Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-17 / 74. szám

10 uj Dunántúli napló 1993. március 17., szerda A magyar felsőoktatás - nemzetközi tükörben Számítástechnika az Anikó utcában Olcsó belépőjeggyel a XXI. századba? Országosan is a legjobbak közé tartozik az iskola számítógépterme Budapesten tartotta rendkí­vüli ülését az Európai Gazda­sági Együttműködési Szervezet oktatási, foglalkoztatási, munka- és szociális ügyekkel foglalkozó albizottsága, hogy megvitassa a magyar felsőokta­tás helyzetéről készített úgyne­vezett „országtanulmány” rész­leteit. A tanácskozásnak külö­nös hangsúlyt adott, hogy a kö­zeljövőben kerül a parlament elé a felsőoktatási törvény ter­vezete, amelynek egyik fontos feladata lesz a magyar felsőfokú képzést az európai rendszerhez igazítani.-Mennyire lehet megalapo­zott a külföldi szakértők állás­pontja? - kérdeztük dr. Kálmán Attilát, a művelődési tárca poli­tikai államtitkárát.-Nem mi vagyunk az első ország, amelynek oktatási hely­zetét „átvilágítja” ez a szerve­zet. Igen alapos munkát végez­tek, hiszen a felsőoktatás mel­lett megvizsgálták a közoktatás és a szakképzés helyzetét is, igyekeztek komplex képet kia­lakítani a magyarországi viszo­nyokról. A lehető legjobb idő­szakban született ez a tanul­mány, hiszen a parlamenti vita során számos okos észrevételü­ket még be lehet majd építeni a törvény végleges szövegébe.-Milyen módszerekkel dol­goztak az OECD szakértői?- Riportokat készítettek poli­tikusokkal, kutatókkal, gya­korló pedagógusokkal, szak- szervezetekkel, a lehető legso­koldalúbban igyekeztek fel­mérni a magyar oktatási rend­szer gondjait és kitörési lehető­ségeit. Az OECD tanulmányá­val egyidőben készült el a ma­Németh László leányát, Né­meth Magda vegyészt választot­ták meg a Balatonalmádiban alakult, Balaton Akadémia ta­nácsa elnökéül. Az alapítványi főiskola alakulói ülésén Szíjártó Istvánt azzal bífcták meg, hogy igazgatóként szervezze és in­dítsa be az akadémiai oktatást. A hároméves képzésről kérdez­tük az ismert irodalomtörté­nészt.- Két esztendeje alapítványt hoztunk létre a Balaton Akadé­miáért. Aztán megalakult a 66 tagú akadémiai tanács. Benne olyan emberekkel, mint Csoóri Sándor, Benda Kálmán, Habs­burg Ottó, Pungor Ernő, Borsos Miklósné, Kerényi Imre. Most az a leckém, hogy a sok nagy ember által jóváhagyott elkép­zelést megpróbáljam realizálni.-Hol kezdi meg működését az akadémia, s milyen tematika szerint folyik majd az oktatás? gyár szakemberek hasonló anyaga is, amelyet egybevetet­tünk az európai tanulmánnyal. Nagyon sok gyakorlati jótaná­csot kaptunk. Hogy csak néhá­nyat említsek: a középiskola és az egyetemi képzés között szükség volna valamilyen rövi- debb ideig tartó képzési for­mára, s nem kevés gazdasági tippet is adtak az egyetemi kép­zés színvonalának emelésére.- Májusban visszatérnek Bu­dapestre a bizottság tagjai és akkor a közoktatással kapcsola­tos észrevételeiket bocsátják vi­tára. Nem lesz túl későn ?- A vizsgálat részanyagait már korábban megkaptuk, ugyanis az OECD az érintett or­szág szakhatóságait folyamato­san tájékoztatja. Megállapod­tunk, hogy húsvétig írásban el­juttatják hozzánk a végleges ta­nulmány legfontosabb megálla­pításait, módunk lesz beépíteni azokat a parlamenti vitába.- Tulajdonképpen mit várnak a külföldi szakemberektől?-Van egy sor olyan kérdés, amit mi magunk idehaza nehe­zen tudunk elfogulatlanul meg­ítélni. Az egyes minisztériumok érdekei nem mindig vágnak egybe, a vitában héttérbe szo­rulhatnak akár még a legfonto­sabb problémák is. Egy ilyen nemzetközi megerősítés, a kül­földi szakemberek véleménye talán jó irányba mozdítja a vitát.