Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-14 / 101. szám
1993. április 14., szerda új Dunántúl! napló 3 Ingyenes szűrővizsgálat egészségünkért A veszélyeztető tén; korai felismerése í yező i cél k \ Néhány napja több pécsi és a volt siklósi járás területén élő ember nyílt levelet kapott a POTE Népegészségtani Intézetétől. Az érdekeltek tudomására hozzák, hogy számos országban - így Magyarországon is - a szív- és érrendszeri betegségek veszélyeztetik legjobban a lakosság egészségét. A veszélyeztető tényezők korai felismerése és eredményes kezelése csökkenti a betegség kialakulásának valószínűségét. Az Országos Kardiológiai Intézettel együttműködve a POTE Népegészségtani Intézete, az Egyesített Egészségügyi Intézmények Szűrőállomása és Laboratóriuma (Pécs, Munkácsy M. u. 19.) a szív- és érrendszeri betegségek korai felismerése és megelőzése érdekében Pécsett is szűrővizsgálatokat folytat. Kérik - aki kézhez kapta az értesítést - a jelzett időben és helyen szíveskedjék résztvenni az ingyenes szűrővizsgálaton. Az eredményt a vizsgálatok után mindenki megkapja. Dr. Sümegi Gyöngyi a POTE Népegészségtani Intézetének tanársegéde a dél-baranyai In- farktusregiszter vezetője. Mint mondja, a WHO MONICA néven ismert programjában 1982 óta vesz részt a POTE Népegészségtani Intézete. Ennek keretében vizsgálják az infarktusos megbetegedéseket, az akut agyi katasztrófás betegségeket, a túlélőket és az ilyen betegségben elhunytak adatait. A programhoz szervesen csatlakoznak az öt évenként esedékes szűrővizsgálatok. Ez nem az összlakosságot - hanem az Állami Népességnyilvántartó Hivatal által választott emberek összlakosságot reprezentáló csoportját - mintegy 3500 18-64 év közötti embert érint. A behívottak egészségügyi állapotát, testsúlyát, vérnyomását, koleszterin értékét (vérzsír), a dohányzást és nők esetében a fogamzásgátló tabletták hatását nézik. A naprakész eredményt mindenkinek odaadják - a háziorvosnak és a vizsgált személynek ez jelentős támpont lehet. A vizsgálati eredményt az intézetükben számítógépes szakemberek és asszisztensek segítségével dolgozzák fel és küldik tovább az Országos Kardiológiai Intézetbe. Á. E. A méret után dolgozó cipészeket keresik Egyre több a sarkalás, talpalás, foltozás Tahi Béla cipészműhelyében Fotó: Löffler Gábor Eleven Fesztivál Második alkalommal rendezik meg Pécsett az Eleven elnevezésű írott és íratlan zenei és táncfesztivált. A Dozsóban csütörtökön fél hatkor kezdődő programot a Magyar Narancs Alapítvány, a Pécs Város Szabad Művelődési Alapítvány és az Egyetemi Közélet Alapítvány támogatja. Fellépnek: a Ternipe autentikus cigányegyüttes, a Pangea együttes, Binder Károly vezetésével, az Amadinda ütőegyütes, a pécsi Egyetemi Kamara tánc- együttes, az Ökrös zenekar és Juhász Zoltán valamint a Tanac tánegyüttes. Mi legyen az új Duna-híd neve? A közelmúltban alapított s immáron nagy népszerű- j ségnek örvendő Füles-Bagoly rejtvénymagazin harmadik számában híd-név- adóra invitál a szerkesztő, Tiszai László. Közismert ugyanis, hogy új Duna-híd építését tervezik Budapesten, amit ma egyszerűen csak lágymányosi hídként neveznek. A kérdés tehát ma így hangzik: Mi legyen az új híd neve? A névadók között hídpénzként ötszáz forintosokat sorsolnak majd ki. A fődíj 10 000 forint. A suszterek kora úgy tűnt egy időben, hogy leáldozott. Azonban néhány éve ismét sok a munkájuk. Nem telik több pár cipőre, csizmára. A lakás fenntartására, élelmiszerre kell a pénz. Pécsett a Szigeti városrészben nem messze a Szliven áruháztól található Tahi Béla cipész műhelye. Tizenöt éve sarkalja, talpalja a cipőket. Annak idején a mesterséget a nevelőapjától tanulta, aki maszek cipész volt. Az ormánsági kis faluban, ahol született és felnőtt, két dolog között választhatott, vagy elmegy a tsz-be és ott dolgozik, vagy mesterséget tanul. Ő az utóbbi mellett döntött. A szakmunkásvizsgát követően otthon nem lehetett segéd a mostohaapja mellett, a sok adó miatt. A Szigetvári Cipőgyárban helyezkedett el, ami a hatvanas évek elején nyugati-exportra termelt. Felsőrész szabász lett. Innen ment katonának, és a leszerelést követően Pécsett helyezkedett el a Cipőipari Szövetkezetnél.- Szerettem ezt a munkát is, de mindig közelebb állt hozzám a cipőjavítás, ami inkább kézi munka - mondja Tahi Béla. - Eleinte a cipőfelsőrészeket is kézzel szabtuk, de a hatvanas évek végén gépesítették ezt a műveletet. Aztán tizenöt évvel ezelőtt a műhely bérlője, egy idős cipész nyugdíjba ment, és én kerültem a helyére. Az első pillanattól kezdve önálló voltam. Ugyan a szövetkezethez tartozott a műhely, de átalánydíjas elszámolásban dolgoztam. Két éve vagyok magánvállalkozó, mert a szövetkezetnek az átalakulás során meg kellett szüntetnie ezt a formát, de továbbra is a tagja vagyok. Miközben beszélgetünk, szinte percenként érkeznek a megrendelők. Az egyik a már elkészült cipőért jött, de már hozott egy másikat is, amit gyorsan meg kéne varrni, mert este szükség lenne rá. Diáklány sportcipővel érkezik, azt kellene újjávarázsolni. Hosszú alkudozás után megegyeznek, bőr kerül a szakadt szövet helyére. A betérőket nevükön szólítja, mindenkivel vált néhány szót, s közben állandóan mosolyog.-Amit meg tudok csinálni azt mind elvállalom, nem küldöm tovább a kuncsaftokat. Egyre többször fordul elő, hogy itt ülnek mellettem, amíg a cipő elkészül, mert nincs másik pár, amiben elmehetnének. Újra divatba jött a teljes talpalás, a sarkalás, de nem egy esetben egész új talpat kell feltennem. Szinte nincs olyan nap, hogy ne kellene cipőt foltoznom, és egy lyukasat megtalpalnom. Tanulót nem tartok, mert nem tudom neki megtanítani ennek a mesterségnek minden fogását, „foltozó vargák” képzése meg sehol sem folyik. Keresik azokat a cipészeket is, akik méretre készítenek egyedi cipőket. Hozzám is már többen jöttek ilyen kéréssel. Itt a környéken dolgozik két olyan mester, akik még tudnának cipőt készíteni, de nem foglalkoznak vele, mert megélnek a javításból is. Ezt a szakmát nagyon kell szeretni. Olyan öröm, amikor egy cipő újból hordható és jó lesz.- Soha nem vagyok egyedül. Egész nap jönnek hozzám, van aki csak azért, hogy egy kicsit beszélgessen velem. Sz. K. Képernyő előtt Mire képes az Emberfia? Valóban, mire képes? A húsvét évről évre visszatérő, emberléptékkel mérve időtlen üzenete ez. Nem több és nem kevesebb, mint halhatatalanságunk mágiája. Vannak történelmi korok, melyekben ez valamiképpen elfelejtődik, s vannak korok, melyekben a mágiának ez az üzenete valamiképpen fölerősödik, visszatér. Semmiképpen nem szeretném az okkultizmus labirintusába csalni az olvasót - s így vak vezessen világtalant -, mindenesetre az talán a nem hívők számára is egyértelmű, hogy akár Barabásnak -, s a históriájából fogant, szép amerikai filmnek -, akár a turini lepel „C 14”-sel sem „leleplezhető” sorsának olyanfajta üzenete van, olyan többlet-jelentése, amely elold bennünket a földi, az érzékelhető valótól. Eltávolít bennünket azoktól a megszokott „földies” keretektől, amelyben létezünk, mégis, paradox módon, éppen ez a látszólagos távolodás egyúttal a legmélyebb azonosulás, a halált legyőző szeretet stációja is. A semmit létezéssel töltő boldog léleké, amely - ha szeretetben tökéletességre törekszik - képes sérü- letlenül átlépni egy másik dimenzióba, abba, amit innen, korlátolt földi létünk, korlátolt érzékeink felől a halál birodalmának hiszünk. Ugyanis a titkos tanok, amelyek bizonyos felismerésekhez vezetnek, egyre kevésbé titkosak. Kitűnő, valószínűleg kevesek által látott ismeretterjesztő összeállítást láthattunk a Krisztust fedő turini lepel történetéről, a Sci-fi magazin ismét szolgált olyanfajta szenzációval, amely talán már nem is szenzáció. Csakhogy sok mindent megérthetünk, sok mindent elfogadhatunk, de ez még messze nem elég ahhoz, hogy föl is érjünk mindehhez. A húsvét, csak e néhány műsort látva - nem szólva a Költészet napjával való tulajdonképpen közönséges, jel nélküli egybeeséséről -, a tökéletességnek erről a csak szeretetben kiteljesíthető vágyáról szólt. Ezzel együtt arról, hogy erre itt, izgága kis létünk keretei közt milyen kevesek, milyen tökéletelenek, felkészületlenek vagyunk. A kérdés persze, amit ilyenkor - Galkó Balázst, Jordán Tamást és másokat is hallgatva - az ember feltesz magának, egyáltalán nem új. Mire képes az Emberfia? Pilinszky költészete éppen azokat a stációkat keresi, amelyekben az ember képes önmaga meghaladására, s amire