Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-15 / 102. szám
1993. április 15., csütörtök aj Dunantaii napló 9 Laktanya közös hasznosításban Tíz évig fele fele arányban megosztozik a vállalkozásokból származó hasznon az önkormányzat és a Belügyminisztérium Pécsi Körkép A kisbíró esete Nemcsak az önkormányzat, de a város egyes intézményei is nagy reményeket fűztek a volt Bajcsy-Zsilinszky laktanyához. Abban bíztak, hogy megkapják majd a Honvédelmi Minisztériumtól az értékes ingatlant. A kormány 1991-es döntése keresztülhúzta a számításokat: a kertvárosi laktanya teljes területét az ott lévő valamennyi épülettel egyetemben a Belügyminisztérium kezelésébe adta. A kormányhatározat alapján volt kertvárosi laktanya teljes területének és valamennyi épületének kizárólagos használatára a Belügyminisztérium lett jogosult. A kormány ilyen értelmű döntésébe az önkormányzat nem nyugodott bele és a közgyűlés megbízásából a város jegyzője több ízben is tárgyalt a volt laktanya sorsáról a Belügyminisztériummal. Ezek a tárgyalások csak a legutóbbi időben vezettek olyan kompromisszumra, amely mindkét érintett fél érdekeivel találkoznak. Az önkormányzat szeretett volna minél nagyobb hányadot visszanyerni az elvesztett értékes ingatlanból. A minisztérium megállapodás-készségének mozgató rugóira csak a megoldást jelentő kompromisz- szum tartalmából következtethetünk. Ha nem is az okok teljes körét öleli fel a feltételezés, mégis lényeges elemekként szerepelhetett közöttük az, hogy az egész terület kihasználására nincs anyagi lehetősége a minisztériumnak, gondokat jelenthet számára még az épületek felújítása is. Ugyanakkor azzal a fura helyzettel is számolnia kellett, hogy bár birtokon belül van a laktanyában, hasznosításának céljaiba illetékes hatóságként igencsak beleszólhatott volna az önkormányzat. Az a megállapodás, amelyet a maga részéről a közgyűlés a legutóbbi ülésén hagyott jóvá, alapvetően a terület megosztásáról , illetve közös hasznosításáról szól. A laktanya kisebb, de leginkább beépített nyugati része változatlanul megmarad a Belügyminisztérium kezelésében és használatában. Ezekben az épületekben a minisztérium a város számára is fontos rendőrállomást, bűnügyi mikrocent- rumot kíván működtetni, illetve határőr akciószázad elhelyezésére és menekültügyi célokra tervezi igénybe venni. A többi területet a belügyminisztérium átadja az önkormányzatnak, viszont a tulajdonjog átruházása fejében az ingatlanrész vállalkozási jellegű hasznosítása bevételeként keletkező adózott eredményéből 10 éven át 50 százalékban részesedik. Utána a teljes adózott bevétel a várost illeti meg. A közgyűlés a kivárás helyett egyhangúlag fogadta el ezt a kompromisszumos megoldást. Kérdés, hogy a pécsi változat hasonlóképpen tetszik-e a minisztériumnak is. Ha igen: hamarosan meg lehet - sőt kell - kezdeni annak tervezését, hogy miképpen is hasznosítsák az önkormányzat kezelésébe kerülő ingatlanrészt, amelyen különösebben értékes épületek nincsenek, viszont a város déli részének legnagyobb, legszebb zöld belterülete. D. I. Az első világháborúban született egy anekdota, amely arról szólt, hogy kisbíró kidobolja a faluban, hol s mekkora veszteségeket szenvedett az Antant. Amikor a saját veszteségeinkről érdeklődtek tőle, messze mutató bölcsességgel válaszolt: Azt a másik oldalon dobolják. Manapság is keletkeznek anekdoták. Félrehallás folytán elterjedt például annak a híre, hogy városunk közismerten a tekintélyelvre nem sokat adó rendőrzászlósa szabálytalan parkolásért megbüntette a polgármestert. A klasszikus formulával mondhatjuk: a hír igaz. A polgármesternek azonban nincs személygépkocsija, így azzal nehezen tudott volna tilosban parkolni. De ha lesz, legalább egyszer minden bizonnyal elköveti majd ezt a vétséget. Már csak arra tekintettel is, ahogy Pécsett a parkolási lehetőségek alakulnak. így a megelőlegezett bírság a valószínűség-számítás alapján nem is lenne jogszerűtlen, ám a rendőrzászlós valójában egy tévéssztárt büntetett meg jelen idejűén és abszolút jogszerűen. A többi stimmel. Valahogy így vagyok az ön- kormányzat környezetvédelmi és