- Milyen messze vagyunk at­tól, hogy a magyar iskolai vég­zettséget elfogadja a világ ?-Azokban az országokban, amelyek igazán fontosak a szá­munkra, már most is elismerik a magyar bizonyítványokat. (somfai)- Vörösberény lesz a köz­pontja, a jezsuiták 250 éve épí­tett rendházában. A képzés két téma köré szerveződik. Az egyik a tájgazdaság-környezet- védelem, a másik az idegenfor­galom. Ez korparancs, s a Balaton parton fokozott a jelentősége. A Balaton-part geológiája, törté­nelme, művészettörténete, iro­dalma úgy kapcsolódik majd az előbbi témákhoz, hogy minden­ben a tó lesz a meghatározó. Ez nem külön stúdiumot jelent, ha­nem csak azt, hogy nem lehet jó gazdász az, aki nem hall a nép­rajzról, a táj történelméről, a benne élő ember esztétikájáról.- Hány hallgatóra számíta­nak?- A Balaton környékén több helyen szeretnénk majd megje­lenni. Vörösberény száz hallgatót tud fogadni. Egyelőre még csak a Nor- tón-alkönyvtárba kell belépni, de ki tudja, mekkora innen az út a huszonegyedik századba. „Az A-ra lépjünk át - hang­zik mindenesetre az utasítás - most látjuk a saját lemezünk tar­talomjegyzékét! Autoexec bat. A tabulátorral ugorjunk a „C” meghajtóra! Az „F5”-ön tudunk másolni. Mindenki visszalép a saját meghajtójára a kurzorral!” Tíz-tizenegy éves kis ember- palánták a monitorok előtt, Egymást felülmúló igyekezet, hogy Hamburger Antal tanár úr - azaz „Anti bácsi” - feladatait végrehajtsák. A végrehajtás ki­fejezés itt a helyén van, min­denki tisztában van azzal, hogy a billentyűi a mellébeszélés iránt részvétlenek. Az ügybuz­galomnak a szolgai engedel­mességhez semmi köze, a gye­rekek igyekezetét roppant játék- szenvedély - de nyugodtan fo­galmazhatok úgy is, hogy önfe­ledt intellektuális öröm - fűti. Ha a valamikori, nyögvenye­lős, szorongásokkal teli, izzadt- ságszagú számtanóráimra visz- szarévedek, a különbségre ha­sonlatot sem találok.-Ez azonban nem matema­tika, hanem számítástechnika - mondja Hamburger Antal, hallva félhangos, laikus mor- fondírozásomat. Ez azt jelenti, hogy itt Pé­csett, az Anikó utcai Általános Iskola ötödik „d”-és diákjai ugyanúgy bizonyos műveleti sorrendeket, eljárási módokat tanulnak, mint ahogyan mi, akik egy-egy vállalatnál, intézmény­ben vagy szerkesztőségben fel­nőtt fejjel ülünk a monitorok elé? Ha jól megfigyelem, azért ez több - és főként több lesz! - ennél, hiszen itt a kisdiákok ötödiktől a nyolcadik osztály befejezéséig szövegszerkesz­téssel, adatbáziskezeléssel, a há­lózatok használatával és a prog­ramozás alapjaival és a művele­teket uraló technikák többségé­vel megismerkedhetnek. Nem eszközeivé, hanem leendő tuda­tos alakítóivá válnak egy olyan eljárásnak, a chipek, számító­gépek olyan nyelvének, amely már a huszonegyedik századra készít fel.- Tanulunk programot írni, szerkeszteni, nyomtatni - so­rolja a nyurga Axt Dávid, aki e műveletek elvégzésében egy-két lépéssel mindig a töb­biek előtt jár. - Viszont csak német nyelvet tanulunk - teszi hozzá - az angol nyelvű utasítá­sokat külön meg kell tanulni. Abban is egyetértenek, hogy számukra ez az ismerkedés já­téknak is nagyszerű élmény. A játék - mint a kreativitás, a gép­pel való manipulálás fejlesztése- egyébként is a tanulás szerves része. Ezért sincs semmi fur- csállnivaló abban, hogy a már most számítógépes műszerész­nek készülő Szabó Viktorról is azt jegyzi meg valaki, hogy „hű, Viktor nagyon játékos kedvű” - , ahogyan abban a koravén böl­csességben sem, hogy valaki más mindjárt hozzáteszi gyere­kektől szokatlan, méla pragma­tizmussal: „Csak magával a já­tékkal nem éred el a életcélo­dat!” S mi az, ami ezeknek az óráknak szárnyakat ad? „Itt mindig mindnyájan dolgo­zunk”- mondja Tóth Csaba. Csattanósan győz meg a számítógépes okatatás előnyei­ről a harmadik(!) osztályosok órája, akik fakultatív program­ként számítástechnika segítsé­gével is tanulnak matematikát.