az örömhír? Ha 360 ezer eladhatatlan? Vagy felvett a nyugati piac mondjuk 200 ez­ret. Azon már örvendezhet­nénk. A válaszban csupán a kor­mány milliárdos segítségnyúj­tás okozhat lelkesedést. Hogy a valóságban mennyi alma rohad ránk, arról nincs statisztika. Alma. az egész . . . 4 Új VDN 1993. ÁPRILIS 18., VASÁRNAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom