Új Dunántúli Napló, 1993. április (4. évfolyam, 89-117. szám)
1993-04-07 / 95. szám
10 üj Dunántúli napló 1993. április 7„ szerda A demokrácia Közép-Kelet Európában A Pécsi SZDSZ Szociál-Li- berális Platformja által rendezett nyilvános előadássorozat vendége volt dr. Rab Károly országgyűlési képviselő, az SZDSZ tudománypolitikai és felsőoktatási szóvivője. Dr. Rab Károly az előadás témájával kapcsolatban elmondta: a demokráciára nincsen recept, hiszen a világ különböző országaiban nem egyforma módon jelenik meg. Nem a többség uralmáról, hanem érdekéről van szó. A demokráciát a cél oldaláról kell megragadni. A demokrácia célja, hogy emberibben, jobban éljünk. Minden más ebből következik. Van egy olyan szlogen, hogy „üres gyomorral nem lehet demokráciát csinálni”. Ha ez igaz, akkor Bangladesben csak diktatúra, vagy csak anarchia lehet. A demokráciának van egy skálája, így Etiópiában nem lehet magasabb szintű, mint amire a feltételek adottak. Innen közelítve a demokrácia az értékek érvényesülési folyamata. Ha a meglévő feltételek között maximálisan érvényesülnek az értékek adott országban, akkor ott demokrácia van. A Biblia írja, hogy bűn a többségei tartani az igazsággal szemben. Van még egy idézet, ami témánk szempontjából fontos: Mózes negyven évig ván- doroltatta népét a sivatagban, amíg meghalt az utolsó ember, aki rabszolgának született. Ennek tükrében a rendszerváltás eltart még egy darabig, a diktatúra nem a diktátorok, hanem a szolgák halálával szűnik meg. A rendszerváltást nem lehet csupán átszervezésnek tekinteni, ahol leváltunk és kinevezünk, mivel önmagunkat nem tudjuk kicserélni. Demokrácia akkor van, ha magunk demokraták vagyunk. Ami itt történik, annak egy része talán elkerülhető lenne, de összességében nem lehet történelmi folyamatokat átugorni. A negyven év alatt megtanulhattuk, hogy nem helyes, ha a politikai szféra akarja megmondani, mi történjen a gazdaságban, a kultúrában vagy a civil szerveződésekkel. Ha végig gondoljuk, ezeken a területeken sem lehet megspórolni a tanulóidőt. A liberalizmus helytelenül teszi, ha előbb lép, mint ahogy a feltételek adottak lennének. Hiába harcolnak ki nagyobb önállóságot a civil szervezeteknek, ha azok gyengék még és nem tudnak élni a szabadságukkal. Ha nincs piac, nincs információ, ha nincs civil szervezet, akkor az űrt az állam fogja kitölteni. Mi fog történni? Nő a bizonytalanság, elkezdenek felfele kérdezgetni, ami új függést hoz létre. Az elmondottakat figyelembe véve nekünk nem Angliát, nem Ausztriát kell utolérnünk. Ausztria hozzánk képest gazdag, más kategóriák szerint nem az. Nekünk önmagunk lehetőségeihez, értékeihez kell felnőni, azokat kell érvényesíteni. Ez a műtét nem kellemes, de nem is kikerülhető, mondotta előadásában dr. Rab Károly képviselő. Rékai Zsolt SZDSZ Szociál-Liberális Szárny sajtószóvivője Tiltakozunk! Felháborodással, megdöbbenéssel olvastam az Új Dunántúli Napló március 28-i számában a „Megszűnik a postások távbeszélőkedvezménye” című írásban foglaltakat. Ez a tervezett intézkedés főleg a nyugdíjas postások táborát érinti. Vagyis azt a generációt, akik fillérekért dolgoztak évtizedeken keresztül. Egy idős generációról van szó, akiknek a telefon szinte életszükséglet, mert bennünket sajnos gyakran kerülgetnek a különféle betegségek, és így a telefon az egyetlen kapocs a családunkkal, a külvilággal. Ötletnek is nagyon rossz, hogy ettől a kevéske kedvezménytől is meg akarnak fosztani bennünket. Összehasonlításként említem meg, hogy a MÁV a nyugdíjasainak és családjuk minden tagjának ingyen utazást biztosít. Ha csak ezt az egy szociális juttatást vesszük figyelembe, akkor is óriási előnyt élveznek velünk szemben! Nem hiszem, hogy a MÁV meg merné kísérelni, hogy a dolgozóitól, illetve a nyugdíjasaitól elvegye az ilyen irányú juttatást. Közvéleménykutatást tartottam a nyugdíjas barátaim, társaim körében. Egybehangzóan egyetértettek az észrevételeimmel és kértek, hogy tiltakozásukat feltétlenül juttassam el a szerkesztőségbe. A leghatározottabban tiltakozunk, hogy a sok évtizede biztosított távbeszélő kedvezményünket megvonják! Fojtogatnak bennünket a legrafináltabb módon kieszelt adóztatásokkal, kúszó áremelésekkel szerezzük be a havi gyógyszereinket. Tények alapján kijelenthetjük, hogy nehéz körülmények között tengetjük a még hátra levő rövid életünket. Ä sérelmünk orvoslásához ezúton kérjük a Nyugdíjasok Pécsi Szövetségének, a Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének, valamint a Magyar Nyugdíjasok Pártjának segítségét. Keszthelyi István nyugalmazott postaműszaki vezető-főfelügyelő Kit támogat a Parasztszövetség?- A közelmúltban a Pest Megyei Gazdakörök Szövetségének ülésén vita támadt afelől, vajon a gazdakörök együtt tudnak-e működni a Parasztszövetséggel. Nem túlzottan megosz- tott-e máris a magyar parasztság?- De bizony az! - állítja Ger- bovits Jenő, a 25 ezres taglétszámú Parasztszövetség társelnöke. - Mi ugyebár a kisgazda- párthoz tartozunk, míg a gazdakörök - amelyek persze működtek már a két háború között is - a Magyar Demokrata Fórum szárnya alatt működnek. A miniszterelnök úr vagy egy hónapja meglátogatta frakciónkat, ahol is elmondtam, hogy jó lett volna, ha az 1994-es választásokon mint egységes párt indulna a három, frakcióba tömörült párt. Ami persze ma már lehetetlen, hiszen a Keresztény- demokrata Néppárt vazallusként viselkedik, a kisgazdák is jócskán megosztottak, de nemkülönben az MDF hármas tagozódása is lényegében két pártot sejtet. Ha jogilag még nem is, de a valóságban igen. A falumban, a Somogy megyei Zicsen ugyan még a rendszerváltás előtt megünnepeltük a helyi olvasókör 50. évfordulóját, ami valamiként gazdakörnek is nevezhető lenne. Tudnivaló, hogy Kovács Béla, a Parasztszövetség főtitkáraként vált országosan ismert politikussá.- Vagyis ebben a parasztság együvé tartozását látja?- Igen! Mégpedig olyan érdekvédelmet, ha úgy tetszik, pusztán érdekképviseletet, ami egységesen kiáll a földművesek, az ország élelmiszerének előállítói és exportálói mellett. Nos, ebben találtunk partnerre a Nagy Tamás vezette Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségében (MOSZ), amellyel ugyan vannak még vitáink - főleg a tulajdonlás témakörében, de még tavaly aláírtunk egy olyan egyezményt, amely az adózás, az árak, a bérek dolgában közös nevezőt jelent. Ilyen megfontolásból döntöttünk úgy, hogy őt támogatjuk a pótválasztáson Bács-Kiskun megye 14-es választókörzetében. Szerintünk úgy kellett volna kezdeni már a parlamenti jogalkotást is, hogy először nyélbe ütjük az érdekvédelmi törvényt, arra építvén a kamarait, s nyugat-európai mintára - hiszen tálcán kínálják például a németek! - átvesszük az államtól, jelesül a Földművelésügyi, vagy akár a Nemzetközi Külgazdasági Minisztériumtól azokat a jogosítványokat, amelyek ellátására képesek vagyunk. Ha így volna, akkor semmi nem történhetne a termelők beleegyezése nélkül! Nekem például a belga parasztszövetségben mondták el, hogy a két választás között ugyan takarékra fogják a lángot, de ha eljön az ideje, kiállnak a térre is. Közben pedig permanens munka folyik, de nem is kell messzire mennünk: így csinálják az osztrákok, a bajorok is ... Keresztényi Nándor Egy szálloda = öt tízemeletes panelház A HVG 11. számában ismertetett adatok szerint egy francia vevő a Pannónia Rt. részvények 51 %-ának vételére vonatkozóan írt alá szándéknyilatkozatot. A Pannónia RT-nek 21 belföldi és hat külföldi szállodája van, köztük az újonnan létesített budapesti nagyszállók. Ezek összalaptőkéjét 6 milliárd Ft-ban állapították meg. Az RT-nek a tavalyi árbevétele 8,3 milliárd Ft, amelyből egy milliárd az adózás előtti a nyereség. A vételárnál meghatározó szerepe van az alaptőke összeg- szerűségének. Ezt azonban a jelen esetben is rendkívül alacsonyan állapították meg. A megállapított 6000 milliós alaptőkét elosztva 27-el, egy-egy szálloda átlagos alaptőkéje 222 millió Ft. Hogy ez az összeg mennyire ellenkezik a valósággal, lemérhetjük azon, hogy Pécsett a 10 emeletes panel társasházakban - a félig már lelakott - kétszobás öröklakások ára 1 millió Ft körül van. így egy 10 emeletes társasház, a benne lévő 40 lakással legalább 40 millió Ft értéket képez. Látható, hogy egy-egy szálloda átlagos alaptőke értékét tulajdonképpen 5 db 10 emeletes paneltársasház értékének megfelelően állapították meg, holott a szállodák alaptőke értékében nemcsak a puszta épületi érték, hanem a berendezés értéke is benne foglaltatik. A szállodai berendezések tényleges értékét pedig világosan mutatják a bútorok és a lakberendezési tárgyak. Elgondolkoztató, hogy a tervezett értékesítéssel az elmúlt évi nem kis nyereségnek szükségszerű csökkenése mennyivel fogja növelni a költségvetési hiányt. Aki tárgyilagosan figyelemmel kíséri gazdasági átalakulásunk tényeit, annak látnia kell ugyanis, hogy a privatizáció jelentős növekedése mellett egyre csökken a vállalkozások és vállalatok által fizetett adó, és nő a költségvetési hiány. Ez egyenes következménye annak, hogy a ma uralkodó nyereséghajszának a legeredményesebb formája az adófizetési kötelezettség csökkentése, az egyre nagyobb mértékű munkaerő elbocsátás mellett. Ennek a gazdasági helyzetnek ugyancsak „szükségszerű” következménye a dolgozó milliók létfeltételi kiadásainak egyre elviselhetetlenebb ÁFÁ-val való növelése. Ezekre a körülményekre nem kis mértékben hat a magyar állami vállalatok privatizációjának az a módja, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a piac- gazdaság azon alapvető törvényszerűségét, hogy a nagy kínálat, meg nem felelő kereslet esetén a szükségszerűen reális értéken aluli eladást eredményez. Dr. Vejkey Kálmán A jövőt szeretnénk építeni Ott kívánunk földhöz jutni, ahol elvették Sokat töprengtem, mire rászántam magam, hogy önöket az alábbi kárpótlási gondokkal terheljem. A licitre szánt kárpótlási földterületek mennyiségi, nagysági, aranykorona-értékű kijelölésével kapcsolatban megoldhatatlannak tűnő problémák vannak. A földterületek kijelölésénél nem vették figyelembe a II. kárpótlásra jogosultak igényét (pedig még III. kárpótlás is van). A kárpótlási hivatal a földosztó bizottságok kéréseinek újabb területek kijelölésére bizonyos rendeletekre hivatkozva nem kíván helyt adni. Csak elutasítólag nyilatkoznak. Például: „A kárpótlási hivatal nem veheti el a tagok földjét stb.” A megyei Földművelési Hivatal csak sajnálatát fejezi ki, nem tud segíteni. így két hónap üresjárat után rászántam magam ennek a levélnek a megírására. A kárpótlási hivatal álláspontja úgy hangzik: ha nincs elég föld licitálásra kijelölve, úgy állami földterületeket fognak később kárpótlási licitre kijelölni. A gond csak az, hogy azon falvakban, ahol állami földterület nincs, ott a kárpótlási jegygyei bírók és földre áhítozók a harmadik, negyedik távoleső faluban kényszerülnek földre licitálni, vagy kárpótlási jegyüket „elkótyavetyélni”. Akiknek 80-100-200-300 aranykorona értékű kárpótlási jegyük van, s ez érthető, ott kívánnak földhöz jutni, ahol elvették, ahol laknak, mert csak így van értelme a tulajdonnak, a gazdálkodásnak. Az Országgyűlés 1993. március 30-iki határozatában pontosan ezt hangsúlyozza, hogy mindenki ott licitálhasson, ahol földjét, javait elvették. Mi történik a jelenleg meglévő föld tulajdonjogával a „részarány-tulajdon” törvénye szerint? Természetesen felosztják a részarány-tulajdonosok között. A megmaradó földterülettel? Mivel több föld van, mint amennyit a részarány-tulajdonosoktól valamikor a tsz-be bekebeleztek, és minden földet nevesíteni kell, így a többletföldet újra elosztják maguk között. De kik között osztják fel a fennmaradó földet? Az alábbiakat nem szívesen írom le, mert esetleg ellenségeskedésre adhat okot, hiszen a németekről van szó. Őket a háború után földönfutóvá tették, nincstelenek lettek, otthonuk sem volt, így ^részarány-tulajdonuk” sincs. És most az újkori földosztáskor őket nem hallgatja meg senki. A jogtalansággal, igazságtalansággal sújtottak félnek megszólalni. Miért? - Igen hamar rájuk sütik a „szélsőséges” jelzőt, pedig akik a földjükért emelnek szót, azok a jövőt szeretnék építeni, mint őseik tették egykoron évszázadokon át. Jó lenne, ha a kárpótlási hivatal a sértettek segítségére lenne a társadalmi igazságosság érdekében. Luzsoki Ferenc Pécs, Présház u. 2/2. Demokrácia - tisztesség 1993. március 24-ével lejárt a részaránytulajdonosok földkiadási kérelmének jogvesztő hatályú benyújtási határideje. Az FKGP szervezetében működő Kisgazda Tanácsadó és Segítő Iroda tagjaként számos beszélgetés alapján véleményt mondhatok a törvény végrehajtásáról. A Földkiadó Bizottságok sok helyen nem tudták (nem akarták?) pártatlan (kompromisszumra képes) szerepüket megvalósítani. Rossz beidegződés alapján a volt nagyüzemek (tsz, ÁG) érdekeit képviselték, szóbeli közlésük, javaslataik alapján (a lehetséges négy változat közül) a helyi nagyüzem kizárólagosságát tartották szem előtt. Törvénysértő esetként a bizottság által kitöltött kérelmeket juttatták vissza a részaránytulajdonosnak (másolat a szerzőnél). Visszaélni (akarva vagy nem akarva!) a demokráciával tisztességtelen dolog, és nem magyarázható az elmúlt negyven évünk diktatúrájával. Szükségesnek tartom a megyei FM hivatal - jogköréből eredő - törvényességi vizsgálatát és ennek nyilvánosságra hozatalát. Stumpf István Kisgazda Tanácsadó és Segítő Iroda agrárszakértő A pártállam „agonizálásának” időszakában az utolsó kommunista kormány közzétett egy vizsgálati eredményt, amely szerint a munkahelyeken, gyáron belül a dolgozók 20 százaléka úgynevezett „vatta ember”. Ez - figyelembe véve a közel ötmillió munkavállalót - mintegy egymillió. Következésképpen tehát a munkanélküliség szinte természetes jelenség, ez a létszám az utcára került, és ettől a munkahelyeken a termelés gazdaságosabbá vált. Természetesen ez így nem igaz, mégpedig