Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)

1993-04-10 / 98. szám

8 üj Dunántúlt napló 1993. április 10., szombat Minden eddiginél nehezebb a felemelkedés Szégyen ide, szégyen oda, be kell vallanom, kocsimmal elté­vedtem Ágra menet. Azonban az is tény, hogy a Kartográfiai Vállalat által 1986-ban nyomott Baranya-térképemen a kis falu rajta sincs! Hát most létezik Ág, vagy nem létezik? Végülis, rátalálva a helyes útra, megkapó, lankás völgybe értem, __ s meggyőződhettem, hogy Ág még nem töröltetett el a föld színéről. Azt azonban első pillantásra is látni lehetett, hogy a falut megcsapta a pusz­tulás szele. S manapság nagyon nehéz, talán minden eddiginél nehezebb a felemelkedés. A polgármester asszony épp nem tartózkodik a faluban, ezért az egyik önkormányzati képvi­selőt Nagy Sándort kérem, be­szélgessünk kicsit a község sor­sáról. A kultúrházban telep­szünk le.- Milyen falu Ág? - kérde­zem egy kissé direkten, de ha­mar megkapom rá a választ.-Olyan falu, hogy negyven éven át azt mondták rá, hogy ha­lálra ítélt falu - állítja Nagy Sándor - Aztán ez egy ördögi kört szült, mert állami támoga­tást alig adtak, mondván, hogy halálra ítélt falu vagyunk, ám pont ezzel a módszerrel ítéltek halálra. De teljesen azért nem sikerült. Pedig köves utunk se volt sokáig, a 60-as évek köze­pén kaptunk bekötő utat Geré- nyestől, azóta jár busz is. Béke utcát már mi köveztettük le, a buszfordulót is, de ez is égetően kellett. Csináltattunk egy gáz­cseretelepet, az is roppant fon­tos volt. Ez persze, a fiatalokat még nem tartotta itt, ezért eshe­tett meg, hogy a falu valahai 118 házából mára csak 60 áll. 263 lakos van, azonban tán a fogyatkozásnál is nagyobb baj, hogy a munkaképes lakosság hetven százaléka vagy rokkant, vagy nem is akar dolgozni.- Gazdálkodás?- Tudja, hogy van, a fiatalok bementek városban, ott mégis csak több a munkalehetőség. Vissza nem igen kívánkoznak. A földet nagyon kevesen haj­landóak túrni. Pedig ahogy én látom, a kormányzatnak az lenne a célja, hogy a falusi la­kosság falun maradjon, a városi a városban. Nincs munkásszál­lás, nincs útiköltség-térítés, semmi nincs. Aki tőlünk dol­gozni jár, az vagy Komlóra, Dombóvárra vagy Pécsre utazik be. De hogyan? Á buszjegy 140 forint, aztán keljen fel hajnali 3-kor, este 7-re hazaér, és keres 10-12 ezret. Én még nem szól­hatok semmit, rokkantnyugdí­jasként kapok 10 ezer ötszázat, de a feleségemnek már csak 4800 a nyugdíja, a két fiam pe­dig munkanélküli.- Mik lehetnének mégis a perspektívák?-Rengeteg mindent kellene csinálni, mert mi magunk érez­zük legjobban, hogyan élünk ... Csak az a baj az állami támoga­tással, hogy kikötik, mire költ­hető a pénz. Szociális támoga­tást kell adni belőle, munkanél­küli járandóságot, jóformán ez­zel elveszik azt, amit adtak. Magyarul magyarán Még egy kis nyelvtan Alig maradtak fiatalok a faluban Ágat az ág is húzza Közben egy fiatalasszony ér­kezik, a dombóvári kórházba szeretne telefonálni a falu egyetlen telefonján. Nagy Sán­dor segít neki, szorgalmasan kurblizza a készüléket. Nagyobb sétára, körülnézni nem indulhatunk, épp hogy csak elolvadt a hó, mindenütt sár. A Vegyesbolt előtt népe­sebb társaság ácsorog, Nagy Sándor csak legyint, mérges, hogy nem hajlandóak dolgozni, de a segélyeket, amit annyi másra lehetne költeni, szemreb­Magdolna. Épp lyukasórája van, röviden ki tudja egészíteni az Ágon látottakat, hallottakat.