- Evekig hagyományos esz­közökkel tanítottam - mondja Tóth Szilvia tanárnő - igazán tudom, hogy mit jelent a számí­tógép. Egy-egy gyerek óránként száz elemi számtani feladatot is megold, annyit, amennyire ko­rábban közös erőfeszítéssel sem lehettünk képesek. Hagyomá­nyos órákra, az új anyagok fel­dolgozására ugyanúgy szükség van, mint korábban, hiszen el kell sajátítaniuk fogalmakat, ta­nulniuk kell elméletet, de az ismeretek gyakorlati alkalma­zásában a gép óriási előny. Ez a gyerekek teljesítményében, ér­demjegyeiben egyértelműen tükröződik! Akadt olyan szo­rongó, sírós tanítványom, aki képtelen volt megbirkózni a szorzótáblával, a gép felodotta a gátlásait, és számtanosok közt ma már a középmezőnybe tar­tozik. Azok a szülők, akik megtehe­tik, egyre szívesebben vásárol­nak számítógépet házi haszná­latra - Győrfi János ezért váija fokozott izgalqjnmal a születés­napját, Károly Róbert a húsvé- tot, de még öten-hatan nyújtóz- tatják a karjukat felém - és van aki odaszalad hozzám -, hogy erről a különös jószágról, Benji sarokba állított, otthonülő roko­náról beszámoljon. Néhány éve, 1985-ben, két Sprektum típusú géppel kezdő­dött a számítástechnika honfog­lalása az iskolában - tudom meg Hamburger Antaltól, a ta­gozat létrehívójától. Rövidesen négy Commodore-t vásároltak a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet segítségével. A korábbi, elavult számítógépparkot 1992 őszétől kezdték IBM-re cse­rélni. Kezdeményezésére szep­tembertől újabb számítástech­nika-tagozatos évfolyamot indí­tanak ötödik osztálytól. Ide a város bármely 4. osztályos ta­nulója jelentkezhet - március 22-én 14 órakor lesz a felvételi vizsga, hogy a jelentkezők kö­zül 18-at kiválasszanak. A tájé­kozódást nyílt tanítási óra segí­tette március 11-én, és segíti 18-án reggel 7 óra 30-tól is. Hamburger tanár úr tudo­mása szerint hazánkban a szá­mítástechnikai tagozatot indító általános iskolák száma még nem éri el a tízet. A már meglévő próbálkozá­sok körül - melyek a fenntar­tási költségek nyűgében ver­gődnek mind - szponzori ígére­tek dongának. A pécsieké körül például a Matáv, Mischinger vagy a System 5 ígérete. A gye­rekeket most ebben a tanterem­ben 11 AT 286 típusú számító­gép, 11 ugyancsak hálózatba kötött nyomtató és sok szeretet várja. A meglévő géppark ér­téke 2 millió forint - míg egy új Mazda 626-al 2,5 millió forin­tért utazhatunk a XXI. szá­zadba. Bóka Róbert Balaton Akadémia A legújabb IBM gépeken tanulnak a gyerekek Fotó: Löffler Az ember lelke nem lehet alku tárgya Egy egyetemista házaspárral a lehetőségekről, a tervekről, a hitről A Pollack Mihály Műszaki főiskola másodéves műszaki ta­nár szakos hallgatója a 23 éves Barna Bernadett. Lassan öt éve félje a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Természettudo­mányi Kara rajz- és vizuális ne­velés szakára járó harmadéves Mohácsi Barnabás, aki 29 éves. Kislányuk, Agnes már négy éves múlt. Ahol laknak, az albérleti két szoba, a fürdőszobával és a konyhával az udvarról közelít­hető meg. A ház kissé nyirkos­nak tűnt, amikor ott jártam, de lehet, hogy csak a hirtelen jött nagy hideg harcolt a gázkályha melegével, emiatt érződött pá­rosabbnak odabent a levegő. Meg aztán kis pörkölt is főtt a tűzön, és krumpli vacsorára.- A férjem sokszor vitt haza engem az óvodából - mesélte mosolyogva Bernadett -, kis­gyerek korunktól ismertük egy­mást. Még középiskolás voltam, amikor összeházasodtunk, a kis­lánnyal pedig már együtt érett­ségiztem. Ez azért akkoriban sem volt hétköznapi, de a taná­rok nagyon mellénk álltak, na­gyon segítőkészek voltak . . . Barnabás nyolcszor felvételi­zett, míg végre a itt Pécsett a há­romszáz jelentkezőből bekerült a kiválasztott kilenc közé. So­káig élt Budapesten, ahol - me­sélte -, egyetlen kerület kivéte­lével mindegyikben lakott már. — Imádok menni, megismerni helyeket, új arcokat, embereket - mesélte. - így voltam a mun­kahelyekkel is, tanítottam két és fél évig egy fővárosi zeneisko­lában, dolgoztam a nyomdai­parban, foglalkoztam kerámiá­val, voltam gipszöntő. Utazni is szeretünk, a vágyálmok közt van a diploma után egy új-guineai út... Bernadett erre persze már csóválta a fejét. Az álmoknak a pénz határt szab, és nekik ala­posan meg kell nézni, mire köl­tenek. A PMMF-ről Bernadet 6000 forint ösztöndíjat kap, Barnabás a JPTE-ről 4500-at. Ehhez eddig 800, most pedig 2000 forint szociális segély já­rult, ezen felül a 3500 forintos családi pótlék, és az önkor­mányzat folyósította 2000 forin­tos segély. Ebből kell hármó­juknak megélni, fizetni az albér­letet, ruházkodni, táplálkozni. Szerencse, hogy nagy és segítő­kész a rokoni kör, de számíthat­nak a szülőkre is. Mindkét csa­ládban sok a pedagógus, úgy­hogy nyilván nem dúskálnak a pénzben, Bernadettnek egy nő­vére is van, Barabásnak is van még két testvére. „Ha valakinek marad pénze, leküldik nekünk”, mondta Bernadett. (Hát ez aztán igazán ritkaság, azt hiszem.) Jó, hogy van kert, mert így meg le­het rakni a hűtőládát, és egy házi asszony jól tudja, micsoda segítség már az is.- Ha nem lennének a szülők, nem tanulhatnánk - szögezte le végül Barnabás. Ő egyébként eladásra is fest, portrét, aktot. A táj, a csendélet helyett az ember érdekli. Amikor meglátogattam őket, akkor is épp egy lélekzete- lállító átalakulás zajlott le előt­tem. Barnabás hazahozta a ké­peit az Apáczai Nevelési Köz­pont művelődési házából, ahol kiállítása volt. Erzelemgazdag, kifejező, a modell lelki tartal­mára koncentráló, egységes színvilágú festmények és rajzok teremtek hirtelen mindenütt. A kopottas lakás elvarázsolt kas­téllyá változott...- Mi nagyon fontosnak tart­juk, hogy lelkileg, fizikailag, szeretetben megmaradtunk - mondta Bernadett. 7 És nagyon sok tervünk van. Én szeretnék majd tervezni egyszer. .. Egyébként ő az, aki szá­molni, sőt szerelni szokott, de mindketten beállnak a társuk helyére, ha látják, hogy a másik elfáradt, kimerült.- Én inkább tanítani akarok - állította Barnabás. - A gyereke­ket imádom, és ők is jól érzik magukat velem. Szeretnek. Nincs bennem karrieréhség, szeretem a természetes dolgo­kat, a mindennapi munkát. Bernadett és Barnabás min­den pénznél fontosabb értékre lelt. Egymásban, kislányukban, barátaikban, a családban talál­tak a megfizethetetlen kincsre. Nem vallásosak, de hitéletet él­nek. Tudják, hogy az ember lelke nem lehet alku kérdése, és egyetértenek abban, hogy tár­gyak nem képezhetik a vágyak netovábbját. Csak egyetlen van, ami fon­tos: hogy teljességre jusson az ember önmagával. Hodnik Ildikó Gy. 4 4 4 4 i 1 Együtt a család Fotó: Szundi György

Next

/
Oldalképek
Tartalom