azért, mivel az üzemekben nagyrészt a régi az „új” vezetés, és a „vattaemberek” jórésze a vezetők támogatottja, nem is várható el, hogy megváljanak tőlük teljesen, hiszen a múlt összeköti őket egymással. Másrészt minden munkanélküli - ember, és a munka- nélküli létet másként éli meg, másként is értelmezi. Az egyik ember nem hiszi el az utolsó pillanatig, hogy ő munkanélküli lehet, nem is akar rágondolni, nem is készül rá. A másik ember viszont tudatosan keresi a lehetőséget a munka- nélküliségre. Mindkét felfogás hibás. Aki akar munkanélküli lenni, Munkanélküliség - nálunk azoknak nagy része úgy gondolkodik, hogy megkapom a végkielégítést, egy évig a járadékot, ezalatt „feketén” dolgozom, és egy év múlva úgyis más világ lesz. Nem gondol most arra, hogy az egy év elmúlik, aztán a másik is, amikor a lehetőségek esetleg még rosszabbak lesznek, a pénz kevesebb, a kétségbeesés anélkül is eluralkodik, hogy azt kívülről terjesztenék. Aki munkanélküli lesz, azoknak egyrésze rögtön kétségbeesik, nem tudja mit kezdjen magával, családtagjain, környezetén, barátain vesz elégtételt, intoleráns lesz a volt, még dolgozó munkatársaival. A munkanélküliséget mindenképpen ideiglenesnek kell tekinteni. Mindenkinek csak az lehet a célja, hogy a dolgozó minél előbb visszakerüljön a munka társadalmába. Az emberek egy része azért tartja a munkanélküliséget megfelelőnek a számára, mivel a fizetés és járadéka közötti néhány ezer forint különbségért kell egész hónapban dolgozni. Ehhez tartozó példa, hogy egy közismert vállalkozó Komlón indítandó üzeméhez mintegy húsz fő munkanélkülit kívánt alkalmazni, de nem talált. Erre némi cinizmussal azt mondta, hogy ő ráér egy évig, akkor majd sorba állnak munkáért. A munkanélküli ráta számadatai elemzéséhez hozzátartozik az a vélemény is, amelyet a magyarszéki faluban hallottam. Egy ember panaszolta, hogy már ebben a kis faluban is több mint 20 munkanélküli van. A másik azt válaszolta, hogy igen, de ezek közül 16 soha sem dolgozott. Ha megnézzük a kétségtelenül szépen rendbehozott komlói Munkaügyi Hivatal irodáját, látjuk, hogy a falakon kevés ismertető van kifüggesztve arról, hogy a munkanélküli például milyen kedvezményeket kaphat, ha továbbképzésre jár (útiköltség, járadékemelés), milyen segélyt kaphat, ha saját magának munkahelyet teremt, ha őt mint munkanélkülit alkalmazzák, lehetnek egyéb lehetőségek is, ezeket szóban talán el is mondják, azonban kellene előre tudni, hogy mi után érdeklődjünk. El kell természetesen azt is mondani, hogy vannak már jó jelenségek is. A sajtóban már fel-feltünnek olyan hirdetések, ahol munkanélküliek alkalmazását hirdetik. A munkanélkülinek is kötelessége, hogy minél előbb kerüljön vissza a munkahelyére, hogy a gyakorlata a munkanélküliség időszakában is megmaradjon, például egy tanárnő megkérte a dolgozó tanártársát, hogy tarthasson órát ingyen, helyette. Nagyon fontos, hogyha átmenetileg kerül a munkaadó nehéz helyzetbe, az elbocsátott dolgozójától úgy váljon meg, hogy a helyzet javulása után elsősorban őt, vegye vissza. Persze, előfordul, hogy ezért „csinál” munkanélküliséget, hogy megváljon a számára kényelmetlen emberektől. A megoldásokra sok lehetőség van, de az feltétlenül szükséges, hogy a munkanélküli keresse a megoldást, mert ha az ivóban panaszkodik naphosszat, szid mindenkit, a kormányt, a főnököket, a rendszert, az egyrészt drága (bizony az élet már a kocsmában sem olcsó!) másrészt nem vezet sehová. Szedeli József