- Budapestről jöttem le Ágra lakni, nem lehet csodálni, ha a saját bőrömön tapasztaltam, rengeteg a tennivaló, akárcsak alapszinten is. Utcák kellenek, vezetékes ivóvíz - nem is soro­lom, mert több évtizedre elég munka áll még a falu előtt. Ta­valy úgy kiköltekeztük magun­kat, hogy az év végére mind- összesen 47 ezer forintunk ma­radt. Egy éve még hátravan en­benés nélkül felveszik. A temp­lom helyzetét is megbeszéljük, egészen különös formájú, szép- tornyú templom lenne, ha... ha nem törték volna fel, nem verték volna szét a padokat, tép­ték volna ki a vaskos tölgyfakü­szöböt. Minimum háromszáze­zer forint kellene a helyreállítá­sához. Elúcsúzom, s átautózom Vá- sárosdombóra, ahol a gyönyörű új, emeletes iskolában tanít a polgármester asszony, Tamás Parfüm, kölni, otkolon és társai Illatokról - locsolkodóknak A húsvéti locsolkodás alap­anyagának kiválasztása előtt nem árt kicsit közelebbről meg­ismerkedni a parfümök, kölnik és egyéb szagosító szerek múlt­jának és jelenének érdekesebb mozzanataival. Kalauzunk az il­latok világának egyik kitűnő ismerője: dr. Pálinkás Jánosné vegyészmérnök, a Caola par­füméria-laboratóriumának ve­zetője.- Az óegyiptomi papi­rusz-tekercsekből és a Gilgames eposzból tudjuk, hogy használa­tosak voltak növényekből pré­selt, illetve állati eredetű anya­gokkal készült szagos vizek. Közülük a legismertebb a ró­zsaszirmokból préselt olaj és az olibánum fából származó töm­jén. Ez utóbbi egyben a parfüm keresztapja: az olibánum fáját, gyantáját tűzre vetve, azaz füs­tön át - latinul per fumum - nyerték a tömjént. A nevével ellentétben nem német, hanem olasz földön szü­letett a kölnivíz. A XVIII. szá­zadban bizonyos Paul Feminis nevű olasz férfiú keverte ki elő­ször déli gyümölcsök héjából és levéből. Kölnbe költözve foly­tatta a szagos víz készítését - innen az elnevezés. Sőt, innen az „otkolon” is, mert az Eau de Cologne (ejtsd odkolony) fran­ciául annyit tesz, hogy kölni víz. Ennek mindmáig legnép­szerűbb változata a 4711. A zonyos fizettgég fejében végez­tetünk az emberekkel köz­hasznú munkát. Minden évben összehívunk egy falugyűlést, ott beszéljük meg, milyen felada­tok állnak előttünk, mi legyen a fontossági sorrend. Sajnos, mindig a pénznél kötünk ki, so­sem elég belőle. Például teljes egészében mi fizetjük a gyere­kek iskoláztatását, ingyen viszi őket a busz, ingyen kapják a tankönyveket, füzeteket, ebé­det. Ez sem kis összeg. De nem panaszkodni akarok, hiszen úgy érzem, sokat jutottunk előre. S bízom benne, hogy ez cSak egy folyamatnak az eleje! Méhes K. Amikor beszélünk, írunk, nincs a kezünk ügyében - még titokban, láthatatlanul sem - a nyelvtan, a nyelvi eszközök használatának szabálygyűjte­ménye; a nyelvtan mégse fö­lösleges. Régi és igaz megál­lapítás, hogy amikor az ember anyanyelvének csodálatos rendszerét megismeri, műkö­dését megérti, akkor nemcsak a beszéde lesz tökéletesebb, hanem a gondolkodása is csi­szolódik, fejlődik. Ugyanúgy, mint a matematika értő tanulá­sával. Idegen nyelvet, nyelve­ket is sokkal könnyebben elsa­játít. Sajnos, a sajtó munkatársai nem mindig állnak hivatásuk magaslatán, s nem segítik az olvasót nyelvtani műveltségé­nek gazdagításában. Lássunk néhány rossz példát! Egy mű­vészeti hetilapunk szerint a lomtalanítás összetett szó. Csak'találgathatjuk, hogy