viszont Sartre egyhelyütt úgy válaszol; ... nem születtünk arra, hogy szüntelenül lehetőségeink határain éljünk. S túl a gregorián dallamok vasárnap délutáni szépségén, túl János Pál pápa Bosznia hegyormairól visszaverődő áldásán, hogyan válaszol erre a megszólításra az amúgy - a racionális logika szerint - ’istentelen’ József Attila? „ ... Odatenném a szívemet, / de apró szívem hogy tetszene néked? / Roppant hegyeid dobogásában / elvész az ő gyönge dadogása, / mért nem tudom hát sokkal szebben, / mint a hegyek és mint a füvek / s ágyam alatt hál meg a bánat,: / szívükben szép zöld tüzek égnek, / hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik, / s te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban / ott állsz az útjuk végén - / meg nem zavarlak, én Uram, / elnézel kis virágaink fölött.” Bóka Róbert Denevérkutatások Baranyában Baranyában az elmúlt időkben nem sok időt fordítottak a denevérek megfigyelésére, ezért aztán senki sem tudta, hogy hány faj él itt, s milyenek életkörülményeik. Néhány éve azonban, egy akkor még közép- iskolás diák érdeklődését felkeltette ez a problémakör, s az azóta másodéves biológia-földrajz szakos egyetemi hallgató, Zá- voczky Szabolcs komoly eredményeket ért már el ezen a területen. Még középiskolás volt, amikor a biológiatanára elvitte a Mecsekbe egy barlangkutató csoporthoz, hogy bekapcsolódhasson munkájukba. Már akkoriban foglalkozott ornitológiával, madárgyűrűzéssel. Ott, a barlangban találkozott először denevérekkel. Érdekes volt, hogy a barlangászok, akik mindennap találkoztak velük, nem tudták megmondani, milyen fajták élnek ott. Szabolcs utánanézett különböző irodalmakban, de az nagyon szegényesnek bizonyult annak ellenére, hogy valamikor nagy hagyományai voltak a kutatásnak, amelyek az ötvenes években leálltak. Elkezdett baranyai barlangokba járni, és meghatározni az ott talált állatokat. 1990-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei csoportja megbízta, hogy írjon programot a megyében található denevérek védelmére. A program alapját egy állapotfelvétel képezte, amelynek keretében az élőhelyeket - barlangokat, épületeket, faodvakat - rendszeresen kutatták. A téli időszakban társaival a barlangokat járták, számolták a denevéreket, nyári időszakban gyűrűző-táborokat szerveztek. Az épületek esetében pedig júliusban, amikor még a szülőkolóniákban vannak az épületekben lakó denevérek, akkor járták az öt régióra felosztott megyét. Sok munkát jelentett ez, hiszen háromszáz kistelepülés van itt, rengeteg toronnyal, padlással. A gyűrűzés segítségével sikerült kimutatni a telelőhelyek, illetve az élőhelyek közti kapcsolatot. Azokat az állatokat, amelyeket nyáron meggyűrűztek a szülőkolónián, azokat télen megtalálták a barlangokban. A megtett távolság fajonként változó. Általában megkeresik a legközelebbi optimális telelőhelyet; vannak olyan denevérek, amelyek 10-20 km-es távolságokban találhatók meg. De vizsgálódtak Békés megyében is. Mivel ott nincs a közelben barlang, Romániában, egy karsztos hegységben találták meg a meggyűrűzött állatokat. A törpedenevér vagy a korai denevér ezer kilométereket is megtesz. Závoczky Szabolcs elmondta, akármerre jártak, azt mondták az öregek, hogy amikor ők gyerekek voltak, jóval több denevér volt, mint manapság. Egyik oka a létszámcsökkenésnek az, hogy ezek kis termetű állatok, nagyon hosszú életkornak (15-20 év), és egy évben maximum egy az utódok száma. Egy kolóniapusztulást követően hosszú évekbe telik, míg fel tudnak szaporodni. A létszámfogyatkozás másik oka az élőhelyek csökkenése. Tehát nem is a denevéreket kell elsősorban védeni, hanem az élőhelyet. Megszűntek az árterek, az utak és szántók közti bokorsorok; a nagyüzemi mezőgazdasággal együttjáró vegyszerezés is sokat rontott a helyzeten. Magyarországon huszonöt denevérfaj él, mindegyik védett. Baranyában eddig húsz faj jelenlétét mutatták ki. Cs. L. Nézzen a naptárra! Április, tehát megjelent a Lakáskultúra XXV1H. «tfölíWt 1933/2. Äptfäls WE1 Lakáskultúra Benne: Alaposan átalakított kislakás A világra nyitott otthon Faház gerendákból - finn módra Beszámoló a kölni bútorvásárról A ház asszonya: Galambos Erzsi Ötletek, pályázat, játék a friss Lakáskultúrában!