városépítészeti bizottsága elnökének a legutóbbi közgyűlési ülésen és lapunkban kedden megjelent, minket kritizáló észrevételeivel. Amilyen reménykedéssel adok igazat azon állításának, hogy lapunk nagyban befolyásolja a közvéleményt - mint ahogy a közvélemény is azt, hogy mikről írunk - olyan határozottan tagadom, hogy ez tendenciózusan a önkormányzat ellen irányulna. Egyébként is: talán mégiscsak a kakaskukorékolás és a napfelkelte esetével állunk szemben, s korántsem mindegy, miként állítjuk fel az ok és okozati viszonyokat. A belvárosi forgalomcsillapítás ügyében az önkormányzati rendelet volt a napfelkelte. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy jó néhány előre kiszámítható problémára nem tudott megoldást találni. Hír értékű-e az, hogy az ön- kormányzat újabb lakossági fórumot kíván tartani és a rendelet módosítását tervezi? Határozottan az, ha konkrét. Ám akkor már erősen kétséges az értéke, ha közgyűlés ülésén napirend előtti felszólalásként hangzik el, amelyről a testület szervezeti és működési szabályzata szerint nem nyitnak vitát és nem hoznak róla határozatot, nincs határideje, sem időpontja. így ez inkább csak témafelvetés, óhaj, még akkor is, ha a város egyik irányító frakciójának helyettes vezetője tette a lakosság érdekében. Mint ahogy a még érvényben lévő rendeletet is javarészt az általa vezetett bizottság javaslatára alkották meg. A többi nagyjából stimmel. A rendeletmódosítás tehát- minden közgyűlési határozat nélkül, ami nem is szükséges - készül. Akit ez megnyugtat, nyugodjon addig békében. Kidoboltuk a hírt, elvégre nem háborús veszteségekről van szó, s nem is választási vetélkedésről. Biztos értesüléseim szerint lapunk a következő választásokon sem indul harcba a választópolgárok szavazataiért. Csak értük. Dunai Imre Vajon jó helyen van-e a város legnagyobb állandó „rendezvénye”? Vásári közlekedési átok ül minden vasárnapon Hétről hétre ismétlődő jelenet a „világhírű” pécsi vásárnál: a reggeli órákban apránként odacsordogáló autók ezrei (?) - mintha csak összebeszéltek volna a tulajdonosok - egyszerre lódulnak meg, s a végtelen kocsisor a haladási irányokban bizony mindenütt hosszú ideig tartó komoly közlekedési fennakadást okoz. A jelenség rendszeres szemlélője újra, meg újra felteszi önmagának a kérdést: így kell ennek lennie? A válasz felemás lehet: igen is, meg nern is. Abból kell kiindulni: jó helyen van-e a nagy tömeget vonzó vásártér? Ma habozás nélkül azt lehet mondani, hogy nem. De amikor idetelepült, valamikor a 60-as években, a világ legjobb helyének tűnt: a Megyeri Kertvároson innen, de azért a város peremén, és közel a belvároshoz ... Azóta azonban körülölelte a város a vásárteret. No meg azóta vergődött világhírnévre az autópiaccal is kibővült pécsi vásár, melynek idején a környék egyetlen óriási gépkocsiparkolóvá válik: minél később érkezik valaki, annál messzebb állhat le, s annál nagyobbat gyalogolhat a vásárig. Es ez az autótömeg okoz délidőben hosszan tartó zavarokat mindenfelé. Hacsak ... Hacsak nem sikerülne a vásár itteni vonzerejét némileg csökkenteni. Persze ezen akkor kellett volna elgondolkodni, amikor a 80-as években - midőn a mai környezeti feltételek és ellehetetlenülések már mind adottak voltak - megtörténtek a vásárteret rendező, egyébként már rég esedékes beruházások. De akkor még a „mindent egy helyen” elv érvényesült. Viszont érdemes lenne ma elgondolkodni azon, hogy egy-másfél évtizeden belül, amikor a város - remélhetően! - már jobb körülmények között lesz, nem lehetne-e „profiltisztítást” végrehajtani, s például az állatvásárt, meg az autópiacot kitelepíteni innen olyan helyre, ami hosszú távon biztosan nem válik városbelsővé. Az ily módon felszabaduló területek ap- ránkénti vásári célú beépítésével az egész vásártér egyben a pécsi nemzetközi vásárok színhelyévé válhatna. Mert azt mondani sem kell, hogy ez is megérdemelne már egy végső és végérvényes megoldást, hiszen megléte alatt igazi vásári körülmények között még nem lépett közönsége elé a Pécsi Ipari Vásár. Persze mindettől igazában nem sokat változna a bevezetőben mondott jelenség, mert - lássuk be - az igazi autótömeget maga a vásár (és nem az autó, illetve állatpiac) vonzza, ezt pedig belátható időn belül aligha lehet kitelepíteni. Talán majd akkor, ha az itteni ingatlanárak oly magasra szöknek - valójában ma is igen értékes belterületről van szó! -, hogy az árából futná egy új vásártér építésére. S még keresne is a bolton a város. Hársfai István Alapítvány az 1956-os emlékmű felállításáért Pécs Közgyűlése legutóbbi ülésén - tavaly októberi döntésének megfelelően - alapítványt hozott létre az 1956-os emlékmű felállítására. Az alapító okiratban foglaltak szerint az alapítvány hivatalos, bíróságnál bejegyzett neve: „Az 1956-os emlékmű felállításáért”. Székhelye a pécsi városháza: Széchenyi tér 1. Az önkormányzat 3 millió forint összegű vagyont rendelt az alapítvány céljának megvalósítására. Áz alapítvány nyitott, ahhoz bármely belföldi és külföldi személy vagy szervezet csatlakozhat, ha az alapítvány céljaival egyetért és azt anyagilag is támogatja. Az alapítvány kuratóriumának elnöke dr. Romváry Ferenc. Tagjai: dr. Krippl Zoltán, dr. Debreczeni László, dr. Rajczi Péter, Kovalovszky Márta, Tüskés Tibor, dr. Kádár Béla és dr. Ráday Mihály. A kuratórium az emlékmű megalkotására nyilvános pályázatot ír ki. Első fotónkon azt mutatjuk be, hogy a pénztelenség miként rontja a belváros képét. A Jókai téren ugyanis kirí a környezetből az a ház, amelyet a pécsiek csak Jókai bisztróként emlegetnek, s amelynek a felújítására már nagyon régóta nincs pénz. A második képen kevés látszik ugyan, de azt kívántuk érzékeltetni, hogy a sűrű lomb is takarhat meglepetéseket. Nem kell találgatni: eláruljuk, hogy a fotó a Széchenyi téri Belvárosi templom melletti „zöldben” készült, s egy használaton kívüli trafóházat (a DEDÁSZ figyelmébe ajánljuk!) és különféle szemetet ábrázol. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Mozgáskorlátozottak díjmentes parkolása Pécs Közgyűlése március végén határozott arról, hogy a mozgáskorlátozottak a fizető parkolókat díjmentesen használhatják. , A Városgondnokság érvényes mozgáskorlátozott igazolvány és a forgalmi engedély felmutatása alapján valamennyi parkolóban érvényes ingyenes parkolóbérleteket ad ki az arra jogosultaknak. A parkolóbérletek munkanapokon 9 és 14 óra között vehetők át a Város- gondnokságon, a Bajcsy-Zsilinszky utca 35. szám alatt. Útjavítási munkák Elkészült az Anna utca aszfaltburkolatának felújítása és a kivitelező e hétre ígérte a járda- felújítás befejezését, is. Elkezdődött a Papnövelde utca 45. számú ház mögötti támfal javítása és a Vigadó utcai árok karbantartása. Kátyúmentesítést végeztek a Vilmos, a Szőlő, az Illyés Gyula, az Alajos, a Nagy Imre, a Bánki Donát, & Jedlik Ányos, a Nagyszkókó, a Benczúr Gyula, a Lőtér, a Pázmány Péter, a Nárcisz, a Dankó Pista, a Czinka Panna, a Basamalom, az Edison, a Csaba és a Buzsáki utcában, illetve a Pellérdi, a Pécsváradi, a Szigeti, a Jakab- hehegyi úton, az Édesnyák útján, a Sas, a Kisbalokány és a Csurgó tető dűlőben. Takarítás a Havihegyen Befejeződött a takarítás a Havihegyen, illetve a havihegyi templom környékén. A Város- gondnokság mintegy 5800 négyzetméteren végeztetett kaszálást, cserjeirtást, és elszállíttatott a területről a 30 köbméter olyan hulladékot, szemetet, amelyet a lakosság illegálisan rakott le. A közelmúltban a Lámpásvölgyi út mentén, valamint a lámpásvölgyi kőkereszt környékén kialakult nagy illegális szemétlerakó felszámolása kezdődött meg. Ennek a területnek a rendbetétele mintegy 5000 négyzetméterre terjed ki. Zöldterület szépítés A Környezetvédelmi BT. társadalmi munkában 10 darab tu- ját és 50 darab fagyai cserjét ültetett ki a Magaslati út 29. számú ház előtti zöldterületre. Játszótéri hinták Az ősszel leszedett hinták a télen elvégzett felújításuk után április 30-áig kerülnek vissza a játszóterekre. Hálók és galambok Húsvétra leszerelték a védő- burkolatot a köztéri szobrokról és szökőkutakról. A Széchenyi téren viszont a Kertészeti Vál- lallat kénytelen volt visszarakni a virágágyásokra a védőhálókat, mert a galambok kicsipkedik a tulipánokat. WT /. /I// // • / A v arosveao orjarat