me­lyik az összetétel két tagja: a lom és a talanítás vagy a lomta és a lanítás. Erről az egyszeri diák példája jut eszembe, aki szerint a lóbál és a pipitér is összetett szó. Tagolásuk két­ségtelenül könnyebb, mint az előbbié. Egy napilapban a játékosan komoly és a véresen ironikus szerkezetek első tagjához a szerző zárójelben hozzáfűzte: „Jelzőinek fölcserélése nem a véletlen műve.” Attól tartok, hogy a szerző hibás szakszó­használata se a „véletlen műve”. Ettől függetlenül az -an, -en toldalékos, melléknévi alap- szavú játékosan és véresen mégsem jelző, hanem hatá- jj rozó. Egy képes hetilap jegyzett'- ! rója az építkezés vámszedőiről ‘ így nyilatkozott: „Nem aka­rom az ügyeskedés, élelmes­ség jelzőket használni.” - Ne- * : héz is volna, mivel ezek az el- i vont főnevek nem lehetnek minősítő jelzők. Ugyané lap szövege szerint az önzetlen­ség, fegyelmezettség, szerény- l ség szintén „egyszavas jel- j zők”. Országos napilap érdemes újságírója jogosan helytelení­tette „az akkumulátor lerne- I rült” kifejezés igekötőjét, de fájdalom! így: „A le kötő­szócskával (?) napról napra ezer és ezer grammatikai bűn követődik el.” E töméntelen bűn közül az első a le igekötő kötőszócskának való minősí­tése. Lapunkban olvastam: „Más házacskán kiírva: Eladó. Kiál- j tás ez a tőmondat.” (?) Min­denki tanulta, hogy a monda­tok szerkezetük szerint lehet­nek tőmondatok és bővített mondatok. A tőmondat a le­gegyszerűbb szerkezet, mert csak alany és állítmány van benne. Szerkezetét tekintve csak így volna tőmondat: A ház eladó vagy: Ez a ház el­adó. - Félreértés ne essék. Nem hiányzik innen a kitett alany, mert a helyzet, a szituá­ció egyértelművé teszi a kií­rást. De az ilyennek nem tő­mondat a neve, hanem szó­mondat vagy mondatszó mint mondat értékű nyelvi kifeje­zés. Rónai Béla Keresztrejtvény A több mint száz éves templom berendezése lassan teljesen tönkremegy Fotó: Szundi György nek az önkormányzatnak, az az egy biztos, hogy én a további­akban nem vállalom a polgár- mesterséget. Azt hiszem, az el­telt idő alatt elég sok mindent csináltunk, ez annak is köszön­hető, hogy a képviselőtestülettel kitűnő a kapcsolatom, sikeresen együttműködtünk.- A lakosságot lehet némileg aktivizálni?-Igen, lehet. Együtt takarí­tottuk ki a temetőt, de végülis néha az is megoldható, hogy bi­„számnév” úgy született, hogy a napóleoni háborúk idején össze­írták Köln ingatlanait, s a gyár telke a 4711-es sorszámot kapta a listán. Napjaink kölnije és parfümje között a töménységben van el­sősorban különbség. A kölniben az illatanyag 3-5 százalék, a parfümben az arány akár 25 százalék is lehet. Ha adhatok a locsolóknak „szagtanácsot”: dezodor-spray- vel, parfümmel ne szereljék föl magukat. Jobb és a hölgyek számára kellemesebb ha síma, tisztail­latú kölnivizeket, például Ope­rát, Levendulát, 4711 -et vagy Anais-Anaist használnak. Beküldendő a helyes megfejtés április 19-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A március 27-i lapban közölt rejtvény megfej­tése: „.. .nem a hatvanhatos szoba, hanem a ki- .lencvenkilences.” Utalványt nyertek: Pauer Ákos, Lánycsók, Tömöri u. 3., Pozsgai Mátyásné, Pécs, Kővirág u. 4., Pónya Olivia, Ma- ráza, Fő u. 101., Schweitzer Lajosné, Pécs, Szé­kely B. u. 69., Turza Károly, Komló, Eötvös u 18. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom